Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról.
E-mail–címünk: erdelyinaplo@cluj.astral.ro

Erdély polgári hetilapja fojtogató politikai-gazdasági környezetben jelenik meg, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.

Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. A kiadó euroszámláján minden adományt köszönettel fogadunk: SC Kalauz SRL, Banca Transilvania, Cluj, cont:RO70BTRL01304202941257XX, cod SWITT BTRLRO 22, Románia.

Romániai olvasóink havi 5 lejért rendelhetik meg lapunkat a kiadóban, egyévi előfizetés 60 lej.

Külföldre (bárhová) három hónapra az előfizetés díja 15 euró, egy évre 60 euró. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!

Merész vállalkozásba fogott a Kárpát-Európa Utazási Iroda közösen az Indóház Vasúti Magazinnal. Mező Tibor vezetésével az utazási iroda már hosszú évek óta szervez utazásokat szerte a Kárpát-medencébe. Most nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy különvonatot szerveznek a csíksomlyói búcsúra. Ilyenre az elmúlt hat évtizedben nem volt példa.

A külön szerelvény a Keleti Pályaudvarról indul péntek reggel hét órakor, további felszállási lehetőségek Szolnokon és Püspökladányban. Várhatóan a déli órákban érkezik a határra Biharkeresztes–Biharpüspökinél. De mivel már az EU-ban nincs is határ csak régiók, így maradjunk a jól ismert gúnyhatár kifejezésnél. Sajnos még ez a szó sem elég, hogy kifejezze mindazt a fájdalmat, megaláztatást, gúnyt, amit a trianoni szétszakítottság jelent immár közzel 88 éve. Mert hiába ismételgették megélhetési politikusok az RMDSZ-től MSZP-ig, Fidesz–MPSZ-től az SZDSZ-ig imamalomként, hogy az EU majd megoldja az akarata és megkérdezése nélkül kisebbségi sorba taszított magyarság helyzetét, ez továbbra is várat magára. Nemcsak a magyarverések ismétlődnek újra és újra Szabadkától Kolozsvárig, Munkácstól a koronázó város Pozsonyig, de ennél jóval kisebb, és a Csonkaország hatáskörébe tartozó problémát sem tudott megoldani a rendszerváltásnak álcázott 18 év alatt egyik kormány sem. Vagyis azt, hogy a csíksomlyói búcsúra, mind a mai napig Munkácsról, Szabadkáról, Magyarkanizsáról, Nagyszőlősről azaz Kárpátaljáról és Délvidékről csak Kijeven és Belgrádon át vezet az út. Ez nemcsak a december 5-én testvértagadásra felszólító Gyurcsány–Kuncze társaság elévülhetetlen bűne, de a katolikus egyház szégyene is, el egészen a Vatikánig. A fenti régiókból, ha a magyar ember el akar zarándokolni Csíksomlyóra, előbb országa román nagykövetségére (jobb esetben a konzulátusra) kell elzarándokolnia, hogy beszerezze a jövedelméhez képest nem kis összegbe kerülő vízumot. Természetesen ezt a tortúrát a diplomata útlevéllel utazó képviselők és érsekek nem értik, mert ők sosem tapasztalták. Éppen ezért remélem, hogy a szerelvényen utazó zarándokok a gúnyhatárnál egy percre emlékeznek a kirekesztettekre, és fohászkodnak majd, hogy megszűnjön a gúnyhatáron a gúnyvízum.

A szerelvény a továbbiakban a Nagyvárad, Kalotaszeg, Kolozsvár, Szamosújvár, Dés, Déda, Gyergyószentmiklós, Csíkrákos útvonalon halad, így a zarándokoknak lehetőségük lesz megismerkedni e festői tájak természeti, történelmi, néprajzi szépségeivel.

Este érkezés Felcsíkba, ahol négy településen: Csíkszentdomokoson, Csíkkarcfalván, Csíkdánfalván, Csíkrákoson lesznek elszállásolva a faluturizmus keretében.

Szombaton a zarándokok részt vesznek a búcsún, délután Csíkszeredával ismerkednek.

Vasárnap Csíkmadéfalva érintésével indulás a Gyimesekbe az ezeréves határra. Útvonal: Karakó-völgyhíd–Lóvész–Gyimesközéplok–Gyimesbükk, a történelmi Magyarország vasúti határállomása. Gyimesbükkön részt vesznek a Rákóczi-vár tövében, az ezeréves határon álló, felújított 30. számú MÁV őrház (a MÁV egykoron legkeletibb őrháza) ünnepélyes átadásán – az őrházban időszaki hely- és vasúttörténeti kiállítás nyílik.

A délutáni órákban visszaindulás Felcsíkba. Búcsúest a házigazdáknál, majd hétfőn indulás visszafelé.

Egy ilyen zarándokút megszervezése nem kis fejtöréssel, buktatókkal utánajárással jár. Nagy szomorúság fog el, ha arra gondolok, hogy évekkel ezelőtt, mikor a pápa Romániába járt, nem ment el a saját katolikus híveihez, de elment az ezer éve elszakadt ortodoxokhoz. Ezúttal a Vatikánnak is jóvá kellene tenni valamit: legalább a főszervező ötletgazdát már életébe boldoggá kellene avatnia.

Kiszely István: a magyar pörköltet evett, amikor az európai még köleskását

Kiszely István jeles magyarságkutató volt az Erdélyi Napló-esték sorozat árpilisi meghívottja. A nagy közönségsikernek örvendő előadás szerkesztett, rövidített változatát olvashatják lapunk összeállításában.

Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy az alany a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.

Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak

A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam idézni.

Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: „hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk este”. Ennek az embernek teljesen igaza van.

Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet is.

Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról.

Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek.

Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: „eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs.” Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.

A Monarchia elmélete szerint őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt.

Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára

Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar őstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket, hitvilágunkat.

A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni.

Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig!

Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és – fogadjuk már el – most is idegenek vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között? Valami közhelyet mondtam. Azt mondta: „amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől, venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítő. Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az első tésztát Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek. És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk, magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belőle, vagy tőlük.” Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz ismeri a magyar őstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk?

A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk

Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török időkben a török például nem jutott fel Észak-Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.

Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a Duna–Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk.

A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz

Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére egy kis szalámira, netán kaviárra. A történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.

Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.

Széchenyi írta a naplójában: „minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek”. Ezt a részt soha le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmemből, az egyik legnagyobb magyar ember írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták.

Attila, az első évezred legnagyobb embere

Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai tisztképzősök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés előtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó oldalon egy mondat szerepel vastag betűvel arról, hogy végszükség esetén, mielőtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerős katonatiszt, amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelező tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Előszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az időszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: „te is vesztenél tizenkétezer embert, én is vesztenék. Nem ütközzünk meg!” És nem azért nem támadta és nem égette fel Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert „te jöttél ki, Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem.” Az első évezred legnagyobb embere volt.

Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentő a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük, jövőre kész.

Háromezer éves magyar szakácskönyv

A kásaevő európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat!

Azért mondom kásaevő európaiaknak, mert a következő könyvem az Eleink lakomája címmel jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belső-Ázsiából száz, háromezer éves hun receptet. A világ első szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor, amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és a takenget, a gulyást és, valamint a csörögét és az öhömöt. Először angolul adjuk ki, hogy a kásaevők megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul.

Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl szerény, befelé él, nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem tudjuk. Nincs belénk kódólva a seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk kódolva.

A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségből szakadnak ki, amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Az székelyderzsi, meg a többi csodálatos ősi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tűtartót. Először odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betűszót már csak idézőjelbe teszem. A tudományost is idézőjelbe teszem… Ilyen-olyan akadémia, de se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a „Magyar” „Tudományos” Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz.

Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségből bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségből a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délről a perzsák leírták a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket. Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!

Nekünk gyűjtögető, halászgató népnek kellett lennünk

Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az ősi Chorezm címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyűjtögető, halászó népnek kellett lennünk.

Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét: mondjuk bejön félmillió ember a Kárpát-medencébe és akkor az asszonyok kimennek az erdőbe csiperkegombát gyűjtögetni és ebből etetnek félmillió embert. Nem tudom, hogyan képzelik.

De folytassuk. Turán területéről, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középső keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a nagy örmény szerző leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk nem volt még Örményorszégban! Nem volt még a jereváni könyvtárban!

Nekem őrült barátaim vannak csak –, mert őrült emberrel érdemes barátkozni. Az egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini időkben pravoszláv térítőként, mint szerb pap térített Örményországban és most Magyarországra jött. Ő örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkező két ország. Itt van az ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az ősi örmények, grúzok között.) Három oldal könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzők a magyarokról és a hunokról írnak. Soha egy mondatot le nem fordítottak ebből!

1860-ban Iszpahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) előkerült egy érdekes lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Iszpahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne egy értelmes vezetőnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett van. Mennyire megijednének a környező országok attól, hogy Magyarország dúsít. Errefel bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Iszpahánban egy ötödik századi hun–örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása.

Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun–örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvető szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebből két évvel ezlőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok keretében.

Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a monarchikus őstörténet indítja az őstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen. Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót.

Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg winchester…

Csíkszeredába érkeztek a nagybányai festőiskola májusi kiállításának képei. A Csíki Székely Múzeumban több mint egy hete csomagolták ki, és helyezték el a kiállítótermekben a felbecsülhetetlen értékű festményeket.

A tárlat gerincét az az 50 nagybányai festmény képezi, amely a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. A kiállítás kiegészül még három, a Székely Nemzeti Múzeum, illetve a Maros megyei múzeum birtokában lévő képpel, valamint a helyi szervezők részéről 2 Nagy Imre festménnyel. A biztonsági és a klímaberendezéseket már elhelyezték a múzeumban, csak a képkímélő fényberendezések végső beállítása van hátra az ünnepélyes, május nyolcadikai megnyitó előtt. A tárlat július végéig nyitva áll a nagyközönség előtt, tehát több mint két és fél hónapig megtekinthető. A belépőkkel kapcsolatban a szervezők igyekeztek megőrizni a tavalyi árszintet: felnőtteknek tizenöt, diákoknak, nyugdíjasoknak, csoportoknak tíz lej a jegyek ára. Újdonságként a múzeum vezetősége bevezeti a harmincöt lejes, úgynevezett családi belépőt. Ez utóbbival két felnőtt, és legalább egy kiskorú gyerek látogathatja majd a kiállítást. Az intézmény igazgatójától, Gyarmati Zsolttól megkérdeztük, számítanak-e akkora érdeklődésre, mint a tavalyi Munkácsy-kiállításon. „Ezt nehéz előre megjósolni. Előzetesen tavaly sem gondoltuk, hogy 62 ezer látogató jön el a Csíki Székely Múzeumba. Én nagyon remélem, az idén is sokan élnek majd a lehetőséggel, és eljönnek megnézni ezt az egyedi kiállítást” – mondta az igazgató.

A magyar impresszionizmus megteremtőinek kiállítását szakavatott kezek rendezgették hétfőn délelőtt a Csíki Székely Múzeumban. A nagybányai festőket a művésztelep egységes bemutatásaképpen Szentpétervár, Firenze, Bécs és Párizs után először mutatják be Erdélyben.

Szücs György művészettörténésztől az iránt érdeklődtünk, hogy a magyar festészet történetében milyen korszakot, illetve mérföldkövet jelentenek az itt kiállításra kerülő festmények. „Bemutatjuk a nagybányai festőtelep teljes történetét, beleértve a müncheni előzményeket, illetve az 1896-os alapítást, amit a modern magyar festészet egyik legelső állomásának tekinthetünk. Kétségtelen, hogy Hollósy, Ferenczy, Grünwald, Thorma és társaik egy olyan új hangütést, a műteremből való kiszabadult örömöt tudtak a vászonra vinni, hogy talán maguk sem sejtették, mekkora sikereket érnek el majd később a műértők és a nagyközönség előtt. A csíkszeredai tárlat anyagának összeállításakor arányokat kellett megállapítanunk, hiszen a Csíki Székely Múzeum öt műterme eleve befolyásolta a képek számát. Úgy gondoltuk, a tavalyi nagysikerű Munkácsy-kiállítás után, a látogatóknak elsősorban a telep megalakulását, és a különböző irányzatok egymásmellettiségét kellene bemutatni. Ezen belül elsősorban az alapítók generációjának alkotásait domborítottuk ki. A két világháború közére csak óvatosan, mintegy jelzésértékűen utaltunk, hiszen a tér ezt nem tette lehetővé” – nyilatkozta a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze.

A nagybányai, Zazar parti festőműhely alapítóinak festményei mellett, az úgynevezett „vadak”, vagyis Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos és Boromisza Tibor alkotásait is hamarosan megtekinthetik az érdeklődők Csíkszeredában.

A borús, hűvös idő, majd pedig az eső elvette az udvarhelyiek kedvét, hogy kilátogassanak pénteken a városi parkba, az MPP által szervezett polgári majálisra, a párt országos kampányindító rendezvényének otthont adó sportcsarnok azonban megtelt a helyi, valamint egész Erdélyből összesereglett jelöltekkel, tagokkal, szimpatizánsokkal, tájékoztat a Krónika.

A horgászbotra tűzött nemzeti színű trikolórt, székely lobogót, MPP-s zászlócskákat lobogtató közönség előtt elsőként Tőkés András, a Maros megyei önkormányzat elnökjelöltje lépett színpadra, aki az egyéb elfoglaltságai miatt távol maradt Tőkés László üzenetét tolmácsolta az egybegyűlteknek.

„A választási alternatíva megteremtése, sőt a sikeres választási szereplés is csupán eszköz, az igazi cél az önkormányzati eszközök minél hatékonyabb használata közösségi autonómiánk visszaszerzésére” – hangsúlyozta üzenetében a püspök. „Erdély változást akar” – szögezte le Szász Jenő elnök, aki hangot adott azon meggyőződésének, hogy az MPP sikeresen fog szerepelni a megmérettetésen.

„Sok ember számára ti vagytok a változás, az újrakezdés egyetlen reménye” – mondta a beszédét a nemzeti rock egyik legismertebb képviselőjének számító Ismerős Arcok zenekartól vett idézetekkel megtűzdelő Kövér László, aki a Fidesz – Magyar Polgári Párt üdvözletét hozta. A Fidesz szövetségesét, a KDNP-t képviselő Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke a hagyományos értékek képviseletének hitelességében és a hatékonyságában nevezte meg azt, ami pártját és az MPP-t leginkább összeköti.

