|
XIII. évfolyam, 13. (600.) szám |
2003. április 1. |
TISZTELT LÁTOGATÓNK, KEDVES OLVASÓNK,
ÜDVÖZÖLJÜK AZ ERDÉLYI NAPLÓ HONLAPJÁN!
Erdély egyetlen országos terjesztésű polgári hetilapját az itthon bejegyzett Pro Media Alapítvány tulajdonában lévő Erdélyi Sajtóház adja ki, amelynek jelenleg ez az egyetlen tevékenysége. Lapunk megjelentetése a jelenlegi nehéz gazdasági és barátságtalan politikai környezetben nem könnyű, ezért minden erkölcsi és anyagi támogatásnak örülünk. Ön is hozzájárulhat erőfeszítéseinkhez, ha nálunk hirdet, reklámoz, vagy ha felajánlásaival segíti lapunkat.
Mivel az internet-használók nem lapvásárlók, ők más módon járulhatnak hozzá az Erdélyi Napló fennmaradásához, mégpedig adományokkal. Felajánlásokat a kiadó dollárszámláján köszönettel fogadunk: SC Casa de Editura Erdélyi Sajtóház SRL, Banca Transilvania, suc. Oradea, cont: 2511001005514406, Romania.
Romániai olvasóink 90 ezer lejért rendelhetik meg januártól lapunkat a kiadóban, egy negyedévre. Egyévi előfizetés díja 360 ezer lej.
Külföldre (bárhová) 15 USD az előfizetés díja, egy évre értelemszerűen 60 USD. Ezt az összeget a fenti bankszámlaszámra kell átutaltatni, majd pedig e-mailen vagy levélben jelezni a pontos lakcímet, amelyre a lapot küldhetjük. Az összegnek a számlánkon való megjelenése után kiadónk minden kedden postázza a friss lapszámokat. Kérjük, jelezzék, ha valamelyik számot a posta nem kézbesítette, és ne felejtsék el megújítani a lejáró előfizetéseket!
Reméljük, hogy közös erőfeszítéssel sikerül életben tartani az Erdélyi Naplót 2003-ban is!
A szerkesztőség
| címoldal |
Folyton változó időben folyton változik körülöttünk a világ, vele s benne változunk mi magunk is. Haladni próbálunk a korral, megfelelve a kihívásoknak, leküzdve a nehézségeket. Megőrizve a jót, figyelembe véve a hasznosat – írtuk volt múlt heti számunkban, s íme, mától megújuló lappal jelentkezünk, a régi Erdélyi Napló szándékaink szerint üdébb változatával. Tavasz van, harsogó tavasz, a Teremtő akarata és a Természet ősi rendje szerinti megújulás évadja. Kérjük olvasóinkat, kövessék figyelemmel és megértő érdeklődéssel átalakulásunkat! Ígérjük, a tartalmi és formai változások nem fogják érinteni ama elkötelezettségünket, mely szerint igyekszünk a polgári értékeket megjeleníteni és közvetíteni lapunkban a továbbiakban is, sőt még inkább, el nem hanyagolva minden közéleti sajtóorgánum alapvető feladatát: nyilvánosságot teremteni, tájékoztatni és a demokrácia házőrző ebévé lenni. Az Erdélyi Napló ezen a héten 600. számával jelentkezik. Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy ez alkalomból hagyományainkhoz méltó szerénységgel, kitartással, következetességgel, de ugyanakkor határozott tervekkel, célokkal megújulva minden felelősen és bölcsen gondolkodó honfitársunk figyelmébe ajánljuk magunkat, a következő hatszáz vagy még ennél is több számunkat!
Homály. A bimbós sombokor
ködpermetegben ázik.
Hozok egy ágat, vízbe tedd,
vázádban kivirágzik.
Pár nap s kibontja szirmait,
mintha kénlánggal égne.
S a verandán szétsugaraz
a tavasz szőkesége.
| nagyító |
Most, hogy a parlamenti bizottság befejezte az alkotmánymódosítás plénumbeli vitára való előkészítését, már jól látszik a lóláb. Szó se róla, a tervezet alkotmányos joggá emeli az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban és az állami intézményekben, és ez nyilván több, mintha csak a közigazgatási törvény szavatolná ezt. Ám csak ott érvényesíthető e jog, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya "jelentős". A jelenleg hatályos közigazgatási norma településenként minimum 20 százalékos lélekszámot követel, de egy következő kormány ezt a szintet felemelheti, igaz, lejjebb is faraghatja. (Ezért is volt kissé érthetetlen, hogy miért támadták az RMDSZ-esek a liberálisokat, amikor azok a számszerű küszöböket nem javasolták az alaptörvénybe bevinni, hiszen egy egészségesebb társadalmi-politikai közeljövőben akár ott is polgárjogot nyerhet az anyanyelvhasználat, ahol nem él húszszázaléknyi kisebbségi, míg manapság ott is gond van az alkalmazással, ahol a lakosság több mint egyötödét teszik ki a magyarok.) Pozitívum még, hogy az alkotmánytervezet kiemeli a ködből a most féltörvényesen létező felekezeti oktatást.
De a tervezet szövegét olvasva erős hiányérzetünk támad. Több magyar képviselő ki is mondta, hogy az alaptörvény módosítása egy olyan pillanat, amelyet meg kell ragadni, mert ki tudja, mikor lesz megint olyan helyzet, amikor is az alkotmányba bevihetők az erdélyi magyarság megmaradásához és fejlődéséhez nélkülözhetetlen alapelvek.
Az előkészítő parlamenti bizottságban a magyarok elismerésre méltó munkát végeztek ugyan, de mindvégig ellenszélben. Ráadásul nem is minden "magyar óhaj" került be konkrét és határozott formában az RMDSZ által benyújtott alkotmánymódosító csomagba. Így aztán nem kerülhetett be a többpárti bizottság által elutasított indítványok közé sem, tehát a plénumban fel sem lehet ezeket vetni. Magyarán: a szövetség alaposan visszafogta önmagát. Mindez onnan ered, hogy az alkotmánymódosítási eljárás beindulása előtt az RMDSZ-en belül elmaradt az alapos, tartalmas, konszenzuskereső politikai vita. Amint Toró T. Tibor képviselő mondotta: "Egy nemzeti közösségünkön belüli politikai vita során kellett volna megegyezni az általunk óhajtott módosítás alapelveiről, azokról az értékekről, amelyeket viszontlátni szerettünk volna az alaptörvényben. Bár a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle egy súlypontos száma éppen a román alkotmány módosításáról szólt, s ebben nem egy hasznos tanulmányt olvashattunk, a politikai vita elmaradt. A tavaly ugyanis az SZKT tájékozatlanul, vita nélkül hagyott jóvá egy operatív tanácsi döntést, amelyet még ráadásul fel sem olvastak a testület előtt. Ez nagyon jól jellemzi az RMDSZ-beli demokrácia állapotát."
Főként a belső önrendelkezésen alapuló autonóm magyar intézményrendszer kiépítését nem fogja majd segíteni az új alkotmány. Ha a csúcsvezetőség nem "izomból" kezelte volna a kérdést, akkor nem most, mintegy utólag küldi el öt magyar képviselő a szövetségi elnökhöz és a parlamenti frakciókhoz azokat a javaslatokat, amelyek éppen az autonómia körüli módosításokat kérik és amelyeknek igen kevés az esélyük, hogy mindezek után bekerüljenek az új alaptörvénybe.
Bizonyosra vehető, hogy az alkotmány első cikkelye változatlanul rögzíti majd Románia nemzetállami státusát. De ez csak egy olyan tényező, ami miatt hatalmas politikai hibának (egyesek szerint bűnnek) tűnik az, hogy a magyar "érdekvédelmi és közképviseleti szervezet" bizonyos honatyái egyenesen mint törvénykezdeményezők jelennek meg a kormánypárt által kiókumlált alkotmánymódosítás aláírói között, vállalva annak apaságát. Furcsa túlbuzgóság, hiszen az SZDP–RMDSZ-protokollumban nincs benne ezen kötelezettség, ezen "román elvárás". S a tervezet a magyar nemzeti kisebbségnek oly keveset nyújt, hogy nyugodt lelkiismerettel elutasítható.
Elméletben az elmulasztottak bizonyos mértékig pótolhatók a plénumbeli vitán. De a gyakorlatban erre nem sok esély mutatkozik. Viszont csupán maroknyi magyar képviselő nem adta aláírását ehhez a tervezethez. ők a voksukat is csak akkor fogják adni az új alkotmányra, ha a végszövegbe még bekerülnek számunkra pozitív dolgok.
Román Győző
Hogy a háttérben kik mit mozgattak, arra még nem derült fény, csak a függöny előtti játékot látni: közel három év kámforrá válás után önként jött haza Izraelből Ioana Maria Vlas, a FNI pénzbűvészének szorgalmatos jobbkeze. Mindenki, de különösen a kb. 300.000 kárvallott jól emlékszik, hogy állítólag még az Interpol apparátusával sem lehetett az asszonyság nyomára bukkanni. De most már nem bírta a stresszt, mondja, azért jelentkezett hazajövetelre. Egyenesen a fogdába vonult és vall, mint a pinty. Érdekes lesz megtudni, kit mibe márt be, de még inkább azt, hogy ki(ke)t húz ki a slamasztikából. Fővárosi sajtóhírek szerint egyelőre a Sorin Ovidiu Vântu nevű notórius spekuláns és pártkasszaduzzasztó számíthat rá nézve terhelő vallomásokra, de nem kizárt a szintén nagy mutatványos hírében álló szenátusi elnök Nicolae Vacaroiu bemártása sem. Éppen ezért azon dolgozik gőzerővel a kormányzó Szociáldemokrata Párt központi apparátusa – a politikailag alárendelt nyomozóhatósággal és igazságszolgáltatással karöltve –, hogy a világraszóló sikkasztási, fosztogatási, pénzmosási ügyet addig nyúzza-húzza, amíg büntetőjogilag elévül – írta szombati számában a România libera.
Az Európai Parlament tájékán fordulni látszik a szél: most már közelről sem olyan heves háborúellenesek, a beavatkozással kapcsolatos szavazatok mindenesetre a korábbi nyilatkozatok ellenkezőjét bizonyítják.
Hosszú évek óta először látogatott Bukarestbe orosz miniszterelnök, s a megbeszélések feltűnően barátiak voltak. Kaszjanov megnézte a két târgovistei (Dél-Románia) orosz vállalatot is és átadta Putyin elnök meghívását Ion Iliescunak. Valószínűleg júliusban ejtik meg az államfői találkozót s akkor fogják véglegesíteni az orosz–román alapszerződést.
