Mikó Imre gróf és az Erdélyi Múzeum Egylet a régi sajtóban

XV. évfolyam, 39. (730.) szám
2005. szeptember 27.

      Mikó Imre (1805–1876) művelődéspolitikus, az agyagfalvi székely nemzetgyűlés elnöke, Erdély főkormányzója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, több egyesület elnöke jelentős szerepet játszott Erdély politikai és művelődési életében. Szobra a kolozsvári múzeum kertjében áll.
      Gróf Mikó Imre méltatása. Az erdélyi múzeum és tudományos egylet létének kérdése már csak saját magunk akaratától, belátásunktól s a hazai közügy iránt ápolt szeretetünk mérfokától függvén, a közszellemű s éppen azért köztiszteletű gr. Mikó Imre őméltósága körlevelet bocsát ki a két haza közbuzgalmi fiaihoz és leányaihoz, hogy hassanak oda és tegyenek annyit, amennyit egy nagyfontosságú nemzeti ügy igényel. (Kolozsvári Közlöny, 1856. XII. 6., 1. old.)
      Napló. Gróf Mikó Imre őméltósága, mint az erdélyi gazdasági egyesület elnöke és a földművelési érdekek hathatós gyámolítója az észak-amerikai New York-i földművelési társulat levelező tagjává választatott. A hivatalos oklevél B. P. Johnson titkár aláírásával a tegnap érkezett meg. (Kolozsvári Közlöny, 1857. IV. 5., 3. old.)
      Múzeum-egylet gyűlése. Gróf Mikó Imre ő nagyméltósága a jelen hó május 3-án a Múzeum Egylet legelső gyűlését következő elnöki beszédével méltóztatott megnyitni:
      Legelső kérdés az, hogy Erdély összes népei s köztük a magyarság szellemi érdekei a Kolozsváron létező múzeumban egy új erős támaszt és kezességet nyerjenek. Művelő-désünknek mély világot gyújtson a hazai történetek sötét tömkelegében, hasznos munkásságot ébresszen a tudományosság parlagmezején, felvillanyozza s folytonos cselekvésben tartsa a jóra és szépre való emléket, éltető, tiszta vért készítsen e kis haza ájuldozó szellemi életének szíve körében. (Kolozsvári Közlöny, 1857. V. 5., 1. old.)
      Napló. Amint a M. Sajtó bukaresti levelezője írja: gróf Mikó Imre ő. nmga húsz darab aranyat küldött az ottani ref. egyház elöljárósága kezébe, egy ottan építendő iskola segélyezésére. (Kolozsvári Közlöny, 1858. VI. 24., 2. old.)
      Az erdélyi országos Múzeum-egylet alapító gyűlése tegnap, folyó hó 23-án vette kezdetét. Az egyesület magas hazafiságú indítványozója és ideiglenes elnöke, gróf Mikó Imre az egylet tagjainak kíséretében megjelenvén a város Redout termében, hol évtizedeken át az ország gyűlései tartatnak egykoron, és az ottani elnöki széket elfoglalván az egyleti részvényesek hallgatósága és az elnök részvételével a népes gyűlést egy szónok által nyitotta meg. (Kolozsvári Közlöny, 1859. XI. 24., 1. old.)
      Gr. Mikó Imre besztercei útja. Múlt számunkban említettük röviden e körútra vonatkozó híreket. Most a valóságot írjuk meg röviden. Amiket jóslatképpen sejténk akkor, minden megtörtént, nagyobb mérvbe, mint gyanítottuk. Már az első állomáson, a kérői fogadónál Désről jött tisztviselők várakoztak a nemes grófra, kik őt üdvözölték. Amint az alparéti útra való kitérésnél a dési zöld erdőkhöz értek, a városi kaszinó nevében nagyszámú küldöttség jelenék meg szekéren és lóháton talpig díszmagyar öltönyben. (Kolozsvári Közlöny, 1860. VIII. 16., 1. old.)
      Udvarhely szék felirata gr. Mikó Imre ő. nmgához. Nagyméltóságú gróf, kormányszéki ideiglenes elnök urunk! Elfojtott keserű érzettel kellett látnunk 12 év előtt n. mlgodnak a hon több hű fiával együtt leszorítását a politikai térről, melyre szentelte vala életét, s melyen édes hazánk boldogítása végett első ifjúságától fogva oly eredményesen működött. Ily reménységben és meggyőződésben Udvarhely megye egyetemes közönsége n. mlgod iránt ezennel őszinte teljes bizalmát nyilvánítja, egyszersmind szívünk teljéből kívánjuk, hogy a Mindenható Isten tartsa meg soká n. mlgod drága életét az annyit szenvedett haza boldogítására. (Kolozsvári Közlöny, 1861. V. 7., 2. old.)