„A Székely Nemzeti Tanács nem támogathatja egyformán az autonómia elkötelezettjeit és annak akadályozóit” – hangsúlyozta Izsák Balázs SZNT-elnök, míg Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének vezetője azt emelte ki, hogy az MPP az első hazai párt, melynek programjában hangsúlyosan helyet kap a gazdák támogatása, a velük való szövetség. A díszvendégek után a legfontosabb településeken induló jelölteket szólították színpadra, akik röviden ismertették célkitűzéseiket.

Az MPP 3085 önkormányzati képviselő- és 133 polgármesterjelöltet indít a június első vasárnapján sorra kerülő megmérettetésen. Hargita, Kovászna, Maros és Szilágy megyében tanácselnökjelöltek is versenybe szállnak.

A Magyar Polgári Párt (MPP) székelyudvarhelyi kampánynyitóján mutatták be a szervezet Új lehetőség című politikai keretprogramját. Szász Jenő pártelnök szerint az MPP a programban azokat a célkitűzéseket és értékeket fogalmazza meg, amelyeket az erdélyi magyar politikai életben képvisel. Ennek sarkalatos pontjai a történelmi hagyományokra építkező aszimmetrikus regionalizmus, a Székelyföldnek sajátos státusú önkormányzati régióvá való alakítása, a Vidéki Térségek Európai Chartájába foglalt, úgynevezett „sokfunkciós mezőgazdaság” koncepciója, az erényre nevelésnek az oktatás középpontjába való állítása, a szakoktatás megerősödése.

A politikai keretprogram ugyanakkor alkotmányos alapot javasol az önkormányzatoknak, szorgalmazza az alkotmánybíróság megerősítését, presztízsének növelését is. A program szerint az MPP a román pártokkal való kapcsolatok kialakításában elsősorban az ideológiai és regionális alapon való együttműködést tartja fontosnak, az erdélyi magyar politikai vitákban konszenzusorientált politikát követ.

A moldvai csángómagyarság és az erdélyi szórványmagyarság oktatási programjának támogatásáért rendeznek június 2-án jótékonysági estet, Határok nélkül mottóval Székesfehérvárott: a rendezvényen az erdélyi és moldvai csángó népzenei élet kiemelkedő személyiségei muzsikálnak a közönségnek. Az estet Sólyom László köztársasági elnök, a rendezvény fővédnöke nyitja meg.

A Sebestyén Márta népdalénekes által összeállított forgatókönyv nem mindennapi élményt ígér, amelyben az ősi dallamvilág mellett az Erdélyben és Moldvában ma is élő, az itthoni magyaroknak archaikusnak ható népezenei- és néptáncprodukciók világába kalauzolják a közönséget.

Felcsendül moldvai gyermekénekes dala, zenél a moldvai és gyimesi csángó muzsikát játszó Szigony zenekar és Hodorog András moldvai csángó furulyás. Fellép Berszán Fülöp gyimesközéploki énekes, aki szuggesztív, különleges díszítésekkel teli, régies énekstílusát hozza el a közönségnek. Az Ordasok Táncegyüttes új megvilágításban jeleníti meg ezen az estén is az autentikus néptáncot a színpadon. Dalol még Sebestyén Márta, akit Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás kísér majd.

Az est célja a pénzbeli támogatás mellett a nyilvánosság megteremtése, amelynek segítségével a hagyományteremtőnek szánt rendezvény sokszorosan túlmutathat az anyagi segítségnyújtáson – közölte Posch Dániel, a szervezők nevében.

Az est bevételéből a moldvai magyaroktatást koordináló Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, s az erdélyi szórványmagyarság két szervezetét, a Vasárnapi Iskola Alapítványt és a Vicei Bástya Egyesületet szeretnék segíteni.

A szervezők tájékoztatása szerint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége évről-évre bővíti az oktatási programjába bevont települések körét, és növeli az anyanyelvű oktatásban résztvevő gyermekek számát. Tevékenységüknek köszönhetően jelenleg mintegy 1600 gyermek tanulhat magyarul Moldvában, de még legalább 7500 iskoláskorú gyermek van, ők sem intézményi formában, sem iskolán kívüli oktatás keretében nem részesülnek anyanyelvi oktatásban.

A Vasárnapi Iskola Alapítvány szervezi és segíti azoknak a magyarországi tanároknak a munkáját, akik vállalják, hogy hétvégéjüket erdélyi szórványmagyar falvakban élő gyermekek játékos formában való, anyanyelvi oktatásának szentelik. Jelenleg 44 pedagógus folytat társadalmi munkában ilyen tevékenységet, rendszeresen visszatérve 16 erdélyi kistelepülésre.

A Bástya Egyesület hatalmas erőfeszítések árán, bentlakásos kollégium alapításával tartja életben az észak-erdélyi Beszterce-Naszód megyei magyar oktatás egyik utolsó végvárát. A Vicei Általános Iskola kizárólagosan anyanyelvi oktatási lehetőséget biztosít a környék szórványban élő magyar gyermekeinek.

Az RMDSZ célja, hogy megismételje vagy akár meg is haladja a 2004-es választásokon elért eredményeit, hiszen a romániai magyarok 76 százaléka támogatja a szövetséget – jelentette be keddi bukaresti sajtóértekezletén Markó Béla.

Az RMDSZ elnöke ismertette a szövetség által megrendelt közvélemény-kutatás néhány fontosabb eredményét. A felmérést április 2. és 18. között végezték 1 114 fős mintán. Ennek alapján Markó megállapította, hogy a szövetségnek sikerült visszaszereznie azoknak a magyar választóknak egy részét, akik az európai parlamenti választásokon nem a jelöltjeire szavaztak.

A megkérdezettek 63 százaléka jelezte, hogy biztosan részt vesz a júniusi helyhatósági választásokon, e felmérés szerint 76 százalékuk az RMDSZ-t, 12 százalékuk pedig a Magyar Polgári Pártot (MPP) támogatja.

Markó Béla elmondta, hogy a közvélemény-kutatás szerint az erdélyi magyarságot elsősorban a szociális jellegű kérdések foglalkoztatják, így a fiatalok számára épített lakások, a nyugdíjak, valamint a korrupció elleni harc, de a helyi autonómia témája is figyelmük középpontjában áll.

A magát balliberálisnak mondó politikai tábor nem egyszerűen nemzetellenes, hanem egyesen életellenes. A nemzetellenesség könnyedén tetten érhető bármelyik politikai szakágazatban, a gazdaságtól (a közvagyon kiárusítása, a vidék tönkretétele, a polgárság nyomorgatása, az improduktív rétegek differenciálatlan támogatása), a kultúrpolitikáig (hamis történelemoktatás, a magyar érdemek letagadása, a hibák felnagyítása, hamis, emberellenes értékrend sulykolása) és a katonapolitikáig (totális leépítés). De abból, ahogy ez az oldal a nagybetűs Élethez, avagy szaknyelven: „az embernek az élethez való alapvető jogához” viszonyul, életellenessége is nyilvánvalóvá válik. Ritkán teszik meg nekünk a balliberális firkászok azt a szívességet, hogy összefoglalják néhány sorban azt, hogy mit szeretnének látni maguk körül, vagy hogy mitől tartanak leginkább.

