1. A SZLOVÁKIA GAZDASÁGI HELYZETE A PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK ELŐTT

A jelenlegi kormánykoalíció a szlovák gazdaság makroökonómiai eredményeivel büszkélkedik belföldön és külföldön egyaránt. Tény, hogy a bruttó hazai termék évente majdnem 7 százalékos növekedést ért el és sikerült az inflációt alacsony, 6 százalék körüli szinten tartani.

A jelentősnek mondható makroökonómiai eredmények mellett azonban nagyon komoly problémák halmozódtak fel a gazdaságban. Továbbra is magas a munkanélküliségi ráta, már évek óta 12-13 százalék körül mozog. Maga az elért növekedés sem egy sikertörténet, mivel az nem a gazdaság a már egyszer elért szintjéről való továbbfejlődést jelenti, hanem csupán azt, hogy a növekedés eredményeként mára sikerült az 1989-es szintre jutni. Ez a folyamat nem más, mint a gödörből való kijutás. Az elért teljesítmény tulajdonképpen benne volt a gazdaság erejében és "képességeiben" s a kialakult nemzetközi konjuktúra ezt ki tudta belőle hozni.

A növekedés dinamikájának biztosítása a jövőben viszont sokkal nehezebb feladat lesz, mivel az már jelentős szerkezeti változásokat igényel a gazdaságban, s azok átgondolt és elszánt gazdaságpolitikai lépéseket tesznek szükségessé. Sajnos, az elmúlt három év gazdasági növekedését és a privatizáció adta lehetőségeket a kormány nem használta ki a további fejlődés megalapozására.

A Mečiar-kormány mindezidáig nem rendelkezik egy részleteiben is kidolgozott gazdaságfejlesztési programmal. Valójában nem is nagyon igyekezett egy ilyen programot kidolgozni és a nyilvánosság elé tárni, mivel annak teljesítését számon lehetett volna rajta kérni. A kormány szerencséjére a vállalatok — hála a világpiaci fellendülésnek — ilyen program nélkül is gazdasági eredményeket tudtak produkálni.

Az egyedüli téma, ami a kormánykoalíciót a gazdasági átalakulással kapcsolatban valóban érdekelte, a privatizáció lebonyolítása volt. Sajnos nem azért, mert a piacgazdaság kialakításának és a piaci mechanizmus működésének ez az alapfeltétele, hanem azért, mert hívei meggazdagodásának vissza nem térő lehetőségét látta benne. Az eddig lefolytatott privatizáció tanúiként láthattuk és tapasztalhattuk, hogy ezt a lehetőséget a kormánykoalíció ki is használta és alaposan kifosztotta az államot vagyonából és összeharácsolt mindent, amit csak lehetett.

A viszonylag alacsony, 6 százalék körüli inflációs ráta mögött sincs valós gazdasági teljesítmény. A kormány által folytatott gazdasági sikerpropaganda miatt mesterségesen magas árfolyamon tartott szlovák korona ugyan lehetőséget biztosított az importcikkek árainak ellenőrzésére és ezáltal az infláció alacsony szinten tartására. Ennek azonban a fizetési mérleg egyensúlyának a romlása, vagyis a növekvő külföldi eladósodás az ára. Hogy az utóbbi évek gazdasági növekedése nem egy megalapozott gazdaságpolitika eredménye, mi sem bizonyítja jobban, mint a vállalati szféra gazdasági eredményeinek alakulása.

A hivatalos statisztika adatai szerint 1996-ban a 25 főnél több személyt foglalkoztató, tehát a közepes és a nagyvállalati kategóriába tartozó 6 629 vállalat közül 3 644, vagyis 55 százaléka volt veszteséges. Mára ez az arány elérte az 57 százalékot. A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy ez nem átmeneti vagy egyszeri jelenség, hanem már évek óta tartó probléma. Például 1994-ben ezen vállalatok 55,4 százaléka és 1995-ben 57,5 százaléka volt veszteséges.

További negatív jelenség, amely az előbbivel szorosan összefügg, hogy magas a vállalati szféra eladósodása. Összegét kb. 250 milliárd szlovák koronára becsülik, s a vállalatok több mint 50 százalékát érinti. A Szlovák Statisztikai Hivatal a múlt év áprilisában végzett felmérése szerint a vállalatok 8 százaléka van primáris és 45 százaléka szekundáris fizetésképtelenség állapotában. Tehát a szlovák vállalatok nagy részére az alacsony hatékonyság és fizetésképtelenség, valamint a magas eladósodás a jellemző.

