Valósággal lubickolt a Brüsszelbôl, egyenesen Günter Verheugen bôvítési biztostól érkezett dicséretözönben Adrian Nastase román miniszterelnök múlt heti sajtótájékoztatóján. Büszkén idézte Verheugen szavait: "Románia tíz évet elvesztegetett a korábbi tehetetlen kormányokkal, a mostani az egyedüli, amely eredményeket ért el." A sajtót elôszeretettel kioktató Nastasét egy váratlan áramszünet még a kényelmetlen kérdésektôl is megmentette, pedig a gyertyafényben távozó újságírók két friss botrányról is ki akarták faggatni: valóban felmerült-e, hogy megszakadnak az uniós csatlakozási tárgyalások, és igaz-e, hogy Románia a 2001 októberében született tiltás óta újabb 1500 gyereket adott örökbe külföldi állampolgároknak. A brüsszeli hírek szerint ugyanis Emma Nicholson angol bárónô, az Európai Parlament (EP) román ügyekkel kapcsolatos jelentéstevôje, valamint Arie Oostlander holland néppárti képviselô márciusban az EP plénuma elôtt akarja javasolni a csatlakozási tárgyalások megszakítását Bukaresttel.
Derült égbôl villámcsapásként érte a Románia 2007-es EU-felvételét máris tényként ünneplô kormányzó Szociáldemokrata Pártot (SZDP) a brüsszeli hír. Különösen, hogy 2004 választási év Romániában: júniusban helyhatósági, novemberben pedig elnök- és parlamenti választásokat tartanak. Az ellenzéki liberálisok (NLP) pedig – éppen a brüsszeli kritikát meglovagolva – máris a kormány lemondását, elôrehozott választások kiírását követelik.
Lady Nicholson – aki a romániai árvaházi gyermekek külföldi örökbefogadásának ellenôrizetlensége okán 2001-ben már javasolta a tárgyalások felfüggesztését – most a jogrend hiányosságait, a mindent átszövô korrupciót hozta fel aduként. A nála jóval keményebben fogalmazó Oostlander pedig kijelentette: "Románia nem jogállam."
A kritika igencsak éles, ám valószínûleg megfogalmazói is sejtik, nincs sok esélyük az indítvány keresztülvitelére. Ráadásul az EP szocialista frakciójának alelnöke, Gary Titley máris "butaságnak" titulálta azt, és nyomban elismeréssel illette Bukarest egyébirányú eredményeit. Arra azonban feltehetôen alkalmasak voltak a vádak, hogy – a felmérések szerint – a lakosság ötvenszázalékos támogatottságát élvezô Nastase-kabinet érezze: figyelik. Talán arra is jó volt az intés – reménykednek ellenzéki körökben –, hogy a gazdasági és szociális gondokat a kormány ne a kizárólag kampánycélú túlköltekezésekkel orvosolja.
Azt azonban az ellenzék is kénytelen elismerni, hogy a 2003-as elôzetes makrogazdasági mutatók – az ipari termelés 4,8 százalékos bôvülése, a 14,1 százalékos infláció, a 4,2 százalékos GDP-növekedés, valamint a 2,5 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány – Romániában régen látott kedvezô folyamatokat jeleznek. Még akkor is, ha a mérleg másik serpenyôjében tetemes külkereskedelmi deficit, átszervezésre váró nagy állami vállalatok tucatjai, padlóra küldött mezôgazdaság, az egészségügyi pénztár 28 ezer milliárd lejes kinnlevôsége, az energiaipar és a Petrom olajvállalat privatizációjának halasztgatása áll. A csatlakozási tárgyalások pedig a korrupcióval meggyanúsított Hildegard Puwak integrációs miniszter tavalyi lemondása óta sem pörögtek fel. Románia eddig 22, jobbára "sima" fejezetet zárt le, a keményebbnek ígérkezô témák még hátravannak: a mezôgazdaság, a környezetvédelem, az energiaipar, az igazságügy, a belügy és a szolgáltatások.