Vargabetű következik: nem állhat olyan nagyon rosszul a szénánk, ha a balliberális tollnokok azon filozofálnak, hogy mi lesz Magyarországon, ha a FIDESZ kétharmaddal győz. Papp László Tamás ballib kurzusíró a vérliberális Hírszerző portálon közölt május 5-én egy cikket, melyben az általa is idézett Hack Péterhez képest, aki Putyin-féle etatizmust vizionál e forgatókönyv esetére, „mérsékelt” álláspontot közöl. S hogy mi lesz szerinte, ha Viktorék kétharmaddal győznek? Íme: „Ha egy kétharmados Fidesz jön, szinte biztosan ódivatú, bigott szabásmintát diktál. Ultrakonzervatív alkotmánybírákat nevez ki. Melegek élettársi kapcsolata törölve, meddővé tétel dettó, szexcsatornák letiltva, végletes drogszigor, parlament szerepköre lenyesegetve, Horthy-revízió dicsfényben, állam–egyház reláció szimbiotikus fázisba lép, klientúraépítés csúcsra járatva, satöbbi. De puha rendőrállam nem lesz.”

Lám, mi „ódivatú” a szabadmadarak értelmiségi holdudvara szerint: a drogellenesség, a művi meddővé tétel ellenzése, a melegek egyenjogúsításának akadályozása. Érdemes arra is visszaemlékezni, hogy mi volt az SZDSZ-es főguru Konrád György legfőbb üzenete az 1994-ben frissen megalakult SZDSZ–MSZP koalícióhoz. Az, hogy ne feledkezzenek meg a drogliberalizációról. Szólhatott volna számtalan kérdésről, ami a liberálisok szerint elsőrendű: az egyéni jogokról, az etnikai kisebbségekről, a hátrányos helyzetű rétegekről s még sorolhatnám a liberális toposzokat. Nem. Az SZDSZ nemzetközi szinten legismertebb és legelismertebb prominensének a drogliberalizáció volt a legfontosabb. Az abortusz, ami az életellenességnek legevidensebb megnyilvánulása, azért nem kerül szóba, mert még Papp László Tamás sem vállal ekkora rágalmat. Mert persze, hogy a felsorolás többi része is leginkább hangulatkeltés és valóságtorzítás, hiszen minden bizonnyal nem lesznek letiltva szexcsatornák sem (sajnos), ultrakonzervatív potenciális alkotmánybírák alighanem nincsenek is Magyarországon (sajnos), az állam és egyház szimbiózisa kívánatos lenne ugyan, ha lenne egy nemzeti érdekek iránt kőkeményen elkötelezett katolikus egyház, de hát hol vagyunk ettől, s egyébként sem vállalná fel a Fidesz az egyház fokozott szerepvállalását az államéletben. Az abortuszról azért nem szól a rege, mert Papp László Tamásék elérték azt, hogy e kérdéskörben elektorális okokból a jobboldal nem is mer mást mondani, mint a baloldal. Elérték azt, hogy a jobboldal fél ebben a kérdésben kiállni a saját koherens és morális álláspontja mellett (abortuszt kizárólag az anya életének veszélyeztetése esetén lehet alkalmazni), mert a választói bázis nagyobb része egyszerűen elembertelenedett. Más szóval odáig jutott a balliberálisok által demagóg ideologizálással kikövezett úton, hogy helyesli az ártatlan, védtelen magzatok meggyilkolását, mi több, az anya jogának tartja, hogy megöli-e saját magzatát.

Hát ennyit az életellenességről…

Bújnak a szegek a zsákbamacskákból és kilógnak a búsuló lólábak, melyek lassúbbak, mint a sánta kutyaláb, a hazugokat viszont fáradt léptű társadalmunk is utoléri s mindőjükről kiderül, hogy feltehetően korán keltek, mert aranyat leltek, eleinte csak kicsit, de azt becsülték s a nagyot is kiérdemelték, de ha nem, megszereztek egy hamis nyugtával dicsért napon, s aztán megnézték az anyját és elvették a lányát. És ez így megy tizenkilenc, vagyis egy híján húsz év óta, hoszszabb-rövidebb megszakításokkal.

Az egészet végigkísérik a válogatott hazugságok, a mondj igazat, s betörik a fejedet, meg Don Basilió tapasztalatai. Vagyis a gátlástalanság, mely ellen a mindenkori „másik oldal” folyton defenzívába kényszerülve – mint a gyanús odőröket észlelő gyermek – próbálja bizonygatni, hogy nem én voltam, én nem vagyok olyan, én elhatárolódok, és elítélem, én nem rekesztem ki, és nem rekesztem be.

Furcsa egy gondolatsor, mondhatja joggal az olvasó. Valósággal tudathasadásos, alig érthető. Nekem ez most éppen akkor jutott eszembe, mikor a századik botrány közepette (bármelyik töredéke a kormány bukását okozhatta volna normális demokráciákban) már a sokadik hír érkezett el hozzám a Romániában munkát kereső magyarokról, illetve a Magyarországon munkaerőt verbuváló romániai vállalatokról.

Mondanom sem kell, hogy a 23 millió román beözönlésének MSZP-s rémképére gondolok s arra, hogy íme e szerencsésebb szomszédunk a trianoni nyerőket is sújtó pszichózist vetkőzgetvén, egy percig sem retteg a beözönlő 10 millió magyartól, sőt! Lehet, hogy azokat is képes lesz majd elindítani a beolvadás útján, miközben a Tiszántúlon százával vásárolja fel az olcsó ingatlanokat, hogy innen járjon haza munkába. Debreţin és Segedin környékén már csak románul írják ki, hogy „casă de vânzare” és haladnak a „de la Nistru până la Tisa” irányába. Ha pedig sikerül nekik, akkor ők lesznek a bűnösők? Nem mi? Mi, akik képtelenek vagyunk olyan elitet kiizzadni magunkból, amelyik elindul a demográfiai gondok megoldása felé. Sőt! Éppen ellenkezőleg. Oda hat, hogy minden visszafordíthatatlanabb legyen.

Épeszű embernek miért kell még gondolkodni egy olyan világrend megítélésének dolgában, amelyik a glóbusz éghajlatának végzetes változását közönyösen nézi s ebből is üzletet csinál. Vajon egy Gyurcsány Ferenc nevű parány a fő bűnös, hogy a szén-dioxid kvótáján is nyerészkedni tud? Nem az a világ, amelyik ezt lehetővé teszi?

Épeszű embernek miért kell még gondolkodni egy olyan kormány megítélésének dolgában, amelyik semmit nem tesz a demográfiai katasztrófa ellen. Sem a népszaporulat, sem az egészségügy, sem az ezekkel szoros kapcsolatban álló ágazatok vonatkozásában. Sőt onnan is elvon, azt is megvámolja, és saját holdudvarát gyarapítja a hatalom néhány éves megőrzése érdekében, nem törődve saját utódai jövőjével sem.

Miféle indulatok, generációs gyűlöletek, spontán és mesterséges szellemi nyomor, kollektív memóriazavar, hamis és primitív nosztalgiák, elferdült értékrendek, lelki sivárság kell azoknak a tömegeknek, akik ezt támogatni képesek akkor is, amikor lelepleződésük oly nyilvánvaló?

