A kultúra erejével

Főként kisebb településeken a polgárok az utcán olykor még köszönnek is egymásnak. Ha látszólag csak formalitás is ez, mégis kifejezője annak, hogy tudunk egymásról, számontartjuk a másikat, netán, ha szükséges, törődünk vele, segítünk rajta, segítünk egymáson. Nem megyünk el kívülállóként a segítésre szoruló mellett. Egy társadalom életképességének sajátos szövete a mentálhigiénés gondolkodás. Történetek tucatja szól arról, mennyire kiveszett ez nálunk, mennyire ez a hiány húzódik meg a népesség kedvezőtlen egészségügyi adatainak mélyén. (A mentálhigiéné: lelki egészségtan, a pszichiátriának a kedély- és idegbetegségek megelőző kezelésével foglalkozó ága - a szerk.)

Csak egy történet. A magyar vízilabda válogatott edzésre készült a Sportuszodában. Zuhogott az eső. A medencéhez vezető lépcsőkön néhány másodperccel a csapat érkezése előtt elcsúszott egy edző és olyan rosszul esett, hogy a bokája súlyosan megrándult, nem tudott talpra állni, a nagydarab férfi a lépcsőfordulóban kuporogva várta az esőben a segítséget. Megérkezett a gárda. Elhaladva mellette többen udvariasan köszöntek: "Jó napot Pista bácsi, szervusz Pista" - kivel milyen volt a kapcsolat. Fiatal orvos, az edző korábbi játékosa visszafordult és meghökkenve kérdezte: "Te mit csinálsz itt?" - "Napozok" - hangzott a reményt vesztett keserű humorú válasz. Ekkor már többen ugrottak hozzá, siettek a segítségére.

A mentálhigiénés mozgalom a 20. században indult és a második világháborút követően teljesedett ki. 1908. május 6-án az Egyesült Államokban a Yale Egyetemen alakult meg az első mentálhigiénés szervezet, egyesület, Connecticut Society for Mentalhygiéné néven. Az alapítók már tisztán látták, hogy céljaikat csak multidisciplináris megközelítéssel, különböző állami és társadalmi szervezetek - iskola, kórház, egyetem, egyház, szociális szféra - együttműködésével tudjuk megvalósítani.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO egészségdefiníciója jelentős elmozdulást hozott a korábbi szűk szemlélethez képest, mely az egészséget lényegében a betegség hiányának, testi problémának tekintette. A WHO meghatározása: az egészség testi, lelki és szociális jólét, szeretjük úgy hangsúlyozni, finom nyelvi játékkal, hogy jóllét. A testi komponens mellett megjelenik a lelki egészség fogalma és a szociális biztonság igénye, melyben a közösséghez tartozás és az anyagi színvonal fejeződik ki. A három összetevő tehát nem különül el, szoros kölcsönhatásban, átfedésben vannak egymással.

A WHO definíció valamennyire illúzió, de mint eszmeiség, mint cél alapvető értékmeghatározó.

Jól kiegészíthető - a sportban, sportegészségügyben különösen kedvelt ez a megközelítés - az alkalmazkodás fogalmával. Addig vagyok egészséges, amíg alkalmazkodni tudok, amíg meg tudom őrizni szervezetem egyensúlyát a külső és a belső környezet változásai között. Ebben a dinamikus felfogásban tehát az egészség egyensúlyi állapotot jelent a szó testilelki értelmében. Az edzettségben szilárd ez az egyensúly.

Így értelmezhető a "Nemcsak ép testben..." gondolat. Teljes élet, minőségi élet lehet az alkalmazkodás révén, akkor is, ha különböző hátrányokkal, bajokkal, fogyatékokkal kell megküzdenünk. A sokat idézett mondás eredetileg így hangzik: imádkozzunk azért, hogy ép legyen a test és a lélek. Sok kedvező kölcsönhatás van az ép test és az ép lélek között. Ugyanakkor ismeretes, hogy testi bajok vezetnek lelki nyavalyákhoz és lelki zavarok talaján kialakulnak kórképek. De láttunk gyönyörű testben korcs, torz lelket és esendő, nyomorult testben halhatatlan lelket. A tapasztalatok, a következtetések azonos irányba mutatnak. Munkálkodni kell a test és a lélek épségén. Napjaink tapasztalata, hogy számos esetben a testi egészség megőrzéséhez, helyrellításához is a lélek egészségén keresztül vezet az út.

