Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke 2004. január 16-án két magyarországi hetilapban is a magyar nemzetpolitikát érintô tanulmányt tett közzé. A tanulmány felsorolja az RMDSZ-nek a magyar közösség érdekében elért eredményeit, felszólítja a magyarországi pártokat és az értelmiséget közös nemzetpolitikai minimum kialakítására, illetve határozottan síkraszáll a határon túli magyar politikai képviseletek olyan egysége mellett, amely biztosítja e szervezetek bejutását az adott ország parlamentjébe.
Az RMDSZ a legutóbbi közvélemény-kutatások adatai szerint a román parlamentbe való bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb alá csúszott. A romániai magyar párt leginkább a magyarok által többségben lakott székely megyékben vesztett sokat népszerûségébôl, ami részint a helyi alacsony életszínvonallal, részint néhány meghatározó RMDSZ-es politikus gazdasági tevékenységét övezô híresztelésekkel, leginkább azonban a magyar népesség politikai elégedetlenségével függ össze. Mindehhez hozzájárul, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség fokozatosan szakít a jelenlegi román ellenzékkel, és az Iliescu–Nastase-páros által vezetett Szociáldemokrata Párttal, a kommunista utódpárttal mûködik együtt, ami miatt komoly bírálatokat kap a román ellenzéki sajtóban is. Ebben a környezetben újabb kihívást jelent Markó Béla pártelnök számára, hogy Romániában – a vártnál jóval szervezetettebben, nagyobb társadalmi és sajtóvisszhanggal – civil szervezetként megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mely leginkább az RMDSZ-szel szembeforduló magyar értelmiségieket fogja össze, és az európai példákon alapuló kisebbségi autonómiamodellek elérését tûzi ki célul a magyar kisebbség számára. Bár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem párt, ösztönzôleg hat egy alternatív magyar politikai erô megalakítására, amely idén nyáron a többségében magyarok lakta Székelyföldön nem teljesen esélytelenül tudna elindulni az önkormányzati választásokon, akár az RMDSZ-szel szemben is. Markó Béla tanulmányában meglepô új elem az a felhívás, mely szerint a magyar elitnek ismét hinnie kellene a magyarság szülôföldön történô megmaradásának esélyében. Ma Magyarországon ismét felerôsödött – elsôsorban a rendszerváltás elôtt szocializálódott kormányzati apparátusban – az a felfogás, hogy a magyar kisebbség léte csak problémák forrása, így azokkal érdemben törôdni nem érdemes. Szintén új a magyar belpolitikában, hogy a jobboldali értelmiség egy része anélkül kezdett kampányba a határon túli magyarok kettôs állampolgárságáért, hogy ennek demográfiai-társadalmi-politikai hatását bárki elemezte volna. Egyre több közgazdász véli úgy, hogy a Magyarország uniós csatlakozása után hatványozottan felmerülô munkaerôhiányt határon túli magyarokkal kellene pótolni, amit elôsegítene a kettôs állampolgárság. Mindez azonban könnyen járhat azzal, hogy Magyarország ugyanúgy "kiszívja" a magyar kisebbséget Erdélybôl és a többi szomszédos országból, ahogyan ezt Németország tette a második világháború végétôl napjainkig. A németek Erdélybôl mára szinte teljesen eltûntek. Vagyis a kettôs állampolgárság általános követelése és a szülôföldön történô megmaradásban való hit jelenleg logikusan és világosan nem egyeztethetô össze.
A Markó-tanulmány másik új eleme, hogy az RMDSZ elnöke elôször zárkózik el nyíltan az autonómiatörekvések elôl, azzal az érvvel, hogy jelenleg elérhetetlennek tartja. Ez az érvelés várhatóan politikai muníciót fog adni romániai magyar politikai ellenfeleinek, akik viszont hivatkozhatnak számos európai példára, egyre több nemzetközi dokumentumra, így az ET 1334-es ajánlására (Gross-jelentés), valamint az Európa Tanács készülô Autonómia Chartájára, vagy a magyar–jugoszláv kisebbségvédelmi egyezményre (mely tartalmazza a kisebbségi autonómiát), de akár az Európai Unió készülô alkotmányára is, amely megemlíti a kisebbségi jogokat.
Markó Béla tanulmányának legkevésbé hiteles és megalapozott pontja az, amely egységre hívja fel a magyarokat. Az elmúlt másfél évben ugyanis az elnök kiszorította a párt testületeibôl valamennyi politikai ellenfelét, az 1989-es temesvári "forradalmat" kirobbantó Tôkés László református püspöktôl a konzervatív-liberális ideológiát követô, korábban az RMDSZ-en belüli Reform Tömörülés Platform politikusain át a kritikát megfogalmazó liberális politikusokig. Az RMDSZ elnökét és politikai vezetôségét olyan vádak is érik, hogy megtiltják beosztottjaiknak és a párt tagjainak a nekik nem tetszô rendezvényeken való részvételt, vagy megpróbálják megakadályozni a másként gondolkodó erdélyi magyar politikusok szerepléseit a médiában.
