Azok számára, akik ezeket a megújulási törekvéseket látva bármitől indíttatva is pánikba esnek, megnyugtatólag mondom: Isten őrzi népünket-nemzetünket az eltévelyedéstől, és őrzi a megsemmisüléstől is, ha erre mi kellő alázattal kellő figyelmet fordítunk! A következőkben ismertetni kívántak miatt tehát nem kell indulatot szítani sem a nemzetvédelem, sem a szentelményeink közül nemzeti csúcsra helyezett Szent Korona jogrend, sem pedig a minden népeknek kijáró hagyománykutatás és -ápolás leglényegesebb területeinek emlegetésére. Az idén ugyanis, reméljük Isten hathatós segítségével, Nagyboldogasszonyunk pártfogása és szent őseink közbenjáró oltalma alatt fog megtörténni az a fordulat, amelyet a mennyei hazából siratnak apostoli királyaink: közel egy évezrede Szent István és Szent László az üdvtörténet rendjében, fél évezrede Igazságos Mátyás, a jogtörténet rendjében, közel egy évszázada pedig boldog Károly királyunk a jogtiprás ellenében.

„A fordulat” elszánt szolgálója kíván lenni az augusztus 16–20 között sorra kerülő Magyarok Világkongresszusa, amelynek méltó előkészítője egy olyan sikertörténet, amelyet a jelen kor emberét orrától vezetni akaró okoskodók több szempontból lehetetlennek gondoltak: könyv, mégpedig a magyar örök érvényű értékeket csokorba kötő tudományos könyv, a sokszor gúny tárgyává karikírozott hungarológiai – magyarságtudományi – könyv sikertörténete.

Erdélyben hivatalosan május 17-én, Kolozsváron, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Küldöttgyűlése alkalmával Patrubány Miklós, MVSZ-elnök mutatta be a Magyarságtudományi tanulmányok című kötetet, amelynek első, ezer példányos kiadása tíz, második, kétezer példányos kiadása pedig egyetlen nap alatt elfogyott, miközben statisztikák által jelentett csekély ötszáz példány elkelése is már sikerkiadványnak minősít egy tudományos kötetet a mai magyar olvasókörben!

Ez a sikertörténet egyértelműen jelzi: testvéreinkben él a minket ellenségeiknek tartók által több mint két évszázada elnyomott, kiirtani szándékozott nemzet-géniusz lelke, s ennek igazsággal történő táplálása érdekében könyvet, tudományos könyvet is hajlandók vásárolni, s nyilván olvasni, annak ellenére, hogy az informatikai „forradalom” meghirdette a nyomtatott média halálát, annak ellenére, hogy a globalizációs törekvések gazdasági forrásainak mértéke szerint már rég ki kellett volna halnia a nemzeti tudatnak. Hogy pedig a kötetben fellelhető tanulmányok olvastán nehogy ön- és nemzettagadást kövessen el bárki, hadd oszlassam el az esetleges aggodalmakat a nemzet újjászületésének két jeles képviselőjétől származó gondolatokkal, amelyek akár előszóként is vezethetnék be a tőlük cseppet sem idegen tanulmánykötetet. Az alábbi gondolatokat szerzőik neve nélkül idézem, ugyanis azok magán-levelezésből származnak, a szerkesztőségben azonban bárki ellenőrizheti azok hitelességét. Lényegük, hogy a gyógyuláshoz szükséges igazság feltárásának szándékával leleplezik, és felmutatják a nemzetünk körében dühöngő társadalmi és nemzeti, vallási és politikai rákfene gyökerét.

