– Az erdélyi nyarak évről évre közéleti, zenei, képzőművészeti és tucatnyi más témájú szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó táborok egész sorát kínálják. Ezek között a Bálványosi Nyári Szabadegyetem talán a legrégebbi, hiszen közvetlenül a rendszerváltás után indult. Idén új szervezőkkel, de a már megszokott vonalvezetéssel lép ismét színre. Hogyan ítéled meg: megújulásra, megújításra szorult a tábor?

– Részben igen, hiszen ami 18 éve zajlik, abban időnként akaratlanul is változásra van szükség. Mégis, aki végignézi a programot, rájön arra, hogy mindaz, ami Tusványost jellemzi, továbbra is a helyén van. A megújulás elsősorban a szervezőcsapatra vonatkozik és egy teljesen új, friss arculatra, amelyben viszont a meghagytuk az alapelemeket. Amikor a szervezéssel megbíztak, nem az volt a cél, hogy mindent átrajzoljunk, hiszen az eddigi kiírásokból sok mindent érdemes volt megtartani, vagy hasonló módon folytatni.

– A tábor kezdetektől fogva a Fideszhez közelálló politikusok, szakemberek, különböző közéleti személyiségek kedvenc találkozóhelye volt, és maradt ma is. Mindeközben Magyarországon, de immár Erdélyben is kialakultak a Fidesz holdudvarán kívül álló jobboldali személyiségek, közszereplők, akik a legnagyobb ellenzéki párttól eltérően többek között hangsúlyosabb nemzetpolitikát követelnek az anyaország és a határon túli magyarság bevonásával. Lesz-e feléjük is nyitás?

– A program kialakításában is törekedtünk a sokszínűségre, és továbbra is igyekszünk megjeleníteni a magyar–magyar, illetve a magyar–román párbeszédet, az érdembeli viták folytatását. Ezekre meghívást kapott több magyarországi és határon kívüli magyar párt képviselője is. A Székely Nemzeti Tanács képviselői szintén szerepelnek a programunkban. A meghívottak közt ugyanakkor nemcsak politikusok, hanem társadalomkutatók, politológusok, szociológusok vannak, akik nem minden esetben vallanak hasonló nézeteket az elemzés vagy a további tervezés kapcsán.

– A Tusványos a román–magyar, és a magyar–magyar párbeszéd egyféle műhelyeként indult. Az utóbbi években az erdélyi magyar-magyar párbeszéd fontos színterévé is előlépett. Mekkora ezeknek a kerekasztal-beszélgetéseknek a közéleti, politikai hozadéka?

– Nyomon követhető, hogy ami általában Tusványoson a magyar (nagy)politikusok részéről elhangzik, arra gyakran még jó ideig visszautal a sajtó, az elemzők, olykor az illető politikus is. Mindez azért, mert ott mindenki kicsit oldottabb, közvetlenebb módon fogalmaz, jobb üzenetek jutnak el a közélet iránt érdeklődőkhöz. Idén két választás közt vagyunk. Megjegyzem, éppen ezért a program összeállításában nehezebb dolgunk volt, mert bizonyos politikai szereplőket választási időszakban nehezebb meggyőzni arról, hogy elfogadják meghívásunkat. A helyhatósági választások elemzése fontos szerepet kap a szabadegyetemen, ugyanakkor a várt megegyezés esélyeiről is több szó esik majd. A péntekre tervezett Tőkés–Markó találkozónak éppen ezért kiemelt jelentősége van, akárcsak a magyar nemzetpolitikáról szóló beszélgetésnek is. E beszélgetések hozadéka pedig elsősorban az adott szereplőktől függ.

– Az idei program a bőség zavarába hozza az érdeklődőt, sok a párhuzamos rendezvény, ugyanakkor a kerekasztal-beszélgetések helyenként túlzsúfoltak előadókkal. A kívülállónak az az érzése, hogy esetenként sokkal több a meghívott, mint amit az egy-két órás rendezvény és a közönség elbír. Lesz-e idő élő párbeszédre a közönség tagjaival?

– A kínálat sokszínűsége egyszerre kifejez egyfajta igényt és lehetőséget is, hiszen ki-ki megtalálhatja azokat a programokat, amelyek érdeklik. A változatosság gyönyörködtet – szokták mondani –, a programok komolyabb és lazább műfajokat ötvöznek, így reméljük, hogy mindenki talál a maga számára megfelelőt.

A programban helyenként valóban több meghívott is szerepel, ám az általános gyakorlat szerint egy-egy rövid felvezető után a közönség kap szót, melyre az illető meghívottak igyekeznek választ adni, avagy elkezdődik egy eszmecsere. Természetesen itt igencsak fontos szerep hárul a moderátorra, aki ügyesen kell bánjon a megszabott idővel.

– A Kárpát-medencei nemzeti oldal, a jó ideje ellenzékbe szorult magyarországi jobboldal anyagilag ínséges időket él. Gondolom, nincsenek pénzbőségében a szervezők sem. Hogyan sikerül előteremteni az évről-évre növekvő költségeket?

– A szervezéshez szükséges anyagi fedezetet pályázati úton, illetve a szabadegyetem támógatóinak révén próbáljuk biztosítani. Ezt több szervezet próbálja összegyűjteni, nem kis erőfeszítéssel.