Elég lenne, ha képesek volnának felidézni magukban az ígéreteket és a riogatásokat. Egyikből sem valósult meg semmi. Vajon a bukás felé rohanó hatalom okkal hiszi, hogy még ezek után is visszanyerheti azt az elvakult, buta bizalmat? Minden lehet ebben az országban. A miniszterelnök akkor, amikor jelzőket illesztett hozzá, valószínűleg maga is így gondolta.

Mi nem használunk ilyen jelzőket. Még vagyunk, akik hiszünk a hazában, a nemzetben, a közösségben és kisközösségben, a családban és az ezeket alkotó s nélkülük életképtelen emberben. Abban a teremtményben, akit a neoliberalizmus az atomizáláson keresztül akar a hamis halhatatlansággal kecsegtetni. Mintha a halnak ígérne szárazföldi megélhetést, vagy a négylábúaknak mélytengeri jobbsorsot.

Az evolúció – egy irányba – ezt megvalósította az évmilliók során. Most a neoliberálisok és látszólag szabadulni akaró csóváltjaik rendeletekkel tennék meg ugyanezt. Egyik napról a másikra.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, tégy fel mindent egy honlapra, ha sok az adósság még több adóssággal törleszd, kutyaharapást a szőrivel, keveredjünk korpa közé s megesznek a disznók, disznóvá válunk s majd legyőz a sok lúd. Ez lesz majd a szép új világ.

Nemrég még büszkén vallottuk, hogy vakok közt mi vagyunk a félszemű. Most már hajtjuk a sereget, Európa cselédszobáinak népe után kullogunk. Kompországból komposzt ország leszünk, vagy finomabban: globalizációs virágföld.

Előtte még megengedik, hogy kukázgassunk az importszemétből.

Egy idealizált világban a független, sokszínű sajtó lenne a demokrácia működőképességének, a korrekt versenynek első számú biztosítója, mely garantálná a polgárok számára a többirányú tájékozódásnak, valamint a tények többféle interpretációjának a lehetőségét. A bökkenő az, hogy független sajtó nem létezik, pontosabban a valóban pártatlan és független orgánumok vagy kimúlnak, vagy besorolódnak a szubkulturális jelenségek világába. Mai korunkra s anyaországunkra különösképpen igaz ez: a sajtó zöme torzít, elhallgat és félremagyaráz tényeket, mi több, azokat az orgánumokat, melyek a reális problémákról beszélnek, megbélyegzi s minden erővel megpróbálja szalonképtelenné tenni.

Ez nem kizárólag magyarországi jelenség, de otthon kétségkívül súlyosabb a helyzet, mint mondjuk Olaszországban vagy Írországban. Még a köztársasági elnök is, talán jobb meggyőződése ellenére, de beáll az orwelli társadalmat építők közé, nem hajlandó leülni egy asztalhoz a legnagyobb problémaérzékenységet felmutató politikai szerveződés, a Jobbik elnökével, támogatja a nem létező náciveszély ellen öncélú hangulatkeltésből tüntető társaságot, miközben egy szava sincs arról, hogy a liberális sajtó által előszeretettel megélhetési bűnözésnek nevezett cigánybűnözés szabályos terrort jelent az ország egyes részein a magyar lakosság (egyes helyeken a magyar kisebbség) számára. Tény, hogy a kulturális asszimilációra képtelen vagy nem hajlandó tömegek problémája, ami szorosan egybefonódik a bevándorlás kérdésével, Európa más vidékein sem kap súlyához mért nyilvánosságot. Ehhez képest Románia, ahol a politikai korrektségnek nevezett aberráció még nem fertőzte meg az agyakat, vidám szigetnek számít.

S ez áll az erdélyi magyar közéletre is, annak dacára, hogy egyesek igyekeznek Magyarországról importálni megbélyegző technikákat, nyelvpolitikai manővereket, a szélsőségesezést és az antiszemitázást. (Emlékezzünk arra az esetre, amikor az EMI nem engedte be Bocskai István szülőházába az Eörsi Mátyást, a nyíltan magyarellenes SZDSZ-es politikust, Tibor Szabó Zoltán a félretájékoztatás bajnoka, hazug módon antiszemita skandálásról írt abból „kiindulva”, hogy egy az EMI-hez nem tartozó bekiabáló a Gázai övezetbe küldte Eörsit és meghívóját. Majd az erdélyi SZDSZ-es értelmiség aláírásgyűjtésbe kezdett a „jobboldali szélsőségek” ellen.) Mindazonáltal Erdélyben még távolról sem öltött olyan méreteket az öncenzúra s a nyílt beszédtől való félelem, mint Magyarországon. Szinte üdítő arról olvasni a baloldali sajtó zászlóshajójának számító Új Magyar Szóban, hogy a Magyar Polgári Párt „nem jobb, nem profibb, nem erősebb, nem szebb és nem okosabb, mint az RMDSZ”, hogy „krónikus ember- és képességhiányban szenved”, de még attól sem tudok nagyon felháborodni, hogy „a választók kegyeiért folytatott RMDSZ–MPP-harcnak is ez a tétje: válásra tudja-e kényszeríteni az MPP az RMDSZ-t mindeddig hű, „ásó-kapa-nagyharang” választóitól?” Sehol egy kis nácizás, nacionalistázás, rasszistázás. Szó se róla, a cikk nyílt RMDSZ-propaganda és az MPP feketítése, de megmarad a karteziánus paradigmában, vagyis nem alaptalan minősítéseket fűz egybe, mint magyarországi laptársai, amikor a mondjuk a Magyar Gárda szóba kerül, hanem cáfolható interpretációkat többek között az MPP-s jelöltek mozgatórugóiról. A szöveg mélypontja kétségtelenül a következő bekezdés „A(z MPP) magját ugyanis olyan személyek alkotják, akik ilyen vagy olyan okból jórészt még a kilencvenes években kiszorultak az RMDSZ-ből, a döntéshozói körökből, és akiket csakis ebből adódó személyes frusztrációik vezéreltek abban, hogy a szövetségen kívül szerveződtek újra. Az ilyen vagy olyan okok közt pedig legtöbbször a szorgalom és a kitartás, a következetesség hiánya azonosítható. A politikában ugyanis az ambíciónak társulnia kell a sokatmondás, de semmittevés kényelméről való lemondás készségével, a mindenhez érteni vélés dölyfjének levetkőzésével.” Miközben az MPP-sek zömét azért szorították ki az RMDSZ-ből, mert nem voltak hajlandóak megalkudni, lemondani alapvető érdekeink s a mindmáig hivatalos RMDSZ-program (!) képviseletéről, s nem voltak hajlandóak a bukaresti hatalom nyugati legitimizálására, illetve a magyar érdekek kiárusítására szakosodott Markó-féle vezetést erkölcsileg-politikailag támogatni. A morális szempontból nehezen minősíthető csúsztatás ott van, hogy a cikkíró szerint a szorgalom, a kitartás, a következetesség hiánya volt a kiszorulás oka, ami már szemen szedett hazugság. Tőkés Lászlóról, Csapó Józsefről, Szilágyi Zsoltról, Toró T. Tiborról, Kincses Elődről lehet ilyesmit leírni? (S most ne akadjunk abba bele, hogy az említettek közül nem mindenki MPP-s. Az RMDSZ által kiszorítottak közül nyilván nem mindenki keresett magának lehetőséget politikai pályájának folytatására.) Éppenséggel a konok elvi következetesség volt az, aminek köszönhetően 1993 és 2008 között az opportunizmust élből elutasító, megvesztegethetetlen emberek távoztak a szervezetből.

