2008. május 13., kedd

Riport

Moldovai doktornő a mocsi kórház igazgatója

A falu áldozatvállalásra is kész az orvos megtartása érdekében

BARAZSULY EMIL

A mocsi kórház sok betegnek az életet jelentheti
Sokan meglepődnek, amikor arról hallanak, Mocson kórház működik, hiszen nem szokványos, hogy egy faluban – még ha az nagyközség is – ilyen jellegű egészségügyi ellátás létezzen. A mocsi kórház ráadásul azért sem mindennapos, mert a 19. század második felében, a 20. század elején élt neves kolozsvári építész, Pákei Lajos munkáját dicséri. Az utóbbi két évtizedben kemény problémákkal szembesült az intézmény, ezek közül az egyik legsúlyosabb a szakemberhiány, amely miatt két évvel ezelőtt a bezárás veszélye fenyegette. Ettől végül Mustea Adriana fiatal orvosnő mentette meg a helybelieket, aki hirdetés útján jelentkezett a kórházigazgatói állásra. A községháza mindenben támogatja, rövidesen építik a doktornő házát a faluban.
 

A tény, hogy az elmúlt évtizedek nehézségei ellenére a környék nyolc községének mintegy 22 ezer lakosát ellátó kórház nem szűnt meg, ékesen bizonyítja, hogy valóban szükség van rá. Bár a nagyvárosi viszonyokhoz képest hiányosabb felszerelése miatt, aki teheti, inkább Szamosújvárra, Aranyosgyéresre, vagy még inkább Kolozsvárra viszi a beteget, de sok esetben akár életet menthet a mocsi kórház. A legközelebbi hasonló intézmény 40 kilométerre van Mocstól, a kritikus állapotú betegeknek ez reménytelenül hosszú út, a kezelésekre, kivizsgálásokra szoruló, többnyire nyugdíjas betegeknek pedig megfizethetetlen kiadást jelent az utazás. Amikor a kórház bezárása már-már egyértelművé vált, akkor jelentkezett a meghirdetett állásra Mustea Adriana. A kisgyermekes doktornőt nagyon megbecsülik: a községi költségvetés fedezi ingázási költségeit, és házépítésre már a telket is kiutalták, Horváth Márton alpolgármester szerint a helybeliek minden bizonnyal az építkezésben is segédkeznek.

Az igazgatón múlt a kórház bezárása
– Két évvel ezelőtt nehéz harcot folytattunk, végül is megnyertük a csatát. Ebben hathatós támogatást kaptunk Kónya-Hamar Sándor képviselőtől és Eckstein-Kovács Péter szenátor úrtól. Ha nem sikerült volna idejében orvost találni, minden bizonnyal felszámolták volna kórházunkat, a megyei egészségügyi igazgatóság ugyanis ránk bízta, hogy keressünk egy belgyógyászt, mert a régi igazgatót Kolozsvárra helyezték. Elkezdtünk orvost keresni, hirdettünk úton-útfélen. Aztán egy nap telefonált egy fiatal orvosnő, aki, bár szülési szabadságon volt, végül elvállalta a beosztást, s otthon, Kolozsváron valakire rábízta egyéves kisgyermekét reggeltől késő délutánig. Olyan orvosnőt találtunk, akire méltón büszke a falu népe, és persze mi is, akik utánajártunk, és meggyőztük: jöjjön hozzánk. Feltétlenül szükség lenne egy gyermekorvosra és röntgenes szakemberre is, hiszen évek óta kihasználatlanul áll a vadonatúj Philips masina. Telket adtunk az orvosnő családjának, hogy házat építsenek itt, s akkor biztosan nem fog elpályázni innen, még nyugdíj után sem. Ebben bízunk, és reméljük, nem csalatkozunk. Amíg ingázik, a tanács fizeti az autóbuszbérletet Kolozsvárról Mocsig. S amikor az építkezés elkezdődik, én biztos vagyok benne, hogy a lakosság támogatni fogja, hogy minél hamarabb beköltözhessenek az új otthonukba. Jönni fognak közmunkára is, mert a lakosság érdeke, hogy itt lakjon az orvos a községben.

– Hány beteget ápolnak itt?

– Amikor még petróleumlámpa fényénél operáltak a sebészorvosok, 126 ágyas kórház volt, akkor és később szakorvos működött itt, ma 35 beteget ápolnak, kezelnek, a beutaltak elégedettek a kezeléssel s az ellátással is. Egyesek azt is elmondták, hogy bizonyos szempontból jobban érzik magukat, mint egyes kolozsvári egészségügyi intézményekben. A környező nyolc község 22 ezer lakosa jogosan várná el, hogy növeljék az ágyak számát, és az orvoscsapat létszámát is feltétlenül bővíteni kellene. Talán ezt is eléri az új, fiatal igazgatónő, aki merész tervekkel érkezett ide.

Ha felépül a ház, ideköltöznek a szülők is
Mustea Adriana immár két éve dolgozik a mocsi kórházban, komolyan tervezi, családjával együtt, a kiköltözést Kolozsvárról, sőt a szüleit is idehozná Moldova Köztársaságból.

– A szüleimmel, sajnos, csak évente egyszer, a nyári szabadságon találkozom, amikor odautazunk rövid időre. Kolozsváron végeztem az orvosi és gyógyszerészeti egyetemet. Hirdetésben olvastam erről az állásról, így kerültem ide, és egyáltalán nem bántam meg. A férjem Kolozsváron dolgozik, de sokkal jobb lenne, ha itt laknánk, és ő ingázna Mocsról Kolozsvárra. Elégedettek vagyunk az itteni életfeltételekkel, és jó kapcsolatban állunk nemcsak az orvoskollégákkal – két háziorvos is dolgozik itt, a kórházban –, hanem a polgármesteri hivatallal is. Amióta itt vagyunk, nőtt a beutaltak száma, ami szerintünk azt jelenti, hogy elégedettek tevékenységünkkel a betegek. Főleg idős embereket kezelünk, 60–70 éveseket. Gyermekosztályunk is van, ahova feltétlenül szakorvosra lenne szükség. Most a kórházban átépítési munkálatok folynak, a kórtermeket korszerűsítjük.

– Megítélése szerint miért van orvoshiány Mocson?

– Azért, mert sokan vállaltak munkát nyugati országokban. Ott jobban megbecsülik az orvosokat, mint nálunk. De azt sem hallgathatom el, hogy itt lényegesen jobb, mint Moldovában.

– Igaz, hogy ide költöztetné a szüleit Moldovából?

– Valóban felmerült egy ilyen megoldás. Amennyiben felépül a házunk, ide jönnek végleg anyámék is, mert a testvérem Franciaországban letelepedett, s így szegények magukra maradtak. S nekünk is sokkal jobb lenne, vigyáznának a gyerekre, amíg én a betegeimmel foglalkozom.


Copyright c Szabadság - 2008 - All rights reserved -