Az egységre szóló felhívás hiteltelenségét erôsítik azok a hírek is, melyek szerint Romániában – az RMDSZ támogatásával – úgy akarják megváltoztatni a választási törvényt, hogy az önkormányzati és a parlamenti választásokon csak azok a kisebbségi szervezetek indulhassanak, amelyek most is a parlamentben vannak, vagy amelyeknek taglétszáma eléri az adott kisebbség számának legalább 15 százalékát (!). Ez egy ottani magyar párt esetében több mint 200 ezer tag! Ha ez a terv megvalósul, akkor a jövôben a romániai magyar szervezetek legitimitását többé nem az általános választásokon elért eredmények biztosítanák, aminek antidemokratikus jellege egyedülálló lenne Európában. (Összehasonlításképpen: ha Németországban egy-egy párt számára ilyen feltételt szabnának, akkor a 10 milliós taglétszám alatti pártok nem indulhatnának a választásokon… vagyis egy sem indulhatna! Mint köztudott, az európai demokratikus jogállamokban egy-egy nagy párt taglétszáma a népesség 0,5-1 százalékát fedi le.) A törvénytervezet nem kevésbé antidemokratikus módon abban az esetben is lehetôvé teszi az indulást az önkormányzati választásokon, ha egy szervezet 25 000 aláírást szed össze, azonban ezt minimum 15 megyébôl, megyénként minimum 300 ajánlással kell megtenni.
Magyarországon a tanulmánnyal Markó Béla leginkább az ellenzékben lévô jobbközép Fideszt próbálja megszólítani. Ennek legfôbb oka az, hogy az RMDSZ által készített közvélemény-kutatások nyilvánosságra nem hozott adatai szerint a Fidesznek – és különösen elnökének, Orbán Viktor volt miniszterelnöknek – elsöprô a népszerûsége az erdélyi magyarok körében. Ugyanakkor a Markót támogató – és Magyarországon Medgyessy miniszterelnökhöz kötôdô üzleti körökkel szoros kapcsolatot ápoló – erdélyi magyar üzletemberek nyomására az RMDSZ aktívan beavatkozik a magyar belpolitikába, és kommunikációja a jelenlegi magyar ellenzékkel megszûnt. Az RMDSZ kínos helyzetbe került a kereszténydemokrata pártokat tömörítô Európai Néppártban is – melynek mind a Fidesz, mind az RMDSZ tagja –, ahol megütközést keltett, hogy éppen az RMDSZ kongresszusán írta alá a Magyar Szocialista Párt és a román Szociáldemokrata Párt a Szocialista Internacionálét is érintô együttmûködési megállapodását.
Az RMDSZ helyzete azért is kényes, mert létezik mûködô ellenpélda. Szlovákiában a magyar párton belüli politikai véleménykülönbség kérdését sikerült megoldani. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) minden meghatározó politikusát vezetô testületeiben tartja – az ideológiai nézetkülönbségek ellenére. A szlovákiai magyarok politikai és érdekvédelmi szervezete köztudottan ügyel arra, hogy jó viszonyt alakítson ki a mindenkori magyar kormánnyal, és folyamatos párbeszédet tart fenn a magyarországi ellenzékkel is. Az MKP egyszerre elismert tagja a nem kommunista gyökerû szlovák kormánynak és az Európai Néppártnak, és részt vesz ez utóbbi európai parlamenti frakciójának munkájában is.
Következtetés: Markó Béla tanulmányának rövid távon aligha lesz hatása. Az erdélyi magyarság a nyári önkormányzati választásokon – ha csak adminisztratív módon, például új választójogi törvénnyel meg nem akadályozzák – megosztottan, több politikai szervezettel fog elindulni. Az, hogy ezt követôen ismét helyreáll-e a romániai magyarság politikai-szervezeti egysége a parlamenti választás idejére – ami biztosabbá tenné a magyar kisebbség képviseletét a román parlamentben –, leginkább az RMDSZ és a pártelnök politikájától függ majd.
Az RMDSZ-szel szembeni romániai magyar szervezôdés a fent leírt megváltozott légkörben kezdôdött. Nem bizonyított Markó Béla azon állítása, hogy a megosztottságot Magyarországról gerjesztik. Az erdélyi magyarság politikai egysége egyedül Erdélyben, az ottani politikai szereplôk megegyezésével valósítható meg, vagyis a romániai magyar politikai egység létrehozása – és ezáltal a biztos parlamenti bejutás – leginkább Markó Béla kezében van. Az RMDSZ elnökének megvan a politikai mozgástere, hiszen egyszerre élvezi a bukaresti és a magyar kormány támogatását. A kérdés, hogy vissza tudja-e szerezni a romániai magyarság többségének támogatását.