Erdélyi Napló

2004. február 10.

Dupla vagy semmi

A politikusok íratlan szabálya szerint az arrogancia csak rosszat hoz a honatyáknak, országnagyoknak. De tudják azt is a honatyáink – Churchill után szabadon –, hogy a politikusnak nincs barátja vagy ellensége, csak érdeke. Így aztán sohase mondhatja, hogy valakikkel, valakivel nem ül le tárgyalni, nem köt szövetséget, ha a választói úgy kívánják. Az RMDSZ jelenlegi vezetôsége azonban bár tudja az elôbbieket, mégsem tartja be. Ha már nem tudta az ernyô alatt tartani a különbözôképpen gondolkodó erdélyi magyarokat, akkor most, a választások elôtt kellene leülni minden létezô csoportosulás, irányzat vezetôivel megtárgyalni, megbeszélni: miként lehetne az urnákhoz rimánkodni kellô számú erdélyi magyart ahhoz, hogy ne maradjon parlamenti képviselet nélkül a Romániába szakadt nemzetrész. (Ami elôbb-utóbb úgyis bekövetkezik, de minek siettetni?)
Sajnos az RMDSZ vezetôsége továbbra is úgy viselkedik, mintha csak ô lenne egyedül a politikai prérin, s az elmúlt idôszakban nem jelentek volna meg más közképviseletek is. Pedig már négy évvel ezelôtt is megbosszulta magát az arrogancia, hiszen olyan nagyvárosban, mint Marosvásárhely, a magyarság elvesztette a polgármesteri tisztséget, egyszerûen azért, mert a szövetségbeliek nem akartak leülni a szabaddemokratákkal egyezkedni, majd pedig "nem merték" újraszámláltatni az érvénytelenített voksokat. (Azt már ne is említsük, hogy nem voltak képesek még néhány száz magyart kimozdítani otthonról.) Az idén sem akarnak okulni, rá sem hederítenek a kisebb magyar pártok kérésére, hogy közös jelöltben egyezzenek meg. Az RMDSZ a polgármesteri székbe azt a Kelemen Atillát próbálja beültetni, aki a helybéliek körében valami miatt nem örvend osztatlan népszerûségnek. Hiszen mind a szabadelvûek, mind a politikai színtéren egyre aktívabb Polgári Szövetség is jelezte: van saját jelöltje. Akit bizonyára jobbnak tartanak az RMDSZ-énél. Így kicsi az esélye annak, hogy magyar polgármestere lesz Marosvásárhelynek. (Egyesek erre is legyintenek: nem világvége, ha román lesz, csak ne Florea legyen az. Mire a kolozsváriak: mit szólnátok akkor Funárhoz?)
De nem rózsás a helyzet a parlamenti képviseletet illetôen sem. Elôreláthatóan az új választási törvény megnehezíti az erdélyi magyarság képviselôinek a parlamentbe jutását. Még ha minden magyar az RMDSZ-re szavazna, akkor is a jelenleginél kevesebb számú honatya kerülhetne be a törvényhozásba. Ám a szövetség politizálásával, ténykedésével, balra tolódásával mind több egykori választója nincs megelégedve, ezért más politikai csoportosulások – olykor román pártok – kínálatára figyel. Fôleg, mert – az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának munkatársai által elkészített közvélemény-kutatás szerint is – az RMDSZ tevékenysége és a magyar lakosság elvárásai között nagy a különbség. Így például míg az összes válaszoló 11,6 százaléka azt kéri, hogy a szövetség lépjen valamit a pénz romlása és az infláció megállítása érdekében, csak 3,2 százaléka mondja azt, hogy ezt illetôen lépett is. De ezenkívül a politikusainktól fôleg a munkanélküliség csökkentését, a szegények helyzetének javítását, az alacsony jövedelmek, nyugdíjak növelését, az adók csökkentését és az egészségügyi szolgálat jobbítását várják el, s pont ezeket illetôen mutatnak fel a legkevesebbet a honatyáink. Éppen ezért nagy a valószínûsége annak, hogy a fenti óhajaikat fölkaroló politikai alakulatok jó néhány voksot elvonnak majd a szövetségtôl. S mivel az RMDSZ demokráciadeficites vezetô-kiválasztási és irányítási módszereivel sokan nem voltak megelégedve, ugyanakkor más magyar politikai csoportosulások jelentek meg, amelyek – több mint valószínû – fölvállalják majd a megújulást, megeshet, hogy ezek nevére teszik majd a voksoláskor a pecsétet. És mondjuk ki azt is, hogy a választók egy része megunta mindig ugyanazokat az arcokat látni – immár másfél évtizede – a képernyôn, az újságokban, mindig ugyanazoktól hallani, hogy miért nem sikerült ezt vagy azt elérni. Egy másik részük pedig a saját bôrén érzi, micsoda különbség van a pártos sikerpropaganda meg a mindennapi sanyarú valóság között.
Summa summarum: érthetetlen, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetôi miért nem keresik a szóértést minden magyar csoportosulás képviselôivel, miért nem dolgoznak ki egy közös választási platformot, amelyet minden romániai magyar fölvállalhat. Miért kirekesztôk, elzárkózók, sértettek, miért nem bölcsebbek és engedékenyebbek, vagy akár nagyvonalúan elôzékenyebbek, ha ez a közös üdvösség ára? Miben bíznak, csak nem valami kívülrôl, máshonnan, kerülô úton jövô támogatásban?

Román Gyôzô