Az Európai Unió nyugati tagországaiban tíz évvel ezelőtt bevezetett euróhoz képest a lej is olvad, akárcsak a gazdasági növekedés felpumpolt statisztikája. A napról napra gyengülő lej nem csak az üzletek polcain a legszembetűnőbb, hanem a lakosság millióit kergetheti kétségbeesésbe, akik előbb-utóbb képtelenek lesznek a bankokkal szembeni hiteleiket törleszteni. A Román Nemzeti Bank kimutatása szerint a bérből élők 90 százalékának van valamilyen bankkölcsönje, és ezeknek a hiteleknek a jelentős részét euróban igényelték az emberek. Az euró lejhez viszonyított felértékelődése már most 20 százalékos tehertöbbletet ró a részleteket törlesztő lakosságra, ugyanakkor bankszakemberek sem merik megjósolni, hogy hol állhat meg a lej elértéktelenedése. Legtöbben 4,5 lej körüli tartósabb euró/lej árfolyamot jósolnak, de a pesszimistább szakértők nem zárják ki az öt lej körüli eurót sem. Tény, hogy már nem nagyon van mit eladni: az állami vagyonért eddig kapott eurómilliárdok elfolytak szociális kiadásokra, elsősorban nyugdíj- és fizetésemelésekre, no meg újgazdagok villaépítéseire, akik a legkülönbözőbb módon dézsmálták meg az államkasszát. Az előző évek látványosabb külföldi befektetései leálltak, és jelentősen csökken a Nyugaton munkát vállaló romániaiak száma is, így bezárulni látszik az az ördögi kör, amelyből több más feltörekvő, szegény országhoz hasonlóan Románia sem tud szabadulni.

Az Európai Bizottság Európai Gazdaságélénkítő Terve mentőőv lehetne Románia számára is, ha az ország megfelelne az Unió elvárásainak. Ez azonban eléggé kérdéses, ha José Manuel Barroso újságíróknak adott nyilatkozatát vesszük figyelembe a Traian Băsescuval és Emil Boccal történt múlt heti, brüsszeli találkozója után: „Arra buzdítottam az új kormányt, hogy fordítsa meg az elmúlt hat hónapban érzékelhető negatív tendenciát. Románia érdeke, hogy meg tudja győzni a bizottságot és a többi tagállamot arról, hogy tudja teljesíteni a csatlakozásból eredő fennmaradó vállalásait”. A vállalásokkal pedig Románia továbbra is hadilábon áll, főleg az igazságügy területén megkövetelt reformmal.

Mindenki tudja, hogy a legnagyobb korrupciós ügyek megrekednek a bíróságokon, vagy a parlament fiókjaiban, ha történetesen képviselőről, szenátorról van szó (az utóbbi években egyetlen korrupcióba keveredett politikust sem ítélt még el a bíróság). Brüssszeli források szerint ez akár a teljes idei EU-támogatás befagyasztását jelentheti, akárcsak tavaly Bulgária esetében. Egy ilyen esztendőben ez gazdasági katasztrófa lenne az ország számára.

Nehéz időszak előtt állunk tehát, amelyben a minden eddiginél nagyobb munkanélküliség réme a legaggasztóbb. Az összeomló építőipar például emberek százezreit fosztja meg az eddig biztosnak hitt keresettől. Éppen az építőipar volt a romániai vidék mentőöve, miután a széteső agrárágazat (az élelmiszerek 60–70 százalékát importáljuk!) felszabadult, és az itthon maradó munkaerőt jórészt felszippantotta. A vidék foglalkoztatására ma még kevés az alternatíva, hiszen egy életképes szövetkezeti hálózat hiányában esély sincs a mezőgazdasági termelés talpraállítására, illetve az élelmiszeripar gyökeres átszervezésére.

Emil Boc kormánya egyelőre tanácstalanul szemléli a gazdaság és az ország sodródását. Igaz, pár hetes munkájukon még nincs igazából számonkérni való, azonban jól látható, hogy a PSD–PDL koalíciós kormányzat hosszabb távon nem tud megnyugtató válaszokat adni az utóbbi évtizedek legnagyobb gazdasági válságára.