A gyergyócsomafalvi RMDSZ jelenlegi Elnökségét és Választmányát 2003 áprilisában választotta meg a másodszorra összehívott helyi RMDSZ-közgyûlés. Az azóta eltelt idôszakban a helyi RMDSZ tevékenysége elsôsorban a magyarigazolványokhoz szükséges RMDSZ-igazolások kiadásában nyilvánult meg. Az RMDSZ Gyergyó Területi Képviselôk Tanácsának ülésein rendszeresen részt vettünk, megpróbálva érvényesíteni az autonómiával, pluralizmussal és tényleges érdekvédelemmel kapcsolatos elveinket. Próbálkozásainkat csak ritkán kísérte siker. Amit valódi sikerként könyvelhetünk el, és ez nem az RMDSZ, hanem a helyi közösség érdeme, az az, hogy 2003 decemberében a magyarigazolványok igénylésében medence szinten Csomafalva elsô helyen állt közel 50 százalékkal. Ismerjük az országos szinten már évtizede zajló tendenciákat. Az RMDSZ országos vezetése a neptunos vonal próbálkozását követôen 1996-ban az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül kormányra lépett, feladva ezáltal az önálló külpolitika és a belsô önrendelkezés kiépítésének lehetôségét. A 2000-es választások után protokollumkormányzásba kezdett a posztkommunista SZDP-vel, amely tovább mélyítette az erdélyi magyarság körében kialakult válságot. A másként gondolkodókat módszeresen eltávolították a vezetô testületekbôl, a hatalmat teljesen kisajátította a baloldali beállítottságú Markó-csoport, a közképviseletet bukaresti versenypárttá alakították át, a szövetséget alárendelték a román kormánypárt igényeinek, és 2003 októberében odáig mentek el, hogy egyszerûen az erdélyi magyar nemzeti közösséget arra szólították fel, hogy saját nemlétezését szavazza meg (lásd az alkotmányszavazást). Teljesen ellenséges hangnemet ütöttek meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács autonómiakezdeményezésével szemben, holott ezek a testületek egyáltalán nem jelentenek politikai konkurenciát az RMDSZ-nek, mi több, az RMDSZ programjában is szereplô autonómiaprogram megvalósításának elindítását tûzték zászlajukra.
A nyilvánvaló törés a tavaly februári szatmári kongresszuson teljesedett ki, amikor Tôkés Lászlót egyszerûen kirúgták, Nastase autonómiaellenes kirohanását pedig nagy lelkesedéssel megtapsolták. Ezután az események felgyorsultak.
Mára már az RMDSZ-bôl nyugodtan kihagyhatjuk a D és az SZ betûket, hiszen megszûnt demokratikusnak és szövetségnek lenni. A Romániai tény és a Magyar is annyiban, hogy még egyelôre magyar nevû emberek vezetik a szervezetet, a román miniszterelnök utasításai szerint.
A csomafalvi közösség már 2000 márciusában megpróbálkozott, hogy az értékszelekció alapján zajoljanak le a helyi választások, és mindenki egyénileg méretkezzen meg, de ezt sajnos az RMDSZ által is megszavazott választási törvény nem tette lehetôvé. A csomafalviak akkori döntése nagy felkavarodást váltott ki az RMDSZ felsô vezetésének berkeiben, és Takács Csaba meg is érkezett gyorsan rendet csinálni. Az akkori körülmények között sikeresen megrendeztünk egy közösségi (és nem RMDSZ) elôválasztást (Boros János, az RMDSZ kiküldötte éppen abba kötött bele, hogy miért nincs rajta a tulipán az elôválasztási szavazócédulán), és kihasználva a lista adta elônyöket, az RMDSZ listáján jutottak be a helyi önkormányzatba azok az RMDSZ- és nem RMDSZ-tagok, akik sikeresen túljutottak az elô-megméretkezésen.
A 2000 márciusában tartott helyi küldöttgyûlésen, amelyen Takács Csaba ügyvezetô elnök is részt vett, egyik falustársunk találóan jegyezte meg, hogy a helyi RMDSZ felfogása gyökeresen ellentétes az országos RMDSZ felfogásával. Más szóval a csomafalvi közösség már évekkel ezelôtt látta az erdélyi magyar egypártrendszer veszélyeit és nem akart jószántából ennek cinkos részese lenni. Mintegy szimbolikusan ábrázolva a csomafalvi helyzetet, a helyi szervezet mind a mai napig megôrizte címerében a turulmadarat, a Napot és Holdat, és soha nem vette át az alkalmilag kitalált és a különbözô széljárások irányába hajlított szerencsétlen tulipánt!
Ezer és ezer próbálkozásunk a belsô reform érdekében kudarccal járt. Eljött az idô, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba és felvállaljuk az erdélyi és székelyföldi magyarság tényleges túlélésének és megalapozásának útját. Ehhez ma már az RMDSZ nem biztosít keretet! A fentiek értelmében alulírottak benyújtjuk lemondásunkat mindennemû RMDSZ-tisztségünkrôl, ugyanakkor kilépünk az RMDSZ-bôl!
Nem mi léptünk ki az RMDSZ-bôl, hanem az RMDSZ lépett ki tagsága körébôl!
Gyergyócsomafalva, 2004. február 12.

Ambrus Albert Árpád, a helyi RMDSZ elnöke
Ifj. Köllô Gábor, a Helyi Választmány tagja
Dr. Fülöp László Levente, a Helyi Választmány tagja