(H nr.498 publicat în M.Of. nr. 324 din data: 05/14/2003)

Az Alkotmány 107. szakaszának és az utólag módosított és kiegészített, az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett egyes ingatlanok jogi helyzetéről szóló 2001. évi 10. törvény 51/1. szakasza alapján,

Románia Kormánya a következő határozatot hozza:

1. szakasz. – Jóváhagyja az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett egyes ingatlanok jogi helyzetéről szóló 2001. évi 10. törvény Végrehajtási utasítását, amelyet a jelen határozat szerves részét képező függelékbe foglalt.

2. szakasz. – A minisztériumok, a többi központi közigazgatási szakszervek, a prefektusok, a megyei tanácsok elnökei, a polgármesterek, valamint az önkényesen elvett ingatlanok természetben történő visszajuttatását vagy ezekért egyéb kártalanítási módozatokat előíró törvény végrehajtásába bevont egységek ennek a határozatnak az előírásait végre fogják hajtani.

3. szakasz. – (1) Jelen határozatnak hatályba lépése napján érvényét veszíti az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett egyes ingatlanok jogi helyzetéről szóló 2001. évi 10. törvénynek a 2001/614. kormányhatározattal jóváhagyott végrehajtási utasítása 1–15. szakasza, amelyet Románia Hivatalos Közlönye I. részének a 2001. július 11-i 379. számában tettek közzé, valamint minden más, ezzel ellentétes rendelkezés.

(2) A 2001. évi 614. kormányhatározattal jóváhagyott végrehajtási utasítás 1–15. szakaszában foglalt előírások betartásával kibocsátott végzések és rendelkezések teljes mértékben érvényben maradnak.

Bukarest, 2003. április 18.

FÜGGELÉK

VÉGREHAJTÁSI UTASÍTÁS

az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett egyes ingatlanok jogi helyzetéről szóló 2001. évi 10. törvény egységes alkalmazásáért

Jelen végrehajtási utasítás az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett egyes ingatlanok jogi helyzetéről szóló 2001. évi, utólag módosított és kiegészített 10. törvény, a továbbiakban a törvény egységes végrehajtását szolgálja, és ugyanakkor az igényjogosult személyek által letett megkeresések (notificari) megoldásának közigazgatasi eljárási szakaszában felmerült jogi helyzetek és fogalmak tisztázásával meggyorsítja ennek alkalmazását

I. FEJEZET
A hivatalos kérések megoldásának alapelvei

1. A jogosult személyek által benyújtott megkeresések megoldásának folyamatában a törvény végrehajtásában szerepet kapott intézmények és személyek a következő alapelveket és a törvény egységes és helyes alkalmazásához szükséges eljárásokat fogják betartani:

a) a természetbeni visszajuttatás elsőbbségét, a törvény 1. szakasza 1. bekezdése, a 7. és 9. szakasz 1. bekezdése előírásaival összhangban, azoknál az ingatlanoknál, amelyekért a megkereséseket letették. Ha ennek az intézkedésnek a meghozatala lehetetlen, vagy ha ennek meghozatalát kifejezetten kizárják az alkalmazásból, csak ekkor hozhatnak a törvényben előírt egyéb kártalanítási intézkedést;

b) az írásbeli követelések gyors megoldását ott, ahol a törvény szerint az összes bizonyítékot letették, a törvény 22. és 28. szakaszában foglaltak szerint. Abban az esetben, amikor ugyanazért az ingatlanért két vagy több megkeresést tett le több olyan személy, aki jogosultnak tartja magát, az iratcsomókat összevonják, és azután oldják meg, miután valamennyi igényjogosult benyújtotta a bizonyító iratait, vagy miután kifejezetten közlik azt, hogy több bizonyítékot nem tesznek le. Ezeknek a hiányában a vonatkozó iratcsomót csak azután oldják meg, miután a törvényben az iratbenyújtásra előírt határidő letelt, illetve 2003. május 14. után (Az iratpótlásra előírt fenti határidőt újabb 30 nappal, 2003. június 14-ig meghosszabbították – a szerk megj.);

c) a tulajdonjogi viszonyokban a biztonság betartásának megteremtését a jóhiszemű birtokszerző jogainak tartósításán és tiszteletben tartásán keresztül, a törvény 18. szakasza d) pontjában foglaltak és értelemszerűen a 46. szakasz 2. és 4. bekezdésében előírtak szerint;

d) azok a közületek/egységek, amelyek visszajuttatásra kötelesek, a megkeresések megoldásának közigazgatási eljárása tárgyában teljes hatáskörrel rendelkeznek. A visszajuttatási kötelezettség vagy a végzés/rendelkezés kiadásán, vagy az értékarányos kártalanítási intézkedés felajánlásán, vagy a kérelemnek indokolt végzésben/rendelkezésben történt visszautasításában testesül meg; a hatásköri teljesség a törvény 23. szakasza 1. és 4. bekezdéséből és a 48. szakaszból világlik ki; a hatásköri teljesség a törvény 16. szakaszában előírt esetben nem áll fenn;

e) a tulajdon bizonyításának terhe és az önkényes jogfosztás pillanatában volt birtoklás jogszerűségének igazolása annak a személynek a feladata, aki magát igényjogosultnak tartja, a törvény 3. szakasza a) pontja és a 22. szakasz előírása szerint. Abban az esetben, amikor a kérdéses ingatlannal kapcsolatban az állam által történt elvétel formálisan nem bizonyítható (például: a közigazgatási végzést nem találják, és a kérdéses ingatlan az elvétel napjaként feltüntetett időpont után az állami vagyon részeként szerepelt), a megkeresést ennek az adatnak a figyelembevételével oldják meg – az a tény, hogy az ingatlan az állami vagyon részét képezte, az elvétel önkényességének viszonylatában relatív vélelemnek számít – vagyis jogcím nélkülinek;

f) a törvény előírásai kiegészítő jellegűek az előző különleges kártalanítási jogszabályokhoz viszonyítva, és ha ezen utóbbiak egyéb intézkedéseket is tartalmaznak, a törvény előírásait előnyt élvezve alkalmazzák a vonatkozó intézkedésekkel szemben. Úgyszintén a törvénynek a kártalanításra vonatkozó előírásai elsőbbséget élveznek azokkal az eljárásokkal szemben, amelyek arra irányulnak, hogy a javakat kivonják a természetbeni visszajuttatás alól (például: a törvény hatályba lépése után az önkényesen elvett ingatlanokat az adós a csődeljárás beindítása után, a vonatkozó 1995. évi, a bírósági átszervezési eljárásról és a csődről szóló 64., újraközölt, utólag módosított és kiegészített törvény előírásai szerint nem szerezheti meg; a köztulajdonról és ennek jogi helyzetéről, utólag kiegészített 1998. évi 213. törvény alapján a másodlagos/kiegészítő aktusokban minősített és ezzel a rendelkezés alól kivont javak csak addig ilyen helyzetűek, amíg a törvény 16. szakasza szerinti eljárás tárgyát képezik).

2. A törvény alkalmazásába bevont személyek és közületek/egységek figyelembe veszik Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezménynek és az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveinek a tulajdonra vonatkozó előírásait, amelyeket Románia az 1994. évi 30. törvénnyel ratifikált.

A 2001. évi 10. törvény alkalmazási területén belül különleges figyelmet érdemelnek az Egyezmény 1. Kiegészítő jegyzőkönyvének 1. szakaszában előírt követelmények, amelyek szerint:

„1. szakasz. – Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit nem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.

Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, amelyeket szükségesnek ítélnek a javaknak a köz érdekében történő használatának szabályozása, illetőleg adók, más közterhek vagy pénztartozások megfizetésének biztosítása céljából."

II. FEJEZET
A törvény egyes szakaszaira vonatkozó végrehajtási utasítás

Jelen végrehajtási utasítás megértéséhez, a törvényben előírt szóhasználatoknak és kifejezéseknek értelme a következő:

– a birtokló egység vagy az a jogi személyiséggel rendelkező közület/egység, amely az állam nevében a köz- vagy magántulajdont gyakorolja arra a vagyontárgyra vonatkozóan, amely a törvény tárgya (minisztérium, polgármesteri hivatal, prefektúra vagy bármely más közintézmény), vagy az a jogi személyiséggel rendelkező egység, amelynek vagyonnyilvántartásában a törvény tárgyát képező vagyon bejegyezve szerepel, bármilyen jogcím alapján (az egyedáruságok, az országos társaságok és az állami tőkéjű kereskedelmi társaságok, a szövetkezeti szervezetek);

– a megkeresés megoldására feljogosított egység, esetenként az a birtokos vagy a törvény szerint a megkeresés megoldására felhatalmazott jogi személy, amelynek nincs a birtokában a vagyontárgy (Privatizációs és Állami Üzletrészkezelő Hatóság, a Közpénzügyi Minisztérium, a prefektúrák, egyéb központi és helyi, bevont közhatóságok).

1. A törvény 1. szakasza:

(1) Az állam, a szövetkezeti szervezetek vagy bármilyen más jogi személy által 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett ingatlanokat, valamit az állam által az 1940. évi, a lefoglalásra vonatkozó 139. törvény alapján elvett és vissza nem adott ingatlanokat általában természetben juttatják vissza, jelen törvény előírásai szerint.

(2) Azokban az esetekben, amikor a természetbeni visszajuttatás nem lehetséges, értékarányos más kártalanítási intézkedéseket foganatosítanak. Az értékarányos kártalanítási intézkedések alatt más javaknak a felajánlása vagy a birtokos felajánlotta értékarányos szolgáltatások nyújtása értendő, az igényjogosult beleegyezésével, vagy a tőkepiacon forgalmazott kereskedelmi társasági részvények, olyan értékpapírok biztosítása, amelyeket kizárólag a magánosítási eljárásban használhatnak fel, vagy a pénzbeni kártalanítás.

(3) Az értékarányos kártalanítási intézkedéseket kombinálni lehet.

Végrehajtási utasítás:

1.1. A törvény 1. szakasza 1. bekezdésében előírt alkalmazási terület azokra az önkényes elvételekre vonatkozik, amelyekre 1945. március 6. és 1989. december 22. között (ezt hivatkozási időszaknak nevezzük a továbbiakban) került sor, egyetlen megengedett, a törvényben szereplő kivétel ez alól az 1940. évi 139. törvény alapján eszközölt rekvirálások.

A hivatkozási időszak előtti vagy utáni bármilyen önkényes elvételre történő hivatkozás a jelen törvényben szabályozott eljárás során nem vehető figyelembe.

1.2. A törvényben szereplő kivétel, nevezetesen az 1940. évi 139. törvény leszűkítve értelmezendő, és csak azokra az ennek a törvénynek az alapján rekvirált vagyontárgyakra vonatkozik, amelyek Románia jelenlegi területén voltak találhatók, és ma is itt találhatók.

1.3. Az önkényes elvétel meghatározásánál a következő tényezőket vehetik figyelembe:

a) „az önkényes elvétel" alá tartozás nem vélelmezett, hanem, esettől függően, a megkeresés megoldásának kötelezettségével felruházott egység a helyzetet mérlegeli abból a szempontból, hogy a törvény előírásai alá tartoznak-e – a törvény 2. szakasza 1. bekezdésében felsorolt esetek. A törvény 11. szakaszában szereplő különleges esetre vonatkozóan, ez a helyzet akkor áll elő, ha a tulajdonfosztás kisajátítással történt, amikor az elvétel eleve önkényesnek tekintendő (a méltányos kártalanítás hiányáért);

b) az adósság fejében elvett ingatlanoknál, azokban az esetekben, amikor ezek nem adótartozásokra vonatkoztak (a tulajdonos által ki nem egyenlített adókra, akaratától független okokból kifolyólag), olyan lakásépítésre vonatkozó hitelszerződéseknél vagy, esetenként, a lakásmegvételre vonatkozóknál, amikor az esedékes részleteket az adós hibájából nem fizették vissza, ezek az esetek nem minősülnek önkényes elvételnek; ennek ellenére, ha az elvett ingatlant az elvétel pillanatában a hitelező javára létesített jelzálog terhelte, és amennyiben a jelzálogot később egészében vagy részben törölték valamilyen jogszabály alapján, úgy kell tekinteni, hogy a tulajdonostól az elvétel önkényesen történt, és ennek alapján el lehet rendelni az ingatlannak a természetbeni visszaszolgáltatását, tehermentesen, a törvény 9. szakasza 1. bekezdésében foglaltak szerint. (A jelzáloggal biztosított hitelfelvételi szerződés nem teljesítését nem lehet felróni a tulajdonosnak, hanem annak, aki őt megfosztotta a hitelszerződés betartásának lehetőségétől);

c) nem minősülnek önkényes elvételnek, és így ennek a törvénynek nem képezik tárgyát a következő esetek:

(i) az állam által elkobzott javak, ha ezt az elkobzási intézkedést bírósági szerv hozta meg mellékbüntetésként súlyos gazdasági bűncselekmény elkövetéséért;

(ii) azok a vagyonelkobzások, amelyeket az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, háborús bűnök elkövetéséért rendeltek el 1940. szeptember 6. és 1945. május 9. közötti időszakra vonatkozóan (amilyenek a háborús bűntetteket elkövető személyek, a fogolytáborok őrszemélyzete és más olyan személyek, akiket az 1945. évi, utólag kiegészített, az ország összeomlásáért és háborús bűnök elkövetéséért felelősek megbüntetését előíró 312. törvénybe soroltak). Bár az 1945. évi, utólag kiegészített 312. törvény egy olyan jogszabály, amelynek alapján ingatlanokat koboztak el büntetőjogi mellékbüntetésként, és amelyet 1945. március 6 után hoztak, a büntethetőség periodusa megelőzi a hivatkozási időszakot. Ezért ezekben az esetekben nem lehet jóvátételi jogosultságot elismerni ezeknek a személyeknek a javára olyan cselekményekért, amelyeket a jelenleg hatályos büntető törvények is büntetnek (ez azt jelentené, hogy jóvátételben részesülnének a fasiszta/antoneszkánus/horthysta diktatúra alatt elkövetett súlyos bűncselekményekért, melyeket mellékbüntetéssel sújtottak);

(iii) a háború alatt bombázás, tűzeset vagy ehhez hasonlók okozta építményrombolások, azok a területek, amelyeken ezek állottak, a törvény hatálya alá tartoznak, a 10. szakasz 4. bekezdésében foglalt feltételek szerint.

1.4. Az 1965. évi Alkotmány hatálya alatt hozott jogszabályoknál vagy a kapcsolódó, az ingatlanelvételt eredményező helyzetekben követendő megoldások:

A. Az 1973. évi, a lakásépítések fejlesztéséről és a lakosság számára az állami lakásalapból történő eladásra vonatkozó, újraközölt és a később módosított 4. törvény 5. szakaszában foglaltak szerint egy személynek személyi tulajdonában csak egy lakóház lehetett, és amennyiben a második lakását szerezte meg (52. szakasz 1. bekezdés), a törvény előírta azt, hogy az egyiket (a tulajdonos választása alapján) a megszerzéstől számított egy év alatt el kellett idegenítenie; ha ezt az előírást nem tartotta be, a két lakás közül az egyiket az állam tulajdonába vették át, kártalanítás ellenében.

A törvényben előírt közigazgatási visszajuttatási eljárásban azt kell megállapítani, hogy abban az esetben, amikor a második lakást megszerző személy azt – a törvényben megszabott határidőn belül – más személy javára idegenítette el, az eladó tulajdonost a kapott vételár kielégítette, ennek következtében más jóvátételi intézkedés meghozatalát nem kérheti. Ellenben abban az esetben, amikor az elidegenítési kötelezettséggel terhelt tulajdonos ebbeli kötelezettségének nem tett eleget, és a lakást az állam tulajdonába vették át bizonyos kártalanítás kifizetése mellett, ezt úgy kell tekinteni, hogy az elvétel önkényes volt, és ennek következtében az igényjogosult személy a törvényben előírt jóvátételi intézkedés haszonélvezője lesz, a következő eltérésekkel:

– ha a lakást az állam nem idegenítette el, kimondható annak természetben történő visszaszolgáltatása a jogosult személynek azzal a kötelezettségével, hogy a kapott kártalanítást visszafizeti az inflációs ráta alapján történő időszerűsítéssel (a bérlőket a törvényben előírt védőintézkedések illetik meg);

– ha a lakást törvényesen idegenítették el, az igényjogosult személy javára a törvényben előírt egyéb jóvátételi intézkedéseket rendelik el, a kapott kártalanításnak az inflációs ráta szerint időszerűsített összege és az elvett lakás tényleges értéke közötti különbözet megítélésén keresztül;

– abban az esetben, amikor az állam végzését nem bocsátották ki vagy azt helytelenül állították ki, az elvétel érvényes jogcím nélkülinek számít, és az igényjogosult személy javára a törvényben előírt más jóvátételi intézkedést foganatosítják.

B. Az egyes javak helyzetének rendezéséről szóló 1974. évi 223. törvényerejű rendelet – ennek a jogszabálynak alapján különbséget kell tenni:

1. az ingatlannak fizetés nélkül az állam tulajdonába történő átvétele esete, amelynek szankció jellege volt azokkal szemben, akik az országot fondorlatos módon hagyták el, vagy akik külföldre távozva, a meghatározott határidőre ide nem tértek vissza, és

2. a között az eset között, amikor egy személy az ország végleges elhagyásáért kérelmet nyújtott be, és lakását az államnak idegenítette el.

