XIII. évfolyam, 14. (601.) szám

2003. április 8.

 

TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,
ÜDVÖZÖLJÜK AZ ERDÉLYI NAPLÓ HONLAPJÁN!

Kérjük, írja meg véleményét lapunkról, a benne olvasottakról.
E-mail-címünk: erdelyinaplo@rdslink.ro

Erdély egyetlen országos terjesztésű polgári hetilapját az itthon bejegyzett Pro Media Alapítvány tulajdonában lévő Erdélyi Sajtóház adja ki, amelynek jelenleg ez az egyetlen tevékenysége. Lapunk megjelentetése a jelenlegi nehéz gazdasági és barátságtalan politikai környezetben nem könnyű, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.

Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. Felajánlásokat a kiadó dollárszámláján köszönettel fogadunk: SC Casa de Editura Erdélyi Sajtóház SRL, Banca Transilvania, suc. Oradea, cont: 2511001005514406, Romania.

Romániai olvasóink 90 ezer lejért rendelhetik meg januártól lapunkat a kiadóban, egy negyedévre. Egyévi előfizetés díja 360 ezer lej.

Külföldre (bárhová) 15 USD az előfizetés díja, egy évre értelemszerűen 60 USD. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!

Reméljük, hogy közös erőfeszítéssel sikerül életben tartani az Erdélyi Naplót 2003-ban is!

A szerkesztőség

címoldal

Irány Irak

Temesvárról röpítik a Perzsa-öböl térségébe azokat a román katonákat, akiket az SZDP-kormány a NATO-tagság felajánlását meghálálva vezényelt az iraki háborúba. A besztercei 81-es gépesített dandár vegyi és biológiai támadások ellen bevethető százada több mint két hete állomásozik a temesgyarmati katonai légi bázison, a kontingens első, nyolc-tízfős csoportját – valamint a felszereléseket, teherautókat, harckocsikat – pénteken szállította a háborús övezetbe egy AN–124-es típusú, orosz felségjelű repülőgép, amely ezen a héten még többször fordul. A repülő óriás először pénteken hajnalban szállt le a nemzetközi repülőtéren, azért itt, mert a katonai reptéren nem fért volna el. A különítménnyel tartó tisztek a román hadászatban "történelmi jelentőségűnek" nevezték az eseményt. Virgil Petri alezredes, aki csak az utolsó szállítmánnyal hagyja el a bázist, érdeklődésünkre nem árulta el a célállomást, csak annyit mondott, hogy a frontvonal mögött, az előrenyomuló szövetséges csapatok által felszabadított területeken a vegyi és biológiai fegyverek felkutatása és hatástalanítása lesz a feladatuk, harcolniuk tehát – remélhetőleg – nem kell. Vasárnap többórás késéssel indulhatott csak az újabb osztag, a hétvégi váratlan havazás miatt a hajnali négykor leszállt AN–124-es csak a déli órák után gördülhetett ki a kifutóra.

P. L. Zs.

nyomtatható változat

Az alkotmánymódosításról kisebbségi szemmel

Több mint másfél éve van terítéken Románia alaptörvényének módosítása. Kezdődött azzal, hogy a miniszterelnök felvetette, s a parlamenti pártok beleegyeztek. Következett a tartalmi vita arról, hogy mit és hogyan kellene javítani az 1991-es alkotmányon. Az erdélyi magyar polgárok szempontjából fontos kitételekről először a Reform Tömörülés alkotmánymódosítási koncepciójában olvashatott az, akihez eljutott s akit érdekelt. A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának szavatolásáról, az egységes nemzetállami státus módosításáról, az ország területi-adminisztratív szerkezetének átalakításáról, a jelenlegi megyék régiókba való egyesülésének lehetőségéről. Néhány hónap múlva az RMDSZ elnöke kinevezett egy jogász honatyákból álló bizottságot a magyar párt alkotmánymódosítási koncepciójának kidolgozására. Megszületett végre ez is. A csúcsvezetőség csupán az 1-es cikkely módosítását, az anyanyelvhasználat jogának bizonyos mértékű szavatolását s a kisebbségi intézmények létrehozásának lehetőségét vállalta fel mint a majdani alaptörvénnyel szemben támasztott elvárást. S bár ez sokkal kevesebb, mint ami "érdekvédelmi és közképviseleti szervezetünktől" elvárható lett volna, a természetesen román többségű alkotmányozó bizottság ezt a keveset sem fogadta el. Amin senki sem lepődött meg. Néhány hete viszont arról olvashattunk, hogy az RMDSZ parlamenti csoportjának többsége kezdeményezőként írta alá a kormány tervezetét. Ezen nagyon sokan megdöbbentek. A magyar képviselőknek miért kell kezdeményezőkként fellépniük egy olyan alkotmánytervezet mellett, amelyből éppen az erdélyi magyarság mint államalkotó közösség hiányzik, amelyből e közösségnek a kollektív jogai hiányoznak? Kitől kellene vajon elvárni a számunkra fontos alaptörvényi előírások módosítását, a nemzetközi helyzet teremtette lehetőségek kihasználását ez ügyben, ha nem a magyar képviselőktől? Csak tán nem a többségi pártoktól?

(A témáról a parlamenti gumicsont című fejezetnél olvashatnak bővebben.)

nyomtatható változat

József Attila

Emberek

Családunkban a jó a jövevény.
Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, –
ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag,
s ma már sejteni kezdi sok szegény.

Kibomlik végül minden szövevény.
Csak öntudatlan falazunk a gaznak,
kik dölyffel hisszük magunkat igaznak.
A dallam nem változtat szövegén.

De énekelünk mind teli torokkal
s edzzük magunkat borokkal, porokkal,
ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.

Erényes lény, ki csalódni ügyes.
Úgy teli vagyunk apró, maró okkal,
mint szúnyoggal a susogó füzes.

nyomtatható változat

ostromgyűrű

Vezérhangya

Hitvitatott axiómák

Amikor Bayer Zsolt Kolozsváron azt találta mondani, hogy Magyarországnak a kommunistákból a legalja jutott, akadtak, akik kétségbe vonták ezt az axiómát. Azt mondták, aki ilyesmit állít, az nem is író. Mert ugye, aki nem lehet legalább a Nobel-díj várományosa, az már nem író. Felemelték a mércét, ellenben nem mélyültek el annak elemzésében, hogy ugyan vajon mitől lettek volna jobbak a magyar kommunisták, mint román elvtársaik. Pedig mindannyiukat nemzetidegen és nemzetellenes egyedekből klónozták Moszkvában, de a románok már 1933-ban megkezdték újraoltásukat, és 1962-ben odáig jutottak, hogy szembeszegültek a KGST globalizációs terveivel. Ezzel szemben Magyarországon még napjainkban is a nemzeti érdekekért (státustörvényért) aggódó útitársakat rekesztik ki a baloldalból – lásd Szűrös Mátyás esetét az MSZP-vel.

Évezredünk másik sarkigazsága szerint roppant szerencsétlen dolog nemzetellenes és nemzetidegen kormánnyal bevonulni olyan táborba, amelyben alig titkolt kárörömmel várják a hajlongó, lakájlelkű balekokat. Természetes, hogy ezt az alaptételt is megkérdőjelezik azok, akik akár az egyszeregyet is átírnák, ha érdekeik úgy kívánják. Ezért zúdítottak össztüzet határon onnan és innen Patrubány Miklósra, aki a Magyarok Világszövetsége elnökeként vette a bátorságot, hogy arra kérje fel a magyarországi választókat: szavazzanak nemmel a csatlakozási népszavazáson. (Persze sokkal célszerűbb lett volna a tavalyi választáskor ösztönözni az egész nemzet szócsöveként a magyar választópolgárt arra, hogy ne szavazzon saját érdekei ellen.)

Egyébként érthetetlen ez a hisztérikus visítozás minden alkalommal, amikor valaki kétségbe vonja az "egyetlen út járhatóságát". Akárhányan szavazzanak a csatlakozás ellen, a végeredmény úgyis az lesz, hogy Magyarország a belépés mellett dönt. Most ilyen a választói többség. Nemzetidegen kormányt választott, ezzel akar menetelni a Népligetben és az európai sörkertekben egyaránt. Hogy meddig, az majd elválik. De addig miért ez a rettegés, miért a kiátkozás, mi szükség volt arra, hogy a Magyarországra szakadt erdélyieket is felszólították a csatlakozás melletti szavazásra?

A hátrányos helyzetű csatlakozást nehezményezőknek sincs okuk a túlzott aggodalomra. Három év múlva Magyarországnak újra normális kormánya lehet, amely helyrehozhat bizonyos dolgokat. És ha nem, akkor négy év múlva belép Románia is, és lesz aki kiszedje a gesztenyét a parázsból. Történelmi tény, hogy a románoknak kommunistákból sem a legalja jutott. Most még ők is hajlonganak, szolgálatkészek, de ha országuk teljes jogú tag lesz, hamarosan elkezdődik a függetlenkedési haddelhadd. És akkor majd a magyarországi háztáji disznóólakból is kiszerelhetik a játékszereket. De ez már a jövő axiómája, amelyre beteljesedése után várunk cáfolatokat.

Nits Árpád

nyomtatható változat

Itthon történt

Gondoskodtak róla, hogy alig vegyük észre az újabb üzemanyag-áremelést és "kötelező" vonzatait: az elmúlt héten mesterségesen gerjesztett indulatok borzolták közéleti kedélyünket. A nagy garral beharangozott, 1990 óta a 11. bizalmatlansági indítványt fél kézzel verte vissza a parlamenti többség, különösen, hogy végül a kezdeményező ellenzék is inkább mellébeszélt, jóféle dâmbovitai fordulatokat használva. Nastase önelégülten nyugtázta az RMDSZ támogatásával elért sikert, mondván, hogy egyébként is megalapozatlanok a kormánytagokkal szembeni korrupciós vádak, afféle hírlapi kacsák. Hasonló hangnemben kommentálta az USA külügyminisztériumának kiadványát is, melyben szokatlanul keményen szóltak az intézményesített megvesztegethetőségről. A miniszterelnök szerint mindez nem több mint a 90-es évek rossz beidegződése az amerikaiak fejében.

Az Izraelből hazaszökött Maria Vlastól sem tudott meg a közvélemény semmit a kisbefektetők elsikkasztott milliárdjairól, s Iliescu óvott is a majdani leleplezéseivel kapcsolatos bármilyen spekulációtól. A külsőleg felismerhetetlenségig átmaszkírozott ténsasszony fennhéjázva "állt a szervek rendelkezésére", a sajtónak nem nyilatkozik.

A gyógyszerkrízis állítólag túljutott a holtponton: a hazai legolcsóbb készítményeket lehet majd térítésesen kapni, aki viszont drágább külföldi gyógyszert óhajt, nyúlhat a zsebébe. Közben újabb kórházi osztályok bezárásáról érkeztek hírek, s arról a most még csak ketyegő időzített bombáról, hogy milyen szakorvosokat melyik biztosítóval kötelezik (?!) szerződésre. A gyes marad januártól az eredetileg megállapított 4,2 millió, bármennyire is tiltakoztak ellene. A munkaügyi miniszter "kiszámította", hogy a kismamák 85 százaléka így is többet fog kapni, mint amennyi a fizetése alapján megilletné, s cinikus nyegleséggel még azt is hozzátette, hogy gyereket egyébként sem azért vállal valaki, hogy megfizessék érte, hanem a szülés és utódnevelés öröméért.

Megegyezni látszanak a szakszervezetek az elbocsátandó munkások végkielégítésében, és a fővárosi áldatlan önkormányzati helyzetnek is vége: Iliescu közbenjárására a kerületi polgármesterek és a szocdem tanácsosok "hirtelenében" rádöbbentek arra, hogy a város lakóinak érdeke mégiscsak elébb való a személyes hajcihőnél. Áll a bál viszont Brassóban: a polgármester itt is perrel fenyegeti a munkát gátló tanácsosokat és kéri az államelnök atyáskodását.

Némi fordulatot vettek Románia nemzetközi kapcsolatai: az EU látszólag megbocsátotta a túllihegett Amerika-barátságot. Brüsszelben Prodi és Verheugen elismerte, hogy botorság volna egyértelmű viszonyulást elvárni az Unióhoz, amikor az is megosztott, és megígérték a jövőtől esedékes 3,5 milliárd eurónyi segítséget. Ennek örömére a román állam máris "befektetett" az EU-ba: 5,6 millió euróért vásárolt egy ingatlant a brüsszeli román misszió számára.

Az elmúlt hét végén Snagovon tanácskoztak a NATO-ba meghívott államok miniszterelnökei a ratifikálásról, illetve az elhúzódó iraki háborúval kapcsolatos közös álláspontról. Kanada parlamentje elsőként ratifikálta az újabb bővítést, az amerikai igen is borítékolható, a francia és német beleegyezés keményebb diónak ígérkezik.

M. J.

nyomtatható változat

Otthon történt

Az elmúlt hét anyaországi belpolitikai eseményeinek nagy része így vagy úgy az európai csatlakozással volt kapcsolatos. Orbán Viktor elfogadta Medgyessy Péter felkérését és ott lesz – elődeikkel, Boross Péterrel és Horn Gyulával együtt – Magyarország EU-csatlakozásának aláírási ünnepségén. Nem lehetett könnyű döntés. Az MSZP ugyanis most épp leckét ad a jobboldalnak arról, hogy miként is lehet hatékonyan politizálni. Diktatórikus nekiindulásait, a rendőrség, a bíróság és az ügyészség politikai célokra való gátlástalan felhasználását, a 2002-ben vesztes koalíció által megteremtett intézmények elleni kitartó támadást a megbékélés, az "árokbetemetés", a nemzeti konszenzus szólamaival leplezi, sikerrel megtévesztve sokakat. Orbán és Boross meghívása a csatlakozási ceremóniára e kontextusba illeszkedő, jól eltervezett PR-fogás, ami vélhetően megtermi majd a maga gyümölcsét. Ezzel együtt nem volt mit tenni, a távolmaradás bel- és külpolitikai szempontból egyaránt nagyobb kárt okozhatott volna, mint a részvétel.

A Medgyessy-kormány valódi arcáról egy másik eset tanúskodik. A rendőrség kiszállt házkutatási parancs nélkül a Szabad Magyarországért Mozgalom székhelyére, elkobzott nagy mennyiségű plakátot s letartóztatta a mozgalom több tagját arra való hivatkozással, hogy a plakátok terjesztése megvalósítja "az önkényuralmi jelképek használata" vétségét. A plakáton egyébként három kéz látható, egy horogkereszttel ékesített, egy vörös csillagos és egy EU-csillagos. Az első kettőhöz csatlakozik egy másik kéz is, jelezve az ország korábbi elkötelezettségét. A szöveg mindehhez: "Tudsz te nemet is mondani?". Az asszociáció kétségkívül meredek, ám nem ütközik a büntetőjogba. A kérdéses bűncselekményi tényállás ugyanis a kommentárokkal, valamint az alkotmánybíróság vonatkozó döntéseivel együtt értelmezendő. (Másképpen egyébként be lehetne zúzni egy sor történelmi tárgyú könyvet, betiltani a vörös csillagos Heineken sört s át kellene rendezni a múzeumokat is.) Egy neves, az európai jogban elmélyült szakjogász az ügyben kifejtett részletes álláspontjában idézi az alkotmánybíróság vonatkozó határozatát, mely leszögezi: "A törvény csupán a három kiemelt elkövetési magatartást (terjesztés – nagy nyilvánosság előtti használat – közszemlére tétel) (…) ítéli olyannak, amely a demokratikus jogállam értékeivel szemben áll, mert alkalmas arra, hogy a hallgatóságra nem egyszerűen sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő, hanem kifejezetten félelmet ébresztő, fenyegető hatása legyen azáltal, hogy a megvetett ideológiákkal való azonosulást, az eszmék nyilvános terjesztésének szándékát tartalmazza." A vitatott plakát értelemszerűen elítélő kontextusban alkalmazta a két letűnt diktatúra jelvényeit, jelezve a szövegben is, hogy utólag helyteleníti az egykori csatlakozást ezen ordas eszmékhez. Vélhető, hogy a bíróság helyre teszi majd az ügyet, addig azonban sikerült kivonni a forgalomból egy hatásos eszközökkel operáló plakátot. Jogszerű hatékonyság MSZP-s felfogásban.

P. E.

nyomtatható változat

Nagyvilág

Keleti csatazaj

Az iraki háború hozadéka, hogy a sajtótérben is megkezdődött a csatározás: Chirac francia elnök, a fegyveres beavatkozás legvehemensebb ellenzője bejelentette, hogy akár már 2004-ben megkezdheti az adást a CNN amerikai hírtelevízióhoz hasonló frankofon adó. Ez a "francia kapcsolat" lenne a biztosítéka a tárgyilagos hírközlésnek, s az sem elhanyagolható szempont, hogy általa nőne Franciaország befolyása. Az újlatin rokonság mián Chirac kilátásba helyezte a spanyol nyelvű adást, illetve az egykori francia gyarmatoknak kedvezve az arab nyelvű szórást.

Időközben az amerikai–brit offenzíva változatlanul "körültekintő erővel" zajlik Irakban. Délen Bászra behódolt, északon kurd segítséggel folyik a lassú felszabadítás, középen pedig Bagdad ostroma kezdődött el lapzártakor. Szaddám még föl-föltűnik a televízióban, de napjai meg vannak számlálva. A nemzetközi diplomácia már a rezsimváltás utáni időket fürkészi.

nyomtatható változat

Európai Unió

Magyarország csatlakozásáról erdélyi szemmel

A rendszerváltás után a magyar nyelvterületen Európa egységesedésének pozitív megítélése egyfajta megkérdőjelezhetetlen dogmává vált. Ennek megfelelően különböző mítoszok épültek fel, melyek részben a határok légiesüléséhez kötődtek, részben az integráció intézményeinek szimbolikus tartalmat adtak. Aki kételkedni mert abban, hogy az Európai Unió egy pozitív perspektíva, aki fel merte vetni, hogy hamarabb fogja szolgálni a nemzeti sajátosságok feloldódását, mint az "európaiság" védelmét az Egyesült Államokból importált kulturális egyencsatolással, a hamburger- és kólakultúrával, abból rögvest "Európa-ellenes", netán jobb- vagy baloldali szélsőséges lett. (Amikor tavaly augusztus 20-án Orbán le merte szögezni azt az evidenciát, hogy a magyarság érdekei csak nekünk, magyaroknak fontosak, ezért meg kell küzdjünk értük, a baloldal megmondóemberei rögvest leszélsőségesezték.)

E mítoszok az anyaországban lebomlófélben vannak, s ha a parlamenten belül nem is, de azon kívül politikailag kompromittálatlan erők körében is hódít az euroszkepticizmus. Ezek közé tartozik a jobboldal nagy reménysége, a JOBBIK, valamint a Magyarok Világszövetsége is. Az MVSZ döntését, miszerint felszólítja a választópolgárokat, hogy szavazzanak nemmel a népszavazáson, itthon komoly felhördülés követte. Egyre-másra jelennek meg a "megdöbbent" publicisztikák, melyek evidens nemzeti érdekként kezelik, hogy Magyarországnak itt és most be kell lépni az Unióba, másrészt pedig minden indok nélkül azt sugallják, hogy ha most nemet mond a többség, akkor az végleges kívül maradást jelent majd.

Ami az első kérdéskört illeti: nem csoda, hogy Erdélyben, ahol sokan még mindig a határok légneműsítésénél tartanak (figyelmen kívül hagyva, hogy a határok továbbra is azt a szuverenitás-kiterjedtséget fogják jelölni, melyen belül a többségi etnosovinizmus folytathatja minden akadály nélkül Trianon óta töretlen homogenizáló politikáját), egyszerűen nem érzékelik azokat a veszélyeket, melyek például a földeladás liberalizációjában vagy a Brüsszelből diktált bevándorlás-politikában rejlenek.

A második kérdéssel kapcsolatban két dolgot mindenképpen jelezni kell. Az egyik, hogy Magyarország csatlakozása nem ezen a népszavazáson fog múlni, a csatlakozás középtávon eldöntött tény. A másik, hogy létezik egy logikai paradigma, melyet ugyan már jó ideje figyelmen kívül hagy az erdélyi magyarság politikai érdekképviselete, de attól az még létezik. Eszerint Magyarország küszöbön álló EU-csatlakozása megnöveli a magyarság zsarolópotenciálját Romániával szemben. S ez kétségkívül komoly nemzetpolitikai érv lenne a mielőbbi integráció mellett, amennyiben az RMDSZ vezetői azon lennének, hogy minden erejükkel növeljék azt a bizonyítási kényszert, ami a szintén integrálódni kívánó Romániára nehezedik a nyugati fórumok részéről, s nem nyújtanának segédkezet a modellértékű román kisebbségpolitika hazug propagandájának terjesztésére. S ezt ajánlanám figyelmébe az MVSZ-döntés felett sopánkodóknak: nagy valószínűsége van annak, hogy Magyarország a csatlakozás hátrányait kénytelen lesz vállalni, anélkül azonban, hogy annak profitját összehangolt nemzetpolitika hiányában a Kárpát-medencei magyarság be tudná seperni.

