SZABAD ÚJSÁG — 1993. december 3. — NESZMÉRI SÁNDOR
— Elnök úr, a Magyar Koalíció Tanácsának november eleji ülése után olyan hírek láttak napvilágot, hogy a három magyar parlamenti pártnak sikerült megállapodnia, hogyan tudják elkerülni a jövő évi választásokon a módosítandó választójogi törvény buktatóit, vagyis azt, hogy 15 százalékos legyen számukra a parlamentbe jutás küszöbe. A múlt héten, november 24-én azonban nem született meg a döntés, sőt a koalíciós tanács ülésének a napirendjén sem szerepelt ez a kérdés. Miért?
— Elsősorban azért, mert a Magyar Koalíción belül született egy olyan egyezség, hogy az újságolvasók számára is ismert három elképzelést jogi szakértőink bevonásával kell megvitatnunk úgy, hogy kiválasszuk belőlük a legkevésbé támadhatót. A koalíción belül a szakértői tárgyalások még nem értek véget. Feltételezem, sikerül egy megfelelő változatot találniuk, amely nem jelenti majd sem a választópolgárok, sem a belügyminisztérium becsapását. Ezt azért hangsúlyozom így, mert minden spekulatív megoldás ezzel a veszéllyel jár, s annak tulajdonképpen az egész szlovákiai magyarság lenne a vesztese. Ám nemcsak a becsapás megakadályozásáról van szó, hanem arról is, hogy a megoldásnak működőképesnek, hatékonynak és célszerűnek kell lennie. A célszerűségen nemcsak azt értem, hogy biztosítani kell a választásokon való zavartalan részvételt és a parlamenti képviseletet, hanem azt is, hogy az a formáció, amit megfogalmazunk, sikeres legyen a helyhatósági választásokon is. Tehát hogy elkerülhető legyen az olyanfajta rivalizálás, amely kivenné a kezünkből az önkormányzatok irányítását. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a megoldásnak biztosítania kell az egységes fellépést mind a belpolitikában — tehát a lehetséges kormányalakítási tárgyalásokon —, mind a külpolitikában létfontosságú érdekeink képviselete során. A jelenlegi Magyar Koalíció eddigi működése ezt lehetetlenné tette.
— A szlovákiai magyar választópolgárok többsége megértette a veszélyeket, tudatosítja, hogy a koalíciónak még csak a látszatát is el kell kerülni. Éppen ezért egyre türelmetlenebb. És jogosan, mert a szlovákiai belpolitikában most a kormánykoalíción belül éles viták dúlnak, s a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ezt a vitát előrehozott választásokkal szeretné megoldani, melyek márciusban lennének. Az idő tehát sürget.
— Valóban rövid az idő. Ha márciusra hozzák előre a választások időpontját, az gyakorlatilag mindenkit felkészületlenül fog érni a kormánypártokon kívül. Még egyszer hangsúlyozni szeretném: ez nem csupán az én véleményem, hanem az Együttélésé mint politikai alanyé is. Tudjuk, hogy milyen helyzetekre kell felkészülni, ezért is szorgalmazzuk a magyar pártok egyesülését, egységesülését, ami valóban megoldást jelenthetne. De ez még mindig várat magára a pártvezetők jóvoltából. Az eddigi bizonytalanságokat két kijelentés köré lehet csoportosítani. Az egyik, hogy van még időnk, elég lesz akkor lépni, ha már meglesz az új választójogi törvény; a másik pedig, hogy már nincs időnk, mert küszöbön állnak a választások. Én ezt hazardírozásnak tekintem, elsősorban a szlovákiai magyarság érdekeivel való hazardírozásnak. Engem már többször is megállítottak emberek az utcán, és kérve kértek: egyesüljön a három magyar párt. A napokban voltam a mátyusföldi önkormányzatok találkozóján. Az emberek ott is — egyetlenegy kivételével — amellett kardoskodtak, egységesüljenek a magyar pártok, s tették ezt pártállásra való tekintet nélkül. Csak a legfelsőbb pártvezetések tétováznak, bizonytalankodnak, pedig tudják jól, a választópolgárok mit várnak el. Ez a tétovázás, bizonytalanság az oka annak is, hogy csökken a szlovákiai magyarok választókedve. Ma már felmérések bizonyítják, hogy a szlovákiai magyarok negyven százaléka vagy nem menne el választani, vagy nem tudja, kit választana. Lényeges mutató ez, mert a szlovákiai magyarok eddig mindig tudták, hogy a magyar pártokra kell szavazni. Most azonban távolodnak a szlovákiai magyar politizálástól, s ennek ez az évek óta tartó téblábolás, bizonytalankodás az oka. Magunkhoz kell térnünk, én ezt nyomatékosan kijelentettem a kollégáimnak is. Térjünk magunkhoz mi, pártvezetők, s ne pártszempontokat, egyéni érdekeket tartsunk szem előtt, hanem a közösségünk érdekeit.
