Elhangzott a Szlovák Nemzeti Tanács és a Cseh Nemzeti Tanács elnökségének együttes tanácskozásán 1991. szeptember 9-én, Pozsonyban a SZNT Együttélés - Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői klubja nevében
A mai Európában két nagy irányzat érvényesül: az integrálódás és a dezintegrálódás, melyek egyidejűleg hatnak nemcsak tágabb környezetünkben, hanem nálunk is. Ez azonban nem politikai tudathasadás, hanem tény, mellyel ki kell békülnünk, és meg kell keresnünk az optimális megoldást. Parlamenti klubunk, melyet a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés képviselői alkotnak, a Szlovák Nemzeti Tanácsban 10 százalékot tesz ki. Ez a részarány az SZNT politikai összetételében, a jelenlegi szétforgácsoltság mellett a döntő pillanatokban alapvető feladatot tölthet be. Az első demokratikus választások óta eltelt időben tények bizonyították, hogy képviselőink következetesen töltik be konstruktív ellenzéki szerepüket, és nem pillanatnyi politikai hangulatok befolyásolják őket. Többször elmondtuk véleményünket a leendő alkotmányról, a köztársaságok államjogi elrendezéséről, állampolgáraink sorsáról az új elrendezettségű Európában és a nemzeti kisebbségek helyzetéről államunkban.
Most is megismételjük álláspontunkat, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság nemzetközi jogi folytonossága mellett szállunk síkra, de egyszersmind irányadónak tartjuk az önrendelkezési jog elvét.
Mi is felelősséget érzünk az állam jövőjéért, a törvények és az alkotmány megtartásáért minden helyzetben, hogy ne következhessenek be olyan tragikus események, mint például Horvátországban.
Mélységes felelősséget érzünk választóink iránt, akik mind a Cseh, mind a Szlovák Köztársaságban állampolgárként élnek, és nemcsak a szomszédos országok határai mentén, hanem mindenütt a köztársaság területén. Ma, amikor oly erőteljesen nyilvánul meg Szlovákia szuverenitási törekvése, természetesnek kellene tartani, hogy a jogállam építésével egyidejűleg alkotmányosan kell szavatolni a nemzeti kisebbségek jogait az új államjogi elrendezésben is. A kelet- és közép-európai tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy az önrendelkezés és önigazgatás jogának megtagadása, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozása fokozza a feszültséget mind az országban, mind a térségünkben.
Ezért mi, az állampolgárok következetes egyenjogúságának biztosítása mellett szállunk síkra, a nemzetiségileg különböző csoportok egyenjogú posztra állítását szorgalmazzuk, az alkotmányosan garantált feltételeket követeljük a nemzeti kisebbségek identitása megőrzéséhez és fejlesztéséhez, főként az oktatásügyben, a kultúrában, az anyanyelv sokoldalú használatában a hivatalos érintkezés területén, hogy védve legyünk a szervezett asszimilációtól és az általunk lakott területeken védelmet kapjon a régió etnikai jellege.
Az említett tapasztalatok bizonyítják, hogy a tavaly nyáron Koppenhágában - az emberi dimenzióval foglalkozó tanácskozáson - elfogadott elvek helyesek, ezek közt pedig ott van, hogy a nemzeti kisebbségek identitása biztosításának eszköze az autonóm igazgatási területek létrehozása. Képviselőink olyan megoldás hívei, melyben egyéni (kulturális) és területi autonómia ötvöződik. Egy ilyen rendezés jogi feltételeit az ország új államjogi elrendezésének kialakításával együtt kell megteremteni, mégpedig mindannyiunk jogi biztonságának és nemzetközi biztonságának megszilárdítása érdekében.