Lap

Esterházy Péter:
A tárgy: az életünk

Nem lehet megkettõzni az országot, csak egy Magyarországnak van hely a Földön, kettõt akarni vagy akartatni felelõtlenség.

Van nekem egy bölcs és okos leányom - több bölcs és okos leányom van, Horatio, és akkor még nem említettem számolatlan (számos) bölcs és okos fiaimat, kiknek egy részét bölcselmem álmodni se képes, de micsodába a részletekkel! -, akivel a minap hosszan beszélgettünk; nehéz volna pontosan megmondani, mirõl, talán a generációkról. A különbségekrõl, a lehetõségekrõl, beszéltünk az ökológiáról és az EU-ról, a nyugati és a keleti tapasztalatok minemûségérõl meg a szelektált szemétgyûjtésrõl (de nem metaforikusan!), egyáltalán a világhoz való viszonyról, a felelõsségrõl, a teendõkrõl. Láttam egy gondolkodást, amelynek tárgya az élet volt, az életünk, az egyszeri életünk - és a szavait áthatotta ezen egyszeriségbõl következõ izgalom és komolyság. Lelkesek voltak a szavai, mert épp rálátott egy generációs kihívásra, egy életföladatra, amely épp azért végezhetõ és végezendõ el, mert "ti olyan bénák vagytok".

Bénaságunk egy része adottság, éppenséggel abból adódik, hogy annyi évesek vagyunk, ahányak, és ott és úgy éltünk, ahogy. De vajon minden bénaságunk szükségszerû? Szükségszerû az, hogy egyre kellemetlenebb, míszebb ez az ország? A szó köznapi értelmében kellemetlen. Majdhogynem a kormányoktól függetlenül. Mert az persze röhej, de legalábbis gyerekes, amit a jobbos napilap olvasói nap mint megerõsítve láthattak és láthatnak, hogy az elõzõ négy évben egy épülõ-szépülõ, fantasztikus jövõ elõtt álló, nagy vezetõi segítségével nagyot álmodó polgári ország, sõt nemzet voltunk, hogy aztán a választás másnapján, már rögvest reggel, a kávé után, utána lehet olvasni, egy a komcsik által, egyébként természetesen tudatosan elhülyített, bamba prolivircsaft legyünk, mely megadóan várja, mint a tulok, hogy véreskezû új-régi urai, beletapossák õt e sokat szenvedett Kárpát-medence jó talajú talajába, vezette Bircsák.

A mai politikusokat, a politikai elitet okkal lehet kritizálni (miközben tudnunk kell, emlékeztetni kell magunkat, hogy a politika mint olyan nem eleve rossz), de nem ez a fõ baj, természetesen nem is az, hogy sokan (?) aktívan politizálnak, még csak nem is az, hogy kajabálnak, bár ezt lehet nem szeretni, meg kellemetlen is (egy nagynéni följegyzéseibõl), hanem az, hogy az életünk szinte minden tere, köz- és magántere át van politizálva (amúgy a diktatúra ilyen), ami nem azért baj, merthogy valami rosszal volna átitatva, hanem valami sajátossal, és azután ennek a törvényszerûségei, reflexei érvényesülnek mindenütt. Ez a nem jó.

Alig gondolunk az elõttünk álló történelmi léptékû lehetõségekre és az ezekbõl adódó felelõsségre, feladatokra és nehézségekre (az EU semmit nem old meg helyettünk) - tekintetünket lefogja a pártok, a politikai oldalak horizont nélküli nívótlansága.

Az átpolitizáltság adta totalitás miatt rossz a kettészakadtság - mert egy kis kettészakadtság kell, mit ketté?! százzá, ezerré, én személy szerint például okvetlenül ragaszkodnék bizonyos árkokhoz. De nem lehet megkettõzni az országot, csak egy Magyarországnak van hely a Földön, kettõt akarni vagy akartatni felelõtlenség.

Egy áporodott jobb oldal áll szemben egy áporodott bal oldallal. Az átpolitizált tekintet, ha bal, azt mondja, milyen medve, nincs is ápor, ha jobb, azt mondja, ez balápor, szavazzatok ránk, és minden jó lesz, mint a nagy Mátyás idején.

De ez nem így van, az ápor az ápor (az ápor). Egy ápor van, és juszt se mondom, hogy: és eltakar. Pedig lassan eltakar. Szükségszerû ez a tehetetlenség és tehetségtelenség? A bénaság? A bizalomhiány szülte csapdahelyzet? Az átpolitizált nyelv nem tud az egész életünkrõl beszélni, mert nem tud arról gondolkodni. Az átpolitizált nyelvet csak a gyõzelem érdekli. Gyõztesekre és vesztesekre osztja a világot. De hát ki az itt, aki gõgösen azt mondhatná: én gyõztes vagyok, vagy még nagyobb gõggel: én vesztes vagyok?

És ha már karácsony: a szeretetnek nincs köze a gyõzelemhez. Azt olvasom, hogy ez egy keresztény ország. Akkor tessék (tessünk) úgy is viselkedni, horribile dictu, úgy is élni. Na ja, bagoly mondja verébnek.

Kosáry Domokos:
Sávon belül maradni

Mit kívánok? A parlamentnek kisebb létszámot és két kamarát. Nem felsõházat, az túl arisztokratikus, hanem elsõ és második kamarát, amely lehetõvé tenné, hogy a törvényhozásban ne csak pártképviselet legyen; hanem képviseltethessék magukat a nemzetiségek, az egyházak, bizonyos társadalmi intézmények és olyan köztestületek, mint például a Magyar Tudományos Akadémia. Némi hiányt érzek a magyar közjogi struktúrában: a pártok és a civil képviseletek között van egy betöltetlen sáv. Ennek betöltése lehetõvé tenné, hogy az ország dolgaiba többen szólhassanak bele. Ez a megoldás enyhíthetné a pusztán pártérdekû szembenállásokat, amelyek gyakran hatalompolitikai célokról (a hatalom megtartásáról vagy megszerzésérõl) szólnak, s nem magáról a vita tárgyáról. Most ha hideg van, vagy a Fidesz felelõs érte, vagy az MSZP. Ez nevetséges. A sokérdekû, sok szempontú második kamara sokat segíthetne az eldurvult közélet konszolidálásában, s a pártok dolga is könnyebb, ha vannak a parlamentben olyan társadalmi erõk, amelyek nem pártot képviselnek. Nem kell kapkodni, de már rég meg kellett volna csinálni.

Ha az ember a demokrácia híve, feltétlen híve a többpártrendszernek, tehát a pártoknak is. Ezért minden jót kívánok nekik is - én, aki soha semmilyen pártnak nem voltam tagja. Kívánom, hogy maradjanak mindig a demokrácia sávján belül. Ne lépjenek túl azon se a jobboldalon, se a baloldalon. Ha valóban használni akarnak. Mert a sávon kívül nincs reális politikai mozgástér, csak zûrzavar, viszály és gyûlölködés.

Országépítésre egyik sem alkalmas.

Közjogi rendszerünk újragondolására most megint itt van a jó alkalom. Hiszen nemcsak az Európai Uniónak van szüksége új alkotmányra, hanem nekünk is. Az EU-alkotmányról folyó viták az alkotmány fontosságát mutatják elsõsorban, s csak másodsorban azt, hogy a döntéshozó testületek olykor tehetetlenkednek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy nincs történelmi példa se az EU-ra mint államok szervezetére, se arra, hogy Magyarországnak hogyan kell csatlakoznia.

Az biztos, hogy a teljes szuverenitású, zárt nemzetállamok ideje lejárt. Mindazok az erõk, amelyek erre törekszenek, tévúton járnak. Szükségképpen elvész tehát a nemzeti önállóság egy része, de megmarad minden nemzeti érték, így a kultúra, a nyelv, az irodalom, a mûvészet. S csak tõlünk függ, hogy gazdagodjon, fölragyogjon s megtalálja a maga helyét az európai kultúrák testvériségében. A nemzetállam történetileg sok pozitívumot hozott, fõ hibája - és ezért végzete - az volt, hogy nem vette kellõen figyelembe a benne élõ nemzetiségek érdekeit. Ez az elv most is érvényes. Az államoknak egyfelõl kifelé kell korlátozniuk szuverenitásukat, hogy megfeleljenek az integráció igényeinek, másfelõl befelé is változtatniuk kell, törvényesen garantált jogokat adva a kisebbségeknek, hogy ápolhassák saját nyelvüket, kultúrájukat, szervezhessék intézményeiket, s kapcsolatot tarthassanak a határon kívül élõ rokonaikkal és a nagyvilággal.

A jövõt illetõen aligha kívánhatunk jobbat, mint azt, hogy Nyugat és Kelet nemzetei korszerûsített és humanizált államaiban az integrált Európa nagy keretén, e nagyobb hazán belül tudjanak egymással békében együtt élni és egymásnak kezet nyújtani.

Ágh Attila:
Valahol utat tévesztettünk

A magyar történelmet végigkísérik az úttévesztések és a zsákutcás megoldások. A rendszerváltás kezdete, 1989 óta egy újabb nagy történelmi úttévesztésnek vagyunk a részesei, okozói és szenvedõ alanyai egyaránt. A leginkább kínzó kérdés az utóbbi években az, hogyan veszthettük el lendületünket, kezdeményezõ és vezetõ szerepünket a közép-európai régióban, amely olyan nyilvánvaló volt a nyolcvanas évek végén, ahogy a középmezõnybe való leszakadásunk is nyilvánvaló a kétezres évek elején. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy a regionális versenyképesség hullámzó, egy darabig rosszabbul megy, aztán megint jobban, s ezért kár hosszabb távú következtetéseket levonni a jelenlegi állapotból. Egyszerû válaszként hibáztathatjuk az egész lemaradásért az elõzõ kormányt, vagy politikailag más oldalról nézve a jelenlegi kormányt. Többféle megoldás is van, hogy elkerüljük a szembenézést a kemény tényekkel és a már több mint egy évtizede csökkenõ nemzetközi versenyképesség makacsul negatív trendvonalával.