Az első esetben két helyzettel szembesülhetünk:

– az egyik az, amikor a lakást az állam nem idegenítette el harmadik személy javára, mely esetben a lakás természetbeni visszaadását rendelik el, a bérlők törvényben biztosított jogainak betartása mellett;

– de ha a lakást harmadik személynek törvényesen idegenítették el, az igényjogosult személy javára a törvényben előírt egyéb jóvátételi intézkedést kell elrendelni.

A második esetben a személy kizárólag maga döntötte el cselekedetét, amiért az elvételt nem lehet önkényesnek tekinteni, a személyt a kapott árral méltányosan elégítették ki, vagy lehetősége volt még azt megelőzően kielégítést nyerni a lakás elidegenítésével, hogy az ország végleges elhagyásának szándékát megfogalmazta volna. Ebben az esetben az igényjogosultságot megfogalmazó személynek a közigazgatási eljárásban megfogalmazott kérelmét indokoltan el kell utasítani.

C. Az 1974. évi, a terület és a városi és falusi települések rendezéséről szóló 58. törvény – különösen annak 30. és 31. szakaszában található rendelkezések érdemelnek figyelmet, amelyek alapján a belterületek (a beépíthető területen belüliek) megszerzése csak a törvényes öröklés alapján történhetett, ha pedig az építményeket elidegenítették, a hozzájuk tartozó terület az állam tulajdonába ment át, kártérítés fizetése mellett.

Tekintettel arra, hogy az 1989 utáni törvényalkotó ezt a kérdést úgy oldotta meg, hogy az épületmegszerzőnek elismerte a jogát, hogy a megvásárolt épülethez tartozó területre birtoklevelet szerezhessen, ezért a hivatalos követelések értékelésénél az arra való hivatkozást, hogy a jogszabály alapján az elvétel önkényes volt, el kell utasítani az indoklásban arra való hivatkozással, hogy ez a helyzet nem tartozik a törvény hatálya alá.

1.5. Ha a birtokló egység vagy a megkeresés megoldására felhatalmazott, a magát jogosultnak tekintő személy letette bizonyítékok és az eset tényállásából és jogi helyzetéből leszűrtek alapján úgy értékeli, hogy:

a) az elvétel nem volt önkényes (például méltányos fizetséget kapott – az 1974. évi 223. törvényerejű rendelet esete; az ingatlant a tulajdonos elidegenítette – az újraközölt, utólag módosított 1973. évi 4. törvény esete, és más ezekhez hasonlók);

b) a tulajdonjog és az örökösi minőség nem bizonyított;

c) a tulajdonosnak nincs meg a törvény szerinti azon minősége, hogy igényjogosult legyen (például háborús bűnös az a személy, akitől a javakat elkobozták mellékbüntetésként, lemondó volt, és más ehhez hasonlók),

a megkeresést indokolt visszautasító végzés kibocsátásával oldja meg. Abban az esetben, amikor úgy értékelik, hogy a kérelmező a megkereséssel visszaélt, a törvény 40/2. és 40/3. szakaszában előírtakat kell alkalmazni.

1.6. Azt a megkeresést elutasító végzést, amelyet az 1.5. pontban foglaltak alapján bocsátottak ki, a magát jogosultnak tartó személy a birtokos egység székhelye szerinti területileg illetékes törvényszék polgárjogi szekcióján támadhatja meg, ahhoz a helyzethez hasonlóan, amelyet a törvény 24. szakasza 7. és 8. bekezdése az ajánlat elutasítása esetére előír, a közléstől számított 30 napon belül.

1.7. A más javakkal és szolgáltatások nyújtásával értékarányosan hozott jóvátételi intézkedések esetében, amelyet a törvény 1. szakaszának 2. bekezdése ír elő, a birtokló és visszaadásra köteles egységet arra jogosítja fel, hogy a jogosultnak, beleegyezésével, azonos értékben más javakat vagy szolgáltatásokat ajánljon fel jóvátételként. Ebben az esetben a birtokló egység, alternatív jóvátételi megoldásként az igényjogosultnak: területeket, más területen fekvő építményeket vagy olyan ingó javakat ajánlhat fel, amelyek a polgári forgalomban vannak, és amelyek tulajdonát képezik. Azok a közintézmények, amelyek rendelkezésre álló ingatlanokat kezelnek, és amelyek az állam vagy a területi-közigazgatási egységek köztulajdonában vannak, és amennyiben úgy találják, hogy ezeket más, a közintézmény szükségleteinek megfelelő ingatlannal lehet kompenzálni, a köztulajdonú rendelkezésre álló ingatlanokat az állam, esetenként a területi-közigazgatási egység magántulajdonába lehet átsorolni az 1998. évi, utólag kiegészített 213. törvény előírásai szerint, s miután így a polgári forgalom tárgyát képezik, ezt vissza lehet szolgáltatni az igényjogosultnak jóvátételként. Ezekben az esetekben a más ingatlannal történő értékarányos kompenzálást kimondó végzés/rendelkezés a törvény 24. szakasza 4. bekezdésében foglaltak szerint jogi értékű.

1.8. Ha a visszajuttatásra köteles egység gazdasági, ez kompenzációként olyan különféle szolgáltatásokat ajánlhat fel, amelyeket tevékenysége tárgyában nyújtani tud (például lakásépítést, a kérelmező birtokolta más épület javítását, felújítását vagy karbantartását, a közműhálózatra történő rákötést, szerelési munkálatok végzését, az igényjogosult birtokolta terület pihenőhelynek, termelőegységnek vagy egyebeknek történő kialakítását).

1.9. A más javakkal vagy szolgáltatásokkal történő kompenzálás esetében a kompenzáló végzéshez/rendelkezéshez csatolni kell a szállítási, esetenként a szolgáltatásnyújtási szerződést, amely az általános/alanyi jog szabályát követi. A szerződés felbontása esetében, ha ez kizárólag a visszajuttatásra köteles egység hibájából következik be, ez maga után vonja a kompenzáló végzés/rendelkezés jog szerinti megszűnését/hatálytalanítását. Ebben az esetben a visszajuttatást más javakkal és szolgáltatásokkal, értékarányos kompenzációval indokló végzés/rendelkezés a törvény 24. szakasza 5. bekezdésében előírt jogi helyzetű/erejű.

1.10. A törvény végrehajtása során kibocsátandó legfontosabb végzések/rendelkezések iránymutató modelljeit az 1., 2. és 3. számú függelék tartalmazza.

2. A törvény 2. szakasza:

(1) Jelen törvény értelmében önkényesen elvett ingatlannak számítanak:

a) az ipari vállalatok, a bankok, a biztosító társaságok, a bánya- és szállítási vállalatok államosításáról szóló 1948. évi 119. törvény alapján államosított ingatlanok, valamint azok, amelyeket érvényes jogcím nélkül államosítottak;

b) a vagyonelkobzás alapján elvett ingatlanok, politikai természetű, a büntetőtörvényekben előírt bűncselekményért bírósági szerv által hozott büntetőítélet nyomán, amelyet a totalitárius kommunista rendszerrel szembeni ellenállásként követtek el;

c) az államnak vagy más jogi személynek az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti időszakban hozott különleges jogszabályok alapján odaajándékozott ingatlanok, valamint más, az államnak ajándékozott ingatlanok, amennyiben jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozatban helyt adtak az ajándékozás érvénytelenítését vagy semmisségének kimondását kérő keresetnek;

d) az állam által adónemfizetés miatt elvett ingatlanok, ha ez a tulajdonos akaratától független okok miatt következett be, vagy azok, amelyeket elhagyottaknak találtak, az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti időszakban hozott adminisztratív végzés vagy bírósági határozat alapján;

e) az állam által törvények vagy egyéb olyan jogszabályok alapján elvett ingatlanok, mely jogszabályokat az elvételkor a Hivatalos Közlönyben nem tették közzé;

f) az 1940. évi, a rekvirálásról szóló 139. törvény alapján állami tulajdonba átvett ingatlanok, amelyeket nem adtak vissza, vagy amelyekért a tulajdonosokat méltányosan nem kompenzálták;

g) minden olyan ingatlan, amelyet az állam érvényes jogcím alapján vett el, amint azt a köztulajdonról és ennek jogi helyzetéről szóló 1998. évi 213. törvény 6. szakasza az 1. bekezdésében megfogalmazza;

h) azok az ingatlanok, amelyeket érvényes jogcím nélkül vagy az elvételkor hatályban volt törvényes rendelkezések betartása nélkül, valamint amelyeket jogalap nélkül, a helyi államhatalmi vagy államigazgatási szervek rendelkezése alapján vettek át.

(2) Azok a személyek, akiknek ingatlanát érvényes jogcím nélkül vettek el, megőrzik az elvételkori tulajdonosi minőségüket, amellyel a visszajuttató végzés vagy bírósági határozat átvétele után élhetnek, jelen törvény előírásai szerint.

Végrehajtási utasítás:

2.1. Az ipari vállalatok, a bankok, a biztosító társaságok, a bánya- és szállítási vállalatok utólag módosított 1948. évi 119. államosítási törvénye alapján elvett ingatlanok vélelmezetten érvényes jogcímmel rendelkeznek.

A. A többi államosítási jogszabály alapján az ingatlanokat „jogcím"-mel vették át, feltéve, ha az azokban előírt feltételeket betartották. (Ebben a helyzetben van az 1998. évi - minden bizonnyal 1948-as, a fordító megj.! -, a magán vasúti társaságok államosításáról szóló 232. törvényerejű rendelet, a magán egészségügyi intézmények államosításáról szóló 1948. évi 302. törvényerejű rendelet, a filmipar államosításáról és a filmipari termékek kereskedelmi forgalmáról szóló 1948. évi 303. törvényerejű rendelet, a megyeközpontokban és a nem megyeközpontokban, a jelentős munkásközpontokban található gyógyszertárak, gyógyvegyészeti laboratóriumok, gyógyszerlerakatok, orvosi drogériák, orvosi szaklaboratóriumok, mint egészségügyi egységek államosításáról szóló 1949. évi 134. törvényerejű rendelet, utólagos módosításaival és kiegészítéseivel együtt, az 1950. évi, utólag módosított és kiegészített, egyes ingatlanok államosításáról szóló 92. törvényerejű rendelet, a magángyógyszertárakat államosító 1953. évi 418. törvényerejű rendelet.)

B. Abban az esetben, amikor a megkeresés megoldásával megkeresett egység az A. pontban szereplő jogszabályok alapján elvett ingatlanra vonatkozóan dönt, a „jogcím nélküliség" kérdésében is állást foglalhat, amennyiben úgy találja, hogy az egykori elvétel az államosítási aktus előírta feltételeknek nem felelt meg.

C. A megkeresés megoldásának közigazgatási szakaszában a birtokló egységet nem kötik azok az esetleges minősítések, amelyek a bírósági szervek határozataiban és döntéseiben találhatóan más hasonló ügyekben születtek.

D. Abban az esetben, amikor az igényjogosult személy, bár a törvényben előírt közigazgatási visszajuttatási eljárást választotta, olyan jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozatra hivatkozik és mutat be, amely a természetbeni visszajuttatást szorgalmazó megkeresés nyomán az ingatlant érinti, mert abban az 1998. évi, utólag módosított 213. törvény 6. szakasza 3. bekezdése alapján megállapították, hogy az elvétel „jogcím nélküli" vagy „érvényes jogcím nélküli" volt, az írásbeli követeléssel megkeresett egység köteles e minősítést tiszteletben tartani, vagy, esetenként, a bírósági határozatot azonnal végrehajtani.

E. Abban az esetben, amikor a megkeresésben szereplő ingatlanra vonatkozóan, amelyet a vélt igényjogosult visszakér, olyan jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozat létezik, amely egy más személy visszakövetelési keresetének adott helyet, a megkeresett egység köteles a megkeresést elutasítani a fentiekre való hivatkozással, vagy, esetenként, a bírósági határozatot azonnal végrehajtani.

2.2. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése b) pontjában szereplő helyzetben a „politikai természetű bűncselekmény" létezésére történő hivatkozáskor a politikai természetű bűncselekményért hozott elítélő/elmarasztaló bírói ítéletet mint bizonyítékot is le kell tenni, ha ebben mellékbüntetésként a vagyonelkobzást szabták ki. Ebben az esetben a visszajuttatás kimondására illetékes egység minden egyes ügyben külön-külön értékeli annak körülményeit, azt, hogy az a törvény hatálya alá tartozik vagy sem, az elmarasztaló ítéletben szereplő bűncselekménynek a jelenlegi alkotmányos előírásokkal és a jelenlegi jogrenddel történő összevetésével. Csak az eredeti vagy a bírósági határozat hiteles másolatának van bizonyító ereje.

2.3. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése c) pontjában az a megfogalmazás, hogy „az államnak vagy más jogi személynek különleges jogszabályok alapján ajándékba adott ingatlanok" azokra az ajándékozásokra vonatkozik, amelyeket a képzőművészeti vállalatok/műhelyek ajándékozásáról szóló 1949. évi 410. törvényerejű rendelet és az 1954. évi, az állam javára szóló ajándékozásról szóló 478. törvényerejű rendelet alapján eszközöltek. Az általános jog alapján eszközölt ajándékozásoknál a törvény csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozattal helyt adtak az ajándékozás érvénytelenítését vagy semmissége kimondását kérő keresetnek. Ebben az esetben az igényjogosult akkor élvezheti a törvény nyújtotta előnyöket, ha a bírósági határozatot vagy ennek hiteles másolatát 2003. május 14-ig leteszi. (Ez a jogvesztő határidő 2003. június 14-én jár le – a ford. megj.)

2.4. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése d) pontjában szereplő két helyzet, melyeket a törvényalkotó figyelembe vett, vagy a „tulajdonos akaratán kívüli okból történt adónemfizetésre vontakozik – ezek lehetnek: a személynek politikai okból történt letatóztatása, politikai okból elrendelt deportálása, egészségügyi intézménybe történt kényszerbeutalása, az országból történő szökése azért, hogy a kommunista rendszerrel szembeni ellenállásért kimondott büntetést elkerülje, olyan más, az állam önkényesen elrendelt intézkedése, amely miatt a tulajdonos jogait nem gyakorolhatta – vagy a „hivatkozási időszakban államigazgatási rendelkezés vagy bírósági határozat alapján elhagyottaknak" minősített ingatlanokra vonatkozó helyzet; ebben az esetben az a személy, aki erre hivatkozik, köteles olyan bizonyítékokat letenni, amelyekből egyenes vagy közvetett módon a tulajdon elhagyásával kapcsolatban oksági összefüggés állapítható meg.

2.5. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése e) pontjában szereplő esetnél, ha egy, a Hivatalos Közlönyben megjelentetett jogszabályban általános elvételt mondtak ki egy meghatározott helyzetre, majd később egy új jogszabályban, amelyet a Hivatalos Közlönyben is közzé tettek, a javakat nevesítették (ezzel az előzetesen elrendelt elvételt erősítették meg), ezt úgy kell tekinteni, hogy nem esik az e) pont hatálya alá. Ebben az esetben az elvételt „jogcímmel" történtnek kell minősíteni.

2.6. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése f) pontjában található alternatív megfogalmazásnak - „és amelyeket nem adtak vissza vagy amelyekért a tulajdonosokat méltányosan nem kompenzálták" - a következményei az alábbiak:

a) A vissza nem szolgáltatott javak esetében a jogosultságára hivatkozó személynek a vonatkozó ingatlanra tulajdonjogát a lefoglalás pillanatára visszavetítve igazolnia kell (tulajdonjogi jogcím és az a jegy vagy ideiglenes nyugta, amelyet az 1940. évi 139. törvény 9. szakasza előírt); ebben az eseben az igényjogosulttól egy olyan, saját felelősségére adott hiteles nyilatkozatot kell kérni, amelyből ki kell derülnie annak, hogy a rekvirált ingatlanért az 1940. évi 139. törvény 8. szakasza 3. bekezdésében szereplő kártalanítást nem kapta meg;

b) abban az esetben, ha csak méltányos ellentételezést kérnek (csak kiegészítőt), annak a személynek, aki jogosultnak mondja magát, a lefoglalás pillanatára vonatkozóan az ingatlan feletti tulajdonát igazolnia kell (tulajdonjogi cím és az 1940. évi 139. törvény 9. szakaszában szereplő jegy vagy ideiglenes nyugta), és egyúttal meg kell jelölnie azt az összeget, amelyet véleménye szerint a lefoglalt ingatlanért különbözetként kér, s amellyel méltányos kártalanítást érne el. Ezeknek az ügyeknek a megoldásánál a megkeresés megoldásával felruházott egységnek jogában áll – egy másik ingatlannal történő összevetés alapján – eldönteni azt, hogy a kért kiegészítés méltányos-e vagy sem.

2.7. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése g) pontjával kapcsolatban az utólag módosított 1998. évi 213. törvény 6. szakaszára történő hivatkozást leszűkítve kell értelmezni, és ebből kifolyólag ez nem vonatkozik azokra az egyedi esetekre, amelyekben, ugyanennek a törvényszakasznak a 3. bekezdése értelmében, a bíróság a jogcím érvényessége kérdésében állást foglalt (ezeknek a megerősítéseknek, amelyeket a bírósági szervek mondtak ki, csak a megoldott ügyekben van jelentősége).

A megkeresések megoldásának közigazgatási eljárása során a törvény alkalmazásába bevont egységeknek szabad értékelési jogosultságuk van a tekintetben, hogy esettől, ennek tényállásától függően egy-egy jogszabály az ingatlan elvételére vonatkozóan érvényes jogcímnek vagy érvénytelen jogcímnek minősíthető.

