Egyesületünkrôl

Egyesületünk 1987 novemberében alakult, elsôsorban a '86 -'87-es erdélyi menekülthullám mellékhatásaként.
Az alapítótagok eredetileg többségben nem erdélyiek voltak, hanem régebbi magyarországi menekültek, akik felismerték, hogy a nagyszámú és sajátos kultúrájú erdélyi menekült az ausztriai magyarság jelentôs hányadát teszi ki, friss vérátömlesztést jelentve számára. Az egyesület eredeti célja ennek megfelelôen az volt, hogy a menekültek integrálódását elôsegítse, megakadályozva ezáltal a további szétszóródásukat a világban. Azóta az egyesület vezetôsége kizárólag erdélyiekbôl áll, de nem azért mintha nem lennénk nyitottak az összmagyarság felé, hiszen tagságunk az egész Kárpát-medencébôl származik, igaz túlnyomórészt Erdélybôl.

Egyesületünk jelenleg mintegy 2000 tagot számlál, ami az Ausztriában élô erdélyiek töredékét jelenti. Ennek oka az, hogy (sajnos) egyesületünk erôsen Bécs központú, az ország távolabbi részein lakó honfitársaink közül sokan nem is tudnak rólunk. Még csak azt sem mondhatjuk el, hogy az összes bécsi és Bécs környéki erdélyi tagja egyesületünknek, hiszen a '80-as évek végi menekülteket csaknem valahány ausztriai magyar egyesületben megtaláljuk (pl. Európa Club, Bornemissza Péter Társaság, Evangélikus Lelkigondozó Szolgálat, stb.), és ez jól is van így.

A tömeges kivándorlás oka a Ceausescu rezsím egyre erôsödô elnyomásában rejlik, mely a kisebbségeket fokozottan érintette. Sokan közülünk nem is igazából nyugatot szerették volna uticélul választani, de akkor az anyaország még nem fogadta a menekülteket. Az akkori menekültek immár mind beilleszkedtek, sokaknak saját lakásuk van itt Ausztriában, de még többnek Nyugat-Magyarországon. A '90 februárjában bevezetett osztrák vízumkényszerrel véget ért az erdélyi menekülthullám, legalábbis ami Ausztriát illeti. Egyesületünk jelenleg arra törekszik, hogy olyan hiánypótló rendezvényeket szervezzen, amilyenek a többi ausztriai magyar szervezet palettáján nem szerepelnek, de melyekre tagjainknak a sajátos lelki és kulturális örökség alapján igényük van. Ezen rendezvények ugyanakkor az identitástudat megôrzését is célozzák.

Évente három rendszeres rendezvényünk van: a farsangi bál februárban, a csíksomlyói búcsú kicsinyített bécsi mása pünkösdkor, és a szüreti bál október-novemberben. Ezek mind "kosaras" rendezvények, azaz mindenki hozza magával az enni-, innivalót, igaz egy kis büfé azért mindig rendelkezésre áll. Ezek a rendezvények biztosítják a kapcsolattartást és az összetartozás érzését erôsítik.

Évente több alkalommal szervezünk kulturális jellegû elôadásokat, elsôsorban erdélyi elôadókkal. Több néptánc-elôadást szerveztünk (ilyen jellegü rendezvények csaknem teljesen hiányoztak) a sepsiszentgyörgyi Háromszék, a csíkszeredai Hargita és a marosvásárhelyi Maros Népi Együttesekkel. Több ízben járt nálunk a nagyváradi Kiss Stúdió és a marosvásárhelyi színház, valamint több egyéni elôadó verses összeállításokkal. Rendezvényeink száma és mérete elsôsorban az anyagi háttér függvénye. Nem tartozván az Ausztriai Magyar Egyesületek Központi Szövetségéhez, semmilyen anyagi támogatásban nem részesülünk, vagyis abból tartjuk fenn magunkat, amit a tagjaink befizetnek, és ez bizony nem sok, mert legtöbben a tagsági díjukat sem egyenlítik ki. Mindazonáltal egyesületünk több alkalommal segítette anyagilag különbözô erdélyi rendezvények létrejöttét, illetve alapítványok mûködését.

Így például a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Gimnázium jubileumi ünnepségét, a csíkszeredában tanuló csángó gyermekeket, a kolozsvári magyar rádiót, a Duna TV-t, a Jósika Miklós Alapítványt, a bécsi magyar cserkészcsapatot stb. Több alkalommal juttattunk Erdélybe ruha- és gyógyszercsomagokat, irodai cikkeket. Egyesületünk egy önálló újsággal rendelkezik, mely nyolc oldal terjedelemmel negyedévenként jelenik meg. Újságunk célja egyrészt kulturális értékek továbbadása és a nyelv ôrzése, másrészt kapcsolattartás egymással, Erdély-jel és az összmagyarsággal. Az összetartás érzését közismerten erôsítik a szimbólumok is. 1997-ban fennállásunk 10. évfordulója alkalmából zászlót szenteltünk, mely alkalommal készült ez a három mellékelt kép.

Habár az erdélyiek az ausztriai magyarság töredékét képezik, fejlettebb nemzeti öntudatukból (ez nemcsak a mi véleményünk) fakadóan a társadalmilag aktív rétegben számarányán jóval felül van jelen. Nemcsak a különbözô kulturális vagy egyházi szervezetekben, hanem a jövô nemzedék nevelésében annyira fontos cserkészet örsvezetôi is 70%-ban erdélyi származású fiatalok. Bár gyakran vádolnak bennünket lokálpatriotizmussal (erre csak a nevünk ad alapot), kulturális rendezvényeink több mint felét más ausztriai magyar egyesülettel közösen szerveztük. Az alábbi felvétel 1997. március 15-én készült, amikor Bécsben felavattuk Mária Terézia testôrírójának, Bessenyei Györgynek szobrát.