Az első idézet szerzője írja tehát levelezőtársának: „Éppen ilyen megvilágításra volt szükségem. Gyönyörű a meglátásod. Ragyogóan érthető a disztingválásod...: mi is a protokereszténység, és mi az a judeo-kereszténység!? Badinyi és köre ezt nem tudják! Talán nem is akarják tisztázni. Ezzel pedig tévútra vezetik az ősapáinknak azt a – mondhatjuk – szellemi génjeinkbe oltott, és a protoevangeliumon alapuló, valóban kezdeti kereszténységnek mondható, csodálatos hitvilágát! Badinyiék nem tudnak szabadulni az ábrahámi vonaltól, és beleroskadnak a számukra elfogadhatatlan, szentpálinak mondott evangélium-hamisításba. Ezért van szükségük a pártus Jézusra is (Ez egyszerű történelmi, és nem hitkérdés!) Ezzel pedig egészen elhatárolják magukat az igazi revelatio divinától. Ezzel a véleményükkel még jobban szétzilálják a magyarság lelki egységét. Így természetesen nem kell nekik a szentistváni örökség sem! Ezzel belefulladnak egy ostoba, nemzetinek mondott magyar vallásba. Ebben az Isten a magyarok Istene, vagyis az Úr, az Úrnő pedig a Boldogasszony, egy isteni nászban. Vagyis a Szentháromságban külön entitásként szerepel a női princípium is!? Nagy bajunk ez most nekünk! A dogmatikailag nem eléggé pallérozott értelmiségünk hajlik az ilyesmi felé! Ezt pedig ugyancsak kihasználja az immár urbanizálódó vidéki magyarságban is a Kovács András-féle táltos mozgalom!...

A magam meglátása ez: amikor eljött a plenitude temporis, (Gal, 4.4) megtörtént a megtestesülés és a megváltás. Akkor a Megváltó, maga az Úr Jézus állt a központban, a protoevangélium előjelzése szerint. Meg is kezdődött vele az emberiség kegyelmi korszaka. Jézus volt az új Ádám. Lassan azonban, a protoevangélium mélységeiből mind előbbre lépett a második Éva, a Boldogságos Szűz Mária is! A Jelenések Könyvének a Napba-öltözött Asszonya. Ő, szinte robbanásszerűen mutatkozott be a keresztény világnak, éppen a második évezred kezdetén! A magyarok országalapítása idején! Akkor, tehát a II évezred első századaiban, Európa-szerte, a Szűzanya mosolyában fürdött a keresztény világ. (vö. Szent Bernát és a ciszterciták!)

Biztosan hatással volt erre a nagy Mária-tiszteletre az Árpád-dinasztia Magyarországa! Akkor kezdődött el a Kárpát-medencében is özönével a Mária titulusú templomok építése! Nincs is a világon adott területen annyi temploma Máriának, mint a magyarok ezer éves országában. A kegyelmi életben Krisztus volt az első évezred királya! A II évezrednek Mária lett a Királynője. A második évezred Mária-kultuszát végül is, a Szeplőtelen Fogantatás (1854) és az Assumptio dogmáinak kimondása koronázta meg. Ennél több Máriáról már nem is mondható! Most pedig itt vagyunk a harmadik évezred kezdetén. Lelki életünk mottója most az istengyermekség lett...”

A második idézet pedig, a tanulmány részeként, amelyből származik, az előbbinek kiváltója: „Az alapvonal az Ádámtól, illetve a neki adott őskinyilatkoztatástól eredő töretlen vonal, amely bár napjainkra elveszti jelentőségét, a mi katolicizmusunk áll hozzá legközelebb. Egy másik idővonal a kereszténységé, amely köztudottan Jézussal kezdődött és a zsidókból szakadt ki időszámításunk kezdetén. Idővel a nem zsidó népek közül is sokan megtértek, mint pl. a rómaiak. Az utolsó évszázadban szokás lett a kereszténységet Ádám helyett csak Ábrám illetve Ábrahámig visszavezetni, akinek Isten megígérte, hogy az ő, illetve Dávid utódaiból származik majd a Messiás. Ebből a téves történelmi felfogásból származik a judeo-kereszténység elnevezés, amely nem az üdvtörténet valódi kezdetétől, hanem egyik epizódjából eredezteti a kereszténységet.

