Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kíván
minden Olvasójának a Dél-amerikai Magyar Hírlap!

Karácsonyi olvasmány…
BETLEHEM*

Itt vagyok Betlehemben és egy alacsony, bolthajtásos ajtón, félkörben hulló lépcsõkön lemegyek a pincébe, ahol barmok álltak, a Három Királyok a kapuban térdeltek s ahol a Gyermek a jászolban feküdt. Fönn, a görög templomban, melyet az istálló fölé építettek, istentiszteletet tart egy szakállas lelkész és görög katolikus arab hívõk, legtöbbje fiatal leány, hangosan énekelnek. Az ezüstcsengõket s a lányok énekét gyöngén hallani le a pincébe, ahol egészen egyedül állok. Semmi pompa ezen a helyen, semmi kegyszer és kegytelen giccs; üveglap alatt a három szikla: a baloldalon József fekvõhelye, a jobboldalon Mária nyoszolyája. Fölötte négyszögletes kõlap, pontos és lelkiismeretes helyrajzzal: itt állott a jászol. A félhomályban csak vörösfényû örökmécs ég. A szemnek szokni kell e derengéshez, amíg fölismerem a szûk odú méreteit. Tél volt, az állatok melegítettek. Fáradtak vo1tak, a vajúdó asszony fáradt volt a vándorlás izgalmaitól is. Amint itt állok, nekidûlve az egyik kõsziklának, nem tudom, miért, de természetesnek találom, hogy a legtisztább Embert születésének pillanatában állatok õrzötték, melengették, állatok, és nem emberek vették körül. Az állatok meleget adtak neki, mikor megszületett. Az emberek megfeszítették.

A tél tud szigorú lenni Juda hegyeiben. Éjszaka értek ebbe az akolba, a városban vásár volt, mint ma van. Augustus parancsára jöttek ide, népszámlálásra, József szülõvárosába, Betlehembe. A hegyek tisztásain, amerre átjött most a kocsi, pásztorok dideregnek pásztortûz mellett. A nyájak aludtak a meleg karámban.

..Amint itt állok, ahol mindez történt, édes, messzi illat szá1l föl az egészbõl. Egyedül vagyok, csönd van. Egy csillag tûnt föl az égen, a pásztorok énekeltek. Hallom az éneket végtelen messzibõl, a gyermekkor ünnepének édes, messzi titokzatos énekét. Békesség az embereknek.

Ebbõl az akolból indult el egy élet, s békességet hirdetett a jóakaratú embereknek. Apja ács volt, anyja szegény asszony Harminchárom esztendõs korában megfeszítették.

Meghalt az emberiségért... furcsa szó, nehéz íze van. Nevek jutnak eszembe amint itt állok, emberek nevei, akik a közelmúltban meghaltak az emberiségért. Valamilyen odúban születtek, apjuk ács volt, vagy hasonló, anyjuk szegény asszony Kávéházakban ültek számûzötten, lapokban és röpiratokban prédikáltak. harminc-, negyvenesztendõs korukban megfeszítették õket. Agyonverték õket. Lebunkózták õket. Az emberiségért. Hallom az édes, messzi éneket. Meghajtom fejem, évek óta elõször fojtogatni kezdi valami torkomat.

Békesség az embereknek.

*

*(Részlet, Márai Sándor a múlt század harmincas éveiben írt „Istenek nyomában" c. útinaplójának Betlehem c. fejezetébõl).

EU nagybizottsági tanácskozás

Budapest, 2003. december 2. (MTI) - A pártok egyértelmûen elismerésüket fogalmazták meg a kormánynak azért, hogy az unió alkotmányának szövegtervezetébe bekerült a kisebbségi jogok védelme - mondta Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke kedden a parlament európai uniós nagybizottságának tanácskozását követõen újságíróknak. A külügyminiszter tájékoztatóját a nagybizottság elfogadta - közölte a házelnök, aki arról is tájékoztatott, hogy "formálódik a négypárti egyeztetés" a kormány és a parlament viszonyát az EU-tagsággal kapcsolatban rendezõ törvénytervezetrõl.

Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke a hét végi nápolyi külügyminiszteri értekezlet jelentõségét abban jelölte meg, hogy ott elõször mondtak véleményt a külügyi tárcavezetõk az olasz EU-elnökség által összefoglalt uniós alkotmánytervezetrõl. Kiemelte, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának alkotmányos megjelenítését támogatók köre bõvült.

"Ugyanilyen fontos, hogy azok az országok, amelyek ezt eddig ellenezték, például Lettország, Észtország és Szlovákia, most azt mondták, hogy ha nem is teszi õket boldoggá ez a formula, együtt tudnak ezzel élni, nem ellenzik az alkotmányba emelését" - mondta a külügyminiszter. Kovács László szerint ezen az állásponton van a francia külügyminiszter is, aki nem szólalt meg a vitában. "Fontos az, hogy a négy parlamenti párt támogatja ezt az eredményt, jónak, reálisan elérhetõnek értékeli" - mondta Kovács László.