Brüsszelben viszont aláírták a NATO-csatlakozás protokollumát, aminek a háború miatt már közel sem csaptak olyan nagy hírverést, mint a prágai meghívásnak. Lord Robertson mindenesetre megveregette a bukaresti vállakat a készséges segítségnyújtásért és elismételte, milyen fontos szerepe lesz Romániának a térség stabilitásában.
A szakszervezetek folytatták tiltakozó akcióikat a tetemes elbocsátásokkal járó átszervezések miatt: a brassói és vajdahunyadi munkások egyelőre 24 havi fizetésnek megfelelő végkielégítés ígéretét kapták s azt, hogy a kormány még megfontolja a többi követelést is. Ahogy megfontolta és vissza is vonta a 4,2 milliós maximált gyermeknevelési segélyről (gyes) szóló rendeletet, s a további intézkedésekig minden marad a régiben.
A szekusdossziékat vizsgálni hivatott testülettel (CNSAS) kapcsolatban a kormánypárt simán keresztülvitte eredeti elképzelését a törvényhozáson: a Nagy-Románia Párt támogatásával feloszlatták a volt politikai rendőrség irattárát kutató – amúgy a hatalom mesterkedései miatt működésképtelen – bizottságot, ami ellen a liberálisok, a demokraták és az RMDSZ-esek kivonulással tiltakoztak, de ennek már csak jelzésértéke lehet.
És végül az elmúlt hét "sikersztorija": letartóztatták azt a fiatalembert, aki aztán bevallotta, hogy ő dobott kézigránátot a fővárosi Jean Monet középiskola diákjai közé és helyezett el robbanóanyagot a Cismigiu parkban. A belügyiek büszkén jelentették, hogy ő az első (elfogott) román terrorista.
M. J.
Az anyaországi híreket és belpolitikát egyaránt átszövi az iraki háború, annál is inkább, hogy a Medgyessy-kormánynak köszönhetően Magyarország is rajta van a háborút pártoló országok listáján. A parlamenti polémia fő témája, hogy hadviselő fél-e Magyarország. A Fidesz-MPP tiltakozik a légtér megnyitása ellen, a kormány azzal próbál védekezni, hogy az Orbán-kormány sem lépett volna mást a helyükben. Sokan úgy vélik, Magyarország háborús szerepvállalása alkotmányellenes, amit arra alapoznak, hogy az alaptörvény 6. paragrafusának 1. bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől".
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor exminiszterelnök 2003. március 26-ai interjújának központi témája is a háború volt. Rámutatott: "Az a lényeg, hogy rajta vagyunk a háborús koalíciós felek listáján. Annak a harminc országnak a listáján, melyet az amerikaiak, a magyar közvélemény (…) nagy meglepetésére, közzétettek, magunkat is ott találtuk. A lényeg ugyanis az a kérdés, hogy mit keres Magyarország ebben a háborúban. Mi az a magyar nemzeti érdek, ami miatt nekünk egy háború politikai és erkölcsi felelősségét vállalnunk kell?" Orbán Viktor azt is kihangsúlyozta, hogy ez nem NATO-háború, de különösképpen nem EU-ügy, sőt azt is megkockáztatta, hogy a jelen helyzetnek van olyan olvasata, miszerint Magyarország Amerika oldalára állt Európával szemben, hisz Európa két meghatározó nagyhatalma, Németország és Franciaország ellenzi a háborút. Orbán a washingtoni farizeus érvelésre reagálva, miszerint ez a háború megelőzi, hogy Szaddám Husszein indítson később háborút, rámutatott, hogy a megelőző háború doktrínája egyelőre nem nyert polgárjogot nemzetközi viszonylatban, s egyetértőleg idézte az orosz elnököt, aki szerint az iraki háború az ököljog bevezetése a diplomáciába.
Nem növeli a törvénytisztelő polgárok körében a baloldal népszerűségét az sem, hogy kezd beérni a nemzeti tábor által a baloldali mocsokáradat ellen indított bírósági offenzíva. Jogerősen pert nyert a Fidesz Kovács László ellen annak kampánybeli rágalma ügyében. A másodfokú döntés szerint a szocialista pártelnök megsértette a Fidesz-MPP jó hírnevét, amikor tavaly április 18–19-ei nyilatkozataiban arról beszélt, hogy egy nagy magyar állami vállalat külföldön készíttet hamis MSZP-s röplapokat, és azokat a kampánycsend idején akarják szétosztani. Első fokon pert nyert Kövér László is Juszt László ellen, amit azért indított, mert az újságíró a tavaly október 23-ai ünnepségek kapcsán a Népszavában közölt Megbékélés napja című írásában úgy fogalmazott, hogy "Orbán Viktor és Kövér László zsidózik egy kiadósat" és ez őt nem lepi meg. Kövértől függetlenül Orbán is indított személyiségi jogi pert Juszt ellen, s e per tárgyalása is elkezdődött. Első fokon egy negyedik perben az is megállapítást nyert, hogy Katona Béla szocialista politikus egy korábbi kijelentésével megsértette Selmeczi Gabriella, Frajna Imre és Varga Mihály fideszes országgyűlési képviselők jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait.
B. Zs. A.
A modern politika mozgásainak központi orientáló motívuma a kormányon maradni – ellenzékbe menni kettős lehetőség. Értelemszerűen a politikai erők többsége a hatalom megtartását/megragadását tartja a legfontosabbnak, így könnyen felborulhat a politikának az érték–érdek egyensúlya. Az egyes politikai gesztusok mögött nem minden esetben húzódik meg a közösség érdekképviselete, hisz a hatalom megtartásának a szavazópolgár képviselete csak az egyik s nem is mindig legfontosabb eszköze. Vannak politikai erők, akik például meg sem próbálják saját üzenetükkel meggyőzni a választópolgárokat, hanem más szervezetek oldalvizein eveznek be a törvényhozásba. Más politikai erők vezetői úgy vélik – ide tartoznak a Kárpát-medencei kisebbségi szervezetek prominensei –, hogy számukra biztosítva van az etnikai szavazat, attól függetlenül, hogy milyen politikát folytatnak.
Úgy vélik, s bizonyos fokig igazuk van, hogy a polgár kifizethető a politikai kommunikációval, ami lassan külön tudományággá fejlődött a tömegmanipuláció jegyében. Egy politikai esemény kommunikációja nem a mögöttes igazságok, értékmegfontolások bemutatását jelenti, hanem a kommunikátor politikai érdekei szerinti interpretációt. Ezen belül külön technikává fejlődött a félreolvasás, egy-egy politikai esemény feletti látszólagos értetlenkedés, illetve félremagyarázás. Klasszikus példája volt e kommunikációs technika alkalmazásának az, ahogyan az RMDSZ vezetése és annak sajtóholdudvara fogadta az erdélyi magyar közösségben végbemenő politikai erjedést, a fórummozgalom újjáéledését, a Reform Tömörülés metamorfózisát, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakításának kezdeményezését.
Az első esetben a politikai dezinformálás legdurvább formájához folyamodott Markó Béla, midőn szekus provokátorokat emlegetett a fórumok szervezőire vonatkoztatva. (Persze csak mint legrosszabb esetet.) A majdani nemzeti tanácsot már beinvitálta az RMDSZ-be, hogy foglaljon helyet valahol a Demokratikus Női Liga és az Újbaloldal Kartársi Szövetsége műplatformok között. A félreinformálás, a félreolvasás csúcspontja azonban az volt, amikor a Reform Tömörülés platformstátusának megszüntetését annak belső feszültségeivel magyarázta. Ez kétségkívül ügyesebb kommunikációs fogás, mint a szekusozás otrombasága vagy a Magyar Nemzeti Tanács pártbafogadásának impertinenciája. Mert nem kétséges, az RT-n belül valóban éltek (és a Reform Mozgalmon belül is élnek) különféle elképzelések az RMDSZ-hez való viszony kívánatos modelljeit illetően. Ezzel együtt e radikális lépésnek, a platform önfelszámolásának motivációja nem a szervezeten belül keresendő, hanem a külső környezet radikális megváltozásában. Az RMDSZ azon gesztusa, hogy a belső választásokat a platformok számára semmiféle szerepet nem biztosító részleges tisztújítással próbálja kiváltani, funkció nélkülivé tette e belső szervezetek létét.
A Reform Tömörülés nem óhajtott a Markó-féle áldemokrácia fügefalevele lenni. Nem akarta eljátszani azt a szerepet, melyet Markóék Románia és a Nastase-kormányzat vonatkozásában egyre nagyobb beleéléssel játszanak.
Borbély Zsolt Attila
A George W. Bush amerikai elnök által Irak megtámadásakor ígért villámháború máris elfelejthető, mert a folyamatos bagdadi bombázások ellenére a szövetségesek csak küszködve haladnak valamelyest előre. Már felröppent a stratégiai átcsoportosítás, erőgyűjtés stb. híre is, amiről a történelemből tudható, hogy mit jelent. Bush meg is feddte a sajtót – ez sem az örömmámor jele – , mondván: félretájékoztat, rémhíreket terjeszt és sikertelenségről beszél, holott minden a legnagyobb rendben halad. Észak-Irakban készülnek egy második frontot megnyitni, de addig is támogatják az ottani kurdok gerillaharcát. Figyelmeztették Szíriát és Iránt is, hogy ne merészeljék bármivel is segíteni Irakot. A két szomszédos állam vezetői állítják ugyan, hogy továbbra is semlegesek, de mindinkább körvonalazódni látszik egy arab–arab véd- és dacszövetség. Közben pedig az áldozatok száma egyre nő, iraki oldalon sok a civil halott is. A világban folytatódnak a háborúellenes tüntetések, bár nem sok foganatjuk van. Ellenben a Bush-csatlós Blair brit kormányfőnek immár saját pártján belül is komoly ellentábora támadt. Mindeközben az Irak "felszabadítására" indult szövetséges nyugati erőknek lapzártánkig még a Perzsa-öböl partján fekvő Bászrát sem sikerült bevenniük.
| aktuális |
Színpadi pályafutásomról írott könyvemben így emlékeztem: "Mikor elkészült a város büszkesége, a Nyári Színház, mindenki ott szeretett volna lenni a megnyitón. A nézőtéren a kétezer ülőhely kevésnek bizonyult; az új létesítménybe több mint háromezren préselődtek be, az első sorokba azokat ültették, akik részt vettek az építési munkálatokban vagy pénzzel támogatták az új létesítmény megszületését. Pótszékeket helyeztek el, nagyon sokan állva nézték végig az első előadást. A János vitézt játszottuk, és talán soha nem volt akkora sikere Iluskának – Nagy Gizi alakította –, mint ezen az első előadáson, ahogy remek fényhatásokkal elősegítve előbukkant a kék tóból Bagó dalára és János vitéz örömére. Akik ott voltak azon a csodálatos nyári meleg estén, nem tudták elfeledni, milyen nagyszerű Kacsóh Pongrác zenéje."
