A tiszán a halász aranyhalat fog, mely megszólal: teljesítem három kívánságod, csak ne dobj vissza!

Bizony honfoglaló ôseink és nemzetalkotó királyaink bölcs elôrelátással jelölték ki az ország határait: nemcsak védelmi szempontból, de ökológiailag is összefüggô terület a Kárpátmedence, úgy ahogy azt nagyapáinkra hagyták. Az ökoszisztéma csaknem minden jelentôsebb folyója a Kárpátmedencén belül ered és azon belül is folyik - közvetve, vagy közvetlen - a Dunába. Azt, hogy az ivóvíznek milyen felbecsülhetetlen jelentôsége van aligha kell részleteznem. Ma már általánosan elfogadott álláspont, hogy a legközelebbi krízisforrás az ivóvíz lessz. Trianon óta a magyarság folyamatosan issza az elsô világháború elvesztésének levét, és nemcsak jelképesen! A februári nagy port kavaró cián-eset csak egyik epizódja ennek. Az elavult technológiával és a korrupció jóindulatú rábólintásával müködô román vállalatok évtízedek óta ontják szennyüket Erdély folyóiba melyek aztán leúsztatják azt Magyarországra. Emitt sorakozzon egy pár a vok eset közül, a kolozsvári Szabadság február 25-i száma nyomán.

1998. február 8-án a zalatnai Ampelum nemesfém-feldolgozó kombinát kénoxidos szennyezése 47 ezer hektárnyi területet, és csak Fehér megyében 193 kilométernyi folyót tett teljesen tönkre. A Gyulafehérvár mellett a Marosba ömlô Ompoly vizébôl teljesen kipusztult a hal és a plankton.

Hogy nem a nagybányai Aurul okozta az elsô ciánszennyezést, azt az erdélyiek rég tudják. Csupán egy hónappal a nagybányai gátszakadás elôtt, tavaly december 28-án, az aranyosbányai bányavállalat derítôjébôl folyt ki több ezer köbméter ciánnal szennyezett víz és meddô az Aranyosba. A szennyezést Tordán vették észre, ahol a lakosok évtizedek óta tudják: ha az Aranyos haltetemeket hoz magával, Aranyosbányán ömlik a cián. A többnyire pontatlanul végzett és sok esetben "megvásárolható" elemzések is kimutatták, hogy a folyóban a megengedettnél hetvenszer több volt a méreg. Mindenki hallgatott. A halak elpusztultak, mint korábban annyiszor, a hetvenezer lakosú Torda ivóvízellátását le kellett állítani, a szennyezést okozó vállalatot kevesebb mint 10.000 ATS-re büntették meg. Ami élet az Aranyosban esetleg ilyenkor megmaradna, annak elpusztításáról a tordai vegyipari vállalat és az aranyosgyéresi fémipari kombinát gondoskodik. Ez utóbbi, Kolozs megye legnagyobb gyára, szennyvizeit egyenesen az Aranyosba önti.

Az aranybányák derítôi Topánfalva és Abrudbánya térségében is állandó veszélyforrást jelentenek, és az Aranyos folyó az innen származó szennyezést, a Maros útján szintén átcipeli Erdélyen, majd Magyarországra szállítja. A legsúlyosabb azonban mégis Nagybánya térségében a helyzet. Itt sem elôször történik nehézfém-, cián- vagy más természetű súlyos szennyezôdés.

Tavaly július 27-én a Láposon történt szennyezés miatt Lénárdfalvánál több mint egy tonna hal pusztult el. A hatóságok megállapították, hogy a szennyezést az Avicola Pui Carne, az Avistar SA és az Avimar SA baromfifeldolgozó vállalatok okozták. A közvetlen kárt 124 millió lejre becsülték, a környezeti károkat azonban nem mérték fel. A Láposba egyébként Nagybányánál rendszeresen belekerülnek a város nemesfémet feldolgozó vállalataiból különbözô mérgezô vegyszerek és nehézfém-vegyületek.

Désen a Somesul Papírgyár szennyezi menetrendszerűen a Szamos vizét különbözô mérgezô anyagokkal.

Dicsôszentmártonban a Bicapa kombinát tavaly december 12-én súlyos, a megengedettnél 20-szor nagyobb krómvegyületes szennyezést okozott. A méreg elôbb a Küküllôbe, onnan a Marosba került.

Súlyosan szennyezte a Kis-Szamost idén januárban a kolozsvári Terapia Gyógyszergyár és a bonchidai sertéshizlalda. A Terapiát mintegy 12.000 ATS büntetéssel sújtották, a bonchidai cég állítólag "megúszta fenyítéssel".

A Marost a marosvásárhelyi vegyipari kombinát és gyógyszergyár csakúgy szennyezi, mint a Vajdahunyad térségében működô kohászati vállalatok.

A Berettyó szennyezésének legfôbb forrásai a berettyószéplaki kôolajlelôhelyek.

A Sebes-Köröst is menetrendszerűen szennyezik kôolaj-termékekkel Nagyváradon, illetve vegyszerekkel a nagyváradi Sinteza vegyipari kombinátnál, a Fekete-Köröst elavult technológiákon alapuló vegyi üzemek veszélyeztetik Belényes–Vaskohsziklás térségében, míg a Fehér-Körös állandó fenyegetettsége a Brád melletti arany-, illetve urániumbányákból származik. 1998. május 18-án a gurabárzai lakosok hívták fel a környezetvédô hatóságok figyelmét, hogy a brádi bányavállalat derítôjébôl nagy mennyiségű ciános víz és meddô ömlik a Fehér-Körösbe. A ciánt a hatóságok tagadták, a nehézfémes szennyezést elismerték. A céget kétmillió (!) lejjel büntették meg. A bányavállalat igazgatója azzal védekezett, hogy a baleset a 15 évnél is öregebb csöveknek köszönhetô.

A szennyezés azonban nem csupán a közismerten veszélyes helyekrôl jöhet. 1998. január 26-án például a Nagyváradi PECO üzemanyag-forgalmazó vállalat raktárából folyt jelentôs mennyiségű kôolajtermék a Sebes-Körösbe. Néhány hónappal késôbb, szeptember 7-én a PECO raktáraiból újabb kôolajtermék mennyiségek folytak a Sebes-Körösbe. Tavaly március 12-én hat tonna pakura került a Sebes-Körösbe a nagyváradi kórház hôközpontjától, s a hivatalos megállapítás szerint az utóbbi 20 év legsúlyosabb szennyezését okozta.

Ugyancsak tavaly április 17-én, Aradon jutott több száz liter üzemanyag a Marosba a városi csatornarendszer útján. Június 20-án pedig a marosnagylaki Káptalan-tónak nevezett Maros-ágba kerültek a mezôgazdaságban használt gyom- és rovarirtó szereket tartalmazó hordók. Több tonnányi hal elpusztult, a környék több lakosát a halak elfogyasztása miatt kórházba kellett szállítani. A méreg aztán lassan a Marosba folyt, senkit nem vontak felelôsségre.

Ezek után gondolom egyértelmű, hogy nem csak a pénzhiány okozza Erdély folyóinak a szennyezését, hanem a nagyfokú felelôtlenség és hanyagság is legalább annyira ludas benne. Most, mikor a legfôbb ideje lett volna, hogy "tiszta vizet öntsenek a pohárba", a román média a végsôkig próbálta eltussolni, bagatellizálni a balesetet és magyar túlzást, az események elpolitizálását emlegette körmeszakadtáig, vagyis egész addig, amíg az események európai visszhangja azt már lehetetlenné nem tette. Pedig Magyarország számára rendkívül fontos tudni, hogy melyik folyón éppen mi érkezhet Romániából. És fontos ez a román állampolgárok számára is tudni, hogy mit isznak éppen, vizet, nehézfémet vagy ciánt. Fontos az információ. Csakhogy ember legyen a talpán, akinek a romániai hivatalokból sikerül adatokat kicsikarni. Bizony nagyon valószínű, hogy sok szennyes víz fog lefolyni még Erdély folyóin ezután is!