Nem lesz kitelepítő vonat

Hivatalos helyről vett információ alapján néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogy a lakásügyi kormánybizottság hatásköre megszűnt és a múlt hét szerdáján az utolsó kitelepítő vonat elment. A rendőrség szerint kilátás van arra, hogy még egy kitelepítő vonat elinduljon. Ennek ideje pontosan még nincs meghatározva, azonban minden valószínűség szerint a jövő héten el fog indulni. Információink szerint ezzel a vonattal csakis önkéntes jelentkezők távozhatnak el. (Ellenzék 1920. I. 28.)

Kivándorlási hiénák Erdélyben

Néhány nap óta az erdélyi városokat és falvakat ügynökök keresik fel, akik Amerika számára kőműveseket és munkásokat igyekeznek toborozni. Azok az ígéretek, amelyekkel az ügynökök a férfiakat kivándorlásra igyekszenek csábítani a következők: a kivándorló hozzátartozói elutazása előtt, kétezer dollárnyi összeget kapnak, melyet ezután a kivándorló béréből fognak levonni. A kilátásba helyezett bérek, a dollár jelenlegi árfolyama mellett nagyon csábítóak.

(1920. II. 21.)

Távozó kolozsváriak

Szombaton délután hat órakor ismét egy kitelepítő vonat indult el Kolozsvárról. A vonatot, amely 16 kocsiból állott, Nagyváradon külön mozdony várja. A kitelepítő vonatot a MÁV Biharkeresztesen veszi át s onnan már továbbítja Budapestre. A vonaton Kolozsvár társadalmi életének egész sereg kiválósága hagyta el a várost.

(1920. IV. 20.)

Kitelepülő vonat

Szombaton délután 7 órakor hagyta el Kolozsvárt egy 28 kocsiból álló kitelepülő vonat. Az expatriáltak egy része önkéntes távozó volt, a másik része kiutasított. A vonat osztrák és porosz vasúti kocsikból állt, valószínűleg azért, hogy a határon simán átmehessenek. A kiutasítottak vonatán utazott dr. Dékány Ferencz, ny. főszolgabíró és még számosan, körülbelül száz személy.

(1920. IV. 27.)

Húszezer embert akarnak kitiltani Kolozsvárról

A Kitelepítő Hivatal tegnap kezdte meg működését a Majális utcában. A bejelentési lapok felülvizsgálata nyomán a lakókat majdnem kivétel nélkül kiutasították. A háztulajdonosokat épp úgy, mint a bérlőket. Azokat, akinek a nagyapja is itt lakott épp úgy, mint akik két hónappal ezelőtt költöztek be Kolozsvárra. Egyébként Guţiu kormánybiztos kijelentette: aki bizottság előtt kijelenti, hogy román állampolgárnak tekinti magát, az maradhat. A kormánybiztos legalább húszezer embert akar eltávolítani Kolozsvárról.

(1920. VIII. 8.)

Magyarok, maradjatok!

Minden héten, amikor összeállítjuk a kiutasítottak névsorát, megismételjük a felhívást: Ne menjetek el innen magyarok. Maradjatok. Az erdélyi magyarság intézményei és minden kultúrkoncepciója az államhoz kapcsolódott azelőtt. Most azonban gyámolító nélkül maradt, saját erejére van ráutalva, saját szorgalmából, saját képességeivel, saját eszközeivel kell erdélyi kultúrfeladatait megvalósítani. Minél többen mennek el, annál nehezebb, annál kritikusabb azok helyzete, aki itt maradnak. Aki itt született, itt nevelkedett, annak szent kötelessége, hogy akkor itt legyen, amikor a magyarságért nélkülözni és szenvedni kell.

(1920. VIII. 14.)

Új alapokra helyezik a kiutasításokat

Az evakuáló bizottság második ülésén Bucşan államtitkár is megjelent. Az ülés elején Sándor József udvari tanácsos írásbeli nyilatkozatot olvasott fel. Rámutatott arra, hogy a rendelet 1. c. pontja a román állampolgárság felvételéről beszél. Ez tévedés, mert a kisebbségekre vonatkozó szerződés 3. és 8. pontja szerint minden itt lakó volt magyar állampolgár, a román ajkú is, minden formalitás nélkül teljes jogon román állampolgár.

(1920. VIII. 24.)

Kiket utasítanak ki?