Az, hogy mennyire szerették a váradiak a színházat és a színház művészeit, megmutatkozott a nyári színház építésénél. A fél város hordta a téglát, keverte a maltert, segített beszerelni a székeket. A munka megszervezésében a fő érdem a mindenkit mozgósító igazgatóé, Molnár Jánosé volt. Éjt nappallá téve buzdított és lelkesített minden arra járót, sőt maga is beállt a munkások közé, akiknek sorából maga is vétetett.
Micsoda nagyszerű érzés volt hallani a közönség előadás előtti moraját, a zenekar hangolását és várni, hogy sötét legyen, mert csak akkor kezdődött az előadás, aminek rendszerint éjfélkor lett vége, miután a közönség még betért egy sörre a környékbeli vendéglők valamelyikébe. Ennek az idilli időnek vége, mindez már történelem, egy talán soha vissza nem térő édes-bús álom. Való igaz, az elhanyagolt, leromlott állagú nyári színházban évek óta nem rendeztek semmilyen előadást, de amíg a színház, a város, a köz tulajdonában volt, addig még megvolt a reménye a majdani felújításnak, működtetésnek.
A remény elveszett, a pillanatnyi politikai-gazdasági érdek lett az úr: a harminc percemberkéből álló városi tanács (egyharmad részük RMDSZ-es) egy szimpla kézfelemeléssel odaadta a nyári színházat a szesz- és szódagyáros nagyvállalkozónak, ajándékba. Egyetlen önérzetes ellenszavazat került ki csak a soraikból.
Mogyoróssy István
* A Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt képviselői a nemzetközi fórumokat fogják tájékoztatni a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács feloszlatására vonatkozó jelentésről. A Szociáldemokrata Párt és a Nagy-Románia Párt képviselői ugyanis megpecsételték a Tanács feloszlatását a parlament két háza jogi bizottságának együttes ülésén, a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt és az RMDSZ képviselőinek távollétében. (Ziua)
* Élesen támadta parlamenti interpellációjában Adrian Paunescu kormánypárti szenátor az RMDSZ kezdeményezéseit, függetlenül attól, hogy azokat a szövetség radikális vagy mérsékelt képviselői terjesztették elő. Paunescu első célpontja Tőkés László és az általa népszerűsített autonómiaelmélet volt, amely a szociáldemokrata politikus – Ceausescu egyik volt udvari költője – szerint az alkotmány, valamint a nemzeti egység ellen irányul. A Hargita–Kovászna–Maros régió létrehozását célzó kezdeményezésért bírálta Markó Béla RMDSZ-elnököt a kormánypárt szenátora. Paunescu úgy véli, hogy ez a tervezet annak az egykori magyar autonóm tartománynak a "sikertelen újjáalakítását" jelenti, amelyet Sztálin személyes utasítására hoztak létre a háború után. Az SZDP nacionalista hangadója kijelentette, hogy "a legradikálisabb szélsőségesek" által megfogalmazott területi autonómia teljes mértékben ellentétes a román alkotmány előírásaival és az európai elvekkel. Véleménye szerint a radikálisok és mérsékeltek cselekedetei nem véletlenek, és egymástól nem is idegenek. (Curentul)
* Adrian Paunescu kormánypárti szenátor a kilencvenes évek elejére jellemző nacionalista retorika nosztalgikusa – idézi a Curentul és a Ziarul Financiar Markó Bélát, aki múlt heti bukaresti sajtótájékoztatóján kijelentette: "Adrian Paunescu úr néha felébred és olyan retorikával jelentkezik, amelyet mind pártja, mind a párt jeles személyiségei régóta meghaladtak". Az RMDSZ elnöke azokra a bírálatokra utalt, amelyeket Paunescu fogalmazott meg a hét első napján a szenátusban a szövetséggel kapcsolatban.
* Török–angol vegyes vállalat fogja egy év alatt berendezni Bukarestben Európa legnagyobb bevásárlóközpontját Dâmbovita Supermarket néven, a munkálatok ősszel kezdődnek, 130 millió dolláros beruházásként. (Ziarul Roz)
A Kőrösi Csoma Sándor Napokat idén április 3. és 5. között ülik meg Kovászna városában a nagy magyar utazó kultuszát ápoló helybéliek, számos erdélyi és határokon túli vendég részvételével. Lesz bábszínházi előadás, emléktábla-koszorúzás, képzőművészeti tárlatnyitó, emléktúra, fáklyás felvonulás, fúvószenekari és énekkari muzsika, csángó népdalest, tudományos ülés, diák-kerekasztal, diákszínpadi előadás, rockopera pécsi vendégelőadókkal, slágerparti, népzenei és táncbemutató nagykanizsai vendégekkel, fellép a szabadkai leánykórus, megrendezik a fiatalság bálját, a városházi állófogadást, a gazdaköri felkészítőt. Szombaton kerül sor az emlékünnepélyre Csomakőrösön, a szobornál és az emlékház udvarán, valamint a kultúrotthonban. (Képünk a Kőrösi Csoma Sándor Napok egyik korábbi kiadásán készült.)
Kuriózumszámba menő riportpályázat
Nagy fába vágta a fejszéjét az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának szerkesztősége, amikor tavaly ősszel riportpályázatot hirdetett meg. A március végi díjátadó ünnepségen már a következő kiírást tervezgették, ami azt sejteti, hogy érdemes volt belevágni az erdélyi magyar sajtóban – ha nem is egyedüli, de kétségkívül – ritka vállalkozásba.
A kolozsvári Református Püspöki Hivatal tanácstermében tartott ünnepségen Somogyi Botond, az Üzenet főszerkesztője azzal indokolta a riportpályázat ötletét, hogy éppen ez a műfaj hiányzik leginkább az erdélyi magyar sajtóból. Januárig mindössze egy pályamű futott be, ezért meghosszabbították a határidőt s az erdélyi magyar közéleti médiában is közzétették a pályázatot. Az eredmény nem maradt el. A beérkezett 38 pályamű többsége Hargita, Maros és Kolozs megyéből származik, de a zsűri meglepetésére érkezett egy írás Bukarestből is, kettő pedig Budapestről.
Az ünnepséget a református teológusokból álló Magvető együttes muzsikája és zsoltárfeldolgozásai, valamint Rekita Rozália és Sebesi Karen Attila színművészek szavalatai színesítették. A díjazott pályaműveket Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Adorjáni Zoltán teológiai tanár, valamint maga a főszerkesztő méltatta. A MÚRE-elnök az Erdélyi Naplónak elmondta, hogy a pályázaton nem voltak megkötések: főfoglalkozású újságírók is benevezhettek. Egyrészt azért, mert nem voltak benne biztosak, hogy kellő számú írás beérkezik. Csép Sándor a kiírás jelentőségét hangsúlyozta, mivel a közelmúltban csak az aradi Nyugati Jelen próbálkozott riportpályázat meghirdetésével, szépnek mondható eredménnyel. Az Üzenet pályázatán az első helyet Szucher Ervin, a Krónika napilap munkatársa nyerte Egy lelkész – két gyülekezet, két mezőségi falu, két sors című riportjával. Második a székelyudvarhelyi Kosztolányi Katalin, harmadik a sepsiszentgyörgyi Fekete Réka lett. A zsűri egy különdíjat és két ifjúsági különdíjat is kiosztott.
Somogyi Botond lapunknak elmondta, hogy szeretnék jövőre is meghirdetni a riportpályázatot, ha lesz miből. Az első kiírást például az Illyés Közalapítvány támogatta. A riportok egy része a közeljövőben megjelenik az egyházi sajtó hasábjain: az Üzenetben, a Református Szemlében és a Református Családban.
F. T.
A Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által évente megrendezett tudományos ülésszak, mely 1994 óta kerül megrendezésre, ebben az évben április 3–6. között a Kultúrpalotában lesz. A hallgatók magyar nyelven mutathatják be orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti szakdolgozataikat. A Tudományos Diákköri Konferencia célja a tudományos tevékenység népszerűsítése a diákok körében, a kutató munkára való ösztönzés, a meghívott professzorok díszelőadásain alkalom nyílik szakmai újdonságok ismertetésére és megismerésére. A 10., jubileumi TDK programját a napi sajtóban teszik közzé, mindennemű információval a 0264/ 219-690-es telefonszámon szolgálnak a szervezők, illetve ezek megtalálhatók a rendezvény hivatalos honlapján: www.tdk.mmdsz.ro.
Mészáros István (Marosvásárhely) a március 15-ei "központi" RMDSZ-ünnepségről írta meg véleményét, tudósításszerűen. Részvevőként felemás érzésekkel távozott a Postarétről, többet várt volna a szervezőktől, lehangolónak találta, minden emelkedettségtől mentesnek. Megítélése szerint a vásárhelyi magyarok komoly hiányérzettel tértek meg otthonaikba a rendezvény után. Kedves Attila írta Szovátáról: "Tisztelt szerkesztőség! A március 18-ai szám Szóra bírtak rovatában közölt Választás az RMDSZ helyi szervezeteiben című, Kedves István szovátai lakos által jegyzett irományra reagálok, a következő formában: Tisztelt Kedves István Szovátáról! Az RMDSZ szovátai tisztújító közgyűléséről szóló cikkét nem kívánom kommentálni, mert nem arra való. Az viszont örömömre szolgál, hogy került még egy rokonom, hisz minden Kedves nevezetű rokon. Mivel olyan kevesen vagyunk, főleg Szovátán, kérem, jelentkezzen a rokoni szálak szorosabbra fűzése érdekében, hisz azt fel sem merem tételezni, hogy egy ilyen ritka nevet válasszon valaki álnévnek. Telefonszámaim: 577-506 vagy 0744/564-356. Minden jót!" Minket viszont egyáltalán nem lepne meg, ha valaki csak álnéven merné vállalni véleményét, hiszen ilyen időket élünk – még mindig vagy már megint. Nem bátorítjuk ezt a gyakorlatot, sőt, ám nem áll módunkban ellenőrizni minden levélíró kilétét. Viszont ezúton is felkérjük olvasóinkat, legyenek szívesek feltüntetni teljes nevüket, címüket, elérhetőségüket, amikor akár hagyományos, akár elektronikus levélben hozzánk fordulnak. Köszönjük!