2.8. A törvény 2. szakasza 1. bekezdése h) pontjában foglaltak azt rögzítik, hogy a megkeresések megoldásával megbízott egységek, az követelések megoldásának közigazgatási szakaszában értékelhetik azt, hogy az elvétel érvénytelen jogcím alapján történt, s így nincs szükség arra, hogy ezzel kapcsolatban előzően beszerzett jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozatban, külön eljárásban, az 1998. évi, utólag kiegészített 213. törvény 6. szakasza 3. bekezdése alapján állapítsák meg a fentieket.

2.9. A törvény 2. szakasza 2. bekezdésével kapcsolatban, ha a letett bizonyítékok alapján a végrehajtásba bevont egység azt állapítja meg, hogy a kérdéses ingatlan az érvényes jogcím alapján elvett kategóriájába sorolható, az írásbeli követelést gyorsított eljárásban természetbeni visszajuttatást kimondó végzéssel/rendelkezéssel oldja meg.

3. A törvény 3. szakasza*:

(1) Jelen törvény értelmében jóvátételre jogosultak, amely természetbeni visszajuttatást vagy, esetenként, értékarányos kártalanítást jelent:

a) azok a fizikai személyek, akik az önkényes elvétel idején ingatlantulajdonosok voltak;

b) azok a fizikai személyek, annak a jogi személynek társult tagjaiként, amely az önkényes elvétel pillanatában az ingatlant és más aktívumokat tulajdonában birtokolta;

c) azok a jogi személyek, amelyektől ingatlantulajdonukat önkényesen az állam, a szövetkezeti szervezetek és bármilyen más jogi személy 1945. március 6 után vette el; a jelen törvényszakaszban előírt kártalanítás megadásának feltétele az, hogy a jogi személy folytatólagos tevékenységet fejtett ki jelen törvény hatályba lépéséig, vagy az a körülmény, hogy az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti időszakban tevékenységüket betiltották vagy megszakították, és ezek tevékenységüket 1989. december 22 után folytatták, amennyiben bírósági határozatban állapították meg azt, hogy ugyanaz a jogi személy, mint amelynek tevékenységét megszüntették vagy megszakították, valamint azok a politikai pártok, amelyeknek működését betiltották vagy megszakították az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti időszakban, ha tevékenységüket folytatták, a törvény feltételei szerint.

(2) A minisztériumoknak, az államnak vagy a többi helyi- közigazgatási egység közintézményének, beleértve az autonómokat vagy függetleneket is, az egyedáruságoknak, a nemzeti társaságoknak/társulatoknak, az állami tőkével működő kereskedelmi társaságoknak, valamint a törvény előírásai szerint magánosítottaknak nincs jogosult személy minőségük, és jelen törvénynek nem képezik tárgyát.

Végrehajtási utasítás:

3.1. A törvény 3. szakasza 1. bekezdése a) pontjánál, a közigazgatási eljárásban a tulajdon bizonyításának kötelezettsége azt a személyt terheli, aki a jogot követeli (az actori incumbit probatio elv szerint). Ennek ellenére, ha az illető ingatlan az állami vagyon részét alkotja az elvétel megjelölt időpontja után, a megkeresés megoldásánál ezt a körülményt is figyelembe kell venni, amennyiben az ingatlan tényleges elvételére vonatkozó bizonyítékok hiányoznak (az a tény, hogy az ingatlan az állami vagyon része, arra nézve relatív vélelemnek számít, hogy az elvétel önkényes volt, azaz jogcím nélküli).

3.2. A törvény 3. szakasza 1. bekezdése b) pontjánál a jogi személy társult tagja fogalom a „jogi személy részvényeseire" is értendő, mert másképp ez azt jelentené, hogy leszűkítően értelmeznénk, és csak a korlátolt felelősségű társaság tagjaira vonatkozna az előírás (ezeknek a társaságoknak a helyzete – 1948-ban – szabályozatlan volt), vagy csak a társulási alapon szervezett társaságokra vonatkozna. A szöveget a törvény 32. szakasza 3. és 4. bekezdésével is össze kell vetni, amelyben „a részvények" szerepelnek (tehát nem a „társasági részek" és „betétek" kifejezések).

3.3. A törvény 3. szakasza 2. bekezdése értelmében a minisztériumok vagy az állami és a területi közigazgatási egységek jogi személyként szervezett közintézményei nem tartoznak azoknak a jogi személyeknek a kategóriájába, amelyek visszajuttatásra lennének jogosultak a törvény szabályozta eljárásban. Azoknál a közintézményeknél, amelyeknek kezelésében állami vagy területi- közigazgatási egységek javai vannak, a tulajdonnal kapcsolatos kérdéseket, esetenként az ügykezelésükkel kapcsolatosakat közigazgatási aktusokon keresztül rendezik vagy az utólag kiegészített 1998. évi 213. törvény, vagy pedig Románia Kormányának és a minisztériumoknak szervezési és működési, 2001. évi 90. törvénye szerint. Úgyszintén, az állami tőkével működő kereskedelmi társaságoknál, amelyeket magánosítottak, a törvényben foglalt kártalanítási/jóvátételi intézkedéseket nem lehet foganatosítani, mert, egyfelől az új részvényesek tőkeszerzésének jogalapja a részvényekre kötött adásvételi szerződés, és másfelől, a jogi személy jogfolytonosságának elvét itt nem lehet felhozni, mert ez azzal érne fel, hogy az új részvényesekkel szemben őket nem megillető jogokat szereznének (jogtalan gazdagodás esete). Megjegyezzük, hogy csak az elvételkori volt társult tagok és részvényesek számítanak a jóvátételi intézkedések haszonélvezőinek.

Ha ilyen megkeresés vagy kérelem érkezik, amelyekben a törvény hatályosságát hozzák fel, ezeket mint megengedhetetleneket el kell utasítani.

--------------------

* A 2001. évi 10. törvénynek a 2002. évi 184. sürgősségi kormányrendelettel módosított és kiegészített szövege nyomán.

4. A törvény 4. szakasza:

(1) Ha a visszajuttatást több igényjogosult kéri, a tulajdonjogot eszmei tulajdonrészként határozzák vagy állapítják meg, az általános jog szerint.

(2) Jelen törvény előírásai a jogosult fizikai személyek örököseire is kiterjednek.

(3) Azokat az örökösöket, akik 1945. március 6. után az örökséget nem fogadták el, az örökség elfogadására előírt határidőbe jog szerint visszahelyezik azokra a javakra vonatkozóan, amelyek a jelen törvény tárgyát képezik. A visszajuttatási kérelem azokra a javakra vonatkozóan, amelyek visszajuttatását igénylik, örökségelfogadási értékű.

Végrehajtási utasítás:

4.1. A törvény 4. szakasza 1. bekezdése esetében, ha ugyanazt az ingatlant több igényjogosult kéri vissza, akik nem rokonok, és akik olyan tulajdoni jogcímet hoznak fel, amely az önkényes elvételkor meglévő közös tulajdon meglétét igazolja, olyan visszajuttató végzést kell kiadni, amelyben a felmutatott tulajdoncím alapján az eszmei tulajdonhányadokat tüntetik fel. Amennyiben az egykori tulajdonosok közül csak egyesek kérik a visszajuttatást a törvény megjelölte úton, a visszajuttató végzésbe csak az őket megillető eszmei rész kerül be. A visszajuttató végzés kiállítása után a társtulajdonosok az általános jog szabályai szerint kérhetik a vagyonközösségből való kilépést.

4.2. A 4. szakasz 2. bekezdésében foglaltaknál a jogosult személyek örököseinek a törvény hatálya alá vonása megköveteli az igényjogosultak bemutatta bizonyító okiratok alapos szakelemzését (anyakönyvi bizonyítványok, örökösi bizonyítvány, ha ilyen létezik, végrendelet) azért, hogy a törvényes vagy végrendeleti örökösi minőséget megállapíthassák. Tekintettel az anyag összetettségére, a követelések megoldására feljogosított egységeknek ajánlatos közjegyzők segítségét kérniük (együttműködési szerződés alapján) vagy azoknak a jogászoknak a segítségét, akik az egységen belül tevékenykednek. Megjegyzendő, hogy a törvényalkotó, az első szakaszban, ezt az értékelést és minősítést (az örökségi minőségre vonatkozót) a birtokló egységre vagy a megkeresést megoldó egységre hagyta. Ha „örökségi minőséget igazoló bizonyítványt" mutatnak be, amelyet közjegyző állított ki, a törvény szerint, a megkeresést megoldó egység ezt is figyelembe veszi.

4.3. Amikor ugyanazt az ingatlant több jogosult kéri vissza, akik a címzett örökösei és egyenlő fokú rokonok (tehát akik a törvényes vagy végrendeleti örökség jogosultjai), és amikor a megkeresést elbíráló bizottság nem tudja eldönteni azt, hogy kit mekkora örökhányad illet meg, a visszajuttató végzést valamennyiük nevére állítják ki, majd ezt követően az őket egyénként megillető tulajdonrészt az általános belső jog alapján határozzák meg (az illetők egyezményes osztása szerint, vagy akarategyezség hiányában, a bírósághoz fordulnak tulajdonrészük megállapításáért és, esetleg azért, hogy a vagyonközösségből kilépjenek.)

4.4. Minden esetben az örökösi minőséget (a törvényeset és a végrendeletit) a román polgári jog szerint állapítják meg.

4.5. Ennek a törvénynek az esetében az örökségelfogadási határidő megegyezik a megkeresés benyújtására előírttal, és ez a 21. szakasz 1. bekezdésében szereplő eredeti igénybenyújtási határidő meghosszabítása után 12 hónap, a törvény hatályba lépésétől számítva (6+3+3=12 hónap), amely a 2002. február 14-én telt le.

4.6. A 4. szakasz 3. bekezdésének első tétele leszűkítve értelmezendő és arra az esetre vonatkozik, amikor a törvény tárgyát képező ingatlanra olyan hagyatéki eljárást folytattak le, amelyet kiállított örökösi bizonyítvánnyal zártak le, és amelyben vagy a lemondók, vagy az örökséget el nem fogadók szerepeltek. Azoknál az örökösöknél, akik az örökséget nem fogadták el, az új elfogadási határidő, amelyre vonatkozóan a határidőbe történő visszahelyezés jog szerint történt, az eredeti határidő meghosszabítása után 12 hónapot tett ki (6, 3, 3), tehát 2002. február 14-ig. Ez esetben úgy tekinteni, hogy a határidő csak 6 hónap (az általános jog szerinti) s az egyenlőtlenséget eredményezne azok között a személyek között, akik egyforma mértékben igényjogosultnak számítanak. Tekintettel arra, hogy a törvény szövege csak az örökséget el nem fogadó örökösöket említi, per a contrario, azt jelenti, hogy a lemondók nem tartoznak a törvény hatálya alá (vagyis a kifejezett lemondások érvényét egy vagy több örökös esetében elfogadják, következésképpen a lemondók örökhányadát az elfogadó örökösök kapják, a megkeresést benyújtott el nem fogadókkal együtt, akiket az elfogadási határidőben jogaikba visszahelyeztek).

5. A törvény 5. szakasza:

Nem jogosultak a visszajutattásra vagy más jóvátételi formára azok a személyek, akik a Románia kötötte nemzetközi egyezmények alapján a függőben lévő pénzügyi kérdések rendezéséért - amelyeket a jelen törvény szerves részét alkotó függelék tartalmaz - kártérítést kaptak.

Végrehajtási utasítás:

5.1. A törvény 5. szakaszában megfogalmazott követelmények biztosításáért nincs szükség arra, hogy azoknak a személyeknek a jegyzéke meglegyen, akik nemzetközi egyezmények alapján kártalanításban részesültek, mert a nemzetközi egyezmények létezése, amely az államosított ingatlanokra vonatkozik, elegendő.

Azoknál a lakásrendeltetésű ingatlanoknál, amelyeket az 1974. évi 223. törvényerejű rendelet alapján vettek át, minden olyan esetben, amikor a megkeresést külföldi állampolgárok, hontalanok vagy román állampolgárok fogalmazták meg azoknak a személyeknek a jogérvényesítéséért (a megfosztott tulajdonosok érdekében), akik a törvény mellékletében szereplő államokba emigráltak, ezektől egy olyan, saját felelősségre adott hiteles nyilatkozatot kell kérni, amelyből kik kell derülnie annak, hogy ők vagy az ingatlan átvételekori felmenőik, mint tulajdonosok olyan nemzetközi egyezménynek, amelyet Románia függőben lévő pénzügyi kérdések rendezéséért kötött, ilyenek tárgyai nem voltak, és ugyanakkor arra kötelezik magukat, hogy az ingatlant, vagy esetenként a kapott kártalanítást visszafizetik, ha később a törvény 5. szakasza alá tartozás tényét állapítják meg.

5.2. Ezeknek a nyilatkozatoknak a hiánya a visszaigénylési kérelmek megoldásának elnapolását eredményezi, letételükig, de 2003. május 14-nél nem később (jelenleg a határidő 2003. június 14. - a szerk megj.). Az intézkedés célja megelőzni a román állam részéről a többszöri visszajuttatást.

5.3. Azoktól a személyektől, akik igényjogosultaknak tartják magukat, elfogadnak olyan nyilatkozatokat, amelyeket a tartózkodási helyük szerinti országbeli román nagykövetségen, konzulátuson vagy diplomáciai kirendeltségen avagy a tartózkodási hely országa illetékes hatóságai előtt hitelesítettek, azzal a feltétellel, hogy ezeket Romániában egy közjegyző lefordítsa és hitelesítse.

5.4. A külföldi állampolgárok és a hontalanok megkeresésének megoldását végző egységek az indokolt visszajuttatási végzésükbe/rendelkezésükbe belefoglalnak egy olyan előírást, amelyből kiviláglik, hogy az elrendelt intézkedést azoknak a feltételeknek a betartásától teszik függővé, amelyeket a jogosult személy hiteles nyilatkozatában vállalt.

6. A törvény 6. szakasza:

(1) Ingatlan alatt, jelen törvény értelmében a beépített és üres telkek/területek értendők, bármilyen rendeltetésűek is voltak önkényes elvételük pillanatában, valamint azok az ingóságok, amelyek belefoglaltattak az épületekbe, beleértve azokat az építmények nélküli területeket is, amelyeket közérdekű beruházási munkálatokra jelöltek ki, amennyiben ezek építése nem kezdődött el.

(2) A jóvátételi intézkedések az állam vagy más jogi személy által az ingatlannal egyidőben elvett berendezésekért és felszerelésekért is jár, kivéve, ha ezeket kicserélték, leírták vagy megsemmisültek.

Végrehajtási utasítás:

6.1. A törvény hatálya fennáll:

a) a lakásrendeltetésű ingatlanoknál;

b) azoknál az ingatlanoknál (építmények vagy/és területek), amelyek kereskedelmi rendeltetésűek (a lakástól eltérő rendeltetésűek);

c) az építmény nélküli belterületeknél vagy azoknál, amelyek jogvisszaállító vagy jogteremtő előző különleges jogszabályoknak tárgyai nem voltak (ezeket a továbbiakban rendelkezésekre álló területeknek nevezik), függetlenül jelenlegi jogi rendeltetésüktől, ilyen vonatkozásban jogkövetkezmény nélküliek azok a minősítések, amelyeket az utólag módosított 1998. évi 213. törvény vagy más kiegészítő jogszabályok tartalmaznak.

Tekintettel arra, hogy a törvényalkotó a törvény 16. szakaszát a köztulajdon rendszeréhez közvetlenül kapcsolódó előírásként jelölte meg, a megkeresés megoldására illetékes ingatlanbirtokló - amelynek vagyontárgyát köztulajdonként minősítik - a következőképpen illetékes rendelkezni:

a) fenntartani a köztulajdon állapotot, ebben az esetben a végzést/rendelkezést azzal kell indokolni, hogy „a természetbeni visszajuttatás lehetetlen, mert a közhasznúsági rendeltetést szükséges fenntartani", mely esetben értékarányos kártalanítási ajánlatot fogalmaz meg. Ebben az esetben azt kell javasolni, hogy az ingatlan kerüljön fel arra a jegyzékre, amelyet a Kormány a törvény 16. szakasza 2. bekezdése alapján elfogad

b) a vagyontárgyat természetben juttatni vissza, azzal az indoklással, hogy a köztulajdoni rendeltetést indokolatlan fenntartani, mely esetben a természetbeni visszajuttatást elrendelő végzésbe kifejezetten bele kell foglalni az ingatlan átminősítésének célszerűségét.

