1jul-18.htm

A 2001/10. számú "ingatlantörvény" módszertani szabályai

Az 1945. március 6. és 1989. december 22. között visszaélésszeruen elkobzott ingatlanok jogállásáról szóló 2001/10. számú törvény módszertani szabályozását tartalmazó 614. határozatot még június 27-én elfogadta a kormány, a jogszabály pedig a július 11-i 379. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg. Az érdeklôdésre és a jogszabály fontosságára való tekintettel ezt szakaszonkénti fordításban közöljük (fordította Újvári Ildikó).

1. szakasz. A 2001/10. törvény az 1945. március 6. és 1989. december 22. között visszaélésszeruen elkobzott ingatlanok jogállásáról, a következôkben törvény, jóvátételi intézkedéseket állapít meg az állam, a szövetkezeti egységek vagy bármely más jogi személy által 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen átvett ingatlanokért, valamint az 1940/139. törvény alapján átvett ingatlanokért és felszerelésekért, amennyiben mindezeket jelen pillanatig nem szolgáltatták vissza. (2) A törvény bevezeti az ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatásának elvét, azokban az esetekben pedig, amikor ez nem lehetséges, egyenértéku jóvátételt (kártérítést) ír elô, amely állhat egyéb javakból vagy szolgáltatásokból, amelyet a bírlaló ajánl fel kiegyenlítésként, a jogosult személy beleegyezésével, vagy állhat a tôzsdén jegyzett gazdasági társaságok részvényeibôl, valamint olyan értékpapírokból, amelyet kizárólag a privatizálás során használtak, továbbá pénzbeli kártérítésbôl. (3) A teljes természetbeni visszaszolgáltatás kizárja a kártérítést.

I. A visszaszolgáltatás tárgyát képezô javak
2. szakasz. A törvény 2. szakaszának értelmében, függetlenül az ingatlanok átvételi módszerétôl az állam vagy más jogi személy által, az átvételt önkényesnek (visszaélésszerunek) tekintik. Az önkényesen átvett ingatlanok keretében a törvény különbözôképpen tárgyalja azokat az eseteket, amikor az ingatlant jogcímmel vagy jogcím nélkül vette át az állam vagy más jogi személy, amint az a törvény 12., 16. szakaszának 4. bekezdése, 27. és 46. szakaszának 2. bekezdésében található.

3. szakasz. Azoknak az ingatlanoknak az esetében, amelyeket olyan politikai jellegu buncselekményekben hozott bírói határozat alapján koboztak el, amelyeket a büntetô törvények írtak elô, és amelyek a totalitárius kommunista rendszer elleni tiltakozásban nyilvánultak meg a 2. szakasz 1. bekezdésének b) pontja értelmében, a buncselekmény jellege, amelyért elítélték a jogosult személyt rendszerint az ítéletbôl derül ki. Hasonlóképpen a buncselekmény jellegét a végzéssel vagy adott esetben az 1990/118. törvényrendelet alapján kiadott ténymegállapító bírói határozattal is bizonyítani lehet. (2) A törvény 46. szakaszának 2. bekezdése értelmében ezeket az ingatlanokat minden esetben természetben szolgáltatják vissza, mivel ezek elidegenítési ügyleteire a teljes semmisség érvényes, és ezekben az esetekben nem lehet hivatkozni a jóhiszemuségre.

4. szakasz. A törvény 2. szakaszának 1. bekezdése c) pontjában feltüntetett ingatlanok esetében egy végleges és visszavonhatatlan bírói határozat létezésének feltételét a határozat véglegessé vagy visszavonhatatlanná válásának idôpontjától való mindenfajta megkülönböztetés nélkül alkalmazzák, a törvény életbe lépése elôtt vagy után.

5. szakasz. A törvény 6. szakaszának értelmezésében ingatlan alatt a beépített vagy épületek nélküli telket értik, az önkényesen történô átvétel pillanatában létezô bármilyen rendeltetéssel, valamint azokat az ingó javakat is, amelyek más épületbe (építménybe) való beépítéssel váltak ingatlanná, továbbá a beépítetlen, de jóváhagyott közérdeku beruházás által érintett telkeket, amennyiben nem kezdték el ezek építését. A jóvátételi intézkedésekbe beszámítják az állam vagy más jogi személy által az ingatlannal együtt átvett felszereléseket és berendezéseket, kivéve, ha ezeket kicserélték, megsemmisítették.

II. A jóvátételi intézkedésre jogosult személyek
6. szakasz. Természetbeni vagy egyenértéku jóvátételi intézkedésre jogosultak a törvény értelmében: a) az ingatlan önkényes átvételének idôpontjában tulajdonos magányszemélyek; b) azok a magánszemélyek, akik részvényesei voltak annak a jogi személynek, amely az ingatlan és egyéb aktívák tulajdonosa volt az átvételkor; c) az átvett ingatlanok jogi személy tulajdonosai, amennyiben a törvény életbe lépéséig folytatták, vagy 1945. március 6. és 1989. december 22. között megszakították, illetve betiltották tevékenységüket, de 1989. december 22. után újra tevékenykedtek, és bírói határozatban megállapították, hogy ugyanarról a betiltott vagy megszüntetett jogi személyrôl van szó; d) azok a politikai pártok, amelyek tevékenységét betiltották vagy megszakították az elôbb is említett idôszakban, majd a törvény alapján újrakezdték muködésüket; e) a jogosult magánszemélyek örökösei.