Ugyancsak köszönettel tartozunk Fazakas K. Csabának (Marosvásárhely) a faxon és e-mailben elküldött politikai háttér-információkért, valamint a dokumentumértékű feliratért.
Kádár Klára szintén Marosvásárhelyről írt, Bayer Zsolt publicisztikáját nagyon kedveli, de ritkán van alkalma olvasni tőle egyet s mást, a rádióban-tévében sem találkozik vele mostanában, mert félreállították – véli tudni. "Többek nevében" kéri, hogy gyakrabban közöljünk Bayer-cikkeket, akár Magyarországon már megjelenteket is.
A szerk.
Végre visszafordíthatatlanul itt a tavasz! Figyeljük, hogyan kap erőre, hallgassuk a bogárzümmögést, gyönyörködjünk a rügyfakadásban, élvezzük az illatokat, a fényözönt, a megújulást, a zsongást – így biztos elviselhetőbb, nyugodtabb, reményteljesebb lesz minden eljövendő óra, nap, hét...
| politikai hullámvasút |
Irak lerohanását elképesztően sok nézőpont szerint lehet elemezni – a Bush kampányát támogató olajmágnásoknak tett ígéretek betartásától kezdve apuci boldogtalanságának megbosszulásán keresztül az izraeli élettér megteremtésének megvalósításáig. Lenne is e lerohanásnak érdekes, lapozgatandó forgatókönyve. S mert a homo sapiens nemcsak értelmes, hanem akaratos típus is, az idők folyamán sikerült kialakítania többféle háborúkultúrát, amiket unatkozó nagyhatalmak a látszat kedvéért szalonképessé tettek törvények, megegyezések formájában. Ezeket pedig mindegyik hadviselő fél annyira tartja be, amennyire bízik a győzelmében.
Hallottunk, olvastunk nagy vonalakban vázolt indoklásokat a háború törvénytelenségéről, de általában az izgalmasabb részek emeltetnek ki, a jogi kérdések boncolgatása nem a tömegeknek való. Érdeklődő embereknek és jogot hallgatóknak annál inkább. ők töltötték meg zsúfolásig március 27-én a kolozsvári Heltai Gáspár Alapítvány klubtermét, ahol Fábián Gyula, a Babes–Bolyai egyetem nemzetközi közjoggal és közösségi joggal foglalkozó adjunktusa tartott előadást az iraki helyzet jogi vonatkozásairól, "avagy a kollektív biztonsági szervezet összeomlásáról".
Fábián doktor bevezetésében leszögezte: míg a konfliktushelyzetek megoldására az általánosan elfogadott módszer a 19. századig a háború volt, ez ma már egyáltalán nem értelmezhető egy ország szuverenitási jogának bebizonyításaként, bár az ENSZ a háborút pár esetben mégis megengedhetőnek tartja. Bush tehát lelkiismeretesen hivatkozik mindegyikre, holott egyik sem támasztja alá hangoztatott igazát.
Az első megengedő eset az önvédelem, amelyről ez esetben szó sincs; a második a megelőző önvédelem céljából indított háború. Az, hogy az Államoknak tizenhárom év után hirtelen eszébe jut, hogy Irak napokon belül megsemmisítő csapást képes mérni Amerikára, és meg sem várva, hogy az ENSZ ellenőrei tényleg ne találjanak semmit, a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül támad, nem igazán meríti ki ezt az esetet. A harmadik, a felszabadító, humanitárius ok még annyira sem hiteles, míg például Törökország partnersége miatt Kurdisztán kikiáltásáról szó sem lehet. Az angolban sem azonos hangalakú szavak a humanitás meg a gazdasági érdek… Az utolsó lehetőség háború megindítására egy, az előbbiektől eltérő helyzet kialakulása esetén áll fenn, ez azonban szigorúan az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése alapján valósulhat(na) meg, mint Kuvait felszabadítása az első Öböl-háború nyomán.
Az előadás és az utána folytatott beszélgetés végkövetkeztetése az volt, hogy bár Irak valós és ráfogott vétkei ismertek, a nemzetközi jog, az ENSZ törvénykönyvének egyetlen bekezdése sem jogosítja fel az angolszászokat a kollektív biztonsági helyzet veszélyeztetésére. Az előadó így fogalmazott: "Amíg az amerikai érdek úgy kívánja, addig bárhol be fognak avatkozni – humanitárius indokokkal."
Bagoly Zsolt
A Rákóczi Szövetség marosvásárhelyi tagszervezetének kezdeményezésére március 23-án Csipor Antalra, a 13 évvel ezelőtti magyarellenes pogrom egyik áldozatára emlékeztek Nagyernyén a megboldogult falutársai és a városból érkezettek. A szövetség tulajdonképpen Kincses Előd három évvel ezelőtti kezdeményezését kívánta életre kelteni: az áldozatokról való megemlékezést és koszorúzást. Az istentisztelet után Komáromi István református lelkipásztor elmondta: "Az eltelt tizenhárom esztendő nem hozta magával az igazságot Csipor Antal halálra gázolásáról. Nem segít az idő sem, az igazságszolgáltatás sem, de mindig vannak olyanok, akik emlékeznek, hogy az igazságtalanság ne ismétlődjön meg." Ráduly Levente, a Rákóczi Szövetség vásárhelyi szervezetének elnöke az 1990-es Fekete Márciusra emlékezett, felhívva a gyülekezet figyelmét az akkori események máig is érezhető következményeire, illetve a megemlékezés, az el nem felejtés fontosságára.
Amint arról már beszámoltunk, február elején a Kis-Küküllő menti Kiskenden (Balavásár község, Maros m.) tartották első találkozójukat a Maros megyei polgári körök. Az eseményen a vendéglátó helyi református lelkész, Pál András mellett a község polgármestere, Máté János is köszöntötte az egybegyűlteket. Az RMDSZ jelöltjeként megválasztott balavásári elöljáró arról tájékoztatott, hogy a találkozó hírét véve Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke telefonon kereste meg, és afelől érdeklődött: van-e tudomása, hogy mi készül ott? Máté akkor csak a sajtóban megjelentekre tudott hivatkozni. Az esemény után Brassai újra felhívta, és – aktív jelenlétét kifogásolva – ezúttal már kérdőre is vonta. Máté válaszában kifejtette: addig, amíg a frissen alakult Polgári Mozgalom közfelkiáltással elfogadott szándéknyilatkozatában az áll, hogy "politikai tevékenységét az RMDSZ keretein belül" szándékszik kifejteni, addig ő semmi kivetnivalót nem lát a dologban. Viszont azt is hozzáfűzte, hogy azonosul a szándéknyilatkozatban megfogalmazott minden megállapítással, magáénak vallja annak minden célkitűzését. Időközben a kiskendi falugyűlés úgy döntött: ők továbbra is Tőkés Lászlót tartják tiszteletbeli elnöküknek. Egyébként ott már nyílt RMDSZ-ellenes hangulat uralkodott. A balavásári polgármester egyébként magas is kendi illetőségű.
A történtek után a polgármester és Brassai – aki egyébként "civilben" református lelkész, s mint ilyen, egyházi vonalon próbálta megakadályozni a találkozó létrejöttét – személyesen is találkoztak. Máté elmondása szerint a hosszas beszélgetés során mondta ki-ki a magáét, de álláspontjaik jottányit sem közeledtek: az ügyvezető elnök a párthűség szükségességét, a polgármester pedig az érdekvédelmi szövetségen belüli demokrácia szükségességét hangsúlyozta.
Ottjártunkkor Máté elmondta: nyílt ellenségeskedést egyelőre még nem érzékelt sem a párt, sem az RMDSZ-es Virág György által elnökölt Megyei Tanács részéről, azt viszont érzi: enyhén szólva megritkult körülötte a légkör. Ennek ellenére szilárd elhatározása, hogy kitart a polgári mozgalom által megfogalmazott elvek mellett. Ezen véleményét a balavásári alpolgármester, Szalma János is osztotta.
Sz. L.
Az iraki háború kissé kiszorította az erdélyi magyarokról és az RMDSZ-ről szóló híreket a központi román lapokból, de nem teljesen. Majdmindegyik újság tudósított a szövetség szervezte marosvásárhelyi önkormányzati tanácskozásról, legtöbbjük azt emelve ki, hogy a valahai megyei párttitkárokra hajazó helyi kiskirályokat köztisztviselőkké akarná minősíteni a magyar párt. A kommentátorok nehezményezték, hogy a Székelyföld gazdasági régió megalakításáról is tárgyaltak. De az Independent március 24-ei száma arról is említést tesz, hogy a szövetség nincs megelégedve az ország jelenlegi közigazgatási felosztásával, mivel ez nem felel meg az etnikai és gazdasági kritériumoknak.
Egy fura ügyről ad hírt a Ziua március 26-ai száma. A liberálisok, demokrata pártiak mellé felzárkózott az RMDSZ is, tételesen Kelemen Hunor, amikor arról tárgyaltak, hogy a szenátoroknak, képviselőknek tiltsák meg, hogy a köztelevízióban, -rádióban műsorvezetők legyenek. A kormánypártiak azonban leszavazták ezt, így aztán olyan honatyák, mint a nagy szájú Adrian Paunescu továbbra is ott díszeleghetnek a képernyőn. Egyébként az RMDSZ-nek mind nehezebb a szocdemek lojális szövetségesének lenni, amint egyik képviselőjük mondotta: Nastaseék annyi és akkora hibákat vétenek, hogy őrültség lenne velük szavazni. Így történt az egykori szekusokat leleplezni hivatott bizottság szétverését előirányzó Predescu-jelentéssel is. Az RMDSZ ez esetben együtt voksolt a demokratikus ellenzékkel. Mindhiába, ugyanis a kormánypárt mellé ezúttal odaállt a Nagy-Románia Párt, nem véletlenül: a kommunista diktatúra verőlegényei, ügynökei Vadim Tudor köpönyege alatt bújnak meg igen nagy számban.