A mentálhigiéné fordítható egyszerűen lelki egészségnek, de valójában gazdagabb tartalommal bír, ezért is használjuk fordítás nélkül. E tekintetben hasonlítható a stressz fogalmához, mely ugyancsak nem fordítható le, bármennyire pontos a feszültség, vagy a túlterhelés fogalmaival meghatározni. További párhuzam, hogy mind a stressz, mind a mentálhigiéné a biológiai, az orvosi tudományok területén kezdte meg karrierjét és mind a kutatások, mind a gyakorlati tevékenység súlypontja fokozatosan tevődött át a társadalom, illetve a társadalomtudományok területére.

A menthálhigiéné lelki egészséget, belső egyensúlyt, jó közérzetet, autonóm felelős életvezetést és hangsúlyosan segítő attitűdöt jelent. Segíteni a krízishelyzetbe került, de egyébként egészséges emberen. Ezért sem az egészségügy valamely szakterülete a mentálhigiéné, ezért is kell kilépni a hagyományos egészségügyi szemléletből, mert nem betegekről van szó. Ezért is rokonítják tágabb értelemben a mentálhigiéné fogalmát a primer prevencióval, az elsődleges megelőzéssel, melynek lényege, hogy az egészségmegőrzés, az egészséget fenyegető kockázati tényezők leküzdése csak a társadalomban lehetséges.

Egyszerűen fogalmazva a mentálhigiénés mozgalom abból a tapasztalatból indult ki, melyet a 20. század fejlett országainak gondjai folyamatosan megerősítettek, hogy a testi egészség és anyagiak együtt sem jelentenek az ember számára boldogságot.

Ebben rögtön tettenérhető a csapda. Mondhatni, hogy addig mit akarnak a lélek egészségével, amíg jelentős a szegénység és a betegség. Egyfelől igaz, hogy a magyar társadalomban is fokozni kell az erőfeszítéseket szegénység és betegség ellen, de másfelől éppen az a dolgok összefüggése, lényege, hogy szegénység és betegség leküzdése sem lehetséges a lelki egészség fejlesztése nélkül. Még mélyebb összefüggésekre bukkanunk, ha felismerjük, hogy közösségeknek, családoknak, munkahelyeknek, településeknek, népeknek, nemzeteknek is van egészségük és vannak betegségeik.

A magyarság 20. századi történelme egyfajta sajátos heroikus kísértetnek is felfogható. Hallatlan történelmi, társadalmi, politikai, gazdasági kihívások érték a magyar népet, melyek túlélésére egyéni és közösségi stratégiákat fejlesztett ki. Nem születtek igazi válaszok a kihívásokra, talán nem is lehetett várni ilyeneket, de hogy nem lett még rosszabb a nép egészségügyi és egyéb helyzete, az az imponáló sokrétű túlélési stratégiáknak köszönhető. Tulajdonképpen a rendszerváltást követően, a kilencvenes években is szükség volt ezekre az új kihívások között.

De fogyó népességünk és a fogyás hátterében lévő adatok kíméletlenül jelzik bármennyire érték önmagában is a túlélés, nem megoldás, nem jelent gyógyulást, egészséget. A nemzet egészségének helyreállításához másra, többre van szükség.

Senki nem lehet büszke tévedéseire. Magam sem vagyok az. Tévedtem abban a reményemben, hogy a rendszerváltozás javulást hoz majd a nép egészségügyi állapotában. Kiderült, hogy a szabadság és az igazság jótékony hatása eddig kevesebbet nyomott a latban, mint a szegénység, a létbizonytalanság fokozódása. Objektív faktorként az életszínvonal csökkenése, a szubjektív oldalon az öngondoskodás deficitje, az autonómia hiánya súlyosbította a gondokat.

