– Az igazságszolgáltatás reformja gyakorlatilag három törvény elfogadásán alapszik. Az egyik a legfelsôbb bírótanács létrehozásáról és mûködtetésérôl, a másik a törvényszéki bírák jogállásáról szól, a harmadik pedig a törvényszéki bíróság megszervezését szabályozza. Ezek közül kettô – a bírák jogállásáról és a bíróság szervezésérôl szóló törvénytervezet – átment a szenátuson, sôt a képviselôház jogi bizottsága is zöld utat engedett neki, annak ellenére, hogy mindkét tervezetben az Európai Parlament külügyi bizottságának jelentése által kifogásolt elemek vannak. Szerintem kapitális hiba lenne, ha engednénk, hogy a bírálatok megjelenésekor elfogadjunk egy olyan törvényt, amelyben az EU által nehezményezett elemek vannak.
– Mondana néhány példát?
– Az igazságügy-miniszter helyzete a legfelsôbb bírótanácsban és általában a bírói karral szemben. Teljesen egyértelmû, hogy az igazságügy-miniszternek, aki a végrehajtó hatalomhoz tartozik, nagy szerepe van a bírói vagy ügyészi pályára menô joghallgatók kiválasztásában. Tehát már a kezdetkor beavatkozhat az igazságszolgáltatásba, és ez nem megengedett. Ugyanakkor lehetôsége van a miniszternek az említett pályára lépôk egész karrierjének alakítására, hiszen a minisztériumban lévô ellenôrök segédletével a neki nem tetszô bírákat fegyelmi ügyekkel lehetetlenné teheti. És amikor egy bíró eljut a karrierjének a csúcsára és esélyesé válik arra, hogy a legfelsô törvényszékhez kerüljön, akkor egy olyan bizottság szûri meg a javaslatokat, amelyiknek tagja az igazságügy-miniszter. Ugyanakkor hivatalból tagja a legfelsôbb bírótanácsnak is, valamint a plénum, de a szakbizottság munkálatain is részt vesz, véleményt mond, nyomást gyakorolhat. Egy kimutatás szerint 57 pont van a három törvénytervezetben, amely bizonyos kompetenciákat ad az igazságügy-miniszternek a bírák belsô életével kapcsolatban. Ezt az Európai Unióban kifogásolják, és ha így fogadja el a román törvényhozás e tervezeteket, akkor ez egy nagyon rossz jelzés lesz. Ugyanakkor a legfelsôbb bírótanács törvényét, amely logikai sorrendben az elsô kellene legyen az igazságszolgáltatás reformjának jogszabályai közül, elôreláthatólag csak ôsszel fogják a parlament elé terjeszteni. Ez azt jelenti, hogy ez esetben is süketek voltunk a megfogalmazott bírálattal szemben.
– Politikai megfigyelôk szerint a jelenlegi igazságügyi miniszter nem éppen reformpárti. Nem lenne szükséges egy fiatalabb, nyílt eszû politikussal lecserélni?
– Ódzkodom a személyeskedéstôl, nincs szándékomban bárkit is nevesíteni, jómagam meg nem akarok igazságügy-miniszter lenni. De nem szeretnék zsákbamacskát árulni, tehát ki kell mondanom, hogy ha az elôbb felvázolt kérdéseket megoldjuk, akkor is sok probléma lesz az ország igazságszolgáltatásában. Persze fennáll a veszélye annak, máshol is ez történt, hogy a bírói kar egy kaszt lesz, amellyel összetart a szakmai szolidaritás, és gyakorlatilag senki nem tud rájuk hatni. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire jó ez és miként lehet ezen változtatni, de amikor az EU azt mondja, hogy ti szüntessétek meg annak a lehetôségét, hogy a miniszter beleszólhasson a bírák dolgaiba, akkor lépni kell, mégpedig gyorsan. De mi történik ehelyett: olyan eseményeknek lehetek tanúja, amelyek letaglóznak. Egyetemi tanárok, rektorok írnak alá nyílt levelet az Európai Parlamenthez azzal, hogy Romániában minden rendben van, nincs semmiféle beavatkozás az igazságszolgáltatás dolgaiba. Ugyanakkor jegyzôk, jegyzôi kamarák bizonygatják, hogy az EU külügyi bizottságának jelentésében lévôk – s amelyek, véleményem szerint száz százalékig valósak – nem helytállók. A bírálatokra való ilyenszerû reagálás szerintem egy öngyilkos dolog. Nem az Európai Parlamenttel kell vitatkozni, hanem meg kell nézni, hogy a külpolitikai bizottság egyöntetûen megszavazott negatív megállapításain miként lehet javítani, jobbítani. Az európai szellemû reformintézkedéseket végig kell vinni. Persze nem lehet azt állítani, hogy a reformot illetôen nem történtek lépések, de ezek nem voltak határozottak, kiskapukat hagytak, hogy a reform hatásai alól kibújhassanak.
– A bírák, ügyészek mentalitása körül nincsenek gondok?
– Ügyvéd vagyok, tehát nekem személyesen is érdekem, hogy valóban igazságszolgáltatás legyen, és ne kerüljek hátrányos helyzetbe, mert az ellenfelemnek van egy politikus barátja, esetleg a minisztériumban egy hivatalnok ismerôse. Engem meggyôzött a jelentés, de figyelmeztetnek Michael Guest amerikai nagykövet szavai is, melyek szerint az igazságszolgáltatás, amely ki van téve a politikai beavatkozásnak, nem igazságszolgáltatás. Részt vettem ugyanakkor az országos bírószövetség – amelynek ügyészek is tagjai – konferenciáján, ahol a rendszeren belül levô, a függetlenségüket komolyan vevô szakemberek is az általam említetteket felemlítették. A probléma tehát valós. És a törvények kérdôjeles pontjain még javíthatunk. Ez csak a kormánypárttól függ, hiszen a múltban azt láthattuk, hogy ha ilyen antidemokratikus probléma merült fel, akkor az erdélyi magyar honatyák hiába nem szavaztak ellene, a nagy-romániások álltak a kormánypárt mellé és ezek a cikkelyek átmentek a parlamenten. A kormánypártnak végre rá kell jönnie, hogy az állam érdeke, a közérdek az európai mércéjû igazságszolgáltatás létrehozása és mûködtetése, amelyhez az ezt lehetôvé tevô törvényeket kell a román parlamentnek kihoznia.

Román Gyôzô