6.2. A törvény 6. szakaszának 2. bekezdésében előírt szabály jóvátételt mond ki az ingatlannal egyidőben elvett gépekért és berendezésekért, kivéve ha ezeket kicserélték, leírták vagy megsemmisültek. Ezeknek az előírásoknak az alábbiak a következményei:

a) azokra a vagyontárgyakra vonatkozik, amelyek az ingatlan elvételekor abban voltak, függetlenül ennek rendeltetésétől ha az ingatlan feletti tulajdonjogot bizonyították, vélelmezetten a berendezéseknek és a felszereléseknek ugyanaz volt a tulajdonosa;

b) ezekért a vagyontárgyakért nemcsak jóvátétel jár (ahogy ezt az 1. szakasz 2. bekezdése megfogalmazza), hanem el lehet rendelni a természetbeni visszajuttatást, ahogy ezt a 3. szakasz nyitó megfogalmazása minősíti;

c) a javakat az ingatlannal együtt kellett elvenni és a megkereséssel megkeresett egységnél létezniük kell (ez az értelme a „kicserélés" vagy „megsemmisülés" kifejezéseknek), vagy nem írták le ezeket;

d) a törvény alkalmazhatóságát a jóvátételre vonatkozó jog megszületése napján vizsgálják, vagyis a törvény hatályba lépése napján (tehát a vagyontárgynak fizikai állapotában léteznie kellett a törvény hatálybalépésekor a birtokló egység vagyontárgyai között, és az is szükséges, hogy azt addig a napig nem írták le – 2001. február 14-ig a tárgyak leírására vonatkozó jegyzőkönyvet nem készítettek).

7. A törvény 7. szakasza:

(1) Általános szabályként az önkényesen elvett ingatlanokat természetben juttatják vissza.

(2) Ha a természetbeni visszaszolgáltatás lehetséges, a jogosult személy az értékarányos kártalanítást nem választhatja, kivéve a jelen törvényben kifejezetten előírt eseteknél.

Végrehajtási utasítás:

7.1. A törvény 7. szakasza 1. bekezdésében előírt szabály a természetbeni visszajuttatás elvét rögzíti, és csak akkor, amikor ez nem lehetséges ír elő a törvény más jóvátételi intézkedéseket (a nem lehetséges szóhasználat jelentése összetett, mert a visszajuttatás a rendeltetés miatt lehetetlen, vagy azért, mert már nincs meg, vagy azért, mert maga a törvényes előírás alternatív jóvátételi intézkedés meghozatalát tartalmazza).

7.2. A megkeresések megoldására felhatalmazott prefektúrák, azon az esetekben, amikor pénzbeli kártalanítást kértek, kötelesek megvizsgálni azt, hogy a jogosult szorgalmazta kártalanítás az egyetlen mód-e. Abban az esetben, ha úgy találják (a birtokló egység és az ingatlan jogi helyzetének kielemzése után, amelyért a kártalanítást igényelték), hogy a természetbeni visszaszármaztatás lehetséges, a kérelmet benyújtó igényjogosultnak az új megoldásról értesítést küldenek, és a megkeresést a visszaszolgáltatásra ajánlott ingatlanra vonatkozóan a birtokló egységnek küldik át. Ebben az esetben a visszajuttatásra a birtokló egység lesz köteles, a törvény szerint.

8. A törvény 8. szakasza:

(1) Nem tartoznak a jelen törvény hatálya alá azok a területek, amelyeknek jogi helyzetét az 1991. évi, a földalapra vonatkozó, újraközölt 18. törvényben, valamint az 1991. évi 18. föld- és az 1997. évi 169. törvény nyomán megfogalmazott kérelmek alapján a mezőgazdasági- és erdőterületekre vonatkozó tulajdonjogot visszaállító 2000. évi 1. törvény révén szabályozták.

(2) Az egyházak/felekezetek és a nemzeti kisebbségek közösségeinek tulajdonában volt, az állam vagy más jogi személy által elvett ingatlanok jogi helyzetét külön jogszabályokban fogják rendezni. Ezeknek a rendelkezéseknek a meghozataláig tilos ezeknek az ingatlanoknak az elidegenítése vagy rendeltetésük megváltoztatása.

Végrehajtási utasítás:

8.1. A természetbeni visszajuttatás vonatkozásában azok a területek (a szántóterületeket is beleértve), amelyek a települések belterületén találhatók a jelen törvény eljárásának hatálya alá tartoznak, amennyiben a terület rendelkezési állományú/szabad (tehát harmadik személyek építményei nem foglalják el, vagy ezeket a területeket törvényesen nem adták olyanok birtokába, akiknek javára szólóan a tulajdonjogot előző törvények alapján, jelen törvény megjelenéséig, visszaállították.)

Tekintettel arra, hogy a törvényalkotó azokra az ingatlanokra is gondolt, amelyeket eddig nem adtak vissza, ami a törvény 1. szakaszában a: „és vissza nem adott" kifejezés használatából következik, ezért a többi, az ingatlanokkal, beleértve a földalappal kapcsolatos jóvátételi jogszabályhoz képest törvény kiegészítő jellegű is olyan értelemben, hogy alkalmazási területe azokra a helységek területén található földekre is kiterjed, amelyeket a törvény hatályba lépéséig, azaz 2001. február 14-ig az igényjogosultaknak egészében nem juttattak vissza.

8.2. Amennyiben a 8. szakasz 2. bekezdésében szereplő előírás alapján megkeresést tettek le, ezeket mint megengedhetetleneket, a törvényben előírt eljárás keretében el kell utasítani.

9. A törvény 9. szakasza:

(1) Az önkényesen elvett ingatlanokat, függetlenül attól, hogy jelenleg kinek a birtokában vannak, abban az állapotban kell visszaszolgáltatni, amelyben a visszajuttatási kérelem benyújtásakor voltak, mindenféle tehertől mentesen.

(2) Azoknál az ingatlanoknál, amelyek kizárólag egyéb rendeltetésűek voltak és amelyeket lebontottak, vagy amelyek természetbeni visszaadása, egészben vagy részlegesen, nem lehetséges, az értékarányos kártalanítás kizárólag a magánosítási folyamatban felhasználható névreszóló értékjegyek, a tőkepiacon forgalmazott, kereskedelmi társasági részvények juttatásán keresztül, vagy a birtokló által, az igényjogosult személy beleegyezésével értékarányos kompenzációként adott más javak és felajánlott szolgáltatások nyújtásán keresztül történik.

Végrehajtási utasítás:

9.1. Az a megfogalmazás, hogy bárkinek is van jelenleg a birtokában arra vonatkozik, hogy a törvény hatályosságát erga omnes (mindenkivel szemben ellenvethető, mindenkit kötelező – a ford. megj.) határozzák meg, függetlenül a birtokló minőségétől (minisztérium, közintézmény stb.), és másfelől, ennek az a jelentősége, hogy megjelöli a birtokló egység minőségét, nevezetesen azt az időpontot, amikor ez, a törvény hatálybalépésekor, az ingatlant birtokolta (a jelenleg alatt a visszaadási jog születésének napja értendő). Abban az esetben, amikor a törvény hatályba lépése után a megkeresésben szereplő ingatlan más egység kezelésébe került át, ez utóbbi lesz jogosult birtokló egységként a megkeresést megoldani. Az eredetileg megkeresett egység köteles az írásbeli visszaigénylést és a hozzátartozó dokumentációt a birtokló egységnek átküldeni, és ugyanakkor az igényjogosult személyt erről kifejezetten értesíteni.

9.2. A minden tehertől mentesen szintagmának nem az a jelentése, hogy a birtokló egységet felmentették a felelősség alól a harmadik személlyel szemben azoknak a polgári jogi vagy kereskedelmi szerződéseknek a nem teljesítése esetén, amelyek az illető ingatlanra vonatkoznak. Az állami tőkéjű kereskedelmi társaságoknál (többségi és kisebbségi – abban az esetben, ha az állam birtokolta részarány az ingatlan értékét fedezi) ez a megfogalmazás a jogosult javára szóló természetbeni visszajuttatás elsődlegességére utal, függetlenül attól, hogy ez utóbbi az adós jogi személy más hitelezőivel állna versenyben (a jelzáloghitelezővel, privilégiumot élvező kezesekkel, beleértve az adósnak a csődeljárásban szereplő hitelezőit is). A természetbeni visszajuttatás elsőbbsége a törvény 52 szakaszában előírtak következménye, amely minden olyan ellentétes rendelkezésnek az alkalmazását félreállítja, amelyek a javak természetbeni visszaszolgáltatását - ennek a rendelkezés alóli kivonásán keresztül - akadályoznák.

9.3. A törvény 9. szakasza 2. bekezdésében foglalt szabály egyfelől arra vonatkozik, hogy egészben vagy részlegesen természetben adhatók vissza azok a területek, amelyeken kereskedelmi rendeltetésű építmények voltak és amelyeket lebontottak, és másfelől arra az esetre, amikor azon a területen az épületek még megvannak, de ezek (ingatlan – épület és terület) azért nem adhatók vissza, mert közhasznúságuk fennáll. A második esetben, a jogosult beleegyezésével, szigorúan személyhez kötötten, a következő jóvátételi intézkedéseket lehet foganatosítani:

a) olyan névreszóló értékjegyek adását, amelyeket a magánosítási eljárásban lehet csak felhasználni (a Közpénzügyi Minisztérium bocsátja ki ezeket);

b) olyan kereskedelmi társasági részvények leosztását, amelyeket a tőkepiacon értékesíteni/forgalmazni lehet (a Privatizációs és Állami Üzletrészkezelő Hatóság által vagy a tőzsdén, vagy az engedélyezett másodlagos piacon forgalmazható részvényeket);

c) az egyenértékű más javakkal és szolgáltatásokkal történő kártalanítást/kompenzálást, ami ingatlannak csere útján történő juttatását is jelentheti.

10. A törvény 10. szakasza:

(1) Az önkényesen elvett és egészen vagy részben lebontott ingatlanok esetében a természetbeni visszaszolgáltatást az üres területre és a még le nem bontott épületekre rendelhetik el, a törvényesen jóváhagyott urbanisztikai dokumentációk tiszteletben tartása mellett, a lebontott épületekért és az elfoglalt területekért pedig értékarányos jóvátételt állapítanak meg.

(2) Abban az esetben, amikor az önkényesen elvett ingatlan területére épületeket emeltek, az igényjogosult személy az üresen maradt területnek a természetbeni visszaadását érheti el, betartva a törvényesen jóváhagyott urbanisztikai dokumentációkat.

(3) Természetben adják vissza azokat a területeket, amelyekre 1990. január 1-je után engedély nélküli épületeket, valamint könnyűépítményeket vagy szétszedhetőket emeltek.

(4) Az önkényesen elvett ingatlanok esetében, amelyek természeti csapás nyomán semmisültek meg, az igényjogosult az üres területet természetben kapja vissza. Ha a terület nem üres, az ezért járó jóvátételt értékarányosan állapítják meg a javára.

(5) A 4. bekezdés előírásait megfelelőképpen alkalmazni kell az 1940. évi, a rekvirálásokról szóló 139. törvény alapján lefoglalt és a háború alatt megsemmisült ingatlanok esetében is, ha ezek után kártérítést nem kaptak.

(6) Az önkényesen elvett és lebontott épületeknek az értékét a lebontás idején hatályban volt jogszabályok alapján határozzák meg, az inflációs ráta alapján időszerűsítve, a tényleges kifizetés időpontjában.

(7) A terület, valamint a le nem bontott, önkényesen elvett és természetben vissza nem adható épületek értékét a hatályos jogszabályok szerint állapítják meg.

(8) Az 1., a 2. és a 4. bekezdésben foglalt esetekben az értékarányos jóvátételi intézkedések azok, amelyeket a 9. szakasz 2. bekezdésében foglaltak szerint az igényjogosult személy választott.

(9) Az 1., a 2. és a 4. bekezdésben előírt esetekben, azokért az ingatlanokért, amelyek kizárólag lakáson kívüliként egyéb rendeltetésűek voltak, az értékarányos jóvátételi intézkedéseket a 9. szakasz 2. bekezdésében foglaltak szerint állapítják meg.

Végrehajtási utasítás:

10.1. A le nem bontott épületeknek, a részlegesen lebontottaknak és az üres területeknek a természetbeni visszaadása mint lehetőség, a városrendezési dokumentáció betartásával, azt a célt szolgálja, hogy a természetbeni visszaadást azokra a területekre szűkítse le, amelyek üresek, rendelkezésre állóak, illetve amelyek nincsenek benne a törvényesen jóváhagyott városrendezési tervekben közhasznú létesítmények építésére (szociális és fiatalok számára épülő lakások, kórházak vagy iskolák, egyéb közhasznú intézmények, parkok, stb.). Amennyiben az eredetileg az épülethez tartozó terület ilyen rendeltetésre van fenntartva, a visszajuttatást a létező épületre és az üresen maradó/szabad területre kell korlátozni. A lebontott épületrészért és az elfoglalt területért a visszajuttatást azokra a jóvátételi intézkedésekre kell átváltani, amelyeket a törvény 10. szakasza a 8. bekezdésében pontosan körülírva megállapít (értékjegyek, részvények, kompenzálás). A három variáns közül az egyiket vagy ezek kombinált alkalmazását a jogosult személy választja ki és kérheti a törvény 1. szakasza 3. bekezdésében foglaltak szerint.

10.2. Abban az esetben, amikor az épületeket teljesen lebontották, csak a rendelkezésre maradt területet adják vissza természetben, és az épületért és azért a területért, amelyet lehetetlen visszaszolgáltatni, a 9. szakasz 2. bekezdésében előírt bármelyik kártalanítási módot lehet választani.

10.3. Még mielőtt bármilyen intézkedést hozna, a megkeresést megoldó egység a területet és a szomszédokat pontosan azonosítani köteles, és azt is, hogy a kért területnek mi a jelenlegi rendeltetése, mekkora a felülete, hogy a közlekedési utakat ne érintse (a területen található utcákat, járdákat, berendezett parkokat stb.), fel kell mérnie azt, hogy vannak-e használható földalatti létesítmények, mint amilyenek az ivóvíz-, gáz-, kőolajvezeték, a nagy teljesítményű elektromos vezetékek, katonai óvóhelyek, más hasonlók). Amikor ilyeneket észlelnek/találnak, a természetbeni visszaszolgáltatás csak azokra a rendelkezésekre álló területekre vagy területekre szorítkozhat, amelyek a közlekedést és a földalatti létesítmények normális használatát nem érintik.

10.4. A törvény 10. szakasza 3. bekezdésében foglalt szabály a természetbeni visszaadás kötelezettségét írja elő azokban az esetekben, amikor a területre, rendeltetésüktől függetlenül, törvénytelenül épületet húztak fel, arra könnyűépítményeket vagy szétszedhetőket emeltek. Ezekben az esetekben a megkeresést megoldó egység a már meglévő épületek helyzetét kiértékeli, s ha úgy találja, hogy ezeket törvényes engedély nélkül emelték vagy helyezték el, az igényjogosult javára állítja ki a természetbeni visszajuttató végzést. Természetben adják vissza azokat a területeket, amelyekre könnyűépületeket vagy szétszedhetőket helyeztek el (garázsokat, bódékat, ezekhez hasonlókat), abban az esetben is, ha ezeket engedélyezték (az ilyen építményeket csak meghatározott időre lehet elhelyezni – az engedély időleges). Ebben az utolsónak említett esetben a tulajdonosnak a törvény 14. szakasza 2. bekezdésében foglaltakat be kell tartania.

10.5. Abban az esetben, amikor a megkeresésben szereplő területen épületek találhatók és ezekre a birtokló egységnek nincs szüksége, az ezekhez tartozó területet is vissza lehet adni, ha a jogosult a birtokló egységnek az épületért a jelenlegi valós áron kártalanítást fizet. Az épületért járó kártalanítást a birtokos egység elrendelte szakértői vélemény alapján határozza meg. Minden esetben az így meghatározott kártalanítás nem lehet kisebb annál, amellyel az épület a vállalati könyvviteli nyilvántartásokban szerepel a visszajuttató végzés kiállítása pillanatában. Ennek az intézkedésnek a meghozatala a birtokló egységre tartozik.

10.6. A törvény 10. szakasza 4. bekezdésében foglalt előírás annak a területnek a természetbeni visszajuttatását érinti, amelyen a természeti csapás nyomán megsemmisült épületek voltak (ennek oka természeti csapás kell hogy legyen: esőzések, tűzvész, árvíz, jégeső, földrengés), azzal a feltétellel, hogy a terület legyen szabad (fizikailag ne legyen foglalt és szociális rendeltetésű se legyen).

10.7. A 10. szakasz 5. bekezdésében található előírás leszűkítve értelmezendő, és csak az 1940. évi 139. törvény alapján lefoglalt ingatlanokra vonatkozik, amelyek a háború alatt megsemmisültek, és amelyekért nem kaptak kártalanítást a rekvirálás idején. A természetbeni visszajuttatás a 10. szakasz 4. bekezdésében foglaltak szerint csak arra az esetre szól, amikor a terület nincs elfoglalva (vagyis a háború alatt megsemmisült épületek után nem jár kártalanítás, mert ez azt jelentené, hogy a rekvirált megsemmisült épületek előnyösebb helyzetbe kerülnének azokénál, akiknek épülete szintén megsemmisült, de ezek nem voltak lefoglalva; a megsemmisülést olyan esemény idézte elő, amelyért az állam nem marasztalható el; ezek függetlenül a tulajdonostól megsemmisültek volna; a vis major az államot mentesíti a felelősség alól).

10.8. Az önkényesen elvett vagyontárgyak értékének meghatározása céljából a megkeresések megoldására feljogosított egységek belső végzésben felértékelő belső bizottságokat neveznek ki, lehetőség szerint építési szakemberekből, közgazdászokból és jogászokból.

A belső felértékelő bizottság a következő eljárásokat fogja alkalmazni:

A. Az önkényesen elvett és lebontott épületeknél a belső felértékelő bizottság a lebontott épület értékét tekinti kiindulási alapnak, amelyet a lebontás időpontja szerint hatályos jogszabályok alapján határoznak meg az infláció ráta/időszerűsítési együttható figyelembe vételével, az átvételi év és az írásbeli követelés megoldási éve közötti időszakra vonatkoztatva.

