Erdélyi Napló

2004. március 2.

Történelmi lecke fiúknak

Bottyán János, a kuruc hadvezér

Elsô vakmerô, vitéz tettét fogadásból követte el: parasztruhát öltve bement Érsekújvárra, hol épp vásár volt, s amikor a dervis kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, János utána surrant és letaszította a kövezetre. Ezután lejött a toronyból és az útját álló janicsárt lelôve, megszabadult. Az üldözô török csapatot a rá várakozó társai felkoncolták.
Bottyán János (1643?–1709), II. Rákóczi Ferenc vezérlô tábornoka, a kuruc háborúk legnépszerûbb alakja szegény nemesi szülôk gyermekeként látta meg a napvilágot. Sillyén tanult és ez idôben apja kitagadta az örökségbôl, mert katolikus hitre tért át. A fiatal János, hogy továbbtanulhasson, a jezsuiták kollégiumának kapusa lett. Vágyai a katonai pályára vonzották, elôbb a sillyei, majd az esztergomi végvárakban katonáskodott.
Egyszerû végvári vitézbôl a császár ezredesévé küzdötte fel magát. 1683-ban az esztergomi vár lovasságának fôhadnagya lett. 1685-ben sikerrel harcolt Esztergomnál az ostromló törökkel szemben. Hôsiesen küzdött Buda visszahódításánál, s 1687-ben a délvidéki várak visszavételébôl is oly derekasan vette ki részét, hogy Lipót császár ezredessé (1692) és egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. A török elleni harcokban vesztette el fél szemét, emiatt katonái Vak Bottyánnak nevezték el. 1689-ben a szerbiai Grahovában aratott gyôzelmet, amiért megkapta a vitézségi nagyaranyérmet. Ezt a 300 aranyat nyomó láncot haláláig viselte. 1696-tól 1698-ig Kecskemét, Cegléd, Kôrös és vidékének hadi kormányzója volt. 1701-ben ezredével a Rajna mellé a franciák (a spanyol örökösödési háború), majd 1703-ban (a császári seregekkel) a kurucok (felkelôk) ellen vezényelték. Feleségét a németek börtönbe vetették, ahol néhány hónapi fogság után meghalt. Bottyán János 1704-ben megjelent Rákóczi udvarában és csatlakozott a szabadságharchoz – a fejedelem generálissá nevezte ki. Már ebben az évben bevette Érsekújvárt. Csapatával 1705. november 4-én 8000 fônyi seregével átkelt a Dunán. Már sok gyôzelmes haditettel segítette Rákóczi ügyét, de a Dunántúlon nem tudta megvetni lábát. Rohammal bevette Földvárat, felszabadította Simontornya várát. A gyôzelmek hírére pedig csapatostól jöttek elô a Bakony rengetegébôl a bujdosó vitézek. Egymás után aratta diadalait. Szentgotthárdnál megtámadta Heister seregét, itt már 30 ezer kuruc vitéz ûzte a németet. 1705-ben elfoglalta Dunántúl nagy részét. 1706-ban a Dráván túl a rácok betörését akadályozta meg. Az 1706-os ôszi hadjáratokban Bottyán kerülte a Rabutin seregével való nyílt összecsapást, de állandó portyákkal csipdesve felôrölte azokat. Mindenütt ott volt, s a végveszély pillanataiban, a legválságosabb helyzetekben az ô vakmerô hôsiessége döntötte el a csatát. Az 1707-es rozsnyói tanácsülés úgy határozott, hogy országgyûlést hívnak össze Ónodra, s kikiáltják az ország függetlenségét, jogilag is elszakadnak a Habsburgoktól. Bottyán hadisikerei megteremtették ennek a katonai feltételeit. Rabutin gyászos kivonulásával Erdély is felszabadult. 1708-ban érsekújvári fôkapitányként a Csallóköz és a Vág vonalának védelmét vezette. 1708 végén, a trencséni csata után a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A karlócai béke után visszavonult esztergomi birtokára, magas kora ellenére utolsó napjáig látogatta a tábort, katonái között volt. 1709 folyamán a kuruc csapatok lépésrôl lépésre szorultak vissza az ország északkeleti részébe. Rákóczi ekkor szerette volna a Dunántúlra küldeni Bottyán Jánost, aki 1709. szeptember 26-án a táborban halt meg agyhártyagyulladásban. A hadak között egyetlen fôtisztnek sem volt olyan tekintélye, mint Vak Bottyánnak, aki a harcban legelöl vagdalkozott, s a hídépítésnél maga is fejszét fogott kezébe. A vitézek maguk közül valónak tartották ôt, szívesen viselték szigorú fegyelmét, és a harcban mindig megállták a helyüket. Bottyán szigorú rendet, fegyelmet tartott, ám hôsiessége, személyes példamutatása miatt a katonák mégis lelkesedtek érte, s fanatikus elszántsággal követték a csatába. A vesztes harcok után a bátrak, az elszántak nem adták fel, újra esküt tettek a szabadságharc ügye mellett, s így volt erejük új gyôzelmek kivívására. Mivel hadai fizetésérôl rendszeresen gondoskodott, feljegyzésekbôl tudjuk, hogy amikor nem volt mibôl fizetni, Bottyán zálogba vetette jószágait, hogy fizetni tudja a hadakat. A sarcolást, a fosztogatást tiltotta. Sokak szerint Bottyán János volt a kuruc háborúk leghôsiesebb s úgyszólván legendaszerû alakja. Haditettei nemesi levelet és kitüntetéseket szereztek számára, gazdálkodással és marhakereskedelemmel pedig számottevô vagyonra tett szert. Mint a szegények jótevôje, mindenki tisztelte. Jótevô Jánosnak is nevezték. Legkimerítôbb életrajzát Thaly Kálmán írta meg.

Papp Lajos