Borbély Zsolt Attila

nyomtatható változat

soli deo gloria

Az ember útjai kifürkészhetők

Nem megtorpanás – gesztus

A Körösvidéki Múzeumnak otthont adó nagyvárad-olaszi barokk palota, a hajdani római katolikus püspöki székház ügyében 1996 óta zajlik a bírósági hercehurca. A perek sokasága nem az ingatlan tulajdonjogát próbálta tisztázni, hiszen az épület a katolikus egyház nevére van betáblázva, hanem a használati jog miatt huzakodnak a felek. Bár egy esztendőkkel ezelőtt hozott kormányrendelet kimondja néhány egyházi ingatlan, köztük a szóban forgó épület visszaszolgáltatását, az egyház nem tudja birtokba venni azt, mert eddig nem sikerült töröltetniük az iratokból a kommunisták által kicsikart örökös használati jog kitételt.

A bírósági ügy mozzanatairól a sajtó is hírt adott. Így arról is, hogy december eleje óta – a megyés püspök felhívására – hétről hétre nem csak katolikus és nem csak magyar hívek serege gyülekezett a barokk palota bejáratánál, hogy imádkozva tüntessenek, amiért a végső döntést meghozni hivatott Legfelsőbb Bíróság egy formai hibára hivatkozva, fél évre, ez év májusáig elhalasztotta a pert. Március végén azonban a püspök kihirdette: beszüntetik a tiltakozóakciót. A közel négy hónapon át tartó megmozdulás eredményéről, visszhangjáról és felfüggesztésének okáról kérdeztük Tempfli József püspököt.

– A vasárnapról vasárnapra a barokk palota előtt gyülekezőket váratlanul érte a döntés. Megtorpanás, vagy az eredetileg kitűzött tárgyalási határidő közelsége miatt szüntették be a csendes tiltakozást?

– Szó sincs megtorpanásról. Egy jogi ügyekben jártas személy javasolta, hogy úgymond ne hergeljük a végsőkig a Legfelsőbb Bíróságot, mert bár semmi jelét nem adták annak, hogy tudomásuk lenne az akciónkról, természetesen Bukarestig is eljutott a híre, és nem vették jó néven a dolgot. Ennek a tanácsnak a hatására szüntettük be a tüntetést, arra gondolva, hátha ez a gesztus jóindulatúan befolyásolja majd a bukaresti Legfelsőbb Bíróságot.

– Ön szerint tehát ezen az utolsó tárgyaláson az egyház javára döntenek?

– Számtalan tárgyalás, az ügy alapos vizsgálata után, alapfokon és középfokon is számunkra kedvező döntést hoztak, nagyon remélem, hogy így lesz ez a Legfelsőbb Bíróság esetében is. De ha mégsem így történne, akkor már jogom lesz a nemzetközi fórumok elé vinni ezt az ügyet. Ez nyilván újabb időt, energiát és főként pénzt emésztene fel. Nincs erre szükségünk, hiszen eddig is idegőrlő volt a bizonytalanság, a rengeteg utazás, s a bírósági procedúra megkezdése óta már a 400 millió lejt is elérték a költségeink. Lett volna más, jobb helye is ennek a pénznek. De nem adjuk fel. A püspöki palota a katolikus egyházé, szükségünk is van rá, kell a hely: gimnáziumunk zsúfolt, a bentlakásban emeletes ágyakon szoronganak a diákjaink, miközben ott áll ez a gyönyörű épületünk. Ha a püspökség átköltözhet, a jelenlegi termek felszabadulnak, diákjaink jobb feltételek közé kerülnek.

– A tüntetés közel négy hónapja alatt érkezett valamilyen hivatalos visszajelzés a tiltakozás, a per, illetve annak várható kimenetele kapcsán?

– Felháborítónak tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság, amely a törvény legfőbb betartója kellene hogy legyen, november óta hozzájuk írott két hivatalos, a per előbbre hozását célzó megkeresésünkre, instanciánkra egyetlen sort sem válaszolt. Pedig arra is van törvény, hogy egy hivatalos megkeresésre mennyi időn belül kell válaszolni. Helyi szinten kétféle reagálást tapasztaltunk. A múzeum igazgatója kijelentette, hogy az intézményt lehetetlen elköltöztetni. A prefektus hallani sem akar az egészről, szerinte egyenesen tragédia lenne a barokk palota visszaadása az egyháznak. Egyoldalú látásmód ez! Hát nekünk nem volt tragédia, hogy négy óra alatt el kellett hagyni az épületet a kommunista hatalomátvételkor, hogy azt jó negyedszázadon át jogtalanul bitorolták? Előbb hagyták szétdúlni, lerontani, majd valamennyire helyrehozták, amikor állami múzeumot költöztettek bele...

– Prefektusok jönnek-mennek...

– Nos, a Megyei Tanács elnöke az alelnökkel együtt eljött, végigjártuk a múzeumot, s úgy ítélték meg, hogy az épület egyik szárnyát el lehet különíteni, át lehet adni a püspökségnek. Aztán mégis visszakoztak, úgy gondolták, mégiscsak jobb lesz megvárni a bírósági döntést, mert hátha maradhat minden a régiben.

– Tehát ha az ellendrukkereknek lesz igazuk, a következő állomás Strasbourg?

– A strasbourgi emberjogi bíróság és a nemzetközi sajtó egyszerre. Mindent és mindenkit mozgósítani fogok, függetlenül attól, hogy ennek rám nézve milyen következményei lesznek. Minden püspökségnek van székhelye Váradon és egész Romániában, csak nekünk nincs, mert nem akarják visszaadni azt, ami volt, de önkényesen elvették. Se felhatalmazásom, se szándékom nincs az egyház tulajdonát átengedni másnak.

Még másfél hónap, és eldől, kell-e folytatni a harcot.

T. Szabó Edit

*

Az elmúlt télen a reformátusok még együtt demonstráltak a katolikusokkal a barokk palota visszaadásáért, de aztán bekövetkezett az is, hogy miközben a református püspök a vasárnapi mise végén a székesegyházból kijövő katolikusokkal együtt fohászkodott az igazság győzelméért, pár száz méterrel arrébb, ugyanabban az időpontban katolikus püspöktársa a baloldali magyar kormány embereit látta vendégül rezidenciáján. Az eset sokakban keltett megütközést, ugyanakkor mindenki számára világossá vált: politikusi mesterkedések állnak a két egyházi vezető pillanatnyi eltávolodása mögött...

nyomtatható változat

Ki-ki végezze a maga dolgát…

Sokszor elhangzik, hogy akkor mennének végre jól a dolgok, ha ki-ki azzal foglalkozna, ami a feladata, amihez ért. A munkás dolgozzon, az orvos gyógyítson, a pap prédikáljon, a politizálást pedig bízza mindenki a politikusokra. Ez így rendben is lenne, csakhogy a kenyér árától a gyógyszerellátásig, az iskolaérettségi kor meghatározásától a nyugdíjak nagyságáig minden politika. Akarva-akaratlanul mindenki politizál. A kérdés az, hogy ki milyen fokon vegyen részt ebben az össznépi társasjátékban, hogy a helyes arányok megmaradjanak.

Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök szerint "a vallásos hit és a politikai ész összetartozik. Papnak-püspöknek szent kötelessége harcolni a rábízott hívek egyéni és kollektív jogaiért, és védeni azokat. Amire azonban vigyázni kell, az a fontossági sorrend, hiszen legfőbb kötelességünk a krisztusi szellemben való tanítás".

A sorrendet felcserélni, a hangsúlyokat áthelyezni nem (lenne) szabad. Csakhogy azok el-elcsúsznak, s a következmények sem maradnak el. A váradiak például saját bőrükön tapasztalják, hogy ez mit is jelent, hiszen itt lassan lehetetlen "csak" magyarnak lenni: időnként dönteniük kell, hogy reformátusként avagy "eremdéeszesként" nyilvánulnak-e meg.

A csak magyarok pedig kapkodják a fejüket, és figyelnek. Kapaszkodót keresve próbálnak mérvadó személyekhez igazodni. A biztonságérzetet csöppet sem fokozza a felismerés, hogy távolodik ám a két szekértábor, s fogyóban, visszaszorulóban van az ökumenizmus is: a katolikus püspök a különböző rendezvényeken, felseregléseken egy ideje nem jelenik meg a református püspök mellett. A miértre maga Tempfli püspök ad magyarázatot: "Nem érzem magam feljogosítva egy püspöktársam szavait, tetteit kommentálni. Ugyanezt várom el én is. A jelenlegi helyzet, az érezhető feszültség nem református és katolikus hívek, nem is református és katolikus papok között van, hanem a két püspök között. Az ok pedig az érmindszenti ügyre, annak kapcsán is egy félreértésre vezethető vissza: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megpályázta az ottani Ady-központ létrehozását, de nem nyerték azt el. Mi nem pályáztunk, nekünk felajánlották a lehetőséget. A magyar kormány részéről nem is bennünket, hanem a Mecénás Alapítványt keresték meg az ajánlattal, de mivel a pályázat egyháztámogatásra vonatkozott, nem sok lehetőség volt: a református egyház – korábbi elszámolási gondok miatt – nem kaphatta meg a támogatást, a másik két történelmi magyar egyház kicsi, maradt a katolikus egyház. Így kerestek meg bennünket, és közölték: ha vállaljuk a pályázat ellenőrzését-felügyeletét, a Mecénás Alapítvány megkapja a 320 millió forintot egy nagyváradi Ady-központ létrehozására, ha nem, ez a pénz Erdély számára elvész: visszautalják azt az államkasszába. Sok gondolkodási időnk nem maradt, másnap már alá kellett írni a papírokat. Mi mást dönthettünk volna? Mellesleg az érmindszenti terv szerintem nem volt életképes. Semmi okom Ady szülőhelye ellen beszélni, hiszen az én híveim az ottani katolikusok, de ott létrehozni, fenntartani egy ilyen központot, az csak hatalmas kiadásokat eredményezne, kihasználni pedig nem lehetne. Egy nagyváradi létesítmény hasznából azonban már lehet támogatni Érmindszentet is. Nekünk ebből hasznunk nem származik: a katolikus egyháznak csak felügyeleti kötelessége van. A feszültség tehát Tőkés László és köztem a pályázat miatt keletkezett. Volt köztünk egy levelezés is ez ügyben, de mivel Tőkés püspök felkért, hogy azt bizalmasan kezeljem, nem óhajtom az abban foglaltakat nyilvánosságra hozni. Nehéz betartani ígéretemet, hiszen a hallgatásom különböző találgatásokra ad okot. Volnának pedig adataim, dokumentumaim. De nem akarok vitázni. Jobbnak láttam hát visszavonulni a rendezvényektől. Van dolgom elég püspökként, hát azokat végzem…"

T. Sz. E.

nyomtatható változat

Igények és eredmények református oldalon

Közel másfél évtized telt el a romániai rezsimváltás óta, s nehéz lenne összeszámlálni, hogy ez idő alatt hány hangzatos ígéret, tetszetős rendelet zúdult az előbb reménykedő, majd egyre gyanakvóbbá idomuló állampolgárra. Sokan kiegyeznének már a "fele sem igaz" aránnyal is, csak a másik fele lenne valósággá. A törvények, kormányhatározatok futószalagon készülnek, ám amikor betartásukra kellene sort keríteni, kiderül: arra nem sok hajlandóság mutatkozik. Visszakozni nem lehet: rontaná az Európába való bejutás vélt esélyét, így – ha azt az érdekek úgy diktálják – megkezdődik a taktikázás, az odázgatás, a kiskapuzó halogatás.

Így van ez az 501-es számú, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását kimondó törvény esetében is. Jól hangzott, ki is váltotta a várt elismerést a kinyilvánított, paragrafusokba csomagolt szándék. Csakhogy a megvalósítás ezúttal is akadozik.

Máthé Edit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) jogtanácsosának adataiból – csepp a tengerben – kiderül, hogyan is fest az ígéretek és tények, az igények és eredmények aránya: az elmúlt tizenhárom év alatt a nagyváradi püspökség négy ingatlant kapott vissza: tízesztendőnyi pereskedés után birtokba vehették a hajdani, Teleki utcai székházat, ugyancsak hosszú per eredményeként visszakapták a zilahi Kálvineumot. Kormányrendelettel a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium régi épülete került vissza a tulajdonukba (bár azt is csak jelképesen vehették birtokba egyelőre), valamint egy Barátka községben található épület. A kommunisták által elkobzott több száz ingatlanból (parókiák, közösségi házak) mintegy negyvenet tudtak visszaszerezni az egyházkerület kitartóbb gyülekezetei, talpraesettebb lelkipásztoraiknak és gondnokaiknak köszönhetően. Ezzel a mérleg pozitív oldala kész is van. A másik serpenyőben ott halmozódik további 319 épület visszaigénylésére vonatkozó iratcsomó, az 501-es törvény által előírt mód és határidő pontos betartásával benyújtva. Az igénylések elbírálására hivatott bizottság tagjai azonban nem kapkodják el a dolgokat. Bár a törvény számukra is határidőt jelöl meg, melynek értelmében az igénylés benyújtásától számított hatvan napon belül dönteniük kellene, tehát május 2-áig az utolsó határozatot is meg kellene hozniuk, egyetlen árva döntést sem sikerült kigyöngyözniük.

Máthé Edit az elmúlt esztendők pereinek-eredményeinek fényében nem látja túl derűsnek a jövőt. Mint mondotta, április 11-én megbeszélésre ülnek össze az egyházak képviselői Bukarestben, de félő, hogy ez még nem sarkallja tettekre a tisztelt bizottságot.

S mintha a KREK jogászának nem lenne elég teendője és feladata itthon, egy magyarországi vonatkozású ügyet is elő kell készítenie. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ugyanis nem óhajt szó nélkül lemondani az először nekik ígért, aztán "gellert kapott", címzettet és célt változtató 320 millió forintos egyháztámogatási pályázat összegéről. A püspökség arra hivatkozik, hogy az előző magyar kormány két minisztere: Matolcsy György, a gazdasági, és Rockenbauer Zoltán, a művelődési tárca akkori vezetője is támogatta az Érmindszenten létrehozandó Ady-zarándokhelyre benyújtott pályázatot. Hogy a 320 millió forintot végül a bihari RMDSZ-vezetők (egyben tehetős vállalkozók) által gründolt Mecénás Alapítvány kapta meg egy, a nagyváradi strandra tervezett vendéglátó-ipari komplexum felépítésére, az egyházkerület szerint az időközben végbement kormányváltásnak tudható be, ugyanis a hatalomra segített MSZP–SZDSZ-koalíció támogatási politikájával a hozzá közel álló RMDSZ-t igyekszik monopolhelyzetbe hozni.

A KREK pert fontolgat a szegedi NOS Kft. ellen, amely az egyházkerület megbízásából elkészítette a tervet, majd – a szerződésben foglaltakat megszegve – kész a pályázat (új) nyerteseivel együttműködni. Máthé Edit elmondása szerint azonban az ügy igen bonyolult, hiszen – minisztérium által kiírt pályázatról lévén szó – a magyar államot is perelni kellene. Ezért igyekeznek békés megoldást találni. A történtekről tájékoztatták Mádl Ferenc államfőt és Kiss Péter kancelláriaminisztert is. Miután a kancelláriaminiszterhez ez ügyben intézett országgyűlési interpellációra kapott választ a reformátusok nem tartják kedvezőnek, levélben tárták fel Kiss Péter előtt az ügy részleteit. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogtanácsosa hangsúlyozta: fontosnak tartják a békés útkeresést, ám ha az nem bizonyul járhatónak, bíróság elé viszik az ügyet.

(szed)

nyomtatható változat

parlamenti gumicsont

Változatok a rosszra

Munkatársunk VARGA ATTILA jogász-képviselővel, az alkotmányozó bizottság tagjával beszélgetett, aki egy új román alaptörvény időszerűségéről, a tervezett újdonságokról, a korszerűsítés elveiről, a majdani alkotmány pozitívumairól és hiányosságairól nyilatkozott. Mint az alábbiakból is kiderül, a jelenlegi bukaresti hatalomnak esze ágában sincs eltekinteni az ország nemzetállami jellegének kodifikációjától, és esélyt sem kíván adni a romániai etnikai kisebbségeknek a közösségi önrendelkezés valamilyen szintű megvalósításához.

– Szüksége van-e Romániának új alkotmányra?

– Határozottan állíthatom, hogy az országnak szüksége van a mostaninál jobb alkotmányra, mert a jelenlegi már 1991-ben sem volt jó, akkor ezért nem is szavazta meg az RMDSZ. Több mint tíz esztendő elmúltával – mialatt mind a belső helyzet, mind a nemzetközi környezet nagymértékben megváltozott – az alaptörvényről bizonyossággal állítható: teljesen korszerűtlen, nem felel meg számos kívánalomnak.

Most, hogy a bizottsági előkészítő munkán túl vannak, de a parlamenti vita még nem kezdődött meg, elmondhatjuk-e, hogy az alkotmányt jó irányba fogják módosítani?

– Nézzük meg nagyon röviden, hogy milyen fontosabb módosításokat javasol a bizottság. Vegyük az alapelveket. Egyértelműen megfogalmaztuk a hatalommegosztás elvét, amely a jelenlegi alkotmányban nincs benne, de mint az elmúlt évek gyakorlatából kiviláglik, benne kellene lennie. Bár nem olyan arányban, mint amiként mi, RMDSZ-esek szerettük volna, de módosítást javasol a bizottság az államszervezést illetően is. Valamelyest különválik a parlament két házának hatásköre is, ugyanakkor remélhetőleg hatékonyabbá, gyorsabbá válik a törvényhozási eljárás. Némileg módosult a sürgősségi kormányrendeletekkel kapcsolatos rendelkezés, mi ugyan azt kértük, hogy ez teljes mértékben törlődjék, de csak valamiféle korlátozást fogadtak el a kollégák. Egyes közintézmények hatásköre bővül, gondolok itt a nép ügyvédjére (ombudsman). Meg fognak jelenni ugyanis a szakosodott ombudsmanok. Ugyanakkor az alkotmánybíróság hatásköre is a jelenleginél nagyobb lesz, s mivel ez az egyetlen, a parlamentet alkotmányossági szempontból ellenőrző testület, én ezt nagyon fontos változásnak tartom. Figyelemre méltó az is, hogy az állami oktatás mellett a felekezeti oktatás törvényes volta is bekerül az alkotmányba, persze ha ezt elfogadja majd a parlament. A nemzetiségekkel kapcsolatos az, hogy három hatósági szinten vezeti be a módosított alkotmány az anyanyelvhasználat jogát. A helyi önkormányzatok, a megyékben működő miniszteri alárendeltségű, úgynevezett dekoncentrált szervek, valamint az igazságszolgáltatás szintjén. Ez esetben az alkotmánymódosítás elveket rögzít, amelyeket különböző törvények hivatottak kibontani. Külön fejezetet alkotnak az alkotmány végén az európai uniós integrációhoz kapcsolódó rendelkezések. Bár kényszerből, de mégis elfogadtak egy szemléletváltást a veretes européereknek nem mondható kollégák, amely szerint a szuverenitás egyes jogosítványai átruházódnak, áttevődnek az uniós intézményekhez. Kezdetben úgy fogalmaztak, hogy ezeket a román hatóságok közösen gyakorolják az EU-hatóságokkal, s bár ilyen esetek is vannak, de ennél többről van szó, hiszen a végén rá kellett jönniük, hogy ha csatlakozni akarunk, akkor a román államnak bizonyos jogosítványokról le kell mondania az uniós intézmények javára. Így bekerült a szövegbe, hogy az uniós joganyag elsőbbséget élvez a román jogrenddel szemben. A majdani új alkotmány megpróbálja tehát kompatibilissé tenni a román normarendszert az unióssal.

– Még szerencse...

– Számos új előírást is tartalmazni fog elfogadása esetén az alkotmány. Habár későbbi szabályozás hatáskörébe utalja az alternatív katonai szolgálatot, de az benne lesz, hogy a katonáskodásról majd egy törvény fog rendelkezni. Ez egy professzionális hadsereg létrehozását teszi lehetővé. De az emberi jogokat illetően is vannak bőven módosítások. Alkotmányos garanciát nyújt majd, hogy egy személyt ne lehessen jogerős bírósági ítélet nélkül fogva tartani harminc napnál tovább, és ezt is legfeljebb csak egyszer lehet – a nyomozás érdekében – újabb harminc napra meghosszabbítani. De rendelkezik a számvevőszék belső struktúráját illetően is, amely jelenleg egy időben ellenőriz és folytat ugyanakkor "nyomozati eljárást", mely után adóbíróságként büntet. A felelősség-megállapítást és büntetést ezután majd független szakbíróságok fogják végezni.

Melyek azok az RMDSZ-javaslatok, amelyeket a bizottság nem fogadott el?