Ez az elnevezés azonban egyrészt felesleges (redundant) kifejezés: a „judeo” jelzőre nincs szükség, mivel nincs többféle kereszténység csak egy! Az ideális idővonal egy egyenes lenne, amelyen a bűnbeesést követő őskinyilatkoztatás után egy idő múlva megjelenik Ábrahám, majd Jézus és a kereszténység, amely felváltja a zsidóságot. Ideálisan a kereszténységnek az ádámi proto-keresztény vonalat kellene képviselnie, mert abban teljesedik be az Ádámnak tett ígéret, és nem a judaizmusban. A zsidóságot is mint „proto-keresztény” vallást kellene tekintenünk, mert a kereszténység alapítása után a zsidóság üdvtörténeti szerepe megszűnt. A zsidóságnak egy az egyben át kellett volna alakulna a kereszténységbe. Mint egy amerikai zsidó konvertita állítja, a legzsidóbb dolog, amit egy zsidó tehet, hogy áttér kereszténynek. Ez volt az ószövetségi zsidóság eredeti és egyetlen küldetése. Másrészt a „judeo-keresztény” kifejezés önmagának is ellentmond, mert vagy judeo, vagy keresztény. Jézus vagy megváltotta az egész emberiséget, és a zsidók szerepe beteljesedett, vagy Jézus nem váltotta meg az emberiséget, és a kereszténység hamis vallás. A kettő együtt nem tud létezni! Legjobb esetben, de ez sem kielégítő magyarázat, a „judeo” a Krisztus előtti időkre vonatkozik, és így a kereszténység a judeo-vonal egyenes folytatása lenne. A Kereszténység zsidó alapokra épült, de a zsidóságnak nem egyenes kinövése...

A magyar nemzet többsége vallja és elfogadja, hogy kereszténység természetfeletti vallás, amely lelki ügyekkel foglalkozik, és nem nemzeti ideológia, bár a kettő közt nincs ellentét és lehet átfedés, de a kettő semmi esetre nem azonos. A történelemből tudjuk, hogy vallási különbségek milyen ellenségeskedést tudnak okozni. Erre most semmi szükség nincs! A politikai megosztottság mellett amúgy is vannak vallási ellentétek hívők és nem hívők, katolikus és protestáns vallások közt. Sőt, még a zsidóság is megoszlott: vannak kulturálisan asszimilálódott, zsidó vallást követő magyarok és vannak, akik a magyarságban automatikusan és alaptalanul zsidóellenességet, antiszemitizmust látnak. Nincs szükség a magyarságot még egy irányba megosztani. Inkább a nemzet egységesítésén kellene minden magyarnak dolgoznia.

Érdekes, hogy a nemzeti vallás alapjai, ahogy azt a Szanhedrin is bizonyította, az Ószövetségi Bibliában is megtalálhatók, mégis a „magyar hit” apostolai közül sokan, Zajti Ferencet követve, elvetik az Ószövetséget, mert az a nemzeti vallás nem magyarok nemzeti vallása, hanem a zsidóké. Azonban Zajti Ferencnek csak részben van igaza, mikor az egyházatyákról azt írta, hogy az „ótestamentum szellemével jézusi módra szembeszállva akarták és törekedtek keresztülvinni az attól való végleges elszakadást.” Egyrészt az Ószövetség szellemisége kedvez a nemzeti vallásnak, másrészt Zajti nem veszi figyelembe, hogy a szükséges elszakadás már maga Jézus, illetve Szent Pál idejében megtörtént. Az egyház a természetfelettit hangsúlyozva megszabadult nemcsak a nemzeti vallás szellemétől, hanem a zsidó kultúra külsőségeket és naturalizmust hangsúlyozó szellemétől is. Jézus és a kereszténnyé lett zsidóság már rég megtisztította a keresztény hitet az Ószövetség nemzeti, ideiglenes és/vagy nemzeti jellegű és naturalista tanításaitól, az „ótestamentum szellemétől,” és felszabadította az emberiséget a régi Törvény alól anélkül, hogy az Ószövetséget a maga teljességében, annak maradandó értékű részeitől, főleg a Jézusra vonatkozó próféciákat elvetették volna.”

Remélve, hogy a fenti sorokkal sikerült legalább a című tanulmánykötet méltatása szándékának tisztaságát illető kétségeket eloszlatnom, kérlek, kereszt(y)én(y) magyar, és más vallású, más nemzetiségű testvéreim: vegyétek és olvassátok e sikerkönyvet. A benne foglaltak révén nem valami ellen kívánnak szerzői fellépni, hanem a tényszerű múltismeret, és a belőle jövőre ívelő bizalom közös Európájának és emberiségének felelős polgárait, Titeket kívánnak az Igazság és Szeretet birodalmának építőiként megszólítani. A harmadik kiadás háromezer példánya rátok vár!