Kérdésre válaszolva a külügyminiszter hangsúlyozta, ha Magyarország elkezdené feszegetni, hogy a tervezetbe kollektív kisebbségi jogok kerüljenek, azon országok, amelyek most korábbi ellenkezésüket feladva elfogadták a megfogalmazást, azonnal vétót emelnének.

Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának Fideszes elnöke közölte, pártja üdvözli a "kisebbségi formula" szerepeltetését az alkotmányos szerzõdésben, megjegyezve, hogy a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak megemlítését szívesebben fogadták volna, mint a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak az említését.

"Ez azt bizonyítja, hogy ha a magyar diplomácia kívánatosan és egyértelmûen felvállalja a magyar nemzeti érdeket, akkor lehet eredményt elérni, és ez egyébként megnyitja a lehetõségét annak is, hogy az egyes politikai erõk saját csatornáikon keresztül is támogatást szerezzenek az ilyen fontos ügyekben" - tette hozzá a Fidesz politikusa. Kitért arra, pártja továbbra is elvárja a kormánytól, hogy kezdeményezze a kereszténység szerepeltetését az alkotmányos szerzõdésben. "Továbbra is elvárnánk a magyar kormánytól, hogy kezdeményezõen lépjen fel a keresztyénség alkotmányos szerzõdésben való szerepeltetése mellett, ugyanis nem hiszem, hogy Európát lehet építeni anélkül, hogy ez egyértelmûen kimondásra kerüljön" - hangsúlyozta Németh Zsolt.

Mint mondta, a megbeszélésen felvetette, hogy a Fidesz tudomása szerint az Európai Bizottság levélben fordult a magyar kormányhoz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kérdésében. Hozzátette, meglepõ, hogy Kovács László külügyminiszter errõl nem tudott felvilágosítást adni. Jelezte, szokatlan dolog, hogy nemzetközi kérdésekben a kormányzat "titkolózik a magyar politikai erõk elõtt".

Az Európai Unióba küldendõ magyar biztosról szólva elmondta, Kovács László ígéretet tett arra, hogy egyeztetni fognak a parlamenti pártokkal a biztos személyérõl. "Ezt a magunk részérõl szeretnénk üdvözölni" - zárta nyilatkozatát Németh Zsolt.

Javulóban a magyar gazdaság

A négy vezetõ hazai gazdaságkutató cég - Ecostat, GKI Gazdaságkutató Rt., Kopint-Datorg Rt. és Pénzügykutató Rt. - képviselõi közösen értékelték a magyar gazdaság helyzetét.

Megállapították, hogy:

a) A javuló nemzetközi gazdasági környezet hatására kedvezõ jelek tapasztalhatók a reálgazdaságban: az üzleti beruházások élénkülnek, a feldolgozóipari export és termelés gyorsul, ennek talaján a III. negyedévben a GDP már 2,9%-kal emelkedett és a vállalkozások várakozásai is némileg javulnak. A konjunktúra élénkülése viszont szükségszerûen és elõrebecsülhetõen átmenetileg felerõsítette a folyó fizetési mérleg romlását. A gazdaságpolitikában helyes irányú fordulat, több kedvezõ változtatás történt (a reálbérek növekedésének lefékezése, az államháztartás hiányának 2004. évi csökkentése).

b) Ugyanakkor kedvezõtlen folyamatok mennek végbe a pénzpiacon: a forint jelentõsen gyengült, a kamatok drasztikusan emelkedtek és lecsökkent a bizalom a magyar állampapírok iránt. Ebben döntõ szerepet játszott a 2001-2003-at jellemzõ túlköltekezõ fiskális politika és a követhetetlen - hol erõltetett antiinflációs célokat, hol egy "kívánatos árfolyamot" követõ, hol meg leértékelõ – monetáris politika. A pénzpiaci fejlemények kialakulásához hozzájárult a gyakran összehangolatlan és a befektetõkben bizalmatlanságot keltõ kommunikáció, amely fõleg egymás gyakorlatának megkérdõjelezésével, esetenként szakmailag nehezen védhetõ állításokkal rontotta a gazdaságpolitika és a jegybanki politika hitelességét.

c) A kedvezõ középtávú fejlõdési kilátások alapján jó esély van arra, hogy a magyar gazdaság viszonylag gyorsan túljut a pénzpiaci krízisen. A befektetõk bizalmának és a hitelességnek a visszaszerzése azonban meggyõzõ változtatásokat igényel a pénzügyi politika és irányítás mindkét területén

Wesley K. Clark:
Mi csúszott félre

Irak megszállása és Bagdad el foglalása igazi diadal volt. Az akció sikere fõként a fegyvereket viselõ és kezelõ katonák, nõk és férfiak felkészültségén múlott. Nélkülük légierõnk kevésbé lehetett volna hatékony, és a szárazföldi csapataink sem gázolhatták volna le olyan gyorsan és oly kevés áldozat árán az iraki köztársasági gárdát. Parancsnokaink jól és a helyzetnek megfelelõen gazdálkodtak a rendelkezésükre álló erõkkel.

