Vér István Egeresrôl egy tizennégy szakaszos költeményt küldött, amelyet fogolytábort járt sógorától, Szabó Sándor vérvölgyi (Szilágy megye) lakostól kapott emlékbe. A poéma 1945. március 20-án íródott a barcaföldvári fogolytáborban, s az ott raboskodó, szenvedô, illetve elpusztult magyarok kínjait ecseteli, fohászait sorjázza. Olvasónk levelébôl és a gépiratos versbeszédbôl sajnos nem derül ki kellô bizonysággal, hogy ki a rímes panaszkönyv szerzôje. Hogy népköltésrôl vagy konkrét, ismert vagy ismeretlen szerzôrôl van-e szó.
Szentes Béla Margittáról írt, és a magyarországi politikai torzsalkodásokat, terhelt közállapotokat, romló közerkölcsöket tûzte tollára, egyetlen sorában sem találtunk kivetnivalót, viszont van itt nekünk elég bajunk ahhoz, hogy ne azokért aggódjunk, akik heteken belül az Európai Unió polgáraiként fognak messzirôl integetni nekünk...
Varga Károly (Koltó), Száraz Attila Pál (Kolozsvár), Bencze Attila (Székelyudvarhely), Metz Éva (Melbourne) és Junger Ernô (Tel-Aviv) írásait megkaptuk, közlésükre hamarosan sort kerítünk.
Ezúton kérjük olvasóink, elôfizetôink, külmunkatársaink szíves türelmét és megértését, ha a következô napokban kommunikációs nehézségek támadnának szerkesztôségünkkel, ugyanis a redakció ezen a héten költözködik át Kolozsvárra Nagyváradról, ahol a továbbiakban már csak a kiadó lesz megtalálható, az is csak ideig-óráig. Jövô heti lapszámunkban már bizonyára meg fogjuk tudni adni a kolozsvári szerkesztôség címét, elérhetôségét.

A szerk.