A Föld egyik legforróbb pontján, a Namíbiai-sivatagban élô bogár, a stenocara adta az ötletet a brit kutatóknak. Andrew Parker, az Oxfordi Egyetem zoológusa ugyanis a 60 fokos homokban is megélô, mindössze két centiméter hosszú rovar hôháztartását tanulmányozva jött rá: az apró lény a hajnali ködbôl nyeri a létéhez szükséges vizet. Hátát hajszálvékony, mindössze 10 mikron vastagságú dudorok és barázdák borítják. A parányi csomók csúcsa tükörsima, így a köd lecsapódik rájuk. Amikor egy cseppnyi víz összegyûlik, a dudorok viaszos oldalán legördül, és a barázdákon keresztül egyenesen a bogár szájába jut.
A brit védelmi minisztérium kutatói két éve készítették el a különleges vízcsapda megnagyobbított mását, amely igen hatékonynak bizonyult. Míg a köd "lecsapolására" – mivel az alapötlet nem új – Peruban vagy Chilében hagyományosan használt hálók egy négyzetméterével naponta legfeljebb 5–13 liter vizet lehet nyerni, a bogárhát "know-how"-ját felhasználva készített felület ennek a többszörösét adja. Az új technológiát nem csak öntözôvíz nyerésére lehet használni; a "bogármorf" tetô egy-egy épület vízellátásához is hozzájárulhat, sôt a konstrukció segíthet a reptéri forgalmat akadályozó köd feloszlatásában is.
E technológia csak az egyike azoknak, melyek a Föld vízkészletének gazdaságosabb felhasználását szolgálják. Kétségbeejtô tempóban fogy ugyanis az édesvíz, amely a bolygónk felszínét borító víznek nem egészen a 3 százalékát teszi ki, ráadásul több mint kétharmada – jég formájában – az Északi-, illetve a Déli-sarkon van. "Ha egy teli fürdôkád képviselné a földkerekségen található vízmennyiséget, mindössze egy stampedli lenne belôle az édesvíz" – érzékelteti az arányokat Denk András, a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatának elnöke.
Spórolni kell tehát a vízzel, és ehhez még csak csodákra sincs feltétlenül szükség. Mindenekelôtt az emberek gondolkodásán kell változtatni – kellemetlenkednek a szakértôk, akik szerint minimális befektetéssel 20 százalékos vízmegtakarítást lehet elérni. Egy, a víz- és energiatakarékos technológiák terjesztésén dolgozó floridai cég, az American Water and Energy Savers (AWES) például 49 pofonegyszerû tanáccsal buzdít észszerû vízhasználatra. Ne folyasd a csapot fogmosás vagy borotválkozás közben! A mosó- vagy mosogatógépet csak akkor indítsd be, ha már teli van! Javítsd meg a csöpögô csapot: ha másodpercenként csak egy csepp víz vész el, egy év alatt 12 köbméter mehet kárba! – figyelmeztetnek egyebek között.
Denk András szerint is hasonló módszerekkel lehet a leghatékonyabban spórolni, már csak azért is, mert egy-egy új technológia meghonosítása igen idôigényes feladat. Ma Magyarországon a háztartásokban felhasznált ivóvíz mintegy harmada például a vécék öblítésére megy el. A régi szabványok szerint a mellékhelyiségekbe 12 literes öblítôtartályokat szereltek be, amelyekbôl egy négytagú család évi 68 köbméter vizet folyatott a csatornába, nagyrészt fölöslegesen. Csak azzal, ha a "kisdolog – kis gomb, nagydolog – nagy gomb" elvén mûködô 3, illetve 6 liter vizet adó tartályokat használunk, ezt a mennyiséget a harmadára lehet csökkenteni. Márpedig ez egy lakóépületre, városra, országra kivetítve óriási megtakarítást jelent. Nyugat-Európában már dolgoznak olyan technológián is, amely 3 literben maximálná az angolvécé egyszeri leöblítéséhez szükséges vízmennyiséget, de ehhez már speciális vécécsészékre és – hogy a víz biztosan magával sodorja az "anyagot" – a jelenleginél szûkebb csatornára lenne szükség. Több mint felével csökkenthetjük a vízfelhasználást akkor is, ha zuhanyozásnál elzárjuk a csapot, amíg szappanozzuk magunkat – mond még egy, mindenféle technikai bravúr nélkül megvalósítható ötletet Denk, aki szerint a félmillió magyarországi panellakásban nemcsak a szigorúan vett energiatakarékosságot szolgáló felújítások, hanem a víz- és csatornahálózat korszerûsítése is elengedhetetlen volna.
