A nép nem kisebbség

XIV. évfolyam, 14. (653.) szám
2004. április 6.

A nép nem kisebbség

Eva Maria Barki levele az autonómiakonferenciához

      Nagyon sajnálom, hogy családi okokból nem tudom elhagyni Bécset. (…)
      Egyik legfontosabb feladatunk kell hogy legyen barátok, szószólók, támogatók keresése. A magyarság problémáját, az erdélyi magyarság, a székely nép veszélyeztetett helyzetét, az eddig türelmesen elviselt nemzeti elnyomást és a mostani újraéledést, a küzdelmet az alapvetõ jogokért széles nyilvánosság elé kell tárni. Sokan nem tudják, hogy itt, Európa közepén még mindig vérzik egy majdnem 100 éves seb. Az erdélyi probléma eltûnt az európai köztudatból. A politikusok memóriája rövid. Elfelejtik azt, amit el akarnak felejteni. És a saját képviselõink – itt és ott – ebben még segítenek is. Meg kell tehát változtatni azt a hamis képet, hogy itt mintaszerûen minden rendben van.
      Éppen most született Bécsben egy tanulmány a regionalizmusról, amelyben fõleg az újonnan csatlakozó országok tekintetében több jogi és politikai autonómiát követelnek, a túlságosan centralizált államszervezeteket bírálják, és arra a következtetésre jutnak, hogy az ilyen központosított országok cselekvõképessége a jövõben drasztikusan csökkenni fog, ha nem sikerül létrehozni egy föderalisztikus struktúrát. Ez a tanulmány nyáron fog megjelenni könyv formájában.
      Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nagyon sok mondanivalóm lenne, de itt csak 3 pontra szeretnék utalni.
      1. Az erdélyi magyarság nem kisebbség, hanem nép. A nemzetközi jog ezt a megkülönböztetést a nép és etnikai kisebbség között azért is teszi, mert a két Emberjogi Paktum elsõ cikkelyében a nép fogalom szerepel, a népnek jár az önrendelkezési jog. Ugyanígy az ENSZ chartájának 1. Cikkelyében. Egy nemzeti kisebbség vagy népcsoport esetében talán vitatni lehetne, hogy jár-e az önrendelkezési jog minden formájában, egy nép esetében semmiképpen sem.
      Hadd utaljak itt a román nemzetközi jogászra, az ENSZ jelentéstevõjére, CRISTESCU-ra, aki a nép fogalmának a következõ kritériumait sorolja fel:
      • szociális egység tiszta identitással és saját jellemzõkkel,
      • egy territóriumhoz való kapcsolódás.
      CRISTESCU azt is hangsúlyozza, hogy nem szabad összekeverni egy népet egy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbséggel.
      Tehát felejtsék el a kisebbségi jogokat, mert a kisebbségjogok koncepciója nem passzol, több számmal kisebb a cipõ. Önöknek jár az önrendelkezési jog minden formájában, és nemcsak a belsõ autonómia. Ez azért fontos, mert ebbõl adódik, hogy nem a maximumot, hanem a minimális jogokat tetszenek követelni.
      2. Ez az önrendelkezési jog kényszerítõ jog – ius cogens –, ami azt jelenti, hogy minden e jog ellenében megkötött szerzõdés semmis, és azt is jelenti, hogy ez a jog nem tagadható meg, és errõl a jogról nem is lehet lemondani. Ennek is utána tudnak olvasni a román nemzetközi jogász CRISTESCU-nál. Tehát az önrendelkezési jog gyakorlásáról csak és kizárólag a nép dönthet. Sem a magyar kormány, sem a román kormány, semmilyen párt nem dönthet helyette, és minden ellenkezõ békeszerzõdés vagy alapszerzõdés semmis, minden koccintás hatástalan, mert: a nép a szuverén, és senki más.
      3. A harmadik dolog, amire utalni szeretnék: nem szabad és nem is lehet más autonómiamintákat lemásolni. Mert nincs olyan európai példa, amelyet követni lehetne, a dél-tiroli autonómiát is csak korlátozottan lehet mintának tekinteni, ami a jogok tartalmát illeti.
      Minden nemzetiségi probléma más és más, minden nemzetiségi problémát a történelmi, jogi, szociológiai és a specifikus néppszichológiai adottságok alapján kell megoldani. Nincsen még egy olyan nemzetiségi probléma Európában, amely az erdélyihez hasonlítana. Erdélynek több mint 1000 éves saját történelme van, amelynek folyamán önálló állam is volt. Erdélynek és Romániának nincs közös történelme, nincs közös kultúrája, sõt két különbözõ kultúrkör ütközik általuk. Ez egyrészt nehezíti a dolgot, másrészt ebbõl következik, hogy a föderalizáció és az autonóm Székelyföld, valamint az autonóm Erdély nélkülözhetetlen.
      De van sok pozitív elem is. Erdély hagyománya nemcsak a több száz éves békés együttélés a magyar, román és német nép között, hanem Erdély hagyománya a tolerancia, a szabadság és az önrendelkezési jog, az autonómia is. Erdély az autonómia bölcsõje. Ezt is tolmácsolni kell a nyugat felé. Mert ezt nem tudják, és ezért nem értik meg a problémákat.
      Nehéz munka elé néznek, sok csalódás volt és lesz, sok hanyatt esés volt és lesz. De végeredményben az önrendelkezést el fogják érni, mert tartósan semmiféle hatalom, semmiféle diplomácia a világon nem tudja megakadályozni az önrendelkezést, a román kormány sem. Csak akarni kell és követelni. És dolgozni és harcolni. Akkor a siker biztos lesz.