Ez a negatív helyzet elsősorban azzal magyarázható, hogy a gazdaságban nem történt meg a szerkezetváltás, hogy a vállalatok sajátos privatizálása nem járt együtt a termelési szerkezetük átalakításával, műszaki és technológiai modernizációjukkal és tőkeerejük megerősödésével. Ez az oka annak, hogy a vállalatok gyakran olyan termékeket gyártanak, amelyeket nem, vagy csak nehezen lehet eladni.

A Mečiar-kormány által folytatott gazdaságpolitika mindmáig nem teremtette meg a piacgazdaság működésének gazdasági, jogi és politikai feltételeit. Például nem működik a tőkepiac, valamint a gazdasági verseny felügyelete, nincsenek csődeljárások, nincs tiszteletben tartva a gazdasági szervezetek jogi egyenlőségének az elve. Erősödik az állam beavatkozása a gazdasági folyamatokba, (lásd az ún. revitalizációs törvényt, az ártörvényt, a jegybankról szóló törvény módosításának javaslatát stb.). Negatív jelenség továbbá a kormánykoalíció kliensi rendszerének kialakítása, a törvények nem betartása, a korrupció elburjánzása, a demokrácia szabályainak megszegése, valamint a politika és a szervezett bűnözés összefonódása.

A harmadik Mečiar-kormány eddigi működése során hatalmas adósságállományt halmozott fel. Megnőtt az ország külföldi eladósodása. Az 1994-es választások óta ez az adósság megháromszorozódott és 1997 végére elérte a 10,2 milliárd amerikai dollárt (ma már 11 milliárd dollár felett van), ami az ország bruttó hazai termékének kb. 48 százaléka. Az egy főre eső külföldi adósság meghaladja a 2 000 amerikai dollárt.

Hasonlóan rossz képet mutat az államháztartás finanszírozása. Az állami költségvetés hiánya évről évre nő. 1996-ban a hiány 25,6 milliárd, 1997-ben 37 milliárd és az 1998-ra tervezett hiány 51,7 milliárd szlovák koronát tesz ki. Ezt leplezendő, az 1998-as évi költségvetési deficitben csupán az 5 milliárd szlovák koronát kitevő ún. fiskális hiány szerepel. Költségvetési hiányként nincs kimutatva az a 46,3 milliárd szlovák korona, amit az adósságszolgálat keretein belül a felvett kölcsönök törlesztésére kell az államkasszából kifizetni. Ha a költségvetés tényleges hiányához még hozzáadjuk az önkormányzatok, az állami pénzalapok, valamint a szociális és egészségbiztosítás hiányát, akkor az egész államháztartás ez évi hiánya meghaladja a 90 milliárd szlovák koronát, amit csak további hitelfelvételekből lehet finanszírozni.

Nagyvonalakban így néz ki a szlovák gazdasági csoda, amit a jelenlegi kormánykoalíció ígért a választóknak 1994-ben.

2. AZ EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK CÉLJAI, FELADATAI ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATAI

Az Együttélés Politikai Mozgalom jövőképében egy dinamikusan fejlődő és prosperáló gazdaságú Szlovákia szerepel, mely tisztességes megélhetést és szociális biztonságot nyújt polgárai számára és tagja az Európai Uniónak. Olyan Szlovákiát tudunk csak hazánknak elfogadni, ahol érvényesülnek a demokrácia elvei, amely tiszteletben tartja az általános emberi jogokat és törvényes garanciát biztosít a területén élő nemzeti közösségek és kisebbségek jogainak gyakorlására.

Az Együttélés Politikai Mozgalom mindig is hangsúlyozta, hogy a társadalom számára a környezetkímélő szociális piacgazdaságot tartja elfogadhatónak és a dinamikus, hosszú távon is fenntartható gazdasági növekedést tartja gazdaságpolitikai céljának.

Az Együttélés Politikai Mozgalom gazdaságpolitikai prioritásai közé tartozik Szlovákia Európai Unióba való integrációja, a mezőgazdaság problémáinak gyors és átfogó kezelése, a magyar nemzeti közösség lakta régiók gyors ütemű fejlesztése, valamint a városok és falvak gazdasági helyzetének és önállóságának megerősítése.