— A Magyar Koalíció Tanácsa ezek szerint csak áttekintette a helyzetet, a fő témája azonban más volt.
— Fő témánk a Szlovák Demokratikus Koalícióval kialakítandó viszony volt, mert aznap este olyan megbeszélésre készültünk velük, amelyről feltételeztük, hogy az utolsó lesz. Olyan értelemben utolsó, hogy feltételeztük: megegyezésre jutunk és parafáljuk a közös nyilatkozatot. Mi azzal az eltökéltséggel mentünk tárgyalni, hogy az etnikai jellegű területi autonómiával kapcsolatban igényelt negatív nyilatkozatot — tehát mind a jelenidejű, mind a jövőidejű lemondást róla — csak időbehatárolással tudjuk megtenni. Tehát a jövőidejű lemondást az autonómiáról az e nyilatkozatba foglalt elvek működésének idejére, együttműködésünk tartamára, illetve az esetleges közös kormányzás idejére korlátoztuk volna. Sajnos, ebben a szlovák kollégákkal nem tudtunk megegyezni, s az órákig tartó tárgyalások végén bejelentették: meghatározatlan időre megszakítják a megbeszéléseket a közös nyilatkozatról.
— Az azóta eltelt egy nap alatt azonban az SZDK politikusai már cáfolták a szlovák sajtóban, hogy hosszabb időre felálltak volna a tárgyalóasztaltól, s felfüggesztették volna az együttműködés elveinek kimunkálását a magyarokkal. Ezt milyen jelzésnek tartja?
— Nyilván átgondolták szlovák kollégáink a történteket, s azt is, hogy milyen apróságon bukott meg a megegyezés. Én örülök ennek, s annak is, hogy belátható időn belül folytatódik az együttműködésünk.
— Nem igazán értem a Szlovák Demokratikus Koalíció makacsságát, hiszen a világ számos helyén bebizonyosodott, hogy az etnikai alapú területi autonómia erősítette az ország szuverenitását. Ráadásul — ha nem is így nevezve — számos nemzetközi dokumentum is tartalmazza ezt az elvet, a koppenhágai dokumentum részeként pedig tulajdonképpen alapvető emberi joggá vált a kisebbségekre nézve. Le lehet mondani egy alapvető emberi jogról?
— Valóban úgy van, hogy az autonómiára való jog alapjog. És nemcsak azért, mert e kérdés tekintélyes nemzetközi szakértője, néhai Ermacora professzor ezt mondta, hanem azért is, mert az egyén és a közösség belső önrendelkezése ez egy államon belül, s ilyen jogokról nem szoktak lemondani, legfeljebb átmenetileg nem érvényesítik. Mi, a Magyar Koalíció jól ismerjük a szlovákiai belpolitikai helyzetet, ezért is gondoltuk úgy, hogy a Szlovák Demokratikus Koalícióval kiadandó közös nyilatkozatban átmenetileg vállaljuk ezen jogunk korlátozását a kormányváltás érdekében, s vállaljuk, hogy ezt az igényünket az együttműködésünk során nem fogjuk hangsúlyozni. Le azonban nem mondhatunk erről a jogunkról. Ezt senki nem követelheti tőlünk. Ezért várjuk hát, hogy megváltozzon a Szlovák Demokratikus Koalíció viszonya ehhez a kérdéshez.
Megegyezés:
Lapzártánk idején tudtuk meg — még mindig nem hivatalosan —, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció pártelnökei pénteken délután megtalálták a kompromiszszumos megoldást, s véglegesítették a két politikai tömb közös nyilatkozatát. A nyilatkozat aláírására lapzártánk után egy nappal, kedden kerül sor, a véglegesített szöveget is csak ezt követően hozzák nyilvánosságra. A megállapodás szerint a pártelnökök politikai nyilatkozatot tesznek közzé, a közös kormányzás alapelveit tartalmazó dokumentumokat — a szakértők közös állásfoglalását a bel-, a kül- és a gazadaságpolitika céljait, illetve a kisebbségi kérdés kezelését illetően — pedig az alelnökök írják alá. Lapunk következő számában mindkét dokumentumot közöljük.
NESZMÉRI SÁNDOR