Különös dolog történt a legfelsőbb törvényhozásban. Döntő többséggel szavazta meg a Tisztelt Ház azt a nyilatkozatot, amely az SZK EU-hoz való csatlakozásával foglalkozik. Idézzük fel, hogyan is alakult ki a végső változat és elemezzük tartalmát, illetve jelentőségét az ország reménytelen helyzetében, az Európai Bizottság (EB) értékelése szemszögéből.

A nyilatkozat megfogalmazásának ötlete a parlament Külügyi Bizottságában született. Ennek köszönhetően került sor két ízben a Külügyi Bizottság és az Európai Integrácis Bizottság közös tárgyalására. Az első ülésen A. M. Huska alelnök által előterjesztett és a DBP képviselője, Milan Ftáčnik által kidolgozott tervezet került megvitatásra. Pontosabban szembekerült egymással, mivel a kettő alapfilozófiája, a helyzet értelmezése és a problémák kiküszöbölésének szándéka homlokegyenest különbözött egymástól. A Huska-féle pontosan tükrözte azt a magatartást, amellyel a kormány és a kormánykoalíció szemfényvesztő módon már hónapok óta igyekszik bizonyítani, hogy Szlovákiában nincs probléma a demokrácia értékrendjével és csaknem minden a legnagyobb rendben van. Féligazságokkal, csúsztatásokkal, sőt hazugságokkal szerettek volna hatni az EU, az Európa Parlament képviselőire, eddigi álláspontjuk megváltoztatására. Közben még a jelét sem mutatják annak a szándéknak, hogy az EB értékelésében feltüntetett hiányokat a kormány és a parlament milyen módon tervezi kiküszöbölni, illetve az EU-SZK közös parlamenti bizottság ajánlásait teljesíteni. A Ftáčnik-féle javaslat ezzel szemben világosan megfogalmazta az értékelésből és az ajánlásokból következő konkrét feladatokat — beleértve a parlament alkotmányosságának a visszaállítását, a Gaulieder-mandátum problémájának rendezését. A második tárgyaláskor az asztalra került a Huskáék által a két anyagból "ötvözött" új javaslat, de ez ugyanolyan kiábrándító volt, mint az előző. Ádáz harc, kemény szócsaták jellemezték a vitát. És mi lett az eredmény? Az a változat, amelyet Huska alelnök a parlament elé terjesztett és amely úgyszintén a kormánypártiak szemellenzős, hamis magatartását jellemezte. A vita során világossá vált, hogy az ellenzék ezt nem fogja támogatni. A DBP nevében Kanis képviselő terjesztette elő a már ismert nagyon általános rövid változatot. Amikor a Házbizottság egyeztető ülésén egyértelművé vált, hogy a rövid változatot az SZDK pártjai is támogatják, az MK képviselői számára nem maradt más megoldás — hiába próbáltuk legalább egy kissé konkretizálni. A nyilatkozat csak azt bizonyítja, hogy ez a parlament már nem képes valamilyen használhatóbb, értelmesebb kompromisszumra sem.

Az elfogadott nyilatkozat előnye, hogy megakadályozta egy sokkal rosszabbnak a megszavazását és mégis magába foglalja, hogy a Tisztelt Ház a decemberi csúcstalálkozóig konkrét lépésekkel megvalósítja a közös bizottság ajánlásait. A három ajánlás viszont egyértelműen feladatul adja az olyan jogszabályok elfogadását, amelyek a koppenhágai kritériumok teljesítését, a demokratikus rendszer működését, a parlamenti ellenőrző bizottságok arányos létrehozását, a kisebbségi nyelvhasználat törvényének konszenzusos elfogadását stb. szavatolják. Más szempontból ennek az általános nyilatkozatnak nincs valami komoly értéke. Közvetlenül a Gaulieder-ügy megoldását — az alkotmányosság visszaállíását is mellőzi. Meggyőződésem, hogy az EU képviselői sem tudnak mit kezdeni ezzel az "üres halmazzal", mivel ők világos, konkrét megoldásokra várnak. Minden dokumentum annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A parlamenttől, helyesebben Mečiar parlamenti többségétől függ, hogy mi lesz. Egyelőre halvány jele sincs a politikai akaratnak, a megvalósítási szándéknak.

Vissza a tartalomhoz