2.1. Rendszerváltás és privatizáció

— A jelenlegi kormánykoalíció lefékezte a rendszerváltás első éveiben elindult polgári demokratikus átalakulást. Az 1994-es választások óta jelentősen módosította és eltorzította a gazdaság transzformációját. Ennélfogva helyes pályára kell állítani és fel kell gyorsítani a gazdasági átalakítás folyamatát, valamint ki kell alakítani a teljes körű törvényi szabályozás piackonform rendszerét.

— A privatizáció mint a gazdasági átalakulás legfontosabb folyamata már nagy részben megtörtént. Ami még az állami vagyonból megmaradt, azt nagy valószínűséggel a kormánykoalíció a parlamenti választásokig gyorsított ütemben magánosítani fogja.
Mivel a magánosítás kormánykoalíciós változata egyenlő volt egy szűk politikai garnitúra által végrehajtott fosztogatással, szükségesnek tartjuk a folyamat átvilágítását és a törvénysértések jogi rendezését. Erre azért is szükség van, mert ebben a folyamatban jött létre a politika és a szervezett bűnözés összefonódása, a kormánykoalíció kliensi rendszerének létrehozása és a korrupció elburjánzása.

— Több mint biztos, hogy a privatizáció nyomán kialakult tulajdonosi szerkezet instabil és tőkeszegény, ezért főleg külföldi befektetők felé igyekeznek majd az új tulajdonosok értékesíteni a privatizált vagyon jelentős részét. Ügyelni kell, hogy ezeket a tranzakciókat ne lehessen pénzmosásra felhasználni.

— Ha a jelenlegi kormány a választásokig mégsem értékesítené a még privatizálható vagyont, melyben számos nemzetgazdasági szempontból fontos vállalkozás is található, akkor az új kormánynak kell majd végrehajtani a magánosításukat. Gazdaságpolitikai jelentőségük miatt a bankszektort és az energiaszektort, de az olyan cégeket is, mint a Szlovák Telekommunikációs Vállalat , a Szlovák Vasutak, a Szlovák Dunahajózási Vállalat, a Szlovák Posta kiemelten kell kezelni. Ezekben a szektorokban és cégeknél is mód van a privatizációra, de az állam nem mondhat le arról, hogy szigorú szabályozás mellett mint tulajdonos is befolyásolja működésüket.

2.2. Az európai integráció

Az Együttélés Politikai Mozgalom legfontosabb kül-, bel-, és gazdaságpolitikai prioritása Szlovákia Európai Unióba való integrálódása. Ezért kiemelt célként kell kezelni a tagság gazdasági és politikai feltételeinek mielőbbi teljesítését, hogy Szlovákia csatlakozhasson még a belépő országok első csoportjához. Meggyőződésünk, hogy az Európai Unióba való integrálódás tudja csak biztosítani Szlovákia számára a felzárkózást a világ legfejlettebb országai mellé és polgárai számára az azzal járó magas életszínvonalat.

2.3. Gazdasági növekedés és infláció

— Az elkövetkező évek fontos gazdaságpolitikai feladata lesz egy hosszútávon fenntartható, viszonylag magas (5-7 százalék körüli) gazdasági növekedés feltételeinek a biztosítása. Ez több szempontból is fontos feladat. A gyors gazdasági növekedés teremtheti meg a lehetőségét a lakosság életkörülményeinek és életszínvonalának a javítására, illetve fejlesztésére és a dinamikus gazdasági növekedés tudja csak biztosítani az Európai Unióba való bejutás gazdasági feltételeit.

— Az infláció alacsony szinten tartása is nagyon fontos feladata lesz a majdani gazdaságpolitikának. A Mečiar-kormány felelőtlen túlköltekezése, a közpénzek rossz elosztása és felhasználása felborította az államháztartás egyensúlyát és hatalmas adósságterheket halmozott fel, melyeket már nagyon nehéz finanszírozni. Az infláció veszélyezteti a gazdasági növekedést, mivel a pénz értékállósága egyik feltétele a tőkeképzésnek és a fogyasztói piac bővülésének. Ugyanakkor nagyon fontos azért is, mert az infláció elértékteleníti a lakosság megtakarításait és csökkenti azok reáljövedelmét, akik nem képesek jövedelemnövekedést kiharcolni, például a járadékosok és a nyugdíjasok. Az infláció jelentősen érinti a bérből és fizetésből élőket is, ezért komoly szociális feszültségek forrása lehet.