Gigantikus méretû negatív összegû játék folyik a nyolcvanas évek vége óta Magyarországon. A Kádár-kor sunyi kapitalizmusának pozitív vonásai mind-mind az ellenkezõjükre fordultak. A maszekvilág primitív kapitalizmusa átmeneti sikert hozott a kiskapuk országos méretû keresése, a szabályok felrúgása és megkerülése révén, de az általa generált szélsõséges individualizmus a rendszerváltás után romboló erõvé vált. Késõbb már inkább gátolta, mint serkentette a fejlõdést, mert alapszabállyá tette a törvényszegést és a gátlástalanságot. Ez erodálta ugyan a korábbi rendszert, és némi életszínvonal-javulást hozott, most már látjuk azonban, hogy valójában nem annyira elõkészítette, hanem sokkal inkább negatív örökségként zsákutcába vitte a mostani rendszert. A szélsõséges, agresszív individualizmus aláásta a közérdek, a közjó, a bizalom és a nemzeti stratégia fogalmát. Fragmentált közélet jött létre kis és ellenséges feudumokkal, az érdekszigetek háborújával és a köztulajdon rendszeres, immár intézményessé vált lenyúlásával.

A rendszerváltás történetét meg lehet fogalmazni üresen kopogó optimista fogalmakkal, mint a GDP-növekedés és a formális politikai jogok, de tátongó a szakadék az emberek nagy részének életszínvonala és a gyõzelmi jelentésekben megfogalmazott makrogazdasági adatok, illetve a formális jogok és a tényleges politikai részvétel között. A piacelvûség és a "mindenki mindenki ellen való harca" aratott gyõzelmet, s ennek következtében a közéleti nihilizmus és gátlástalan önérdek az egyedüli elvek, amelyek irányítják az emberek viselkedését. A következmény az, hogy a magyar társadalomból kiveszett a kooperációs készség. Az emberek a kormányban és az utcákon egyaránt csak ütközni tudnak, együttmûködni nem, vagyis még az értelmes önzés elemi szintjéig sem jutnak el. A változó kormányok buzgón felerõsítették, de nem õk váltották ki ezt a hatást. Az MSZP és a Fidesz különbözõ módokon hordozói ennek a negatív tradíciónak, az egyik az együttmûködésre való képtelenséget, a másik a gátlástalan agresszivitást testesíti meg. Egészében véve a politikai elit látványosan alulteljesített az Európai Unióba való belépés elõkészítésében. Elindították itt is a negatív összegû játék gépezetét, az EU-felkészülést belpolitikai vitává változtatták, és nem sikerült megállapodniuk a közösen képviselt nemzeti érdek minimumában sem. A Fidesz az EU-felkészülést arra használta fel, hogy önbeteljesítõ jóslatként eleve annak sikertelenségét hirdetve elõkészítse a kormányváltást. Az MSZP pedig annyira a saját belsõ ügyeibe van belegabalyodva, hogy nem teszi kormánypártként a dolgát, azaz Magyarország számára az EU-csatlakozáshoz egy nemzeti stratégia kidolgozását és széles körû elfogadtatását.

Ez még itt nem a világ vége, de 2003 mindenesetre a bizalomvesztés éveként vonult be a történelembe, mert megingott a politikai elitbe, a kormányba és a forintba vetett hazai és nemzetközi bizalom. Innen szép nyerni, az EU-választásokra magas részvételt biztosítani, az intézményrendszer felkészítésével idejében elkészülni, EU-nemzeti stratégiát kidolgozni és visszanyerni az emberek abbéli bizalmát, hogy a 2003-as év mélypontja csak rövid kisiklás volt, és a trend megfordul. Magyarországnak meg kell találnia a sikeres EU-tagsághoz vezetõ utat, és ehhez legalábbis a nemzeti összefogás minimumának minimumára van szükség.

Ösztöndíjak magyarországi tanulásra

Akkor tudjuk nyugati magyarságunk fennmaradását elõsegíteni, ha a külföldön történõ magyar nevelés kiegészítéseképpen magyarországi élményeket és tanulási lehetõségeket biztosítunk fiataljainknak.

Két magyarországi tanulási lehetõséget lehet a Külföldi Magyar Cserkészszövetségen (KMCsSz) keresztül megpályázni:

Középiskolai tanulmányi év:

Öt nagynevû egyházi középiskola vállal egy évre magyar származású vendégdiákokat: a szegedi piarista gimnázium, valamint a nagykõrösi, pápai, kecskeméti és szentendrei református gimnáziumok. Mind az öt iskola szeretettel fogad bármilyen felekezethez tartozó diákot. A diák részt vesz az iskola rendes tanulási és egyéb programjain. Az iskola kollégiumában vagy az iskola által kiválasztott családnál lakik. Az iskola egyik pedagógusa mentorként foglalkozik a programon résztvevõ külföldi diákokkal. A diákokat a KMCsSz magyarországi képviselõje fogadja a reptéren, eljuttatja az iskolákba és kapcsolatot tart velük. A magyarságõrzõ célt figyelembe véve, az iskola a tandíjat, lakást és étkezést önköltségi ár alatt, évi US$500-ért biztosítja.

Balassi Bálint Intézet:

A KMCsSz kérésére a magyar Oktatási Minisztérium ösztöndíjat ad magyar származású, 18. életévüket betöltött fiataloknak, egy éves tanfolyamon való részvételre a budapesti Balassi Bálint Intézetben. Az ösztöndíj fedezi a tandíjat, az Intézetben való lakást és havi 16 000 forint juttatást. A tanfolyamon a diák fejleszti magyar nyelvismeretét és megismerkedik a magyar kultúrával (történelem, földrajz, néprajz, mûvészettörténet, stb.). Az Oktatási Minisztérium és a Balassi Bálint Intézet megbízásából a KMCsSz pályázat révén választja ki és javasolja az ösztöndíj nyerteseit. A tanfolyamon választható egyes tantárgyakra egyetemi kreditpontok is kaphatók. A 2004. szeptemberében kezdõdõ tanfolyamra 2004. január 30-ig kell a pályázatokat benyújtani.

Mindkét fenti program részleteirõl és feltételeirõl a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnél lehet felvilágosítást kapni: postacím 2450 Route 23 North, Newfoundland, NJ 07435, USA; telefon (973) 208-0450; e-mail Gabona@aol.com. Dömötör Gábor

A pápa boldoggá avatja IV. Károlyt

Boldoggá avatja a pápa IV. Károlyt, (1887–1922) Magyarország utolsó királyát, Habsburg Ottó apját. Ezzel a katolikus egyház elismerte, hogy a trónjától 1918-ban megfosztott osztrák–magyar uralkodó halála után egy csodát vitt végbe. A beatifikáció szertartását valószínûleg már 2004-ben napirendre tûzik. A IV. Károly boldoggá avatását szorgalmazók szerint halála után több olyan csoda is történt, amelyet az õ közbenjárásának tudnak be. Ezek közül bizonyítottnak tekintik a következõt: egy halálos beteg brazíliai szerzetesnõvér IV. Károly boldoggá avatásáért imádkozva megmagyarázhatatlan módon meggyógyult, amit egymástól független három orvosi szakvélemény is tanúsít.

IV. Károly, aki I. Károly néven Ausztria császára is volt, 1922-ben portugáliai számûzetésben halt meg. A Szentszéknek a boldoggá avatással kapcsolatos egy korábbi állásfoglalása megállapította, hogy a Ferenc József császár 1916-ban bekövetkezett halála után trónra került, s mindössze az elsõ világháború végjátéka idején országló uralkodó „mindig népének jólétén munkálkodott, s kormányzati tevékenységét az egyház szociális doktrínája ihlette".

Az utolsó osztrák–magyar uralkodó boldoggá avatását a Habsburg-család szorgalmazta. A beatifikáció a szentté avatás elõtti utolsó lépcsõfok. A kanonizáláshoz azonban egy újabb post mortem csodát kellene bizonyítani.

Fogy a határon túli magyarság

Asszimiláció, megélhetési gondok, romló demográfiai helyzet, kivándorlás: ezek a fõ okai annak, hogy zsugorodnak a szomszédos országokban élõ magyar közösségek. Romániát például az elmúlt tíz évben 200 ezer magyar hagyta el. Az alábbiakban az okokról adunk körképet.

A felvidéki magyarok lélekszámának csökkenése elsõsorban a kedvezõtlen demográfiai okokkal magyarázható.

Az utóbbi években csaknem 30 százalékkal kevesebb felvidéki magyar született, mint ahány meghalt. További ok az asszimiláció, amelynek a mozgatórugója a vegyes házasságokban keresendõ – mondta lapunknak Gyurgyík László, szlovákiai szociológus. Kollégája, Végh László szerint az országban egyre kevesebb a három- vagy többgyermekes (magyar) család. Ennek egyebek között anyagi okai vannak. A megoldatlan lakáshelyzet, az egyre magasabb megélhetési költségek sem serkentik a fiatalokat gyermekvállalásra – írta pozsonyi tudósítónk.

Újabban a homogén házasságokból született gyermekek 85-90 százalékát magyar tannyelvû óvodába és iskolába íratják, ám a vegyes családokban a gyermekek csaknem 80 százaléka szlovák iskolába jár. A legutóbbi népszámláláskor megnõtt azoknak a száma, akik egyik nemzetiséghez sem sorolták magukat. Arányuk tíz éve még jelentéktelen volt, manapság már eléri a lakosság egy százalékát. A „nemzetiség nélküliek" zöme a magyar nyelvterület peremérõl került ki. Õk már nem tekintik magyarnak, de még nem érzik szlováknak magukat, esetleg nem vallják be hivatalosan a „nemzetváltást".

A szociológusok szerint a magyarok lélekszámának csökkenéséhez a közigazgatási területek gyakori átszervezése is hozzájárult. Az intézkedéssel sokszor csökkentették a színtiszta vagy többségükben magyarok lakta térségek számát.