1. Abban az esetben, amikor a jogosult személy olyan bizonyítékot mutat be, amely az ingatlan értékét a lebontás időszakában vagy ehhez közeli időben tanusítja, ezt az értéket kell alapul venni (bizonyított érték) hivatkozási elemként az inflációs ráta/időszerűsítési együttható alkalmazásánál.

2. Abban az esetben, amikor az igényjogosult személy a lebontott épület vonatkozásában nem mutat be bizonyítékot (nincs ilyen bizonyítéka vagy nem tud ilyet beszerezni, és saját felelősségére nyilatkozik arról, hogy az épületre vonatkozóan nincs bizonyítéka, és arról, hogy a jogtalanul felvett összeget visszafizeti, ha az ellenkezője bizonyosodik be), azonosítják azt a jogszabályt, amely a lebontás idején hatályban volt, és a letett bizonyítékok alapján (a jogigénylő teszi le ezeket), amelyek adatai nyomán az ingatlan körülírható (tulajdoni jogcím, örökösi bizonylat vagy bármilyen más, hatóság kiállította irat a vonatkozó időszakból) és meghatározzák a lebontás pillanatában volt felbecsült értékét az illető épületnek. Abban az esetben, amikor a körülírt épületet a kérdéses időszakban hatályban volt jogszabály előírásaiba besorolni nem lehet, a belső felértékelő bizottság, ad-hoc (ideiglenesen) meghatározza a lebontás pillanatában volt tájékoztató értékét az illető épületnek (a felbecslést a vonatkozó időszakból származó hasonló épületekkel összevetve kell végezni). Az így felbecsült és kiszámított értéket időszerűsítik az inflációs ráta/időszerűsítési együttható alapján.

3. A törvény hivatkozási időszaka alatt lebontott épületek felbecsült értékét (a végsőt) úgy számítják ki, hogy ezt az időszerűsítési együtthatót, amelyet a 2002. évi 184. sürgősségi kormányrendelet I. szakaszának II. címében a következőképpen írnak elő: a lebontás pillanatában volt értéket (bizonyított érték vagy tájékoztató érték) dollárrá átszámítják (az ingatlan átvétele évében volt lej/USA-dollár árfolyamon), és az így kapott összeget beszorozzák az abban az évben érvényben volt lej/USA-dollár átlag árfolyammal, amelyben a megkeresést végzésben/rendelkezésben megoldották.

4. A 2003. évben érvényes lej/USA-dollár árfolyamot a Románia Nemzeti Bankja által közzétett, 2003. január 7. és a megkeresés megoldásának napja közötti átlag árfolyamból számítják ki.

Példa: A lebontás pillanatában az érték 40 000 lej volt, a lej/USA-dollár árfolyam pedig az ingatlan átvételekor 10 lej/1 USA-dollár volt, így 4000 USA- dollár jött ki, ezt az összeget megszorozzák a 2003-ban volt átlag lej/USA-dollár árfolyammal (a hivatalos értesítés megoldása éve), ami körülbelül 34 000 lejjel, és ez így 136 000 000 lejt eredményez, lévén az a felbecsült érték, amelynek határán belül a jóvátételi intézkedéseket el lehet rendelni.

B. Az önkényesen elvett területekért, amelyeket nem lehet természetben visszajuttatni, ezek értékét a jelenleg hatályos jogszabályok alapján kell kiszámítani. Tekintettel arra, hogy a törvény hatályossága csak a belterületekre terjed ki, ezek értékét a piaci érték alapján kell kiszámítani. Ebben az esetben a felbecsült értéket a birtokló egység belső felértékelő bizottsága határozza meg, amely azt veszi figyelembe, hogy a megkeresés megoldásának évében mekkora a hasonló terület adásvételi értéke/ára lej/négyzetméterre számítva. Ez az érték tárgyalási alapot képez a jogosult személlyel folytatott egyeztetésnél, aki ezzel szemben saját költségére készített szakvéleményt hozhat fel. Az így nyert összeg alapján határozzák és adják meg a törvényben előírt másfajta jóvátételt.

C. A le nem bontott és a természetben vissza nem adható épületek esetében ezek felbecsült értékét a birtokló egység belső felértékelő bizottsága készítette szakjelentés alapján határozzák meg (figyelembe veszik az épületnek azt az értékét, amelyet a hatályos jogszabályok alapján számítanak ki vagy az ugyanabban az időszakban más épületek eladási értékét). Ezzel szemben a jogosult személy saját költségére készíttetett szakvéleményt hozhat fel.

11. A törvény 11. szakasza:

(1) A kisajátított ingatlanok le nem bontott épületeit a jogosult személyeknek egészében természetben lehet visszajuttatni, amennyiben nem idegenítették el azoket, a törvényes előírások betartásával. Ha a jogosult kártalanítást kapott, a természetbeni visszajuttatás ahhoz a feltételhez kötött, hogy a kapott kártalanítást jelentő összeget, az inflációs ráta alapján időszerűsítve, visszafizeti.

(2) Amennyiben a kisajátított épületeket teljesen vagy csak részben lebontották, de azokat a munkálatokat, amelyekért a kisajátítás történt, nem végezték el, a szabadon maradt területet a fennmaradó épülettel együtt visszajuttatják, és a lebontott épületekért értékarányos jóvátételi intézkedéseket foganatosítanak. Ha a jogosult személy kártalanítást kapott, a visszajuttatásnak az az előfeltétele, hogy visszafizeti a kapott kártalanítás és a lebontott épület értéke közötti, az inflációs ráta alapján időszerűsített különbözetet.

(3) Ha a kisajátított épületeket egészében lebontották, és azok a munkálatok, amelyekért a kisajátítást elrendelték a területet részlegesen foglalták el, az igényjogosult személy a szabadon maradt területet természetben szerezheti vissza, az új épületek által elfoglalt területért és azokért, amelyek ezek rendes használatához szükségesek a kártalanítás más jóvátételi intézkedés elrendelésén keresztül történik, értékarányosan.

(4) Ha azok a munkálatok, amelyekért a kisajátítást elrendelték az erre szánt területet egészében funkcionálisan elfoglalják, a jóvátétel értékarányosan történik az ingatlan egészéért.

(5) A lebontás érdekében kisajátított épületek értékét a kisajátítás idején hatályos jogszabályok alapján állapítják meg, és az inflációs ráta alapján időszerűsítik.

(6) A lebontás céljából kisajátított ingatlanokhoz tartozó területek értékét azoknak a jogszabályoknak az alapján határozzák meg, amelyek ennek a törvénynek a hatályba lépésekor voltak érvényben.

(7) A 2., 3. és 4. bekezdésben szereplő esetekben az értékarányos jóvátételi intézkedéseket úgy hozzák meg, hogy a területért, illetve az épületért kapott kártalanítás időszerűsített értékét kivonják annak a kisajátított ingatlanrésznek – terület és épület – megfelelő értékből, amelyet természetben nem lehet visszajuttatni, az 5. és 6. bekezdésben megállapítottak szerint.

(8) A 2., 3. és 4. bekezdésben előírt esetekben az értékarányos kártalanítás olyan értékjegyek juttatását jelenti, amelyeket kizárólag a magánosítási folyamatban lehet felhasználni, vagy olyan kereskedelmi társasági részvények kiosztását, amelyeket a tőkepiacon forgalmaznak, a jogosult személy ekkénti választása szerint.

(9) A 2., 3. és 4. bekezdésben előírt esetekben, azoknál az ingatlanoknál, amelyek kizárólag csak lakáson kívüli egyéb rendeltetésűek voltak, az értékarányos jóvátélteli intézkedéseket a 9. szakasz 2. bekezdésében foglaltak szerint hozzák meg.

Végrehajtási utasítás:

11.1. A kisajátított ingatlanok szóhasználattal a törvényalkotó a törvény hatálya alá kívánta vonni a hivatkozási időszakban eszközölt valamennyi kisajátítást, függetlenül ezek (érvényes vagy érvénytelen) jogcímétől. Ezeknek a sajátos rendelkezéseknek az alkalmazhatóságánál pedig azt kell bizonyítani, hogy az elvétel általános kisajátítást elrendelő jogszabály vagy egyedi alapján történt (nincs annak jelentősége, hogy ez csak épületekre vagy csak területekre vonatkozott), mert ez a kártalanítás nagyságának leszűkítését jelentette. Ilyen esetekben a jogosult személy köteles megjelölni, vagy esetenként letenni a megkeresés keretében azt a jogszabályt vagy közigazgatási végzést, amelynek nyomán vagy amely alapján a kisajátítást eszközölték.

11.2. A kisajátított ingatlanokat (a le nem bontott épületeket és a területet) és amelyek szabadok (amelyek nem kaptak olyan rendeltetést, amelyért kisajátították ezeket, vagy amelyeket törvényesen nem idegenítettek el) az igényjogosult személynek természetben vissza lehet adni. A megkeresés megoldására felhatalmazott egységnek teljeskörű hatásköre van elbírálni, a helység szükségleteinek figyelembe vételével (a városrendezési terv végrehajtása, közhasznú beruházások elvégzése) azt, hogy természetbeni visszajuttatást vagy más jóvátételi módozatot választ. A megoldást a helységek fejlesztésének biztosítása indokolja. Az a szóhasználat, hogy kapott kártalanítás az ingatlantulajdonos javára kiszámított és általa ténylegesen felvett kártalanításra vonatkozik. Amennyiben a kártalanítást nem vette át és bizonyítékok vannak erre nézve, a természetbeni visszajuttatásnak vagy a többi jóvátételi intézkedésnek nem előfeltétele a kártalanítás visszafizetése.

11.3. Abban az esetben, amikor a jogosult személy azt állítja, hogy a kisajátított ingatlanért nem fizettek kártalanítást és amikor a birtokló egység ennek kifizetését bizonyítani nem tudja, az igényjogosult személytől olyan hiteles nyilatkozatot kérnek, amelyben ő, saját felelősségére nyilatkozza azt, hogy az ingatlanért nem kapott kártalanítást és azt is, hogy azt visszafizeti, amennyiben utólag - miután a törvény biztosította jogokból részesedett - bebizonyosodik, hogy mégis kártalanításban részesült.

11.4. A visszafizetendő kártalanítást az előző szakaszban foglaltak szerint, az inflációs ráta figyelembevételével számítják ki.

Példa: Abban az esetben, amikor a kisajátított ingatlanért 40 000 lejt fizettek ki, és ha az átvétel idején a hivatalos lej/USA-dollár árfolyam 1 USA-dollár/10 lej volt, ez 4000 USA-dollárt eredményez. Ezt az összeget beszorozzák a megkeresés évében hatályos lej/dollár árfolyammal (hozzávetőlegesen 34 000 lej/1 USA-dollár a 2003. évben), a következőket eredményezve: 4000x34000=136 000 000 lej, amennyit annak a jogosult személynek kell visszafizetnie, hogy számára a megkeresett ingatlan természetbeni visszaadását elrendelhessék.

11.5. A törvény 11. szakaszának 3. bekezdésében foglalt előírás arra a helyzetre utal, amikor a kisajátított épületeket egészében lebontották, és azok az új létesítmények, amelyek céljából a kisajátítás történt a területet részlegesen foglalják el. Ebben az esetben a jogosult személy a szabadon maradt területet természetben kaphatja vissza, és a lebontott épületekért és az új létesítmények által elfoglalt területért (az épületek megfelelő használatáért szükséges területért) értékarányos kártalanításra jogosult. Ebben az esetben is a birtokos egység illetékes a természetbeni visszajuttatás lehetőségét mérlegelni. (lévén a használt kifejezés: megszerezheti.)

Abban az esetben, amikor kártalanítást kaptak, ezt időszerűsíteni kell, és ezt le kell vonni a törvény 11. szakasza 7. bekezdésében foglaltak szerint számított jóvátételi összegekből.

11.6. A 11. szakasz 4. bekezdésében szereplő esetben a törvény azt írja elő, hogy amennyiben a kisajátított területet teljes egészében elfoglalták azokkal a létesítményekkel, amelyek létrehozása céljából a kisajátítást elrendelték, az egész ingatlanért jóvátételi intézkedéseket kell hozni.

11.7. A törvény 11. szakaszának 5. és 6. bekezdésében foglalt előírások a kisajátított épületek és területek értékének meghatározásával foglalkoznak. Ezeket az értékeket a törvény 10. szakaszában előírtak szerint kell megállapítani, az abban szereplő eljárás szerint.

12. A törvény 12. szakasza:

(1) Az érvényes jogcím alapján elvett, az állam, a szövetkezeti szervezetek vagy bármely más jogi személy által birtokolt ingatlanok esetében, amelyekért a jogosult személy kártalanítást kapott, a visszajuttatás előfeltétele az, hogy a kapott kártalanítást az inflációs ráta szerint időszerűsített összegben vissza kell fizetni.

(2) Az 1. bekezdésben előírt helyzetben lévő igényjogosult személy, akinek a kapott kártalanítás az ingatlan tényleges értékét el nem érve nem felelt meg, a kapott és az inflációs ráta szerint időszerűsített kártalanítás és az ingatlan megfelelő értéke közötti különbözetre, megfelelő értékarányos jóvátételre jogosult.

(3) Az épületek megfelelő értékét a 11. szakasz 5. bekezdésében, a területekét pedig a 11. szakasz 6. bekezdésében foglaltak szerint állapítják meg.

(4) A 2. bekezdésben előírt helyzetekben az értékarányos jóvátételi intézkedéseket kizárólag a magánosítási folyamatban felhasználható értékjegyek vagy olyan kereskedelmi társasági részvények juttatásán keresztül lehet foganatosítani, amelyeket a tőkepiacon forgalmaznak, mindezt az igényjogosult személy választása szerint.

Végrehajtási utasítás:

12.1. A törvény 12 szakaszában található előírás azokat az eljárási szabályokat rögzíti, amelyeket a megkeresés megoldásával felruházott egység akkor követ, amikor úgy találja, hogy az ingatlant érvényes jogcím nélkül vették el. A természetbeni visszaadás alternatívájaként az megkeresés megoldásánál a kapott kártalanítás kiegészítését lehet választani, éspedig a kapott és időszerűsített, valamint az ingatlan időszerűsített értéke közötti különbözetet. Az így kiszámított összeg fedezésére részvényeket vagy névreszóló értékjegyeket lehet adni.

Példák:

1. egy ingatlant úgy minősítenek, hogy az érvényes jogcím alapján szerepel egy közintézmény vagyontárgyai között: ezért az ingatlanért a jogvesztő tulajdonos kártérítés címén 50 000 lejt kapott, amely a kifizetéskor 5 000 dollárt jelentett (az 1 USA- dollár/10 lej árfolyamon). Ahhoz, hogy a természetbeni visszajuttatást el lehessen rendelni, az igényjogosult személynek időszerűsítve vissza kell fizetnie 170 000 000 lejt (5000 USA-dollár x 34 000 lejjel a 2003. év lej/USA- dollár árfolyamon)

2. egy érvényes jogcíműnek minősített elvett ingatlanért, amely egy szövetkezeti szervezet vagyonába tartozik 80 000 lej értékű kártalanítást fizettek, azaz 8000 USA-dollárt (1 dollár/10 lej, az átvételkori árfolyamon), és a természetbeni visszajuttatásra jogosult személynek nem lévén pénze a kapott kártalanítás visszafizetésére (272 000 000 lej, vagyis 8000 USA-dollár x 34 000 lej a lej/dollár árfolyamon) az értékkülönbözetet választja, mely esetben a következőképpen kell eljárni: a belső felértékelő bizottságnak meg kell határoznia az ingatlan jelenlegi értékét, ami 700 000 000 lej, amiből le kell vonni 272 000 000 lejt. A különbözet, vagyis a 428 000 000 lej (700 000 000 – 272 000 000) a jogosult személlyel folytatott tárgyalás tárgyát képezi. Abban az esetben, amikor az igényjogosult személy a belső értékelés eredményét nem fogadja el, jogában áll szakvéleményt készíttetni, saját költségére.

12.2. A 12. szakasz nem vonatkozik azokra az ingatlanokra, amelyeket kisajátítás alapján vettek el, mert azt a törvény önkényes elvételnek minősíti, függetlenül a jogcím érvényétől, következésképpen ezek jogi helyzetét a törvény 11. szakasza szabályozza.

13. A törvény 13. szakasza:

(1) A jelen törvényben szereplő közigazgatási eljárásban vagy bírósági határozat alapján visszajuttatott ingatlanoknál azokat a lakbérleti szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyeket az 1999. évi, a bérlők védelméről és a lakásrendeltetésű felületek lakbérének megállapításáról szóló 40. sürgősségi kormányrendelet előír.

(2) A diplomáciai kirendeltségek, a konzuli hivatalok, a Romániába akkreditált nemzetközi szervezetek képviseletei és ezek külföldi személyzete által elfoglalt és természetben visszajuttatott ingatlanokra vonatkozó lakbérleti szerződések jogszerint egy 5 éves időszakra meghosszabbítottak, a szerződés többi klauzulájának újratárgyalása mellett.