— A Szlovák Nemzeti Bank az inflációt kivédendő restrikciós pénzpolitikájával a belföldi pénzellátást szűkítette. Szabad külföldi hitelfelvétel és tőkeáramlás mellett azonban a belföldi pénzmennyiség szabályozásának ez az eszköze csupán korlátozott lehet. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a jegybank restrikciós politikája következtében jelentősen megnőttek a vállalatok külföldi hitelfelvételei, ami nagyban növelte az ország adósságállományát.

— Az infláció kordában tartására összehangolt gazdaságpolitikai eszközökkel élénkíteni kell a hazai termelést és javítani annak szerkezetét, például csökkenteni az importigényességet és növelni az exportképességet. Ösztönözni kell a megtakarításokat és a hazai tőkefelhalmozást. Az államháztartás lényegi reformjával kell elérni, hogy javuljon a költségvetés helyzete, enyhüljön a restrikciós szorítás és csökkenjen az inflációs várakozás.

2.4. Gazdasági szerkezetváltás

Fel kell gyorsítani a gazdasági szerkezetváltást, ami feltétele a gyors növekedésnek, de az infláció alacsony szintentartásának is egyik fontos tényezője. A szerkezetváltás elsősorban a vállalatok feladata, de a szükséges feltételeket a gazdaságpolitikának kell megteremtenie. A szerkezetváltás eredményeként a vállalatoknak modern, külföldön és belföldön egyaránt piac- és konkurrencia-képes termékeket kell magas hatékonysággal, kiemelkedő műszaki és technológiai színvonalon gyártani.

2.5. Külföldi tőkebevonás

— A szerkezetváltás felgyorsítása érdekében ösztönözni kell a külföldi tőke beáramlását, mégpedig oly módon, hogy a hazai fejlődés motorjává váljon. Fontos, hogy bővítse a növekedés hazai tőkeforrásait, a technológiai fejlődést, a hatékonyságot és a gazdaság exportképességét. Az elkövetkező választási időszakban évi 2—2,5 milliárd dollárnyi külföldi tőke beáramlására lenne szükség.

A külföldi befektetők számára a stabil demokratikus politikai környezet, az átlátható, piackonform jogi szabályozás, a jól működő, korrupciómentes közigazgatás a fontos és csak ezek után következnek a különböző kedvezmények és állami garanciák.

Ezen feltételek megteremtése fontos feladata lesz a választások utáni gazdaságpolitikának.

— A külföldi tőke beáramlásánál ügyelni kell arra, hogy az ne növelje a tőke kiáramlását. A külföldi cégeknek szervesen be kell épülniük a szlovák gazdaságba. Fontos, hogy ne legyen magas az importigényük, hogy hazai beszállítócégekkel kooperáljanak és a pozitív hatások, mint például az innováció, termelési és munkakultúra, menedzseri know-how kellően érvényesüljenek. Ügyelni kell arra is, hogy a külföldi cégek ne építsék le, hanem fejlesszék a hazai kutató-fejlesztési tevékenységet és a megtermelt profitot ne vigyék ki az országból.

2.6. Beruházásélénkítés és tőkepiac

— A gazdasági növekedés és szerkezetváltás szempontjából fontos a beruházások volumenének növelése. A beruházásélénkítés érdekében olyan szabályozásra van szükség, amely ösztönzi a megtakarításokat, illetve erősíti a tőkejövedelmek termelésbe való visszaforgatását. Nagy figyelmet kell szentelni a beruházások hatékonyságának is. A privát szférát erre kényszeríti a konkurrenciaharc, viszont az állami beruházások sokszor politikailag motiváltak (mint például az autópálya-program gyors ütemű realizálása), s ezért a hatékonyság kérdése gyakran a háttérbe szorul.