Romániában mintegy 200 ezer fõvel apadt 1992 és 2002 között a magyarok száma. A tavalyi népszámláláskor 1 millió 430 ezren vallották magukat magyar nemzetiségûnek, illetve 1 millió 440 ezren magyar anyanyelvûnek. A csökkenés fõ okai: az elvándorlás, a negatív népességszaporulat és az asszimiláció. Veres Valér szociológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa szerint a kivándorlás okai idõszakonként változtak. 1977–1989 között a gazdasági okok mellett a politikaiak is sokat nyomtak a latban. 1990 márciusa után a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom gerjesztett nagyobb kivándorlási hullámot. 1992 után fõképpen gazdasági-megélhetési okból hagyták el magyarok Romániát.

Az 1992-tõl kirajzolódó negatív népességszaporulat miatt legalább ötvenezer fõvel apadt a romániai magyarok száma. Csökken a románoké is, de kisebb arányban. 1992-ben az ezer termékeny nõre jutó gyermekek száma a magyaroknál 1708, a románoknál 1798 volt. A tendencia egyik fõ oka, hogy a magyaroknál a románokhoz képest hangsúlyosabb az urbanizáció hatása, de az is sokat nyom a latban, hogy a romániai magyarság öregebb a román népességnél. A 15 és 59 év közötti románok és magyarok aránya nagyjából megegyezik, ám a 14 éven aluliak korcsoportjában a románok aránya 3,6 százalékponttal a magyarok elõtt jár.

Legalább ötvenezren lehetnek azok, akik az 1990-es években elrománosodtak, ami a vegyes házasságok következménye. Szakértõk kolozsvári tudósítónkat arról tájékoztatták, hogy a közel százezer magyar–román házasságból született gyermekek közül 1992-ben csupán 17–35 százalék tartotta magát magyarnak.

Az 1991-ben még csaknem 340 ezres vajdasági magyar közösség lélekszáma már csak 294 ezer. Ezt a szakértõk politikai, pszichológiai és egzisztenciális okokkal magyarázzák. A magyarok közül sokan már korábban is elhagyták szülõföldjüket. Gábrity Molnár Irén vajdasági szociológus, szabadkai egyetemi tanár szerint az 1980-as évekig a kivándorlásnak kizárólag gazdasági okai voltak. A vegyes házasságok révén kialakult asszimiláció ugyancsak fontos oka volt a magyarok létszámcsökkenésének.

A délszláv háborúk és a Milosevics-rezsim idején, az 1990-es években a magyarok elsõsorban az elszegényedés, az általános háborús pszichózis miatt, illetve a katonai behívóparancsok és a bizonytalanság elõl menekülve hagyták el lakóhelyüket. Becslések szerint a korösszetételben bekövetkezett romlás miatt a következõ 25-30 évben felére csökken a vajdasági magyarok lélekszáma.

Ukrajna az egyetlen szomszédos ország, ahol nincs nagyarányú magyar népességcsökkenés. Az utóbbi tíz évben 3,6 százalékkal, 152 ezerre csökkent a magyarok lélekszáma Kárpátalján. Ennek fõ oka a természetes fogyás, csak másodsorban járult hozzá a kedvezõtlen folyamathoz az elvándorlás. A magyarok migrációja egyébként röviddel 1989 után már lezajlott Kárpátalján. Az asszimiláció Ukrajnában kevésbé érinti a magyarokat, mint más szomszédos országokban.

Cserkésztáborok az Óceán partján

Január 16-án este búcsúztatták a vasútállomáson – az alkalomhoz illendõen meghatódott, izguló, nosztalgikus stb. – szüleik a nyári nagytáborba induló Buenos Airesi cserkészeket. A fiú- és leánycsapat, valamint a kiscserkészek – összesen vagy hetvenen – Bahía Blanca-ig utaztak vonaton, onnan pedig autóbusszal a Monte Hermoso-i tengerpartig, a Dél-atlanti Óceán egyik legmagasabb világítótornya tövébe. Buenos Aires Tartomány déli részén a part Kelet-Nyugat irányban halad — a Nap a tengerbõl kel fel és oda nyugszik le. Utolérhetetlen szépségû látvánnyal ajándékozza meg az ittlévõket, úgy hajnalban mint alkonyatkor.

A fiúk táborát Kerekes Marci, a lányokét Benkõ Teri, a kiscserkészekét Demes Adri vezette. A táborban négy cserkész tett fogadalmat, három kiscserkész pedig ígéretet. A táborhely – a világítótorony környéke – a haditengerészet területén van. A torony személyzete és a cserkészek kölcsönösen megszerették egymást. A használati engedély megszerzését Horacio Beis-t illeti köszönet. Külön említésre méltó a konyhákat üzemeltetõ hölgyek koszorúja: Beisné Mocsáry Anni, Graul Trixi, Graul Mónika, Grõberné Henriette, Grõber Diána és Szentiványiné Bettina. Diána kivételével cserkészmamák; nagyrészük sok-sok tábor tapasztalatát is magáénak tudja.

A cserkésztábor élményei szóval leírhatatlanok. Tulajdonképpen mindig mindenütt ugyanaz történik — s mégis minden egyéni és egyedülálló, illetve csak olyanokkal oszthatók meg akiknek szintén volt része hasonlókban. Lerakódnak az agy vagy a szív valamelyik legmélyebb sarkába, s ott is maradnak egy életen át. TRIXI FOTO Fóthy Gyuszkó és Kerekes Marci tudósítása nyomán (te).

VII. Dél-amerikai Néptánc-fesztivál

Az év elsõ napjaiban zajlott le Montevideoban és Punta del Este-n az argentínai, brazíliai és uruguayi magyar néptáncosok hetedik találkozója. A fesztivált az Uruguayi Magyar Otthon néptáncegyüttese szervezte.

Az argentínai fiatalok már hónapok óta készülõdtek nagy lelkesedéssel és szorgalmasan gyûjtötték (kalapozták) össze az útiköltségre szükséges anyagiakat. Bonapartian Edi csapata, a "harcedzett" és tapasztalt Regösök, valamint a még "zöldfülû" de tanulni vágyó Tilinkók január 2-án korán reggel indultak a Tigre-i kikötõbõl. Hosszú hajóút után, késõ délután érkeztek Montev-ideoba, ahol, mint mindig, nagy szeretettel fogadták õket.

A bemutatóra másnap, szombat este került sor a Sodre Auditórium színpadán. A vendéglátók – Jankovics Karcsi vezetésével három csoporttal is képviselték az uruguayi magyar fiatalokat. A brazíliai Sarkantyú együttest Pedro Marquez da Silva vezette, aki ugyan nem magyar származású, de már hosszú évek óta a magyar néptánc szakértõ szerelmese.Az elõadáson megjelent és köszöntötte az egybegyûlteket Szõnyi Ferenc argentínai és uruguayi magyar nagykövet.

Az elõadás után a szereplõket ízletes vacsora várta a Magyar Otthonban, majd – másképpen nem is lehetett volna – táncház következett.

A táncosok vasárnap Punta del Este felé vették útjukat, ahol a Teatro Sagasti-ban léptek fel, megismételvén a montevideoi sikert. Itt Némethy Kesserû Judit látogatta meg a szereplõket.

Hétfõn ötnapos tanulótábor kezdõdött — de az ilyet manapság szimpóziumnak hívják. Ezt Makkovinyi Tibor magyarországi tánctanár vezette. Tibi újból 12.000 kilométert utazott, hogy tudásából átadjon az itteni magyar fiataloknak. Regösök és Tilinkók 11-én indultak hazafelé fáradtan, de sikerben és élményekben meggazdagodva.

Kerekes Marci, a Regösök piáristája, tudósítása nyomán (te) TRIXI FOTOS

A kolónia véleménye

Ismét körkérdéssel fordultunk olvasóinkhoz. Ezúttal a múlt és az elkövetkezendõ évrõl kíváncsiskodtunk. A kérdést szándékosan nem pontosítottuk. Rábíztuk az olvasóra a választást, hogy milyen szempontbók kíván nyilatkozni. A kérdések: „Mi a véleményed a 2003-as esztendõrõl? Mit remélsz 2004-tõl?" A beérkezett válaszokon semmit nem változtattunk (nem szerkesztve közöljük), csak a téves helyesírásokat ill. elírásokat javítottuk.

Íme a válaszok:

Alitisz Constantino

Sobre tu encuesta: ?Qué espero del 2004? Que dejemos de tener gobiernos inútiles e intrascen-dentes.

Kalpakian Erwin

Én optimista vagyok. 2003 sokkal jobb volt mint 2002. Van építkezés és az rengeteg grémiot vesz igénybe. Nincs olyan sok munkanélküli ember mint azelõtt, és nincs olyan sok bezárt üzlet, azonkívül az eladás is lényegesen megjavult. Sok kirakatban hirdetések láthatók hogy eladót, pincért, segédmunkásokat felvesznek etc... A közbiztonság az nagyon rossz és sajnos ez még egy ideig így fog menni. A kormány nem csinált semmit de a JÓISTEN úgy látszik argentin. Az összes nyaralóhelyek zsúfolásig tömve vannak. A 2004-re vonatkozólag, is optimista vagyok. Azt hiszem és remélem, hogy egy nagyon jó év lesz

Besenyi Károly

Sokat gondolkodtam a kérdéseiden, de nem igen tudok egy egyszerû választ adni. A 2003-as év nekem személy szerint, jó volt, mert sikerült eleget utaznunk, s két hónapig tudtunk Magyarországon élni, megismerni rokonainkat, akikrõl csak hallottunk, de még nem találkoztunk velük soha. Sok jó ismerõst, sõt barátot szereztünk. Ebbõl a tekintetbõl nem panaszkodhatunk. A világ és Argentína - bolond, de a világ, ha a történelmet tanulmányozzuk, mindig bolond is volt, s az is marad. Nem hiszek abban, hogy a múlt jobb volt mint a jelen. Csak a múltat már megszoktuk s ezért tûnik szebbnek. De a változásokat el kell fogadni. Fejlõdés? Nem tudom. De az egyetlen valóság az, hogy mindig minden változik. Ha tudjuk a ritmust tartani a változással, akkor túlélhetjük szívinfarktus nélkül. 2004-töl nem remélek se jobbat se rosszabbat. Az álláspontom az, hogy a mi korunkban, már arra kell törekedjünk, hogy nyugodtan tudjunk élni. Ezért az újságokat amennyire lehet mellõzöm, a híreket a TV-ben nem nézem. Lehet, ezt strucc-politikának veszik sokan, de mivel úgy sem tudok az én koromban már változtatni a világon, így el kell fogadjam, hogy a vezetõk most fiatalabbak és mások. Hogy nem értek velük együtt? Mikor értett két generáció egyet? .