Az RMDSZ-sajtó kajánkodhat, az MPP kétségkívül nehéz helyben van: gazdasági háttér gyenge, sajtója alig van, ráadásul, amíg nem volt meg a bejegyzés, addig építkezni is nehéz volt, hisz kit lehet azzal megnyerni egy szervezetnek a helyi elitből, hogy „ha talán sikerül elérni a bejegyzést, akkor majd helyet kap a listán”? Az MPP létének jelentőségét nem az adja, hogy most, 2008-ban milyen eredményt ér el, hanem sokkal inkább az, hogy hosszabb távon felfejlődve, ténylegesen megtörheti az RMDSZ politikai monopóliumát és egészségesebb erdélyi magyar közéletet teremthet. Igazságtalanság lenne a frissen megalakult párttól elvárni azt a szervezettséget és humán bázist, amivel a jelentős társadalmi beágyazottsággal rendelkező RMDSZ bír, mely ráadásul diszponál a pártoknak járó állami támogatáson túl az erdélyi magyar közösségnek címzett források felett is. De lassú víz partot mos, a politikában pedig nem lehet büntetlenül vég nélkül hazudni. Az RMDSZ-nek, ha nem is a napjai, de az évei meg vannak számlálva…

A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) megalakulása óta az anyaország határain túl élő magyar nemzeti közösségek autonómiatörekvéseinek egyeztető, összehangoló és közös képviseleti fóruma. Tudatában van annak, hogy a közösségi autonómiák törvényi kereteinek megteremtése az utódállamok törvényhozásainak feladata, ezért a társult tagszervezetek ez irányú törekvéseit elsősorban a nemzetközi integrációs fórumokon – kiemelten az Európai Unió intézményeiben – kívánja aktív külpolitikai tevékenységével segíteni.

Az ülésen résztvevő társult szervezetek képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy Tőkés László püspök, EP-képviselő elnökké választásával új korszak kezdődött a tanács tevékenységében. A KMAT legutóbbi ülésén hozott határozatainak végrehajtását áttekintve:

– Sikerként könyveli el a NATO bukaresti csúcstalálkozója alkalmából a tagországok vezetőihez intézett nyílt levélre érkezett pozitív visszajelzéseket, és hasonló lépéseket tervez az autonómia biztonságpolitikai vonatkozásainak érvényesítése érdekében.

– Értékeli a magyar EP-képviselők pozitív hozzáállását az európai kisebbségvédelmi rendszer kidolgozásához, és üdvözli az Európai Parlament kisebbségi Intergroup munkacsoportjának az európai párbeszéd fórumának létrehozására irányuló kezdeményezését.

– Példaértékűnek tekinti a délvidéki magyar érdekvédelmi szervezetek összefogását, és rendkívüli fontosságúnak tartja az általuk kidolgozott autonómia-koncepció megszületését.

A kétnapos tanácskozás során a KMAT a következőket határozta el:

– Módosítja alapszabályzatát, külön teret szentelve a munkáját segítő civil szervezetek védnöki státusának, amely az üléseken megfigyelőként való részvételi lehetőséget jelent.

– Felveszi tagjai sorába az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét.

– Az európai népcsoportok alapvetői jogairól szóló bolzanoi tervezetből kiindulva a kisebbségvédelmi alapelvek és közösségi autonómiák sarokpontjait tartalmazó dokumentumot állít össze, és ezt eljuttatja az illetékes nemzetközi intézményekhez.

– Megbízza Tőkés László elnök urat, hogy az Európai Parlamentben képviselje a KMAT álláspontját az európai kisebbségvédelmi rendszer kidolgozását célzó erőfeszítések rendjén.

– Munkacsoportot hoz létre a fontosabb kisebbségvédelmi alapiratokat tartalmazó dokumentumtár megszerkesztésére, illetve egy többnyelvű honlap létrehozására és működtetésére.

– Elfogadja a KMAT ez évi eseménynaptárát, elfogadja Tőkés László EP-képviselő meghívását az Európai Szabad Szövetség Romániában tartandó kihelyezett frakciógyűlése alkalmából tartandó konferenciára, illetve egy brüsszeli nyilvános közmeghallgatásra.

– Kisebbségvédelmi képviseleti irodát létesít berni központtal, Svájcban.

– Az EU Lisszaboni Szerződésében foglaltak alapján európai állampolgári kezdeményezést indít az Unió kisebbségvédelmi rendszere jogi kereteinek megteremtésére.

– Megbízza Tőkés László elnök urat, hogy Horvátország EU-csatlakozásának folyamatában kövesse figyelemmel a kisebbségi jogok érvényesítését.

Az ülésen kiemelt napirendi pontként szerepelt a vajdasági magyar pártok közös autonómiakoncepciója. A KMAT megbízza Tőkés László elnök urat, hogy az Európai Parlament Dél-Kelet-Európa országaival fenntartott kapcsolatokért felelős interparlamentáris küldöttsége tagjaként képviselje ezt az autonómia-dokumentumot, és törekedjék annak érvényesítésére Szerbia Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatának tárgyalása során, áll a Hódmezővásárhelyen elfogadott nyilatkozatban.

„A magyar nemzetrészek önmagukban gyengék volnának nemzetközi szinten érdekeiket képviselni és megvédeni, de ha együtt próbáljuk érvényesíteni közösségi, kisebbségi jogainkat, akkor erőnk, összeadva, megnövekszik. A határon túli magyar szervezetek összefogásával és a magyar kormányzat támogatásával felgyorsulhat az önrendelkezési folyamat” – jelentette ki Tőkés László múlt csütörtökön Hódmezővásárhelyen a több mint tíz határon túli magyar szervezetet tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülését követő sajtótájékoztatón.

Hozzátette: ha elérjük fokozatosan, hogy a mindenkori magyar kormányzat is támogasson bennünket, akkor pillanatok alatt fölgyorsulhat az önrendelkezési folyamat.

Amit elmulasztottak az egyes politikai vezetők és szervezetek az elmúlt másfél évben, azt egy-két éven belül sikerülhet behozni – hangsúlyozta a politikus.

Tőkés László elmondta, a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően állampolgári kezdeményezést indítanak annak érdekében, hogy az Európai Parlament tűzze napirendre az autonómiakérdést, és az Unió teremtse meg az átfogó kisebbségvédelmi rendszer jogi kereteit.

A KMAT a közelgő szerbiai és romániai választásokon az autonómia képviselete iránt elkötelezett jelölteket támogatja – közölte a politikus, aki követendő példaként említette a vajdasági magyar szervezeteket, amelyek hosszú évek széthúzását követően képesek voltak összefogni.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kifejtette, a magyar pártok közös autonómiakoncepciója világos helyzetet teremt, fölülírja a másfél évtizedes belső csatározásokat.