De mutatkoztak hiányosságok is. Mindenekelõtt fölösleges kockázatokat vállaltunk a katonai akció során. A háború nem üzleti vállalkozás, ahol a célokat a lehetõ legkisebb költségek mellett kell elérni. A szárazföldi harc az egyik legbizonytalanabb kimenetelû emberi tevékenység. A kockázatokat az elõre nem látható, ki nem számítható események jelentik. Minimalizálni kell tehát a várható veszélyeket, még az akciók megkezdése elõtt.

A kiegészítõ csapatok megvoltak: még parancsot is kaptak a felkészülésre. Egy további harci egység az utánpótlási vonalak biztosítására, néhány teherautós és szállító osztag a katonai akciókban óhatatlanul meglévõ bizonytalanságok ellensúlyozására - mind-mind csökkentette volna a kockázatot. A parancsnokok egy része tisztában volt a helyzettel. A kérdés az volt, hogy tényleg szükségesek-e ezek az egységek. Sajnos csak késlekedve vetették be õket.

*

A háború katonai terveinek sebezhetõsége és a bevetett amerikai erõk elégtelensége az utóvédharcok idején vált nyilvánvalóvá. A tervezõk feladata, hogy a csapatok szükségleteit és a megszállást követõ iraki ellenállás hevességét elõre kalkulálják. A parancsnokság azonban a "majd meglátjuk" filozófiáját választotta. Ennek következményeképpen az amerikai erõk képtelennek bizonyultak a közrend szavatolására, a rablások és szabotázs megfékezésére, és még Bagdadban sem voltak képesek hiteles rendfenntartókként megjelenni. Az ebbõl fakadó hitelvesztés heteken belül az ellenállás élénküléséhez vezetett. Május elsején Bush elnök bejelentette a háború végét. A kialakuló káosz azonban az újabb erõfeszítések ellenére is kérdésessé tette a küldetés sikerét.

Egyesek szerint a "majd meglátjuk" elve, valamint az, hogy a katonai erõket a már megkezdett akciók igényei és hiányai alapján, utólag egészítsék ki, diplomáciai kényszer, hiszen a fordított módszer minden konfliktusmegelõzõ kísérletet eleve lehetetlenné tesz. Sajnos a kormányzat lépései ellentmondanak ennek. A csapatok felvonultatását jóval azok tényleges mozgósítása elõtt bejelentették, és a számukat is jócskán eltúlozták.

Mások szerint a szárazföldi csapatok viszonylag alacsony létszáma Rumsfeld hadügyminiszter akadékoskodásával, a haditervekre és felvonulásra vonatkozó folyamatos kérdéseivel magyarázható. Ezekkel újra és újra megzavarta a felkészülést, és a parancsnokok a békeség kedvéért inkább nem ellenkeztek. Megint más vélemény szerint Rumsfeld takarékoskodni akart a költségekkel. S azt is többen mondják, hogy a szárazföldi egységek viszonylagos korlátozásával a hadügyminiszter a légierõbe és a speciális egységekbe vetett hitét bizonyította. A felvonultatott csapatok alulméretezéséhez valószínûleg valamennyi felsorolt tényezõ hozzájárult.

Más kritikák a végjátékra vonatkoznak: elhanyagolták a háború utáni idõszakot. Aki háborút indít, annak négy lépésben kell gondolkodnia: a csapatok felkészítése, azok felvonultatása, a harc idõszaka és a háború utáni mûveletek. Az ellenfél katonai legyõzése után az azt követõ mûveletek biztosítják az eleve kitûzött célokat, a cselekvési terv teljesítését. A Rumsfeld által ismertetett tervben Szaddám Huszein rendszerének megdöntése, a terroristaszervezetek felszámolása, a tömegpusztító fegyverek felkutatása és megsemmisítése, a gyors demokratikus átmenet feltételeinek megteremtése is szerepelt.

A gyõzelem fordított tervezést igényel, és a háború utáni megkívánt állapottól visszafelé gondolkodva kell dönteni a kitûzött célok elérését valószínûsítõ erõk nagyságáról. Esetünkben a kormányzat csak a háborús idõszakra figyelt, elhanyagolva, hogy mi történik majd a már megszállt országgal. Láthatóan úgy hitték, hogy Szaddámmal a Baath-rendszer is letûnik a színrõl, az iraki katonák és rendõrök átállnak az amerikaiak oldalára, és az iraki hivatalnokok is megmaradnak íróasztalaiknál.

