Tények és érvek az önálló Bolyai Egyetem ügyében

XVI. évfolyam, 2. (745.) szám
2006. január 10.

      1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több mint 600 000 aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok érdekében – egy demokráciában ez önmagában elég indok lett volna olyan kérések teljesítéséhez, melyek nem sértik mások érdekeit. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott törvénytervezetet utasított el a román parlament, melyekben az állami, magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását követelték a magyarság képviselői. Ugyanebben az évben a Román Hírszerző Szolgálat a nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezők közé sorolta az önálló magyar felsőoktatás megteremtésének szándékát. 2005 októberében Erdély négy városában több ezer ember vonult az utcára ugyanezekkel a követelésekkel. 2005 decemberében a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 149 oktatója, az érdekelt tanárok 83%-a beadványban követelte, hogy magyar tannyelvű természettudományi, humántudományi, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karok jöjjenek létre az egyetemen, emellett az Európa Parlament országjelentése is sürgette a magyar felsőoktatás fejlesztését és az ehhez szükséges anyagi alapok biztosítását. A BBTE a három magyar kar létrehozásának akadályozásával a román oktatási törvény 123. paragrafusát, valamint az egyetem Chartaját is sérti. Habár a román oktatási törvény lehetővé teszi magyar karok indítását már meglevő egyetemeken, nem ad lehetőséget állami magyar egyetem indítására. Fontos lenne olyan egyetemi akkreditációs törvény meghozatala is, amely nem gördít akadályokat a magyar felsőoktatás önállósulásának útjába.
      Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számmal találunk magyar egyetemi oktatókat is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, szükségesnek tartottuk az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni.

      1. Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok.
      Igenis vannak. A finnországi svédek (lélekszámuk 300 000), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 000), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 000 000), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 000), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 000) és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 000) rendelkeznek egy vagy több önálló anyanyelvű egyetemmel. A szlovákiai Nyitra, illetve a svájci Fribourg felsőoktatási intézményeiben pedig magyar és szlovák, illetve német és francia nyelvű karoknak tekinthető struktúrák működnek. Mi több, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen is működik két magyar tannyelvű teológiai kar. Kijelentjük, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem leendő magyar természettudományi, humántudományi, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karait a Bolyai Egyetem megvalósítása felé tett első lépésnek tekintjük, és nem etnikai, hanem nyelvi alapon fogjuk létrehozni őket.

      2. A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban.
      Ez nem igaz. A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6%. A 650 335 romániai egyetemi hallgató közül, a román Oktatási és Kutatási Minisztérium 2005-ös adatai szerint, mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4%-nak felel meg.
      Romániában megközelítőleg 400 000 lakosra jut egy állami egyetem. Tekintettel arra, hogy a 2002-es népszámlálás adatai szerint közel másfél millióra tehető a magyar nemzetiségű román állampolgárok száma, több mint három állami magyar egyetem működtetése is indokolt volna.

      3. Széleskörű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére.
      Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és a legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik, mert egyetlenegy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon. Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 000 diák tanulhat anyanyelvén, vagyis az összes romániai egyetemi hallgató 1,6%-a.

      4. A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya.
      Sajnos nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, de a magyar népességben csupán 4,48%, mintegy 30 000-rel kevesebb, mint elvárható volna. A tudásalapú társadalomban már rövid távon kimutathatóak és fokozatosan erősödnek a képzettséghátrány negatív hatásai. Középiskolai végzettség tekintetében a magyar népesség első helyen áll a romániai nemzetiségek rangsorában (a magyar lakosság 64,64%-a, a román nemzetiségűek 58,10%-a középiskolai végzettségű), egyetemi végzettség tekintetében azonban messze elmarad az országos átlagtól.

      5. A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását.
      Ez nem igaz. Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80 százaléka támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség – az egyik legnagyobb és legerősebb erdélyi magyar diákszervezet – alapszabályában rögzítette a Bolyai Egyetem újraindítására vonatkozó igényt, és a Bolyai Egyetem diákszervezetének vallja magát. Megalakulása óta kivette részét a Bolyai Egyetem visszaállítását sürgető megmozdulásokban: a KMDSZ szervezte az 1990-es tüntetések egy részét, és társszervezője volt a 2005 októberében lezajlott utcai megmozdulásoknak is.