A vajdasági magyar közösség érdeke, hogy az autonómiakoncepció elemei épüljenek be a szerb jogrendbe, ehhez minél erősebb parlamenti képviseletre van szükség – közölte a politikus.

A KMAT 2004-ben jött létre Nagyváradon azzal a céllal, hogy szerepet vállaljon a közösségi autonómiaformák megvalósításában. Mára a határon túli magyar közösségek szinte minden reprezentatív képviselője részt vesz a szervezet munkájában. Legutóbb 2008. március 19-én Budapesten ülésezett a KMAT, ekkor választották meg a szervezet új elnökének Tőkés Lászlót.

A Bolyai Kezdeményező Bizottság júniusban aláírásgyűjtést kezdeményez egy olyan törvénytervezet támogatása érdekében, amely a Bolyai Egyetem létrehozásáról rendelkezne – jelentette be budapesti sajtótájékoztatóján Hantz Péter, a BKB alelnöke.

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemről másfél évvel ezelőtt elbocsátott, jelenleg Heidelbergben kutató fizikus elmondta, a kezdeményezők nyílt levélben kérik az erdélyi magyar szervezetek – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar, illetve a Székely Nemzeti Tanács – támogatását akciójukhoz. Hantz több százezer aláírásra számít, ami elmondása szerint jelezné a romániai magyarság egyértelmű igényét az államilag finanszírozott magyar nyelvű felsőoktatási intézmény létrehozására. Mint ismeretes, a román parlament tárgyalásra sem tartotta érdemesnek azt a félmillió erdélyi magyar aláírásával szentesített, 1994-ben beterjesztett tervezetet, amely ugyancsak az állami magyar egyetem felállítását célozta.

A Krónika tájékoztatása szerint a BKB alelnöke kiemelte: bár ezúttal sem lát esélyt a törvénytervezet elfogadására, az aláírásokkal alátámasztott népi kezdeményezés, valamint a magyar pártok és szervezetek együttes fellépése mellőzhetetlen témaként emelné napirendre az ügyet, s arra az Európai Unióban is felfigyelnének.

Hantz Péter közölte azt is, hogy Kovács Lehellel együtt pert indítanak a román állam ellen a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon amiatt, hogy 2006-ban mindkettőjüket elbocsátották a kolozsvári BBTE-ről. Az egyetem szenátusa 2006 decemberében mondta ki véglegesen, hogy kizárja az oktatók sorából a többnyelvű feliratokat, önálló magyar karokat, valamint a Bolyai Egyetem visszaállítását követelő két adjunktust.

Az intézkedés hatalmas tiltakozási hullámot váltott ki: a magyarországi parlamenti pártok vezetőin kívül Erdély négy nagyvárosában tüntetők százai követelték az oktatók visszahelyezését, az Európai Parlament magyar képviselői pedig felszólították a román hatóságokat és az EU többnyelvűségért felelős biztosát: haladéktalanul vizsgálja ki a BBTE-n kialakult áldatlan állapotokat. Hantz – aki korábban magyar nyelvű feliratokat akart elhelyezni az intézmény falain – Budapesten elmondta, azután döntöttek a strasbourgi pereskedés mellett, hogy a romániai bíróságokon elvesztették a BBTE ellen indított pert; védőügyvédjük Takács Albert egykori magyar rendészeti és igazságügyi miniszter lesz.

„A per során az egyik legfőbb érv az etnikai diszkrimináció vádja lesz, az egyetem ugyanis akkoriban már rendelkezett olyan határozatokkal, melyek szerint kihelyezhetők lettek volna a magyar nyelvű feliratok” – hangsúlyozta Hantz Péter.

A Székelyföld autonómiája melletti elkötelezettség fontosságát hangoztatta Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. A testület az önrendelkezést megvalósítandó feladatnak tartja és reméli: a június elsejei helyhatósági választásokon olyan jelöltek győznek majd, akik valóban akarnak tenni az önrendelkezésért. A Székely Nemzeti Tanács nem személyeket, hanem elveket, célokat és értékeket támogat – fogalmazta a meg az Állandó Bizottság.

Izsák Balázs, a tanács elnöke elmondta: olyan önkormányzatokat akarnak, amelyek egyhangúlag elkötelezettjei Székelyföld autonómiájának, amelyek támogatják a Székely Nemzeti Tanácsnak a Románia parlamentje elé terjesztett törvénytervezetét, akik vállalják a hivatalos népszavazások kiírását, vállalják a székely jelképek következetes használatát.

Az SZNT Állandó Bizottsága arra kéri a választópolgárokat, hogy pártállástól függetlenül azokra a jelöltekre szavazzanak, akik programjukba konkrét, számon kérhető ígéreteket építenek be az autonómia megvalósítására.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) támogatja a romániai helyhatósági választásokon mindazokat a jelölteket, akik a magyar közösségi önrendelkezés mellett állnak ki, függetlenül attól, hogy melyik magyar szervezet színeit képviselik – derül ki Tőkés László EMNT-elnök közleményéből. A Nagyváradon ismertetett dokumentum szerint az EMNT-nek elsőrendű érdeke, hogy minél több, „a nemzeti önrendelkezés ügye iránt elkötelezett” személy jusson önkormányzati tisztségbe.

Elkezdődhet a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) akkreditációja, miután a felsőoktatási intézmény harmadik szaka is megkapta a román illetékes hatóságtól a végleges jóváhagyást, közölte az MTI-vel Dávid László, az EMTE rektora.

Romániában legkevesebb három szak engedélyezése teszi lehetővé az egyetem végleges akkreditálásának kérvényezését. Eddig véglegesen akkreditálták a marosvásárhelyi informatika, valamint a csíkszeredai román–angol és szociológia szakot.

A rektor arról is tájékoztatott, hogy a jövő tanévtől kezdve a magyar kormány az EMTE esetében is a normatív alapú, vagyis diáklétszámtól függő támogatást alkalmazza majd.

Ennek a finanszírozási rendszernek egyik fő újdonsága az, hogy ezentúl a finanszírozó magyar kormány mondhatja meg: adott szakon hány hallgatót támogat. A zökkenőmentes átállás érdekében az egyetem és a magyar Miniszterelnöki Hivatal illetékeseiből úgynevezett közös finanszírozási munkacsoport jött létre.

A december vége óta lezajlott megbeszélések eredményeként kiderült – mondta a rektor –, hogy az egyetem vezetőségének, illetve a magyar kormánynak nem minden részletkérdésben egyezik az elképzelése. Az egyeztetések azonban folytatódnak az álláspontok közelítése érdekében.

Rámutatott: egyetértettek abban, hogy az új finanszírozási rendszert csak a következő tanévtől felvételiző diákokra alkalmazzák. Az egyetem vezetősége ugyanakkor egyelőre nem látja biztosítottnak az infrastruktúra finanszírozását. A román akkreditációs törvények megkövetelik ugyanis, hogy a felsőoktatási intézmények minden évben a jövedelmük legkevesebb 30 százalékát fejlesztésre fordítsák. Ezt sem 2007-ben, sem 2008-ban nem tudta teljesíteni az EMTE a magyar kormány által 2007-re előirányzott 1,27 milliárd forintból – mondta a rektor.