— Szlovákiában a rendszerváltást követően viszonylag gyorsan kialakultak a koncentrált tőkepiac intézményei, az értéktőzsde és az árutőzsde. Sajnos, hogy a kormány felemás, etatista politikája, főleg a privatizáció fosztogatásszerű lebonyolítása nem tette lehetővé a tőkepiac valós működését. A választások utáni gazdaságpolitikának ezért az egyik legfontosabb feladata lesz megteremteni a tőkepiac működésének feltételeit. Működő tőkepiac nélkül ugyanis elképzelhetetlen a külföldi tőke nagyarányú bevonása és a szerkezetváltás végrehajtása.

2.7. Kis- és középvállalkozások támogatása

A polgári középréteget gyarapító kis- és középvállalkozásoknak rendkívül nagy szerepük van a társadalomban és a gazdaságban. A választások utáni gazdaságpolitikának kiemelt figyelmet kell szentelni ezen vállalkozások fejlődésének és megerősödésének, mivel rendkívüli rugalmasságuk folytán ezek lehetnek a gazdaság legfőbb motorjai. Fontos szerepet tölthetnek be az új munkahelyek létrehozásában, tehát a munkanélküliség csökkentésében is. Úgy látjuk ezért, hogy megerősödésük és fejlődésük érdekében speciális támogatásokat és kedvezményeket kell majd alkalmazni.

2.8. Az adósságállomány kezelése

— Az állam adósságállományának hatalmas volumene, a fizetési mérleg deficitje, a költségvetési hiány folyamatos növekedése felborították az államháztartás egyensúlyát. Az egyensúly visszaállítását, a költségvetés kiadásainak jelentős restrikciójával lehet csak biztosítani. Ez feltételezi a kiadások volumenének és szerkezetének átalakítását és karcsúsítását, a prioritások figyelembe vétele mellett.
A Mečiar-kormány által reánk hagyott egyik legfájdalmasabb örökség a szlovákiai "Bokros-csomag" vagy a Klaus-féle "Balíček opatrení" lesz, melynek terheit a lakosságnak kell majd viselnie és az új kormánynak vállalni a vele járó politikai felelősséget és szociális feszültséget.

— A megnövekedett külföldi államadósság (11 milliárd amerikai dollár a bruttó hazai termék 48 százaléka) felemészti az országban megtermelt jövedelem jelentős részét, ezért törekedni kell csökkentésére.
A külföldi adósságállományban az utóbbi időben nőtt a vállalkozói szféra és a kereskedelmi bankok súlya. A külső egyensúly javítása érdekében növelni kell a vállalatok verseny- és exportképességét és csökkenteni a termelés és a lakossági fogyasztás importigényességét. Igy több forrás keletkezik az adósság törlesztésére és könnyebb olcsó külföldi tőkeforráshoz jutni.

2.9. Az államháztartás problémáinak kezelése

— Elsőrendű közügynek tekintjük az államháztartás működésének és finanszírozásának reformját, mivel működésének jelenlegi rendje és finanszírozásának módja negatívan hat a költségvetési bevételekre és kiadásokra. Sajnos, az álam kiadásai már évek óta meghaladják a bevételeket, tehát az állam túlköltekezik. A túlköltekezés két okra vezethető vissza. Az első, hogy rossz a kiadások nagysága és megoszlása, a második, hogy nem megfelelő az államháztartás szervezeti felépítése és alacsony hatékonysággal működik.

— A költségvetési kiadások finanszírozása meglehetősen magas adózási és elvonási szintet tesz szükségessé. A növekvő költségvetési deficit pedig elvonja a pénzforrásokat a gazdasági szférától. Növekszik a belföldi és külföldi államadósság, s nem elhanyagolható a folyamat inflációgerjesztő hatása sem.

— Az államháztartás szervezeti struktúrája átalakításra szorul a közigazgatástól kezdve a közbiztonságon és a védelmen keresztül egészen az oktatásügyig, a kultúrális és a szociális szféráig stb. Egy jóval kisebb, de jobban szervezett, hatékonyabb apparátussal működő államháztartásra van szükség.