      6. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne.
      Ezt a hamis érvet furcsamód pont azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. Aggodalmaskodva, paternalista hangnemben sorolják azokat a hátrányokat, melyeket a magyar közösségnek el kellene szenvednie az önálló felsőoktatási struktúrák létrejötte esetén. Minden közösségnek meg kell adni az önépítés esélyét és feltételeit, és a többségnek nincs joga a kisebbség nevében beszélni.
      Önálló karok, önálló egyetem esetén azok felelőssége lesz minden meghatározó döntés, akik a helyzet legjobb ismerői. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat („vonal”) a legtöbb karon a román vezetésnek teljesen alárendelt. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre alapján összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait, és volt rá példa, hogy megpróbálta elgáncsolni magyar szak indítását, illetve tanszék létrehozását. Meg kell említenünk a BBTE jogi karának szomorú példáját, ahol a román kari vezetés sikeresen akadályozta a magyar oktatás megszervezését, ennek következtében jelenleg mindössze egyetlenegy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon.
      A magyar tagozat órái gyakran több tanszéken vannak szétszórva, nem lehet egy álláshoz kötni őket, így pályázatot sem lehet hirdetni betöltésükre. Habár a magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60%-40%.

      Mivel nincs döntéshozói szerepkörük, a magyar oktatók gyűlései informálisak, semmilyen szerv nem fogja össze és nem tudja hatékonyan ellenőrizni az ötvennél több magyar szak működését. A döntési autonómia hiányából fakadó gondokat tetézi a magyar tagozat pénzügyi kiszolgáltatottsága. A költségvetésből, tandíjakból és más forrásokból származó bevételeket a karok dékánjai menedzselik, a BBTE tanszékeinek minimális az anyagi önállósága. A tényleges önrendelkezést csak a magyar karok és az ezekből kinövő Bolyai Egyetem garantálhatja.

      7. Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató.
      Részben igaz, de semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya, sőt ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. Semmi sem bizonyítja jobban az önálló magyar struktúrák létrejöttének szükségességét, mint az, hogy a legtöbb esetben ezek hiánya vezetett a magyar oktatói gárda teljes leépüléséhez.

      8. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök román nyelvtudási szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra való kivándorlás fokozódásához vezetne.
      Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások elindításával (ilyenek ma nincsenek a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen). Emellett nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos román nyelvtudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne.
      A tanári pályára készülő hallgatóktól elsősorban a magyar nyelv helyes ismeretét kellene megkövetelni, mert ezek amúgy is magyar iskolákban tanítanának. A versenyszférában elhelyezkedő diákok számára pedig a magas szintű angol nyelvtudás megszerzését is lehetővé kellene tenni, amit a BBTE elhibázott idegennyelv-oktatási stratégiája a legtöbb hallgató számára nem tesz lehetővé. Az egyesült Európa Romániájában az angol nyelv ismerete is rendkívül fontos lesz.
      Jelenleg sokkal inkább annak veszélye áll fenn, hogy a román környezetben tanuló fiatalok asszimilálódnak, nyelvet váltanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok románul tanuló magyar diák egyáltalán nem ismeri a magyar szaknyelvet, mi több, egy idő után az anyanyelvét sem használja helyesen. Román egyetemet végzett magyar szakemberek sokszor képtelenek egy magyar nyelvű tanulmány megírására.
      Megjegyzendő, hogy a dél-tiroli német fiatalok egy része államközi szerződések révén, az olasz állam pénzén Ausztriában (az Innsbrucki Egyetemen) tanul német nyelven, hazatértük után mégis megállják a helyüket olaszországi munkahelyeken. Az egykori Bolyai Egyetemen diplomát szerzett szakemberek is megállták a helyüket a romániai munkahelyeken.

      9. A Sapientia EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány és rengeteg problémával küzdenek, tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására.
      Hamis állítás. Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni egy magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk.

      10. Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására, a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a PKE román állami társfinanszírozásával megoldódnak.
      Elterelő állítás. A román politikai vezetés példátlan módon szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását. A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt.
      Az EMTE és a PKE magánegyetemekként nem tudják átvállalni a romániai magyar felsőoktatás teljes terhét. Egyetlen egyetem keretében nem lehet tanárképzéstől mérnökképzésig, művészképzéstől orvosképzésig minden képzési feladatot egyesíteni. Másfelől a romániai magyar egyetemi tanári kar tekintélyes része a BBTE-n dolgozik. Az EMTE és a PKE akkor sem válna állami egyetemmé, ha a román kormánytól valamilyen mértékű anyagi támogatásban részesülne. Alkalmi támogatásokra különben sem lehet hosszú távon építeni.

      (Folytatása jövő heti lapszámunkban)

Bolyai Kezdeményező Bizottság
Közzéteszi: Hantz Péter, a BKB szóvívője