Az egyéni és a közgondolkodás összefügg. A dolgok mélye az értékzavar, a szilárd értékrend hiánya. Egy materialista-ateista korszak nem rombolt annyit az értékrenden, mint a pénz szinte kizárólagos értékké válása a közgondokodásban. A hatalom is, mint a pénzhez vezető út értékelődött fel, pénz és hatalom nem a társadalom szolgálatának felelős eszközei, hanem céllá váltak.

A lelki egészség zavara megnyilvánul a konfliktustűrő, és -kezelő képesség szerény szintjében, a terheléstűrés, tehervállalás alacsony voltában.

Az érzelmi, erkölcsi, pénzzel el nem érhető értékek - szeretet, szerelem, hűség, áldozatvállalás, tisztesség ... - devalválódtak. Igazi veszély egy társadalomban, amikor a deviáns többség válik etalonná.

Durván mutatja a gondokat a korrupció sokféle formája, a hazugságra, devianciára - például a szenvedély-betegségekre - szocializálódás. Jellemzően feltárja a hazugságra szocializálódás mélységeit, hogy az esetek többségében ma sem mondják, mondhatják meg a betegeknek, a mai tudásunk szerint a halálos kimenetelű diagnózist. E téren és más vonatkozások miatt is ellenállást váltott ki az új egészségügyi törvény korszerű, a betegjgokkal foglalkozó fejezete.

Hiányzik legalább az értékminimumok tekintetében a társadalmi konszenzus.

Mindez összefügg a kedvezőtlen, a gazdasági helyzetünk által prognosztizálhatónál roszszabb egészségügyi helyzetünkkel. Bármennyire igaz tehát, hogy több pénz is kell a bajok orvoslására, önmagában a több pénz nem megoldás, jobb stratégiák is kellenek. Ezek egyike lehet a mentálhigiénés mozgalom fejlődése hazánkban. Kellenek a jó törvények, az említett egészségügyi törvény javítása is, de emberi magatartást törvényekkel legfeljebb korlátozni, valamennyire befolyásolni lehet, meghatározni nem.

A mentálhigiénés kultúra terjesztésének a célja, hogy senki ne legyen egyedül. Legyünk képesek segítséget nyújtani és segítséget elfogadni. Sokszor az utóbbi hiánya jelzi a mentálhigiénés kultúra fogyatékosságát.

Magyar sajátság, igen pozitív törekvés a mentálhigiénés képzések kialakulása. Ezek célja nem önálló mentálhigiénés szakemberek képzése, hanem elsősorban a humán foglalkozásúak - jogászok, pedagógusok, orvosok... - ellátása olyan ismeretekkel, segítő technikákkal, önismerettel stb., amelyek révén hatékonyabban végzik tevékenységüket, illetve foglalkozásuk szabályain, feladatán túl a segítségre szoruló embert is képesek lesznek észrevenni az ügyfélben, a tanítványban, a páciensben.

A már említett primer prevenciós felfogással is találkozik az aktív, autonóm, magán és másokon segíteni tudó, illetve segítséget elfogadni képes mentálhigiénés kultúra. A primer prevenció a társadalomban meglévő, az egészséget fenyegető kockázati tényezők - elhízás, helytelen táplálkozási anomáliák, szenvedélybetegségek: dohányzás, alkohol, drog, beszűkült stressz-tolerancia, testi-lelki inaktivitás ... - ellen küzd, de ez csak az egyén aktivitása, közreműködése esetén lehet sikeres. Épp ez a lényeges különbség a hagyományos közegészségügyi-járványügyi prevenció és az elsődleges megelőzés között. Előbbiben a feladatok zöme az egészségügyre hárul, míg az embert lényegében az engedelmesség - védőoltások igénybevétele, szemét kukába helyezése stb. - terheli. A primer prevencióban döntő az emberek egészség-magatartása, életmódja, az egészségügy a szakmai hátteret nyújtja ehhez.

