|
XVIII. évfolyam, 28. (874.) szám
2008. július 16.
| „Legyen Erdély újra, ami volt!” |
Soós Sándor az idei EMI-táborról – Az erdélyi nyarak egyre inkább az egymást érő táborokról, ifjúsági programokról szólnak. A vakáció kezdetével tucatnyi program, könynyűzenei, komolyzenei, régizenei választék, kézműves foglalkozások, politikai és minden más közéleti előadás várja a hasznos kikapcsolódásra vágyó fiatalokat. Ilyen bőséges választék ellenére az EMI-tábor évről-évre nagyobb közönségsikernek örvendett. Szerinted mi ennek a magyarázata? – Valóban így van, egyre több embert mozgat meg a táborunk. Első évben 1000, másodikon 2500, harmadikon több mint ötezren voltak. A tábor fogalmat lassan kinőttük. Szerintem azért vonzó, mert eredeti. Nem úgy kezdtük az elején a szervezést, hogy megnéztük, mi van máshol és lekoppintottuk, még csak nem is kértünk mások tapasztalataiból. A magunk elképzelése szerint, magunkfajta embereknek, azaz a magyarságért tenni akaróknak egy nekünk kedves programot állítottunk össze. Nemcsak a szórakozás hívja a résztvevőket, akik ráadásul nem egy politikai tömb köré csoportosulók, és nem is csak a fiatalokat, hanem a magyarokat szólítja meg az EMI-tábor. Előadásokban, koncertekben, mindenben azt próbáljuk éreztetni, hogy ünnep ennyi magyarnak együtt lenni. Történelmünkből okulunk, nemzetpolitika szintjén próbáljuk tervezni a jövőt, barátságokat kötünk, kapcsolatokat építünk. Így mindannyian megtaláljuk a helyünket és feladatunkat a társadalomban. Talán ez az, amiben több a mienk a többi tábornál: a résztvevők kikapcsolódva, de feladattal, tenni akarással mennek haza. – Más erdélyi magyar közéleti tábortól eltérően az EMI-tábornak nincs akkora sajtóvisszhangja, mint amit a felsorakoztatott előadók, és előadások megérdemelnének. Ugyanakkor a román sajtó egy része a tábort igyekszik eleve a szélsőségesség skatulyájába bezárni. Sikerül-e ezt a képet mind a magyar, mind a román sajtóban oldani? – Lassan kezdik megszokni az EMI-től idegenkedő sajtóorgánumok is, hogy vagyunk, tényezők vagyunk és írni kell rólunk. Sőt, kezdik felfedezni az értékeket. Ha megnézik a tábor programját, akkor hamar talál mindenki, így az újságíró is a maga számára érdekes előadást. Tény, hogy mi civilszervezetként nem tudunk úgy hatni rendezvényünk megszervezésekor a sajtóra, mint azok a politikai pártok által támogatott szervezetek, amelyek a többi tábort, fesztivált szervezik. Ezért meghirdetéskor más lehetőségekkel is próbálunk élni. Reméljük, hogy idén tábor után többet fognak írni az eseményről, hiszen neves előadók, nagy koncertek lesznek. A románokról is annyit mondhatok, hogy kezdik megszokni az igazságot. Egyre kevesebb és gyengébb erejű támadás ér. Első két évben a hatóságok és a román sajtó is teljes intenzitással próbálta akadályoztatni, lejáratni táborunkat. Írtak mindenfélét, hogy paramilitáris tábort szervezünk, hogy Románia integritására törünk... Tavalyra már lecsillapodtak, idén szerintem még inkább visszafogják magukat. Talán rájöttek, hogy egy igaz érv mellé csak igaz érvet lehet tenni, s ha ilyen nincs, jobb a hallgatás. – Zömmel különböző szakterületek elkötelezett művelői adnak elő a táborban. Más közéleti tábortól eltérően kevés a politikus, RMDSZ-politikus egy kivételével nincs is, de Magyarországról is ritkán hívtok meg politikusokat. Hasonló, közéleti táborok szervezésénél vannak, akik arra esküdnek, hogy fontos a különböző vélemények ütköztetése, különben az