Az elõkészületek hiányosságai egyrészt a Bush-kormányzat gondolkodásával, másrészt az amerikai kormányok és a hadsereg közötti mélyebb viszonyokkal magyarázhatók. A "döntõ mûveletek" kezdettõl fogva elsõbbséget kaptak a háború utáni rendezéssel szemben. A Pentagon végig saját szaktudásának minél tökéletesebb alkalmazásával volt elfoglalva, elhanyagolva a helyzet által megkívánt, szélesebb körû igényeket. Mindezt csak súlyosbította a külügy és a hadügy közötti bürokratikus kötélhúzás, ahol az elõbbi inkább óvatos volt, míg az utóbbi határozottabb és eltökéltebb. A küzdelem ez év januárjában dõlt el, amikor a Fehér Ház a hadügyminisztérium felelõsségévé tette a háború utáni rendezést.

Nem mintha az amerikai kormányzaton belül léteztek volna megfelelõ struktúrák a katonai tervezés kiegészítésére és támogatására. Nincsenek hivatalnokaink, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a háború utáni mûveletek hatékonyságának javítására fordítsanak évente milliárdokat. S ugyancsak nincs semmi, ami a fegyvergyártó konszernek tanácsadóinak és lobbistáinak csapataira emlékeztetne.

*

Az Irakban várható problémákkal foglalkozó 2002. szeptemberi szenátusi meghallgatásomra készülve a Pentagonban igyekeztem utánajárni a helyzetnek, de szomorúan tapasztaltam, hogy a háború utáni idõszak csak keveseket érdekelt. Amikor az ezzel kapcsolatos tervezés az õsz folyamán mégis megkezdõdött, a kiindulópont az volt, hogy a legtöbb iraki felszabadításnak értékeli majd az amerikaiak bevonulását.

A Jay Garner nyugalmazott altábornagy által irányított Humanitárius és újjáépítési hivatal az elõkészítõ munkák során inkább csak másodrendû kérdésekkel foglalkozott. Pedig az újjáépítést meg kellett volna elõznie a rend és törvényesség helyreállításának. Ráadásul Garnert nem csak kommunikációs, szállító- stb. eszközök nélkül hagyták, hanem az elnök vagy a hadügyminiszter helyett az Irakban állomásozó katonai erõk parancsnoksága alá rendelték. Mindennek következtében Garner elszigetelõdött, az ENSZ tekintélyére alig-alig hivatkozhatott, szinte reménytelen harcot folytatott a baráti államok és a szövetségesek segítségéért a rendfenntartásban, szállításban, a megfelelõ kommunikációs vonalak létrehozásában és a felderítés kiépítésében.

Ezzel eljutottunk a kormányzat politikájának harmadik kritikus pontjához, ahhoz, hogy a helyzet fölötti ellenõrzés kézben tartása érdekében elhanyagolták a szövetségesi támogatást. A Bush-adminisztráció mindeddig elhanyagolta a nemzetközi legitimáció és az ENSZ, a NATO és más nemzetközi szervezetek lehetséges részvételének jelentõségét. 2003 hosszú nyarán végig elutasította, hogy ezeknek is szerepet szánjon, pedig ez feltétele lett volna az európaiak részvételének a háború utáni rendezésben. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy az ENSZ-nek komoly tekintélye van a nemzetközi közvélemény elõtt.

Rumsfeld hadügyminiszter katonai stratégiája középpontjában a nagy szárazföldi erõk helyett a precíziós mûveletekre képes légierõ és a speciális egységek állnak. Részben az iraki háború is alátámasztotta e nézet helyességét. De ez a stratégia egyáltalán nem új, és az amerikai katonai gondolkodás és haderõ már a vietnami háború befejezése óta ebbe az irányba fejlõdik. Az Öböl-háború felgyorsította a folyamatot, és az USA egyesített erõinek fõparancsnoksága által 1996-ban készített Joint Vision 2010 c. dokumentum az egész stratégiát írásban is rögzítette. A helyzet iróniája, hogy a Bush-adminisztráció, és azon belül fõként a Donald Rumsfeld által beharangozott átalakulás - a high-tech hadszíntér megteremtése, az érzékelõk és precíziós csapások kidolgozása és alkalmazása kisebb szárazföldi jelenléttel kiegészítve - már 2001. évi hivatalba lépésük idején is valóság volt. Az ellenséges haderõk legyõzése csak szükséges, de nem elégséges feltétele a háborúk megnyerésének. Mi megtanultuk Panamában, milyen nehéz szót érteni a civil lakosokkal, ráadásul egy olyan kétszínû vezetõ esetén, amilyen Manuel Noriega panamai elnök volt; megtanultuk a leckét az Öböl-háború után, amikor a menekültek problémájával kellett megküzdenünk; tanultunk a szomáliai kudarcból, a haiti nehézségekbõl és a Balkánon végrehajtott akciókból. De a következtetések levonása kormányon belül és azon kívül is csak nagyon keveseket foglalkoztatott.