Végrehajtási utasítás:

13.1. Különleges jelentőségű a törvényalkotó összhangteremtése a bérlők védelméről és a lakásrendeltetésű felületek lakbérének megállapításáról szóló 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelettel, amelyet a 2001. évi 241. törvénnyel, módosításokkal és kiegészítésekkel hagytak jóvá. A törvénynek a 13., 14. és 15. szakaszában foglalt rendelkezései, bár kiegészülnek az említett sürgősségi kormányrendelet előírásaival, magukban alkalmazhatók a törvény alapján a természetben visszaadott ingatlanok esetében. Figyelembe véve ezt a vetületet, úgy kell tekinteni, hogy az az 5 éves határidő, amelyre a törvény 15. szakasza utal, a megkeresésben szereplő ingatlanra vonatkozó új jogi helyzet születésétől indul be. Így, ha egy ingatlant a közigazgatási eljárásban természetben juttatnak vissza, és erre vonatkozóan lakbérleti szerződés létezik, a tulajdonos vagy fenntartja ezt a lakbérleti szerződést (az előző bérbeadó helyébe lépve), vagy új lakbérleti szerződést köt az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet előírta eljárás végigvitele után, mely esetben az 5 év a természetbeni visszajuttatáást elrendelő végzés kibocsátásától kezdődik.

13.2. A megkeresések megoldásával megbízott egységek, amelyek olyan ingatlan visszajuttatásában döntenek, amelyeket lakbérleti szerződés terhel, a természetbeni visszaadást kimondó végzésükbe/rendelkezésükbe feltételként kötelesek belefoglalni a bérlők javára szóló törvényes kötelezettségek betartását. Ennek a kötelezettségnek a be nem tartása az illető egység vezetőjének fegyelmi, polgárjogi vagy anyagi felelősségrevonását eredményezi.

14. A törvény 14. szakasza:

(1) Amennyiben a 13. szakasz 1. bekezdésében szereplő ingatlan koncessziós, vagyonbérleti, társulási vagy lízingműveleti szerződés tárgya, az igényjogosult személynek lehetősége van a természetbeni visszajuttatást vagy más értékarányos jóvátételi formát választani.

(2) Ha az 1. bekezdésben szereplő szerződésfajták esetében az igényjogosult személy a természetbeni visszajuttatást választja, az állam vagy más birtokló jogi személy jogaiba lép, amennyiben ezeket a szerződéseket a törvény szerint kötötték meg.

Végrehajtási utasítás:

Az a behelyettesítés, amelyre a 14. szakasz 2. bekezdése utal jogszerint áll elő, ennek ellenére a természetbeni visszajuttatást kimondó végzésben/rendelkezésben kifejezetten fel kell tüntetni azokat a polgárjogi és kereskedelmi szerződéseket, amelyek a visszaadott ingatlanra vonatkoznak.

E követelmény figyelmen kívül hagyása az illető egység vezetőjének fegyelmi, polgárjogi és anyagi felelősségét vonja maga után, esettől függően.

15. A törvény 15. szakasza:

(1) Az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet 6. szakaszában szereplő lakbérleti szerződéseket 5 évre kötik meg. Abban az esetben, amikor a bérlőnek más megfelelő lakást bocsátanak a rendelkezésére, az elfoglalt lakást azonnal köteles felszabadítania.

(2) Az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet 9. és 10. szakaszában előírt új lakbérleti szerződés megkötésének elmaradása - ha ezt a tulajdonos kérte lakbér körül felmerült nézeteltérés vagy az a követelése idézte elő, hogy ugyanennek a kormányrendeletnek a 32. szakasza 1. bekezdésében említett személyek lakóterületét leszűkítse - a lakbérleti szerződés jogszerinti meghosszabítását eredményezi az újabb szerződés megkötéséig.

(3) A természetben visszaadott ingatlanokat bérlő fizikai személyeknek, valamint azoknak, akik az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet 26. szakasza 1. bekezdésében előírt lakásokat bérlik és akiknek az egy családtagra eső havi nettó jövedelme a nemzetgazdaságban érvényben lévő havi átlag nettójövedelem és annak kétszerese között található, a lakbérük felső határa a család havi nettó jövedelme 25 százalékát nem haladhatja meg. Az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet 31. szakasza 2. bekezdésében és a 33. szakaszában foglaltakat megfelelőképpen alkalmazzák. Abban az esetben, amikor az így kiszámított lakbér kisebb az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet 26-30. szakasza alapján kiszámítottnál, a tulajdonos mentesül az épület- és telekadó, valamint a bérjövedelmi-adó*) fizetése alól, és az azokból a kötelezettségekből fakadó felelősségek sem terhelik, amelyek a vonatkozó lakbérleti szerződésből ráhárulnak.

(4) A fogyatékos személyek, a mártír- hősök emlékének megőrzéséért alkotott, utódaiknak, a sebesülteknek és az 1989 decemberi forradalom győzelméért harcolóknak jogokat biztosító az 1990. évi 42. törvény kedvezményezettjei, a háborús veteránoknak, háborús rokkantaknak és a hadiözvegyeknek jogokat biztosító 1994. évi 44. törvényben szereplő személyek, valamint az 1945. március 6. után hatalomra került diktatúra politikai üldözötteinek, a külföldre deportáltaknak és a hadifoglyoknak egyes jogokat biztosító 1990. évi 118. törvényrendelet kedvezményezettjei az 1999. évi 40. sürgősségi kormányrendelet I. fejezetében előírt kötelező lakáscsere lebonyolításakor a nekik felajánlott lakásnak hasonló használati feltételekkel kell rendelkezniük, mint amelyeket az előzően birtokolt lakások nyújtottak.

(5) Azok a bérlők, akiknek a lakbérleti szerződését az 1999. évi 40 sürgősségi kormányrendelet 14. szakasza 2. bekezdése a) és b) pontjában foglalt okok miatt nem újították meg, az újraközölt 1996. évi 114. lakástörvény és az 1998. évi, az Országos Lakásügynökség megalakítására vonatkozó 152. törvény előírta kedvezményekre elsőbbséget élveznek.

Végrehajtási utasítások:

Megfelelő lakás alatt az a lakóegység értendő, amely ugyanazon helységében található, mint a visszaadott ingatlan, vagy a bérlő beleegyezésével más helységben, és a bérlő valamennyi családtagja számára legkevesebb a törvény előírta lakófelületet biztosítja, beleértve azoknak a személyeknek is, akik a lakbérleti szerződés címzettjének lakásában laktak a megkeresés letételekor.

----------------

*) A 2001. évi 10. törvény 15. szakasza 3. bekezdésében előírt bérjövedelmi adómentességet a jövedelemadóra vonatkozó - a Románia Hivatalos Közlönye I. részének 2001. augusztus 3-i 435. számában megjelent - 2001. évi 7. kormányrendelet 85. szakasza kifejezetten hatályon kívül helyezte.

16. A törvény 16.**) szakasza

(1) Az oktatási, egészségügyi, szociális- művelődési célú költségvetési egységek, bejegyzett politikai pártok székhelyeként, diplomáciai kirendeltségek, konzuli hivatalok, Romániába akkreditált kormányközi nemzetközi szervezetek kirendeltségei, valamint ezeknek diplomata rangú személyzete által elfoglalt, közcélú tevékenység folytatásához szükséges ingatlanokért a volt tulajdonosoknak értékarányos jóvátétel jár, ennek a törvénynek a feltételei szerint.

(2) A szakminisztériumok, valamint a többi érdekelt közintézmény javaslata nyomán a Kormány határozatban állapítja meg azokat az ingatlanokat, amelyeket természetben nem juttatnak vissza és amelyekért értékarányos jóvátételi intézkedéseket rendelnek el az 1. bekezdés szerint.

(3) Ha az ingatlan az eredeti, törvényesen meghatározott célra szükségtelenné válik, azok a volt tulajdonosok, akik a megkeresés nyomán értékarányos jóvátételre voltak jogosultak az 1. bekezdésben előírt esetekben, a jövőben a természetbeni visszajuttatást választhatják. Ezekben az esetekben a jóvátétel haszonélvezői kötelesek visszaszolgáltatni a jóvátételként kapott összegeket, javakat vagy szolgáltatásokat, az inflációs ráta alapján időszerűsítve azoket.

(4) A 2. bekezdésben meghatározott eljárás szerint kijelölt javak az érintettségi időszak alatt közérdekűek, köztulajdonban levők és a törvényben előírt helyzetűek.

Végrehajtási utasítás:

A 16. szakaszban előírt rendeltetés- megőrzésre tett javaslat megalapozásánál a következő aspektusokat kell figyelembe venni:

- a vonatkozó tevékenység átköltöztetésének kivitelezhetetlenségét olyan ingatlanba, amelyet az egység törvényesen birtokol;

- a közhasznú vagy szociális tevékenység megfelelő végzése alapvetően az ingatlan helyéhez kötött;

- a természetbeni visszajuttatás jelentős számú személyzet elbocsátásához vezetne, ami a tevékenység jó körülmények közötti végzését érintené.

---------------

**) A 2001. évi 10. törvénynek a 2002. évi 184. sürgősségi kormányrendelettel módosított és kiegészített szövege nyomán.

17. A törvény 17. szakasza:

(1) Az államnak és a közintézménynek, az ingatlant lakbérleti szerződés alapján elfoglaló oktatási vagy szociális- művelődési egységeknek ezekre elővásárlási joguk van.

(2) Ezzel a jogukkal, jogvesztés terhe mellett, az eladási szándékot közlő hivatalos értesítés átvételétől számított 90 napos határidőn belül élhetnek.

(3) A hivatalos értesítést a bírósági végrehajtón keresztül küldik el, a törvény szerint.

(4) Azok az adásvételi szerződések, amelyeket az elővásárlási jog megsértésével kötöttek, semmisek.

18. A törvény 18. szakasza:

Az értékarányos jóvátételi intézkedéseket a következő esetekben rendelik el:

a) az igényjogosult személy, az ingatlan- és aktívatulajdonos jogi személy társult tagja volt ezek önkényes elvétele pillanatában, kivéve azt az esetet, amikor az igényjogosult személy egyszemélyes társult tag volt, vagy az igényjogosult társult személyek ugyanannak a családnak voltak a tagjai;

b) az ingatlan jelen törvény hatályba lépésekor már nem volt meg, kivéve azokat az ingatlanokat, amelyek természeti csapás nyomán semmisültek meg;

c) az ingatlant átalakították úgy, hogy az új ingatlanná vált az átvetthez viszonyítva, amennyiben a felek másképpen nem egyeztek meg;

d) az ingatlant a volt bérlő javára elidegenítették az 1995. évi, az állami tulajdonba vett egyes lakásrendeltetésű ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 112. törvény előírásainak a betartásával.

Végrehajtási utasítás:

18.1. A törvény 18. szakasza a) pontjában foglalt természetbeni ingatlan-visszajuttatási tilalom az államosított kereskedelmi társaságok törzstőke-részeseire vonatkozik (döntésként azért indokolt, mert a társult tagok és a részvényesek a társasággal szemben csak követelési jogot tudhattak magukénak, és ebből kifolyólag a társasági javakkal az összefüggés-keresés lehetetlen).

18.2. A 18. szakasz b) pontjának szövege azokra az állam által elvett épületekre utal, amelyek ennek a törvénynek a hatályba lépésekor már nem voltak meg (nyilvánvalóan ez nem érvényes a területekre, amelyek megvannak). Azok az épületek, amelyek természeti katasztrófa nyomán megsemmisültek a jóvátételnek nem tárgyai.

18.3. Az átvett ingatlanhoz képest új ingatlan alatt azt az épületet kell érteni, amely a bekövetkezett átalakítások nyomán a következő jellegzetességeket viseli magán:

- az eredeti formájához képest épületrészekkel vagy más, építőanyagokból készült formákkal egészült ki/bővült, és amelyek az eredeti beépített felületnek több mint a felét alkotják (emeletek vagy/és vízszintesen elhelyezett új épületszárnyak);

- a módosító munkálatokkal egy sajátos rendeltetésű tevékenység végzésére szolgáló épület jött létre (például beépített páncélszekrényes bankszékházzá; kórházzá vagy szanatóriummá alakították át; sajátos orvosi felszerelésekkel földalatti katonai rendeltetésű munkálatokat végeztek, vagy olyanokat, amelyeket nemzetvédelmi célból és hasonlókból hoztak létre).

18.4. Nem minősül új ingatlannak az elvett épülethez képest az, amelynek beosztását módosították – lakófelületből irodákat és megfordítva alakítottak ki -, amelyeken funkcionalitását növelő munkálatokat végeztek (gázbekötés, távfűtési munkálatok, megerősítő és más kurrens karbantartási munkálatok, egyebek).

18.5. A törvény 18. szakasza d) pontjában foglalt előírás az utólag módosított 1995. évi 112. törvény előírásai alapján elidegenített ingatlanok (lakrészek) jogi helyzetének tartósítását szolgálja, mely esetben a természetbeni visszajuttatás már nem lehetséges.

19. A törvény 19. szakasza:

(1) Azok a személyek, akik az 1995. évi 112. törvény feltételei között kártalanítást kaptak, csak a természetbeni visszajuttatást kérhetik, a kapott kártalanítás visszafizetésésnek kötelezettsége mellett, az inflációs ráta szerint időszerűsítve, amennyiben az ingatlant a jelen törvény hatályba lépéséig nem adták el.

(2) Amennyiben az igényjogosult személy a kártalanítást választotta, és az ingatlant az 1995. évi 112. törvény előírásainak betartásával jelen törvény hatályba lépéséig eladták, az igényjogosultnak értékarányos kártalanítás jár, az egész ingatlan megfelelő értékéért, a területre és az épületre. Ha az igényjogosult kártalanítást kapott, a bevételezett, az inflációs ráta szerint időszerűsített kártalanítás összege és az ingatlan megfelelő értéke közötti különbözetre jogosult, amelyet olyan névre szóló értékjegyekkel fedeznek, amelyeket kizárólag a magánosítási eljárásban lehet felhasználni, vagy olyan kereskedelmi társasági részvényekkel, amelyeket a tőkepiacon forgalmaznak, az igényjogosult fizikai vagy jogi személy választása szerint. Ha az igényjogosultnak az 1995. évi 112. törvény alapján kártalanítást ítéltek meg, amelyet ő nem vételezett be, az így megállapított értékben pénzbeni kártalanítást kap, az ingatlan valós értékéig kiszámított különbözetre pedig kizárólag a magánosítási folyamatban felhasználható, névre szóló értékjegyeket vagy kereskedelmi társasági olyan részvényeket, amelyeket a tőkepiacon forgalmaznak, választása szerint.

(3) Ha az 1995. évi 112. törvény alapján a kártalanítást még nem állapították meg, a jóvátételt a 2. bekezdésben foglaltak szerint számítják és fizetik ki.

(4) Azok az igényjogosult személyek, akik az 1995. évi 112. törvény alapján kérelmet nem fogalmaztak meg, valamint azok, akiknek kérelmét elutasították, vagy ezeket jelen törvény hatályba lépéséig nem oldották meg, jelen törvény feltételei szerint, kérelembenyújtásra jogosultak.

Végrehajtási utasítások:

19.1. Ha az ingatlant (lakrészt, lakóegységet), amely a megkeresés tárgya volt, az utólag módosított az 1995. évi 112. törvény alapján nem idegenítették el, így tehát ez szabad, vagy bérlők foglalják el, az az igényjogosult személy, aki ezért kártalanítást kapott a fenti törvény alapján, az ingatlan természetbeni visszajuttatását vagy az el nem adott lakrészek vagy lakóegységek visszaadását választhatja, amennyiben a kapott kártalanítást, az inflációs ráta alapján időszerűsített összegben visszafizeti.

Az időszerűsítést annak az inflációs rátának a figyelembevételével végzik, amelyet az országos statisztikai egység közölt, a vonatkozó időszakra, (figyelembe kell venni a kártalanítás tényleges bevételezésének évét és a visszafizetés évét). Az így kiszámított összeget a kincstári hivatalnál kell befizetni a közpénzügyi miniszter rendeletével*, az ott nyitott folyószámlára, ahogyan ezt a 2002. évi 184. sürgősségi kormányrendelet II. címe, az I. szakasz 3. bekezdésében előírja.

19.2. Amennyiben a megkeresésben szereplő ingatlant (lakrészt, lakóegységet) 2001. február 14-ig törvényesen elidegenítették, az igényjogosult személy csak a törvény szerint egyéniesített jóvátételre tarthat igényt a vissza nem adott területre és épületre, a következő megkülönböztetésekkel:

- ha az igényjogosult személyek az utólag módosított az 1995. évi 112. törvény alapján járó kártalanítást vételezték be, ők a kapott kártalanítás időszerűsített, az inflációs ráta alapján kiszámított összege és a vissza nem adott ingatlan (terület, és a vissza nem adott épületrész) megfelelő (mai) értéke különbözetére jogosultak. A jóvátétel a személy választása szerint, csak a következők juttatásán keresztül történhet:

a) névreszóló olyan értékjegyeken keresztül, amelyeket kizárólag csak a magánosítási folyamatban lehet felhasználni;

b) olyan kereskedelmi társasági részvényeken keresztül, amelyeket a tőkepiacon forgalmaznak;

- ha az igényjogosult személy javára az utólag módosított 1995. évi 112. törvény alapján kártalanítást ítéltek meg, de ezt ő nem vételezte be ténylegesen, az így megállapított értéket pénzbeni kártalanítással egyenlítik ki, és az ingatlan megfelelő (jelenlegi) értékéig a különbözetre csak névreszóló értékjegyet vagy részvényeket adnak, a jogosult választása szerint;

- Amikor az utólag módosított 1995. évi 112. törvény szerinti kártalanítást a megkeresés letétele napjáig nem állapították meg (ez az az időpont, ami objektíven elárulja azt, hogy a tulajdonos ennek a törvénynek előírásaiból részesülni kíván), az ingatlan értékét ennek piaci értéke alapján határozzák meg, a megkeresés megoldása napján (ez lévén a megfelelő érték kifejezésnek a jelentése).