Nem igazán hozza lázba azonban mindez a 3-4 millió lejes átlagbérbe, az 1,5-2,5 millió – vidéken gyakran csak 300-500 ezer – lejes nyugdíjakba lassanként beletörôdô embereket, akiket az utóbbi idôben már a legbefolyásosabb szakszervezeti tömörülések sem képesek az utcára vinni. Az apátiára jellemzô, hogy még a vasút tavalyi 19 ezer fôs elbocsátási hulláma is különösebb ellenállás nélkül, szinte teljes csendben zajlott le. A múlt héten aztán Mihai Tanasescu pénzügyminiszter még az öt nulla levágását jelentô "pénzreform" ötletét is bedobta. A választók voksolási kedvét javítani igyekvô Tanasescu szerint – jóllehet nemrég bocsátották ki az egymillió lejes bankót – 2005-ben eltûnhetnek a lakosságot irritáló milliós árcédulák, és például egy liter benzin ismét 2,50 lej lesz, a villamosjegyért pedig mindössze 75 banit kell majd adni – akárcsak egykor, a szocializmus idején.
A választási év egyedüli kérdése a szociális béke közepette kormányzó SZDP számára az, hogy hány polgármesteri helyet szerez a párt, és hány százalékkal nyeri meg a parlamenti választásokat. Az államfôválasztás legesélyesebbjének is Nastase látszik, jóllehet a hivatalos jelölések még meg sem történtek. Nem sikerült viszont dûlôre jutni a bukaresti fôpolgármesteri szék ügyében. A párt egyelôre megfelelô karizmájú jelöltet keres, aki eséllyel vehetné fel a versenyt a jelenlegi fôpolgármesterrel, Traian Basescuval, a Demokrata Párt (DP) és a liberálisok tavaly kötött, a közvélemény-kutatások szerint mára országosan 27 százalékos népszerûséget szerzett választási koalíciójának jelöltjével. Nyolc éve Ilie Nastase teniszezôt, négy éve pedig Sorin Oprescu orvost vetették be ellene – sikertelenül.
A mérvadónak tartott IMAS közvélemény-kutató felmérése alapján 15 százalékra taksált nacionalista Nagy-Románia Párt vezére, Corneliu Vadim Tudor azonban máris követ hajított a belpolitikai állóvízbe. Brassóban szobrot állíttatott az 1995-ben megölt Jichák Rabin egykori izraeli kormányfônek, majd bejelentette: kampányát elôreláthatólag Ejal Arad, Ariel Saron jelenlegi izraeli miniszterelnök korábbi kampánystábjának tagja irányítja.
A júniusi helyhatósági választások legnagyobb vesztese azonban az elemzôk szerint feltehetôen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) lesz. Az RMDSZ-t ugyanis igencsak meggyengítik a belôle kiszakadt szervezkedések, így a tavaly alakult Székely Nemzeti Tanács (SZNT), valamint a Tôkés László Királyhágó-melléki református püspök nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Különösen, hogy az általuk nemrég létrehozott Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) múlt hét végi székelyudvarhelyi kongresszusán bejelentette: saját polgármester- és képviselôjelölteket állít a nyári helyhatósági választáson.
Még mindig tépelôdik eközben az RMDSZ, kössön-e újabb megállapodást az SZDP-vel a kormány parlamenti támogatásáról. Miközben a támogatásért cserébe a Markó Béla vezette RMDSZ a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem két új magyar karának megalakítását és az aradi Szabadság-szobor felállítását kéri, az SZDP Kovászna megye nyolc városában saját magyar polgármesterjelölt indításával igyekszik gyengíteni a pártot. Az ötlet egyébként Vadiméknak is megtetszett, várhatóan tucatnyi erdélyi településen indítanak magyar jelöltet. Az RMDSZ-szel párhuzamosan szervezôdô tanácsok és szövetségek önálló listaállítása azonban korántsem lesz könnyû, hiszen az SZDP–RMDSZ-tandem még a 2002-es párttörvényben gondoskodott arról, hogy az indulás feltétele legalább 25 ezres – legkevesebb 15 megyébôl verbuválódó – párttagság legyen. Ez pedig – legalábbis Székelyudvarhely polgármestere, Szász Jenô MPSZ-elnök szerint – továbbra is biztosítja az RMDSZ monopolhelyzetét.

Irházi János
(HVG)