Éveken át a technológiai átalakulás lázában éltünk, a konfliktus utáni és a békefenntartó szempontokat elhanyagolva. A hadsereg más szolgáltatásokhoz hasonlóan önmaga létét a high-tech innovációhoz és távlatos beszerzési programokhoz kötötte, amelyeket a Közel-Keleten vagy Koreában megvívandó esetleges intenzív konfliktusok kilátásai irányítottak. Az amerikai védelmi prioritások ismeretében az ilyen programok nagyobb eséllyel versenghettek a központi forrásokért. S amikor ezek megvoltak, a választókörzetekben mûködõ elsõdleges és másodlagos alvállalkozók is nagy lelkesedéssel támogatták azokat.

A NATO sokat vitatott koszovói akcióját nézve, amiben katonai parancsnokként én is szolgáltam, az eddig elmondottaknak pont az ellenkezõje történt. A nemzetközi közösség tekintélyét is latba vetettük az etnikai tisztogatás megállítására. A hónapokon át folytatott tárgyalásokon az ENSZ is folyamatosan helyet kapott. Az USA helyett inkább a NATO-nak jutott a vezetõ szerep. Alaposan megvitattuk az elrettentés alkalmazandó eszközét, majd ezt érvként használtuk a diplomáciai megoldás kicsikarására. Nem voltak elõre megállapított határidõk, és a NATO nagyon hosszú idõre kitolta az akciók megindítását. Az erõszak alkalmazása csak a végsõ eszköz volt, és komoly vállalásokat tettünk a háború utáni idõszakra. Hetvennyolc napi bombázás után Szlobodan Milosevics meghajolt a NATO feltételei elõtt, másfél millió koszovói albán visszatérhetett lakóhelyére, a szerbek visszavonták erõiket, a NATO csapatai bevonultak, és Milosevics ma a hágai bíróság elõtt felel tetteiért. Az egész kampány során amerikai szárazföldi, légi és tengerészeti erõi egyetlen katonát sem vesztettek harcokban.

*

Irakban június elejétõl észlelhetõk az elszánt ellenállás jelei. Kelepcék és orvlövészek leselkednek az amerikai katonákra. A helyzet még Bagdadban is romlik. Úgy tûnik, hogy "Visszatérés" néven baathista árnyékmozgalom szervezõdik.

Szaddám Huszein rendszerét sikerült megdönteni, de tömegpusztító fegyvereket, amelyek kifejlesztésére az iraki rezsimnek valószínûleg tényleg voltak programjai, nem találtunk. S miközben elfoglaltuk az országot, új terroristaszervezetek jöttek létre az amerikaiakkal szembeni ellenállás jelszavával. Irak demokratikus átalakításának tehát immáron a terroristaveszélyekkel is számolnia kell, nem beszélve a kulturális, politikai, regionális és gazdasági problémák sokaságáról.

Az iraki háború bebizonyította az amerikai hadsereg elszántságát, felkészültségét és rátermettségét. De a hatalom az ellenfeleit is létrehozza, azokat, akik olyan módszereket állítanak szembe az amerikaiak erejével, melyekkel a felhalmozott katonai elõnyöket képesek minimalizálni. Sokkal nagyobb munkát kell kifejteni ahhoz, hogy az Egyesült Államok sikerrel terjeszthesse értékeit, a biztonságot és a prosperitást. Minden mást adottnak véve, az iraki nép és a térség jobb helyzetbe került Szaddám rendszerének megdöntése után. De ennek költségei és következményei is vannak, amelyek távol tarthatnak bennünket fõ célunktól, a terrorizmus elleni háború megnyerésétõl. Sõt, az iraki háború hatásai kifejezetten megakadályozhatnak bennünket e szélesebb körû cél megvalósításában.

*

(The New York Review of Booksban megjelent cikk szerkesztett, tömörített változata. Magyarul az Élet és Irodalomban jelent meg. A szerzi az amerikai hadsereg négycsillagos tábornoka, a NATO volt fõparancsnoka. Egyesek szerint õ lesz a demokraták elnökjelöltje a következõ választásokon.)

A MAGYAR KONZULÁTUS KÖZLEMÉNYE

A konzulátus felhívja az érintettek figyelmét a magyar állampolgársági törvény módosulására. A 2003. szeptember elsejével életbe lépett kiegészítés – azaz a 2003. évi LVI. Törvény – szerint (írásbeli) Nyilatkozattal szerezheti meg /magyar/ állampolgárságát az, „aki magyar állampolgár anyától és külföldi állampolgár apától 1957. október 1-je elõtt született, és születésével nem vált magyar állampolgárrá".