7. szakasz. Nem jogosultak a törvény 5. és 8. szakaszának alapján jóvátételre: a) azok a személyek, akik kártérítést kaptak a Románia által aláírt nemzetközi, a függôben levô pénzügyi problémák rendezésérôl szóló egyezmények értelmében, amelyeket a törvény melléklete felsorol; a felsorolás nem végleges, a jegyzéket ki lehet még egészíteni bármilyen hasonló jellegu és Románia által aláírt nemzetközi egyezménnyel, amiként az a törvény mellékletének m) pontjából kiderül; b) a volt tulajdonosok és örököseik olyan telkek után, amelyek jogi rendszerét az 1991/18., 1997/169. és 2000/1. földtörvény szabályozza; c) volt tulajdonos vallási felekezetek vagy a nemzeti kisebbségek közösségei azokért az állam vagy más jogi személyek által átvett ingatlanokért, amelyek jogi rendszerét külön jogszabályokban szabályozzák majd.

III. A természetbeni visszaszolgáltatás vagy kártérítés
8. szakasz. A törvény értelmében az önkényesen átvett ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatása abban az állapotban történik, amelyben a visszaigénylés pillanatában található, és tehermentesen.

9. szakasz. A törvény 16. és 18. szakaszai értelmében azok az esetek, amikor kártérítést állapítanak meg, mivel a természetbeni visszaszolgáltatás lehetetlen, a következôk: a) a jóvátételre jogosult személy az átvételkor tulajdonos jogi személynél részvényes volt. Természetbeni visszaszolgáltatásra jogosultak ellenben az egyedüli részvényesek vagy egyazon család társult részvényesei; b) az ingatlan már nem létezik a törvény hatályba lépésekor. Kivételt képeznek a természeti katasztrófában megsemmisült ingatlanok, ebben az esetben egyenértéku kártérítés sem adható; c) az ingatlant oly mértékben módosították, hogy az átvetthez képest új ingatlanná vált, ha a felek nem állapodtak meg másként. Az átalakításnak lényegesnek kell lennie, az új ingatlannak szerkezetileg különböznie kell a régitôl. A felek azonban megegyezhetnek bizonyos visszaszolgáltatásban, akár a természetiben is, pénzkiegészítés ellenében is; d) az ingatlant az 1995/112. törvény tiszteletben tartásával elidegenítették a bérlônek; e) a jogcímmel átvett ingatlanok, amelyeket oktatási, egészségügyi intézmények, szociális-kulturális létesítmények, közintézmények, törvényesen bejegyzett politikai pártok székhelyei, diplomáciai testületek, konzulátusok, a Romániában akkreditált nemzetközi szervezetek képviseletei vagy ezek diplomáciai rangú személyzete foglal el, és amelyek szükségesek a közérdeku, társadalmi-kulturális vagy közösségi tevékenység folytatásához. (2) Azok a minisztériumok és közintézmények, amelyek a 16. szakaszban felsorolt ingatlant bírlalnak, kötelesek összeírni és elküldeni a kormánynak ezeknek az ingatlanoknak a jegyzékét, hogy határozatban állapítsák meg a természetben vissza nem szolgáltatott ingatlanokat, amelyekért kártérítést adnak. (3) A jegyzéknek csak a jogcímmel átvett ingatlanokat kell tartalmaznia, és külön feltüntetik azokat, amelyeknek az átvételkor lakás rendeltetésük volt, hogy megállapíthassák a kártérítésre feljogosító ingatlanokat. Az egyéb rendeltetésu ingatlanokért a törvény 9. szakaszának 2. bekezdésében megállapított jóvátételt ítélik meg. (4) A 16. szakasz elôírásai alá esô és a helyi vagy megyei tanácsok vagy az ezeknek alárendelt intézmények által bírlalt ingatlanok jegyzékét a megyei tanácselnök gondoskodása révén állítják össze, és a közigazgatási minisztériumhoz továbbítják, a megyei elnök és prefektus aláírásával, a kormány általi jóváhagyás végett.

