Erdélyi Napló

2003. szeptember 23.

Csak semmi sport!

Veszíteni tudni kell!

Egy döntetlenre futotta a román labdarúgó-válogatott erejébôl Koppenhágában. Ez ugyebár kevés az esélyt éltetô csoportmásodik helyhez. Elszabadultak az indulatok, méghozzá példátlanul. A szerencsétlen svájci sípmester, Urs Meier jelen pillanatban a románok fô ellensége. Ôt követi Oszama bin Laden, a Szabadság-szoborcsoport, Mátyás király stb. Szép társaságba került a svejci. S fôként sok magyar közé…
Minden úgy kezdôdött, hogy a bíró kissé könnyedén beintett egy vitatható tizenegyest a házigazdák javára. A jól játszó románok azonban fordítani tudtak. Sôt volt négy ziccerük, amibôl ha csak egyet berúgnak, mennybe mehettek volna Lobont-tól Mutuig, s szegény Urs Meiert sem átkozták volna meg krajovai bosszúéhes boszorkányok.
Az idôhúzást a játékvezetô oly módon torolta meg, hogy a négyperces hosszabbítást is megtoldotta egy fél perccel. És lôn nemzeti tragédia egy gól képében! Amit az okozott, hogy "fiaink" képtelenek voltak a meccs végéig koncentrálni, elsôsorban mentálisan.
A pályáról lejövô, azon melegében nyilatkozó román játékosok, köztük a veterán Munteanu még magukat okolták a vereséggel felérô döntetlenért. Késôbb azonban ôk is beálltak a Meiert szidók kórusába, elvégre olcsóbb dolog másra kenni a hibákat, mint elvinni a balhét. Így keletkezett egy országos méretû eredeti, balkáni mûbalhé.
A lapok minôsíthetetlen szavakkal illették a svájci sípmestert. Bosszúvágytól lihegve – nem éppen etikus módon – közzétették a bíró e-mail címét, ahová napok alatt több mint 30 ezer szitkozódó villámlevél érkezett. Kolozsvár is kitett magáért: itt Meier-célbalövô versenyt rendeztek. A gyôztes a szeme között találta el a bírót ábrázoló bábut.
Itt tartunk most. Lehet vitatkozni a játékvezetô dicstelen szereplésérôl, ez azonban nem menti fel azt a társadalmat, amely képtelen megtanulni veszíteni, és az Európai Uniótól kezdve mindenkit összeesküvéssel gyanúsít, hibáztat, kivéve persze saját magát. Ez az egész tragikomédia sajnos megint az ország amúgy is alaposan megtépázott külföldi imidzsét fogja még jobban lejáratni.
Sajnos a magyarok is kikaptak. Méghozzá csúful. (Kik azok a lettek?) Egyvalami azonban mégis más: mi tudunk veszíteni. A történelem ebben is alapos tanítómesternek bizonyult…

Fábián Tibor