      Különfélék. Éppen most vesszük a szomorú hírt, hogy gr. Mikó Imre ő. nmga egyetlen fia, Ádám tegnapelőtt éjjel Linzben meghalt. Hogy mily nagyreményű fiát vesztette el benne a haza, csak az tudja, ki ismeri. (Kolozsvári Közlöny, 1862. IX. 18., 3. old.)
      Különfélék. Gróf Mikó Imre ő. nmlga, kit az erdélyi román tudományos társulat tiszteletbeli tagjául választott, e megtiszteltetésért az egylethez köszöntő iratot intézvén egyszersmind 500 forintot ajánlott fel államkötvényekben az egylet alaptőkéjének gyarapítására. Az egylet a nagyérdemű grófot az alapítók sorába is felvette. (Kolozsvári Közlöny, 1862. XI. 20., 3. old.)
      Amit a vandalizmus elpusztított, a hazafias nemeslelkűség igyekszik kipótolni. A honfiáldozatokban kifogyhatatlan gr. Mikó Imre ő exclja az enyedi ref. főiskola feldúlt könyvtárának gyarapítására házi könyvtárából a régi klasszikusok munkáit, mintegy 800 példány díszes kötésű könyvet, mely gyűjtemény 4000 forintnál többre becsültetik, odaadományozá. (Kolozsvári Közlöny, 1863. V. 30., 3. old.)
      Különfélék. Gróf Mikó Imre úr ő excja az egyesület alelnö-kéhez a következő levelet intézte:
      Méltóságos magyar gazdasági egyesületi elnök úr! A nagytekintélyű magyar gazdasági egyesület által erdélyi s különösen a székelyföldi szűkölködők felsegéllésére fordítni rendelt el, s méltóságod által folyó év január 20-án kelt nagybecsű levél kíséretében hozzám juttatott ezerkétszázharminc osztr. Forint kezeimhez jött, és én azt a célnak megfelelő módon kiosztás végett próbált jellemű honfiaknak adtam át, összesen 6 személy 1230 forint. (Kolozsvári Közlöny, 1865. II. 4., 1. old.)
      A Múzeum-egylet folyó hó 9-én közgyűlését elnök gr. Mikó Imre ő excja a következő beszéddel nyitotta meg:
      Tisztelt közgyűlés, midőn ezer év előtt őseink e földet elfoglalták, két nagy küzdelem volt a Gondviselés által eléjük tűzve, egyik, hogy ezt az alkotmány által egy szabad néphez illő honná tegyük, másik, hogy a természetnek e földön és gyomrában levő végtelen kincseit birodalmukba vegyék, művelődés és ipar által hasznukra fordítsák. Az elsőt becsülettel betöltötték, az utóbbinak teljesítése még hátravan, s nekünk és utódainknak azt be kell töltenünk. (Kolozsvári Közlöny, 1865. II. 11., 1. old.)
      Az Erdélyi Gazdasági Egylet üdvözlő távirata gróf Mikó Imréhez, közlekedési miniszter úr ő. nmlgához. Közlekedési miniszter úr! Azon nagy momentumok egyike állott be részünkre, mint múlt hó 18-án villámgyorsan szárnyalta át bérces honunkat az örömhír, hogy őfelsége legkegyelmesebb urunk hazánk sorsát magyar felelős minisztériuma kezeibe kegyeskedett letenni. (Kolozsvári Közlöny, 1867. IV. 4., 2. old.)
      Különfélék. Gróf Mikó Imre miniszter, midőn Kolozsvárról a napokban a kormány székhelyére, Budapestre visszatérne, Élesden lelkes ünnepélyességgel üdvözöltetett.
      Háromszoros viharos „éljen” fogadta az érkezőt, ki mellőzte a szállodát, s a kocsi tovagördült, de néhány lépésnyire az úton megállott. A temérdek nép követé őt, s tolongott a megállás színhelyére. Gróf Mikó Imre kiszállott hintójából, s a nép folytonos éljenzései között a nép által alkotott félkörbe lépett, hol az olvasóegylet elnöke, Margittai Gábor úr rövid, de lelkes üdvözlőbeszéddel fogadta a vendéget. (Kolozsvári Közlöny, 1967. V. 16., 3. old.)