Fóthy István

Az Isteni Gondviselés 2003-ban, Bassó Zsuzsa szívorvosomon keresztül megmentette életemet amiért hálát adok. 2004-be új szívemmel lépek be, azzal az elhatározással hogy most mégjobban fogom szorgalmazni az imádságot, Isten akaratát kifürkészni, hogy minél hasznosabb legyek az Isten országának építésében. Ez úton is szeretném megköszönni a jó barátok imádságát értem. Isten áldjon meg téged Dodó, ezért a szorgalmas szerkesztõi munkálkodásodért.

Semsey Tamás

A múlt évet egy rövid átmeneti korszaknak tekintem, és a már magszokott hullámzásban valamicske haladást mutatott nagy vonalakban. Lassan eltûnõdött az általános népi kétségbeesés, a tehetetlenség tudata, és kicsi fénycsillagok tûntek elõ. Ez az év karakterizálva tûnik sötét és haszontalan múlt kótyavetésék rendbe tételével, de gyors javulásokra nem érdemes számítani, sõt, ismervén a vezetõ réteg múltját, valószínûleg elég sok baklövésre várhatunk. Én született optimista vagyok, és talán nem a legobjektívebb megítélõje a kialakulásunknak, de mivel nem kerül semmibe tovább remélkedni egy szebb jövõben, ajánlom olvasóidnak, türelemmell tartani a vonalat, és nem próbálni megszökni a nehézségek elöl. Baráti üdvözlettel.

Bobrik György

A 2003-évet jobb leírni, illetve elfelejteni, ami a gazdasági életet illeti. Politikailag érdekes fejlõdéseket észlelhettünk 2003-ban, habár nem mindenkinek szájaíze szerint. Új elnökünk, Kirchner iránt, kezdetben nagy volt a bizalmatlanság, de úgylátszik lassan elnökünk rájött, hogy a mai politikában nem minden van úgy mint ahogyan azt a 70-évek fiatalsága elképzelte. A 2003-évi 13 milliárdos adóbevétel egy jelentõs összeg az államháztartás részére. Ez 2004-ben még jelentõsen növekedni fog ami a gazdasági élet további javulása jelentené. Persze sok függ attól hogy az állam mennyit kell hogy törlesszen a külföldi adóságokból 2005-ben. Véleményem szerint egy jobb 2004 elõtt állunk.

Molnár László

Nem akarok hosszú lenni, de a kérdés érdekes, és csak röviden... A 2003 év sok küzdelemmel komoly erkölcsi eredménnyel végzõdött. Reménykedve hogy a jelen év (2004) úgyszintén gyümölcsözni fog anyagilag is.

Íjjas Árpád és Péter

El año 2003 ha finalizado increiblemente con mejor performance económica que cualquiera hubiera soñado un año antes ( aunque a costas de pos-tergar muchas responsabilidades, como por ejemplo el default ); pero sin duda alguna, en el año 2003 la sociedad tambíén ha seguido declinando en casi todos los demás terrenos: los más capaces siguen exportando con sigo mismos la instrucción adquirida a nuestras costas ( muchas veces en univer-sidades gratis !! ) mientras el "homos brutus argentinus" sigue reproduciendose y hace gala orgulloso de su infracultura, con los emblemas del engaño, robo y curro. Consecuentemente el promedio se deteriora alarman-temente. ( Los que emigran dejándonos con una lucha cada vez más despareja podrán ser considerados traidores sociales, como ocurría en Suiza unas décadas atrás...?) En el 2004 seguramente tendremos un poco más de actividad y dinero, pero no seremos más ricos ! ...

Endrey László

Te escribo en castellano a tus respuestas 1) Año 2003 : Fui un año que aparentemente estabilizó lo politico y economico en Argentina pero sin una solucion de fondo pero calmo al pais que estaba en Terapia Intensiva y evitamos una gran convulsion social ,si esto no se hubiera producido. Creo que la situacion para la Argentina sigue siendo delicado. Te digo de Argentina ya que los Hungaros que vivimos aqui dependemos todos de como evoluciona este pais . Con respecto a Hungria creo que lo mas importante es de que este año entramos en la comunidad Europea. Y lo negativo de Hungria es su gobierno de Tinte comunista del cual lamentable-mente todavia no podemos salir rapido . 2) para el 2004 espero que mejore la situacion social y economica que haya menos desocupacion y que tengamos mejores ralaciones con Europa, USA y no tanto con Fidel Castro y el bienestar de nuestra colectividad Hungara mejore en Argentina . Y que nos vaya bien en nuestra insercion de Hungria a la C. E. en mayo .

Demkó Andrea

Körkérdésedet kétszer is megkaptam. Miután kétségeim voltak mirõl adjak véleményt: politikai, gazdasági avagy személyi helyzetrõl, összefoglalva mindháromra a következõket írhatom: Politikailag rosszabb is lehetett volna. A választás utáni vélemény kutatáskor már megírtam észrevételeimet. A baloldali irányzat nem nagyon változott, ennek dacára a "piquetero" K mégsem nagyon nyugszanak. A közbiztonság nem nagyon javult. Gazdaságilag jobban haladt a kormány, Sokat köszönhet a szójabab nemzetközi árának meg a napról napra növekedõ turizmusnak. Sok minden vár orvoslásra de a helyzet nem rosszabbodott. Már ez egy jó pont szerintem. Családilag hála Isten megvolt és van az egészség, remélem topábbra is így marad. A megélhetéshez van a munka, ami nagyon fontos ezekben az idõkben. A jó Istent csak arra kérem, maradjon ez így továbbra 2004-ben is és ne sújtsa annyira rokonaim és barátaim sorsát, egészségét mint az elmúlt évben.

Sülõs Lenke

1.: Vélemény a 2003-as esztendõrõl: A véleményem nem bírja el a nyomdafestéket. Úgy egyéni mint általános szempontból nagyon rossz év volt. 2.: Mit remélek a 2004-es esztendõtõl? Az a hiú reményem hogy Magyarország megtalálja a békés együttélés módját valamilyen csoda útján. S hogy úgy itt, mint odahaza mi magyarok jobban szeressük egymást.

Sülõs Lajos

1.: Vélemény a 2003-as esztendõrõl: Három évvel több, mint az elõzõ száz év alatt megjósolt világ vége. 2.: Mit remélek a 2004-es esztendõrõl? a) A lehetetlen (amit szeretnék): hogy Magyarországon megszûnjenek a politikai széthúzások. b) A valószínûtlent (amihez hozzá tudnék járulni): hogy Magyarországnak döntõ szerepe legyen az ûrkutatásban.

Petõcz Tibor

1/ Az argentínai helyzetet tekintve nem panaszkodhatunk, ha összehasonlítjuk a kétségbe ejtõ kilátásokat 2002-ben a mai konjunktúrával. Sr. K kihasználta az alkalmat hogy jóformán ellenzék nélkül kormányozhat, gyakorlatilag mint egy diktátor, anélkül hogy a belföldi és a külföldi közvélemény ezt jelentõsen kritizálná. Most jöttem vissza Mexikóból, ott általában az emberek csodálattal nyilatkoztak róla, szeretnének egy K-t a Fox elnök helyett akibõl kiábrándultak gyenge, eredménytelen kormányzati stílusa miatt.(Én próbáltam a K stílus demagógikus jellegét és ennek veszélyeit kihangsúlyozni.) Nemzetközi viszonylatban a felelõtlen Iraki megszállás felbontotta a nyugati szövetségesek egységét, még az Európai Unión belül is! Ez szerintem a legkárosabb fejlemény 2003-ben. 2/ Szerintem a gazdasági momentum tovább halad 2004-ben a jelenlegi termelési kapacitás majdnem teljes kihasználásáig. Ezután a már jól ismert jelenség itt, a gazdaság stagnálása (pangása?) lesz a sorsunk amiig hírünk a világban mint befektetési rizikó megjavul. A veszély az hogy ez nem csak hogy nem javul meg de egyenesen rosszabb lesz, ha K és kormánya nem tudja a "piquetero" mozgalmat leszerelni és az általános közbiztonságot megjavítani. Magyarország nehéz helyzetben lesz 2004-ben: választania kell az USA befolyás vagy a német/francia álláspont között. A lengyelek már választottak: csatlakoztak az USA-t támogató brit/spanyol/olasz tengelyhez. Vajon hogy fog a magyar kormány lavírozni ebben az áldatlan helyzetben ami örökségül maradt az Iraki fiaskó által??

