Mi a békedíj?

A díjat alapító Alfred Nobel szerint a békedíjjal kitüntetett „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért." Az első díjakat 1901-ben, öt évvel Alfred Nobel svéd feltaláló és iparmágnás halála után adták át. A díj a legnagyobb nemzetközi elismerésnek számít, amellyel jelenleg körülbelül tízmilló svéd korona (körülbelül 263 millió forint) jár.

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem természetes személy is megkaphat. Többször részesültek szervezetek az elismerésben, a Vöröskereszt például már háromszor volt díjazott. Bár magyar Nobel-békedíjas eddig nem volt, 2005-ben az IAEA (International Atomic Energy Agency) dolgozói – köztük 15 magyar – részesültek a díjban. A 2009-es békedíjra 205 névjavaslat érkezett, ebből 33 szervezet, a többi magánszemély volt. Idén ennél is nagyobb a Békedíj-jelöltek száma: 327 személy, illetve 32 szervezet. Érdekesség: a jelöltek nevei 50 évig titkosak.

Egyedül a Nobel-békedíjat adják át Norvégia fővárosában, Oslóban, a többit személyesen a svéd király adja át Stockholmban                   

Liu Hsziao-po kínai ellenzékinek és emberi jogi aktivistának ítélték 2010-ben a Nobel-békedíjat – jelentette be pénteken Oslóban Thorbjorn Jagland, a norvég Nobel-bizottság elnöke. Az indoklás szerint Liu „az alapvető emberi jogokért Kínában vívott hosszú és erőszakmentes küzdelméért” kapta az elismerést.

„Kínában továbbra is egyértelműen korlátozzák a szabadságjogokat” – mondta Jagland, aki megerősítette, hogy a kínai kormány diplomatái igyekeztek nyomást gyakorolni a Nobel-bizottságra, hogy ne Liunak vagy más, emigrációban élő kínai ellenzékinek adják a díjat, de ezeket a kísérleteket elhárították. Mint kijelentette: „Döntésünket teljesen függetlenül hoztuk meg.”

A pekingi kormány már Liu jelölésekor tiltakozott. A jelöléssel egyes emigráns kínai csoportok sem értettek egyet. Csütörtökön egy tucatnyi kínai emigráns tüntetett Oslóban. Szerintük az akkor még csak jelölt Liu nem méltó a tekintélyes kitüntetésre, mert nem elég határozott és kemény a kommunista hatalommal szemben. Egy levélben azzal vádolták a bebörtönzött aktivistát, hogy magukra hagyta a Falun Gong spirituális mozgalom üldözött tagjait, illetve „nyíltan dicsérte” a Kínai Kommunista Pártot.

Tanárból az állam ellensége

Az 55 éves, egykor irodalmat tanító Liu 1989-ben részt vett a Tienanmen téri diáktüntetéseken, amelyet a hatóságok vérbe fojtottak. 1991 januárjában „ellenforradalmi propaganda és uszítás” vádjával elítélték, de akkor még mentesítették az ítélet végrehajtása alól. 1996-ban háromévi átnevelő munkára kötelezték „a közrend megzavarására” hivatkozva, amiért bírálta a Kínai Kommunista Párt politikáját.

Liu Hsziao-po egyike volt az alkotmányos reformot, demokratizálódást és az emberi jogok védelmét követelő Charta '08 aláíróinak. 2009. június 23-án letartóztatták, és „az államhatalom megdöntésére való felbujtásért” emeltek vádat ellene. 2009. december 25-én a pekingi 1. számú városi népbíróság bűnösnek találta és 11 év börtönre ítélte. Az ítéletet a Charta 2008 megfogalmazásában és aláírásának megszervezésében betöltött szerepével, valamint a kínai kormányt kritizáló, 2005 és 2007 között megjelent hat esszéjével indokolták.

Peter Diamond, Dale Mortensen és Christopher Pissarides az idei közgazdasági Nobel-díjasok.

 Miért van annyi munkanélküli, amikor olyan sok a betöltetlen munkahely? Hogyan befolyásolják a gazdasági politikák a munkanélküliséget? Az idei díjazottak kidolgoztak egy olyan forgatókönyvet (Markets with Search Frictions) amely válaszokat talál ezekre a kérdésekre. – írja a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a választását indokoló közleményében.

Peter Diamond, a Massachusetts Institute of Technology (Egyesült Államok) professzora az ilyen típusú piacok alapvető elveit dolgozta ki, Dale Mortensen, a Northwestern University (Egyesült Államok) és Christopher Pissarides, a London School of Economics and Political Science (Nagy-Britannia) professzora kollegájuk elméletét továbbfejlesztve kidolgozták ennek a munkaerőpiacon való alkalmazási lehetőségeit.

Mortenes és Pissarides olyan modelleket alkotott – Diamond-Mortensen-Pissarides-féle keresési modell (DMP-modell) –, amelyek segítenek megérteni azt, hogy a munkanélküliséget, a betöltetlen munkahelyek számát vagy a béreket miképpen befolyásolja a jogalkotás és a gazdasági politikák. Az elmélet egyik következtetése az, hogy a bőkezű munkanélküli-segélyek magas munkanélküli létszámot generálnak, a munkaadók ráérősen keresnek a piacon, és a munkakeresők hosszabb ideig válogatnak a felajánlott helyekben.

Sok piacon a kereslet nem talál rá alkalmas időben a kínálatra. A keresés időt és forrásokat emészt fel, ami feszültséget okoz a piacon. Ilyen piacokon a vásárlói kereslet kielégíthetetlen, az eladók pedig nem adnak el annyit, amennyit terveztek. Analógiás alapon: a munkaerőpiacon mindig lesznek munkakeresők és fölös számú üres munkahely – olvasható a díjosztó említett közleményében.

*

Elhunyt a 99 éves Maurice Allais, az 1988-as közgazdasági Nobel-díjas. Maurice Allais 1988-ban kapta meg a Nobel-díjat a piac elmélete és az erőforrások hatékony kihasználása terén végzett úttörő tevékenységéért. A kereslet és a kínálat kiegyensúlyozására vonatkozó elmélete hozzájárult a háború utáni francia gazdaság újjáépítéséhez. Maurice Allais az egyetlen francia, aki megkapta a közgazdaság Nobel-díjat.