19.3. A 19. szakasz 4. bekezdésében található előírásnak az az értelme, hogy az illető személyek részesüljenek az új törvény alapján megadott kedvezményekből, azok tehát, akik különböző okokból kifolyólag az utólag módosított 1995. évi 112. törvény alapján nem fogalmaztak meg kérelmeket. Ezeket a megkereséseket a jóhiszemű birtokszerző bérlő jogainak tiszteletben tartása mellett oldják meg. Ha az igényjogosult személy (aki a megkeresést megfogalmazta) bírósági keresetében az elidegenítő jogügylet érvénytelenítését vagy semmissége kimondását kérte és erről a birtokló egységet értesítette, a törvény 47. szakasz 2. bekezdésében foglaltak szerint eljárva, a közigazgatási eljárást fel kell függeszteni.

19.4. Lehetséges esetek és ajánlott megoldások:

Ha az ingatlan több lakóegységet (lakrészt) ölel fel, amelyek közül egyet a módosított 1995. évi 112. törvény alapján a tulajdonosnak visszaadtak, a többiekért pedig kártalanítást fizettek, majd a volt tulajdonos ezekre az utóbbiakra vonatkozóan természetbeni visszajuttatási kérelmet fogalmazott meg - azokra a lakóegységekre tehát, amelyeket a törvény alapján nem idegenítettek el -, ezek természetbeni visszaszolgáltatása azután történhet, miután az ezekért kapott kártalanítást visszafizeti. Példa: egy hat lakrészes ingatlannál, amelyek egyforma értékűek, egyet természetben visszaadtak, kettőt a bérlőknek eladtak, hármat bérlők foglalnak el (tehát ezek természetben visszaadhatók). Az öt lakrészért a volt tulajdonos 1996-ban 500 000 000 lejt kapott. A tulajdonos e törvény keretében a három el nem adott ingatlant természetben kéri vissza. Ahhoz hogy e visszajuttatásból részesülhessen, a megkeresést letevő tulajdonosnak a három lakrészért kapott kártalanítást vissza kell fizetnie, az azokért kapottat, amelyek az új törvény alapján természetben visszaigényelhetők, azaz 300 000 000 lejt, amelyet az 1996 – 2002 közötti időszakra időszerűsíteni kell az inflációs ráta alapján (ez hozzávetőlegesen 600 000 000 lejt tesz ki).

Ahhoz hogy a 19. szakasz 2. bekezdésének második tételét alkalmazni lehessen, a kártalanításnak azt az összegét, amely a három természetben visszaadott lakrészre vonatkozó kártalanítás visszafizetése után fennmaradt, az inflációs ráta alapján időszerűsíteni kell (ez 400 000 000 lejt tesz ki) és ezt az ingatlan jelenlegi valós értékéből le kell tartani (a valós érték különben a módosított 1995. évi 112. törvény alapján eladott két ingatlan piaci értéke, a területet is beleértve, azaz körülbelül 1 000 000 000 lej), az így kiszámított összeg (600 000 000 lej) fejében pedig a törvényben kifejezetten előírt jóvátételi intézkedéseket kell foganatosítani, azaz:

a) névre szóló értékjegyeket; vagy

b) a tőkepiacon forgalmazott kereskedelmi társasági részvényeket kell kiosztani, a jogosult választása szerint.

19.5. Amikor az a személy, akit a természetben visszaadható ingatlanért (azért, amelyet bérlők foglalnak el) kártalanítás- visszafizetési kötelezettség terhel, de aki egy más ingatlanért pénzbeni kártalanítási követelést tud magáénak, a kölcsönösen fennálló követelésre vonatkozóan, kiegyenlítést igényelhet a kisebb összeg erejéig. Ebben az esetben a módosított 2002. évi 184. sürgősségi kormányrendelet II. címének III. szakaszában foglaltak szerint előzetesen ki kell kérnie a 2001. évi 10. törvény egységes alkalmazásának nyomon követéséért létrehozott Hatóság véleményét. Az igényjogosult ehhez a Hatósághoz fordul vélemény-kikérő kérelmével, amelyhez csatolja a kölcsönös követeléseket bizonyító iratait. A Hatóság kiállította megengedő véleménye a fizetési kötelezettséget és az adósság mértékét igazolja. Ezt a törvény alkalmazásában részt vevő valamennyi egységgel szemben fel lehet hozni. Az ingatlan kifejezés alatt a lakóegységet is értjük.

----------------------

*) A 2003. évi 198. közpénzügyminiszteri rendeletet a 2003. február 26-i 122. Hivatalos Közlönyben tették közzé.

20. A törvény 20. szakasza:

(1) Az önkényesen elvett azon ingatlanokat – területeket és épületeket, függetlenül rendeltetésüktől - amelyeket jelen törvény hatályba lépésekor egyedáruság, országos társaság/társulat, olyan kereskedelmi társaság, melynél az állam vagy központi vagy helyi közigazgatási hatóság a részvényes vagy a többségi társult tag, szövetkezeti szervezet vagy bármilyen más jogi személy birtokolja, az igényjogosult személynek természetben szolgáltatják vissza, a birtokló egység vezető szerve által kibocsátott, indokolt végzéssel, vagy esetenként, rendelkezéssel.

(2) Az 1. bekezdés előírásait alkalmazzák akkor is, amikor az állam vagy a központi vagy a helyi közhatóság vagy szövetkezeti szervezet részvényese vagy kisebbségi társult tagja az ingatlant birtokló egységnek, ha a részvények vagy a birtokolt törzstőke értéke nagyobb vagy egyenlő a természetben visszakért ingatlan megfelelő értékénél/vel.

(3) A polgármesteri hivatalok esetében az igényjogosult személy javára a természetbeni visszajuttatást vagy az értékarányos kártalanítást a polgármester, illetve Bukarest municípium főpolgármestere indokolt végzésével rendelik el.

(4) Az 1. és 2. bekezdés alóli kivitelként, a szövetkezeti szervezet birtokolta javaknál, az igényjogosult személy az egyéb értékarányos jóvátételi módozatok közül a más javakkal vagy szolgáltatásokkal történő kompenzálást vagy a pénzbeni kártalanítást is választhatja.

Végrehajtási utasítás:

20.1. A 20. szakasz 1. bekezdésében található előírásnak sokféle jogi jelentése van, éspedig:

- a jelen törvény előírta úton történő ingatlan-visszajuttatással kivonják a rendelkezésre álló helyzetűség alól ezeket azokban a más törvényes eljárásokban, amelyek ezen ingatlanoknak más személyek javára történő elidegenítését céloznák, tehát nem azok javára, akiket ezek a törvény alapján megilletnének, következésképpen ezekkel kapcsolatban nem alkalmazzák az 1995. évi 64. és az 1998. évi, utólagosan módosított 213. törvény előírásait.

- a rendelkezésre nem állás helyzete 2001. február 14-én következett be, akkor is, ha a megkeresést később fogalmazták meg;

- a természetbeni szolgáltatás kötelező, ha a birtokos egyedáruság, országos társaság vagy társulat, olyan kereskedelmi társaság, amelyben az állam vagy a központi vagy helyi közigazgatási hatóság többségi részvényes (Rt.) vagy társult tag (Kft.), vagy a szövetkezeti szervezet vagy bármilyen más jogi személy (a bármilyen más jogi személy kifejezés a közjogi egységeket is jelenti – minisztériumok, prefektúrák, Állami Vagyon Ügynökség meg egyebek);

- a teljesen magánosított kereskedelmi társaságok vagy azok, amelyeket magánkezdeményezés alapján létesítettek, és amelyek a privatizálás vagy létesítésük után ilyen javakat szereztek, nem kötelesek a természetbeni visszajuttatásra, ha a megszerzéskor jóhiszeműek voltak.

20.2. A természetbeni visszaszolgáltatásra minden esetben a birtokos egység vezetősége kibocsátotta indokolt végzés/rendelkezés alapján kerül sor. A végzés/rendelkezés a végzés megalapozásában figyelembe vett, részletesen felsorolt indokokat tartalmazza (beleértve a törvény 2. szakaszában történő besorolást, az átvétel minősítését, a jogcím meglétét vagy ennek hiányát).

20.3. Vezető szervek alatt értjük:

a) az egyedáruságoknál – az igazgatótanácsot vagy az ügyvezető igazgatót, amennyiben ilyen értelmű különleges hatáskört kapott;

b) azoknál a kereskedelmi társaságoknál, amelyeknél az állam vagy a központi vagy helyi közigazgatási hatóság többségi részvényes (Rt.) vagy társult tag (Kft.) - a részvényesek közgyűlése, az igazgatótanács vagy az ügyintéző, esettől függően, amennyiben e tekintetben különleges hatáskört kaptak;

c) a szövetkezeti szervezeteknél – a tagok közgyűlése vagy az ügyintéző, ilyen értelmű különleges felhatalmazás birtokában;

d) a többi közintézménynél – a választott vagy kinevezett vezető, aki az intézeti vagyonnal kapcsolatban rendelkezhet.

20.4. Egy alsóbb szintű vezetőszerv kibocsátotta indokolt végzést/rendelkezést a birtokló egység keretében levő más vezető szerv visszavonhatja a birtokos egységnek sajátos jogi helyzetétől fakadó teljeskörű határkör elve alapján (a kereskedelmi társaságok esetében az 1990. évi, később módosított és kiegészített 31. törvény és ezek jóváhagyott alapszabálya szerint, az egyedáruságnál – az 1990. évi, az állami vállalatok egyedáruságokká és kereskedelmi társaságokká történő átalakítását kimondó 15. törvény alapján, ennek utólagos módosításaival és jóváhagyott alapszabály alapján, és így tovább).

20.5. Abban az esetben, amikor a visszajuttató egység polgármesteri hivatal, a törvény alapján felhatalmazott vezető szerv a polgármester, illetve Bukarest municípium főpolgármestere. A törvényalkotó eme kifejezett pontosításából következik, hogy nincs szükség a helyi tanács előzetes vagy utólagos visszajuttató határozatára (vagy a főtanács határozatára), s a törvény alkalmazásával kapcsolatos felelősség egészében a polgármesteré. Ennek ellenére, a rendelkezési aktusok átláthatóságának biztosításáért ajánlott, hogy a visszajuttató végzéseket, tájékoztatási céllal a helyi tanácsnak bemutassák.

20.6. A polgármester kibocsátotta indokolt végzéseket/rendelkezéseket a prefektus a közigazgatási bíráskodási eljárás keretében csak akkor támadhatja meg, ha a törvény súlyos megsértését észleli (például, ha egy olyan ingatlant adnak vissza, amelynek tulajdonjogát nem bizonyították, vagy ha az örökösi minőség nem bizonyított). Jelezzük, hogy mindkét intézmény, a polgármesteré és a prefektusé a visszajuttatási eljárásban szerepet kapott és ebből következően a prefektus részéről eszközölt törvényességi felügyeletnek csak azokra az esetekre kell szorítkoznia, amikor a visszajuttatást törvénytelenül mondták ki.

20.7. A természetbeni visszajuttatás kötelezettsége akkor is fennáll, amikor az állam vagy a közintézmény kisebbségi tőkerészesedése a megkeresésben szereplő ingatlan értékét fedezi. Ebben az esetben a hivatkozási elem az ingatlannak az az értéke, amellyel ez bejegyezve szerepel a birtokos egység vagyon- nyilvántartásában a törvény hatályba lépésének idején. A természetbeni visszajuttatás törvényes kötelezettsége elsőbbséget élvez a megkeresett egység más választási lehetőségével szemben. A visszajuttató végzés/rendelkezés kibocsátása után a kereskedelmi társaság, vezető szervein keresztül tőkecsökkentést hajt végre, a később módosított és kiegészített, újraközölt 1990. évi 31. törvény 69. szakasza alapján.

20.8. A törvény 20. szakasza 4. bekezdésébe bekerült a természetbeni visszajuttatás elve alóli kivétel, éspedig az az eset, amikor a birtokos egység szövetkezeti szervezet. Ebben a törvény által kifejezetten előírt esetben a választás joga kizárólag az igényjogosult személyé, aki kérhet:

a) más javakkal és szolgáltatásokkal történő kompenzálást;

b) a pénzbeni kártalanítást.

Amikor az igényjogosult személy a két lehetőség közül választ, a szövetkezeti szervezet köteles a belső felértékelő bizottság készítette kártalanítás- felmérés, és esetenként, a jogosult által készített szakvélemény alapján vele a jóvátételi intézkedésekről egyeztetni, amelyeket saját alapjaiból fedez majd.

21. A törvény 21. szakasza:

(1) Az igényjogosult személy jelen törvény hatályba lépését követő 6* hónapon belül írásban értesíti a birtokos jogi személyt arról, hogy az ingatlan természetbeni visszaigénylést kéri. Abban az esetben, amikor több ingatlant kérnek, mindenik ingatlanra vonatkozóan megkeresést kell letenni.

(2) A megkeresésnek a megkeresett személy megnevezését és címét, az igényjogosult személy azonosítási adatait és a visszaigényelt ingatlanra vonatkozó adatokat, valamint ennek becsült értékét kell tartalmaznia.

(3) A megkeresést az ingatlan helye vagy a birtokos jogi személy székhelye szerinti bíróság mellett tevékenykedő bírósági végrehajtón keresztül kell elküldeni. A bírósági végrehajtó iktatja a megkeresést és a megkeresett személlyel ettől számított 7 napon belül közli.

(4) A beiktatott megkeresés bármilyen hatóság, jogi vagy fizikai személlyel szemben az első bekezdésben előírt határidő betartását igazolja, még abban az esetben is, ha ezt nem az ingatlant birtokló egységgel közölték.

(5) A megkeresések elküldésére előírt 6 hónapos határidő be nem tartása a természetbeni vagy értékarányos jóvátételre vonatkozó azon jog elvesztését vonja maga után, hogy ezeket bírósági úton kérjék.

Végrehajtási utasítás:

Tekintettel arra, hogy a megkeresések letételének szakasza lezárult, azok a 2001. évi 614. kormányhatározattal jóváhagyott végrehajtási utasításban előírtak maradnak hatályban, amelyeket e jogszabály IV. fejezetében, ajánló normák formájában megfogalmazott.

Kiegészítésképpen a következő pontosítások az irányadóak:

a) abban az esetben, amikor a mregekeresést bírósági végrehajtón keresztül a területi illetékesség megsértésével küldték el, úgy kell tekinteni, hogy a megkeresést mégis törvényesen küldték el (a jogérvényesítés elve elsőbbséget élvez az eljárási szabályok betartásával szemben);

b) úgyszintén, ha a megkeresést ugyanabban a helységben található több ingatlanért fogalmazták meg, úgy kell tekinteni, hogy mindenikre vonatkozóan letették azt, s ezeket szét kell választani.

--------------

*) A határidőt a 2001. évi 109. sürgősségi kormányrendelettel 3 hónappal, a 2001. évi 145. sürgősségi kormányrendelettel újabb 3 hónappal meghosszabbították.

22. A törvény 22. szakasza:

A tulajdonjogra vonatkozó bizonyítékokat, és az örökösök esetében azokat, amelyek e minőségüket igazolják, a megkereséshez csatolva kell letenni, ezzel egyidőben vagy legkésőbb 18 hónapon* belül, e törvény hatályba lépésétől számítva.

Végrehajtási utasítás:

22.1. Bizonyító iratok alatt a következők értendők:

a) bármilyen tulajdonjog-átruházó okirat, amely a fizikai vagy jogi személy tulajdonát igazolja (adásvételi szerződés, egyezmény, ajándékozás, telekkönyvi kivonat, magánokirat és más hasonló irat);

b) olyan jogi okmány, amely az örökösi minőséget igazolja (örökösi bizonyítvány, végrendelet, a rokonsági fokot vagy a tulajdonjog címzettjétől való leszármazást igazoló anyakönyvi bizonylatok).

c) bármilyen olyan jogi irat (okmány vagy állítás, amely az elvétel önkényességét minősítheti, a törvény 2. szakasza 1. bekezdése szerint; a 11. szakaszban előírt kisajátítási esetben elegendő a kisajátítási irat megjelölése és, esetleg az akkor felvett jegyzőkönyvnek vagy a kisajátítási beleegyezésnek a bemutatása;

d) bármilyen jogi irat, amely a jogosult vagy felmenője/végrendelkezője tulajdonának birtoklását bizonyítja az önkényes elvétel idején (telekkönyvi kivonat, régi adókivonati lap, az átvételkor felvett jegyzőkönyv, bármilyen, hatóságoktól származó, abban a periódusban készült irat, amely közvetlen vagy közvetett módon azt igazolja, hogy a vagyontárgy az illetőé volt, faluhelyen a mezőgazdasági könyv/lajstrom kivonata);

e) abban az esetben, ha az épületet lebontották, bármilyen irat, amely az épületet leírja/körülírja;

f) bírósági vagy ezen kívüli szakértői vélemény, amelyekre az igényjogosult kérelme megalapozásánál hivatkozni kíván;

g) bármilyen egyéb irat, amelyet az igényjogosult kérelme megalapozásánál fel kíván mutatni;

h) a jogosultnak olyan közjegyző előtti nyilatkozatai, amelyeket az saját felelősségére tett, és amelyeket a birtokló egység vagy a megkeresés megoldására felruházott egység kérelmére készíttetett, ezek végzése megalapozásához.