A takarékosság magától értetôdô módja az esôvíz használata ott, ahol nem feltétlenül tisztított vízre van szükség. A márciusi víz-világkonferencián az ENSZ szakértôi követendô példaként állították a részvevôk elé a világnépesség 22 százalékának otthont adó, de a vízkészleteknek csak a 6 százalékával rendelkezô Kínát, ahol 15 millió embernek az esôvizet gyûjtô ciszternákból biztosítanak vizet. A DaimlerChrysler cég berlini székházában a tetôre hullott csapadékkal oldják meg a vécék öblítését, Tokió legnagyobb szumóstadionjában pedig föld alatti tárolókban tartalékolják az esôvizet az épület légkondicionálásához.
A háztartásokban felhasznált mennyiség azonban Európában csak az összes elfogyasztott víz 13 százaléka, hiszen 54 százalék az iparban, 33 százalék a mezôgazdaságban "folyik el", világviszonylatban pedig messze az agrárágazat a legnagyobb felhasználó: az ENSZ adatai szerint a Földön elfogyasztott víz több mint 70 százaléka öntözésre megy el – és ennek csaknem a kétharmada kárba vész. Így aztán ezen a területen különösen sokat lehet tenni a takarékosságért. Ugyancsak kínai példa, hogy a hol áradások, hol szárazság sújtotta ország kormányának tavalyi döntése értelmében a Sárga-folyó völgyében nyolc éven át összesen csaknem 2 és fél milliárd dollárt fordítanak a víztakarékos földmûvelés meghonosítására. A térségben lévô nyolcmillió hektárnyi mezôgazdasági területen ennek aránya ma 20 százalék, de a remények szerint a program végére csaknem kétharmadra emelkedik. A közel 5 és fél ezer kilométer hosszú kínai folyó évi 58 milliárd köbméteres vízhozamából ma 31,7 milliárdot emelnek ki mezôgazdasági, ipari, valamint háztartási célokra.
Állandó probléma a vízhiány az észak-indiai Ladakban, ahol évente kevesebb mint 7 centiméternyi esô esik. Négy éve Chewang Norphel mérnök kapta meg a Far Eastern Economic Review Hongkongban megjelenô gazdasági hetilaptól az Év Ázsiai Újítása díjat, mert egy egyszerû, ám zseniális találmánnyal jórészt megoldotta ezt a gondot: a hóolvadáskor a hegyoldalon szabadon lefolyó vizet kis tározókban gyûjtik össze, és a folyamatot többször is megismételve mesterséges gleccsereket alakítanak ki, amelyek kora tavasszal vizet biztosítanak a locsoláshoz a falusi földmûveseknek. A legnagyobb ilyen mûvi jégfolyó 300 méter hosszú, 45 méter széles és 1 méter mély volt. E "természeti beavatkozás" mindössze 2000 dollárba került, s képes volt vízzel ellátni egy 700 lelkes települést – írta a National Geographic.
Az Egyesült Államokban a számítástechnika felhasználásával igyekeznek racionalizálni az öntözési módszereket. Kansasban például már két éve mobil laboratórium járja az államot, és segíti a farmereket, 2001-ben pedig egy arizonai középiskola, a phoenixi Kyrene Altadena egyik diákja nyerte el a fôdíjat az Intel számítástechnikai cég találmányi pályázatán. Rebecca Lishko, azon bosszankodva, hogy a család kerti locsolórendszere esô után is bekapcsol, olyan szisztémát dolgozott ki, amely egy nyomtatott áramkör segítségével méri a talaj nedvességtartalmát, és a kapott adatoktól függôen vezérli az öntözôrendszert.
Poór Csaba
(HVG)