– Mindenekelőtt a Románia nemzetállami mivoltát statuáló 1-es cikkelyt nem akarják módosítani. Ehhez előbb egy másik, a 148-as cikkelyt kellett volna megváltoztatni, amely kimondja, hogy éppen az 1-es cikkelyhez nem szabad nyúlni semmilyen körülmények között. Azt is elvetették, hogy a nemzeti kisebbségek olyan államalkotó tényezőkként jelenjenek meg az alaptörvényben, amelyek sajátos nyelvi, kulturális, nemzeti identitással rendelkeznek. Javasoltuk, hogy intézményeket hozhassanak létre az autonómia és a szubszidiaritás elvének alapján, amelyek nemcsak kifejezik, hanem megerősítik és fejlesztik ezt az identitást. E javaslataink gyakorlatilag összhangban vannak az RMDSZ programjában lévőkkel, amely szerint kollektív jogokról kell beszélnünk. Ha azt mondjuk, hogy nemzeti közösség, ez magába foglal egy közjogi alanyiságot, s utal a közösségi jogok érvényesítésére, mivel egy államalkotó közösség bizonyos esetekben közösségi jogokkal él. És amikor az intézményekről beszélünk, akkor ezek egy személyi elvű autonómia intézményrendszerét képezték volna, ha elfogadják.

De nem fogadták el...

– Ezeket a javaslatainkat a következő vitákban továbbra is fenntartjuk. Említettem már, hogy az általános résznél is többet próbáltunk elérni, mint amit a bizottság végül szövegszerűen elfogadott. Javasoltuk például, hogy számoljuk fel a jelenlegi "erős elnök"-i rendszert, amely – különösen a végrehajtó hatalom szintjén – nagyon sok problémát okoz. A kormány, az elnök és a parlament viszonya nem harmonikus. Mi egy teljes parlamentáris rendszert javasoltunk, amikor is az államelnököt a törvényhozás választja, mert ez egyértelműbbé tette volna a viszonyokat a végrehajtó hatalom és a törvényhozás között. Azt is elvetették, hogy sürgősségi kormányrendeleteket csak rendkívüli állapotokban lehessen hozni, inkább egy felemás megoldást szavaztak meg, amely nem győz meg bennünket arról, hogy visszaszorítja majd a rendeletekkel való, parlament-megkerülő kormányzást. Nem értem azt sem, hogy miért nem egyeztek bele a szubszidiaritás elvének az alkotmányban való megjelenítésébe, hiszen ez a gyakorlatban már működik. A helyi autonómia megerősítése érdekében szerettük volna eltörölni a prefektúra intézményét is, de ebbe sem mentek bele.

Tíz évvel ezelőtt éppen a hiányosságai miatt nem szavazta meg az RMDSZ az 1989 utáni első alkotmányt. Személyes véleménye szerint most miként fognak viszonyulni a szövetség törvényhozói az új szöveghez?

Nézze, nem tudhatjuk most még, hogy miként fog végső állapotában kinézni az alkotmány. De azt elmondhatom, hogy nem vagyunk ugyanabban a helyzetben, mint 1991-ben voltunk, amikor egy teljesen új alaptörvény megalkotása volt a cél. Minket igazolt az idő, hiszen éppen azért nem szavaztuk meg akkor az alkotmányt, mert korszerűtlennek tartottuk, és nem csupán az 1-es cikkely miatt. Jelenleg azonban arról van szó, hogy egy rossz alkotmányt sikerül-e olyan irányba módosítani, hogy az nekünk, romániai magyar nemzeti közösségnek valamivel jobb, az integrációs törekvéseknek megfelelőbb legyen. Lehetünk maximalisták, de nem biztos, hogy ez célravezető. Amennyiben az előirányzott módosítások lényegesen javítanak egy rossz alkotmányon, akkor megvizsgáljuk majd, hogy megszavazzuk-e vagy sem. Ismétlem, jelenleg a feladatunk az, hogy egy létező rossz alkotmányt ha nem is sikerül olyanná tennünk, amilyenné szeretnénk, de valamivel jobbá tegyük.

Román Győző

nyomtatható változat

Heti politikai horoszkóp

Varga Attila jogász, parlamenti képviselő (1963. április 21., Szatmárnémeti). * A Bika jegyében született ember legjellemzőbb tulajdonsága a türelem, állhatatosság és önuralom. Nehéz kihozni a sodrából. Minden tettét alaposan megfontolja, és nem szívesen kockáztat. Befolyásolhatatlan. Mereven ragaszkodik a múlthoz, a megszokotthoz, elveihez és elképzeléseihez. Makacsságával sokszor haragítja magára a világot. Nehezen köt barátságot, de akit megszeretett, ahhoz hűséges. A válást sosem ő kezdeményezi. Sírig tartó hűségének leginkább az az oka, hogy nem szereti a változatosságot, nehezen barátkozik, nehezen fogad a szívébe valakit, de ha egyszer befogadta, akkor nehezen is mond le róla. * A Bika szereti a fényűzést, életében gyakran szerepet játszik az anyagi érdek. Elméleti dolgok helyett inkább a matéria érdekli. Anyagiasságából következik, hogy jó evő és jó ivó, kifejezetten ínyenc, így aztán már kora gyermekkorától súlyfelesleggel kell harcolnia. Hetente újabb fogyókúrába kezd. * Kitűnő családapa, aki addig nem nyugszik, míg szeretteinek meg nem teremti a biztos anyagi hátteret. A változást a legapróbb hétköznapi dolgokban is nehezen viseli. ő az utolsó, aki rászánja magát a háztartása modernizálására. Öltözködésére a konzervativizmus jellemző. * Az évnek ebben a szakában a riválisai kezdik uralni a terepet, veszélyeztetve ezzel eddigi pozícióját is. De nemcsak szakmai problémái adódnak most, hanem a nehézkes hivatalokkal is meg kell vívnia a harcot. Vigyáznia kell a jó hírére, ne kezdjen kétes ügyekbe. A Bika most tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkenjenek a személyét érintő támadási felületek, mert április második felétől már jóval kedvezőbb helyzetből veheti fel a harcot a konkurenciával.

nyomtatható változat

Álláspontunk Románia Alkotmányának módosítási indítványairól

Románia Alkotmányának átfogó reformja kiemelkedő fontosságú az ország euroatlanti csatlakozása szempontjából, ugyanakkor megteremtheti nemzeti közösségünk belső önrendelkezésén alapuló autonómia-programjának alkotmányos keretét is, új dimenziót adva ezáltal az erdélyi magyar társadalom természetes fejlődésének és a román–magyar kapcsolatok normalizálásának egyaránt.

Az alkotmánymódosítási folyamat döntő szakaszába érkezett: a parlament által külön erre a célra létrehozott szakbizottság – a távolmaradó Nagy-Románia Párt képviselőit leszámítva – véglegesítette az alkotmányt módosító javaslatcsomagot. Ez az anyag egyrészt tartalmazza a bizottság munkájában részt vevő valamennyi párt – így az RMDSZ képviselői által is – támogatott módosítási javaslatokat, másrészt mellékletben feltünteti az el nem fogadott, még vitatott javaslatokat, illetve azokat, amelyeket csak egyetlen párt javasolt.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a támogatott javaslatok igen csekély mértékben tartalmazzák az általunk igényelt módosításokat. Ezen az sem változtat, hogy a félig vagy teljesen elutasított indítványokat, így az RMDSZ javaslatait is, újra meg lehet vitatni a parlament plénumában. A lényeg, hogy a bizottságban részt vevő román politikai pártok a magyar javaslatoknak csupán töredékét fogadták el.

Ugyanakkor azt is szóvá kell tenni, hogy az RMDSZ által hivatalosan benyújtott módosító-csomag alapelveinek véglegesítését nem előzte meg sem komoly társadalmi, sem belső politikai vita, ami ilyen horderejű stratégiai kérdés esetében megengedhetetlen. A Szövetségi Képviselők Tanácsa munkálatait meghatározó csúcsvezetőség az általunk többször megfogalmazott igény ellenére sem volt hajlandó vitára bocsátani a megfogalmazott indítványokat, és formális szavazást is a végleges anyag ismertetése nélkül rendelt el. Ez nem csupán a Szövetség belső demokráciájának állapotát jelzi, hanem azt a tényt szándékozott leplezni, hogy a belső ellenzék által megfogalmazott, az RMDSZ programjának lényegét képező stratégiai célunk: a közösségi – kulturális és területi – autonómia alkotmányos jogának tételes megfogalmazása kimaradt a csomagból.

Mindezekért jelen állásfoglalás aláírói az RMDSZ képviselőházi csoportjában elleneztük, hogy az RMDSZ parlamenti csoportja ezen alkotmánymódosítási csomag kezdeményezője legyen, két másik társunk pedig tartózkodott. Tettük ezt azért is, mert a benyújtandó javaslatokból nem derülnek ki tényleges igényeink és ezekről nem szerezhet tudomást sem a magyar, de még a román közvélemény sem, elveszítve így annak lehetőségét is, hogy végre érdemi párbeszéd kezdődjön sorsunk rendezésének feltételeiről, autonómia-elképzeléseinkről.

Ilyen körülmények között kezdeményezőként aláírni ezt a – mi szempontunkból – csonka alkotmánymódosítási javaslatot, amely tagadhatatlan pozitív elemei ellenére messze nem tartalmazza, még az elutasított indítványok szintjén sem, a magyar nemzeti közösség hosszú távú stratégiai céljainak alkotmányos garanciáit, annyit jelentene, mint beleegyezni abba, hogy csak ennyire módosuljon a román alkotmány. Ezzel mintegy előre jeleznénk, hogy ezzel a kevéssel is beérjük és jelenleg nem tartunk igényt sem a belső nemzeti önrendelkezésre, sem az Európában használatos autonómiaformákra, amelyek esélyegyenlőséget biztosíthatnak román polgártársainkkal.

Mindezek ellenére az elkövetkező alkotmányvitában részt kívánunk venni, a szigorú ügyrend által még megengedett lehetőségek szerint megtesszük azon érdemi indítványainkat, amelyek az RMDSZ csomagjából kimaradtak, és meg fogjuk szavazni mindazokat a módosításokat, amelyeket hasznosaknak és célszerűnek ítélünk a romániai magyar nemzeti közösség és az egész román társadalom demokratikus reformja szempontjából.

Bukarest, 2003. március 26.

Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Vekov Károly
parlamenti képviselők

nyomtatható változat

pengeváltás

Közös SZKT–SZET-ülés Marosvásárhelyen

Lezárult egy korszak?

Jelenlegi összetételében utoljára ülésezett az RMDSZ két döntéshozó fóruma, a Szövetségi Képviselők Tanácsa, illetve a Szövetségi Egyeztető Tanács. A marosvásárhelyi Ifjúsági Ház nagytermébe összehívott együttes ülésre való megjelenést a képviselők alig több mint fele tartotta érdemesnek, a névsorolvasáskor derült ki: alig-alig gyűlt össze a döntőképességhez szükséges létszám.

Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatója semmiben sem különbözött az előzőektől, szokása szerint a magyar párt vélt vagy valós eredményeit sorolta fel. Tájékoztatójában érintette a kormánypárttal megkötött együttműködési protokollumot, az egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló már létező, valamint a kisebbségi közösségi javakra vonatkozó, most készülő jogszabályokat, az erdélyi autósztráda, a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozásának kérdését, de szólt az alkotmánymódosítás vitájáról is. Élesen bírálta továbbá a Magyarok Világszövetségének az EU-s csatlakozás elutasítására vonatkozó felhívását. Az RMDSZ belső helyzetéről szólva a következőket mondta: évek óta azt vetik a szemére, miért nem tartják meg a belső választásokat, most pedig, amikor a kongresszus ezt a kérdést "megoldotta", tovább elégedetlenkednek... A polgári fórumokon elhangzottakra utalva Markó értetlenségének adott hangot, amiért azokon sokan egy új magyar szervezet létrehozását szorgalmazták. "Nem ideológiák vitatkoznak, hanem a múlt a jövővel, a ’96 előtti korszak az azt követővel" – utalta a kérdést "történelmi távlatba". Nem úszták meg az egyházak sem a pártelnöki dorgálást: "az egyházaknak szükségük van az RMDSZ-re, amiként az RMDSZ-nek is az egyházakra", ilyen körülmények között "szembeállítani az RMDSZ-t az egyházzal: bűnös dolog". Példaként Markó a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetőségi tanácsának legutóbbi határozatait említette. "A kinyilatkoztatásokat érvényesíteni kell, másként azok csak jámbor óhajok maradnak" – mondta. Megoldásként pedig a hatalommal való kollaboráció folytatását sugallta: "A lehető legrosszabb döntés, ha úgy döntünk, hogy nem veszünk részt a döntések meghozatalában".

A hozzászólalásokból kitűnt: a szövetségi képviselők döntő többsége számára továbbra is Tőkés László az egyetlen viszonyítási alap; bár megfosztották tiszteletbeli elnöki hivatalától és címétől, mégis vele vitatkoznak szüntelen, az ő közéleti vagy politikai megnyilvánulásainak függvényében határozzák meg helyüket az erdélyi magyar politikai élet palettáján, többnyire a jelenlegi RMDSZ-vezetőség mögé felsorakozva, újabb és újabb hűségnyilatkozatokkal kirukkolva. A belső ellenzéket már csupán féltucatnyian képviselték, a szóhoz jutók rámutattak: a tervezett "belső választások" csupán a párton belüli tisztújítást, hatalomátmentést irányozzák elő, egyikük álválasztásnak nevezte az egész procedúrát.

A két testület zárt ajtók mögött fogadta el az RMDSZ idei költségvetését, ezt követően megszavazta az SZKT megújítását levezénylő bizottság felállítását, majd utólagosan jóváhagyta a kormánypárttal még februárban megkötött idei együttműködési protokollumot.

Sz. L.

nyomtatható változat

Patrubány szerint Markó összetéveszti a magyar nemzet érdekeit a saját érdekeivel

"Amikor a Magyarok Világszövetsége elnökségének 21 tagja – közöttük 9 magyarországi egyetemi professzor, tanár és jogász – név szerint szavazva, 18 a 3 ellenében, azt ajánlotta Magyarország polgárainak, hogy április 12-én szavazzanak nemmel az EU-s csatlakozási szerződésre – akkor az elnökség tagjai felelősségüket a történelem előtt is vállalták" – nyilatkozta Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, hozzátéve, hogy Markó Béla nem első esetben tévesztette össze a magyar nemzet érdekeit saját maga és klikkje érdekeivel: amikor Bolyai-egyetemet kért az erdélyi magyarság, ő Schiller-egyetemmel áltatta, amikor külhoni magyar állampolgárságot kértek az erdélyiek, akkor ő a moldvai románok kettős állampolgárságát támogatta, amikor Erdélyben eltávolítják Wass Albert szobrait, Markó az MVSZ rágalmazásával próbálja leplezni az általa vezetett RMDSZ magatehetetlen, a magyar nemzet érdekeit sokadszorra feladó politikáját.

nyomtatható változat

Várostörténeti napokat szervezett a Geml József Társaskör

Temesvár utolsó magyar polgármestere volt

Korabeli térképekkel, fotókkal illusztrált történelmi előadások képezték a magját a temesvári Geml József Társaskör háromnapos rendezvénysorozatának. A péntek esti városnéző sétát követően szombaton a Bartók Béla Gimnázium dísztermében Szekernyés János újságíró, irodalomkritikus a 100 évvel ezelőtti Temesvár legfontosabb eseményeit ismertette; felidézte az Arany János Irodalmi Társaság megalapításának pillanatait, a budapesti Képzőművészeti Szalon első bánsági tárlatát, szólt a dalárda tevékenységéről, az Állami Főgimnázium felavatásáról és mindazon városfejlesztési tervekről, amik kapcsolatba hozhatók a magyar fővárosban ügyvédi képesítést/oklevelet szerzett Geml József főjegyzői tevékenységével.

Jánosi Loránd Geml József Egerben élő leszármazottjának a társaskörhöz intézett levelét olvasta fel. Elmondta, az egykori polgármester rokona 1941-ben települt át Magyarországra, így nagy örömmel fogadta a civilszervezet létrejöttét, amelynek rendezvényeiről a megfelelő internetes honlapra hajózva szerzett tudomást.

Mivel a mocsaras Béga-parti települést polgármesterként (1914– 1921) Geml főként a Józsefvárossal szomszédos Sági út mentén bővítette, a felolvasások sorát az 1903-ban alapított, Fröbl utcai magyar óvoda növendékeinek verses-zenés műsora zárta. A josephstadti "gyermekkert" múltjáról és jelenéről Kiss Ferenc tanfelügyelő beszélt.

Borkóstoló szolgáltatta a szombat délutáni temesrékási kiruccanás ürügyét. A szőlőfajtáiról híres községet a társaskör az ünnepelt polgármester születési évfordulójának apropóján kereste fel. Anyakönyvi bejegyzések szerint ugyanis a sváb származású Geml József Rékáson látta meg a napvilágot. A várostörténeti napokat Salló Ervin tanár vezetésével a 20. század küszöbén kiépült belváros megtekintése zárta vasárnap.

Gurzó K. Enikő

nyomtatható változat

Fórum fiatalokkal Kolozsváron

Lélektani béklyóban az erdélyi magyarság

Tizenhárom év naiv várakozás és az RMDSZ berkein belüli, halálra ítélt próbálkozások után a Márciusi Fórum és a székelyföldi kezdeményezések elkezdték a megmaradásunkat biztosító egyetlen lehetséges stratégia megvalósítását. Ehhez nemcsak a polgári kezdeményezésekre, de a tenni képes és akaró fiatalság bekapcsolódására is szükség van. E felismerés jegyében szervezett fórumot Kolozsváron a romániai Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Megmaradni, de hogyan? címmel a Protestáns Teológiai Intézetben. A fórum három meghívottja más-más szemszögből közelítette meg a kérdést, így a tényfeltáró, helyzetelemző és ok-okozati összefüggéseket kereső, valamint megoldást kínáló kiselőadások harmonikus vitaindító egésszé álltak össze.

Veres Valér szociológus az összefüggéseket vázolta a ’89 utáni politikai helyzet alakulása és a magyar fiatalok kivándorlási szándékai között. Felmérésre hivatkozva elmondta, a magyar fiatalok kétharmada foglalkozik a kivándorlás kérdésével (a cél leggyakrabban Magyarország), 83 százalékukat a jobb életkörülmények csábítják. Az, hogy ez az arány miért ilyen magas most, főleg a ’60-as, ’70-es mérésekhez képest, leginkább azzal magyarázható, hogy míg a ’80-as években Magyarországon enyhülés és valamelyes nyitottság indult be reformkommunizmus néven, addig Ceausescu ellenkező irányba haladva egyre keményebb neosztálinista diktatúrát vezetett be, így Románia nem tudott felkészülni sem a rendszerváltásra, sem a fordulat utáni gazdasági talpra állásra. Nem is következett be egyik sem. A "forradalom" utáni "rendszerváltás" csak kinyilatkoztatás szintjén volt látványos, tulajdonképpen a ’85-ös magyarországi lazításokhoz hasonlított. A kisebbségi értelmiség lefejezésének, valamint a nacionálkommunista diszkriminációnak a következtében az új elit kialakulásában a magyarság háttérbe szorult. A helyzet a mai napig nem javult, ezt támasztja alá egy 2001-ben készített felmérés, amely kevesebb nélkülöző magyar fiatalt mutatott ki, de a nagyon jól élők aránya messze nem éri el a román fiatalokét.

Hajdó Csaba politológus szerint a megmaradás "negatív konjunkturális kérdés". Egészében tekintve kiemelkedő helyzetet jelent magyarnak lenni Romániában, mert lehetséges a magyarországi és a romániai román és magyar társadalom közötti mozgás. Ez a helyzeti előny főleg gazdasági tekintetben lenne kihasználható, azonban nyilvánvaló, hogy az elmélet nem működik, ellenkezőleg, e "kettős előnyt" a magyarság dupla frusztrációként éli meg. Ennek fő oka az, hogy a romániai magyar elitnek nem sikerült megteremteni azt a helyzetet, amelyben ezek az előnyök kihasználhatók lennének, egyáltalán, nincs is egy felkészült elit, vezető réteg, amely ezt megvalósíthatná. Azok, akik 1990-ben ezt a szerepet magukra vállalták, már az elején téves utat választottak, s most is rossz felé tartanak. Belebonyolódnak a kétnyelvű táblákba, mert azok legitimitást adnak (nem fújja el őket a szél); egyszerűen nem veszik a jelzéseket, nem képesek felismerni a lehetőségeket, a változtatásra megérett helyzetet, példátlanul bebetonozták magukat a hatalomba. A helyzeti előny kihasználatlanságának másik oka a Trianon óta kialakult kisebbségi neurózis, ami a magyarokat elrettenti nagyszabású vállalkozásoktól, vagy ha ettől mégsem, akkor nemzetiségük nyílt vállalásától annál inkább. Ezért is lenne nehéz gyakorlatba ültetni az ún. etno-magyar gazdaságpolitikát, melynek ötlete egyik kérdező részéről vetődött fel.

