Brüsszel figyelmeztetô dorgálására Bukarest olcsó magyarázkodással, mellébeszéléssel és diplomáciai trükkökkel reagált. Már az is meglepô, hogy az integrációs tárca vezetôje egyáltalán elismerte, hogy Romániának "vannak még problémái egyes területeken". Pedig a pontos, ôszinte beismerés így hangzott volna: a probléma az EU számára maga Románia.
Nastase gyorsan "többpárti román küldöttséget" menesztett Brüsszelbe, hogy lobbizzon az ország érdekében. Ahelyett, hogy nekilátott volna a gazdasági-politikai reformok felgyorsításának, a korrupció megrendítésének, az igazságszolgáltatás depolitizálásának – az ország demokratizálásának. Romániát ugyanis 15 évnyi "eredeti demokrácia" után el kellene kezdeni demokratizálni. És jogállammá konszolidálni. Decentralizálni, regionalizálni, privatizálni, modernizálni, kapitalizálni, szociálisan biztonságossá tenni – de hadd ne soroljuk a teendôket a következô többször tizenöt évre. Ez az ország nemhogy 2007-re, de 2020-ra sem juthat el a jelenlegi EU-tagországok szintjére, amelyek persze akkorra már újabb évekkel elôzik majd meg.
Frunda György RMDSZ-es szenátor a lóhalálában Brüsszelbe menesztett párt és állami delegáció tagjaként hiába ecsetelte az utóbbi másfél évtized megvalósításait és hiába fenyegetôzött a szélsôségesek elôretörésével abban az esetben, ha az EU elfordítja arcát Romániától. A megvalósítások ugyanis nagyon haloványak, a szélsôségesek, azaz a rendpártiak népszerûségének pedig nagyon is belpolitikai okai vannak: a tehetetlen és tehetségtelen SZDP– RMDSZ-kormányzat regnálása. Frunda szenátor – nyilván a saját rossz lelkiismerete miatt – legalább óvatosan fogalmazott: Románia lépéseket tett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának útján is. Lépéseket tett ugyan, de a tulajdonviszonyok tisztességes, jogszerû rendezéséhez nem volt elég neki másfél évtized. (A kommunisták órák, napok, hetek alatt "rendezték" a tulajdonviszonyokat annak idején, elkobozva és szétverve mindent, ami nem volt "közös".)
Az RMDSZ tehát nem látott okot semminemû önkritikára a nyugati bírálatok hallatán, inkább közhelyekkel traktálta a közvéleményt, mondván: az uniós csatlakozás érdekében áll a romániai magyarságnak. A párt örökös államelnökjelöltje egyúttal feltalálta a spanyolviaszt: "Ugyanakkor nyomást kell gyakorolnunk a román kormányra, hogy vessen véget a politikai kétszínûségnek, stabilizálja a jogállamot, függetlenítse az igazságszolgáltatást, szorítsa vissza a korrupciót, és tartsa be a vállalt kötelezettségeket". Erre mondják mifelénk: köhög a bolha. Az RMDSZ a kormányzó baloldali SZDP szatellit-pártjaként egyszerûen nincs abban a helyzetben, hogy bárkire is nyomást gyakoroljon. Az RMDSZ egyelôre inkább a romániai magyarokra gyakorol alig elviselhetô nyomást, bukaresti recept szerint.

D. L.