évről-évre ismétlődő hasonló érvek elsekélyesedhetnek. Mi erről a véleményed? – Erdélyben van már egy ilyen és egy amolyan politikai hátterű fesztivál. Jó pár éve minden évben megmondják a nagy igazságot, de évközben nem láttunk előrelépést, nem láttunk következetes cselekvést, következetes érdekképviseletet. Mi nem a pártpolitikában bízunk, hanem a nemzetpolitikában. Ehhez tartozik a nyelvhasználat kérdése, az önrendelkezés ügye, a keresztyén értékrend, a gyerekvállalás... Ezekről szól legfőképp az EMI-tábor. – Minden tábornak vannak súlypontosabb előadásai, amelyek eleve nagyobb érdeklődésnek, nagy közönségsikernek örvendenek. Melyek ezek az idei EMI-táborban? – Minden évben kiválasztunk egy mottót. Kezdtük négy éve a Teleki Pál idézettel: „Merjünk magyarok lenni!”, 2006-ban az ’56-os szabadságharcra emlékezve: „Aki magyar, velünk tart!” jelszóval, tavaly az önrendelkezés témáját boncolgatva gróf Széchenyi István idézetével folytattuk „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!” Idén Wass Albert év van, így az író élete és munkássága kiemelt helyet kap a programban. Nemzetpolitikai szempontból idén a nyelvhasználat ügyét hangsúlyozzuk. Ezt a két nagy témát egy Wass Albert idézettel fogalmaztuk meg: „Legyen Erdély újra, ami volt!” Előadásokat nem emelnék ki, hiszen a teljes programot kellene elmondanom, de hogy minden témakörből kiemeljek valakit, jelen lesz Wass Albert fia, Endre, a legendás aranycsapatból Buzánszky Jenő, Jókai Anna író, Böjte Csaba atya… Ajánlom a honlapunk böngészését, ahol nemcsak a nagysátor programját, hanem a gyereksátor, kézműves sátor, filmsátor, ökumenikus sátor, EMI-sátor, borsátor programját is megnézhetik: www.emitabor.hu/erdely – Beszéljünk kissé a zenei választékról. Az előző évek felhozatalához képest hogyan ítéled meg az idei kínálatot? Tapasztalataid szerint melyek azok a zenei műfajok, amelyek a legtöbb látogatót vonzzák? – Idén minden este van egy széles körben ismert és közkedvelt együttes, így szerintünk jobbra sikeredett a zenei kínálat. Jelen lesz a Beatrice, Kárpátia, Ossian, Ismerős Arcok, Bikini, Vágtázó Csodaszarvas, Szilaj Dobkör Belső-Magyarországról. Erdélyből a kolozsvári Knock Out, a baróti Transylmania, a csíki Role és a NemEz. Kárpátaljáról a Credo együttes és Délvidékről a B-Terv zenekar. Így nemcsak a minőségi zenéről beszelhetünk, ha a zenei kínálatot végignézzük, hanem a Kárpát-medencei képviseletről is. Zeneileg is egyesül a nemzet. Továbbá nemcsak a fiatalok kedvenceit hívtuk, hanem az idősödő generációnak tetszőt is. Tehát nem csak a fiatalokat várjuk, hanem minden magyart korosztálytól függetlenül. – Az EMI-t jobboldali, nemzeti elkötelezettségű szervezetként nem kényeztetik el a támogatók, sem a közalapítványok, sem a magáncégek. Sikerül-e önfenntartóvá tenni az EMI-táborokat, illetve honnan számítotok támogatókra? – Sajnos minden évben nagy fejfájást okoz a szervezőknek a tábor költségvetéséhez szükséges pénzösszeg előteremtése. Pályázataink nagy részét, ahova az „érdekképviseleti szervezetünk” keze eljut, kerethiány miatt elutasítják. A tábor még nem önfenntartó. Mivel főként a fiatalokat akarjuk elérni, nevelni, ezért nem szabhatunk magas belépési árat, hogy megengedhessék maguknak ezt a pár napot. Ezért nem elégséges a belépőkből begyűlt összeg, elég sok támogatásra is szorulunk. Minden magyar érzelmű vállalkozóra számítunk, minden adományt szívesen fogadunk.
|
Makkay József
|
© Erdélyi Napló - 2008