Mivel a kérdések rendjén fölvetődött a romániai magyarság jövőképének hiánya, a harmadik meghívott, Szilágyi Zsolt, a Reform Mozgalom elnöke erre tért ki előadásának első részében. Az RMDSZ két szárnya kétféle jövőképet kínál: az egyik az önrendelkezés által biztosított gyarapodást, a másik megelégszik a román törvények által biztosított jogokon belüli kulturális engedményekkel. Ezt a két igényszintet a csúcsvezetőség "konfrontációs" és "kooperációs" politizálásként szokta prezentálni. Szilágyi szerint ez demagóg riogatás, hiszen a politikában a komoly célok elérésében vállalni kell a konfrontációt. Arra, hogy ettől miért tartózkodnak annyira a Szövetség vezetői, megvan a válasz a Bukarest és az összes többi utódállam politikai tevékenységében tetten érhető gyakorlatban, melynek lényege: gazdaságilag érdekeltté tenni a kisebbségek vezetőit, hogy elkerüljék a tabu témákat. Ilyen tabu téma az autonómia, melynek említésétől egyből szalonképtelenné válik a magyar politikus; pedig a koalícióra lépés előtt lehetett volna követelni, hiszen a kormánypártnak nagy szüksége volt az RMDSZ-szel kötött paktumra mint erkölcsi bizonyítványra a Nyugat számára. Ugyanekkor lehetett volna lépéseket tenni a fejlettebb országokban nagy divatnak örvendő pozitív megkülönböztetés bevezetésére, valamint állami magyar egyetemek létrehozására is.

Az előadó a továbbiakban a két legnagyobb problémánk, a félelem és a közöny leküzdésének a fontosságát emelte ki. Ezek béklyózzák meg az erdélyi magyarságot, amely pedig van annyira erős, hogy alkotó energiáit felszínre hozza, a politikumnak a szerepe az, hogy teret biztosítson ennek. A Reform Mozgalomhoz hasonlóan a csúcsvezetésnek is ezeket a törekvéseket kellene magáévá tennie és képviselnie "egységbontó" és "radikális" címkék ragasztgatása helyett.

Bagoly Zsolt

nyomtatható változat

Balesetsorozat Felsőbányán

Ebben az évben a felsőbányai bányavállalatnál első alkalommal fordult elő, hogy egy nap alatt két baleset történt, amelynek négy sérültje volt, három könnyű és egy súlyos. Kettőnek a karja sérült meg, a harmadiknak már műtéti beavatkozásra volt szüksége a nagybányai korházban, B. V.-t pedig mentővel a kolozsvári sürgősségi osztályra vitték, ahol hatórás műtét után sikerült a jobb lábát megmenteni.

Az utóbbi években sok munkást leépítettek a bányavállalatnál, mégis ugyanannyit termelnek, amennyit azelőtt kétszer vagy háromszor annyian. Tíz év alatt egyharmadára csökkent az alkalmazottak száma, az emberek túlterheltek, ez is baleseti forrás lehet.

B. V. mozdonyvezető a külszínen hordta az ércet. A szerencsétlenség előtt két nappal a bányában kellett ugyanazt a munkát elvégeznie, a benti körülmények pedig már egészen mások. A balesetet egy véletlenül kicsúszott csille okozta, ami a lábát egy fémasztalhoz préselte.

H. F.

nyomtatható változat

szirénázók

Marosvásárhely

Mentősök mentsége

A két intézmény, a régi, hagyományos mentőállomás és a rohammentő-szolgálat közötti feszültségek még akkortól datálódtak, amikor a kilencvenes évek elején a palesztin dr. Raed Arafat Marosvásárhelyen megtelepedett, s létrehozta a SMURD-ot. Az országban eddig soha nem tapasztalt hatékonysággal működő rohammentők tevékenységét kezdetben enyhén szólva bizalmatlanul, gyanakvóan fogadta a szakma. Viszont a lakosság hamar a szívébe zárta az arab orvos csapatát. Tagadhatatlan: rá is szolgáltak erre.

Nem tudni, hogy csupán a szakmai féltékenység vagy más miatt, de az akkori egészségügyi vezetés mindenáron keresztbe próbált tenni Arafatéknak: hol fel akarta számolni, hol be akarta olvasztani a régi mentőszolgálatba. Ahhoz, hogy ez nem sikerült, saját érdemeik mellett jelentősen hozzájárult a lakosság ragaszkodása is. Ma már senki sem kérdőjelezi meg létjogosultságukat, sőt már más megyékben is működik a vásárhelyihez hasonló módon szervezett rohammentő-szolgálat.

A SMURD jelenléte, példája, munkatársainak elhivatottsága jótékony hatással volt a régi mentőszolgálat (Salvare) munkájára is. Egy évtizedes helyben topogás után – kényszerűségből vagy meggyőződésből, a lakosság szemszögéből tekintve teljesen mindegy – tagadhatatlan javulás érzékelhető a mentőállomás tevékenységében.

Lapunknak nyilatkozva dr. Ioan Ivanici, aki ‘95-től áll a Maros Megyei Mentőállomás élén, elmondta: a ‘89-es politikai rendszerváltás pillanatában, az ismert okok miatt, a padlón volt az országos mentőszolgálat. Ami alól a Maros megyei sem volt, lehetett kivétel: közel egy évtizedig sem szakmailag, sem a műszaki ellátottság terén nem voltak képesek megfelelni a követelményeknek. – Az elmozdulás az új évezred beköszöntével köthető egybe, bátran állítom, 2001 volt számunkra a fordulat éve, s attól kezdve, remélem, a lakosság számára is érzékelhető módon javult a tevékenységünk minősége – mondta Ivanici. Szerinte a műszaki ellátottságukra ma már nem lehet panasz, a tavaly például 15 olyan korszerű mentőautóval lettek gazdagabbak, amelyek megfelelnek a sürgősségi ellátásban megfogalmazott legszigorúbb nyugat-európai követelményeknek is, de fut még 8 darab világbanki támogatással beszerzett Fiatjuk is. A régebbi, ma már csak betegszállításra használt autójukat is beleszámítva, ez a gépkocsipark elegendő a megye 610 ezer lakosának ellátására.

Jelenleg 21 orvos, 90 szakképzett asszisztens látja el a mentőszolgálati tevékenységet, a kisegítő személyzet (gépkocsivezetők, karbantartók stb.) létszáma 128. Ezzel a személyzettel tavaly 89.742 segélyhívásra feleltek, a mentőautók összesen 2,5 millió kilométert futottak. Ivanici doktor elmondta: már a tavalyi költségvetés – 39 milliárd lej – sem bizonyult elegendőnek, az idei 42 milliárd lejnyi pedig még annyira sem fog. Az utóbbi két esztendőben csak üzemanyagra mintegy 1,7 milliárd lej adósságot halmoztak fel. Az igazgató szerint az úgynevezett egészségügyi reform következményei – a drasztikusan megfogyatkozó kórházi ágyak – újabb kihívást, többletterhelést jelentenek majd a mentősöknek.

Egy időszakban igen komoly feszültségek árnyékolták be a két szolgálat, a mentőállomás és a SMURD kapcsolatát. Ebben jelentős szerepet játszott maga az egészségügyi tárca is, amely – a különböző helyekről érkező nyomásnak engedve – minimum "új szervezeti alapokra akarta helyezni" a SMURD tevékenységét. Mindezt oly módon szándékozták megtenni, hogy megszűnjön a Rohammentő-szolgálat önállósága. Nos, abban az időben Raed Arafat – teljesen érthető módon –, miután már bírta a lakosság rokonszenvét, a helyi és országos médiához fordult támogatásért. Azokban az időkben mindennaposak voltak a két szolgálat közti súrlódások, pengeváltások, amelyekben rendszerint a mentőállomás maradt alul. Ivanici doktor szerint a két szolgálat közötti kapcsolat 1999–2000-ben volt a mélyponton. A SMURD önállóságának megszilárdulásával oldódtak a feszültségek, két esztendeje pedig együttműködési egyezséget is kötöttünk – mondta az igazgató. Egy ideje közös diszpécserszolgálat irányítja a mentősök tevékenységét, így a segélyhívó sohasem tudja előre, melyik szolgálat emberei érkeznek a helyszínre.

A mentőállomáson járva hallottuk: sokan kifogásolták, hogy a helyi román média továbbra is a SMURD-ot sztárolja. Egy nemrég történt esetet is említettek: amikor egy súlyos közúti baleset helyszínén a tévések megtudták, hogy nem Arafaték mentenek, rögtön elhúztak a helyszínről anélkül, hogy egyetlen felvételt készítettek volna. Holott a helyi stúdiók híradóiban kiemelt helyet biztosítanak a különböző baleseteknek, szerencsétlenségeknek.

Szentgyörgyi László

nyomtatható változat

A Reform Mozgalom lábra kapott Csíkszeredában

A vártnál többen válaszoltak a Reform Mozgalom csíkszeredai tagjainak felhívására, s a múlt hét szerdáján megtartott találkozón többen bírálták az országban uralkodó állapotokat és az RMDSZ vezetőségét, a hozzászólásokból pedig kicsengett az alternatíva szükségessége.

Kicsinek bizonyult a Lazarus ház terme Csíkszeredában, ahol a Reform Mozgalom helyi tagjai hívták össze azokat, akiknek nem közömbös a Székelyföld és az erdélyi magyarság jövője, és akik be akarnak kapcsolódni egy megalakítandó csíki polgári egyesület tevékenységébe és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozásának folyamataiba. A volt Reform Tömörülés vezetőségéből dr. Szabó Soós Klára önkormányzati képviselő és Bencze Tibor, a Corvina Könyvesház vezetője volt jelen. A beszélgetést utóbbi moderálta, aki beszámolt az egykori RMDSZ-platform Reform Mozgalommá való átalakulásáról. Kifejtette: az RMDSZ ma már nem az a sokat emlegetett ernyő, amely alatt mindenki elfér, hanem egyre inkább egy baloldali irányultságú versenypárt. Ha van baloldal, akkor jobboldalnak is lennie kell, a most alakuló polgári körökre, egyesületekre célozva, hozzátéve: mindkét oldal az erdélyi magyarság önkormányzatának építményét kell erősítse. "Nekünk az kell legyen a dolgunk, hogy ebben az építményben Csík téglája egy erős, egészséges tégla legyen" – mondotta még Bencze.

Albert Homonnai Márton műépítész úgy vélekedett, hogy ki kell harcolni alapvető jogaink tiszteletben tartását, János Imre, aki egyébiránt a csíki hokidrukkerek szószólója, azt mondta el, hogy az egyszerű emberek kiábrándultak az RMDSZ-ből, Szabó Soós doktor pedig azt nehezményezte, hogy az önkormányzatok csupán a költségvetésük 7–8 százalékáról dönthetnek szabadon. Lázár Tibor vállalkozó az országban uralkodó állapotokat nehezményezte, azt, hogy a kezdeményező kedvű kisembert nem hagyják boldogulni. Ferencz Csaba csíkcsomortáni lakos az általuk létrehozott polgári körről beszélt, Gergely István csobotfalvi plébános pedig egy levelet olvasott fel, amelyben egy vidéki polgár felajánlja, hogy szervezési kérdésekben segíti a Reform Mozgalmat. Veress Dávid azt fejtette ki, hogy Erdély magyarságának fel kell ébrednie, Szilveszter Gábor pedig azt, hogy bár 89-ben Tőkés László kikaparta a gesztenyét a másfél millió erdélyi magyarnak, nem tudtunk mit kezdeni vele. A székely atyafi szerint Független Erdélyért elnevezéssel kellene létrehozni egy pártot.

A civil szférában tevékenykedő Bíró József többek között megkérdezte a megjelent RMDSZ-es önkormányzati képviselőktől, hogy ezen minőségüket hogyan egyeztetik össze "reformosságukkal". Szabó Soós Klára és Szakáts István érintettekként reagáltak: hiába jó az RMDSZ programja, ha nem kerül megvalósításra, Szőke Domokos tanácsos pedig azt mondta el, hogy számára az RMDSZ továbbra is szövetség, és hogy Csíkban nem nagyon lehet ok panaszra, itt ugyanis működött a rendszer, voltak előválasztások és nemigen rekesztettek ki senkit, mint másutt.

E hét szerdáján ismét találkoznak a Reform Mozgalom csíki cölöpverői, immár a helyi közösség életének javítására irányuló konkrét javaslatokkal kirukkolva.

Kiss Edit

nyomtatható változat

Cserebere, kötőfék

Háromszéken ismét fellángoltak a prefektus körüli viták. Ismét, mert sajátos demokráciánk még sajátosabb intézménye, na meg annak vezetője (egykoron vezetői, hiszen a kilencvenes évek elején volt már egyszerre két, egy román és egy magyar kormánybiztosa is Kovászna megyének) immár többedszerre kerül a célkeresztbe.

Ezúttal némely, magukat kereszténydemokratáknak nevező RMDSZ-esek – helyi vezetőjük harcias kiállása révén – próbálták forrósítgatni a levegőt Horia Grama személye körül. Ami talán fel is forrósodott volna, ha a prefektus ellen indított támadás hangzavara mögül nem a pótcselekvés szirénhangja szűrődne ki. Hiszen olyan ez, mintha egy fülsüketítően zötyögő szekér elé más lovat kötnénk, s még a bakon ülő kocsis is a régi maradna.

A hangzavart okozó háromszéki magyar szenátor ugyanis csak azt felejti el, hogy az RMDSZ kormányba lépésekor épp a szövetség engedte át – a jelek szerint végleg – a törvényesség felügyeletét a mindenkori kormányerők legnagyobb politikai pártjának. Így válhatott egy magyar többségű adminisztratív területen mondhatni törvényszerűen kötőfékké eme rosszemlékű intézmény. (Az interbellum idején regnáló Bidu prefektus emlékműromboló ténykedéseiről még a nem őshonosak is hallottak errefelé.) Mert hiába a zengzetes politikai összeborulások mutatványa, hiába a pontokba szedett egyezmények, határidős protokollumpontok útvesztője – az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvései ellentétesek az egységes nemzetállami felfogással és gyakorlattal.

Egy többségében magyarok lakta régióban a decentralizáció, a valós önkormányzatiság aligha függ a román prefektusok személyének csereberéjétől. Mi sem lenne természetesebb, mint azt kérni, amiért hajdanán – amikor a megye első román prefektusát kapta, épp a jelenlegi SZDP-képviselő, Adrian Casunean Vlad személyében – utcára vonult a tömeg: magyar kormánybiztost. Vagy ami ennél is demokratikusabb lenne: fölszámolni ezt a sóhivatalt, ami prefektúra néven béklyózza a tényleges önkormányzást.

Csáky D. Tibor

nyomtatható változat

Székelyudvarhely

Rendkívüli erdőügyletek

Mircea Dusa, Hargita megye prefektusa törvénytelennek minősítette a székelyudvarhelyi városi tanács idei 20-as számú határozatát, mely arról szólt, hogy a tanácsosok társulnak a Libán Közbirtokossággal, amivel átruházzák a város 1074 hektárnyi erdejét a magánerdészetnek – jelentette be Szász Jenő polgármester. Sajtótájékoztatóján elmondta, hogy ezt az erdőrészt ő és hivatala perelte vissza a városnak, és hogy annak a magántársulásnak most éppen az az elnöke, aki a per folyamán legjobban ellenezte, hogy a városé legyen újra a terület. Szász kihangsúlyozta, hogy ennek az erdőrésznek a mostani értéke 300 milliárd lejre rúg, ami több mint a város idei költségvetése. Ilyen körülmények között az elöljáró nem érti, hogy egyesek miért akarják a város vagyonát elherdálni, nem pedig gyarapítani. A tanácsosok az ilyen határozatokat mindig rendkívüli üléseken hozzák, melyeket ők maguk hívnak össze előszeretettel, s a kizárólag RMDSZ-esekből (és két formailag független tanácsosból) álló képviselő-testület ezen határozattervezetei nem járják meg előzőleg a polgármesteri hivatal illetékes szakosztályait, jogszerűségüket, hasznosságukat, kihatásukat, célszerűségüket nem vizsgálja senki.

H. S.

nyomtatható változat

Fordul a kocka

A marosvásárhelyi RMDSZ-körzetek közül az egyes számú belvárosi tisztújító közgyűlést tartott a szövetség Maros megyei székházában, ahol is felvonult a csúcsvezetőség számos bizalmasa és szószólója. Az ülést maga Borbély László parlamenti képviselő, országos ügyvezető alelnök vezette. Kemény szóváltásokra került sor, ugyanis jelen voltak a belső ellenzék képviselői, a reformosok és polgári körösök, akik megpróbáltak gátat vetni a kincstári RMDSZ-propagandának. A tisztújítás első fordulójában körzeti elnököt választottak, ám amikor kiderült, hogy Fodor Imre alpolgármester kapta a legtöbb voksot, a Markó-vonal emberei közül némelyek minősíthetetlen megjegyzéseket tettek a jelenlevőkre, majd sértődötten kivonultak – nyilatkozta lapunknak az egyik részvevő. Ezután az öttagú választmányra szavaztak, a pártvezetés emberei innen is kibuktak. l A hétvégén Nagyernyében tanácskozott a Maros Megyei Polgári Mozgalom. Elfogadták az alapszabályzatot, következik a bejegyzés. Nyilatkozatot adtak ki Menjünk együtt! címmel, ebben egyebek mellett a sunyító erdélyi magyar "politikai elitet", az ehhez dörgölőző sajtót, a román államegyházi terjeszkedést és asszimilációs politikát, az RMDSZ belterjességét és antidemokratizmusát bírálják, arra kérve az erdélyi magyarokat, hogy minden településen hozzák létre a keresztény szellemiségű, nemzetünknek elkötelezett polgári köröket, és csatlakozzanak a kibontakozó magyar polgári mozgalomhoz.

nyomtatható változat

A városi rang sínen van

Múlt heti lapszámunkban a városi rangra törekvő Nyárádszeredán készült riportot közöltünk, s mire a lap megjelent, jött a hír: a képviselőház plénuma április 1-jén megszavazta a Borbély László, Kelemen Atilla és Makkai Gergely Maros megyei RMDSZ-képviselők által kezdeményezett törvénytervezetet, amely a Maros megyei nagyközség várossá nyilvánításáról szól. A ház előtt Borbély tartotta fenn a javaslatot. A képviselő hangsúlyozta, hogy az előírt népszavazáson 98,39 százalékos volt a részvételi arány. Ha a törvénykezdeményezés megjárja a felsőházat is, megszavazzák és az államelnök jóváhagyja, a Hivatalos Közlönyben való megjelenését követően Nyárádszereda városi címre lesz jogosult.

nyomtatható változat

kapcsolatok

Sepsiszentgyörgyi konferencia a jövőtervezésről

Legyen székelyföldi fejlesztési régió!

A hazai fejlesztési régiók működésének elemzését, az eddiginél hatékonyabb régiók kialakítását kérték a Sepsiszentgyörgyön összegyűlt önkormányzati vezetők. Leonard Cazan fejlesztési miniszter ugyanakkor a jelenlegi és induló régiós programokról beszélt.

Az Önkormányzatok a Székelyföldért című konferenciát megelőzően Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsának elnökei, RMDSZ-es politikusok, önkormányzati vezetők, illetve egyházi elöljárók Prosperitas néven egyesületet hoztak létre. A beszédes nevű civil szervezet, a szándék szerint, a leendő székelyföldi fejlesztési régió kiépülő intézményrendszerét alapozza meg.

A jövőtervezés jegyében zajlott a pénteki konferencia is. Miután Demeter János Kovászna megyei tanácselnök kifejtette, hogy miért nem felel meg a jelenlegi regionális struktúra (mesterségesen hozták létre, a politikum nem tudta megfogalmazni regionális politikáit, sőt a szakmai viták is elmaradtak), Markó Béla szövetségi elnök kijelentette, hogy az RMDSZ-nek nem felel meg ez a rendszer. Markó szerint nem román–magyar kérdésről van szó, mert az ország gazdasági érdekei egybeesnek a Székelyföld hasonló érdekeivel, ezért a kormánypárttal megkötött protokollumban is az ilyen jellegű gazdasági fejlesztésre koncentráltak. Zsombori Vilmos, Hargita megye elöljárója szakmai fejtegetésekkel teletűzdelt előadásában az illetékes minisztériumokban készült néhány új elképzelést is ismertette. A közigazgatási és regionális reformok egyike sem tartalmaz olyan elképzelést, amely például Hargita és Kovászna megyét egy struktúrába vonná el – mondta el Zsombori, aki több székelyföldi "változatot" is vázolt (a magyar "nagy"-régiótól a Kárpátokon "átívelő" régiókig).

A konferencia szünetében a tárca igazgatóinak kíséretében megérkező fejlesztési miniszter – gondosan elkerülve a regionális berendezkedés reformjának kérdését – új programokra hívta fel az önkormányzati vezetők figyelmét, akik – kihasználva az alkalmat – saját gondjaikkal hozakodtak elő. Marius Profiroiu, a közigazgatási minisztérium államtitkára a témánál maradva kijelentette, hogy hamarosan egy nemzeti bizottságot hoznak létre, amely felülvizsgálja a kormány regionális politikáját.

