Ó, azok a fránya címek! (Mióta sajtó létezik, az egyik legnehezebb újságírói-szerkesztôi feladat a címadás. Jobb házaknál a legprofibbak szakosodnak rá, s jól meg is becsülik ôket.) Cím egy partiumi napilapban: III. civil társadalom napja. Mintha legalábbis lenne I. és II. civil társadalom, amelyeknek a napját már korábban megülték, s most a harmadik civil társadalmon a sor. Aztán: Folyik a reform. Akárcsak a firkász tollából a ténta. Meg a csatornában a szennyvíz. Más: A Roma az ôszi elsô Olaszországban. A nagy kezdôbetû sejteti, hogy nem az egyszeri cigányról van szó, hanem az olasz nevén AS Romaként ismert focicsapatról, ami magyarul mindközönségesen Róma. Itt egy páratlan ajánlat: 2 millió lejjel mehetsz Tunéziába. Holott ennyivel elindulni sem érdemes. Aztán kiderül: ha ennyiért veszel valamit egy cégnél, akkor sorsjegyet kapsz, s ha Fortuna is úgy akarja, afrikai utat nyerhetsz. Végül ami már botrányos: "Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendôt..." Miért idézi valaki – ráadásul címben – a Himnuszt, ha nem ismeri a textusát? Igaz, hogy még ma is sokan éneklik hibásan ("hozz re-á" – harsogják, pedig helyesen: "ho-ozz rá"), de legalább a sajtóban tessék pontosan reprodukálni Kölcsey poémájának minden egyes szavát, sorát! Most már lehet – erre kiderül: egyes erdélyi magyar lapok képtelenek rá.

(szemes)