Erdélyi Napló

2003. február 18.

Ha nem Erdély–Bánság Liga, akkor Erdélyiek Pártja?

Mint ismeretes, a politikai befolyás alól ma sem mentes román bíróság február 3-án legfelsôbb szinten is elutasította az Erdély–Bánság Liga politikai pártként való bejegyzését. A liga február 6-án Nagyváradon tartott elnökségi ülésén értékelték a kialakult helyzetet, s döntöttek a továbbiakat illetôen. A részletek felôl Jakabffy Attilát, a szervezet fôtitkárát kérdeztük.

– Az említett elnökségi ülésen meghánytuk-vetettük a román igazságszolgáltatás újabb jogsértô, aljas eljárása következtében kialakult helyzetet, és úgy döntöttünk, nem adjuk fel, folytatjuk a küzdelmet egy, az erdélyiek érdekeit képviselô regionális párt megalakításáért.

– Véleménye szerint miért fél annyira önöktôl a román hatalom?

– Mert ha megszûnne Erdély Bukarest általi kiszipolyozása, akkor nem bírná fenntartani a túlközpontosított államgépezetet. Ezért vállalta, hogy – a nyilvánvaló brüsszeli nyomás ellenére – még egyszer szembehelyezkedjen az európai trenddel. Az eljárása nyomban maga után vonta az Európa Parlamentben képviselettel rendelkezô Európai Népek Demokrata Pártja – Európai Szabad Szövetkezés reagálását, amely nyilatkozatban ítélte el a nyilvánvaló törvénysértést, megkérdôjelezve a hatalom által hangoztatott integrációs elkötelezettség ôszinteségét.

– A történtek után lát-e még valós esélyt a bejegyeztetésre?

– Az elutasítás ellenére mi megalakultnak tekintjük magunkat. Amint kézhez kapjuk a bírósági végzést, rögtön a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordulunk.

Tudjuk, legjobb esetben is három-négy hónapba telik, míg elbírálják ügyünket. Addig sem várakozunk ölbe tett kezekkel. Minden eshetôségre felkészülve – az új párttörvény elôírásait követve –, hamarosan elkezdjük az aláírásgyûjtést egy új politikai alakulat, az Erdélyiek Pártja bejegyeztetése érdekében. Mint ismeretes, az új, Európában szinte egyedülállóan restriktív, antidemokratikus elôírások szerint ehhez tizennyolc megyébôl összesen huszonötezer aláírás szükséges. Ezúttal igyekszünk olyan statútumot összeállítani, amiben még a bukaresti "barátaink" se találhassanak semmi kivetnivalót. A történtek után tudatában vagyunk annak, hogy ez nem könnyû feladat, de nem is megoldhatatlan. A lényeg, hogy bejegyezzék az új alakulatot. Ha pedig közben az Erdély–Bánság Liga is zöld utat kap, akkor legfeljebb egyesítjük a két szervezetet. A lényeg, hogy a két út közül legalább az egyiken célba érjünk.

– Miként látja, a szatmárnémeti kongresszuson történtek után vonzóbbakká váltak-e vagy sem az RMDSZ-politizálásból kiábrándult erdélyi magyarok számára?

– Ha valamire jó volt a szatmárnémeti úgynevezett kongresszus, akkor arra mindenképpen, hogy nyilvánvalóvá váljék az RMDSZ tagjai elôtt, hogy a Markó Béla és csapata által vezetett "udéméré" a román posztkommunista kormánypárt magyar szekciójává, érdekeinek hûséges kiszolgálójává vált. Az Erdély–Bánság Liga által képviselt eszmék iránt fogékony erdélyi magyarok és nem magyarok szerint: egy olyan szövetség, amely két, Erdély-barátnak korántsem nevezhetô miniszterelnök bábáskodása mellett hatalmi beintésre kizárja a soraiból Tôkés Lászlót, korunk legkarizmatikusabb erdélyi magyar egyéniségét, akinek maga a szövetség szinte a saját létét köszönheti, az bajosan nevezhetô magyar érdekvédelmi szervezetnek. Azt kell mondanom, hogy ez a balkanizálódó RMDSZ folyamatosan komoly szolgálatokat tesz nekünk, mint ahogyan a bukaresti hatalom is, amikor nap mint nap rádöbbenti az erdélyieket a regionalizmus szükségességére.

– Lát-e reális esélyt arra, hogy Erdély–Bánság Ligaként vagy Erdélyiek Pártjaként indulhassanak a jövô évi választásokon?

– Határozottan igen. Az tagadhatatlan, hogy a bírói talárba bújtatott korlátolt nôszemély törvénytelenséget követett el, amikor elutasította a liga bejegyzését s ezáltal hátráltatta hivatalos elismertetésünket, de a szervezési munka ennek ellenére tovább folyik. Most derül majd ki: van-e szükség egy regionális pártra? Az utóbbi egy-másfél esztendôben folytatott kemény szervezési munka során olyan gyakorlatra, tapasztalatra tettünk szert, ami feljogosít annak kijelentésére, hogy az év végére készek leszünk a megmérettetésre.

Sz. L.