Az eljárást az érdekeltnek személyesen kell megindítania azon a magyar konzulátuson, amely hivatalos /állandó/ lakóhelye szerint illetékes. (Tehát az argentin, az uruguayi és a paraguayi állandó lakcímmel rendelkezõk megtehetik közvetlenül, a Capital Federal, 11 de Septiembre 839. szám alatt, Belgranoban, illetve az Asunción-i, montevideói, Rosario-i és Bariloche-i tiszteletbeli konzulok közvetítésével.)

Aki a fenti jogcímen (=alapon) kéri magyar állampolgárságának megállapítását, annak ki kell töltenie a többoldalas ûrlapot, azaz a Nyilatkozatot, és indoklásul mellékelnie kell a dokumentumokat. /Az idegen nyelven készülteket magyar fordítással ellátva./

Elõzetesen célszerû hitelt érdemlõen meggyõzõdni arról, hogy az édesmama /nagymama nem házasságkötéssel szerzett külföldi (azaz nem-magyar!) állampolgárságot.

Az eljárás többi tényezõje (így az állampolgársági vizsgálat idõtartama, a fizetendõ eljárási díjak és illetékek összege, a csatolandó dokumentumok jellege) megegyezik az eddigi gyakorlattal. Itt is, most is felhívjuk a kérelmezõk figyelmét arra, hogy a külföldön élõ polgárok magyar állampolgárságának megállapítása hosszadalmas, magába foglalja ezen személyek születésének, házasságának /házasságainak és válásainak/ magyarországi anyakönyvezését és csak ezután következik az útlevél kiállítása.

Úgy véljük: ez a törvénymódosítás igazságot szolgáltat a magukat magyarnak valló, de idáig az állampolgárság megállapításából adminisztratív okok miatt kizártak újabb csoportjának. Hiszen a korábban érvényes jogszabályok szerint születéssel (és nem honosítással, azaz naturalización-nal!) csak az a - 1957. október 1-je elõtt született – személy szerezhetett magyar állampolgárságot, aki, az elavult szóhasználattal élve, törvénytelen gyerek volt, az édesanyja viszont magyar állampolgár. (Magyar állampolgár anya és külföldi állampolgár apa törvényes, törvényesített gyermeke a születésével akkoriban nem szerzett magyar állampolgárságot.)

AMISZ Hírek

November 3-án tartotta szokásos Választmányi gyûlését a Magyar Református Egyház helyiségében. Ezúttal hét egyesület volt képviselve a Vezetõségen kívül.

A gyûlés a különbözõ vezetõségi beszámolók körül alakult ki.

Így a Latinamerikai Szövetséget (LAMOSZSZ) vitató pontot Valentin Ferenc alelnök beszámolója indította. Az általános elgondolás, hogy mindenképen meg kell indítani a szervezetet a már bejelentett érdekeltekkel és tovább keresni a kapcsolatot azokkal a latinamerikai országokba ahol magyar kolónia létezik.

A másik szokásos témáról, a "Plaza Hungría"-ról, Paál Magdi számolt be. Örömmel közölte hogy október 15-én a Buenos Aires-i Képviselõház, külön ülésen, elfogadta az AMISZ ajánlatát és törvénybe iktatta. (Lásd a mellékelt értesítõt). Felolvasta a törvény fontosabb részeit, értsük alatta a tér helyét (Rammallo és Av. Parque) meg a benne tervezett székely kapu elhelyezését. Kihangsúlyozta a nagy segítséget amit Szõnyi Ferenc Nagykövet támogatása jelentett.

Ezzel az elsõ nagy akadályt átléptük, a többit megfelelõ elõkészülettel és támogatással sikeresen áthidalhatjuk.

Végül is, szintén Paál Magdi, beszámolt az október 18 és 19-i Ituzaingo-i "Emigráns nap"-rol. Kiemelte a városi felelõsek mindenre kiterjedõ precíz szervezését, és a kitûnõ elhelyezést amit a Magyar stand kapott. Ezáltal egyike volt a leglátogatottabbak között amihez kétségtelenül a finom dobos és krémes is hozzájárult.

Befejezésül köszönetünket szeretném itt kifejezni Pataky László fõgondnoknak, aki szokásos figyelmével hozzájárult a sikerhez. Vattay Miklós, titkár

Megalakult az Ars Hungarica

A Coral Hungaria 2003-ban ünnepelte 10 éves évfordulóját. Ezalatt az idõ alatt fejlõdése eljutott egy olyan pontra, hogy szükségessé vált, hogy egy jogilag bejegyzett társaságként mûködjék, mérlegeket adjon ki, ami világosabbá teszi a pénzügyek kezelését a szponzorok felé és megkönnyíti a tárgyalásokat a magas színvonalú és követelményû koncertszervezõ intézmények felé is.