A konferencia részvevői egy már korábban egyeztetett zárónyilatkozatot fogadtak el, amely egyebek mellett leszögezi: a tanácskozás részvevői együtt fognak működni az RMDSZ minden szintű képviseletével annak érdekében, hogy a Székelyföld regionális érdekeit érvényesítsék. Kérik a szövetség országos vezetőségét, hogy kezdeményezze a kormánynál a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók működésének sürgős elemzését és ennek alapján támogassák az eddiginél hatékonyabb régiók kialakítását.

A szavazás után Ráduly Róbert csíki RMDSZ-képviselő felvetésére, miszerint immár elengedhetetlen a székelyföldi közös akarat, illetve az akarat érvényesítését szolgáló közös modell megfogalmazása, Virág György, Maros megye tanácsának elnöke kifejtette: a konferencia egy folyamat része, most a három megye együttműködési készségét fogalmazták meg.

Csáky D. Tibor

nyomtatható változat

"Kulturális telekügylet" Nagyváradon

Kéz kezet mos a helyi tanácsban

Az eset nagy felháborodást keltett a nagyváradi polgárság soraiban: a helyi önkormányzat egy pár perces szavazási procedúrával átjátszotta a köztulajdonban lévő belvárosi Nyári Színházat egy szesz- és üdítőipari vállalkozásnak, amely már korábban rátette a kezét a Bémer téri szecessziós műemléképületek egy részére, és a diplomagyárként emlegetett állami egyetemmel versengve terjeszkedik a városban és szerte a megyében. A romániai újgazdagok százas listáján igen előkelő helyen álló Micula testvérek már a kilencvenes évek elején kinézték maguknak a két és fél évtizede kihasználatlanul álló kulturális intézményt, de meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg eredeti céljának megfelelően hasznosíthatnák. Miután nemrég a létesítmény papíron is átkerült a megye tulajdonából a városéba, a váradi önkormányzat egyfolytában azon spekulált, miként játszhatná át a rendkívül értékes telket színpadostul-nézőterestül a Transilvania General Import-Export cégnek. A március 27-ei tanácsülésen aztán egy olyan határozati javaslatot terjesztett be a többi két-három tucat közé ékelve a polgármesteri hivatal, amely homályos hátterű területcserék révén a milliárdos ikerpárnak adná át a Nyári Színházat. Némi vitát követően a 31 fős képviselő-testületből jelen lévő 29 tag 25 igennel, 1 nemmel, 3 tartózkodás mellett rábólintott az intézmény "elvi szintű" felszámolására. A kilencből jelen lévő nyolc RMDSZ-es tanácsostól – Balogh Barnabás ref. lelkipásztor a felénél otthagyta az ülést – csak két tartózkodásra tellett, az egyetlen ellenszavazat Orbán Mihály nevéhez fűződik, aki az RMDSZ-frakció "fekete báránya", lévén a Reform Tömörülés korábbi megyei vezetője.

– Napirend előtti felszólalásomban megpróbáltam levétetni a napirendről ezt az előterjesztést, amelyet egyszerűen törvénytelennek tartottam, mivel egy ilyen nagy horderejű kérdést egy rendkívül hiányos, ködösen megfogalmazott, könnyen félreértelmezhető határozati javaslattal próbált a maga javára fordítani egy érdekcsoport, a polgármester közreműködésével, aki az előterjesztő volt. Homályos az egész tranzakció, semmilyen pontos adatokat nem tartalmaz a területcseréket illetően a határozat, és körülbelüli számokkal operál. A Nyári Színház hasznosítására született 1989 utáni ötleteket rendre megfúrták valakik valamilyen szinten, a létesítmény csak néhány hónapja került a város tulajdonába, és azóta egy tanácsülésen sem beszéltünk arról, hogy mit lehetne vele kezdeni kulturális intézményként. Úgy látszik, a város egyes vezetői folyamatosan tárgyaltak a képviselő-testület háta mögött Miculaékkal, akik az ultracentrális telekért cserébe valami majdan megvásárolandó kültelkeket meg más területdarabokat ajánlottak fel. A Nyári Színház helyén egy luxusszállodát és mélygarázst építenének, de ott majd még más igényeik is lesznek, esetleg bontásra is sor kerülhet, mert jelenleg a létesítményt épületek zárják körül...

– Ön szerint az RMDSZ listáján a városi tanácsba bejutott többi magyar képviselő miért nem utasította el ezen kultúraellenes határozati javaslatot?

– Nyilván őket kell erről kérdezni, nekem csak sejtéseim vannak, beszélik, hogy a megyei elnökség adott utasítást a politikai kompenzációra: mivel a román többség korábban rábólintott a bihari RMDSZ-vezetők Mecénás Alapítványának telekigényére, most a magyar tanácsosoknak kellett együtt szavazniuk a román kollégákkal, akik ugye a Micula-testvérek, azaz a "nemzeti nagyipar" térnyerésének elkötelezett támogatói.

A nemrég bejegyzést nyert nagyváradi Magyar Polgári Egyesület közleményben tiltakozott az önkormányzat kultúraellenes döntése ellen, csalódását fejezve ki a legutóbbi választásokon bársonyszékhez juttatott helyi képviselők nemtörődömségével szemben, polgári összefogást sürgetve a Nyári Színház megmentéséért.

K. A.

nyomtatható változat

Határ menti expó

A Határ menti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása 2003. április 25-én és 26-án szervezi meg a Biharkeresztesi Városi Sportcsarnokban (Magyarország) a VI. Határ menti Kiállítást és Vásárt, a Bihar–Bihor Expót. Fővédnök Csillag István gazdasági miniszter. A kiállításon hagyományosan a mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben és a szolgáltatásban érdekelt cégek, vállalkozások mutatkoznak be, de alkalmanként lehetőség nyílik művészeti, oktatási kiállítások rendezésére is. A kétnapos program során a vásárnak kísérőrendezvényei lesznek: 25-én szakmai előadások három szekcióban (határ menti gazdasági együttműködés és turizmus, alap- és felnőttoktatás, önkormányzatok, kistérségek és régiók szerepe az EU-ban); 26-án cégek, vállalkozások mutatkoznak be szakmai fórumon. Mindkét napon szórakoztató, kulturális, civil és sportprogramok közül választhatnak a látogatók. A kiállításra 700 m2 fedett és 1500 m2 szabadterület áll rendelkezésre. További információk: Gyökös Zoltán: 0036/30/206-6156; Köszörűs Zoltán: 0036/30/963-5590. E-mail: koszorus.zoltan@axelero.hu. Tel./fax: 0036/54/541-015.

nyomtatható változat

szóra bírtak

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, illetve szerkesztve közölje. A Szóra bírtak az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.

A népszavazás elé

Egy hír: a Magyarok Világszövetsége elutasítja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. És kettős állampolgárságot követel. 2000. június 13-án az Erdélyi Naplóban megjelent írásomban foglalkoztam a Magyarok Világszövetségében kialakult botrányos helyzettel. Amire a Tisztelt Szerkesztőség megjegyzésében terjedelmesen reagált, nem egészen értve egyet az általam írottakkal. Mivel az MVSZ-nek ez az EU-ellenessége szintén botrányossá válhat, aktuálisnak véltem vele foglalkozni. Nem bírálati szándékkal. Inkább az április 12-ei közeli magyarországi népszavazással kapcsolatban. Ha azt a szorgos tevékenységet figyeljük, amivel ennek a referendumnak a pozitív eredményét negatívra óhajtják átfordítani – felhasználva a tájékozatlan, jövőjét el nem képzelő, múltjában csalódott tömeg lelkiállapotát –, ez sikerülhet is. De a kívülmaradás helyzetében milyen sors vár az országra? Amelyet a már belépett vagy belépésre váró mohó és falánk szomszédság zár gyűrűbe...

Tanulságul megírom 1943-ban megélt esetemet. Akkor Budapesten dolgoztam egy első osztályú hadiüzem óragyárában. Svájci érdekeltség volt és svájci licenc alapján időzítő óraműveket gyártott a német légelhárító tüzérségnek. Különleges megmunkáló szerszámokat is a svájci cégtől kaptuk. Hívattak az óragyárat vezető, kolozsvári származású Kürtös Loránd műszaki tanácsoshoz. "Magára gondoltam, meg kell sürgősen oldanunk az üzem munkamaróinak házi gyártását, mert a svájciaktól többé nem kaphatunk. Egész évi termelésüket megvették az amerikaiak azzal, hogy otthagyják náluk, megőrzésre... Ha nem sikerül megoldani, megáll a gyártás. Ezért áthelyeztem a kísérleti műhelybe, csak nappali műszakra. Mindent megkap, ami kell, de a legrövidebb időn belül sikerülnie kell." Nem részletezem, hogy miként, de megoldottam. Amidőn a napi raportban ezt közöltem, megköszönte (úriember volt) és közölte, nincs már szükség a szerszámgyártásra, mert a svájciak ismét szállítanak. Az alábbi magyarázat miatt, ami megfontolásra késztető, közöltem a fentieket.

1943-ban Svájcot az olasz és német okkupációs gyűrű vette körül, és a semleges állam részére életbevágó import tranzitként e gyűrűn át érkezett a világ másik oldaláról. Így például a svéd acél is. Nos, az így érvényesített embargó miatt például a naponta szállított félmillió óramű-gátkereket sem kapta meg a német megrendelő. Ezért meggátolták a tranzitot, mire a svájciak titokban még egyszer eladták, amit már eladtak. Mert mást nem tehettek.

Az Európai Unió alapvető szándéka az egész európai területet "bekebelezni". Erre, a belső és külső biztonságot megerősítő integrációra építve elképzelhetetlen be nem lépett szigetek teremtése az integrált Európában, mert ezek pont a célt, a biztonságot tennék vitathatóvá. Az egyesült Európában a kettős állampolgárságnak ugyanúgy, mint a kedvezménytörvénynek értelme nem lesz. Mert európai állampolgár lesz mindenki és a kedvezményeket bárki saját versenybeli tehetségével érheti el. Bár ezt a helyzetet egy szocialista nevelést kapott egyén itt, keleten nem tudja felfogni. Mert arra nevelték, hogy a párt és az állam az orránál fogva vezesse, nem pedig tehetségének (ha van) bevetésére, saját boldogulása érdekében.

Akik az említett határozatot hozták az MVSZ-ben, ilyenek lehetnek. Ámbár talán mégsem ártana nyilvánosságra hozni, hogy ki javasolta ezt a határozatot. Mert az MVSZ már így is megcsonkíttatott, és lehet, hogy ez az akció a "peremekről" származó, fennebb említett szomszédság bérmunkája.

Kövér Gábor
Arad

nyomtatható változat

1003-ban Gyula vajda "csak" gyula volt

Gyula vajdáról röviden című, e hasábokon februárban megjelent írásában a marosvásárhelyi Ú. Nagy István egy korábban megjelent román nyelvű könyv azon állításával száll szembe (különben helyesen), miszerint az 1003-ban Szent István által elfogott és Esztergomba szállított Gyula vajda román lett volna, s a román Erdély képviseletében maradt volna alul a harcban. A szerző a továbbiakban leszögezi: "Gyula vajda Szent István nagybátyja volt. Szent István római katolikus, Gyula vajda pedig görögkeleti vallású volt".

Nos, úgy gondolom, hogy a fentiek megérdemelnek némi gondolkodást, illetve helyreigazítást.

Szögezzük le mindjárt elöljáróban, hogy 1003-ban nem létezett semmilyen vajda a fő magyar tisztségviselők között. A német évkönyvek által említett Gyula "király", tulajdonképpen a törzsszövetség második számú főembere volt, a gyula, a seregek vezére, de az első számú kende mögött és alárendeltségében. Az említett gyula nagyapja valóban felvette a keresztséget Bizáncban 952–953 körül, s hozott is onnan egy szerzetest, Hierotheoszt, aki a bizánci császártól Turkia püspöke címet kapta, és megbízást a térítésre. Ennek a gyulának szálláshelye valószínűleg a mai Gyula város környékén lehetett; ambiciózus fia – aki kacsingatott az "autonómiára" – keletebbre, Gyulafehérvárra tette székhelyét. Fia pedig (akit Prokuj néven ismerünk) valóban Szent István nagybátyja volt, hiszen nővére, Sarolta, Géza fejedelem felesége volt. Éppen akkor (997-ben) a bizánciak 300 év után először ismét elérték a Dunát, s félő volt, hogy Prokuj és Bulgarochtonos Vazul esetleg szövetséget köt. Ezt megelőzendő vitte Gyulafehérvárról Esztergomba Szent István a gyulát és két fiát, a Ú. Nagy István által említett Boját és Bonyhát.

Az erdélyi vajdaság intézménye csak a 12. század végére alakult ki, 1199-től folyamatos; 1003-ban tehát még nem létezett. A 11. század folyamán a gyula méltóságnév személynévvé alakult, s valóban volt Gyula vajda, kétszer is a 13. század folyamán.

Ami pedig a két "főszereplő" vallási hovatartozását illeti, 1003-ban az még nem volt a mai fogalmak szerint elkülönülve. Persze hogy voltak ellentétek a római püspök (pápa) és a konstantinápolyi pátriárka között, de a kölcsönös kiátkozás 1054-ben volt. (Ezt tartják az egyházszakadás dátumának.) Talán 1204-ben, Konstantinápoly keresztes lovagok általi bevételekor mélyült áthidalhatatlanná a két egyházat elválasztó szakadék, bár még ezután is történtek kísérletek az egység helyreállítására, főleg a törökökkel szembeni ellenállás jegyében. Hogy a 11–12. század folyamán még túlzás római katolikus és görögkeleti külön egyházakról beszélni, azt egyebek mellett az Árpád-házi királyok, hercegek és hercegnők házassági kötelékei bizonyítják, amelyek a Bizáncban uralkodó családok sarjaival köttettek.

Kálmán Gyula
Csíkszereda

nyomtatható változat

Egy hibás taktika és annak következményei

Az RMDSZ a maga taktikáját a "kis lépések" taktikájaként határozza meg.

Igen. Valóban kis, sőt: nagyon-nagyon kis lépéseket tesz a magyarság nemzeti közösségünk megmaradása érdekében. Olyan kicsik ezek a lépések, hogy már-már a fürdővízben nincs is gyermek, nem ment, hanem elad bennünket. Hogy milyen kicsik, sőt kisszerűek, vagy még kifejezőbben: milyen pitiánerek ezek a lépéskék, csak néhány példával érzékeltetem. Amikor megmaradásunk alapvető kulcsainak egyike az oktatás, nem a magyar oktatás önkormányzásáért emel(t) szót, s nem annak az elérésére fektette a hangsúlyt, hanem azért nyitott össztüzet, hogy a történelmet és a földrajzot ne kelljen a magyar gyermekeknek románul tanítani. Elképesztő hiba volt, és eredménye sem lehetett, mert kifelé a román nyelv ellenességének, sőt: románellenesnek lehetett beállítani. Vagy: már nincs is magyar állami egyetemigény, mert a "kis lépés" már így alakult: egyes magyar karok felállítása. S miközben ezért törik a lándzsát, még ahol voltak magyar karok (pl. a Gheorghe Dima Zeneakadémián vagy a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán), ott is megszűntek. Vagy az önkormányzatiság. Holmi százalékokon lovagolnak, hogy 10 vagy 20 százalék legyen a nyelvhasználatra feljogosító alsó határ, aközben elveszítjük az utolsó bástyát is, ez év januárjától kezdve még történelmi egyházaink sem vezethetnek magyar adminisztrációt. Pedig ama gyulafehérvári határozatok magyar adminisztrációt ígértek hajdanán nekünk! És miközben önkormányzatról beszélnek, pártpolitikai prédaterületté válnak az önkormányzati intézmények, s még akkor is, amikor kormányban voltak, alku tárgya lett, hogy a székely megyékben legalább 50 százalékát megkapja a magyarság az intézmények élén (tanügy, kultúra, pénzügy, egészségügy, adóügy stb.), s hogy a kormányból kiestek, eme intézmények messze 50 százalék felett román vezetés alá kerültek. S alku tárgyává lett (íme, a kis lépés!), hogy Háromszék megye élén ne legyen magyar prefektus, majd nem lett sehol sem. És az már nem is alku tárgya, hogy a prefektusok teljesen törvényellenesen a törvénytelenségek, a magyarellenesség képviselői a magyar megyékben, s ilyesmiket akadályoznak meg, mint: magánerdészetek létrehozása, vagy hogy azok hatóköre minimálisra korlátozódjék, s így nyakát lehessen tekerni az erdők-földek részbeni (és nem teljes) visszaadásának is. És folytatni lehetne a sort. Ám nézzük másik oldalról a dolgot.

Mert az RMDSZ-nek bizonyítania kell, hogy eredményeket ér el, s mert íme, a magyarság vele szembeni elégedetlensége mind-mind fokozódik, egyre nagyobb méreteket ölt, amihez olajat adott a szatmári kongresszuson elkövetett mérhetetlen baklövés, hogy nem elégedtek meg egy hatalmi többség lehetőségével, abszolút hatalomra törtek, kirekesztősdit játszottak, s ezzel nyitották rá önös – s nem magyarságvédő – politikájuk fonákságaira a magyarság szemét. Bizonyítania kell, hogy "óriási eredményeket" ért el. Így hát sikerpolitika látszatát kell kelteni. S ama piti eredményeket felnövelik! Az eredménytelenségeket eltitkolják. Pl. politikai elemzők kimutatták, hogy a kormánypárttal kötött tavalyi paktumban szerepelt egyezségeknek nagy része az idei paktumban is szerepel, s mi másért lehet ez, ha nem azért, mert a kormány megszegte az ígéretét. De ezt kimondani nem lehet! Mert ugye sikerről kell beszámolni! És ezzel elvágják a harc lehetőségét is. Kétfelé hazudni egyszerre nehéz. S ha kifelé – népünk felé – ama paktum fényes sikeréről kell ordítani, akkor befelé hogy lehetne azt mondani, hogy becsaptatok, nem tartottátok be a vállalásaitokat! És azt sem lehet, hogy nemzetközi szinten szóvá tegyük bajainkat, sikertelenségeinket, becsapottságunkat, mert paktumunk van, hogy megoldjuk belülről a bajainkat. Tehát: Romániában minden rendben, a nemzeti kérdés példásan van megoldva. És szükségünk sincs autonómiára, mert benne vagyunk a hatalomban, a legmagasabb szintű önkormányzatot valósítjuk meg, azaz: vígan készítjük saját koporsónkat, ácsoljuk saját keresztünket. Miközben vezetésünk sikert sikerre halmoz, aközben csúszik ki a lábunk alól a szülőföld, vesznek el városaink (Nagyvárad és Kolozsvár után már Marosvásárhely is, s ha így megy, jön Sepsiszentgyörgy meg Csíkszereda, s Gyergyószentmiklós is a sorban), csendőrlaktanyák épülnek a mi megfélemlítésünkre-megfékezésünkre, a rendőrségi állományok Székelyföldön háromszorosát teszik ki az országos átlagnak (Kovásznán a Ceausescu-rendszerben 18 rendőr volt, ma közel száz, és abból egy vagy két magyar). És erről hallgatunk, mert mi kormányzunk vagy szövetségesek vagyunk a kormányzásban, és mert jogaink tökéletesen érvényesülnek. S miközben folyik a hazugságmaszlag ömlesztése ki- és befelé, a nemzet pusztul, a fiatalság menekül a fertőből, az idősek kihalnak, s aki még van, az a reménytelenségbe fullad bele. Éljen hát az RMDSZ, éljen a sikert sikerre halmozó érdekvédő egyesület, amely ha népünk érdekét nem is, de önmaga érdekét valóban nagyszerűen védelmezi. Épp csak hogy ebbe bukunk bele, ebbe pusztulunk bele.

Gazda József

nyomtatható változat

Oly módon alakíthatjuk ki saját életünket, ahogyan gondolkozunk és tevékenykedünk!