HaynalnéKesserû Zsuzsánna

Csak 8 hónapja van új elnökünk, egy politikai enfant terrible, aki kitáncol az ún. "normális" keretekbõl, inkább erõsen balra lejtve, és még több mint 3 éve van hátra az ország kormánykerekével a kezeiben. Az eddig látottak alapján bizony nehéz elképzelni, mit hoz ez a 2004. év. Nem vagyok megáldva váteszi adottságokkal, azonban mindig is erõsen reagáltam az ingatag közhangulatra. Márpedig jelenleg a közhangulat itt optimista, végre, fõleg a tavalyihoz viszonyítva. Ez statisztikailag megerõsített adat. Mintha a közel 4 éves keserves recesszió után kissé megindultak volna a dolgok. Ha hihetünk a hivatalos közleménynek, a bruttó nemzeti termék (GDP) mutatója lényegesen – 8%-kal! – javult. Ezt tükrözi a közhangulat. Ezért én is optimista vagyok. Demokráciánk már elmúlt 20 éves, kezd kinõni a gyerekcipõkbõl, és az elnök által bevezetett jelenlegi "lendület" meghozhatja áldott gyümölcsét ha továbbra is pozitív hangulatban tudja tartani az országot. Summa summarum: Reménykedem, hogy a 2004. év jobb lesz mint a 2003. Hogy milyen volt a 2003? Köszöni szépen, lábadozott.

vitéz Ladányi Domonkos

A 2003. kezdetén nem vártam semmi jót az évtõl. A választások befejezéséig egyetlen örömöm volt, hogy Menem -remélhetõleg örökre- kibukott a politikából és a vezetésbõl. Kirchnertõl, mint ismeretlentõl szintén nem reméltem semmit, de már a beiktatásától kezdve nagyon megváltozott a véleményem. Eddig úgy érzem, hogy egy erõskezû, határozott, becsületes, jó hazafi lett Argentína államelnöke, aki már eddig is nagyon sokat tett úgy az ország, mint a nép érdekében. Az FMI-vel, a Banco Mundial-al való eddigi csatározásai is eddig fõleg pozitív eredményeket jelentettek. Keményen kitart álláspontja mellett. Ezt már régen meg kellett volna próbálni és csinálni. 55 éve vagyok Argentínában, de eddig még csak hozzá hasonló elnökre nem emlékszem. Az elmúlt tíz hónapi munkája feltétlenül eredményes, pozitív. Szerintem olykor-olykor eltúloz dolgokat, de ez még eddig a legkisebb hiba. Sok mindennek az intézése teljesen egyéni. Õrajta van a felelõsség, feltételezem, hogy lehetõleg mindent mérlegel. A bûnözést sajnos még nem tudta fékezni, de azt szerintem, sok minden bûncselekménynél csak a halálbüntetéssel lehet csökkenteni. 2004-töl nagyon sok pozitív eredményt remélek, -ha a maffia és Kirchner ellenségei ezt meg nem akadályozzák- de az egyéni jólét még ebben az évben nem hiszem, hogy jelentõsen javulni fog. Ötven óta ilyen tragikusan rossz politikai és gazdasági örökséggel még egyetlen új kormány sem kezdte a mûködését.

Gorondiné Meleg Judit

1- Mi a véleményed a 2003-as esztendõrõl? Messze jobb volt, mint amilyennek indult. A legtöbb gondok megoldásra vár még, de az országban felébredt a remény. 2 - Mit remélsz 2004-tõl? 2004 egy hatalmas kérdõjel. 2003 példájával élve és nem mint "földiekkel játszó égi tünemény"-nek tekintve a reményt, hanem mint a tettvágy és igyekezetet hajtó erõ, bízom egy jobb esztendõben.

Benedek Lászlóné Micsinay Mária

Számomra a 2003-as év elsõ pár hónapja lélegzetvételt jelentett a 2002-es év idegõrlõ eseményei után. Itt Argentínában az ember minden elnök választás elõtt újra és újra bizakodik abban, hogy talán a kevésbé rossz jelölt és „garnitúrá"-ja fut be. Ha ez néha meg is történt, a végén mindig csalódtunk (lásd Alfonsin, De La Rua kormányzását) Bár átmenetileg stabilabb a helyzet, lényeges, alapvetõ változás nem történt. Nagyon szkeptikusan látom a jövõt. Az újságok címlapjain lelkes beszámolókat olvasunk az argentin elnök és felesége különbözõ külföldi diadalútjáról, mintha már minden jóra fordult volna és az argentinokra rózsás jövõ várna. Állítólag a munkanélküliség csökkent, az ipar és kereskedelem minden várakozást felülmúlóan fellendült. Sajnos a valóságban nem ezt tapasztaljuk. A bírók mentalitása, akik fel vannak háborodva azon, hogy esetleg nekik is kell majd kereseti adót fizetni, hûen tükrözi az argentin politikusok gondolatvilágát.

Lomniczy József

Személyes szinten: Remélem, hogy családom és magam egészségesen túléljük az évet. Közösségi szinten: Remélhetõ-e egy politika mentes, becsületes bíróság? Remélhetõ-e, hogy a Kongresszus és a Szenátus parazita tagjainak a száma felére, vagy negyedére csökkenjen? Remélhetõ-e, hogy a 24 (?) tartományból 4-et, vagy 5-öt szervezzenek? Remélhetõ-e, hogy a maradék állami alkalmazottak ne lopjanak? (Vagy legalábbis kevesebbet!) Remélhetõ-e, hogy igényes tanrend készüljön a közép- és felsõ iskolák számára? Remélhetõ-e, a belföldi kétkezi munkás számára valami fajta kiképzés (tanítás) szervezése? Remélhetõ-e, hogy ne lopják el 75%-át a jó indulatú naiv "adakozók" pénzének? Remélhetõ-e, hogy míg Chavezzel és Castróval bratyiszkodik, nem vész össze a G7-esekkel? Remélhetõ-e, hogy az exportálóktól ne követeljen adót, hanem segítse õket? Remélhetõ-e, hogy legyenek még magyar-magyar házasságok? Remélhetõ-e, hogy a vegyes házasságok gyerekei megtanuljanak magyarul? Remélhetõ-e, hogy az óvód kapjon magyar nyelvû utánpótlást? Remélhetõ-e, hogy a Délamerikai M. Hírlap jövõjét meg tudjuk oldani? "Látjátok feleim szümtükkel", hogy derülátó vagyok.

Gorka Sebestyén
Terror: új világrend?

A világ vezetõi, a katonák és biztonságpolitikai elemzõk a Szovjetunió és a Varsói Szerzõdés 1991 végi összeomlása óta nehezen képesek értelmezni a világ új geostratégiai valóságát. Néhányan új elnevezéseket javasoltak a helyzet leírására, mint az "egypólusú" (USA), "hárompólusú" (USA, Európa, Ázsia) vagy "többpólusú" (mindenki tetszés szerint választhat pólusokat). De egyik elmélet vagy leírás sem lett annyira elfogadott, mint a stratégiai egyensúly kétpólusú rendszere (USA és Szovjetunió), amely a hidegháború 45 évét jellemezte.

Majd jött 2001. szeptember 11., ami sokak szerint tiszta helyzetet teremtett a nemzetközi kapcsolatokban, legalábbis Washington szempontjából. Az új rendszer meghatározó sajátossága a "hiperterrorizmus"; olyan terroristaszervezetek jelenléte, mint az al-Kaida, melyek sok áldozattal járó támadásokat terveznek, és tömegpusztító fegyverek birtoklására törnek. (Ez új vonás a hidegháború alatt mûködõ terroristacsoportokhoz képest, amelyeknek korlátozott politikai céljaik voltak, pl. helyi önrendelkezés - ETA, IRA -, nem az ellenség teljes megsemmisítése, ezért nem is törekedtek tömegpusztító fegyverek megszerzésére.) A hiperterrorizmus megjelenését követõen a republikánus Fehér Ház politikusai és szakértõi kijelentették, hogy a nemzetközi kapcsolatokba visszaköltözött a logika és átláthatóság. Az érvelés szerint a nemzetközi kapcsolatok mai fõ rendezõelve, hogy egy adott ország hol áll a terror elleni küzdelemben: az Egyesült Államok vagy a muzulmán szélsõségesek oldalán.

Az elmúlt két év eseményeibõl több, fõként európai, kommentátor azt a következtetést vonta le, hogy az új gondolkodásmód félrevezeti Amerikát, melynek afganisztáni és iraki kalandjai további instabilitást és veszélyt hoznak a világra. Az ilyen következtetések talán koraiak. Fõként, ha a Líbiában, Iránban, Észak-Koreában és Szíriában mostanában történt eseményeket is figyelembe vesszük.

A gonosz tengelye és új stratégiák

Bush elnök egy mára már híressé vált beszédében használta a "gonosz tengelye" kifejezést. A fogalmat elõször Irakra, Iránra és Észak-Koreára értették. A kifejezés körüli vitában a lista tovább bõvült Líbiával, Szíriával és Kubával. Jóllehet nem egyértelmû, milyen szempontok alapján sorolnak egy országot ebbe az "anti-klubba", általában azokra az országokra vonatkozik, melyek titokban részt vesznek terrorista akciókban, területüket tudatosan engedik át bázisul terroristáknak, illetve egyéb módon segítik õket; vagy olyan országokra, melyek semmibe veszik a tömegpusztító fegyverekre vonatkozó nemzetközi követelményeket. Ez utóbbi ismérv esetén az is fontos, hogy ellenségesek legyenek az Egyesült Államokkal szemben. Izrael és Pakisztán is rendelkezik illegális atomfegyver-programmal, de az Egyesült Államok szövetségeseiként nekik ezt elnézik.

Mit tesz az Egyesült Államok a "gonosz tengelyének" országaival? Majdnem pontosan egy évvel ezelõtt hoztak nyilvánosságra egy új dokumentumot Washingtonban, Nemzeti stratégia a tömegpusztító fegyverek elleni harcra címmel; valószínûleg a legfontosabb dokumentum, amely magyarázatul szolgál majd az új fenyegetésekre adott amerikai akciókra. Mint ilyen, része az ún. "Bush-doktrínának".

A viszonylag rövid dokumentumból egyértelmûen kiderül, hogy a veszélyérzet vezeti a Fehér Ház új ideológiáját. Az anyag egy, az elnöktõl származó idézettel indul, amely egyértelmûvé teszi, hogy az Egyesült Államok ellenségei azok, "akik eltökélten keresnek tömegpusztító fegyvert", és hogy "az Egyesült Államok nem fogja hagyni, hogy erõfeszítésüket siker koronázza...". Majd azt olvashatjuk, hogy "az egyetlen út a békéhez és biztonsághoz a tettek útja". De mi is ez pontosan? A legutóbbi nemzetközi fejleményeket magyarázó sorok arra utalnak, hogy Washington fenntartja a jogot "megsemmisítõ erõ" és "minden eszköz" használatára a jelentkezõ veszéllyel szemben. Ebben a tekintetben, mikor a dokumentum "megelõzõ lépésekrõl" beszél, megismétli a korábban közzétett Nemzeti biztonsági stratégiát. Egyértelmû, hogy az Egyesült Államok fenntartja annak lehetõségét, hogy erõvel küszöbölje ki a veszélyt, mielõtt az valóra válna. Ez a cél húzódott meg Irak lerohanása és megszállása mögött. Még mindig nagy jelentõséget tulajdonítanak annak, hogy találnak-e tömegpusztító fegyvereket Irakban. Holott nem ez a lényeg. A tények a következõk: az Egyesült Államok fenyegetõnek ítélt egy országot (amelynek a vezetõje kétségkívül gonosz diktátor volt), ez az ország nem teljesítette az Egyesült Államok (korábban az ENSZ) követeléseit, ezért megszállták

A diktátorok végül jó belátásra térnek?

