XV. évfolyam, 22. (713.) szám
2005. május 31.

A kiváltságok vége

Talán nem tévedek, ha azt mondom, a Hargita megyei közalkalmazottá átminősített rendőrök felháborodása egy kicsit arról is szól, hogy miért nézi gyanakvással, ellenérzésekkel a székelyföldi románok többsége a magyar autonómiatörekvéseket.       Valószínű, hogy a rendőrmundérból kibújtatott csíki személynyilvántartóknak nem az egyenruha levetése fáj. Sokkal inkább azoknak a juttatásoknak az elvesztése, amelyek az egyenruhához tartoztak. Az ugyanis nehezen elfogadható, hogy a városháza kötelékében végzett személy-nyilvántartási munkáért feleannyi fizetés járjon azoknak, akik az anyakönyvi kivonatokat, házassági okleveleket állítják ki, azokhoz képest, akik a személyi igazolványok kibocsátását végzik. Az utóbbiak hivatkozhatnak ugyan a tavaly kibocsátott kormányrendeletre, amely a rendőrként kapott fizetést biztosítja számukra az önkormányzati környezetben is, de követelésüket nem erősíti az egyszerű ember igazságérzete. A bukaresti központi hatalomtól kapott kiváltságaikat próbálják ugyanis menteni. Mindazt, ami az elmúlt években, évtizedekben kiemelte őket a közhalandók sorából. Ami többé tette őket az egyszerű városházi anyakönyvvezetőnél.       És ha ehhez hozzátesszük, hogy a Székelyföld román nemzetiségű lakóinak jelentős hányada civilben vagy egyenruhában, de mindenképpen a bukaresti hatalom megbízottjaként érkezett a régióba, érthető, hogy számukra létkérdés a központosított rendszer megőrzése. A személynyilvántartás önkormányzati feladattá való átlényegítése igazán csekély lépés a decentralizáció, a demilitarizálás útján, néhányuk számára azonban ez is húsba vág. És hol van ettől a regionalizálás, a területi autonómia, amely a központosított rendszer kiváltságos ezreinek faragná le a jövedelmét?       A visszahúzó érdekeltségek erejét mindenképpen figyelembe kell venniük azoknak, akik a Székelyföld területi autonómiájáért szálltak síkra. Törekvésüket azonban az is legitimálja, hogy a központosítás megszüntetése a kiváltságosok szűk csoportja helyett a helybéliek sokaságát hozná kedvező helyzetbe.

Gazda Árpád (Krónika)

© Erdélyi Napló - 2005