A kitelepítő hatóságok végre felhagytak azzal a tarthatatlan álláspontjukkal, hogy az állampolgárság címén távolítsák el Kolozsvárról a magyar lakosság jelentős részét. A magyar sajtó egységes tiltakozásának eredménye volt Bucşan belügyi államtitkár közbelépése, aki megakadályozta, hogy a békeszerződés rendelkezésének megsértésével a város magyar lakosságát ez a súlyos sérelem érje.

A tisztességes elemeket kiüldözték, a spekulánsokat mindig is védelmükbe vették és ezek kibújtak a kiutasítások alól. Ha becsületes lakáspolitikát akar a hatalom csinálni, legelőször kivétel nélkül távolítsa el Kolozsvárról a kétes elemeket, s csak ezután folytassa tovább munkáját.

(1920 VIII. 28.)

Még mindig repatriálnak

A téli idő beálltával az utazás kellemetlenségei a fűtetlen vagonokban százszorosan nagyobbak, mint eddig. De mindez nem riasztja vissza az erdélyi magyarság kis rétegét attól, hogy ne repatriáltassa magát. Hiába hangoztatjuk állandóan a jelszót: itt maradni! Hiába mondotta Teleki miniszterelnök: Erdély népe maradjon ott régi lakhelyén. Még mindig vannak, akik önként veszik a vándorbotot a kezükbe, s eltávoznak innen a bizonytalanságba, Magyarországra.

A szombati vonattal ismét nagyobb számú magyar vett búcsút Erdély szent földjétől. Névsora a következő (következik egy hosszú névsor).

Távozásuk érzékeny veszteséget jelent. Az itt maradottaknak csak azt mondjuk: akinek a lehetőség megengedi, hogy továbbra is Erdély lakosa maradjon, ne hagyja itt könynyű szívvel a drága szülőföldjét. A magyarságnak minden kézre, minden észre szüksége van a hatalmas építő munkában. Aki könnyelműen kivonja magát ez alól, az vétkezik nemcsak önmaga, hanem Erdély egész magyarsága ellen is. Ezt senkinek nem szabad sohasem elfelejtenie.

(1920. XI. 11.)

Teleki Pál szózata: maradjatok!

Magyarország és a magyarság nem tarthat el több kivándorlót. Szeretnénk, ha Teleki Pál szavai minél szélesebb visszhangra találnának Erdély és a csatolt részek magyarsága között. Mi számtalanszor hangoztattuk már, hogy minden magyar embernek kötelessége helyben maradni. Csak úgy tarthatjuk és fejleszthetjük az erdélyi magyar kultúrát, ha mindenki megmarad otthonában és két keze munkájával, arca verejtékével tart meg minden talpalatnyi magyar földet és örökíti át szájról-szájra a magyar szót.

(1920. XII. 28.)

Szigorú vámvizsgálat Magyarország felé

A bukaresti sajtó híradása szerint a magyar határ mentén fekvő összes vámhivatalok utasítást kaptak, hogy az utasok poggyászát mindannyiszor a legszigorúbb módon kutassák át, minthogy az utóbbi időben számos, erdélyi múzeumokból lopott műtárgyakat csempésztek át a határon.

(1921. II. 27.)

Kiraboltak egy repatriáló vonatot

A múlt héten repatriáló vonat indult el Kolozsvárról, amely különböző okokból több napig Nagyváradon volt kénytelen vesztegelni. Szerdán éjjel jól felfegyverzett rablóbanda feltörte több vagon ajtaját s a repatriáltakat rengeteg értékes holmijától fosztotta meg. Az asszonyoktól ékszereket szedtek el, s csak ezeknek értéke több százezer lejt halad meg. A nagyváradi rendőrség megkezdte a nyomozást a rablók után, akiknek azonban eddig nem sikerült nyomára bukkanni.

(1921. III. 20.)

Nem korlátozzák a repatriálást

Megemlékeztünk még arról, hogy a repatriáló hivatalhoz a belügyminisztériumtól rendelet érkezett, amely szerint a repatriálást kérők névsorát kéthavonként kell beterjeszteni a minisztériumhoz, vagyis csak a minisztérium hozzájárulása után adható ki a repatriáló engedély. A repatriálások rendjén csak annyi változás történt, hogy minden távozónak repatriálási engedélyére saját kezűleg rá kell vezetnie, hogy visszatelepítése saját kérelmére, minden befolyástól mentesen történik.

(1921. IV. 19.)