Egy másik ország, Líbia, amely beismerte, hogy van vegyi fegyvere, úgy döntött, hogy felszámolja berendezéseit, és feltétel nélküli vizsgálatokat engedélyez külsõ szakértõknek. Ez a döntés annál is érdekesebb, mert szakértõk szerint Líbia igen közel állt ahhoz, hogy atomfegyvere legyen. Irán is meglepõ lépést tett, amikor bejelentette, hogy aláveti magát a követeléseknek, és lehetõvé teszi nemzetközi atomfegyver-ellenõrök azonnali és mélyreható vizsgálódását a legfontosabb kutatóhelyeken és gyártelepeken. Még azelõtt Észak-Korea beismerte, hogy volt urániumdúsító programja atomfegyver készítése céljából. Mivel magyarázható a beismerések és kapitulációk ilyen hulláma? Az Amerika-ellenes kommentátorok megpróbálták csökkenteni ezeknek az eseményeknek a jelentõségét. Néhányuk szerint Kadhafi ezredes döntésének oka, hogy megelégelte a PanAm 103-as járata ellen elkövetett merénylet miatt rákényszerített szankciókat és korlátozásokat; hogy döntése összefügg az új miniszterelnök tavalyi kinevezésével, aki gazdasági reformra és az Egyesült Államokhoz fûzõdõ jobb kapcsolatokra törekszik. Ezek az érvek azonban ismét nem a lényeget érintik. A történtek egymásutánja sokkal árulkodóbb. Az amerikai kormányzat egy új stratégiát hirdet: ebben fenntartja a jogot arra, hogy erõt vessen be, ha egy ország fenyegetést jelent és nem tesz eleget a követeléseknek; ezt követõen lerohanja Irakot, és napok alatt elmozdítja gyilkos diktátorát; ezalatt követeléseket támaszt a csoport olyan tagjai ellen, akik vagy õt, vagy szövetségeseit (pl. Dél-Korea és Japán) fenyegetik; az eredmény: beismerések és együttmûködés a tengely három azonosított országával.

Milyen következtetést lehet ebbõl levonni? Valószínûnek tûnik, hogy az új amerikai külpolitika (az együttmûködni nem akaró államok fenyegetése) a gyakorlatban mûködik. Egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy középtávon az olyan országok, mint Líbia és Irán páriaállamokból a nemzetközi közösség "normális" tagjaivá válnak, legalábbis annyira normálisak, mint Izrael vagy India. Ebben az esetben talán köszönetet kell mondanunk Washingtonnak, amiért új rendet teremtett a korábbi rendezetlenség helyén. Az egyetlen kérdés, hogy a világ többi része menynyire készült fel arra, hogy ölbe tett kézzel nézze, amint az Egyesült Államok bizonyos országokat érdekeit veszélyeztetõnek nyilvánít, majd erõvel fenyegeti meg õket? Tudjuk, hogy Irán és Észak-Korea "rosszak", de mi lesz akkor, ha a Fehér Ház mondjuk Franciaországot sorolja a "gonosz tengelyéhez", vagy Libanont, Algériát, esetleg a Fülöp-szigeteket? Talán ennél is fontosabb kérdés: az amerikai politika és a Nemzeti stratégia hat a nemzetállamokra. De hatással van-e a hiper-terroristákra? Elrettentette-e Osza-ma bin Ladent? Lesz-e befolyása azokra a csoportokra, amelyek nem törõdnek a szankciókkal és a Nyugattal fenntartott jó kapcsolatokkal? Feltehetõen nem. A legutóbbi líbiai döntés után Bush elnök azt mondta: "Szavakban és tettekben is nyilvánvalóvá tettük, milyen lehetõségek közül választhatnak potenciális ellenfeleink." Igen, de mi van a létezõ ellenségekkel? ÉS

Szorongó

Azt jelentették a hírügynökségek, hogy a brit légitársaság lézeres rakétaelhárító rendszerrel szerelné fel menetrendszerû járatait. Egy ilyen civil ellenrakéta 800 ezer euróba kerülne. Eszembe jutott az utam a háborús Kabulba. A leszállópályához közeledõ Aeroflot-gép – miközben harci helikopterek kísérték a kopár hegyek között – villogó fémlapocskákat engedett ki magából. Egy utastársam megmagyarázta, hogy ezeknek kellene megtéveszteniük az esetleg ránk eresztett Stingereket, azaz vállról indítható föld–levegõ rakétákat. Szóval a probléma régi, csak most kiterjedt a világ egyébként kevéssé egzotikus tájaira is. Ahogy az utasok ellenõrzése, motozása, a vízumok (be- és kilépési engedélyek) szigorítása, az ujjlenyomatok gyûjtése, s a beléptetés elõtti vegzatúrák.

Több mint két éve és négy hónapja érte Amerikát a nagy szeptember 11-i sokk. Megállapíthatjuk, hogy a támadás tébolyult kitervelõi és végrehajtói ma szinte gyõztesnek vélhetik magukat. Sikerült ugyanis a nagy Amerika derûs és nyitott lelkiállapotát szorongóvá és bezárkózóvá változtatni. A támadás elõtt az amerikaiak nem nagyon figyeltek oda, hogy utcabeli szomszédaik honnan érkeztek és miként imádkoznak. Utána tört ki köztük a beteges gyanú és düh a keletiek, a muzulmánok és országaik ellen. Utána lett általános az agresszív „hazaffysság", s lehetett az USA biztonsága nevében mindenféle háborúkat indítani. Tehát, aki dzsihádra vágyott, most szabadon hirdetheti a maga szintén szorongó közegében. Szóval Oszama, bejött a nagy terv!

Így az intézményes félelmek és elõítéletek személyesbõl és alkalmiból globálissá és totálissá lettek. Egész népcsoportokra terjednek ki, s világbirodalmak próbálkoznak azzal, hogy határaikat és légterüket a totális biztonságra törekedve lezárják. Az USA jár élen ebben is digitalizált ujjlenyomatot és fotót véve a területére beutazni szándékozókról. Talán nem is gondolták végig, hogy ezzel automatikusan a potenciális bûnelkövetõk csoportjába sorolnak jámbor turistákat, üzletembereket és látogatókat.

Nem tudom, miként lehetne ezt az állapotot megfordítani, a világot – s elsõsorban Amerikát – kivezetni a félelmek köreibõl. Mert nincs félelmesebb a talpig felfegyverzett szorongó óriásnál. Miklós Gábor

Busht bírálja Soros könyve

Kulcsfontosságúnak tartom, hogy a következõ választás elutasítsa Bush kormányzati politikáját – jelentette ki Soros György a washingtoni Carnegie Nemzetközi Békealapítványban rendezett könyvbemutatón. A filantróp milliárdos Az amerikai erõfölény buborékja címmel adta ki saját, a megelõzõ csapást meghirdetõ Bush-doktrínával szembeszálló teóriáját (errõl lapunk december 3-i számában közöltünk cikket – a szerk.). E szerint az Egyesült Államok nem vonhatja ki magát a nemzetközi jog alól, s inkább a világgal együttmûködve kellene betöltenie vezetõ szerepét.

Beszédében Soros most azt mondta, hogy az amerikai erõfölény – amelynek eléréséhez Bush terrorellenes háborúja csak ürügy – se nem elérhetõ, se nem kívánatos. Az Egyesült Államokat a George Orwell Állatfarmjában a hatalmat a „minden állat egyenlõ, de egyesek még egyenlõbbek" jelszóval megragadó disznókhoz hasonlította, és azt mondta, hogy Bush választási gyõzelme esetén „számolni kell a következményekkel".

A 73 éves Soros irányítja a világ egyik legnagyobb, 11 és fél milliárd dolláros pénzügyi alapját. Saját vagyonából eddig 12 és fél millió dollárt adott a Bush ellen dolgozó liberális szervezeteknek, de a republikánusok attól tartanak, hogy õ és barátai 400 milliót sem sajnálnának a kampányra költeni. Bush legalább 200 millió dolláros kampányalapot tervez – nagyobbat, mint eddig bármelyik újraválasztásra készülõ elnök.

Itt és most

• A Cingár utazott. Ide is oda is. De "oda" nem. Castro azért annyit nem ér meg. Az ígéreteket csokorba gyûjtötte s õ is átadott egy nyalábbal. De alá nem írt senki, semmit.

Spanyolhonban, mindenek elõtt, az illegálisan ott tartózkodó argentin állampolgárok küldöttségét fogadta. Állítólag 80.000 argentin él illegálisan Spanyolországban. Plusz akik legálisan vándoroltak oda. Iszonyú vérveszteség.

• Tavaly majdnem 30.000 millió dollár volt az export. A behozatal pedig csak a fele. De a kivitel nagyobbik része szója és kõolaj, hozzáadottérték tartalmuk minimális. A feldolgozó ipar termékeinek exportja csak egyetlen százalékkel haladta meg a 2002est. Ami pedig kevés, mint árvaházban a szülõi értekezlet. A "sztártermék" most a szója, 14 millió hektár van vele beültetve. De, vigyázat, a szója tönkreteszi a termõföldet. Évrõl-évre nem lehet szóját ültetni ugyanabba a földbe. (Lásd még a Fenntartható növekedés c. fejezetet.)