Ezzel a címmel küldött egy kései beszámolót a március 15-ei zilahi ünnepségekről hűséges olvasónk, Simonfy Irén festőművész, bizonyára hiányérzete támadhatott amiatt, hogy a nemzeti ünnep után három nappal megjelent lapszámunkban nem olvasott a szilágysági eseményekről. Ez igaz, a helyszűke és a szoros lapzárta volt ennek az oka, viszont a március 25-ei számunkban már olvasható volt Szabó Mária Magdolna Egységben, de külön című, ámbár nem a teljesség igényével készült tudósítása a különböző rendezvényekről. Levélírónknak köszönjük szíves igyekezetét, kiemelve írásából: a zilahi Kálvineumban lezajlott lélekemelő megemlékezés és ünnepi műsor aktív részvevői voltak a helyi magyar katolikus és baptista közösségek kulturális csoportjai is, nemkülönben az innen elszármazott Antal Ildikó és Tyukodi Szabolcs színművészek is.

nyomtatható változat

Évkönyv

A Szilágysági Vidéki Napló 2003-as évkönyvét "új" megkülönböztető jelzővel adták ki Zilahon az év elején, mivel a hasonnevű hetilap egykori munkatársainak a nevéhez fűződik, élükön a szerkesztő Papp Lajossal. A különböző témák között egyensúlyt teremtve, változatos olvasnivalót kínálnak kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Igyekeztek minden korosztály igényeit kielégíteni, és természetesen a fiatalokról sem feledkeztek meg. A kalendárium még kapható szerte a megyében, főként a református parókiákon.

nyomtatható változat

boszorkányok

Szigligeti Társulat

Belső tüzek, máglyalángok

Ha vannak olyanok, akik mások lelkén és gondolatain akarnak és tudnak uralkodni, akkor lesz máglyahalál is, vésztörvényszék is, megaláztatás és tömegpusztítás. 1953-ban, amikor McCarthy szenátor lett az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság Állandó Nyomozási Albizottságának az elnöke, Arthur Miller megírja harmadik sikerdarabját, A salemi boszorkányokat. Egy 1692-ben megtörtént esetet dolgoz fel: a New England-i városka, Salem szűkkeblű puritánjai boszorkánynak nyilvánítottak és megégettek tizenkilenc embert. A korabeli dokumentumok csak a tényeket rögzítik, Miller – immár a freudi lélektan felfedezéseivel vértezetten – magyarázatot is ad a barbár tettre. Elfojtások, hisztéria, manipuláció. S lesz belőle a huszadik századi drámairodalom egyik legfelemelőbb, legkatartikusabb darabja, megannyi remek szereplehetőséggel.

Harmincnyolc éve mutatta be először a nagyváradi színház, s az idei évadban ismét műsorára tűzte a magyar tagozat, Kovács Levente rendezésében. Az eredmény felemás: a mélyen átélt, nagy gonddal felépített alakítások mellett sutaságok, felületességek. A darab tengelye a Proctor házaspár: az elszürkítő, lélekölő mindennapi robotból az igaztalan vád menti ki őket, s a vérbő farmer és merev, puritán asszonya az emberség tüzében edződve magasodnak fel egymáshoz. Medgyesfalvy Sándor és Fábián Enikő legjobb formáját hozta, kettősük legutóbb talán a Három nővérben volt ennyire meggyőző, igaz és mélyről fakadó. Dobos Imre pénzsóvár, képmutató, demagóg lelkipásztora és ifj. Kovács Levente Hale tiszteletese nagyon jól kiemelte a korlátolt, elvakult és az érző-gondolkodó, megváltozni képes ember helytől és időtől független ellentétpárját, Kardos M. Róbert pedig hátborzongatóan bizonyította, mire képes az intoleráns hatalom. Molnár Júlia új oldalát csillantotta fel: remek kabinetalakítással formálta meg a sunyi, alakoskodó, valójában a nála gyengébbeket bábként rángató Titubát. Nagyon tetszett Halasi Erzsébet eszköztelensége, ahogy éreztette a fizikai megtöretés ellenére törhetetlen erkölcsi erőt. Gajai Ágnes szerencsére megszabadult a fenyegető üdvöske szerepkörtől, s így bizonyíthatta, mit kezd azzal a Mary Warrennel, akiben felizzik ugyan az igazság utáni vágy, de aztán mégis inkább visszasunyul a nyájba. Sajnos a darab legkomplexebb figuráját, Abigail Williamset Fodor Réka nem tudta, hová is tegye. Hisztis, útszéli kis ribanccá degradálta, aki egyik ölből a másikba ugrálna, s ha nem lehet, akkor őrjöng. Épp Abigail tragédiáját nem látta meg, azt, hogy kielégítetlen altesti szenvedélye nemcsak saját énjét pusztító belső tűz, de amikor átszakad a józan ítélőképesség gátja, akkor tömegpusztító máglyalánggá válik.

Külön kell szólnom Florina Bellinda Birea díszlet- és jelmezterveinek negatívumairól. Nem a legkisebb részletre is kínosan ügyelő naturalista bedíszletezést hiányolom, de lassan már kórossá válik a jelzést is alig jelző, egy-két ide-oda fordított székből álló színpadkép. Épp ennyire csóró volna ez a váradi színház? A jelmezek pedig kimerítik a tökéletes melléfogás fogalmát: a helynek és időnek (majdnem) megfelelő ruhák mellett Abigail a strichelő szerelésben még ha akarta volna sem tudja elhitetni, hogy igazán vágyik Proctorra. De az ízléstelenség és funkciótlanság csúcsa mégis a Putnam házaspár szörnyű, fekete vinilin ancúgja volt. Vagy netán így írják le az anyagraktárban porosodó készletet?

Az egyenletesen fokozódó drámaiság és az említett jó alakítások már-már feledtették volna a sutaságokat, amikor "búcsúzóul" a rendező fejbe kólintott a varázsüst körüli bártánccal. Hogy aki netán nem érti, az…? Nem tudom, de nagyon rossz szájízzel távoztam. Nem a nézőket sajnáltam, mert a néző sokat elbír, s talán volt, aki még örült is, hogy ilyen vidám a máglyahalál. Nem, én a jó darabot és a nagyot alakító színészeket szántam.

Molnár Judit

nyomtatható változat

A szobrász, aki beletartozik a városképbe

Marosvásárhelyen – legalábbis látásból – igen sokan ismerik. Egy kis költői túlzással élve akár azt is állíthatnánk: beletartozik a városképbe. Viszont csak kevesen tudják róla – azt is inkább az ősvásárhelyiek –, hogy HORVÁTH ÖDÖN a neve és szobrászművész.

– Honnan és hogyan indult el a pályán?

Mint sok más egykori művész- és széplélek barátom, én is itt láttam meg a napvilágot, méghozzá 1953-ban. 1972-ben érettségiztem, az akkor még igen jó nevű helyi Művészeti Líceumban. Olyan neves tanáraim voltak, mint Barabás István, Barabás Éva, Piskolti Gábor, Izsák Márton, Bordi Géza, Nagy Pál vagy Hunyadi László, akik művészként és emberként egyaránt sokat nyújtottak nekem és a hozzám hasonlóknak. Ezek a tapasztalatok a későbbiekben igen nagy hasznunkra váltak. Hiszem és vallom: ezek nélkül nem élhettük volna túl a korszak – vagy kórszak? – megpróbáltatásait.

– Az érettségi után mintha törés állt volna be a művészi pályáján...

– Ez így igaz, de nem csak az én esetemben. Akkoriban igen nehéz volt bejutni a kolozsvári főiskolára, sokszor évekbe telt, amíg sikerült. Volt, akinek egyáltalán nem, ennek ellenére mégis kiváló művész vált belőle. Mégis azt mondom: a hetvenes évek, el egészen a nyolcvanasok derekáig – ekkor vált sokak számára elviselhetetlenné a nacionálkommunista diktatúra – gyönyörűek voltak. Az akkorihoz hasonló élénk művészeti és társasági élet talán már sosem lesz Vásárhelyen, legalábbis belátható időn belül...

– Aztán – az ismert okokból – szétszéledt a társaság. Ma már az anyaországban is eseménynek számít a Marosvásárhelyi Műhely, ismertebb nevén a MaMü egy-egy rendezvénye, kiállítása. Ön sosem gondolt arra, hogy másutt talán jobb lenne?

– Hazudik, aki azt állítja, hogy nem... De valahogy úgy alakult, hogy maradtam, az utolsó mohikánok egyikeként... De azért tartom a kapcsolatot a külföldre szakadt "régi játszótársakkal".

– Végül csak sikerült bejutnia a főiskolára.

– 1981-ben végeztem a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati karán, Vetró Artúr tanítványaként.

– A szobrászat idő- és pénzigényes műfaj. Miből él meg manapság egy olyan ember, aki erre adta a fejét?

Egy ideig kirakatrendezőként is dolgoztam, húsz esztendeje pedig a bábszínháznál vagyok alkalmazásban, ahol bábokat tervezek és készítek. Közben pedig egy ideig a református temető régi sírköveinek feliratozását, olvashatóvá tételét végeztem. Ebből született a boldog emlékezetű Csekme István bácsi könyve.

– Ilyen elfoglaltan mikor jut idő a művészetre?

Az ember, ha működik benne az alkotási kényszer, akkor mindenképpen szakít időt a munkára. Való igaz: nem vagyok az a típus, aki akkor is dolgozik, amikor nincs mondanivalója. Egyébként az én kis méretű, többnyire absztrakt munkáim nem igényelnek túlságosan sok időt. Általában vegyes technikával dolgozom, szeretem ötvözni az anyagokat, például a fémet az alabástrommal.

– Nagyobb méretű munkákra, mondjuk köztéri szoborra nem gondolt?

– Ahhoz aktívabbnak kellene lennem, pályáznom, nyüzsögnöm... Ez pedig nem az én világom. Az utóbbi két évben pedig még a munkához sincs nagy kedvem, nemhogy a magam adminisztrálásához.

– Miért?

– Szomorú, bosszantó történet. 1988-ban, amikor Dienes Attila kitelepedett, úgymond örököltem tőle a várbeli műtermet. Két esztendeje történt, hogy feltörték, s elvitték hat munkámat, azokat, amelyek igen a szívemhez nőttek, amelyektől semmiképpen sem akartam megválni... Nehéz napirendre térnem a történtek felett. Nos, azóta ment el a munkakedvem.

– Hol, merre voltak láthatók alkotásai?

– A munkáim méretei folytán önálló tárlatra nem gondolhattam, gondolhatok. Ezzel szemben részt vettem legalább tucatnyi csoportos kiállításon. De vásároltak tőlem magyarországi, német, svéd és spanyol műgyűjtők is.

– Meg tudná fogalmazni röviden művészi hitvallását?

– Nem szeretnék zavaros okfejtésbe bocsátkozni, ezért a költőt parafrazálva mondom: nem ellenzem, ha a szobrom rőffel méred, de ne a hosszát, a mélységét mérjed.

Sz. L.

nyomtatható változat

2003 – Rákóczi-év

Tragikus emberi sors, dicső történelmi szerep (III.)

1703. június 16-án Rákóczi hazai földre lép, hogy személyesen vegye kezébe a szabadságharc megszervezését, vezetését. Csakhamar bebizonyítja rátermettségét, bámulatos átgondoltsággal szervezi ütőképes hadsereggé a minden irányból táborába sereglő tömegeket, megszervezi a hadtápot, lovakat, szekereket, ágyukat szerez, intézkedik a tábori rendről. Felismeri, hogy a nemesség nélkül nem lehet sikeres a harca, ezért újabb kiáltványt intéz "az úri, nemesi és fegyverviselő mindennemű lakoshoz", felszólítva őket a haza felszabadításáért vívott harcra. Az eredmény nem marad el, sorra csatlakoznak a megyei rendek és szolgálatra jelentkeznek a hajdúk. Egyre több vár hódol meg, a szabadságharc futótűzként terjed a Duna–Tisza közén, Felvidéken és Erdélyben. Megszületnek az első nagy győzelmek, amelyek fokozzák a lelkesedést, erősítik a harci morált. Egyre több tekintélyes, nagy tudású tábornok, pl. Bottyán János, Forgách Simon, fiatal vitéz tisztek, Ocskai, Bezerédi csatlakoznak a szabadságharchoz, sőt később Károlyi Sándor és Esterházy Antal is kuruc tábornok lett.

A magyar ügy a nagyhatalmi politika fontos tényezőjévé válik. Külföldön mind többen figyelték növekvő rokonszenvvel a szabadságharcot. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a Manifestum, amelyet Rákóczi 1704 elején juttatott el az európai udvarokhoz, hogy tájékoztassa őket harca okairól és céljáról. Felsorolja a sérelmeket, melyeket a magyar nemzetnek a zsarnoki önkényt gyakorló Habsburg-uralomtól kellett elszenvednie, s kijelenti, hogy a törvényeket megszegő uralommal szemben az ellenállás nem lázadás, hanem jog. Nem lázadók törnek itt az alkotmányos rend ellen, hanem ősi szabadságáért küzd egy nemzet.

Feltehetően a Manifestum kedvező nemzetközi visszhangjának hatására Lipót császár fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezett, de nem fogadta el a Rákóczi által 25 pontba foglalt békefeltételeket. Így aztán a fegyveres harc tovább folytatódott, váltakozó sikerrel, de határtalan elszántsággal. 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen a magyar, székely és szász rendek Rákóczit egyhangúan Erdély fejedelmévé választották (távollétében). Ez fontos mozzanat volt a szabadságharc történetében, mert így hivatalos fejedelmi rangot nyerve nagyobb súllyal folytathatta diplomáciai tevékenységét az európai udvaroknál.

Nem sokkal ezután kedvezőtlen fordulat következett be a nemzetközi helyzetben, ami kihatott a szabadságharc sorsára is. 1704. augusztus 13-án a francia–bajor seregek Ausztriában a Duna-parti Höchstädt mellett vereséget szenvedtek az egyesült osztrák–angol–német birodalmi seregtől, aminek következtében az annyira várt francia támogatás elmaradt. Rákóczit azonban ez sem tántorította el a harc folytatásától. Még jobban megszervezte a hadseregét, bevezette a rendszeres zsoldfizetést, rézpénzt veretett (az ún. libertasokat), hatalmas birtokainak jövedelmét is, a bányavárosokból szerzett aranyat, ezüstöt fegyvervásárlásokra, a külföldi követségek költségeinek fedezésére fordította. Felismerte, hogy a mindenüvé eljutó újságoknak hatalmas szerepük lehet a hazai társadalmi erők mozgósításában és a nemzetközi közvélemény tájékoztatásában: Magyar Mercurius (Magyar Hírvivő), majd Mercurius Veridicus ex Hungaria (Igazmondó Magyarországi Hírvivő) címmel lapokat nyomtattat.

1705 szeptemberében a szécsényi országgyűlésben Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé választották, létrehozták a Szövetkezett Rendeket, melynek élére egy 24 tagú szenátust szerveztek. Hoztak még egy fontos határozatot: kimondták a lelkiismeret és vallásgyakorlat szabadságának alapelvét – amivel sikerült elsimítani a vallási sérelmek keltette ellentéteket.

A háború továbbra is váltakozó szerencsével folyik. 1706-ban Bottyán János és Esterházy Antal kuruc tábornokok az egész Dunántúlt uralják, sőt hadaik már Ausztriában portyáznak. Közben meghal I. Lipót császár, és az új uralkodó, I. József békét szeretne.

A császár Rákóczinét küldi követségbe a fejedelemhez császári tanácsosok népes hadával, akik fél éven át tárgyalnak, de nem jutnak egyezségre. Rákóczit német választófejedelmi rang ígéretével próbálják elcsábítani, de ő Magyarország és Erdély szabadságát tartja fontosabbnak, s a harc folytatását választja. Ehhez elengedhetetlen volt a francia segítség, XIV. Lajos viszont addig nem akart szövetségre lépni, míg Rákóczi a császár alattvalója. Rákóczi a Habsburgok trónfosztását sokáig nem volt képes megtenni. Nehezítette döntését, hogy két kiskorú fia és felesége Bécsben volt. A sikertelen béketárgyalások után neje nem tér vissza a császári udvarba, hanem Lengyelországban talál menedéket. Rákóczi ezt követően az 1707. májusi ónodi országgyűlésen járul hozzá a trónfosztás kimondásához. De sajnos ez sem oldott meg semmit. XIV. Lajos nem köt szövetséget vele, ekkor már az örökösödési háború befejezése és a Habsburgokkal való kiegyezés volt a célja. A fejedelem újabb nagyszabású diplomáciai akcióba kezd, előbb egy sziléziai–morva–magyar (esetleg lengyel) koalíciót próbál létrehozni, amely az 1708. augusztus 3-ai trencséni vereség miatt hiúsul meg. Utána I. (Nagy) Péter orosz cárral kötött szövetséget, ám ez később az orosz–svéd háborúban bekövetkezett fordulat miatt nem teljesedhetett ki.

Kupán Árpád
(folytatjuk)

nyomtatható változat

decensek és kihívóak

Érzéki naptárlányok a múlt századból

1912-ben egy New York-i galériában állították ki Paul Chabas francia festő Szeptemberi hajnal című olajfestményét, melyen egy ruhátlan, de mégis ártatlannak tetsző fiatal leány figyeli a napfelkeltét. Sokan felháborítónak találták a szemérmetlen képet, és kérték azonnali eltávolítását a kiállítóteremből, de ezzel csak tovább növelték az alkotás népszerűségét. A következő évben már naptárak ezreit díszítette világszerte a lány szűzies aktja. Néhány évtizeddel később pedig hétköznapi jelenséggé vált a ledér öltözetben pózoló lányokat ábrázoló fali kalendárium.

A naptárlányok kötelező bájai sokat változtak az elmúlt évtizedekben. A negyvenes-hatvanas évek között az arcok ártatlansággal vegyes, olykor hamiskásan provokatív természetet tükröztek. Néhány képen a lányok testükön kívül önfeledt örömöt, vidámságot mutattak a kamerának. A negyvenes évek egyik legnagyobb sztárja, Bettie Page minden fotón fülig érő, tökéletes mosollyal látható, akárcsak néhány évvel később a pályafutása hajnalán lévő Norma Jean Baker, akit Marilyn Monroe néven ismert meg a nagyvilág. A hatvanas évektől kezdve az arckifejezés megváltozott, és a negédes mosolyt felváltotta az öntudatos, provokatív tekintet.

A hatvanas évek előtt a rajzolt vagy festett női aktok uralták a naptárpiacot. A fényképen szereplő lányok a férfiak szerint nem tudták produkálni azt a csábítóan érzéki pillantást, mint fiktív társnőik. Kivéve persze Bettie Page, akinek fekete-fehér és színezett fotóiból több kelt el, mint Marilyn Monroe-éból és Cindy Crawfordéból együttvéve. Képei soha nem voltak pornográfok, habár ruhát csak elvétve viselt a fotókon. Sikertörténete egyik pillanatról a másikra ért véget, amikor a kormány obszcenitásra hivatkozva vizsgálatot indított a modell ellen. A Bettie Page-kultusz nem folytatódott, de több művész, fotós, festő, grafikus választotta továbbra is témául, így öregbítették hírnevét. Dave Stevens képregényt készített Bettie Page-ről, Quentin Taratino pedig róla mintázta Pulp Fiction című filmjének női főszerepét.

A naptárakat díszítő hús-vér modell-lányok eleinte nem tudták felvenni a versenyt rajzolt társaikkal, akik képesek voltak megtestesíteni a férfiak tökéletes nőről alkotott álmait. Az egyik legismertebb illusztrátor, George Petty mosolygós, alacsony termetű, vastag combú, darázsderekú lányokat varázsolt a naptárak oldalaira, melyek nagyobb sikernek örvendtek, mint valós társaik, akik arra törekedtek, hogy arányaikban hasonlatosak legyenek a rajzolt lányokhoz.

A kor talán legnevesebb illusztrátorának Gill Elvgren számított. A második világháború alatt a Louis F. Dow Calendar Company által kiadott naptárai üdítették fel a katonákat. Elvgren a fiatal, ismeretlen lányokat kedvelte, habár rajzaihoz néha híres színésznők is modellt álltak, mint például Kim Novak, Donna Reed vagy Myrna Loy. Rajzain a lányok kivétel nélkül tűsarkú cipőt viseltek, és a legtöbb lány nem fedte fel bájait, a tekintetükből sugárzó erotika, valamint a véletlenül előbukkanó dús testrészek tették őket világhíressé. Decensek voltak és mégis kihívóak. Ez a kettősség, misztikusság hozta izgalomba igazán a férfiakat. A főzéskor előrehajoló fruska, akinek kivillan fehérneműje vagy a dolgozó nő, akinek blúzába a ventilátor szelének segítségével nyernek bepillantást a kíváncsiskodók.

Lassanként a fotó vette át az uralmat az illusztrált lányok felett, és végül kiütéssel győzött. 1948-ban egy ismeretlen modell került Tom Kelly fotográfus elé, aki vörös háttér előtt fényképezte le a fiatal Norma Jean Bakert. A Baumgartner Calendar Company két képet megvásárolt, és beillesztette azokat 1951-es és 1952-es naptárába. A vörös hátteres kép 1953-ban már a Playboy sikerét növelte. És akkor kitört a botrány: a kis Norma Jean bájos pofikájának köszönhetően időközben színésznő lett, akit Marylin Monroe néven jegyzett a filmipar. Az ötvenes években nem számított jó pontnak, ha egy színésznőről aktfotók voltak forgalomban. Marylin azonban elérte, hogy a kompromittáló képek, ahelyett hogy romba döntötték volna karrierjét, még inkább növelték népszerűségét. A későbbi évtizedekben a sztárok, mint például Demi Moore, Claudia Schiffer, Madonna, Sharon Stone követték Norma Jean példáját, és pályafutásuk csúcsán megmutatták a rajongóknak és irigykedőknek a meztelen igazságot.

nyomtatható változat

Még mindig tabutéma a kapuzárás

Hiába az elmúlt századvég szexuális forradalma, a csodatabletták adta reménykeltő lehetőségek, a tetterő hiányát a férfiak többsége még mindig némán tűri.