Megkönnyítik a határátlépést a határ menti birtokosoknak

A bukaresti fővámhatóságok azok érdekében, akik a határszélen laknak, és akiknek ingatlanjaik közvetlenül a határon túli szomszédos területre esnek, hat kilométeres zónában földjeik művelése céljából szabadon átléphetnek. Ezeknek személyazonossági igazolvány állítanak ki, s ezt a határátlépés alkalmával a csendőrök láttamozzák.

(1921. V. 4.)

Nem szűntetik be a repatriálásokat

Egy nagyváradi lap a napokban azt a meglepő hírt közölte, hogy a magyar kormány most véglegesen rendezni akarja a repatriálások ügyét. Ezért utasította a határon levő közegeket, hogy addig repatriáltakat át ne vegyenek, míg az illető állam készséget nem mutat, hogy az esetleg Magyarországról repatriáltakat szintén át nem veszi s Magyarországra repatriáló vonatokat ne továbbítsák.

(1921. VI. 5.)

Akadályok a repatriálásoknál

Három héttel ezelőtt a magyar és román hatóságok között ellentétek merültek fel a repatriálások kérdésében. Az Erdélyből Magyarországra repatriáltakat a magyar hatóságok nem vették át, mert a román hatóságok megtagadták a Magyarországról repatriált erdélyiek átvételét. A hontalan repatriálók a vagonokban laknak és a környéken lakók jószívűségéből tengődnek.

(1921. VI. 11.)

Magyarország nagyon megrostálja a repatriáltakat

A magyar kormány táviratilag értesítette az aradi hatóságokat, hogy a határon veszteglő repatriáltak közül csak azokat hajlandó átvenni, akik az esküt megtagadták, továbbá azokat, akiknek Magyarországon állandó lakásuk és megélhetésük biztosítva van. Erdélyi illetőségű önkéntes repatriáltakat ezentúl nem fog átvenni. A távirat értelmében száz vagon repatriáltat továbbíthatnak Magyarországra.

(Keleti Újság 1921. VI. 14.)

A magyar külügyminiszter és az erdélyi repatriálások

Bánffy Miklós gróf előterjesztése a román kormányhoz.

Magyar kormánydelegátus Kolozsváron.

Központi repatriáló iroda felállítása.

A repatriálás kérdésében Budapesten a múlt napokban nagyfontosságú tárgyalások voltak, Starcea ezredes román meghatalmazott és Bánffy Miklós gróf magyar külügyminiszter között. A megbeszélések során Bánffy Miklós gróf azt a javaslatot tette a román kormánynak, hogy egyetlen nagy repatriálási hivatalt állítsanak fel Kolozsváron. Ezáltal elejét lehet majd venni annak, hogy olyanok hagyják el repatriálás címén otthonukat, kiket a magyar állam a mostani megszorítások értelmében nem fogad be.

(1921. VII. 20.)

Tragikus határátlépés

Székelyhíd községben a minap a határőrök rálőttek Pekár Imre 57 éves székelyhídi malomtulajdonosra, aki a sötétben át akart szökni a határon. A lövés térden találta. Súlyos sebével másnap beszállították a biharkeresztesi közkórházba, és jobb lábát amputálták. Ünnep szombatján azonban meghalt.

(Ellenzék 1921. IV. 3.)

Akik megbánták a repatriálást

Érdeklődtünk a központi repatriáló bizottság vezetőségénél a repatriálások ügye iránt és azt a meglepő felvilágosítást kaptuk, hogy az utóbbi hónapokban a Magyarországra repatriáltak nagy része vissza akar térni. De nemcsak azok folyamodnak a viszszatéréshez, akik a határon túl vannak, hanem igen sokan itt akarnak maradni azok közül is, akik a repatriálás iránti kérvényüket már beadták, ennek ellenére meggondolták magukat.

(1922 I. 28.)

Egyéni fegyház határátlépésért

Pleisinger Árpád, Stanter József, Sturzenbaum Adolf és Ásvány József kolozsvári és nagyváradi illetőségű lakosok szabályszerű igazolványok nélkül átlépték a román határt, elintézték Erdélyben üzleti ügyeiket, majd ugyanúgy ahogy jöttek, visszatértek Magyarországra. A kolozsvári hadbíróság távollétükben egy-egy évi fegyházra ítélte őket és tizenkét napot tűzött ki, hogy jelentkezzenek és bejelentsék esetleges fellebbezésüket. Amennyiben ezt elutasítják, minden romániai területen található ingó és ingatlan vagyonukat az államkincstár javára befoglalják.

(Keleti Újság, 1922. II. 28.)