A szenátus jogi bizottságában – írja az Evenimentul zilei március 26-ai száma – pihent agyra valló események történtek. Elnöke, az SZDP-s Ion Predescu az üres székeket is megszavaztatta! Eckstein-Kovács Péter, amikor a tárgyhoz szólva javasolni akarta, hogy a beiskoláztatási számokat túlhaladó felsőfokú oktatási intézetek büntetése ne a beszedett plusz tandíjak 40, hanem 100 százaléka legyen, először az üres szék felé fordulva "Jó napot, Roibu úr"-ral köszöntötte távol lévő szenátortársát, a jelenlévők nagy derültségére.
De az elmúlt heti román lapokból kiderül az is, hogy a kormánypárt és az RMDSZ kéz a kézben halad tovább a legtöbb kérdésben. A sorsdöntőkben mindenképpen: a magyar honatyák például nem szavazták meg az ellenzék által az antikorrupciós törvénycsomaggal kapcsolatban benyújtott bizalmatlansági indítványt. Mert a Nastase-kormánynak maradnia kell, eről szól az RMDSZ–SZDP-protokollum. Még akkor is, ha a kormánypárt köreiben már nem csak a hamu alatt parázslik a nacionalizmus, még akkor, is, ha ismét Erdély Romániától való elszakítása a román választókat riogató mumus. Pedig a 2004-es a választásokig még van egy kis idő.
R. Gy.
Ülök magam választotta gályám padján és rossz a közérzetem. Sajnos ez ma már nem pusztán némi lelki nyavalygást jelent. Agyam feszül, mellkasom szorul. De nem szállhatok ki a tekervények hullámvasútjából. A gondolat olykor összefüggéstelennek tűnően rohan. Egy irányba!
Telnek az emberöltők és nem jutunk előbbre. Sem mi, magyarok, sem mi, közép-európaiak, sem mi, emberek, mint földlakók.
Azok a bizonyítékok, melyekkel most kapásból előállna a kijelentésemen gúnyosan nevető agyonképzett szakember, engem nem tudnak meggyőzni.
Találmányok, korszakos újítások, elektromosság, elektronika, szervátültetések, géntérkép és a többi, meg a mögöttes jelszavak, mint a kommunizmus és a villamosítás közé tett egyenlőségjel, az elektronikus forradalom és a gonosz birodalmának háború nélküli lerombolása között emlegetett összefüggések, a betegségek legyőzésével kapcsolatos bombasztikus kongresszusi kijelentések, a jövőjét a genetikával immár kezébe vevő emberről szóló szónoklatok – mind-mind nevetségesek már rég, vagy az újabbak már születésük pillanatától.
Az ember kiengedte kezéből a jövője formálásába való beleszólás lehetőségét, sőt annak kötelességét is elmulasztotta.
Nem Földön kívüli szörnyek vették kezükbe sorsunkat (bár azok is emberi formát öltenek a legtöbb sci-fiben), hanem az embereknek egy különleges szelekcióval gyarapodó és pontosan körülírt csoportja. Egyetlen mentségük az lehetne, ha kiderülne földönkívüliségük.
ők azok, akik az anyagi javak döntő többségét birtokolják a birtokon kívüli milliárdok kárára. Akik nem tartják magukra kötelezőnek az általános emberi normákat, sem az ember által alkotottakat, sem a vallások által megszabott emberfelettieket.
A munkamegosztás jól szervezett. A piszkos munkát van ki elvégezze. A többmilliárdnyi szegényből könnyen verbuválhatók a zsoldosok. És innen lehet szelektálni mindent és mindenkit, mindenre és mindenkor. A szavazókat is.
Nap mint nap találkozni a bomlás jeleivel.
Tegnap csak rablások híreit halljuk, ma arcátlanul hazudozó politikusok néznek ránk a képernyőkről, vagy akár élőben szemünkbe, tegnapelőtt miniszterelnök megölésére biztatnak büntetlenül itt, ma miniszterelnököt gyilkolnak ott, holnap háború kezdődik akaratunk ellenére, állását veszti egy igazra oktató tanár, jegyzőkönyvet hamisít funkcióban levő politikus, szexuális másságával kérkedik a városatya.
Barátom keresett meg tegnap. Ültünk egymással szemben. Erdélyből származó, onnan menekülni kényszerült magyar. Nem bírja már Magyarországon. Bár még munkaképes, de nyugdíjba megy és hazatelepül egy kis erdőszéli házba. Egyedül.
Azon kapom magamat, hogy gondolatban én is csomagolni kezdek, terveket szövögetek.
Elég, elég.
Pedig ott, Erdélyben sem lehet jobb. Csak más. Innen nézve ott átláthatóbbnak tűnik a rossz is és főleg magyarázhatóbbnak. Majd ott az erdő mellett álló kis házban derül ki, hogy egyre megy-e.
Ha az ember az ember elől menekül, először a világból az országba szaladna s aztán a szülőföldre. Ha már minden kötél szakad, legalább ott legyen vége. Ott trágyázza porunk a földet.
ősi román föld – jut eszembe a sokat hallott mondat. De ma már úgy érzem, ez a nekünk szánt szidalom elszáll a föld felett fújó szelekkel. Az én értékrendem szerint életbe lép a föld alatt nyugvó csontok joga.
Az ősök csontjai felett azonban ott feszítenek a hagymakupolák. A csontok hiába porladoznak alattuk mint néma tanúk. Ha lenne elég ásó, igazolhatnák a múltat. A jövő azonban a fejekben és az anyaméhekben van.
Ez az egyetlen kiút pedig ma még utópiának látszik.
Pedig most olvastam, hogy a lengyelek 1945-ben 17 milliónyian voltak, s mára 40 milliós akaratos, öntudatos nemzetté nőttek. Ezek szerint mi is lehetnénk 31–32 milliónyian a Kárpát-medencében.
Szász István Tas
| túlbiztosított nemzet |
– A képviselőház nemzetbiztonsági szakbizottsága elkezdte az új nemzetbiztonsági törvény tervezetének megvitatását. Mi szükség van erre?
– A jelenleg érvényben lévő törvény 1991-beli, s azóta több pontban is elavult, ugyanakkor elég nagy a káosz az illetékes intézmények rendszerében. Hét intézmény foglalkozik hírszerzéssel és nemzetbiztonságot érintő kérdésekkel. A törvény módosítása tehát indokolt. Ám a hogyanban nincs egyetértés még a kormányban és a kormánypárt soraiban sem.
– Milyen a kormány nemzetbiztonsági törvényének tervezete?
– A legszembetűnőbb a régi szemlélet: például nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőknek tekinti mind az idegen államok és szervezetek érdekeit szolgáló cselekményeket, mind az etnikai, vallási vagy egyéb természetű autonomista törekvéseket. Azaz az ellenségkép változatlan Romániában. Veszélyforrás ezen felfogás szerint az autonómiát igénylő kisebbség, de paradox módon a NATO vagy az Európai Unió felé történő információszolgáltatás is veszélyezteti az ország nemzetbiztonságát.
– Tavalyelőtt nyilatkozta a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, hogy Románia még nem döntötte el: veszélyforrásként vagy stabilitási tényezőként tekint a területén élő kisebbségekre. Eltelt két év...
– Nos, e törvénytervezet szerint a kormány egyértelműen úgy döntött, hogy a magyar kisebbség veszélyforrás mindaddig, míg autonómiára törekszik. Majd ha erről is lemondunk, akkor esetleg szóba jöhetünk stabilitási faktorként, hiszen autonómia hiányában egyértelműen eltűnünk, beolvadunk. Ez csak idő kérdése… Szerettem volna végre azt látni, hogy partnernek tekintik közösségünket, s hogy az erdélyi magyarság jövőjének biztosítása az egész romániai társadalom érdeke. Legalább annyit elvártam volna, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége által gyakorolt "kis lépések politikája" fejében elfogadják azt, hogy az autonomista törekvések nemhogy veszélyeztetnék, de stabilizálják az államrendet, s e szemléletnek az új nemzetbiztonsági törvényben helyet adnak. Szomorú, hogy míg számunkra az autonómia jelenti a kisebbségi kérdés megoldását, addig a hatalom asszimilációnkat tűzi ki célul, mégpedig nemzetbiztonsági stratégiájának szerves részeként. Veszélyes dolog az, ha a kisebbségi kérdést a nemzetbiztonság szigorával próbálják kezelni.
– Amely kérdést állítólag Románia példaértékűen oldott meg…
– Azzal támasztják ezt alá, hogy az RMDSZ támogatja a kormányt. Csakhogy az RMDSZ programja még tartalmazza az erdélyi magyarság autonómiáját mint távoli célt, s e törvény szerint akár érvénybe lépésének másnapján kezdeményezni lehet az RMDSZ felszámolását. De ugyanez érvényes bármely civiltársadalmi kezdeményezésre, amely a regionalizmust vagy az autonómiát támogatja, hisz a tervezet szerint megszüntethető minden olyan alakulat, amely nyíltan vagy burkoltan támogatja az autonómiát. Lehetünk ebben partnerek? Véleményem szerint magyar képviselőnek ezt a tervezetet támogatni nem szabad, mint ahogy vétek kezdeményezőként aláírni egy olyan alkotmánymódosító javaslatot, amely érintetlenül hagyja azt a cikkelyt, ami miatt 1990-ben nem szavaztuk meg az alaptörvényt. E javaslatban autonómiatörekvéseinkre sincs megnyugtató válasz. Civilizált államban nem módosítják naponta sem a nemzetbiztonsági törvényt, sem az alkotmányt. Ezek hosszú távú stratégiai kérdések, amelyekben kis lépésekben gondolkodni nemhogy nem szabad, de a jövőért felelős, következetes embernek nem is lehet. Ha 1990-ben az 1-es cikkely miatt nem lehetett megszavazni az alkotmányt, akkor most sem lehet felvállalni kezdeményezőként e cikkelyt változatlanul hagyó alkotmányreformot, s az, aki az erdélyi magyarság jövője biztosítékának még mindig az autonómiát tekinti, az a nemzetbiztonsági törvényt sem támogathatja ebben a formában.
– A kormány a törvénymódosítás okaként az európai uniós értékekhez és gyakorlathoz való felzárkózás szükségességét jelöli meg. Ezzel szemben, ha jól értettem, ön szerint a tervezet se nem NATO-, se nem EU-konform.
