Az idei év tavaszáig Romániában a szakembereken kívül kevesen hallottak arról a gyógymódról, amit korai fejlesztésnek hívnak. A sérült kora- és újszülöttek rehabilitációs terápiája nyugaton már széles körben elterjedt. Nálunk februárban Csíkszentmártonban alapították az első ilyen központ. Mielőtt az intézmény vezetőjével, Sógor Enikő pszichológussal a rendelő „gyermekbetegségeiről” beszélgettünk volna, azt próbáltuk közérthetően körüljárni, hogy mit is jelent tulajdonképpen a korai fejlesztés.

A programban a születéstől öt éves korig foglalkoznak elsősorban olyan gyerekekkel, akiknél idegrendszeri sérülések miatt fejlődési rendellenességek jelentkeznek. A legveszélyeztetettebb csoport a koraszülötteké, mivel nekik éretlenebb az idegrendszerük, és ide tartoznak azok is, akiket szülés közben ér valamilyen trauma, például bevérzés vagy oxigénhiány. A korai fejlesztés koncepciója interdiszciplináris alapokon nyugszik, vagyis a neurológusok, gyógytornászok, pszichológusok és gyógypedagógusok közös munkáját jelenti. A másik alapkoncepció az, hogy a szülőt, illetve a szülőket is bevonják a terápiába, ami paradigmaváltást jelent a gyógyászatban, hiszen a beteg gyereket korábban elkülönítették a szülőktől. A korai fejlesztők ezzel szemben azt vallják, hogy a gyógyulás folyamatában fontos a család szerepe, jelenléte. A gyakorlatban ezt gyakran nehéz megvalósítani, mivel sok szülő inkább távol marad, mert hibásnak érzi magát a gyerek betegségéért, vagy egyenesen szégyelli azt. A kezelés során nem a diagnosztizálásra vagy a betegség okainak feltárására helyezik a hangsúlyt, hanem inkább arra, milyen erőforrásai, képességei vannak a gyereknek és a családnak, amikre építkezni lehet a terápia folyamán.

A tünetek korán jelentkeznek

A legtöbb idegrendszeri rendellenességet már a szülészeten megállapítják, ennek ellenére kevés szülő fordul azonnal szakemberekhez. Ezzel értékes idő veszhet el. Mára tudományos ténynek számít, hogy az idegrendszernek egyéves korig van bizonyos adaptációs készsége, amit ha nem használnak ki, később maradandó károsodásokhoz vezethet. Zsenge korban az agykéreg még képes átcsoportosítani a sérült részek funkcióit, amire később már nem képes. Súlyosabb esetekben, amikor szervi károsodás is fellép (bénulás, hallás- vagy látási zavarok), a kezelés célja az optimális állapot elérése. Ez nem jelent feltétlenül tünetmentességet, de határozott fejlődés tapasztalható a terápia során. Az enyhébb esetekben a fejlesztő program után teljesen eltűnhetnek a panaszok, amennyiben a szülők időben jelentkeznek a rendelőben. A koraszülés legáltalánosabb tünet-együttese például (a minimál celebrál diszfunkció) főként óvodás, kisiskolás korban okoz gondot, és különböző viselkedési zavarokban, feladat megoldási nehézségekben, hiperaktivitásban nyilvánul meg.