— Az államháztartás reformjának az alábbi területekre kell kiterjednie:

• Az állam által ellátott feladatok és jogkörök egy jelentős részét át kell adni az önkormányzatoknak a fedezetükre szükséges forrásokkal együtt.
• A közigazgatást kisebb létszámú, de hatékonyabban működú apparátussal kell megoldani.
• Az államnak le kell mondania mindazon feladatairól, amelyek más konstrukcióban, például vállalkozási formában jobban és hatékonyabban láthatók el.
• Tisztázni kell az állam és a költségvetés szerepét a vállalkozói szférában, a konjunktúrapolitikában és az infrastrukturális fejlesztésekben.
• Csökkenteni kell a jövedelmek költségvetés általi központosítását és újraelosztását, ezáltal tovább gyengíteni az állam paternalista szerepét.
• Biztosítani kell az államháztartás által ellátott feladatok, valamint az ezek finanszírozására szolgáló eszközök célszerű, világos és átlátható elosztását az államháztartás nagy alrendszerei, vagyis az állami költségvetés, az állami pénzalapok, a társadalombiztosítás és az önkormányzatok között.
  
  Biztosítani kell a közpénzek programszerű, áttekinthető és ellenőrzött felhasználását.
  
• — Az államháztartás bevételeinek legfontosabb forrásai az adók. Véleményünk szerint az adóterheket nem szabad tovább növelni sem a lakosság, sem a vállalkozói szféra rovására, sőt 3-4 százalékkal csökkenteni kellene a közvetlen adókat. Az adójövedelmek volumenének növelése szempontjából a legfontosabb forrás a gazdasági növekedés lehet csak. Megtakarításokat viszont csak az államháztartás megreformálásával érhetünk el.

2.10. Iparfejlesztés

— Szlovákia gazdasági szerkezete rossz és elavult. Ez a megállapítás elsősorban az ipar szerkezetére vonatkozik. Szlovákia iparában túlsúlyban van a nehézipar, s ezen belül a fémkohászat és a gépipar. Magas arányt képvisel a nyersanyag- és félkészáru-gyártás. Nem kielégítő a késztermékek és a magas hozzáadottértékű termékek gyártása sem. Ebből következik, hogy az iparban gyökeres szerkezetváltásra van szükség.

— Szlovákia gazdaságában az iparnak mindig fontos szerepe volt, s ez a jövőben is így lesz, hiszen súlya meghatározó az ország jövedelemtermelésében és az exportcikkek előállításában. A rossz gazdasági szerkezet felszámolásának egyik útja az ipar belgazdasági funkciójának növelése lehet úgy, hogy az ipar nagyobb szerepet vállal a hazai piac igényeinek kielégítésében. Az ipar méreteit, kapacitását és szerkezetét a hazai piac felvevőképességének és az exportlehetőségek bővítésének figyelembe vételével kell átalakítani. Nagyon fontos feladat a korszerű technológiák alkalmazása, a termékek műszaki színvonalának és minőségének javítása, a piaci igényekhez való alkalmazkodóképesség növelése. Ez feltétele az ipari termékek exportja növelésének.

— Az ipar szerkezetének átalakításában, a jövedelemtermelésben és az export növelésében nagyon fontos szerepe van a kis-és középvállalatoknak. A jövő útja e vállalatok súlyának és részesedésének növelése az ipari termelésben. Az állami támogatások rendszerét ezekre a vállalatokra kell összpontosítani, mivel itt lehet a legnagyobb eredményeket elérni.

— Az iparon belüli szerkezetátalakításnak fontos feladata az alapanyag-gyártás és a kitermelőipar volumenének jelentős csökkentése, mert ezek képezik az ipar legnagyobb veszteségforrásait. Ezen ágazatok további karcsúsítása fontos nemzetgazdasági érdek.

— A szlovákiai magyar nemzeti közösség szempontjából különös jelentősége van az élelmiszeriparnak. Ez képezi régióink mezőgazdasági termelésének egyik fontos értékesítési piacát. Megkülönböztetett figyelmet kell ezért szentelni annak, hogy az élelmiszeripari vállalkozások közvetlenül a mezőgazdasági termelésre épüljenek és működjenek.

Korszerű, exportképes élelmiszeripari termékeket kell kifejleszteni és gyártani, növelve ezzel a mezőgazdasági termelés lehetőségeit.

2.11. Mezőgazdaság-fejlesztés

— Az Együttélés Politikai Mozgalom kiemelt gazdaságpolitikai témaként kezeli a mezőgazdaságot, illetve az agrárvertikum egészét. Ez természetes, mivel a mezőgazdaság a nemzeti közösségünk által lakott régiók meghatározó gazdasági ágazata.