– Valóban nem lehet NATO- és EU-kompatibilis tervezetről beszélni. Vegyük például a NATO-t. Ennek a nemzetközi szervezetnek alapfeltétele a kölcsönös információáramoltatás, -szolgáltatás. Ha vannak Romániában – és jelenleg vannak – olyanok, akik hozzáférnek titkos NATO-dokumentumokhoz, s akiknek hivatali kötelezettségük hasonló jellegű román információkat küldeni a NATO-nak, hogy lehet ezt nemzetbiztonságilag veszélyes tevékenységnek minősíteni? De vegyük az Európai Uniót. Tudvalevő, hogy a csatlakozás eddigi szuverén jogok átruházását feltételezi az EU intézményei felé. Ugyanakkor a szuverenitás csorbítása nemzetbiztonsági veszélyforrásként jelenik meg a tervezetben úgy, hogy nem kezeli kivételként például az EU-integrációt. Tíz éve hangoztatja az ország vezetése, hogy integrálódni kell a nemzetközi és európai nemzetbiztonsági struktúrákba, ezért anakronisztikusnak tűnik az idegen államoktól, nemzetközi szervezetektől, intézményektől való elhatárolódás. Egy klub tagjaként igazodni kell annak rendjéhez, lett légyen szó a törvényekről, az adminisztrációról, a nemzetbiztonságról. De egyéb baja is van ennek a tervezetnek.
Egyrészt a jogszabály tele van kiskapukkal, homályos és általános megfogalmazásokkal, amelyek általában is veszélyesek, de egy nemzetbiztonsági törvényben különösen azok, mert könnyen felhasználhatók politikai boszorkányüldözésre. Másrészt igen veszélyes, hogy a polgárok megfigyelésének engedélyezése az ügyészség hatáskörébe kerülne, márpedig tudvalevő, hogy ez a végrehajtó hatalom szerves része. Márpedig az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1999/1402-es ajánlása kimondja, hogy a nemzetbiztonsággal kapcsolatos tevékenységet, s főleg a polgárok megfigyelésével foglalkozót nem lehet a végrehajtó hatalom kezébe adni. Szerintem csakis bírói engedéllyel szabad valakit megfigyelni, lehallgatni. Harmadrészt a jelenlegi tervezet szerint legtöbb egy évig helyezhetnek valakit megfigyelés alá, míg Európában ez nem több mint három hónap. Említhetném azt is, hogy a demokráciákban a polgár tudomására kell hozni, hogy megfigyelés alatt állt s ennek mi volt az eredménye. Nálunk erről szó sem esik. Az sincs rendben, hogy a törvénykezdeményezés nem biztosítja a parlament szakosodott bizottságainak az ellenőrzést az említett szolgálatok tevékenysége fölött. Én értem a mindig ködösíteni akaró szolgálat bizalmatlanságát, de másutt a NATO-standardok szerint megfelelően átvilágított személyek a szakosodott bizottságok tagjai, s ezek után minden, az ellenőrzéshez szükséges információt kézhez kapnak. Az is kifogásolható, hogy a tervezet szerint a nemzetbiztonságot minden állampolgárnak kötelessége védeni, még akkor is, ha fogalma sincs arról, hogy melyek a nemzetbiztonságot meghatározó tényezők. Az a nagyon határozott véleményem, hogy az állambiztonságot védeni az erre szakosodott intézményeknek a feladata, az egyéb jogi és természetes személyeket ilyen szempontból békén kellene hagyni. A nem katonai jellegű hírszerzés demilitarizálásának sem igen találjuk nyomát a törvénytervezetben.
– Romániában az alkotmány szerint tiszteletben tartják az egyetemes emberi jogokat, a nemzetközi szerződéseket, hangoztatják, hogy kisebbségi gondok nincsenek. Az elmondottak alapján ez az elég fontos törvénytervezet mintha mégis figyelmen kívül hagyná mindezeket. Mi lehet a magyarázat?
– Bármilyen magyarázat volna rá, szomorú s megengedhetetlen, hogy ez a szemlélet még él kormányzati szinten. Mert valószínű, hogy a törvénytervezetet a hírszerzés s az állambiztonsági szolgálatok gyártották, s az igaz, hogy ezekben nagyrészt megmaradt a régi gárda, de mindez csak kifogás. Ezt a tervezetet vállalta fel a kormány. Igen, az a kormány, amely az integrációt stratégiai célként jelöli meg, s amely az RMDSZ parlamenti támogatását bírja. Értetlenkedhetünk, felháborodhatunk. Én remélem még, hogy nem a szokásos egyet mondok, mást csinálok helyzettel állunk szemben, s azt is, hogy valamit sikerül rajta javítani a parlamenti vita során. Számítok most is a civil társadalom nyomására, kiemelten az APADOR-CH-ra, a Pro Demokrácia Egyesületre, de a magyar civil szervezetekre is. A civil társadalomnak eddig sikerült a közvéleményt a maga oldalára állítania, és így változtatni tudtunk a titokmánia szülte szövegeken. Közösen talán ezúttal is sikerülhet.
Román Győző
Újra divatja jött a kutyabőrök emlegetésének. Nemes áhítatom most kerekedvén, mint ősz felé jól nevelt káposzták apró kerti birtokomon, dagadozó mellemet hogy sosem volt dicsőség dögönyözi, hadd dicsekedjek el én is hát eddigi kutyabőreimmel!
Az első veres volt s dúsan bozontos, mint egy igazi rókabunda. Érdes hangú, korcs házőrzőnk bitorolta több mint tíz – nálánál jóval vörösebb – éven át. Kántor névre hallgató ebünk percre meg nem vált volna tőle; éjjel-nappal magán viselte. Csak ragaszkodó barna szemei villantak rám belőle huncutkásan, s persze lompos farka is kilógott, meg lihegő nyelve régi kánikulákban. Dús nyarainkon egyre jobban beletanulván a lét fortélyaiba, Kántor kutyánk önellátóvá nemesedett. Bejárt a szomszédos város vágóhídjára egy kis dögpacalért – befelé kutyagolván, vidáman kattogtatta álkapcsait a szép zöld döglegyekért –, néha meg egész napos vadászatokra indult a messzi határokba, hogy megszerezhesse mindennapiját: egeret, pockot, harácsoló hörcsögöt, beteg madárfiókát, kisnyulat. Mígnem egyszer nem tért haza egy portyázásról. Úgy lehet, ólomtáras vadászokkal találkozott, s azok rókával téveszthették össze. Így aztán első kutyabőröm Kántorommal végleg elbitangolt.
Második kutyabőröm – most már bevallhatom – erősen kétszínű volt. Fekete s fehér feleselt rajta tisztességes díszharmóniában. Mintha egy ördög s egy angyal dulakodnék valamely megkaparintható, ingadozó lélekért. Ebben a kétszínű forgatagban Csöpi kutyánk lakott, ki még apám szerzeménye volt, s már hét éve, hogy reám testálódott. Ápoltam is tőlem telhetően eme apámtól jussolt, fekete-fehér örökségemet, kufárkodásokkal színes jelenünkben. Elég otthonos lehetett ez az örökölt kutyabőröm. Szaporán és sokat kölykezett benne a Csöpi, mivel hát csimbókos pulik s korcs farkasok gyakran körbeudvarolták, még meglett korában is. Hozott is annyi utódot (apró újabb kutyabőröket), hogy ha mind felnevelődnek, elláthattam volna velük egész nemzetségemet. De tavaly tavaszra bizony erőst lerongyolódott, s már csak egyetlen fekete szőrpamacsot fogant, kit mint jogos örökösét, közös akarattal felneveltünk. Nyárára ő már csak vakon düledezett, mint Husztnak romvára, fekélyek testét eluralták, mint dicső múltunkat, életében oszladozott már e bőr. Így kutya s bőr együtt kimúltak csendben, s kerültek szégyenszemre a dögtemetőbe.
Apró fia, a kis szőrpamacs, szaporán serdülgetett. Bárhová jártam az udvaron, köröttem táncikált, kellette magát csalafintán, néha meg lábam elé gurult mint fekete labda. Igen kedveltem, kényeztettem, hisz ő már az én saját nevelésem volt, kizárólagos tulajdonom, miből nekem kevés jutott újdonsült, kupeceknek kellő demokráciánkban. S mert én is utálok minden kötöttséget, eszembe sem jutott nyakába láncot vetni. Hát nemrégiben a nyitva felejtett ajtón át utcára kíváncsiskodott, hogy bepillantson a sehova mutató forgalomba. Nem tudhatta, a gyanútlan járókelőre mennyi veszély leselkedik, hisz egymást érik a tülkölő, frázispufogtató vontatók – demagógiák fuvarozói – megrakott utánfutóikkal, lopott nemzetközi jelzéseikkel. Nem tanulhatta még meg e rohanó ezredvég közlekedésrendjének tilalmait, sem a mindent lenyúló jobbkéz-szabályt, az erkölcsi-csődtömeg-arányos elsőbbséget. Csépelt szavakat fuvarozók gázolták őt halálra. Így elmondhatom: a szabadság áldozata lett szegény; végzett vele a jóhiszeműsége. Befogadta hát az anyaföld – a perselyhez hasonlított – utolsó kiskutyámat, s kiskutyabőrömet is.
De kevés kiskutyagumi talán még a föld színén maradt: fenekedő, örökké csak múltba néző kutyaütőknek, fizetségül.
G. Katona József
| hazai körkép |
Januárban döntött úgy az RMDSZ Történelmi Máramaros Területi Szervezetének választmánya, hogy még a húsvéti ünnepek előtt megejti a tisztújítást, március 15-ében szabva meg a jelölések beadási határidejét. Ez ellen a dátum ellen csak a funkcióban levő elnök, Gerstmájer József emelt szót, azzal érvelve, hogy mint földmérő szakember nagyon elfoglalt az ingatlanok visszaigénylésének időszakában, és nem tudja elkészíteni az elnöki jelentést. Ellenzéke viszont ragaszkodott a tisztújítás kitűzött dátuma, azaz március 29. tiszteletben tartásához, miután többször is hangot adtak ama véleményüknek, hogy elegük van az elnök diktatórikus vezetéséből, mert megválasztása óta, azaz két éve Máramarossziget az egyéni ambíciók által csiholt indulatok aknamezeje RMDSZ-szempontból.
A két évvel ezelőtti választások idején Gerstmájer úgy nyert csatát, hogy a kommunista nomenklatúra leváltását tűzte lobogójára. Később a Reform Tömörülés tagjává vált, amivel a Markó-hű helyi potentátok antipátiáját erősítette és a központi pártvezetőség fekete bárányává lett. Az idei választásokra való felkészülés viszont már nem csak erről szólt.