Nyugaton már évtizedek óta működik, nálunk nehezen indul

Európa nyugati államaiban és a tengeren túl mintegy harminc éve alkalmazzák a korai fejlesztést, sőt tíz éve már Magyarországon is. A csíkszentmártoni központ létrehozásában komoly szerepe volt a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyarországi vezetőinek. A csíkszentmártoni épületben a kilencvenes évekig árvaház, óvoda és fogyatékos gyermek-központ működött, ezt vették át és tették rendbe a gyermekmentők. Eleinte szintén otthonnak és csecsemőgondozónak szánták, de a korai fejlesztési központ gondolata is már hat éve felmerült. Utóbbi az anyagi források és a beindítására vállalkozó szakember hiánya miatt idén februárig nem valósulhatott meg. A szentmártoni központ az egészségügyi tárcához, közvetlenül a megyei kórházhoz tartozik. Előnyei mellett ennek legnagyobb hátránya az, hogy a kórház nem alkalmazhat gyógypedagógusokat. Az intézmény jelenleg az oktatásügyi minisztériummal tárgyal a pedagógusok ügyében, ígéretek vannak, de egyelőre létszámhiánnyal küzdenek. Pillanatnyilag négy pszichológus, egy gyógypedagógus, két gyógytornász és egy asszisztens dolgozik az osztályon, de a kis betegek számát tekintve, még legalább hat gyógypedagógus és négy gyógytornász alkalmazására volna szükség. A mai kerettel legfeljebb ötven gyereket tudnak ellátni, a jelentkezők száma pedig százötven körül mozog és folyamatosan nő.

Hogyan működik a korai fejlesztés a gyakorlatban?

A bejelentkezés és a kérdőívek kitöltése után a gyereket a szülő jelenlétében átfogó vizsgálatnak vetik alá, ahol jelen van a pszichológus, a gyógypedagógus, a gyógytornász és a gyermek-neurológus. Spontán játékkal kezdődik, amit a gyerekek nagyon élveznek, többnyire nem is veszik észre, hogy tulajdonképpen egy vizsgálaton esnek át. Ezután az esetek súlyosságának függvényében összeállítják a gyógytornász, illetve mozgásterápiás programot. A nagyobb gyerekeknél, két éves kor fölött a kezelés kiegészül a gyógypedagógiai fejlesztéssel, ami bizonyos részképességek kibontakoztatására szolgál, ilyen a finom-motorika, az összpontosítás, a koncentráció, a feladatmegoldás.

További gondok és célok

Sógor Enikő pszichológus a beszélgetés folyamán azt is elmondta, miként próbálják pótolni a létszámhiány okozta nehézségeket az intézmény mindennapi életében: „A szűkebb régióból ilyen alacsony fizetésért egyetlen gyermek-neurológus sem szegődött mellénk. Abban, hogy mégis teljes körű vizsgálatokat végezhessünk, ismét a gyermekmentő szolgálat volt a segítségünkre. Vetésforgószerűen, havonta egyszer egy hétre ideutazik Budapestről egy neurológus, s így tudtunk megvizsgálni február óta mintegy kétszáz gyermeket. Közülük százötvenen szorulnának korai fejlesztésre, de ötvennél többet nem tudunk vállalni. A kívül rekedteket információkkal próbáljuk segíteni, hiszen hasonló terápiás tevékenység civil vagy egyházi támogatással Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen is folyik. Mivel abban nem reménykedünk, hogy a megyei kórházban befagyasztott állások közül felszabadítanak néhányat a közeljövőben, létrehoztunk egy alapítványt. Pályázni fogunk működésre, magyarán béralapokra is, így talán sikerül majd szakembereket toborozni a központba. Másik fő gondunk a képzés, mert ilyen Romániában nem létezik. Magyarországi partnerkapcsolatainknak köszönhetően mi, akik alapképzéssel kezdtünk el itt dolgozni, részt vettünk már néhány budapesti kurzuson, de mivel ez rengeteg pénzbe kerül, erre is anyagi forrásokat kell találnunk. Szemléltetésképpen csak annyit említenék meg, hogy egy pszichoterapeuta vagy gyógytornász két-három évig tartó képzése 3-4 ezer euróba kerül.”

A Korai Fejlesztő Központ vezetője befejezésül még elmondta: a jelenlegi viszonyok között, legalább két-három évbe telik még, amíg az intézmény teljes kapacitással működhet. Addig is pályáznak, küzdenek a bürokráciával, és igyekeznek legjobb tudomásuk szerint elvégezni ezt az egyedi munkát, amire nemcsak a Székelyföldön, de az egész országban nagy szükség volna.

Jakab Lőrinc