Sajnos, a rendszerváltást követően, főleg a piacvesztés következményeként a mezőgazdasági termelés rohamosan leépült. Jelentősen csökkent a lakossági fogyasztás, szétesett a volt keleti piac. Az Európai Unió országainak piacaira irányuló exportlehetőségek ezt nem tudták kompenzálni.

Az állami támogatások drasztikus csökkenése és az agrárolló nagymértékű szétnyílása következtében jelentősen csökkent a mezőgazdaság jövedelmezősége, ezért a földtulajdon rendezését és a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációját követően nem jöttek létre nagyobb mértékben a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások.

— A jövedelmezőség emelése a mezőgazdasági ágazat kulcsproblémája, melyet mielőbb orvosolni kell. Ennek egyik célravezető módja a hatékonyság növelése. Ez a termékszerkezet alakításával, modern termelési módszerek és technológiák meghonosításával, hatékony menedzseri és marketingismeretek alkalmazásával érhető el. Nagyon fontos továbbá megoldani azt a már régen fennálló problémát, hogy az értékesítési folyamaban realizált nyereség a termékpálya résztvevői között az általuk hozzáadott érték arányában kerüljön elosztásra. Tehát ne az élelmiszeripar, illetve a kereskedelem fölözze le az őstermelők által létrehozott érték után képződött nyereséget.

— Agrárpiaci szabályozással értékesítési biztonságot kell teremteni a termelők számára. Ezt termelési kvótákkal, garantált minimális felvásárlási árak megállapításával, támogatási rendszerek és piacvédelmi mechanizmusok működtetésével lehet elérni. Tűrhetetlen az a kialakult helyzet, hogy a piaci problémák minden kockázatát a mezőgazdasági termelők viselik.

Az agrártermékek kivitelét exporttámogatásokkal kell ösztönözni. Védeni kell viszont a hazai termelőket, a hazai piacot, az európai gyakorlatnak és a nemzetközi előírásoknak megfelelő eszközökkel.

— A hazai mezőgazdaság fejlődésének fontos, de megválaszolatlan kérdése a kis- avagy a nagyüzemi termelés létjogosultsága. Ezt a két üzemtípus gazdasági hatékonysága és eredményei fogják eldönteni. A külföldi tapasztalatok a nagyüzemi termelés nagyobb hatékonyságát bizonyítják. A kérdés megválaszolása azonban sokkal összetettebb, mivel egy egész sor belső és külső tényező bonyolítja a tisztánlátást.

Valószínűleg a jövőben is megmarad a nagyüzem túlsúlya, de a gazdaságpolitikának segíteni kell a középparaszti farmergazdaságok kialakítását, valamint a kiegészítő jövedelem céljából működtetett kisgazdaságokat is.

— A különböző üzemnagyság szerinti struktúra kialakítása feltételezi a földhasználat világos rendszerének kialakítását, valamint egy új földtulajdonosi réteg létrejöttét. A meglévő tulajdonosi szerkezet nem kedvez az új, főleg közép és nagy gazdaságok létrejöttének, mivel a földtulajdon felaprózott és nem a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók kezében van. Ezzel a témával szorosan összefügg a földjáradék rendezetlen problémája, mely megkérdőjelezi a földadó kivetésének létjogosultságát is.

Számunkra különösen fontos, hogy községi tulajdonba kerüljenek azok a földterületek (szántók, rétek, erdők, de belterületek is), amelyek a községek kataszterében helyezkednek el, de állami tulajdonban vannak. Fontos az is, hogy a községek kezelésébe kerüljenek azok a földterületek, amelyek tulajdonosai a tulajdonjogukat valamilyen oknál fogva még nem érvényesítették, illetve ismeretlenek.

— A meglévő mezőgazdasági üzemek talpraállítása és stabilizálása, valamint az új vállalkozások létrejötte és sikeres működése elképzelhetetlen állami támogatás nélkül. Ki kell végre dolgozni a támogatások komplex és piackonform rendszerét, mely a piaci rendtartáson és az exporttámogatáson kívül tartalmazza az adó- és hitelkonstrukciók rendszerét is (adókedvezmények, adószünet, hitelek kamattámogatással vagy a hitel egy részének állam általi átvállalásával, hitel visszafizetési türelmi idő nyújtása, zöldhitelek folyósítása stb.).