• Palindromot a svájciak felvették a "politikailag exponált személyek" listájára. Valóban elõkelõ társaság, a legkifinomultabb igényeknek is megfelelnek. Õk a politikai alvilág Térdszalag Rendje. Vannak vagy kétszázan, pl. Wladimiro Miontesinos, ‘Baby Doc’ Duvalier, Ferdinando Marcos, stb. Nem tudjuk, a felhalmozott bunkerdohány halmaza hogyan aránylik az Enronból és a Parmalatból kisíbolt pénzek összegéhez. Vannak akik egész népeket vernek át, vannak akik csak a részvényeseket és a beszállítókat.

Egyébként a lista csak azt jelenti: az illetékes bíró kérésére a svájciak hajlandók minden információt megadni az érintett úriember (vagy hölgy) bankszámláiról. De a megkeresést szabályosan és hibátlanul kell kitölteni. Pl. a személyazonosító igazolvány száma nem érdekli õket, de pontosan akarják tudni a születési dátumot. Tehát, ha egy bíró nem is nagyon akarja megtudni az igazságot — hát eltéveszt valamit. Ki fogja õt egy csekélységért felelõsségre vonni? Az idõ pedig múlik; s idõvel még a szamár is megtanulhat beszélni.

• Az ellenzék készülõdik az évadnyitóra. Lilita is, Murfi (Mûveltéknél Mörfi) is hat-hat kilót fogyott le. Megkarcsúsítva állnak majd sorompóba.

Murfi már meg is szólalt. Tanácsolja: fizessük az adósságot. Mert mit gondolnak rólunk majd a mûvelt világban s annak kapcsolt részein. Hát pontosan ugyanazt amit akkor gondoltak amikor a kötvényeket kibocsátották! Amelyekbõl egy valamire való pénzintézet nem vásárolhatott, mert már alapszabálya is tiltja.

Egyébként a "külföldi adósság" 38 százaléka itt van, a határokon belül. Pléhrecsúszott pancser hazárdõrök nachkasztli fiókjában. Akik úgy rajzottak a beígért irreálisan magas kamatra, mint legyek a friss lócitromra. Akinek tizenkilenc van a kezében és lapot kér, imádkozzék, maradjon még alsó a pakliban! De hát egy politikusnak az ilyenekre is kell számítani! Tehát Murfi kibicelt egyet — az úgysem kerül semmibe.

Mi sem hisszük, végül is nem fizetünk-e majd egy fityinggel sem többet mint az adósság 25 százaléka. De amíg a kemény alkudozás folyik, jobb lenne, ha a tekintélyigényes kibicek csillapodnának.

• Teccenek szeretni adót fizetni? Úgy-e nem? Mi sem! De hát már Bemjamin Franklin megmondta csak két dolog biztos ezen a világon: az adó és a halál. Ebben a sorrendben. Nos hát, teccik vagy nem teccik: kell, mert muszáj; vagy bújhatunk a föld alá mint az Oszama ben Laden.

Szóval, egyes lakóparkokban és környékükön megemelték az adót. Csúnyául. Volt ahol tíz-tizenegyszeresére. Mert még mindig a termõföldre vonatkozó adókulcs szerint rótták ki a kötelezettségeket. Úgy mintha a lakóparkok helyén még mindig paradicsomot és káposztát termelnének — csupa feledékenységbõl. A babérkoszorús szállodalánc pilari létesítménye idáig havi 192 pesot fizetett az önkormányzatnak.

• Megszûnt a pezsgõ adómentessége. 2004 január elsõ napjától. Menetrend szerint. Úgy ahogy azt mindenki tudhatta. Ára 12 százalékkal drágulhat. Ennek a népszerû italnak, mely a pizzával párosítva a 90-es években egy értékrendet és egy életformát szimbolizált!

A termelõk panaszkodnak: mi lesz velünk? Talán jogosan. Arról ugyan nem beszélnek, gondoltak-e exportra. Mert hát ugye a dollár stb. Már elég rég óta. Szó ami szó: már a pezsgõt is meg kell vonni a szánktól!

• Argentínában naponta 30 gyermek hal éhen. Három ember hal meg közbiztonság hiánya miatt, és három embert rabolnak el. (La Nación, 2004. február 1.)

Pont (Tóth Endre)

Új névhasználati rendelet Magyarországon
Ki, kinek a nevét viseli?

Már a férj is viselheti felesége nevét, és a gyermekek esetében szintén eldöntheti a pár, hogy az anya, az apa vagy mindkét szülõ nevére kívánja-e anyakönyveztetni õket.

A házasulandó feleknek a házasságkötés elõtt kell megegyezniük a névviselésrõl, és változatlanul dönthetnek úgy, hogy az asszony – a „né" toldással – a férj teljes nevét felveszi vagy vezetéknevéhez kapcsolja saját lánykori nevét. Újdonság viszont, hogy mostantól a házasulók bármelyike – tehát a férfi is – választhatja a másik vezetéknevét, amelyhez saját keresztnevét viseli majd. „Névcserére" viszont nincs lehetõség; ilyen esetben vagy a nõnek vagy a férfinak le kell mondania saját családi nevérõl. Kissé bonyolultabb, de arra is lehetõség van, hogy házassági névként a férfi és a nõ nevét – a választott sorrendben – kötõjellel összekapcsolják. Ennek megfelelõen számos jogszabályt is módosítani kellett, mert a lánykori név férfiak esetében nem értelmezhetõ; az adatlapokon és nyilvántartásokban, illetve az összes személyazonosító okmányban mostantól a születési név szerepel, amit adott esetben a férfiaknak is meg kell adniuk. Igazolványt cserélni azonban csak akkor kell, ha a házasságkötés miatt valamelyik fél neve megváltozik.

Módosulnak a gyermek névviselési szabályai is: az utódokat már nemcsak az apa vagy az anya, hanem mindkét szülõ kötõjellel tetszõleges sorrendben összekapcsolt vezetéknevén is anyakönyveztetheti, de valamennyi utódnál azonos megoldást kell választani. Az ilyen módon kialakított név azonban nem lehet tetszõlegesen hosszú, vagyis ha valamelyik szülõ már kéttagú vezetéknevet visel, döntenie kell, hogy abból melyiket vigye tovább a gyermek. Ugyanez a szabály lesz érvényes abban az esetben is, ha majd kéttagú vezetéknevet viselõ gyermekek kötnek házasságot: az esküvõ után a közös vezetéknév esetükben sem lehet két tagnál hosszabb.

A névviseléssel kapcsolatos elõírások a házaspár esetleges válása után szintén módosulnak: mindketten megtarthatják házassági nevüket, az asszonynak azonban újabb házasságkötés esetén a korábbi „né" toldattal viselt nevet meg kell változtatnia

Sikeresen szerepeltek a Hungária vívói

Buenos Aires Város Vívószövetsége (FECBA) rendezésében november 8-án és 9-én zajlottak le a 3. Iskolaközi Vívóverseny mérkõzései. A versenyen 245 tizenéves sportoló vett részt; egyesületüktõl függetlenül iskolájukat képviselték.

A Hungária vívói három dobogós helyet szereztek. A lányok közül párbajtõrben Iris Odstrcil elsõ, Cristina de Brelaz harmadik helyet ért el. A fiúk közül Gáspár László lett elsõ, szintén párbajtõrben. Gratulálunk. Képünkön Gáspár László és Iris Odstrcil. (te)

Mnsr. Gáspár Miklós látogatása

Rubido-Zichy Senta már évek óta meghívja Mnsr. Gáspár Miklós kanonokot Nagybuenos Aires countryjában lévõ nyári rezidenciájába. Argentínában való tartózkodását – nyaralását - a fõpap az itteni magyar közösség lelki gondozására is gondot fordította. December 25-én a Mindszentynumban a karácsonyi ünnepi szertartást is õ celebrálta, számos hívõ jelenlétében. Január 8-án pedig a Segélyegyletben mondott szentmisét az ott gondozottak és meghívottaknak. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg, a szintén látogatóban itt járt dr. Szederkényi Károly farkasréti plébános, édesanyjának, Nagy Éva Antónia 2003 december 13-án történt elhalálozásáról, akivel közösen töltöttek két éve egy hónapot Buenos Airesben. A kegyeletes szertartás után Molnár László a SE elnöke és vezetõsége Marcelino jólsikerült asadójával vendégelte meg a jelenlévõket.

Pályázati lehetõség a külföldön élõ magyar gyerekek számára

A ZIK figyelmébe

A Magyar Konzulátus közlése alapján értesültünk, hogy Budapesten, az egyszervolt.hu weboldal dalszöveg és forgatókönyvírói pályázatot hirdet általános iskolások számára, melyre várjuk a külföldön élõ magyar gyerekek jelentkezését is. Szeretnénk, ha kezdeményezésünkre minél több külföldön élõ magyar családot tudnánk bevonni. Oldalunkon foglalkoznánk a külföldön élõ magyar gyerekek mindennapjait érintõ témákkal is. Ezért szeretnénk felvenni a kapcsolatot olyan gyerekekkel, akik szívesen beszámolnak kinti életükrõl, hétköznapjaikról.

A pályázat anyaga megtekinthetõ www.egyszervolt.hu honlapján.

További együttmûködés reményében, segítségüket elõre is köszönjük.