10. szakasz. A 9. szakasz 2. bekezdése és a 24. szakasz 2 bekezdése értelmében pénzbeli kártérítést a lakás rendeltetésu ingatlanokért csak a pontosan szabályozott esetekben adhatnak, és csupán a jogosultság bizonyítása után, a következôképpen: a) az önkényesen átvett lakás rendeltetésu és teljesen vagy részben lebontott ingatlanok, a közérdekbôl történt kisajátítás kivételével; ebbe a kategóriába tartozik minden államosított, vagy adminisztratív és erôszakos kilakoltatással átvett lakás rendeltetésu ingatlan; b) azok a jogcímmel átvett lakás rendeltetésu ingatlanok, amelyeket az oktatási, egészségügyi intézmények, társadalmi-kulturális létesítmények (a fentebb felsorolt többi intézmények) székhelyeiként használnak, és amelyek a tevékenységük folytatásához szükségesek; a volt tulajdonosoknak bármelyik egyenértéku kártérítést megítélhetik, a pénzbeli kártérítést is beleértve; c) az állam tulajdonába jogcímmel átvett és 1989. december 22-én még állami vagy más jogi személy tulajdonában lévô és a 112. törvény alapján a bérlônek eladott lakások. A kártérítésnél itt a következôk esetek adódhatnak: — kiszámították és a volt tulajdonos át is vette a kártérítést; — kiszámították, de a volt tulajdonos nem vette át a kártérítést; — nem számoltak kártérítést; — a volt tulajdonos nem nyújtott be visszaigénylést a 112-es törvény alapján, és az új törvény értelmében fordul a bírlaló intézményekhez. Ezekben az esetekben a pénzbeli kártérítést a 112-es törvény alapján számolt értékben adják, az új törvény szerinti különbséget részvényekkel vagy értékpapírokkal fedezik.

IV. A visszaszolgáltatási eljárás
11. szakasz. A felszólítások benyújtására elôírt 6 hónapos határidô túllépése maga után vonja a bírósági úton történô kártérítés kérési jogának elvesztését. (2) A 46. és 48. szakaszok alapján elindított eljárás esetében, amelyben az állam vagy más jogi személy által átvett ingatlanok elidegenítési ügyleteinek semmisségét kérik, a visszaszolgáltatási eljárást felfüggesztik arra az idôre, ameddig végleges bírói határozatot hoznak.

12. szakasz. A visszaszolgáltatási eljárás elindításáért a jogosult személynek felszólítást kell küldenie a törvény életbe lépésétôl számított 6 hónapon belül az ingatlant bírlaló jogi személynek. A felszólításnak tartalmaznia kell a jogosult és a felszólított személy azonossági adatait, a visszaigényelt ingatlan pontos címét és megnevezését, ennek hozzávetôleges értékét. (2) A bírósági végrehajtó ezt az iktatástól számított 7 napon belül küldi el. Az iktatott felszólítás az érvényes bizonyíték bárki elôtt, még ha máshoz címezték is. (3) Mivel május 10-étôl a bírósági végrehajtók magánirodákban tevékenykednek, a felszólítást az ingatlan után területileg illetékes bíróság bármelyik végrehajtójánál megejthetik. (4) Amikor az ingatlant lebontották vagy ismeretlen ennek bírlalója, a felszólítást a területileg illetékes polgármesteri hivatalhoz küldik. Amikor privatizált vagy magánosítás alatt álló vállalatról van szó, a privatizálást végrehajtó intézményhez küldik a felszólítást, a helyi közigazgatás birtokából való elidegenítés esetén pedig az illetô helyi közigazgatáshoz kell fordulni. (5) A szövetkezeti egységek által átvett ingatlanokért a felszólítást a jelenleg vagy valamikor bírlaló egységhez címezik.

13. szakasz. Általában a felszólításhoz csatolják a tulajdonjogot bizonyító iratokat is, az örökösök meg részvényesek ezt a minôségüket is igazolják. Amennyiben ezek a felszólítás iktatásakor hiányoznak, késôbb is letehetik ôket, a törvény hatályba lépését követô 18 hónapon belül.

14. szakasz. A pénzbeli kártérítést tartalmazó visszaigénylést az ingatlan szerint területileg illetékes prefektúrához kell letenni. (2) Szintén a prefektúra összesíti a bírlaló intézmények által javasolt kártérítési eseteket is.

15. szakasz. A felszólítás vagy igazoló iratok benyújtása utáni 60 napon belül a felszólított intézménynek válaszolnia kell, feltüntetve a javasolt megoldást.

16. szakasz. A kártérítés minél igazságosabb megítéléséért prefektúrai szinten és a prefektus határozatával bizottságot hoznak létre, képzett és a törvényt ismerô személyekbôl. A bizottság elnöke a prefektus vagy alprefektus lesz, és a bizottság a következô feladatokkal rendelkezik: a) átveszi a végrehajtó által elküldött felszólításokat; b) ellenôrzi az iratokat és mindegyik esetet külön dossziéba teszi; c) beidézi a jogosultat vagy más személyt az esetek tisztázásáért és az ingatlan felértékeléséért; d) jegyzôkönyvet készít a felértékelésrôl; e) a pénzügyminisztériumhoz továbbítja a készített összesítéseket.

17. szakasz. Amikor nem tudnak megállapítani olyan értéket, amellyel a felek is egyetértsenek, a jogosult kérésére az ingatlant szakember értékeli fel.