Amiről nem beszélünk, az nincs?

Az impotencia, más néven erektilis diszfunkció a kimutatások szerint minden tizedik férfinak problémát okoz, és ez az arány a korral egyre magasabb. Talán a szégyenlősség az oka, de az érintettek közel fele nem is próbálja meg orvosolni baját, sokan pedig akár évtizedekig is csak némán szenvednek potenciazavaraik miatt. Pedig nem árt, ha tudjuk, hogy az esetek 95 százalékában az impotencia gyógyítható. "Az impotencia káros hatást gyakorol a páciens érzésvilágára: szorongóvá, kishitűvé válik" – számol be a probléma hatásairól Ann Tailor, a nagy-britanniai Impotencia Társaság igazgatója. Az impotencia, illetve az erekciós zavarok tehát többet jelentenek puszta szexuális komplikációnál. Kihatnak a magánéletre, a munkára és az emberi kapcsolatokra. Tailor, aki hét éve vezeti az Impotencia Társaságot, munkája során több ezer impotenciával küzdő férfival beszélt, s közülük többeken már annyira úrrá lett az elkeseredés, hogy öngyilkosságon gondolkodtak.

Aggasztó adatok

A társaság háromezer impotenciára panaszkodó férfin elvégzett felmérésének előzetes adataiból kimutatható, hogy a férfiak átlagosan két-három évig titkolják problémájukat, mielőtt segítségért szakemberhez fordulnának. Akadnak olyanok, akik még partnerüknek sem merik bevallani gondjukat. A megkérdezettek közel 70 százalékát elmondásuk szerint komolyan aggasztotta impotenciája, 60 százalékánál a helyzet depressziót okozott, 9 százalékuknak pedig még a munkájára is kihatással volt. A felmérésben részt vevők csaknem felének párkapcsolatára hatással volt a problémája, 9 százaléknál pedig a kapcsolat felbomlásához vezetett.

Új gyógyszerek, régi hozzáállás

Az impotencia elleni kék csodatabletta megjelenése, illetve az azt övező médiakampány óta a szervezet névtelen segélyvonalán beérkező napi ezer telefonhívás megnégyszereződött, ami az igazgató szerint mindenképpen a kérdéssel kapcsolatos nyitottság, tudatos magatartás kezdetének jele.

Mielőtt azonban a túlzott optimizmus hibájába esnénk, le kell szögeznünk, hogy a helyzet koránt sem ilyen kecsegtető. Az egyének hozzáállása mit sem változott; az impotencia még mindig tabutéma. Bár a férfiak még mindig személyes kudarcként élik meg impotenciájukat, most már legalább azzal tisztában vannak, hogy létezik számukra segítség.

Aki rászánja magát, hogy kezébe vegye sorsát, problémájának megfelelően számos lehetőség közül választhat: gyógyszeres kezelés, sebészeti beavatkozások, pszichoterápia. Jó hír, hogy az év elején néhány olyan gyógyszer került forgalomba, mely a kék tablettához hasonló eredményeket ajánl fogyasztóinak.

Okok

A fáradtság, a stressz, a szorongás, a depresszió, illetve bizonyos orvosi kezelések mellékhatásai ugyan eredményezhetnek impotenciát, ám a vizsgálatok szerint a probléma hátterében az esetek 70 százalékában fizikai elváltozás áll. A legfőbb cél az, hogy a páciensek problémájukkal szakemberhez forduljanak, hisz az impotencia legtöbb esetben gyógyítható. A felmérésben és az azzal párhuzamos kezelésben részt vevő háromezer férfi kivétel nélkül arról számolt be, hogy ez életminőségében hatalmas változást hozott.

Első lépésként a lényeg tehát ennyi: beszélni kell róla!

nyomtatható változat

iuventus ventus

Előbb-utóbb muszáj elkezdeni!

Nyolc fontos tudnivaló azoknak, akik először mennek operába

1. Az operában végig énekelnek, ha valaki abbahagyja, akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni.

2. Az operák alaptörténete a következő: két kövér ember szerelmes egymásba, és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha egyikük sem hal meg, vígoperáról beszélünk. Ez esetben a nézők halnak bele az unalomba és a hangzavar okozta stresszbe.

3. Az operák általában idegen nyelveken hallhatók, nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet. Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lakodalom Lajcsi, akkor szerelmesek, ha a plafonra néznek: boldogok, ha a padlóra: szomorúak, ha pedig a kardjukat csapkodják: kardozni akarnak valakivel. A gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke.

4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél.

5. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért, és nem jön ki meghajolni a tapsrend szerint.

6. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönböztetni, a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kinn van a melle.

7. A zenészek nem azért vannak egy árokban, mert ócska számokat fognak játszani, hanem azért, hogy látsszanak az énekesek.

8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy halála előtt ne tudjon még tíz percig énekelni.

(Megjelent a Praxisban, a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezetének lapjában)

nyomtatható változat

Ifibalhék Biharban

Vitákkal és botrányokkal tarkított gyűlést tartott április 2-án Nagyváradon a Bihar Megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács (BTIET). Beszámolókat és tisztújítást ígértek a szervezők, de ennek ellenére a részvevő ifjúsági szervezetek képviselői egy többórás, néha személyeskedéstől sem mentes vitának lehettek fül- és szemtanúi – tájékoztatta a sajtót Debreczeni Sándor, a Magyar Középiskolások Országos Szövetségének ügyvezető elnöke. Az indulatok már rögtön az ülés elején elszabadultak, amikor a megyei RMDSZ-nek alárendelt Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség (MIDESZ) képviselői, akik jelenleg számbelileg uralják az egyeztető tanácsot, alapszabályzat-ellenesen megakadályozták annak a 25 ifjúsági szervezetnek a tagfelvételét, amelyek csatlakozni szerettek volna a BTIET-hez. Furcsa módon ezzel a döntéssel más MIDESZ-ek kooptálását (Belényes, Szalárd, Síter, Hegyközpályi, Hegyközújlak ifjúsági szervezeteiről van szó) is elutasították. A kirekesztés ellen hiába érveltek többen is azzal, hogy az ugyancsak RMDSZ-alárendeltségű Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) a nyitottságra, partnerségre és szakmaiságra esküszik, s ennek értelmében a BTIET egy nyitott, befogadó szervezet, nem pedig egy pár személy által dominált zárt testület kellene legyen. Három olyan szervezet sem nyert tagfelvételt, amelyik már tagja az országos MIÉRT-nek. Hamar kiderült, hogy a döntés mögött az a Sarkady Zsolt megyei MIDESZ-elnök állt (a területi RMDSZ-vezetőség bizalmi embere), aki – szintén alapszabályzat-ellenesen – magához ragadta a kezdeményezést, folytonosan visszaélt ülésvezetői minőségével, megtagadva egyes ifjúsági vezetőktől a szólás jogát. Az ülés a be nem fogadott és mandátummal nem rendelkező ifjúsági vezetők rágalmazása és sértegetése közepette folytatódott, Sarkady diktatórikusan vezette, a napirendi pontok megvitatásakor nem volt hajlandó kiegészítő javaslatokat elfogadni, minden kezdeményezést megbénított. Csak három témának kívánt teret adni, a beszámolóknak, tisztújításnak, egyebeknek. Rabei Szidóniának, a BTIET elnökének viszont nem volt miről beszámolnia, Debreczeni a testület titkáraként megállapította, hogy a tanács nem teljesítette a legfontosabb célt: segíteni és támogatni az ifjúsági szervezeteket és kezdeményezéseiket. Ahelyett, hogy lehetőséget teremtett volna a rivális szervezetek közötti konszenzuskeresésre, a már létező konfliktusokat még inkább kiélezte. Sarkady Zsolt és Szabó Ödön még megpróbálták fenntartani beszámolóikban az eredményesség látszatát, de a tisztújításnál ismét kitört a balhé. Az ülést végül önkényesen berekesztették, úgyhogy ma a BTIET alapszabályzat-ellenesen és megválasztott legitim vezetőség nélkül működik. Pontosabban csak létezik. Az ülésen szóhoz sem jutó kirekesztettek kénytelenek voltak megállapítani: a nyitottság, partnerség, szakmaiság elvével ellentétben Bihar megyében az ifjúsági szférát kisajátította egy olyan csoportosulás, amely a korosztályos kezdeményezések egyharmadát sem tudja felmutatni.

nyomtatható változat

Táborozhatsz a Duna Tévével!

A Duna Televízió és a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium hatodik alkalommal rendezi meg Anyanyelvi táborát magyarországi és határon túli diákok részére Szurdokpüspökiben, július 6–13. között. A táborba 14–17 éves diákok jelentkezését várják. Feltétel: egy pályamunka elkészítése, melyet a csoportfoglalkozásoknak megfelelő (irodalom, történelem, előadó-művészet, filmezés, fotózás, újságírás és rádiózás, néptánc, ének-zene, képzőművészet) témakörök közül választhattok! Részletes információk: Duna Televízió, PR Iroda. Telefonszám: 0036/1/489-1585, fax: 0036/1/489-1643, e-mail cím: priroda@dunatv.hu, www.dunatv.hu.

nyomtatható változat

RODOSZ-konferencia

A Romániai Doktorandusok és Fiatal Kutatók Országos Szövetsége (RODOSZ) negyedik alkalommal hirdeti meg országos konferenciáját. Helyszíne legalább annyira hagyományossá vált, mint időpontja: 2003-ban is a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ (Ponorului utca 1.) látja majd vendégül a kétnapos konferencia részvevőit és minden kedves érdeklődőt virágvasárnap hétvégéjén, április 11-én és 12-én. A konferencia két szakosztálya, a bölcsészettudományi és a társadalomtudományi az idén is kezdeményez tematikus csomópontot: az előbbi Az irodalom politikája címen az irodalom ideológiai jellegű használatait értelmezni kívánó előadásokat összpontosítja, míg az utóbbi Az erdélyi magyarság helyzete a rendszerváltás időszakában témakörhöz jelentkező előadókat gyűjti össze. A konferencia első napján elhangzó tudománypolitikai beszélgetés a kolozsvári Magyar Kulturális Központ létrehozásának kérdését és az idegen nyelvű tudományos publikációk által felvetett problémákat járja majd körül. A tavalyi konferencia anyagából kiadott három kötetet a második nap estéjén mutatják be.

nyomtatható változat

VISZ

Március utolsó szombatján tisztújító közgyűlését tartotta a bihari Vidéki Ifjak Szövetsége, amely tavaly szeptemberben jött létre Micske, Szentjobb, Rév, Mezőtelegd, Mezőbaj, Hegyközszentmiklós, Nagykágya, Csokaly, Székelyhíd, Érolaszi, Érköbölkút települések tagszervezeteit tömörítve. Céljaik között szerepel a vidék felzárkóztatása, a vidéki fiatalok képzésének elősegítése. Az új vezetőség: Póti Csaba elnök, Cservid Levente alelnök, Petri Csilla titkár. A tisztújítas után megbeszélték a terveiket, beadott pályázataikat. Többek között megegyeztek abban, hogy a Ifjúsági Trénerképző Programon végzetteket, illetve a frissen megalakult megyei ÁME (Állampolgari Menedzser Egylet) csapatát egy átfogó képzési projektbe bevonják.

nyomtatható változat

Kirekesztett MIT

A pártpolitikai függetlenségét továbbra is őrző Magyar Ifjúsági Tanács elnöksége megbotránkozással vette tudomásul az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriumának kimondottan politikai jellegű, az RMDSZ által meghatározott összetételét. Az elnökség ugyanakkor méltánytalannak tartja, hogy az erdélyi magyarság közképviseletével és érdekvédelmével büszkélkedő RMDSZ kihagyta a Communitas Alapítvány ifjúsági testületének összetételéből a politikailag elkötelezetlen erdélyi magyar ifjúságot képviselő MIT embereit – adja tudtul a tanács elektronikus hírlevele.

nyomtatható változat

Élet a születés előtt

Az ember életében az egyik legnagyobb próbatétel a megszületés. A szülés folyamata nemcsak az anya, hanem a méhen belüli magzat számára is megterhelés, ezért a szülészet tudományának feladata a többletkockázat mérséklése és a szülés alatt fellépő veszélyhelyzetek felismerése annak érdekében, hogy a magzat élve és károsodás nélkül jöjjön a világra. Ebben játszik fontos szerepet a magzati diagnosztika. Papp Zoltán professzor a születéstől kezdve időben visszafelé ismerteti a magzat vizsgálatára szolgáló eljárásokat. Az előadást – a Duna Televízió Mindentudás Egyeteme című sorozatának keretében – április 10-én, romániai idő szerint 16.10-kor a tévénézők is megtekinthetik.

nyomtatható változat

Erdélyi színházak repertoárjából

* A KOLOZSVÁRI ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZBAN április 9-én és 11-én este 8 órakor a Doktor Faustus tragikus históriája – tragédia című stúdióelőadás van műsoron. (A darab megtekintése csak 16 felülieknek ajánlott!) 10-én 20 órakor a Károlyt (a Tranzit Házban), 13-án 15 órakor A vasárnapi iskola avagy Noé bárkája című darabot láthatják.

* A NAGYVÁRADI SZÍNHÁZBAN április 9-én 18 órakor, 10-én 16 órakor és 13-án 17 órakor A salemi boszorkányok, 12-én 16 órakor és 13-án 15.30-kor a Blaha Lujza, a nemzet csalogánya című darabokat láthatják. 8-án 18 órakor Margittán vendégszerepelnek a Szigligeti Társulat művészei a Rokonok című előadásukkal.

* A NAGYVÁRADI KISS STÚDIÓ magánszínházban április 8-án 17 órakor a Wass Albert műveiből összeállított Üzenet az otthoni hegyeknek című előadás tekinthető meg.

* A SZÉKELYUDVARHELYI TOMCSA SÁNDOR SZÍNHÁZBAN április 8-án 10 és 12 órakor, 9-én 10 és 16 órakor Weöres Sándor Csalóka Péter című zenés mesejátékát nézhetik meg kicsik és nagyok. A színház művészei ezt követően kisebb szünetet tartanak, s legközelebb 29-én, majd 30-án 19 órakor a Mágnás Miskával lépnek színpadra.

nyomtatható változat

Opera

A Kolozsvári Állami Magyar Operában április 8-án 18.30-kor a Mária főhadnagyot adja elő a társulat. 15-én 18.30-kor Mascagni Parasztbecsületét, 19-én 11 órakor a kolozsvári Balettlíceum diákjainak díszelőadását, 24-én 18.30-kor Beethoven Fidelio című művét mutatják be.

nyomtatható változat

Vendégségben

A magyar főváros vendége volt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor színtársulat március 31-én. A Vendégségben Budapesten elnevezésű rendezvénysorozat meghívottjaként az udvarhelyiek Stanislav Wispianski Menyegző című darabját mutatták be a Thalia Színházban. A Szabó K. István rendezésében színpadra állított darabbal a székelyföldiek Marosvásárhelyen elnyerték a legjobb rendezés díját a Látvány színházi fesztiválon.

nyomtatható változat

Kiállítások

A marosvásárhelyi Várgalériában az Arteast Kortárs Művészeti Alapítvány Duett nevű projektje keretében kiállítás nyílt Ioana Nemes fotó- és Lóránt Anikó videoinstallációiból. A Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben két hétig látogatható az a tárlat, amelyet öt magyarországi fiatal képzőművész munkáiból válogattak össze.

A nagyváradi Körösvidéki Múzeum dísztermében Miklós János grafikáiból és festményeiből nyílik kiállítás ma 17 órakor.

nyomtatható változat

a magyar költészet napja

Képesek vagyunk...

József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Vajon milyennek látná ma a költő a világot? A rakodópart alsó kövén ülve mit szólna a Dunán tovaúszó szennyáradathoz? Hogy a sok országon átcsordogáló, néha fel-felcsillanó olajfoltokról ne is beszéljünk…

nyomtatható változat

Kórházi ágyvásár

Az eset hétköznapi: komputertomográfos vizsgálatra utalja be tizenhárom éves betegét az orvos. Anya és megszeppent kisfia meg is jelenik korán reggel a kórházban, ám hamar kiderül: tömve az osztály, egyetlen szabad ágy sincs, legfeljebb egy várótermekben használt székre fekhet a gyerek. Mit lehet ilyenkor tenni? Hamar átvillan az anyuka agyán: fizetni kell. És lőn! A megfelelő ember zsebébe csúsztatott félmillió lej megteszi a hatását, kerül ágy s mellé néhány jó szó is. Nem elég hát, hogy egyik-másik közkórházban kapupénzt kérnek a betegektől és látogatóktól, a bennmaradásért is fizetni kell: ehhez ma már nem elég betegnek lenni.

K. A.

nyomtatható változat

Miről ír a román sajtó?

* Aligha gondolhatta szegény Wass Albert anno, hogy halála után a román sajtó lesz tele a nevével. Nincs olyan hét, hogy egyik-másik lap ne cikkezne róla. Az április 2-ai Curentul azt adja tudtára a világnak, hogy a román prefektusok utasítására végre levették, bedeszkázták az író szászrégeni és holtmarosi szobrát. S a bögözi iskola sem fogja viselni többé a nevét. A község polgármestere a lap szerint azt nyilatkozta: tudja, hogy Frunda szenátor pert indított az író rehabilitációjáért, de amíg ez nem történik meg, a törvényt tisztelni kell. S a törvény szerint 1946. május 13-án a bárót egy koncepciós peren háborús bűnössé nyilvánították. Olyasmikért, amiket el sem követhetett, hiszen éppen akkor valahol távol katonáskodott. De ekkor már napvilágot látott Jönnek... című naplója, amelyben a magyar honvédség Észak-Erdélybe történő bevonulásáról tudósított. Ezt a románok sosem felejtették el neki.

* Az Adevarul éveken keresztül "féltette" Erdélyt a magyaroktól. Mióta az RMDSZ kormányhű lett, csak Tőkés püspöktől "félti". Március 28-ai számában hírt ad ugyan a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűléséről, de annak minden döntését a szövetség elnökével kommentáltatja meg. "Tőkés csak visszaesett a régi valójába, hiszen 2000-ben is arra biztatta a magyar választókat, hogy ne szavazzanak az RMDSZ-re" – olvashatjuk Markó Béla nyilatkozatát arról, hogy a püspökség felfüggesztette a szövetségnek adott egyoldalú és feltétel nélküli támogatását addig, amíg az nem változtat a jelenlegi közösség- és felekezetellenes politikáján.

* Az Independent április 1-jei számában a Lótolvajok maffiája címmel közölt írást. Egy sort idézünk Vasile Bastanca, a radóci ménes valahai igazgatójának vallomásából: "A Lótenyésztő Önálló Ügyvitelű Vállalat volt vezérigazgatója, Antal István János és egy könyvelési ellenőr gazdag jutalékért felajánlott egy nem tiszta ügyletet, fűrészárut és lovakat kivinni Magyarországra. Természetesen nem fogadtam el". Immár évek óta elő-előjönnek az olyan lókupeckedések, fabizniszek, amelyekbe magyar politikusok is jócskán belekeveredtek, de az RMDSZ vezetői mindeddig hallgattak erről, mint a sír. Vajon miért?

l Ugyancsak az Adevarul cikkezett arról, hogy a nemzetvédelmi és hírszerzési parlamenti szakbizottságok tagjai bajban vannak. Mivel a NATO különleges titkainak birtokába kerülhetnek, megbízhatóságukat a katonai szövetség kritériumai szerint ellenőrizni kell. De még a közvetlen hozzátartozóikét is. A lap szerint az érintettek nem örvendenek az átvilágításnak, sőt szeretnék elodázni, mivel szinte mindannyian kétes ügyletek, nemzetközi léptékű korrupciós botrányok, gyanús pénzügyi machinációk főszereplői. Verestóy Attilát is említi a fővárosi médium azoknak a sorában, akiknek titkolnivalójuk lehet.

R. Gy.

nyomtatható változat

Szórvány Napok 2003

A Temesvári Szórvány Alapítvány április 10. és 12. között két helyszínen rendezi meg a Szórvány Napok 2003 elnevezésű találkozót és szakmai konferenciát. A program a temesvári Kós Károly Közösségi Központban (Putna u. 7.) 16 órakor a Szórvány és közösségszolgálat című üléssel kezdődik, melyen előadások, köszöntések hangzanak el, majd ünnepélyes keretek között kiosztják az idei Pro Minoritate-díjakat. 11-én Buziásfürdőn, a Park Szállóban reggel kilenc órától egész napos szakmai konferenciára várják az érdeklődőket, címe Szórvány – anyanyelvi kultúra – internet. Másnap délelőtt ugyanott az anyanyelv, oktatás, számítástechnika témakörben rendeznek tanácskozást.

nyomtatható változat

Riportírásra fel!