Március 15-én a honvédsírok koszorúzásánál Gerstmájer még azt nyilatkozta, hogy nem jelölteti magát elnöknek, ezzel nagy esélyt teremtve Hozdik Leventének, aki szintén volt RT-tag. Éjfélkor viszont váratlanul beadta iratait a választást előkészítő bizottsághoz. A bizottság elutasította a jelölési kérelmét azzal az indoklással, hogy másfél éve nem fizetett tagdíjat és nem válaszolt az előéletére vonatkozó minden kérdésre. Így két jelölt maradt volna versenyben, Hozdik Levente és Kósa Öcsi Árpád volt hosszúmezei polgármester, aki a jelek szerint csendben toborozta híveit.
Nem lehet tudni, melyik tábor hívei részesítették Hozdikot abban a dicsőségben, hogy a lakása előtt parkoló autójára áttették a 48-as honvédhősök obeliszkjéről elcsórt EMKE-koszorút. De úgy látszik, a politikai tőzsdén még mindig magasan jegyzik az RMDSZ-funkciókat, hogy ilyen élesben folyik a küzdelem. Való igaz, a balkáni politika egyik jellemzője mindig a figyelem elterelése volt a valós gondokról. A két éve folyó huzakodás egyik következménye az volt, hogy az önálló magyar középiskola beindítása egy évet csúszott, a másik pedig, hogy a státusiroda (amelyet kényszermegoldásként Gerstmájer szülői házában rendeztek be) még mindig ugyanazon helyiségben van az RMDSZ-irodával egy, a központtól távol eső helyen, pedig a Polgármesteri Hivatal a város főterén biztosított két termet. A normális az lenne, ha az RMDSZ egén bárányfelhők legelésznének a tavaszi napsütésben, és nem a birkáknak nézett RMDSZ-tagoknak kellene a szürke hétköznapok száraz, bogáncsos pusztáján bóklászniuk avatott pásztorok híján.
Egyébként pedig a tisztújítást végül májusra halasztották a történelmi Máramarosban.
Román János
A felsőbányai MADISZ szervezte meg, hogy első alkalommal a bányászvároska történetében a magyar tagozatos iskolások szülei találkozhassanak a megyei tanfelügyelőség vezetőjével, jelesül CZIPLE AURÉL JÁNOS főtanfelügyelő-helyettessel. A fölvetett kérdések nagy része az iskola rossz állapotáról, a tanárok cserélgetéséről, a beiskolázást szabályzó új rendeletekről, a továbbtanulás gondjairól szólt.
Felmerült a jelenlévők részéről, ezért Cziple sietett megnyugtatni a szülőket, hogy a magyar nyelvű oktatás nincs veszélyben, és van hol folytassák tanulmányaikat a gyermekek. Ha már a továbbtanulásról van szó, alig tíz kilométernyi távolságra Felsőbányától, a magyar tannyelvű nagybányai Németh László Gimnázium minden diákot szeretettel vár, sőt érdemes figyelembe venni, hogy Máramaros megyében a négy legjobb gimnázium közé tartozik. Arra a kérdésre, hogy miért nagy a fluktuáció a tanári karban, a főtanfelügyelő-helyettes elmondta, sajnos egyesek a jobban fizetett állásokért elhagyják a tanügyet, nem elég vonzó a pedagógusszakma Romániában.
Sokan azt a kérdést feltenni jöttek el, hogy miért kötelező hatéves korától iskolába adni a gyerekeket? A kérdésre Cziple Aurél János így válaszolt: "Nem az a gond, hogy hatodik évétől megy a gyerek iskolába, hanem az, hogy túl sokat kérnek tőlük és ők nincsenek még megérve erre a tehertételre". Majd hozzátette, hogy ősztől az elsősöknek és a másodikosoknak könnyebb tanulási programot vezetnek be. Így lehetővé teszik a könnyebb átmenetet az óvodából az iskolába. A közszolgálati televízióban egyébiránt a minap azt nyilatkozta egy minisztériumi illetékes, hogy szó sincs arról, hogy akkor is "iskolába kényszerítik" a hatéves gyermeket, ha a szülője nem akarja beíratni e zsenge korban.
A helyi iskola állapotáról Cziple csak annyit mondott, hogy pályázat útján remélnek külföldi, világbanki segítséget, de ehhez szükséges lesz a helyi vagy a megyei tanács megfelelő hozzáállása is.
A felsőbányai iskolát egyébként a római katolikus egyház építette 1890-ben, apácák vezették évtizedeken át a fiú-leányiskolát, akik igen nagy megbecsülésre tettek szert áldozatos munkájuk révén.
Hupka Félix
Romániában minden százezer lakos közül 138 tébécés. Bihar megye pedig lépést tart az országos átlaggal – derült ki Marinela Crisan tüdőgyógyász, a tuberkulózis-elleni országos program Bihar megyei koordinátorának beszámolójából. A doktornő elmondta: az ország ezen nyugati megyéjében két évvel ezelőtt százezer lakosonként 106 tbc-s beteget jegyeztek, ami már akkor is példátlan volt Európában. Ez az arány mostanra elérte a 138-as, azaz az országos átlagot.
A harmadik világban évente kétmillió halálos áldozatot követelő tuberkulózis megfékezését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is igyekszik segíteni. Romániai vonatkozásban 1997-ig műszaki segítséget nyújtottak ebben, de mert a helyzet nemhogy javult volna, hanem tovább romlott, 2001-től anyagi támogatást is adnak. El is kel a segítség, hiszen egyetlen frissen fertőződött beteg hat hónapon át tartó kezelése hárommillió lejbe kerül; a krónikus tbc-sek ápolásához ezen összeg tízszeresére van szükség. Ismervén a romániai egészségügyi hálózatban alkalmazott, meglehetősen rendhagyó gazdálkodási módot, a világszervezet anyagi alapjai nélkül nem lenne honnan előteremteni ezeket az összegeket. A statisztikák szerint pedig egyetlen tébécés évente 25 újabb személyt fertőz meg.
A veszedelmes folyamatot valahogyan meg kellene állítani, de Crisan doktornőnek nincsenek illúziói e tekintetben. A tuberkulózis ugyanis az alultápláltság, a szegénység betegsége, s miután a hazai gazdasági-szociális helyzet látványos javulására nem sok esély mutatkozik, a kór ellen vívott küzdelem már akkor eredményesnek nyilvánítható, ha a megbetegedések növekvő számát sikerül visszaszorítani. A tbc teljes felszámolásáról egyelőre álmodni sem lehet. Másként állna a helyzet, ha a politikai-gazdasági elitet ez a betegség legalább annyira veszélyeztetné, mint például az elhízás.
T. Szabó Edit
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata március 25-én egy közleményt és egy állásfoglalást adott ki Nagyváradon a négy nappal korábban tartott egyházkerületi közgyűlést követően. A közlemény az egyház közéleti-politikai szolgálatának kérdéseivel foglalkozó közgyűlés munkálatait és döntéseit összegezte. A közgyűlés méltatta a fórummozgalom újjáéledését és ismételten állást foglalt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felállítását célzó belső választások megrendezése mellett. Ennek előmozdítása érdekében: folytatja és kiterjeszti az aláírásgyűjtést, és előirányozza a református, illetve javasolja a testvéregyházak tagsági katasztereinek az összeállítását. A közgyűlés támogatásáról biztosította az április második felében Székelyudvarhelyen sorra kerülő, következő erdélyi képviseleti fórum megrendezését. Az elfogadott határozati állásfoglalás szerint a KREK gyökeresen felülvizsgálja és átalakítja az RMDSZ-hez fűződő eddigi viszonyát, megvonva egyoldalú és föltétlen támogatását a politikai tévúton járó pártszervezettől. Felszólítja gyülekezetei tagjait, hogy szavazataikat ne adják látatlanban és feltétel nélkül az RMDSZ jelöltjeire. Elrendeli, hogy a templomokat és más egyházi épületeinket csak előzetes mérlegelés, illetve egyházi követelményeink teljesülése alapján bocsássák az RMDSZ rendelkezésére. Meghagyja, hogy az egyházközségek, illetve lelkipásztorok tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól, mely az RMDSZ jelenlegi hivatalos politikáját népszerűsítené vagy hitelesítené. A közgyűlés elítéli és visszautasítja az RMDSZ országos vezetőségének azon próbálkozásait, melyek a magyar történelmi egyházak egymás közötti megosztására vagy politikai befolyásolására, illetve az állami hatóságok igénybevételével a Márciusi Fórum meghiúsítására irányultak. Ugyanakkor elvárja, hogy az RMDSZ vezetősége ítélje el a román külügyminiszter azon megbélyegző nyilatkozatát, melyben a Márciusi Fórum részvevőit "szélsőségeseknek", "Európa-elleneseknek" és "javíthatatlan revizionistáknak" titulálta. Elhatárolódásra szólítja fel az RMDSZ vezetőségét Adrian Nastase miniszterelnök szatmárnémeti, autonómiaellenes és a kollektív kisebbségi jogokat tagadó kijelentéseivel szemben. Elvárja az RMDSZ-től, hogy utasítsa vissza az új nemzetbiztonsági törvény azon kitételeit, melyek "az autonómiát célzó törekvéseket" a korrupcióval, a fajgyűlölettel, a kábítószer-kereskedelemmel és az adócsalással együtt "a nemzetbiztonságot fenyegető cselekedetek" közé sorolják. "Mindazonáltal Egyházkerületünk továbbra is nyitott az RMDSZ iránt. Az egyházak, a civil szféra és a politikai érdekképviselet hármas egysége és egyensúlya alapján kész a Szövetséggel a párbeszédre és az együttműködésre. Ezzel szemben viszont visszautasítja és elítéli az RMDSZ hivatalos vezetőinek és a többségi hatalom által legitimált magyar pártnomenklatúrának a magyarságon belüli egyeduralmi törekvéseit és a magyar politikai és közélet demokratikus megújítását gáncsoló hatalmi arroganciáját" – fogalmaz az állásfoglalás, amelynek záró bekezdése így szól: "Egyházkerületi Közgyűlés síkra száll a romániai magyar nemzeti közösség egysége mellett – a nemzeti és ökumenikus egységet azonban nem hajlandó szűkkeblű RMDSZ-pártegységre felcserélni. A magyar nemzeti önkormányzat rendszerének megteremtésével éppen azt az egységet kívánja létrehozni, mely a sokszínű teljesség jegyében foglalja magába az egész romániai magyarságot. Az egyházak, a polgári élet, nem utolsósorban pedig az RMDSZ összefogásával, a közvetlen demokrácia szellemében megtartott fórumok éppen ezt a célt szolgálják."
