XVI. évfolyam, 19. (762.) szám
2006. május 11.

Markó Béla meghalt?

Egy üveg sör mellett szőttük-fontuk a világ menését, amikor kalotaszegi ismerősöm hirtelen rám kérdezett: „Te, Markó Béla meghalt?” „Mit hülyéskedik, István bátyám? – néztem rá kérdőn. – Már miként halt volna meg, a napokban is láttam a parlament folyosóin.” „Hát csak azért kérdem – mondta, miután kiitta a sörét és komótosan letette az asztalra a korsót –, mert láttam a televízióban, hogy könyvet írtak róla. Mifelénk csak a halottakról prédikálnak ilyen hosszan.” „Nem prédikáció volt, hanem interjú. Egy RMDSZ-közeli lap újdondásza, bizonyos Ágoston Hugó csevegett el főnökével, a szövetségi elnökkel, aki csak úgy mellékesen pénzes másodállást, a rádió vezetőségében egy meleg kis helyet adott neki. István bátyámnak annyiban igaza van, hogy egy politikussal való beszélgetésnek könyv alakban való tálalása nemigen dívik a világ jobb érzésű tájain, csak hát – magyaráztam – a megkopott népszerűséget csak valamiképpen vissza kell szerezni. Hát most ez történhetett.”       Az öreg azonban egyre csak hajtogatta, hogy nagyon rossz szájízzel maradt e kötetről hallván, hiszen még az Egyesült Államok elnökei is – lásd Clintont – csak a tisztségükből való kikerülésük után írják meg az emlékirataikat. Kár volt tehát egy ilyen kötetre herdálni a pénzt. Főleg, mert ilyen beszélgetésekkel vannak tele a napilapok, amelyek néhány lejbe kerülnek. „És vajon nem az erdélyi magyarságnak adott alapítványból pénzelték a könyvet?” – bökte ki a végén a kalotaszegi, hogy még mi bántja. Felelni erre nem tudtam.       Ennyiért meg sem írom a kis történetet, ha nem került volna a kezembe az RMDSZ esemény-naptára, amelyben az idei esztendő fontos eseményei között meglepetéssel olvastam, hogy Markó Béla szeptemberben 55 éves lesz. Hogy az említett szövetségnek ez miért fontos eseménye, még nem is sejtem. A születés nem a Markó Béla érdeme, inkább a szüleié. Emlékszem, régi pártvezérek ünnepeltették ilyenkor magukat. Még a személyi kultusz idején.       Csak nem jött vissza az egypártú erdélyi magyarság háza tájára a személyi kultusz? Főleg, mert már hallható a szlogen, hogy „egy nemzetiség, egy párt, egy elnök”!

Román Győző

© Erdélyi Napló - 2006