Miamiban fél évszázada alapítottak egy magyar templomot és kulturális otthont, hogy a dél-floridai magyar közösség ápolhassa hitét és nemzeti kulturális kincseit. Az ötvenedik évfordulóra készítettem egy kétnyelvû történelmi kiadványt. Ennek okán a régi jegyzôkönyveket tanulmányozva nagyot dobbant a szívem, amikor az 1960-as évek elején több évben is arról olvashattam, hogy itt járt Wass Albert író és elôadást tartott egy-egy nemzeti ünnepen. Így, amikor az író halála után Wass Albert-emlékdélutánt tartottunk, kézenfekvô volt az indítványom: nevezzük el a könyvtárunkat Wass Albertrôl.
Az író élô hagyatékának ápolása szívügyem lett. Amikor hallottam az Egyesült Magyar Ifjúság és a Kárpátok Népe felhívását, úgy éreztem, ebben nekünk is részt kell venni. Be kell bizonyítani Wass Albert nevének tisztaságát és mûvei elismerését – közös összefogással. Így indult a maratoni Wass Albert felolvasónap megszervezése, melyet sikeresen teljesítettünk. Február 20-án péntek déli 12 órakor, az otthoni idô szerint este 6-kor, Erdélyben este 7-kor kezdtük el a felolvasó-maratont.
Felolvastuk Wass Albert öt fiának levelét és néhány részvevô szervezet híreit. Aztán az író életrajzából és erdélyi pályaszakaszából hallgattunk meg sok részletet. A kezdô csoportban olyanok is voltak, akik személyesen ismerték az írót. Az idôsebb generáció után fiatalabb családok érkeztek. Déltôl este nyolc óráig olvastunk szinte megállás nélkül. Akkor egy filmet néztünk meg, amely Wass Albert íróval készült Astorban 1995-ben. Ez a film egy új, színes változata a Fenyôfáktól a pálmafákig címû filmnek. Ezt is, mint a régebbi filmet ifj. Szalay Róbert készítette és gyorspostán küldte el nekünk. Jól ismerte Wass Albertet életének utolsó szakaszában. Ôk Sarasotában gyûjtötték össze azokat, akik tisztelték az írót és szeretik mûveit. Mivel Sarasota csapata csatlakozott hozzánk a felolvasásban este hét órától tíz óráig, így mi akkor folytattuk a felolvasást. Néhány egészségügyben dolgozó barátunk segített abban, hogy az éjszakázás könnyebb legyen, ôk hozzá vannak edzôdve az éjszakai ügyeletekhez.
Reggel hattól felmentô sereg érkezett. Bevallom, a másnaposság érzése miatt én csak reggel 9-kor álltam ismét csatarendben. Ekkor az új fiatal csapat együtt meghallgatta Dinnyés József néhány megzenésített versét, melyek Wass Albert remekmûveinek jó zenei tolmácsolást adnak. Egy helyi amatôr zenészünk erre az alkalomra komponált egy éneket, melyet CD-rôl elô is adott. A mû a Kárpátok dala címmel kapott ôsbemutatót, s ez a refrénje: Hajrá, Magyarország, Hajrá, Magyarok! Szombaton délben mondtunk egy áldást és bezártuk a felolvasó napot. Öröm, hogy sikerrel teljesítettük a vállalást. Nagy tanulságot merítettem e Kárpát-medencét átívelô megmozdulásból. Wass Albert írónk üzent és mi meghallottuk hangját és üzenetét. Ez meghatározza életünket: nemzetünk iránti elkötelezettségben és egymás sorsának vállalásában. Erdély népének és a magyarság szószólójának nem halkult el a hangja. Adja Isten, hogy messzire hasson és sokáig visszhangot találjon Wass Albert szava és öröksége a tizenötmilliós magyar nemzet szívében: köztünk és általunk.

Lukácsi Éva