Az Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyében megjelenő Nyugati Jelen napilap 2001 és 2002 után idén is meghirdeti a Simándi Böszörményi Zoltánról elnevezett riportpályázatát. A pályázat célja a romániai magyar riportírás, a kor lényeges problémáit, jelenségeit, összefüggéseit megragadó riport ösztönzése, tehetséges fiatalok felkutatása. A részvevők számára foglalkozási, tematikai és életkori korlátozás nincs. A szerkesztőség címére (str. Mihai Eminescu nr. 55–57., 2900 Arad) beküldendő, fotóval, grafikával illusztrálható, eddig meg nem jelent írások terjedelme maximum 20 ezer jel. Számítógépes lemezre vitt, a kinyomtatott szöveggel együtt postázott munkákat fogadnak el. A pályázat jeligés, a beküldött íráson csupán a jelige szerepelhet. A postai küldeményben leragasztott külön borítékban kell mellékelni a szerző személyi adatait (név, lakcím, életkor, foglalkozás, telefonszám, e-mail) és a jeligét. A személyi adatokat tartalmazó borítékot csak a zsűrizést követően, közjegyző előtt bontjuk fel. A pályamunkák elbírálására az újságírás elismert magyarországi és hazai szaktekintélyeit kérték fel. Az öttagú zsűri egyik tagja a Nyugati Jelen képviselője. Díjazás: I. díj: 500 USA dollár, II. díj: 350, III. díj: 250 dollár, valamint 100–100 dollár a Franyó Zoltán, Szántó György, Tóth Árpád, Kuncz Aladár, Ficzay Dénes, Jávor Pál és Spectator nevét viselő különdíjak nyerteseinek. A díjakat Böszörményi Zoltán kanadai állampolgár ajánlotta fel. A nem díjazott, de közlésre érdemesnek talált riportokat is megjelentetik a Nyugati Jelenben, honorárium ellenében. A jeligével és a beküldési határidővel kapcsolatos előírás be nem tartása a pályázatból való kizárást jelenti. Beküldési határidő 2003. június 27. (a postabélyegző dátuma). A díjkiosztásra augusztus 2-án Aradon, az Aradi Magyar Sajtó Napján kerül sor.

nyomtatható változat

EMT-konferencia Zilahon

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) április 11. és 13. között Bányászati–kohászati–földtani konferenciát rendez Zilahon. A konferencia programja: április 11-én délután regisztráció, elszállásolás. 12-én délelőtt konferencia-megnyitó, plenáris előadások, ebéd; délután szekció-előadások, este állófogadás. 13-án délelőtt szakmai kirándulás Zilah környékére, délután ebéd, elutazás. A délelőtti plenáris előadásokat külföldi és hazai szakemberek tartják. A plenáris üléseknek a Zilahi Polgármesteri Hivatal, a szekció-üléseknek, a Silvania Főgimnázium (volt Ady Endre Líceum) ad otthont.

nyomtatható változat

Könyvtárosoknak szóló felhívás

A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete augusztus 25–27. között Sepsiillyefalván (Kovászna megye), a KIDA konferenciaközpontjában szervezi meg a romániai magyar könyvtárosok 2003. évi vándorgyűlését. Most kell jelentkezni! A partiumi, közép-erdélyi könyvtárosok számára az utazáshoz autóbuszt bérelnek. A jelentkezés határideje április 20., megejthető levélben: Biblioteca Judeteana Covasna – Kovászna Megyei Könyvtár, Str. Gábor Áron nr. 14., 4000 Sf. Gheorghe, jud. Covasna, telefonon: 0267/351-609 (Kiss Jenő, illetve Cs. Benedek Csilla), e-mailben: biblio@mk.cosys.ro vagy kissjeno@mk.cosys.ro.

A részvételi díj 300 ezer lej, az autóbusszal utazók számára 400 ezer lej. A pénzt május 20-áig szintén a fenti címre kérik eljuttatni. A Hargita és Kovászna megyei könyvtárosok a megyei könyvtárak szakirányítóinál, illetve az igazgatóságokon jelentkezzenek. Kérik az RMKE tagjait, hogy a 2002. évi tagsági díjak kifizetését (35 ezer lej) a jelentkezési díjhoz hasonlóan intézzék.

nyomtatható változat

Nyári nyelvtáborok

A kolozsvári Bridge Language Study House Nyelvoktató és Nyelvvizsgáztató Központ az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megszervezi nyári nyelvtáborait Torockón, Magyarfenesen és Kolozsvárott. Szakképzett tanárokkal és korszerű tananyaggal biztosítják az oktatási program minőségét. A táborok végén ECL Nemzetközi nyelvvizsgát tehetnek a részvevők. A helyek száma korlátozott, jelentkezni a Mikó (Clinicilor) u. 18. szám alatt lehet. Tel.: 0264/190-096, fax: 0264/ 190-811. E-mail: bridge@pcnet.ro, honlap: heltai.cj.pcnet.ro/bridge.

nyomtatható változat

Pályázat gyermekeknek

Az Ökumenikus Szent Erzsébet Intézet Édesanyám ajándéka címmel pályázatot hirdet, amelyen gyerekek vehetnek részt valamely általuk készített saját alkotással. Lehet irodalmi (rövid történet versben, prózában), képzőművészeti (rajz, grafika, akvarell, faragás, kollázs stb.) vagy bármilyen más, eddig még meg nem jelentetett, illetve ki nem állított mű, mely tartalmánál fogva szorosan a megadott témához kapcsolódik. Részvételi vagy pályázati díj nincs. A beérkezett munkákat szakbizottság bírálja el. A pályázók az alábbi jutalmakban részesülhetnek: I. díj: egy családi (két szülő és 1–2 gyerek) magyarországi kirándulás, teljes ellátással; II. díj: egy kétszemélyes magyarországi kirándulás, teljes ellátással; III. díj: egy egyszemélyes magyarországi kirándulás, teljes ellátással. A szervezők ugyanakkor még tíz különdíjat is kiosztanak. A nyeremények pénzre át nem válthatók. A pályázati munkák beküldési határideje 2003. április 30., az eredményhirdetés várható időpontja 2003. május első hete. Pályázati cím: ÖSZEI, 3700 Oradea (Nagyvárad) 1., c. p. 294.

nyomtatható változat

Lapszemle

A MűVELőDÉS februári számában Orbán István arról ír, hogyan ápolta a kolozsvári katolikus gimnázium ifjúsága Mátyás király kultuszát, Kecskeméthy István közelmúltban napvilágot látott bibliafordítását Adorjáni Zoltán ismerteti. Egy különleges énekeskönyvről Csörsz Rumen István ír, Kobzos Kiss Tamás Asik Veysel török költő versei elé írt bevezetőt, a visegrádi Fellegvár történeti tereivel Bozóki Lajos ismerteti meg az olvasót. A további cikkekben az ozorai vár helyreállításáról, a műemléki tájépítészetről, a Béga-csatornáról és a magyarszentmártoni csegézőműről, valamint Hargita megye népi építészeti örökségéről olvashatunk. l A márciusi szám Csetri Eleknek a 48-as forradalom és szabadságharc évfordulóján, Tordán elhangzott ünnepi beszédével indít, Gyalui Farkas és Reményik Sándor találkozásáról Sas Péter ír. Interjú Daday Keller Kornélia festőművésszel és Preitl Istvánnal készült, Gábor Dénes Lőrincz Ákos hangszerjavítót mutatja be. Az Enciklopédia rovat Adorjáni Zoltán írását hozza, a további cikkek a fiatalok tudományos neveléséről, egy átok történetéről, egy székelyhodosi házaspár hiedelmeiről, Fodor Netti Sándor cigányzenészről, illetve a csíki étkezési szokásokról szólnak.

nyomtatható változat

Postabontás

Jékel Géza (Szatmárnémeti) Képzelt találkozás az MSZP elnökével erdélyi látogatása után című írásában Kovács Lászlónak "olvas be" romániai magyar polgárként, de sajnos túl hosszan és túl sok felkiáltójel kíséretében, mondhatni: ordítozva. Talán ha lényegre törőbb és összeszedettebb, rövidebb és mértéktartóbb lett volna az írás, esélye lett volna a megjelenésre, hiszen mindezt meg lehetett volna fogalmazni húsz gépelt sorban. Mindazonáltal javasoljuk, juttassa el valamilyen úton-módon a szöveget a címzetthez, például kérje meg bármelyik választott képviselőjét (Szatmárnak van ugye két magyar felsőházi és három alsóházi tagja), hogy a legelső adandó alkalommal adja át az MSZP valamelyik emberének. Bizonyára nagyon szívesen állnak elébe ezen követi megbízás teljesítésének.

Ágoston I. marosvásárhelyi olvasónkat is "Kovács László itteni tündöklése" ihlette meg, akinek március 15-ei vendégszerepléséről állítólag ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el. Levélírónk úgy tudja, hogy a Maros megyei RMDSZ-elnök szerint Kovácsot "senki sem hívta, ő ajánlkozott és jött", a szövetségi elnök szerint viszont "hívták, a külügyminiszter pedig örömmel tett eleget a meghívásnak". A továbbiakban Á. I. az SZDP-csatlós RMDSZ-ről rántja le a keresztvizet, egy sűrűn gépelt oldalon át, köztudott dolgokat sorjázva.

A szerk.

nyomtatható változat

Hibaigazítás

* Lapunk legutóbbi számában a Müller és Schönherr című nagybányai tudósításban szerkesztői hiba folytán tévesen jelent meg egy évszám. Schönherr Gyula történész nem szervezhetett kiállítást 1998-ban, a helyes dátum 1889. * Figyelmetlenségből ugyanazt a falfirkát jelentettük meg a múlt héten, mint közvetlenül azelőtt. * Elnézést kérünk az olvasóktól és a szerzőtől.

nyomtatható változat

virágéknál ég a világ

Így írtok ti?

Diáklapban olvastuk egy főiskolai kuckóról, hogy bár "igen kicsi, de azért kedves és lakájos". Emmáne, fene a jó dógukat! – mondaná erre az egyszeri paraszt bácsi, ezeknek a mai deákoknak lakájra is telik, netán még sofőrre, szakácsnőre, masszőrre is... Ennyi bőség láttán már azon se csodálkozhatunk, hogy "színes firctollal" satírozzák be a műsorújságban azokat a programokat, amelyeket meg akarnak nézni.

(szemes)

nyomtatható változat

Csak semmi sport!

Szegény kis olasz maffia...

Klubvezetők, sztárjátékosok, edzők és bírók kipakolásait hallgatva, az embernek az az érzése támad, hogy az olasz maffia csupán leányvállalata a román labdarúgó szövetségnek és ligának, a szicíliai klán tagjai pedig holmi kisinasok Dragomir (alias Corleone), a Becali család, Mircea Sandu, Jean Padureanu és a többi kormos képű mellett. A felsoroltak közül némelyiket teljes joggal a hazai futball sírásójának nevezik, ámde az sem érdektelen, hogy kinek/kiknek a szájából hangzanak el az amúgy teljesen jogos vádak. Mert legyen bármennyire is fényes még az egykori "aranynemzedék" emléke, lehetetlen igazat nem adni Mitica Dragomirnak, amikor a válogatott tönkretételével vádolja annak volt kapitányát, az agyonistenített Hagit. Az őrmester kaliberű ligaelnökből szinte napi rendszerességgel ömlenek a rettenetes blődségek, ám amit Hagiról állít, valóban elgondolkoztathatja mindazokat, akik képtelenek észrevenni, hogy a futballista Hagitól az edző Hagiig körülbelül akkora távolság van, mint a giulesti-i stadiontól a riói Maracanaig. Bukása után másfél évvel a román labdarúgás egykori csillaga még mindig képtelen megérteni, hogy helye ugyan van a kispadokon, de semmi esetre nem a válogatott edzésein vagy mérkőzésein. Iordanescu hivatalosan még nem nyilatkozta ki, de finoman néhány bennfentes tudtára adta: igenis sérti, hogy egykori játékosa mindegyre a csapat körül téblábol, ezzel is éreztetve, mire fáj a foga. Ám az a fog egyszer már beletörött a kemény falatba, pedig hát Bölöni majdhogynem megrágta helyette.

Szucher Ervin

nyomtatható változat

Kocsiklinika

Úrvezető megkapta a vezetői jogosítványt, és kihajtott a közútra. Az első 1000 kilométer után úgy érezte, az autóvezetés neki smafu, pláne ekkora tapasztalattal a tarsolyában. A második 1000 kilométer után bátorsága megcsappant, miután otthon a parkolóban laposan találta az egyik gumiabroncsot, és fogalma sem volt, hogyan szerelje fel a pótkereket. Mi történt volna vele, ha ez a szerencsétlenség valahol két település között, bekötőúton éri? A harmadik 1000 kilométer lefutása után elfogta a remegés, valahányszor túlmerészkedett települése határán, mert a használati utasításból csak annyira ismerte meg autóját, hogy miként kell kinyitni az ajtaját, hogyan kell elindítani a motort, de ha kanyarban, fékezéskor beesik a pedál a padlóig, legjobb azonnal szerelőt hívni, mert a fékberendezés javítása komoly szaktudást igényel.

Úrvezető a sokadik 1000 kilométer megtétele után döbbent rá igazán arra, hogy olyan szerkezetet próbál uralni, amely kicsiben egyesíti a technikai civilizáció szinte minden vívmányát. Van benne mindenekelőtt egy erőgép, amely különféle energiát állít elő. Nemcsak mozgási energiát, hanem például hőenergiát is, amely szükséges az utastér, esetleg a lakókocsi fűtéséhez. Ha mínusz 20 fokon elromlik ez a berendezés, Úrvezető nem telefonálhat a távfűtési üzemnek, hanem vagy helyreállítja a fűtést, vagy hazáig vacog. A motortető alatt van egy elektromos erőmű is. Ha ez kiakad, Úrvezető még tehetetlenebbé válik, ugyanis a gépkocsi áramigényét csak korlátozott ideig fedezi az akkumulátor. Ha erőlteti a hazamenekülést, az elhalványuló fényszórók miatt fut a rendőrség karjaiba, de ha nem, akkor nemsokára úgyis felmondja a szolgálatot a gyújtóberendezés. Dízelüzemű motorral tovább lehet ugyan jutni, de nem tanácsos úgy vezetni, hogy az ember állandóan azt figyeli, vajon van-e még elég áram az irányjelzők működtetéséhez. Ilyenkor nagyobb baj is bekövetkezhet. Ne fessünk különösebben sötét ördögöket a falra, elég arra gondolni, hogy a fokozott idegfeszültségben úgy megrecsegtethetjük a kapcsolószekrényt, hogy annak vagy azonnali, vagy későbbi súlyos károsodásai lehetnek.

Valamikor az ezredik 1000 kilométer után Úrvezető megállapíthatja, hogy a nagy kalandot néha a csodával határos módon vészelte át, de még megannyi misztikus veszélyforrás leselkedik rá, különösen amióta az autóiparba bevonult a számítástechnika. Mindennek a tetejében a klasszikus problémák ismétlődése is gondot okoz, mert nem az autószerelés a szakmája, nem gyakorolja naponta, időnként elfelejti, hogyan keltette életre legutóbb túl- vagy alultáplált motorját, hogyan cserélte ki az izzót abból a lámpatestből, amelyről első látásra azt hinnénk, hogy egybeöntötték a karosszériával stb.

Rögös hát ez a pálya. Rovatunkkal azoknak igyekszünk segíteni, akik mégis rámerészkednek, de vagy szerény anyagi helyzetük vagy önérzetességük miatt csak végső esetben kívánnak vontatórúdhoz folyamodni. Termékhasználati utasításokkal ellentétben nem az ajtónyitással kezdjük és a szélvédő tisztításával végezzük. Szőke Zoltán kolozsvári gyakorló szakember számol be rendszeresen arról, mi volt az elmúlt héten a legérdekesebb hibaelhárítási esete. Így szinte automatikusan tapasztalni fogjuk, hogy minden évszaknak megvannak a maga sajátos autós próbatételei.

Keresse tehát a jövő héttől Kocsiklinika című rovatunkat! Ha autózik, ha nem...

nyomtatható változat

Tavaszi béka!

Felsőbányán és környékén régi szokás békacombot rántani és csemegézni tavasszal. Ugyanis ebben az időszakban bújnak elő téli menedékhelyükről a békák, és párzás után mennek lerakni petéjüket a vizes területeken. Az itteni hiedelmek szerint a békát (békacombot) csak március és április havában ajánlott gyűjteni és enni. Noha azt az év bármelyik időszakában lehet fogyasztani, a fürge kétéltű elfogása máskor nem könnyű. Ahogy a tavasz beköszönt és elolvad a hó, a békák majdnem egyszerre bújnak elő az erdőkből és megindul a párzás. A bányavidékiek ebben a periódusban mennek a mocsaras és a tavas vidékekre, ahol az ilyenkor még lomha állatkák ezrei nyüzsögnek. A békák elfogása éjjel történik, mert ilyenkor az elemlámpa fényére mozdulatlanná merevednek. Régen karbidlámpával mentek az emberek békát fogni, de mára a modernebb világítóeszközök vették át ezek helyét. A békacombok piaci ára kilogrammonként kb. 200–250 ezer lej körül forog, tehát egyeseknek elég jövedelmező az éjszakai vadászat. A brekegőknek csak a hátsó lábait használják fel fogyasztásra, ezeket párosával összefogják és kirántják. Kell hozzá némi hidegvér és hajlam, ráadásul nem is "természetbarát" foglalatosság, az állatvédők a megmondhatói – de hát az egész világon elterjedt ezen ételkülönlegesség fogyasztása. Erdély vajon miért lenne kivétel? Ráadásul itt nem csupán az ínyenceknek fáj a foguk a finom békacombra, hanem sokakat a szükség visz rá a természet kincseinek megdézsmálására.

H. F.

nyomtatható változat

Graffiti

Az erkölcsösség nem más, mint az alkalom hiánya.

(Ismeretlen)

nyomtatható változat

Viccek

Az ügyvéddinasztina ifjú sarja leteszi ügyvédi vizsgáját. Pár nap múlva az apja átad neki egy hatalmas csomagot:
– Fiam, ezek itt a Kovács–Szabó-féle birtokper iratai. Készülj fel, hétfőn te mész a tárgyalásra, és ne feledd, hogy ez a per már vagy harminc éve húzódik!
Hétfő délben diadalmas arccal, csillogó szemekkel tér haza az ifjú ügyvéd:
– Apám! Győztem! Megnyertem a pert!
– Micsoda?!
– Igen! Harminc év után egyetlen ügyes húzással...
Piff-paff, az apja lekever két hatalmas pofont:
– Fiam! Harminc éve élünk ebből a perből! Ezen a pénzen járunk nyaralni! És erre te megnyered?!

*

Könyvesboltban:
– Kapható a Férfimunka a háztartásban című könyv?
– Sajnos nem. Mesekönyvet egyáltalán nem tartunk.

*

Két roma beszélget:
– Láttad az újságot?
– Igen.
– És mi volt benne?
– Töpörtyű.

*

Hisztérikus hangon telefonál egy nő a rendőrségre:
– Úristen, kirabolták az autómat! Elvitték a rádiót, a kormánykereket, mindent! Nem kímélték a pedálokat sem!
– Nyugodjon meg, asszonyom, egy járőrünket mindjárt odaküldöm!
Két perc múlva a járőr jelent:
– Negatív. A hölgy véletlenül a hátsó ülésre szállt be.

nyomtatható változat

REKLÁMOZZON, HIRDESSEN AZ ERDÉLYI NAPLÓBAN!

Postacím:

Redactia Erdélyi Napló
of. p. 2.., c. p. 13.
3700 Oradea, Romania

Tel.: 0259/417-158
Fax: 0259/417-126
E-mail: erdelyinaplo@rdslink.ro

Bankszámlaszámok:

2511000005514406 (lejben)
2511001005514406 (valutában)
Banca Transilvania, suc. Oradea, Romania

16 oldalas, A3-as formátumú polgári hetilap, keddenként jelenik meg a nagyváradi székhelyű Erdélyi Sajtóház Kft. kiadásában, 6200 példányban.

Díjszabás külföldi hirdetõk számára:

Reklám: 1 cm2 = 0,5 euró

Címoldalon: + 100 %

Hátoldalon: + 50 %

Színfelár: + 25 %

Lakossági apróhirdetés: 0,15 euró szavanként

Üzleti apróhirdetés: 0,30 euró szavanként

Díjszabás belföldi hirdetõk számára (áfa nélkül):

Reklám: 1 cm2 = 0,3 euró

Címoldalon: + 100 %

Hátoldalon: + 50 %

Színfelár: + 25 %

Lakossági apróhirdetés: 0,07 euró szavanként

Üzleti apróhirdetés: 0,15 euró szavanként

Hirdetési lapzárta: péntek 13 óra

Áraink rugalmasak, megegyezés szerint kedvezményeket nyújtunk. Bővebb információkért kérjük, hívja szerkesztőségünket!

Felhívjuk figyelmét, hogy hirdetménye csak azt követően jelenik meg, miután számlaszámunkra átutalja annak díját.

Tisztelettel,
Dénes László
felelős kiadó

nyomtatható változat

Copyright © Erdélyi Napló - 2003