A szlovákiai magyarság zöme az 1989-ben történt rendszerváltozást követően az egységes szlovákiai magyar politika megteremtését óhajtotta. Ezért az Együttélés kezdettől fogva ehhz igazította elképzeléseit, és ennek rendelte alá saját pártérdekeit. Ezért kötöttük meg mind 1990-ben, majd 1992-ben és 1994-ben a magyar pártok különböző koalícióit. A legutolsó választások előtt, 1994 tavaszán javasoltuk, hogy hozzuk létre a szlovákiai magyar pártok unióját, melyet azonban politikai partnereink akkor elutasítottak. Ezért jött létre a köztes megoldás, az ún. hármas koalíció, mely jelenleg is Magyar Koalíció néven ismert.

Az Együttélés 1995 tavaszán kidolgozta a magyar pártok uniójának megteremtését elősegítő folyamat alapelveit, az ún. alulról építkező unió szabályzatát — azaz milyen módon léphetnek unióba a magyar pártok alapszervezetei és ezt hogyan kellene kezelnie a felsőbb szintű választmányoknak. A magyar politikai partnerek részéről azonban ez az elképzelés sem kapott támogatást, annak ellenére, hogy helyi szervezeti szinten sok helyen alkalmasak a feltételek, valamint a szlovákiai magyar politika konzervatív és nemzeti liberális gyökerei is egy ilyen igény létét bizonyítják.

Az Együttélés ezért további javaslatot tesz az egységes magyar politizálást lehetővé tevő unió létrehozására.

AZ UNIÓ CÉLJA:

Kialakítani az egységes, de a sajátosságokat tükröző magyar politikai tömörülést (pártot) annak érdekében, hogy a parlamenti, a regionális és a helyi választásokon minél több képviselőhelyet szerezhessünk, ami által erőteljesebben tudnánk érvényesítni közösségi érdekeinket, azzal a távlati céllal, hogy megteremthessük a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség önkormányzati rendszerét.

AZ UNIÓ ALAKÍTÁSÁNAK ALAPELVEI:

Javasoljuk, hogy az eddig egymással választási szerződést vagy koalíciót kötött magyar pártok (Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt, Magyar Néppárt) saját köreikben határozzák el a jogalanyiságuk megszüntetését és a jogi értelemben vett összeolvadást a többi magyar párttal. Ennek politikai feltétele legyen, hogy a jogilag összeolvadó pártok az unión belül megtartják sajátosságaikat, frakciók vagy platformok formájában. Az unió elnökének tisztségét felváltva (rotáció) töltenék be az egyes platformok vezetői (mondjuk a korábbi pártelnökök). Az egyes pártok korábbi tisztségviselői az egyesülést elhatározó együttes közgyűlést követő közgyűlésig megtartanák tisztségüket. Az unió országos és járási (vagy regionális) szerveit újonnan kellene létrehozni. Az alapszervezetekben a tisztségek elosztását hasonlóképpen lehetne megoldani, mint központi szinten.

Az unió tehát jogilag úgy működne, mint egy jogi személy, azaz egy párt. Alapszabályát és programját az egyesülés előtt a társult pártok konszenzussal határoznák meg. Kiinduló minimumként a Magyar Koalíciót 1994-ben létrehozó koalíciós szerződésben foglalt politikai célokat kell tekinteni.

AZ UNIÓ ELŐNYEI:

Az unió minden szempontból hatékonyabban működne, mint az eddigi szerződéses szövetkezések, ugyanis a koalíciókon belül a konszenzuskeresés, a pártsovinizmus révén a hatékonyság csökkenését idézi elő. Az unióban azonban — mivel egy jogi alanyként működne — többségi nézetet kell kialakítani és ezt képviselni. Megszűnne az eddigi bizonytalanság is, amely a Magyar Koalíción belüli döntési mechanizmusból ered. Takarékosabban működne az unió, mivel a jelenlegi gyakorlattal ellentétben csak egy pártstruktúrát kellene működtetni. Így több millió koronás megtakarítást lehetne elérni. A megtakarított pénzt az unió politikai céljainak megvalósítására lehetne fordítani. Az unió csökkentené a magyarság politikai megosztását célzó kísérletek veszélyét is. Ugyanakkor külföldön is egységesebben lehetne képviselni a szlovákiai magyarságot. Az unió jogutódja lenne az uniót kialakító pártoknak, ennek következtében fennmaradna a nemzetközi szervezetekben a korábban megszerzett tagság.

Vissza a tartalomhoz