Idén május elseje után a magyar állampolgárok egyúttal EU-állampolgárokká is válnak. Hogy a román állampolgárok mikortól, ez a dolgok valós állása szerint még csak meg sem jósolható, mert a 2007-et sulykoló bukaresti kincstári optimizmusnak igen kevés alapja van, nyilvánvalóan kampánycélokat szolgál.
Az EU-állampolgárság tartalmi fedezete sokkal több, mint esetleg gondolnánk, jóllehet – mivel az EU nem önálló állami entitás – nem fedi le a nemzetállami polgárság teljes körét. Azonban mind jogi, mind pedig politikai (valamint gazdasági) tekintetben számos hasonlóság felfedezhetô az utóbbiakkal is – csak immár közösségi alapokból kiindulva.
Fontos jog, hogy májustól bárki anyanyelvén fordulhat panasszal – levéllel, petícióval – az Európai Parlamenthez vagy az Európai Bizottsághoz, és jogosult anyanyelvû válaszra is. Különösen az Európai Bizottságnál igyekeznek egyre jobban odafigyelni az ilyen állampolgári észrevételekre, amelyeket indokolt esetben felkarolnak – igaz, nem az adott személy konkrét sérelmének orvoslására, hanem a sérelmet kiváltó körülmények megszüntetésére.
További adalék a közösségi diplomáciai és konzuli segítségnyújtás intézménye. Minden olyan esetben, amikor valamely EU-tag egy harmadik országban nem rendelkezik semmilyen képviselettel – és ez Magyarország esetében nem ritka –, az ott netán segítségre szoruló állampolgár bármelyik jelen lévô EU-tagállam követségéhez fordulhat. Ritkább esetben ez diplomáciai védelmet is jelenthet – amikor tehát a tagország maga avatkozik be adott eljárások lefolytatásába –, gyakoribb azonban a konzuli segítség, amikor az érintett polgár maga jár el az adott konzulátus tevôleges segítségével. 1995 óta külön végrehajtási szabályban rögzítik a lehetséges esetek listáját, miként azóta már egységes európai hazatérési okmány is létezik olyan esetre, ha valaki például elveszítette az útlevelét.
Nem kevéssé fontosak az uniós állampolgárság politikai következményei. Már a júniusban esedékes európai parlamenti választásokra is igaz, hogy a tagállamok valamennyi polgára az európai, valamint a helyhatósági választásokon a regisztrált tartózkodási helyén választhat és maga is szabadon választható (a nemzeti törvényhozási választásokra mindez nem terjed ki). Az egyetlen korlátozás a helyhatósági választások esetében, hogy bizonyos – hatalomgyakorlási – funkciókra ma még más tagországbeli személy nem választható (ez általában a polgármesteri és a jegyzôi tisztség). Az Európai Parlament esetében azonban ilyen megkötés sincs: bárki szert tehet parlamenti funkcióra, bármely országban választották is meg. A választási és választhatósági jog nincs tartózkodási idôhöz kötve: helyi regisztráció után azonnal gyakorolható.
Nem csekélyek a taggá válásból egyének számára adódó gazdasági következmények sem, jóllehet közülük némelyek hatálya esetleg néhány évvel még kitolódik a csatlakozás után. Ilyen a személyek szabad mozgásának és letelepedésének joga, a munkavállalás és a szolgáltatások szabadsága (akár szolgáltatóként, akár szolgáltatást – például gyógyellátást – élvezôként).