Almásy Katalin Az Egyszervolt.hu szerkesztõje

HALLOTTUK,

hogy Pataky Valéria (foto) december 23-án bevégezte tanulmányait az „Universidad de Buenos" (UBA) egyetemen, sikerrel tette le utolsó szigorlatát, és ezzel megszerezte a Pszichológia fakultás Licenciatusát. Vali a Bank Bostonban tisztviselõ, párhuzamosan dolgozott egész egyetemi tanulmányai alatt. Szeretettel gratulálunk Valinak!

hogy apja nyomdokain haladva ifj. Máthé László az argentin katonai karrierjének újabb állomásához érkezett. A múlt évi elõléptetések során a légierõknél a comodor (ezredes) rangot érte el. Az ünnepélyen édesapja, Máthé László, volt 2. világháborús vadászpilóta és felesége Baba személyesen vettek részt. Sok szeretettel gratulálunk.

hogy Benkõék február végével elmennek a Magyar Katolikus Szövetség Araozi székházából, így a Mindszentynum vezetõsége új „concesionariot", házgondnokot keres március 1-töl kezdve, a vendéglõ kiaknázásával egybekötve. Érdeklõdni lehet Fóthy Istvánnál 4796-3638 vagy Bobrik Györgynél 4747-8069 00 és 4328-3908/5078.

hogy a családi Szilveszteren a Hungáriában ismét szép számban gyûltek össze az egyesület tagjai és barátaik – itteniek és távoli tájakról idelátogatók – hogy együtt búcsúztassák a 2003-at és fogadják a 2004-et. Ez alkalommal is kedves vendég volt Szõnyi Ferenc nagykövet és felesége. Külön említésre méltóak a brazíliai magyar néptáncosok, akik másnap már folytatták útjukat az uruguayi fesztiválra.

hogy február hónapban a Hungária idei, elsõ választmányi ülése 18-ra, csütörtökre esik. Kérik a tagok minél nagyobb számban való megjelenését.

hogy március1-én a nyári szünet végén újból nyitva tart a Hungária és Omar a szokott figyelemmel várja a tagokat és vendégeit. A klubélet megindulásával a szerdai vezetõségi gyûlések is a szokott rendben megkezdõdtek és Könyvtár (HKK) is megkezdte már szokott idõrendben mûködését.

hogy a karácsonyi és újévi ünnepekre sok látogató érkezett az elvándorolt honfitársak közül. Itt volt Theész Margit (Kuki) Mexikóból, New-Yorkból Gorondi István és felesége, Edith, összes gyerekkel, Hynanlné Kesserû Zsuzsóék vendégszeretetét élvezték. Dr. Némethy Kesserû Judit pedig emlékezetes disszertációjának könyv alakban, Budapesten most megjelent példányait hozta el karácsonyra a kolóniának, szintén az USA-ból. Kár, hogy nem rendezett egy formális könyvbemutatót. Bizonyára ott is sikerrel szerepelt volna.

hogy az ünnepekre nagykövetünk László fia látogatóba jött menyasszonyával Lotz Gabriellával Buenos Airesben. Több. Mint egy hónapot töltöttek körünkben, ismerkedtek Argentínával és kolóniánkkal. Jó nyaralást kívánunk.

hogy Farkas Nándi és Edith is megérkeztek nyári támaszpontjukra, otthagyták a hideg Budapestet és olivosi házukban, felváltva kirándulva, nyaralgatva a szép Argentínában töltik a meleg hónapokat. A boldog pendlizõket baráti körük mint mindig, most is örömmel fogadta. Szép és jó vakációt!

hogy az idei, különösen forró nyár ugyancsak megmozgatta az argentin turizmust. Külföldrõl özönlött a tömeg, a szállodaipar elérte telítettségének felsõ fokait, és nem maradt üres hely a legeldugottabb kis tengeri fürdõben és a hegyeket borító erdõk tisztásain csakúgy megteltek a kiránduló menedékházak, mint a divatos hotelek napsütötte teraszain. A kolónia is kivette részét vakációkból, nem maradt otthon senki, aki tehette, válogathatott a kínálatokban. Sebess Zsuzsa és Zsuzsi, Oberritter Judi, Kovács-Baráth Babszi, Monostory Ildikó, Zombory István, Dr. Balla Imre és Dr. Balla György Punta del Esten, Móricz Marika, Székássy Miklósék Pinamarban, de tele volt magyarokkal – a felsorolás lehetetlen – Córdoba, Pinamar, Villa Gesell és Mimamar is.

Révkomáromban megalakult a Sellye János Egyetem

Egyetemalapító ünnepséget tartottak szombaton Révkomá-romban. Magyar Bálint magyar oktatási miniszter köszöntõjében a szív és a józan ész ünnepének nevezte a tervek szerint az idén õsztõl hallgatókat fogadó Sellye János Egyetem létrejöttét. – A szlovákiai magyarság évtizedeken át szívügyének tartotta az itteni magyar felsõoktatási intézmény kiharcolását. A szlovák többség mai józan gondolkodásmódja is hozzájárult törekvéseik sikeréhez: a nagy lélekszámú kisebbség anyanyelvi oktatásának támogatása gazdagítja az országot, gyarapítja mindkét nemzet szellemi értékeit – hangsúlyozta Magyar.

A magyar kormány a jövõben is jelentõs anyagi és szakmai támogatással kívánja segíteni az egyetemet. – Ez így lesz még akkor is, ha az unióban a Sellye János Egyetem legnagyobb vetélytársai nyilvánvalóan az anyaországi felsõoktatási intézmények lehetnek.

Martin Fronc szlovák oktatási miniszter arra mutatott rá, hogy a pozsonyi kormánypárti politikusok elsõsorban azért támogatták az intézmény létrehozását, mert „csak az a nemzeti kisebbség érzi hazájának azt az országot, amelyben szabadon érvényesítheti az európai értékrendbõl fakadó jogait". Albert Sándor, az egyetemalapítást felügyelõ kormánymegbízott lapunknak kifejtette: – Nyolc és fél évtized tragédiái után elõször fordul elõ, hogy a felvidéki magyarság nem áldozata, hanem alakítója és nyertese a történelemnek. Trianon óta nem volt lehetõségünk saját egyetemen, az anyanyelvünkön tanulni. Emiatt állandóan csökkent a nemzeti kisebbségünk mûveltségi szintje. Az elmúlt tanévben a 97 ezer szlovákiai egyetemi hallgató közül csupán 4400 volt magyar nemzetiségû. Ez a számarány négy és fél százalék, holott a szlovákiai magyarság a lakosság csaknem tíz százalékát alkotja – mondta Albert.

A Dzurinda-kabinet tavaly 60 millió koronát – kb. 360 millió forintot – utalt át az egyetemalapításra, az idei költségvetésbõl pedig további 50 millió koronát ad. Magyarországról elsõsorban a szakkönyvtárhoz és az informatikai rendszerhez várnak segítséget. A tervek szerint az õsszel induló elsõ tanévben több mint háromszáz hallgatót vesznek fel a három – református teológiai, a pedagógiai és a közgazdaság-tudományi – karra. – Jelenleg azon dolgozunk, hogy utóbbi kettõt legkésõbb a júniusi felvételi vizsgákig akkreditálják.

Széljegyzetek

Bush, a super-préiri cowboy újra meghirdette a háborút Irak ellen. A nemrég befejezettnek nyilvánított és a Saddam-rezsim megszûntével kikiáltott gyõzelem, az ország restaurációjának kezdetét jelentette volna, ha a közelgõ választási, novemberi, dátum közelsége nem fenyegetne. Ezért ismét szükség van újabb erõ és hatalom bizonyítására, mert ez kell a népnek: el ne felejtse, hogy õk a legnagyobbak, legokosabbak és egy világuralmi törekvésben ezt hangoztatni kell. Hogy a fegyverkezési ipar foglalkoztatásáról ne is beszéljünk. Rossz vége lesz.

Nem kritikának szánom, de talán egy érdekes gondolatként ezt a pár sort megreszkírozom Né-methyné Kesserû Judit most megjelent könyvéhez. Mégpedig azért, mert olvasva a könyvet – ilyen tömeg hiteles adat, dokumentum láttán eszembe jutott Márai egy mondata: „mi lenne, ha valaki megkísérelné megírni a ’másik’ történelmet, az adatnélkülit, a névtelent, tehát az igazit", sikeres doktori tézisének, javított és bõvített formája helyett. A buenosairesi magyar emigráns kolónia ’48-as hullámának dokumentált története olyan gazdag, érdekes, sõt izgalmas, hogy a hiteles adatok mögött meg nem írt események szembetûnnek és emlékeztetnek sok mindenre, ami akkor, annak idején talán csak társasági beszédtéma, lényegtelen részletnek látszott. Az akkori két évtized közösségünknek legtermékenyebb korszaka telítve volt, nemcsak történelmileg bizonyítható, de az emlékezet rekeszeiben tárolt históriákkal is, és ha meggondoljuk, hogy egy olyan lelkiismeretes kutató, mint Judit, ennyi fáradságos munka láttán bizonyára tudott ezekrõl is. Itt élt köztünk, látnia kellett, és nemcsak részt vett, de vezetõ szerepet vitt, mind kulturális, mind a társadalmi életben is. Mi lett volna, ha könyvében ennek az adatnélküli, "igazi" történelem változatát írta volna meg. Biztos, hogy ennek talán még nagyobb sikere és fõleg „kapósabb" fogadtatása lett volna körünkben. Mert: nemcsak „Rómában" – de az akkori magyar Kolóniában is „történt valami".

Megint körkérdéssel fordultunk Olvasóinkhoz. Több, mint félszáz címre küldtük el két kérdésünket, ezekben a múlt évi benyomásokról és az elkövetkezendõ 2004 elvárásairól érdeklõdtünk. A januári hõség és a vakációs szezon ellenére szép számmal válaszoltak, amibõl jól kitûnik a kolónia tagjainak Argentínáról alkotott néha homlokegyenest ellenkezõ politikai és gazdasági véleménye.

Ezzel a számunkkal és dátummal beléptünk az újság 75. évfolyamába. Nem akarok sem emlékezni, még kevésbé ünnepelni. Amit csináltam, annak ítéletére csak az olvasó jogosult. Nem érdemlek érte semmit, ezért köszönni valóm sincs semmiért. Maga az a tény, hogy a kolónia 28 évig kibírta szerkesztõi mivoltomat, ez se az én érdemem, hanem az olvasó edzett idegeié. Közvetlenül a lapnak dolgozó önkéntes, önzetlen segítõtársaim se nekem, hanem a kolóniának adták tudásukat. Mindezeket most azért írom, mert most valóban búcsúzni szeretnék. Talán nem elõször, de ezúttal véglegesen. Nem bírom tovább korral és egészséggel, idegekrõl ne is beszéljek. Nem akarom unalomig ismételt a lap átadásával kapcsolatos soraimat, köztudottak, és ma is állnak. Csak a vidám öreg görög bölcs szavait idézni: „Sok pythiádot szolgáltál végig, részt vettél áldozatokban a körmenetekben és a táncokban. Ideje, hogy eldobd a koszorút és visszavonulj az orákulumtól, mert vén ember vagy".