A Reform Mozgalom csíki tagjai találkozót kezdeményeznek azon csíki polgárokkal, akiknek nem közömbös a Székelyföld és az erdélyi magyarság jövője. Mindenkit elvárnak, aki alkotó módon be kíván kapcsolódni egy megalakítandó csíki polgári egyesület tevékenységébe és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozásának folyamataiba. "Alakítsuk együtt a jövőnket! Találkozzunk 2003. április 2-án 18 órakor a Lazarus Házban!" – zárul a Csíkszeredában kiadott felhívás.
TőKÉS LÁSZLÓ (1952. április 1., Kolozsvár) lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Kos jegyében született. Lássuk, mit olvasott ki számára a csillagok állásából Herczeg Kata, a TVR-Hét asztrológusa. * Szerelem: Fél a felelősségtől, ezért nehezen szánja el magát egy döntő lépésre. A párja viszont egyre jobban sürgeti. Ne hitegesse tovább szegényt. * Hivatás: Ne becsülje túl a kapott ígéreteket, ne várjon sokat új kollégáitól, üzleti partnereitől, ne értékelje túl az apró jeleket, mert kínos csalódás érheti. * 51. születésnapján olvasóink nevében is köszöntjük az 1989-es romániai változások szikraemberét, a partiumi és bánsági magyar reformátusok püspökét, az RMDSZ hivatalától megfosztott tiszteletbeli elnökét!
| a bégától az oltig |
Egymásnak adták a kilincset a hét végén Temesváron a miniszterek, államtitkárok, kormányzati tisztségviselők. A sort pénteken nyitotta Georgiu Gingaras sportminiszter, ő Ion Tiriacot kísérte el a Béga partjára. Az 1939-ben Brassóban született egykori teniszfenomént, sikeres üzletembert és sportmenedzsert, a Román Olimpiai Bizottság elnökét a Nyugati Egyetem díszdoktorává avatták, Gingaras pedig alkalmat ragadott, hogy Temesváron tájékozódjon a fennhatósága alá tartozó megyei igazgatóságnál, és "baráti megbeszélésen" néhány bátorító szót szóljon az utánpótlás-nevelés jövőjét pesszimistán látó helyi edzők, testnevelő tanárok előtt.
Szombaton a legkorruptabbnak mondott kormánytaggal, Miron Mitrea közlekedési és lakásügyi miniszterrel a vezetőfülkében robogott be az Északi pályaudvarra az újonnan üzembe helyezett, Kolozsvár és Temesvár között közlekedő, Kék Nyílnak elnevezett intercity-járat. A tartományi vasúti igazgatóság vezérkarából, valamint Horia Ciocârlie prefektusból és Dan Ioan Sipos megyei tanácselnökből álló fogadóbizottság éppen csak vörös szőnyeget nem terített a szakszervezeti vezetőből pártpolitikussá idomított tárcavezető elé, aki hosszan bólogatott az állomásépület felújításának tervdokumentációi láttán. Mitrea ezután villámlátogatást tett az Országos Lakásügynökség által finanszírozott ifjúsági bérlakások építkezésénél, majd összeráncolta szemöldökét a Nap-negyedben tavaly decemberben, gázrobbanásban megroggyant tömbház lassú renoválását látva – a kormány részéről sokadik ígéretet tette, hogy a nyolcvan család hamarosan visszaköltözhet –, végül mint a nyíl, utazott is vissza.
Vasárnap Ilie Sârbu agrárminisztert várták a megyei szakigazgatóságon, helyette azonban a mezőgazdaságért, a közélelmezésért és az erdőgazdálkodásért felelős egy-egy államtitkár találkozott a tenyésztői szövetségek, gazdakörök, szakmai szervezetek képviselőivel.
A programok zsúfoltsága miatt az érdeklődők meghallgathatták a magas rangú vendégeket, de a jellegzetes helyi problémákat nem vethették fel, gondjaik, kéréseik, véleményeik tolmácsolására már nem jutott, így maradtak azzal, amit Bukarestben elképzelnek, diktálnak és végrehajtanak.
P. L. Zs.
Mivel a marosvásárhelyi tábla másodfokon elutasította a székelyudvarhelyiek fellebbezését a csereháti ingatlan ügyében – ezzel megerősítve a törvénytelenül megkötött terület- és épületadományozási szerződést –, Kincses Előd ügyvéd indítványozta a város polgármesterénél és a helyi tanácsnál is, hogy kérjék az ügy felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságon, az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül. Érdekes mozzanata volt a táblabírósági tárgyalásnak, hogy az építkezést lebonyolító bukaresti Aris Industrie szembefordult a Basel Hilft Alapítvánnyal – a megrendelővel – közös érdekeket szem előtt tartó görög katolikus Szeplőtelen Szív Kongregációval, mivel a svájci alapítvány az adományozás után nem fizetett ki 3 millió franknyi munkadíjat a bukaresti cégnek. Ezt a pénzt valószínűleg sem a svájciak, sem az apácák nem fogják kifizetni. Kincses szerint míg a románok a magyarokkal veszekedtek, addig a svájci "jótékonykodó" szépen meggazdagodott.
Nem kell a városnak terelőút, még több állami pénzen felépített lakás a Cserehátra és az Orbán Balázs általános iskolának tornaterem. Ez derült ki szerdán a székelyudvarhelyi tanácsülésen, mivel a szinte kizárólag RMDSZ-esekből álló csonkatanács rendre leszavazta a polgármester által előterjesztett napirendi pontokat, kivéve azt, amelyikben a testület Kincses Előd ügyvédet bízza meg azzal a feladattal, hogy fellebbezze meg a marosvásárhelyi táblabíróságnak a Cserehát néven elhíresült perben hozott döntését. A fellebbviteli tárgyaláson a vásárhelyi ügyvéd fogja képviselni az önkormányzatot.
A többi előterjesztett napirendi pont között olyanok szerepeltek, mint: a város keleti részébe tervezett terelőút megvalósíthatósági tanulmányának előterjesztése, a Cserehátra tervezett ifjúsági lakások urbanisztikai és infrastrukturális kérdéskörének megvitatása, a lakásépítési program második szakaszának tervei, az Orbán Balázs Nyolcosztályos Iskola mellett egy 935 négyzetméteres terület ingyenes használatának biztosítása tornaterem-építés céljából. Ezeket az RMDSZ embereiből álló tanács rendre elutasította. Szász Jenő polgármester úgy vélekedett, hogy a csonkatanács lehetőséget sem biztosít arra, hogy bizonyos beruházásokra pénzt próbáljanak meg szerezni Bukarestből. Ladányi László tanácsos bejelentette, hogy április 4-ére rendkívüli tanácsülést kezdeményez.
Ifj. Haáz Sándor
Illyés Közalapítvány – Romániai Alkuratórium
Kolozsváron megtartotta alakuló ülését az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma. Kizárólag RMDSZ-vezetőkből állt össze: Markó Béla az elnöke, tagjai Béres András, Frunda György, Kelemen Hunor, Kovács Péter, Kötő József, Takács Csaba. Az alkuratóriumhoz benyújtandó pályázati kérelmeket az e célból létrejött, összesen 106 tagot számláló nyolc szaktestület bírálja el. Összeállításukkor nagyon odafigyeltek, hogy az RMDSZ tisztségviselői és alkalmazottai, ezek közeli hozzátartozói és lekötelezettjei mindenikben többségben legyenek. Művelődési szaktestület: András Mihály, Barta József, Dáné Tibor Kálmán, Dávid Lajos, Ferencz Angéla, Jakobovits Miklós, Jánó Mihály, Kereskényi Sándor, Matekovics Mária, Parászka Miklós, Péter Pál, Pozsony Ferenc, Szép Gyula; Oktatási szaktestület: Asztalos Ferenc, Barna Gergő, Borbély László, Burus Siklódi Botond, Hegyeli Attila, Kovács Levente, Nagy F. István, Péntek János, Szász Zoltán, Tunyogi Katalin, Vass Levente, Veres Valér, Wanek Ferenc; Egyházi szaktestület: Borzási István, Brassai Zsombor, Daróczi Miklós, Dénes István, Darvas-Kozma József, Geréd Péter, Melega Péter, Gyerő Dávid, Kató Levente, Makkai Gergely, Kovács Erzsébet, Puskás Bálint, Somogyi Imre; Önkormányzati szaktestület: Borboly Csaba, Demeter János, Kaba Gábor, Kerekes Gábor, Kovács Csaba, Ludescher István, Marton István, Molnos Lajos, Seres Dénes, Szabó István, Tamás Sándor, Virág György, Zsombori Vilmos; Szociális szaktestület: Bajcsi Ildikó, Balázs Piroska, Bognár Erzsébet, Böndi Gyöngyike, Bucur Ildikó, Fábián András, Farkas András, Kónya-Hamar Zsuzsanna, Korodi Hajnalka, Magyari Tünde, Széman Rozália, Szász János, Szekeres Erzsébet; Tudományos-gazdasági szaktestület: Antal István, Bodó Géza, Csibi Vencel, Erdei Doloczki István, Kerekes Jenő, Köllő Gábor, Máthé András, Nagy Zoltán, Pete István, Sebők Péter, Sipos Gábor, Szabó Ödön, Varga Gábor; Ifjúsági szaktestület: Borbély Károly, Czvikker Katalin, Debreceni Sándor, Dimén Hunor, Enyedi Lajos, Kovács Máté, Krézsek Vilmos, Nagy Zoltán, Orosz Csaba, Porcsalmi Bálint, Rácz Árpád, Sebestyén Árpád, Tischler Ferenc; Sajtószaktestület: Ambrus Attila, Baranyai Attila, Bartha Csaba, Csép Sándor, Fekete Vince, Gálfalvi Zsolt, Hecser Zoltán, Kántor Lajos, Karácsonyi Zsigmond, László Ferenc, Makkai János, Márton Árpád, Sipos Géza, Szabó Attila, Vincze Lóránd. A pályázatok kiírását április végére ígérik.
A sepsiszentgyörgyi Gábor Áron-teremben pénteken megtartott fórum részvevői életre hívták a Sepsiszentgyörgyi Polgári Mozgalmat (SPM), amely keresztény és nemzeti-liberális értékek alapján l&eacu