2010-ben Maro Vargas Llosa perui írónak ítélték az irodalmi Nobel-díjat – jelentette be Peter Englund, a svéd akadémia titkára. Az író a hivatalos indoklás szerint „a hatalmi struktúrák feltérképezéséért és az egyén ellenállásának, lázadásának és kudarcának erőteljes ábrázolásáért" érdemelte ki az irodalmi kitüntetést. Mario Vargas Llosa Latin-Amerika egyik legelismertebb szerzője, generációjának kiemelkedő alkotója, aki rengeteg különféle műfajban kipróbálta magát. Írt krimit, politikai thrillert, erotikus regényt, könnyed komédiát, történelmi nagyregényt. Magyarországon 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként járt. Magyarul legtöbb műve olvasható. Ismertebb regényei közé: A város és a kutyák; Négy óra a Catedralban; Háború a világ végén; Mayta története; Ki ölte meg Palomino Molerót?; Szeretem a mostohámat; Don Rigoberto feljegyzései; A kecske ünnepe.

A Nobel-díj idén is meglepetés: Mario Vargas Llosa neve többször felmerült már az esélyesek között, de mivel az utóbbi időben a Nobel-bizottság az ismeretlen szerzőket részesítette előnyben, a perui íróra megint nem számított senki. Sokak szerint az író politikai szerepvállalása (elnökjelölt volt Peruban 1990-ben) miatt sem jöhetett komolyan számításba.

„Egyike azoknak a szerzőknek, akiknek a 60-as, 70-es évekbeli latin-amerikai irodalmi robbanást köszönhetjük” – indokolta az eredmény kihirdetése után a bizottság döntését Peter Englund.

„Életem legfontosabb eseményének azt tartom, hogy megtanultam olvasni” – mondta egy interjúban Mario Vargas Llosa. „Ötéves voltam. Hamar ráéreztem, hogy tanulni mágikus tevékenység, a könyvek jóvoltából csodás világokban kalandozom, barangolhatok térben és időben is távoli helyeken, átélhetek sohasem tapasztalt helyzeteket.”

Mario Vargas Llosa minden eddig írt regénye megjelent magyarul.