Hangsúlyozta: jelenleg ennek a kötelezettségnek a teljesítése csak úgy válik lehetővé, hogy a korábbi beruházásaik értékesítését erre a célra fordítják. Így az egyetem újabb fejlesztési tervei között szerepel Kolozsváron és Nagyváradon egy-egy új ingatlan megépítése. Emellett Marosvásárhelyen diákkollégiumot is emelnek, mert e nélkül nem lehet akkreditálni az egyetemet – hangsúlyozta a rektor.

Ezeknek és a további beruházásoknak az összehangolása érdekében a Miniszterelnöki Hivatallal együtt létrehoztak egy úgynevezett fejlesztési munkacsoportot is – tájékoztatott Dávid László.

Május 5–11. az opera székelyföldi előadókörútja

Műsoron: G. Verdi: Rigoletto és F. Schubert Asszonyháború című operája

Helyszínek: Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely

Május 15-én, csütörtökön l8.30 órakor Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára. Egyfelvonásos opera Balázs Béla szövegére. Szereplők: Molnár Mária (Judit), Szilágyi János (Herceg)

Közreműködik: Bogdán Zsolt, valamint Babos Kinga, Barabás Júlia és Katrinecz Erika

Díszlettervező: Lőrincz Gyula. Jelmeztervező: Szakács Ágnes

Selmeczi György: Szirén. Szövegét írta Szőcs Géza

Szereplők: Szilágyi János, Kele Brigitta, Sándor Árpád, Pataki Enikő, Barabás Zsuzsa, Ciorba Krisztina, Mányoki Mária, Popovici Zsófia, Berecz Zsejke, Venczel Péter, Berciu Samu, Szacsvai Zsigmond, Naphegyi Béla, Sziklavári Szilárd, Mányoki László

Tervező: Lőrincz Gyula. Ügyelő: Gálffy Erzsébet. Rendező: Szabó Emese. Vezényel: Selmeczi György

Május 18-án, vasárnap 19.00 órakor Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. Operett három felvonásban. Az előadás időtartama kb. 3 óra. Vezényel: Incze G. Katalin.

Szereplők: Szabó József, Marton Melinda, Fülöp Márton, Jordán Éva, Salat Lehel, Pataki Enikő, Szeibert István, Ádám János, Molnár János, Sipos László, Veress László, Mányoki László, Barabás Zsuzsa, Popovici Zsófia, Berciu Samu, Kovács Ferenc. Díszlettervező: Venczel Attila. Jelmeztervező: Szakács Ágnes. Rendezőasszisztens: Szabó Emese

Rendező: Selmeczi György.

Május 29-én, csütörtökön l8.30 órakor Giacomo Puccini: Bohémélet – olasz nyelvű előadás magyar feliratozással. Opera három felvonásban. Az előadás időtartama kb. 3 óra

Vezényel: Naotaka Tachibana – a II. Bartók Béla Operakarmester-verseny (2007) I. helyezettje

Szereplők: Sorin Lupu (Rodolfo), Sándor Árpád (Schaunard), Bancsov Károly (Marcel), Sziklavári Szilárd (Collin), Jordán Éva (Mimi), Hary Judit (Musette), Veress László, Szakács Levente, Mányoki László

Díszlet- és jelmeztervező: Witlinger Margit

Rendező: Demény Attila

Csütörtökön 12 órakor megkapták az első feladatot a települések közti internetes verseny, a Webvidék versenyzői – jelentették be a szervezők az indítás időpontjára szervezett kolozsvári sajtótájékoztatójukon. A próba keretében egy hét áll a csapatok rendelkezésére, hogy felkutassák a településükön található legrégebbi fényképet, feltöltsék a Webvidek.ro oldalra, és írják meg a kép történetét.

A Webvidék.ro oldalon nyomon követhető versenybe eddig 35 erdélyi település csapata nevezett be – ez összesen 239 személyt jelent, de a jelentkezés nem zárult le: egészen a verseny utolsó fordulójáig várjuk az újabb csapatokat – számolt be Balázsi-Pál Előd, a Transindex helyettes felelős szerkesztője. A 12 egyhetes próbából álló verseny célja a vidéken élők rávezetése az internet aktív használatára, a tartalomgyártásra, illetve az, hogy segítségükkel egy új, őszinte kép alakuljon ki a résztvevő településekről – magyarázta el.

„Négy éve kezdtük el a hálózat kialakítását és bővítését. A továbbiakban arra kell figyelmet, energiát és erőforrásokat fordítsunk, hogy az eTransylvania Pontokat a közösségek szolgálatába állítsuk. Nagyon jó példa erre a Webvidék kezdeményezés, amely lehetőséget ad arra, hogy a helyi lakosok megmutassák településüket az interneten olyan formában, ahogy azt ők látják. A projekt partnerségre épülő jellege az, hogy a Transindex és az eTransylvania Egyesület közösen valósítják meg a Webvidéket, azt húzza alá, hogy ezt a hálózatot más szervezetekkel, intézményekkel közösen kívánjuk használni” – mondta az eTransylvania tanácsadó testületének elnöke, Nagy Zsolt volt távközlési miniszter.

Jelenleg 157 eTransylvania pont működik, és további tíz pont beindítása van előkészületben – fűzte hozzá Farkas András programkoordinátor. „A Webvidék mellett olyan – egyéb profilú – projekteket kívánunk találni, amelyek révén a helyi közösségek fejlődését segíthetjük elő. Ezek szolgáltatások, közösségi tevékenységek formájában egyaránt elképzelhetők. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi közösség igényeinek megfelelően alakuljanak ki ilyen kezdeményezések, mi pedig segítséget, tanácsot, eszközöket, erőforrásokat nyújtsunk ezek valóra váltásában”– fogalmazott.

A benevezett települések megyei oszlása a következő:

Arad megye: Ágya

Bihar megye: Csokaly

Brassó megye: Hétfalu

Fehér megye: Nagyenyed, Balázsfalva

Hargita megye: Ajnád, Borszék, Csíkkozmás, Csíkmadaras, Csíkszentmiklós, Gyergyószentmiklós, Gyergyótekerőpatak, Gyergyóújfalu, Kászonaltíz, Gyimesközéplok, Csíkvacsárcsi

Kolozs megye: Kalotaszentkirály, Körösfő

Kovászna megye: Bikfalva, Kézdivásárhely, Kovászna, Bölön, Kisbacon

Maros megye: Sáromberke, Erdőszentgyörgy, Jobbágyfalva

Szatmár megye: Kaplony, Nagykároly

Szilágy megye: Szilágyerked, Kémer, Kraszna, Szilágybagos, Szilágylompért, Varsolc

Temes megye: Ótelek

Megütődve olvasom a sajtóban, hogy a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői felemás álláspontra helyezkednek a júniusi helyhatósági választások jelöltjeivel kapcsolatban. Sem Izsák Balázs, az SZNT, sem Tőkés László, az EMNT elnöke nem fogalmaz egyértelműen, hogy kik mellett szállnak síkra. Nem ösztönzik arra az embereket, hogy igenis a Magyar Polgári Párt jelöltjeire, és ne az RMDSZ-re szavazzanak. Az a fajta álláspont, hogy mindkét felet támogatjuk, ha jelöltjeik az autonómia elkötelezett hívei, egyszerűen megtévesztő álláspont. Ha bíznánk az RMDSZ-ben