Bár a kórus megtartja továbbra is a már zenei körökben nagyon elismert nevét, de mûködésének a kerete 2004-töl kezdve az ARS HUNGARICA; ASOCIACIÓN CIVIL DE MÚSICA Y CULTU-RA lesz. A társaság alapvetõ célkitûzése továbbra is minden idõk magyar zenéjének a terjesztése marad, de ennek kibõvítéseként igyekezni fogja ezt a kultúra más kinyilvánításaival, mint irodalom, történelem, tánc és képzõmûvészet, összekötni. A Coral Hungaria továbbra is tagjai magyarok és magyar származású személyek vagy olyan argentin kórustagok, akik azonosítják magukat a fenti célkitûzésekkel.

Az Ars Hungarica alapító aktáját és alapszabályait december 5-én írta alá a vezetõség, amely a következõ tagokból áll:

Elnök: Dr. Székásy Miklós, alelnök: Zichy Rubido Senta, titkár: Zilahi Sebess Zsuzsa, pénztáros: Haynalné Kesserû Zsuzsanna, választmányi tagok: Agárdy Zsolt és Leidemann Sylvia, válsztmányi póttagok: Miskolczy Dóra és Gorondyné Meleg Judith, számvivõ bizottság: Colliané Theész Anna Rózsa és Jakabné Terek Zsófia, jogi tanácsadó: Zöldy Viktória, könyvviteli tanácsadó: Filipánics Zsuzsanna.

Mihelyt az Inspección General de Justicia elfogadja a beadványt, az Ars Hungarica már mint Polgári Jogi Társaság fogja mûködését folytatni. Székásy Miklós

A Coral Hungaria Liszt mise
elõadásai a katedrálisokban

A Coral Hungaria novemberben még kétszer megismételte a Mozarteum koncertsorozatán belül szeptemberben megrendezett, nagy közönség és kritika sikert aratott, Liszt Ferenc Koronázási Miséjét: 8-án délután a La Plata-i katedrálisban és 22-én este a San Isidro-i katedrálisban.

A csúnya, esõs nap ellenére az óriási La Plata-i katedrális teljesen megtelt 18 órára, amikor Héctor Aguer érsek, nagy zeneértõ és Liszt zenéjének hódolója, rendkívül hozzáértõ szavakkal vezette be a koncertet. Az érsekség egy gyönyörû nyomtatott programot is osztott ki a hallgatók között, egy Liszt Ferenc 1869-ben felvett fényképének a reprodukciójával. A szólisták ezúttal részben megváltoztak, csak Susanna Moncayo énekelte újra a mezzoszoprán szerepet, ami nagy áldozat volt a részérõl, mert pár nappal késõbb a Colónban énekelte az argentin zeneszerzõ, Gerardo Gandini, nagyon nehéz dalait (az úton az autóbuszban ezt az egész más stílusú, modern, partitúrát tanulta). A többi szerepet Milagros Seijó szoprán, Ricardo González tenor és Martín Caltabiano bariton énekelték. A katedrális akusztikája sokkal jobb, mint a Mozarteum által használt Gran Rex terme, ebben a környezetben a kórus, a zenekar és a szólisták különösen jól hangzottak és az elõadás végén a közönség egy véget nem érõ tapssal és ovációval ünnepelte az elõadókat. Aguer érsek, aki egyházkerülete papjaival egy a zenekar melletti oldalesõ padsorban ült, mondta nekem az elõadás után, hogy a Credot (amelyet a kórus gregorián ének formájában csak orgona kísérettel énekel) olyan csodás, hogy fel fogja szólítani a papjait ennek a megtanulására, mert nem hallott még a katolikus hitvallásnak egy mélyebb érzésû kifejezését, mint ennek a Liszt misének a Credóját.

A San Isidro-i katedrálisban az eladás egy mise keretében jött létre, Szent Cecíliának, a zene patrónájának a napján, az ottani katedrális 2003-as évi zenesorozatának a csúcspontjaként. A közönség között szétosztott szép programok a Liszt mise teljes latin szövegét és spanyol fordítását is tartalmazták, ami egy nagyon értékes kiegészítõje volt a többi ismertetésnek. A misét a Németországban prédikációs körúton tartózkodó Jorge Casaretto püspök helyettese, Miguel Ángel D´Annibale püspök mondta. A szólisták, a zenekar és a kórus, az oltár mögött helyezkedtek el és érdekes volt ezúttal folyamatos koncertdarab helyett úgy meghallgatni a Liszt misét, mint az eredeti elõadásán, félbeszakításokkal, minden egyes mise rész kíséreteként. Ugyanazok a szólisták szerepeltek San Isidróban is mint La Platán és a katedrális nagyszerû akusztikája itt is elõsegítette a mise zenekíséretének a tökéletes élvezését. A püspök úr a mise végén felkérte a nagyszámú közönséget, hogy lelkes tapssal ünnepelje a zenészeket, akik a magasztos zenén keresztül olyan kiválóan közelítették a résztvevõket a vallásos ihlethez.