22.2. A tulajdonjogra és az örökösi minőségre vonatkozóan csak az iratok hiteles másolatait fogadják el.

22.3. Abban az esetben, ha a tulajdonjogra és az örökösi minőségre vonatkozó bizonyítékokat a megkereséshez csatolták, ennek letételekor, és ezek csak fotókópiák voltak, a kérelembenyújtóktól az eredeti iratokat vagy ezek másolatát be kell kérni azért, hogy összevetésük után ezeket a megkeresés megoldására felhatalmazott egység alkalmazottai ellenjegyezhessék.

22.4. Különleges esetekben olyan, élő személy adta közjegyzői nyilatkozatokat is be lehet kérni, amelyek a megkeresett ingatlanra vonatkozó bizonyos helyzetet igazolnak, és amelyek a végzés megalapozásához hozzájárulnak.

-----------------

*) A határidőt a 2001. évi 109. sürgősségi kormányrendelettel 3 hónappal, a 2001. évi 145. sürgősségi kormányrendelettel újabb 3 hónappal, a 2002. évi 184. számúval 1 hónappal és a 2003. évi 10. számú sürgősségi kormányrendelettel újabb 2 hónappal meghosszabbították.

23. A törvény 23. szakasza:

(1) A megkeresés beiktatásától, vagy esetenként a 22. szakasz szerint a bizonyító iratoknak a letételétől számított 60 napon belül a birtokló egység köteles a természetbeni visszajuttatási kérelemről véleményt nyilvánítani indokolt végzés, vagy esetenként rendelkezés kibocsátásával.

(2) Az igényjogosult személynek jogában áll a birtokló egység vezetőszervei előtt természetbeni visszajuttatási kérelmének fenntartására. Ebben az esetben őt időben és írásban hívják meg (a szövegben az „invitata" helyett a nyilvánvalóan téves „inaintata" kifejezés található. A 2001. évi 10. törvény eredeti szövegében az „invitata" kifejezés található, tehát a fordításban azt használjuk – a ford. megj.) a birtokló egység vezetőszervének munkálataira.

(3) A végzést, vagy esetenként az indokolt rendelkezést elfogadásától számított legtöbb tíz napon belül az igényjogosult személlyel közölni kell.

(4) A végzés, vagy esetenként a rendelkezés, amely az ingatlant természetben juttatja vissza, az igényjogosult személynek az ingatlan feletti tulajdonjogát bizonyítja, közokirati bizonyító erejű és birtokbahelyezéshez végrehajtható végzésnek számít az ingatlannyilvántartási formaságok elvégzése után.

(5) A végzést, estenként a rendelkezést, amelyet a 4. bekezdés ír elő, attól számított 3 év alatt kell végrehajtani, hogy az igényjogosult személy átvette azt.

(6) Az 1-5 bekezdés előírásait a polgármestereknek a 20. szakasz 3. bekezdésében foglaltak szerint kibocsátott végzéseinél is alkalmazzák.

Végrehajtási utasítás:

23.1. Azt a 60 napos határidőt, amelyet a birtokló egység számára a megkeresés megoldásáért előírtak vagy a megkeresés letételétől, vagy a bizonyító iratok benyújtásától számítják.

Amikor az igényjogosult a megkereséssel egyidőben minden olyan bizonyítékát letette, amellyel visszaigénylési kérelmét alátámasztani kívánja, a 60 napos határidő a megkeresés letételekor indul be/attól kell számítani. Amikor a megkereséssel együtt a bizonyítékokat nem tették le, a határidőt az ezek letételétől kell számítani.

Abban az esetben, amikor az igényjogosult személy a birtokában levő valamennyi bizonyítékot letette, és közölte azt, hogy más bizonyítékot nem birtokol, a birtokló egység köteles csak ezeknek alapján határozni 60 napos határidőn belül.

A fenti kötelezettség teljesítésére előírt határidőt a jogosult személy kifejezett vagy hallgatólagos beleegyezésével meg lehet hosszabbítani akkor, amikor a birtokló egység a már letett bizonyítékok alapján úgy értékeli, hogy a dokumentáció a végzés megalapozásához elégtelen, mindezt akkor, ha ebbéli szándékáról a másik felet a 60 napos határidőn belül írásban értesítette. Ahhoz, hogy ezzel a határidő- meghosszabbítással élhessen, a birtokló egységnek a jogosult személlyel írásban közölnie kell, hogy a megalapozott visszajuttató végzés kibocsátásához a kért bizonyítékok letétele elengedhetetlen. A kért iratok letétele vagy annak közlése, hogy az igényjogosult személynek ilyen bizonyítékai nincsenek, azt jelenti, hogy az igényjogosult elfogadta a határidő meghosszabbodását (ebben az esetben a határidőt a kért iratok letételétől, vagy esetenként a válasz megküldésétől számítják).

23.2. Abban az esetben, amikor a birtokló egység válasza után az igényjogosult személy passzív marad (nem küld választ), ezt a passzív magatartását hallgatólagos beleegyezésként lehet értelmezni.

Hallgatólagos határidő-meghosszabbodási elfogadást lehet elérni a törvény 23. szakaszának 2. bekezdésében előírt eljárás során is (amikor a kérelem megtárgyalására az igényjogosultat is meghívják), amikor az akkor készült jegyzőkönyvbe befoglalják a bizonyítási anyag kiegészítésének szükségességét (a jegyzőkönyvet a meghívott személy is aláírja). Abban az esetben viszont, amikor az igényjogosult személy, akitől a bizonyító anyag kiegészítését kérték, kifejezetten közli vagy állítja, hogy a kért iratoknak nincs birtokában, és ezeket nem is tudja beszerezni, a 60 napos határidőt ettől az utolsó közléstől vagy attól a naptól számítják amikor a fentieket jegyzőkönyvbe foglalták. Abban az esetben, amikor az igényjogosult, bár meghívták, kérelme megtárgyalásakor nem jelent meg, a közlését írásban kell leküldenie.

23.3. A megkeresés megoldására felhatalmazott egység által kifejezetten kért iratokat, amelyeket 2003. február 14 után (jelenleg 2003. június 14. után – a ford. megj.) tesznek le, ezek (a megkeresett egység által) csak akkor vehetők figyelembe, ha a megkeresés megoldásához nélkülözhetetlenek, és ha a megkeresést kiállított végzéssel még nem oldották meg.

23.4. A törvény 23. szakaszának 4. és 5. bekezdése a természetbeni visszajuttató végzés jogérvénye vonatkozásában ennek összetettségét bizonyítja:

- közokirati formában kiállított irattal ér fel;

- az ingatlannyilvántartás elvégzéséhez szükséges jogi okmánynak számít (ezért szükség van arra, hogy a visszajuttató végzés/rendelkezés tartalmazza az új tulajdonos, a visszaadott ingatlan azonosító adatait, benne a beépített felületet, a hozzátartozó terület nagyságával és a szomszédok szerinti azonosítást);

- végrehajtó okirat értékű/érvényű, az ingatlannyilvántartási formaságok elvégzése után.

23.5. Abban az esetben, amikor a kért és a visszaadott terület között különbség van, mert törvényes rendeltetésre köztulajdonban bizonyos területrészt visszatartottak (védőzóna kialakításáért, magasfeszültségű vezetékekhez az eljutás biztosításáért, ugyanezt a távvezetékekhez és ezekhez hasonló helyzetekben), a visszajuttató végzésekben/rendelkezésekben ezeket a törvényes vélelmeket fel kell tüntetni és mellékelni kell a visszajuttatott terület rajzát.

23.6. A természetbeni visszajuttatást kimondó, jóváhagyó végzés más ingatlannal történő értékarányos kompenzálást is magában foglalhat, amelynek a törvény 23. szakasza 4. és 5. bekezdésében előírt (jogi) helyzetűnek kell lennie.

23.7. A természetbeni visszajuttatási jóváhagyó végzés hatósági államigazgatási aktus, amely a visszajuttatást bizonyítja, és amely - az ingatlannyilvántartási formalitások elvégzése után - a tulajdonjogot igazoló címként „megszilárdulva", az általános jog szabályait követi (a Polgári Törvénykönyv szerint tulajdonosi címet biztosít, ilyen aktussá válik).

23.8. Az ingatlannyilvánítási formalitások eszközlése után, amelyeket az új tulajdonos végeztet el, a természetbeni visszajuttatást kimondó jóváhagyó végzést a kiállító egység már nem vonhatja vissza.

24. A törvény 24. szakasza:

(1) Amikor a természetbeni visszajuttatást nem hagyják jóvá, vagy ha az nem lehetséges, az ingatlan birtokosa köteles indokolt végzésben, vagy esetenként rendelkezésben a 23. szakasz 1. bekezdésében előírt határidőben az igényjogosult személynek más értékarányos jóvátételt ajánlani, az ingatlan megfelelő értékének figyelembe vételével.

(2) A lakásrendeltetésű ingatlanoknál, amikor a természetbeni visszajuttatás nem lehetséges, az értékarányos kártalanítás pénzbeni kártalanítás formáját öltheti. Az igényjogosult személy a többi értékarányos jóvátételi módozat közül is választhat, az ingatlan megfelelő értékéig.

(3) Az ajánlat vételétől számított 60 napon belül az igényjogosult személy írásban köteles válaszolni arra, hogy az ajánlatot elfogadja vagy elutasítja.

(4) Ha az elfogadott ajánlat ingatlanra vonatkozik, a 23. szakasz 4. bekezdésében foglaltak alkalmazandók.

(5) Ha az elfogadott ajánlat ingóságokra vagy szolgáltatásokra vonatkozik, eset szerint az általános jog vonatkozó előírásait alkalmazzák.

(6) Ha az elfogadott ajánlat kizárólag a magánosítási folyamatban felhasználható névreszóló értékjegyek, vagy esetenként részvények juttatását jelenti, az igényjogosult személy a IV. fejezetben előírt eljárást követi.

(7) Amikor az ajánlatot a 3. bekezdésben foglaltak szerint elutasítják, az igényjogosult személy az 1. bekezdésben előírt végzést a bíróságok előtt megtámadhatja, ennek közlésétől számított 30 napon belül.

(8) Ennek megoldására annak a törvényszéknek a polgári szekciója illetékes, amelynek körzetében a birtokló egység székhelye találhazó. A törvényszék határozata ellen a törvényben előírt jogorvoslattal lehet élni.

Végrehajtási utasítás:

24.1. A törvény 24. szakasza 1. bekezdésében foglaltak alapján, annak a birtokló egységnek, amelynek helyzetében az ingatlant lehetetlen természetben visszaadni - vagy ezt nem hagyták jóvá, vagy ennek lehtetlensége okán, vagy azért, mert ezt a törvény tiltja (a 9. szakasz 2. bekezdésében, a 10. szakaszban, a 11. szakasz 9. bekezdésében, a 16., 18., és 27. szakaszban foglalt esetekben -, az a kötelezettsége, hogy indokolt végzésben/rendelkezésben az igényjogosult személynek más értékarányos jóvátélteli módozatot ajánljon, az ingatlan megfelelő/valós értékéig. Az indokolt végzést/rendelkezést a bizonyítékok letételétől számított 60 napon belül ki kell bocsátani. A megkeresés helyes megoldásánál és a törvény előírta tenni/kiállítani kötelezettség teljesítésének értékelésénél jelen végrehajtási utasítás 22. pontjában előírtakra is figyelemmel kell lenni. (az akta kiállítására).

24.2. Az értékarányos jóvátételre vonatkozó ajánlatot az igényjogosult személlyel közölni kell, miután a letett bizonyítékokból kitűnik az az érték, amelyre ő jogosult. Abban az esetben, amikor az igényjogosult nem tett le olyan bizonyítékot, amelyből az értékarányos kártalanítás hozzávetőleges értékét/nagyságát fel lehetne becsülni, a birtokló egység olyan ajánlatot tesz az értékarányos jóvátételre, amely az ingatlan felbecsült értékén alapul (ezt a belső bizottság ad-hoc állapítja meg). Az a személy, aki a felajánlott, így meghatározott értékkel nincs megelégedve, a végzést a törvény 24. szakasza 7. bekezdésében foglaltak szerint, az előírt határidőben megtámadhatja.

24.3. A 24. szakasz 1. bekezdése alapján kibocsátott végzésnek/rendelkezésnek, a kérelmező és az ingatlan azonosító adatai mellett azokat a törvénykörülményeket/indokokat és jogi megfontolásokat is tartalmaznia kell, amelyek miatt a természetbeni visszajuttatás lehetetlen volt, és bele kell foglalni a jogosult személynek tett ajánlatot.

25. A törvény 25. szakasza:

(1) A 23. szakasz előírásait abban az estben is alkalmazzák, amikor a megkeresett jogi személy a kért vagyontárgyak közül csak egyeseket birtokol. Ebben az esetben a birtokló jogi személy csak az általa birtokolt ingatlanrészre vonatkozóan állít ki indokolt visszajuttató végzést.

(2) A megkeresett jogi személy a kért ingatlan többi részére vonatkozóan az igényjogosult személynek megküldi a birtokos jogi vagy fizikai személy összes adatát. Ugyanakkor közléséhez csatolja a tulajdonjogot átruházó iratok másolatát, vagy esetenként a kezelési jogot átruházó iratot. Amikor ezeket az adatokat nem ismeri, a megkeresett jogi személy erről az igényjogosultat értesíti.

(3) A 2. bekezdésben előírt közlést, vagy esetenként a mellékelt iratokat az igényjogosult személynek ajánlott levélben, tértivevény ellenében kell megtenni/megküldeni.

(4) Ebben az esetben a 21. szakasz 1. bekezdésében előírt 6 hónapos határidőt a 3. bekezdésben szereplő közlés átvételétől számítják.

(5) A 2., 3. és 4. bekezdés előírásait megfelelőképpen alkalmazzák abban az esetben is, amikor a megkeresett egység a kért ingatlant részlegesen sem birtokolja, de az igényjogosult személlyel közli a birtokló egység azonosító adatait.

(6) A 24. szakasz előírásait megfelelőképpen alkalmazzák.

Végrehajtási utasítás:

A törvény 25. szakaszának 4. bekezdésében szereplő 6 hónapos határidő 12 hónapot jelent (azért, mert a hivatalos értesítések letételére vonatkozó határidőt két egymást követő sürgősségi kormányrendelettel meghosszabbították). Abban az esetben, amikor a kért ingatlan többi részét fizikai személy birtokolja, a megkeresést, amelyre a 25. szakasz 4. bekezdése utal, annak a jogi személynek kell megküldeni, amelyik az ingatlant birtokolta és azt fizikai személynek elidegenítette.

26. A törvény 26. szakasza:

(1) Abban az esetben, amikor az igényjogosult személy a kért ingatlant birtokló személyt nem ismeri, a megkeresést az ingatlan fekvése szerinti polgármesteri hivatalnak, illetve Bukarest municípium Főpolgármesteri Hivatalának küldik meg. A 6 (12) hónapos, a 21. szakasz 1. bekezdésében előírt határidőt esetenként jelen törvény hatályba lépésétől vagy a 25. szakasz 3. bekezdésében szereplő közlés átvételétől számítják.

(2) A megkeresett polgármesteri hivatal a megkereséstől számított 30 napon belül köteles a birtokló egységet azonosítani és az igényjogosultnak ennek azonosító adatait megküldeni.

(3) Abban az esetben, amikor a birtokló egységet nem azonosították, az igényjogosult személy az államot, a Közpénzügyi Minisztériumon keresztül perbe hívhatja, az 1. bekezdésben szereplő határidő leteltétől számított 90 napon belül, ha a polgármesteri hivatal részéről a közlés nem érkezik meg, vagy ennek közlésétől számítva a természetbeni visszajuttatást, esetenként más olyan értékarányos jóvátételt kérve, amelyeket jelen törvény előír.

27. A törvény 27. szakasza:

(1) Az érvényes jogcím alapján elvett ingatlanokért, amelyeket a törvényesen magánosított kereskedelmi társaságok vagyonként tartanak nyílván, az igényjogosult személynek értékarányos kártalanítás jár más javakkal, szolgáltatásokkal, olyan részvényekkel, amelyet a tőkepiacon forgalmaznak vagy olyan névreszóló értékpapírokkal, amelyeket kizárólag a magánosítási folyamatban lehet felhasználni, a kért vagyon megfelelő értékének arányában.

(2) Az 1. bekezdésben előírt megkeresést, amelyben a visszajuttatást igénylik, annak a közintézménynek küldik meg, amely a magánosítási eljárást levezette – a Privatizációs és Állami Üzletrészkezelő Hatóságnak (a volt Állami Vagyonalapnak), az ágazati minisztériumoknak, a helyi közigazgatási hatóságnak – az ingatlan jelenlegi vagy volt fekvése helye szerint, az ingatlan értékétől függetlenül.

(3) Az érvényes jogcímmel elvett ingatlanok esetében, amelyeket a központi vagy helyi közigazgatási hatóságok vagyonából bármilyen formában elidegenítettek, az igényjogosult személy ezek vezetőszerveihez fordul megkeresésével. Ebben az esetben az értékarányos jóvátételi intézkedések azok, amelyeket a 9. szakasz 2. bekezdése előír, az igényjogosult személy választása szerint.

(4) Az érvényes jogcímmel elvett ingatlanokért, amelyeket szövetkezeti szervezetek birto