      Különfélék. Hír szerint a várad–kolozsvári vasút építése mintegy hat hét múlva fog megkezdetni, s gr. Mikó Imre teszi meg az alkalommal az első kapavágást. A vonal kiépítése 18 hónapot vesz igénybe. (Kolozsvári Közlöny, 1867. VII. 20., 3. old.)
      Gyászjelentés. Gróf Mikó Imre született 1805. szeptember 4-én, meghalt 1876. szeptember 16-án. Gróf Mikó Imrének ma, folyó hó 16-án reggeli háromnegyed 8 órakor megszűntek kínjai, s már örök álmát alussza. Áldjuk emlékét, s kérjük nemzetünk Istenét, ne hagyja helyét soká üresen. És a nagy férfiai iránt oly sokszor hálátlan ország, mely nem tudta megjutalmazni azelőtt, jöjjön el a frissen hantolt sírhoz, s tegye le rá a néma kegyelet koszorúját. (Gr. Bánffy Béla) (Kelet, 1876. IX. 17., 1. old.)
      Gróf Mikó Imre nincs többé. Amitől hetek óta visszafojtott lélegzettel féltünk, amire annyi honfiszív remegéssel gondolt, aminek árnya az ismerősök, tisztelők arcain, mint elröppenni nem merő gondolat, mint a jövő előre vetett árnyéka ült ki: ma reggel háromnegyed 8 órakor bekövetkezett. Gróf Mikó Imre nincs többé. (Magyar Polgár, 1876. IX. 17., 1. old.)
      A Mikó Imre gróf mellszobrának leleplezési ünnepélyét az Erdélyi Múzeum Egylet akkorra halasztja, mikor a talapzat teljesen készen lesz. Ugyanekkor tartják meg az egylet közgyűlését is. A nagyemlékű gróf mellszobrát tudvalevőleg Vay Miklós gróf mintázta. Ez volt az utolsó műve. A szobrot bronzba a Schlick-féle öntödében készítették. A talapzat kövét Kisbányáról hozták, Kolozsváron csiszolták Pejacsevich gróf rajzai szerint. A mellszobrot a múzeumkertben, melyet a boldogult gróf ajándékozott a nemzetnek, fogják felállítani, éspedig a múzeum bejáratával szemben levő dombon. A szobor hátterét egy nagy csoport sötét fenyő képezi. A szobor szemben fekvő oldalára a következő felirat jön: Hídvégi gróf Mikó Imre, az Erdélyi Múzeum alapítója, a nemzeti tudomány nagylelkű pártfogója, s buzgó művelője dicső emlékének. A hálás Múzeum-egylet. MDCCCV – MDCCCLXXVI. A szobor hátoldalára a következők vésetnek: Emerico Comitum Miko de Hidvég Ultimo Musei Fundatori Atrium Literarumque Tutori OMP Grata Posteritas MDCCCLXXXIX. A talapzat lépcsőjére Mikó gróf jelszava vésetik: Peragit Tranquilla Protestas Quod violentia nequit. (Kolozsvár, 1889. III. 9., 2. old.)
      Gróf Mikó Imre emlékszobra leleplezésének ünnepi rendje véglegesen meg van állapítva. Az ünnepély e hó 10-én, ünnep másodnapján délután fog megtartatni. Három órakor az ünnepélyen részt-vevők a városi képviselő-testület közgyűlési termében gyülekeznek össze, hol dr. Brassai Sámuel alelnök üdvözli a megjelenteket, kik ez után a múzeumkertbe, az ünnepély helyszínére vonulnak. A szobor előtt karének tartatik a dalkör által, s ez után Esterházy Kálmán gr. elnök tartja meg ünnepi beszédét. A gróf beszéde után Szász Béla szavalja el ünnepi ódáját, mire a szobor leleplezése történik, s az ünnepélyt ének zárja le. A leleplezési ünnepélyre meghívták a közoktatási és közlekedési minisztereket, amelyekkel Mikó Imre gróf közelebbi összeköttetésben állt, továbbá az országos tudományos és irodalmi testületeket, egyetemeket, a jogakadémiát, az erdélyi részekből az összes főiskolákat, püspökségeket, egyházi tanácsokat, a család tagjait, a Múzeum-egylet alapító és igazgató tagjait. A meghívott vendégek tiszteletére a leleplezési ünnepély estéjén díszvacsora rendeztetik. (Kolozsvár, 1889. VI. 6., 2. old.)

Szakács János