Befejezésül, a Liszt Koronázási Misének a Mozarteum elõadásán felvett CD lemeze, nagyon szép kiadásban, kapható a Hungária egyesület könyvtárában a szokásos hivatalos órákban. Székásy Miklós

Juhász Gyula:
Betlehemes ének

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, kedves bambino,

Ó, emberek, gondoljatok ma rá:
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény
S az istállóban várt födél reájuk.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!
Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

Az Argentínai Magyar Református Egyház hírei

Az Argentínai Magyar Református Egyház november 2.-án, ökumenikus istentisztelettel emlékezett meg a Reformáció 486. évfordulójáról. A szertartást Rev. Gabriel Miraz református- és Rev. David Calvo evangélikus lelkész tartotta, úrvacsora osztással.

Az ünnepi megemlékezésnek méltó keretet adott a szép Ramón Freire-i székház, mely hosszú évek óta Buenos Aires városának védett épületei közé tartozik. A szertartás alatt Schirl Pál hegedûn és Etelvina Chinnesi zongorán Antonio Vivaldi: A moll Opus 3 Nr.6 mûvét játszotta.

Az istentiszteleten jelen volt Szõnyi Ferenc nagykövet és felesége Mészáros Erzsébet, úgymint a magyar egyesületek vezetõ személyiségei.

A vallásos szertartás után a gyülekezet hölgyei ízletes ebédet szolgáltak fel az ünneplõ közönségnek.

November 9-én és november 16.-án a Református Egyházban Nt. Katona Gyula magyarországi lelkész hirdette az igét. Nt. Katona Gyula, aki Békés város református gyülekezetének fõlelkésze, kéthetes evangelizációs misszió keretén belül jött Argentínába.

November 17.én a Hungária Egyesületben a Református Egyház vacsorát rendezett Nt. Katona Gyula és lelkésztársai tiszteletére. A vendégeket és az egyházi vendéglátókat számos kedves magyar testvér kísérte, felekezeti különbség nélkül. A Református Egyház presbitériuma ezúton köszöni meg a Hungária Egyesületnek, hogy az Egyesület termeit rendelkezésére bocsátotta, és Omárnak, hogy egyetlen szabad napját feláldozva, az éttermet kinyitotta

Az énektanítás öröme

Lo que nos quedó del Paraiso — találkozásaim a zenével címmel tartotta elõadását, spanyolul, Mészáros Erzsébet – Szõnyi Ferencné – az iskolai énektanításról.

Már többször is ismételtük, ez a krónikás zenei antitalentum. Még kevésbé tudna hozzászólni az énektanítás technikájához, számára a "reletív szolmizáció" örök rejtély marad. Azt viszont meg tudja állapítani – mert megérzi – ha az elõadó olyan témáról szól, amihez ért, amit tud és amit szívbõl szeret. S ez az érzés hatotta át a hallgatóságot — szakembereket és laikusokat egyaránt.

Gyermekkorában Mészáros Erzsébet még látta, hallotta Kodály Zoltánt. A nagy magyar zeneszerzõ és zenepedagógustól személyesen is hallhatta: az énektanítás növeli az életminõséget — nehéz idõkben különösen. Ez az a lényeg, amit egy magyar énektanár az argentin zenepedagógusoknak továbbított.

Az elõadást gondosan megválogatott szemléltetõ anyag – videofelvételek – tették még élvezetesebbé. A vetítések szakszerûen rövidek voltak, az elõadás egyes pontjait illusztrálták. Több laikus is szerette volna tovább is hallgatni az énekelõ kisiskolásokat.

Méltó keretet nyújtott az elõadásnak az Amerikai-spanyol Mûvészet Múzeumának nagyterme, a Cuzco-i mesztic-barokk mûkincsek gyûjteménye. (te)

Képünk jobb oldalán Mészáros Erzsébet - a Kodály házaspárral.

A Zrínyi Ifjúsági Kör évzárója

A Cserkészet és a Zrínyi Kör november 15-re tûzte ki évzáró programját. A szülök, nagyszülõk és barátok délután 4 órára voltak hivatalosak a Cserkészházban, ahol a lány és fiú örsök bemutatták az "örsi sarkokat". Hetekig tartó szorgalmas és ötletes munka eredményét csodálhattuk meg a valóságosan felújított termekben, sajátkészítésû édességek kíséretében. A zászlólevonás és ima után a MIK szobába vonultunk, hogy a ZIK évzárómûsorán vegyünk részt.

A programot a huszárnak beöltözött Óvodás csoport (Arcagni Inés; Amaya-Gáspár Facundo; Fóthy Lucía, Márton és Benjamín; García Conde Zsófi, Francisco és Gregorio; Haynal Nina; Íjas Christian; Kulifay Mátyás és Tamás; