1. ÖSSZEOMLÁS ELŐTT A SZOCIÁLIS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER

A kormány elmúlt négyéves tevékenységének "eredményeként" — statisztikai adatokkal bizonyítható — egyre nő Szlovákiában azok aránya, akik a szociális, sőt, a létminimum szintjén és az alatt élnek. Döbbenetes tényként kell megállapítani, hogy a társadalom csaknem felét érinti ez a helyzet, tehát nemcsak azokról a rétegekről van szó, amelyek önszántukból vagy önhibájukon kívül szociális vagy munkanélküli segélyen tengetik életüket, hanem az aktív munkavállalók egy jelentős része is az elszegényedés küszöbén áll. Ismert tény az is, hogy a munkanélküliség alacsony aránya több szempontból is művi úton tartott a 12-13 százalékos szinten. Egyrészt azért lehet "kozmetikázni" a mutatókat, mert sok embert nem mutatnak ki a munkahivatalok valós vagy vélt munkavállalási érdektelenség okán, másfelől azért, mert — a munkáltatók beismerése szerint — a kormány kérésére továbbra is érvényes a túlfoglalkoztatottság.

Tény, hogy formálisan sikeresnek mondhatja a kormány a szociális és egészségügyi biztosítási rendszer reformját azáltal, hogy a rendszert leválasztották a végrehajtó hatalomtól, azaz a költségvetési tervről, ez azonban inkább a szükség szülte megoldás, mintsem egy átgondolt gazdasági és szociálpolitika végeredménye volt. Az állami költségvetés egyszerűen nem bírta el a biztosítási rendszer működtetését, fenntartását, ezért a kormány — egyszerűen fogalmazva í lerázta e gondot a nyakáról. A biztosítási rendszer kialakításakor figyelmen kívül hagyta a gazdasági struktúraváltás folyamatát, azt a tényt, hogy a folyamat hosszadalmas lesz, ami közvetlen hatással lesz a biztosítási rendszer pénzügyi helyzetére, pőrén fogalmazva: a biztosítási rendszer állandó pénzhiánnyal küzd majd. A pénzhiányos helyzethez a végrehajtó hatalom is hozzájárul azzal, hogy a különböző biztosítási alapokba és társaságokba a maga részéről nem fizeti be a törvény által megszabott összegeket. Mindennek a következménye, hogy a társadalom általános elszegényedése mellett egyértelműen mutatkozik a szociális és egészségügyi rendszer összeomlásának a veszélye.

2. PRIORITÁSOK

Az Együttélés Politikai Mozgalom megalakulása óta a környezetkímélő szociális piacgazdaság kiépítésének a híve. Gazdaságpolitikai céljaink között utalások vannak arra, milyen lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy a makroükonómiai mutatók, eredmények mihamarabb jelentkezzenek a mikroszférában is, amelyen belül számtalan kérdés szoros összefüggésben van a mozgalom által elképzelt igazságos szociális politikával. A kialakult helyzetben az Együttélés prioritásai közé tartozik a demográfiai helyzet javítása, a munkanélküliség enyhítése, az elszegényedés megakadályozása, a szociális szféra hatékonyabb irányítása, a lakáshelyzet javítása, a régiók leszakadásának megakadályozása és az egészségügy működőképességének biztosítása.

2.1. Demográfiai helyzet

A népességi szaporulat drámai csökkenése egész Szlovákiára jellemző, de a szlovákiai magyar lakosság körében hamarabb és súlyosabb formában jelent meg. A megoldást a politikai helyzet stabilizálásában, a fiatal családok boldogulásához szükséges körülmények megteremtésében, családi pótlék rendszerének újragondolásában, a lakáshozjutás esélyeinek növelésében kell keresni.

A népesség szerkezetének alakulása több szociális gondot is előrevetít: hasonlóan az európai trendekhez a szlovákiai magyarságra is jellemző az elöregedés. Előreláthatólag 2010 után rendkívül kedvezőtenül alakul a gazdaságilag aktív és az eltartott lakosság aránya. Ugyancsak várható a 70 ill. 80 év fölöttiek arányának növekedése. A program ugyan nem terjed ki erre az időszakra, az előrelátható szociális problémák, gondok megoldására azonban már ebben az időszakban készülni kell.

2.2. Munkanélküliség

A munkanélküliség egész Európa szociális problémája, melyre mindezidáig nincs általános érvényű, gyors és látványos megoldás. Szlovákiától eltérően azonban ezt a gondot Európaszerte prioritásként kezelik.

Szlovákiában a munkanélküliség ismert típusain kívül megjelent az ún. tranzíciós munkanélküliség is, mely elsősorban a tulajdonosváltással függ össze. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gazdasági növekedés sem jár mindig új munkahelyek kialakításával. A tavalyi évben pl. a bruttó hazai termék növekedése elérte a 6%-ot, miközben a munkanélküliség nem csökkent, hanem növekedett. Az elkerülhetetlen gazdasági szerkezetváltás a munkanélküliség új hullámát teremtheti meg.

A munkahelyteremtés ma Európábana gazdasági és szociális politika elsőszámú feladata. Az átképzések, a munkahelyteremtés támogatása és az aktív foglalkoztatáspolitika más eszközei előnyt kell, hogy élvezzenek a passzív segélyezéssel szemben. Abból kell kiindulni, hogy bármilyen munkavégzés hasznosabb, mint a munkanélküli segély passzív kifizetése. Alapvető fontosságú, hogy a központilag irányított merev oktatáspolitika ne legyen a munkanélküliség elsődleges forrása, figyelmen kívül hagyva azt a technológiaváltást, ami körülöttünk zajlik.

Alapvető gond a szlovákiai magyarság iskolázottsági szintjének drámai leszakadása a szlovák lakossághoz viszonyítva. Különösen figyelemre méltó az iskolázottsági szint drámai különbsége a munkanélküliek összetétele szempontjából. A munkanélküliek döntő többsége csak alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Fokozottan érvényes ez a tartósan munkanélküliekre, akiknek a szakirodalom szerint minimális az esélyük arra, hogy újra munkába álljanak. A szlovákiai magyar férfiak 39%-a, a nők 59%-a rendelkezik csak alapfokú iskolai végzettséggel, miközben a szlovákiai átlag alig több, mint 30%.

2.3. Az elszegényedés

A jövedelmi és vagyoni különbségek rohamos növekedése előrevetíti a társadalom kettészakadásának lehetőségét, miközben egy erős középosztály kialakulásának az esélye rendkívül csekély. Ez többek közt annak is a következménye, hogy az értelmiségi pályákon elérhető bérszint kevés kivétellel alig vagy egyáltalán nem haladja meg az átlagjövedelmek szintjét. A családok átlagjövedelme viszont a létfenntartási költségekhez viszonyítva rendkívül alacsony. Fokozottan érvényes ez a többgyerekes családokra., különösen ott, ahol az egyik vagy mindkét szülő munkanélküli. A tömeges elszegényedés veszélye rendkívül nagy. A gazdaság- és szociálpolitikának e téren több összefüggő célt kell követnie: törekedni a bérszínvonal emelésére, beleértve a minimálbért is. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy Szlovákiában a legalacsonyabbak az átlagbérek, a posztszocialista országok közül csupán Romániában, Bulgáriában, Oroszországban és Ukrajnában alacsonyabbak a bérek. A minimálbér az új rendezés után méginkább elveszítette motivációs szerepét, hisz a nettó minimálbér jóval elmarad a létminimum mögött. A létminimumnak, csakúgy mint a minimálbérnek automatikusan követnie kell az inflációt. A családi pótlék rendszerének igazodnia kell a létfenntartási költségek alakulásához. Rendezésre várnak a különböző szociális csoportok szerinti gyermeknevelési segélyként kifizetett támogatások közti indokolatlan különbségek.

Miközben szociális segély és támogatás címén a közköltségek aránylag nagy része kerül kifizetésre vitatható hatékonysággal, a juttatások és segélyek rendszere is megújításra szorul. Időszerűvé vált a támogatás olyan rendszerének kidolgozása, melynek címzettjei azok lennének, akik a szegénységi küszöb közelébe kerültek ön hibájukon kívül. Ez a helyzet olyan átmeneti gondokból adódhat, melynek megoldása meghaladja az egyéni erőforrásokat vagy igyekezetet. Az ilyen esekben a támogatás megalkadályozhatja a fatális elszegényedést, ahonnan a kitörés rendkívül nehéz (Pl. gyerekek taníttatására fordított kiadásokhoz való hozzájárulás, lakbér kifizetésének támogatása, kommunális szolgáltatások díjához való hozzájárulás).

A nyugdíjrendszer átalakítása is a szociálpolitika égető feladatai közé tartozik. Elkerülhetetlen a kiegészítő nyugdíjrendszer általánossá tétele. A biztosítók függetlenségét és helyzetét is rendezni kell. Megengedhetetlen, hogy az állami kölségvetésről szóló törvény évente más és egyre rosszabb arányban teljesítse a biztosítottjai utáni befizetéseket. Ugyanakkor tarthatatlan az a helyzet is, amikor az alkalmazott kerül kiszolgáltattott helyzetbe amiatt, hogy az ő befizetéseit sem továbbítja a munkaadó a biztosítóknak.

2.4. A szociális szféra hatékonyabb irányítása

A szociális célokra fordított kiadások hatékonysága elképzeléseink szerint növelhető, amennyiben következetesen sikerül megvalósítania szociálpolitikában a szubszidiaritás elvét. Az Európai Önkormányzai Karta a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalja a a szociális munka nagy részét. Az európai gyakorlat szerint a szociális gondokat a leghatékonyabban helyi szinten lehet megoldani, miközben megoldásukban az önkormányzatiságnak rendkívül nagy a szerepe. Ezen a területen nagy szerep jut a azoknak a szerveződéseknek is, melyek az államtól függetlenül, annak támogatásával, de más eszközök bevonásával,önkéntes és térítésmentes munkával is hatékonyabban képesek ezeket a feladatokat ellátni, mint a központilag irányított állami szervek és intézmények. Az állam feladata továbbra is ellátni azokat a funkciókat, melyek nem delegálhatóak alacsonyabb szintekre, valamint a törvényes felügyelet gyakorlásának biztosítása.

2.5. Lakáspolitika

Gyökeres változtatást igényel a lakáspolitika, hisz fiatal házasok lakáshelyzete egyre aggasztóbbá válik. Az adott ár- és bérviszonyok közt a pályakezdő fiatalok, de akár az elvált házastársak lakáshozjutása csaknem kilátástalan helyzetet teremt egész generációk számára. Ezért olyan hitelkonstrukciókat kell kidolgozni, melyek elérthetővé teszik a pályakezdők számára is, hogy megfelelő lakáshoz jussanak elérhető áron. Állami támogatással általánossá kell tenni a szociális lakások építését és fenntartását. Ösztönözni kell a differenciált lakásépítést az egyszerű kislakásoktól a luxuslakásokig.

Megfontolandónak tartjuk különböző csoportos önszerveződő, önsegélyező kiszövetkezeti, alapítványi formák ösztönzését és létrehozását, melyek rugalmasabban, alacsonyabb ráfordítással és hatékonyabban tudnák lakáshoz juttani a rászorultakat. A jövőt tekintve azonban újra kell gondolni a lakáspiac koncepcióját.

2.6. A regionális leszakadás megakadályozása

Az egyes régiókban különböző gazdasági fejlődésük következtében, különböző adottságaikból adódóan eltérő a lakosság szociális helyzete, különböznek a szociális esélyek is. Nagy a veszélye az egyes régiók leszakadásának. Különösen érvényes ez a marginális fekvésű régiókra, ezen belül fokozottan - a mezőgazdaság válsága, az elmaradott infrastruktúra, az elhibázott és alcsony mértékű iparosítás miatt- magyarlakta vidékekre. A gazdaság- és szociálpolitikának sokkal inkább figyelembe kell vennie a helyi adottságokat és viszonyokat, a fejlesztésben, irányításban csakúgy, mint a mindennapi döntéshozatalban és végrehajtásban megfelelően érdekeltté téve a helyi önkormányzatokat.

A szociálpolitika egyik legnagyobb, meglehetősen elhanyagolt problémája a roma-kérdés. A megoldások keresése a roma közösségek érdekeltsége és részvétele, az etnikum specifikumainak figyelembevétele nélkül nem lesz hatékony. Ebben az esetben is érvényes, hogy az asszimiláció helyett az integráció megfelő formáit kell megtalálni.

2.7. Egészséget mindenkinek

1. Áttekinthetővé tenni az egészségügyi biztosítást és a biztosítók föggetlen működését. Garantálni az állam arányos befizetéseit éa biztosítani az egészségügyi intézmények feladat- és költségarányos finanszírozását.

2. Az éves állami vagy regionális költségvetéből kiemelten kezelni a kórházak feszereltségének szintentartását, ill. fejlesztését.Prioritásként kezelni az életmentő gépekkel való ellátottságot.

3. Meggátolni a kórházak és poliklinikák privatizálását egyének által, a privatizálásra csak az önkormányzatok vagy egészégügyi biztosítók tarthatnának igényt, állami felügyelet mellett.

4. Bevezetni az alapgyógyszerellátás nál a gyógyszerek maximált árát és garantálni, hogy a biztosítók az adott gyógyszercsoportból a legolcsóbbat térítse.

5. Bevezetni a felelősségarányos bérezést, revideálni a pontozási rendszert.Biztosítani hogy az orvosok jutalmazása arányos legyen a feleősségükkel és ne szakadjon le a pénzintézetek, biztosítók vagy jogászok jövedelmétől.

6. Ellenőrizni az alternatív gyógyászat hatásosságát, s az ún. alternatív és természetes gyógyszerek esetében kötelezővé tenni azok hatásvizsgálatát.

7. Javítani a mentőszolgálat szolgáltatásait.

8. Emelni a GDP-ből az egészségügyi ellátásra fordított arányt.

9. Javítani az egészségügyi felvilágosítást, visszaállítani az anyanyelvű felvilágosító anyagok kiadását.

Növelni a megelőzés súlyát az egészségügyi ellátásban, a diszpenzarizáció és a szűrővizsgálatok rendszerével a veszélyeztetett csoportokban csökkenteni a középkorúak mortalitását.

Vissza a tartalomhoz