Így kap tartalmat a kutatások eredménye, az egészséget meghatározó tényezők közül a legnagyobb jelentőséggel az életmód bír, megelőzi, mind az öröklés, mind a környezeti tényezők súlyát, mind az egészségügy szerepét.

Az életmódban döntőek a társadalmi hatások, minden társadalmi alrendszer befolyással bír, egyén és közösség kölcsönhatása alakítja ki az uralkodó életmódtípusokat, divatokat, összetevőket.

Röviden áttekintve a főbb kölcsönhatásokat, induljunk el magától az egészségtől. Paradoxonnak hangzik, de az orvosnak és munkatársainak is ki kell lépni a hagyományos szerepből, mintegy ki kell lépni az egészségügyből, a rossz beidegződésekből. Sajnos, talán részben a technicizálódás, a személytelenné válás miatt a rossz tendenciák inkább erősödnek. Pedig meghatározóvá vált az orvosi tudás növekedésével együtt, nyilván nem annak ellenére, az orvos és munkatársai személyiségének a szerepe. Az egészségügyben is uralkodóvá kell váljék a mentálhigiénés kultúra, nem egyszerűen a betegséggel, hanem a beteg emberrel való törődés.

Látványos az igény arra, hogy a pedagógiát, a pedagógusokat hassa át a segítő gondolkodás. Vegyék észre, ha a tanítvány válsághelyzetbe került. Szokványosan a szülők válása révén, amire a gyerek sokszor már akkor ráérez, amikor ez még nem is fogalmazódott meg. Tragédiákat előzhet meg a pedagógus, olykor még családterápiát is végezhet, ha felismeri, hogy tanítványa nem rossz, nem csibészségből lóg, mulaszt, nem tanul, hanem krízisbe került.

Szorosan idetartozik a sport szférája is. A testkultúra, a sport a humán szocializáció egyik leginkább lényeges területe. Ezért is áll az angolszász nevelési rendszer középpontjában. Az ugyancsak igen fontos biológiai hatások, a növekedés, érés serkentése evidencia szinten érvényesülnek, ha megfelelő a rendszeres sporttevékenység. E téren is kedvezőtlen ha túlzottan üzleti szemléletű a sportirányítás, akkor csökken az utánpótlásnevelés, kevesebb gyerek jut életkorának megfelelő testedzési lehetőséghez. A negatív tendenciák erejét jelzi, hogy a Nemzeti Alaptanterv végrehajtása is a legtöbb esetben a heti három testnevelési óra csökkentésével jár.

A sport, a testkultúra megtartó erejét szépen példázza, hogy az emigrációban élők magyar identitása - sajátos mély emocionális összefüggések rejlenek ebben -, talán a sport terén mutatkozott meg a legmarkánsabban. Bármennyire a rendszert akarta a diktatúra a sportsikerekkel népszerűsíteni, az emigráció a haza követeiként fogadta, szerette a magyar sportolókat.

Kimagaslóan fontos a politika jelentősége az egészségi állapot javításában. Minden nagy politikai döntésnek akarva-akaratlan van kihatása a nép egészségi állapotára, szükséges ezeket a döntések előtt elemezni, mérlegelni. De a politika szerepe ezt a mégoly fontos racionális szférát is meghaladja. A politika, az elit mintát jelent, a magatartás, viselkedéskultúrában. Jól példázza ezt az új köztársasági elnök színrelépése. Mádl Ferenc megnyilvánulásai azonnal kedvezően hatottak a megosztott társadalomban, az integrálódás, az együttélés lehetőségét jelezték a természetes különbözőségek ellenére.

Nem szorul különös bizonyításra a média szerepe. A társadalom igazságra való szocializálása nem valami pozitív manipulációt kell jelentsen, hanem értékközvetítést. Ez megfelelő színvonalon művelve lehet olyan izgalmas, mint a botránykrónikák. A már lezajlott médiaforradalom utáni remélt konszolidáció, egyfajta polgári sajtó egyensúly kialakulása, beleértve az elektronikus médiumokat, az internetet jelentősen hozzájárulhat az egészségvédelemhez is.

Az egyházak regenerációja is az egészségért vívott küzdelem fontos része lehet. A szocializmus elfedte a szekularizáció veszélyét, utóbbi nagyobb rombolást végzett, végez a lelkekben, mint a politikai diktatúra. Az egyházak sem tulajdonítottak elég jelentőséget az egészségértéknek. Pedig Róma 12:1-2 a mentálhigiéné locus klasszikusának is tekinthető: "változzatok el elmétek megújulása által..."

Az egyházak szolgálatában is át kell törjön az a felismerés, hogy a földi élet meghosszabbodása új kihívás az evangélium hirdetésekor. Nagyobb hangsúlyt kell kapjon a földi élet, mint Isten ajándéka, illetve a Tőle kapott kegyelem által a másokért viselt felelősség.

Így újulhat meg a társadalom legfontosabb alapegysége, a család is. Nem a múltba nézve, az egykori több nemzedékes, többnyire gazdasági alapon szerveződő és egzisztáló struktúrát visszakívánva, ami amúgysem lehetséges, hanem azon örök értékek megújítása, élővé tétele révén, amelyek a mai nemzedékek számára is vonzóvá tehetik az emberi együttélés legértékesebb formáját. A mentálhigiénés gondok egyik gyökere a családok széthullása, de akár erőszakos egybe tartása is, autoriter családfő révén, akinek - ha megcsörren a kulcs a zárban - az érkezése is már félelmet kelt, vagy éppen kiürült, álszent kegyesség talaján.

Iskola, egyház, család egymásra találása egy megújult értékrendben segíthet a válság leküzdésében. Mintaadó szerepük lehet a felkészült egyházi iskoláknak. Érzékeny kérdésekről, egyensúlyokról, várakozásokról van szó. Felszínes menekülés hagyományokba, verbalizált konzervatív értékekbe, inkább mélyítheti konfliktusok esetén a válságot. Csak a megértő szeretet segíthet.

És végül az alrendszerek közül még a kultúráról, melynek a legnagyobb a megtartó ereje és feltehetőleg a magyarság 20. századi említett csodálatos túlélése is elsősorban a kultúrának köszönhető. Az említett alrendszerek is egyfajta kultúrát kell közvetítsenek, de itt most hangsúlyosan anyanyelv, irodalom, művészet szerepéről, erejéről kell szólni. A kultúra jelenti a legnagyobb erőt a folyamatban, melynek célja megmaradni embernek, magyarnak, egészségesen testben és lélekben.

Tartozom még annak a gondolkodásnak a sűrítésével, ami felfogásomat meghatározza, amiben remélem az említett alrendszerek, illetve mentálhigiéné és társadalom, kitüntetetten evangélium és lelki egészség találkozását.

Nem a törvény, egyedül a kegyelem jelenti a kiutat. A tízparancsolat két kőtáblája ma is iránymutató, de azért kellett Jézus Krisztusnak eljönnie, mert nem tudjuk betölteni a törvényt.

Ezért Ő mutatja az utat: "Amit nem akartok, hogy veletek tegyék az emberek, azt ti se cselekedjétek ővelük." S a másik mély mentálhigiénés krisztusi útravaló: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Nem jobban, csak annyira - nem könnyű, még azoknál sem, akiket igazán szeretünk, hát még a többieknél. De ez az igény.

Frenkl Róbert

Megjelent: Új Horizont, 2001/2.

epmsz honlap - epmsz

Szerző: Frenkl Róbert. Cím: A kultúra esélyei

sajtó anyag hivatalos és szamizdat közléshez
Frenk Róbert előadása az- Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem konferenciáján 2000-ben. Magyar kultúra, frenkl róbert, magyar szabadegyetem, magyarság, média, szamizdat, független egészség, test és lélek

kádár korszak, politika, szamizdat sajtó