— Szlovákia mezőgazdaságának fejlesztését úgy kell irányítani, hogy az szervesen illeszkedjen a világ, de főleg az Európai Unió mezőgazdaságába, hogy a majdani taggá válásunk ne ütközzön komolyabb problémákba és ne okozzon számunkra nagyobb megrázkódtatásokat.

— A mezőgazdaság fejlesztése együtt jár a vidék, a falu fejlesztésével, népességmegtartó képességének erősítésével. Mivel a szlovákiai magyarság zöme falun él, mindent meg kell tenni a mezőgazdaság kibontakoztatásáért.

A mezőgazdaság alapja a föld, ezért ha a szlovákiai magyarság az általa lakott területen gazda akar lenni és nem szolga, akkor fontos, hogy megőrizze, sőt, ha lehet, gyarapítsa földtulajdonát.

— Az Együttélés Politikai Mozgalom fontosnak tartja a mezőgazdaság problémáinak azonnali kezelését, hogy biztosítva legyen az ágazat jövője és az ország élelmiszer-ellátása.

2.12. Régiófejlesztés

— A magyar nemzeti közösség anyagi boldogulásának és életszínvonala növelésének fontos feltétele az általa lakott régiók gazdaságának fejlesztése. Leghatékonyabban ez úgy valósítható meg, ha a régiók mint viszonylag önálló, önkormányzati területi egységek működnek. Ezáltal az ott élő lakosság kezébe veheti sorsa alakítását úgy, hogy az előnyös legyen az egész ország számára.

— A regionális (másodfokú) önkormányzati területek létrehozásánál figyelembe kell venni a történelmi, kulturális hagyományokat, az etnikai összetételt és természetesen a gazdasági adottságokat. Olyan önkormányzati régiókat kell így kialakítani, hogy képesek legyenek az interregionális együttműködésre az Európai Unión belül. Az önkormányzati régiók gazdasági felemelkedése érdekében az Együttélés Politikai Mozgalom szorgalmazni fogja:

• Az állam adja át az önkormányzatoknak az átala ellátott minden feladatot és jogkört, melyek a régiók viszonylagos gazdasági önállóságához elengedhetetlenek. Itt azt az elvet kell követni, hogy az állam csak azokat a feladatokat lássa el, amelyek egy demokratikus állam működése szempontjából nem átruházhatók.
• Az állam csupán jogi szabályozással vegyen részt a régiók irányításában.
• Az állam adja át az önkormányzatoknak azokat a pénzforrásokat, amelyek az átruházott feladatokat és a régiók működésének és fejlesztésének finanszírozását hivatottak biztosítani. Ezt elsősorban az országos adóbevételek törvény által meghatározott részének átadásával lehet biztosítani.
• Az állam hozzon létre központi regionális fejlesztési alapot. Ehhez az állam eszközein kívül külföldi tőkét is kell mozgósítani és különböző segélyprogramok részvételét biztosítani.
• Az állam közvetlenül is vegyen részt a régiók számára is fontos infrastrukturális beruházásokban (pl. az úthálózat, a vasút, a hírközlés stb. fejlesztésében).
• Az állam nyújtson adókedvezményeket és biztosítson előnyös hiteleket a hátrányos helyzetben lévő régiókban működő vállalkozók számára.

— A regionális fejlesztéseknél az önkormányzatokra hárul a legnagyobb feladat. Az ő dolguk mobilizálni és összefogni a régiókban fellelhető szellemi, vállalkozói, anyagi és pénzforrásokat. Az ő feladatuk a regionális fejlesztési programok és marketingtervek kidolgozása, melyek elsősorban a régió gazdasági adottságait hasznosítják, vagyis a komparatív előnyök kihasználására épülnek.

Meg kell teremteni a regionális fejlesztések szervezeti hátterét. Ilyenek például a regionális fejlesztési házak, a regionális fejlesztési és befektetési társaságok és alapok, a regionális információs központok stb.

— A regionális gazdaságfejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha hosszútávú folyamatként értelmezzük és kezeljük, ha a szervezők személyesen érdekeltek benne és ha a fejlesztési stratégiák és programok rugalmasan alkalmazkodnak a lehetőségekhez és szükségletekhez.

— A regionalizmuis kibontakoztatása európaiuniós törekvés, melynek az eredménye a régiók Európája lesz.

Vissza a tartalomhoz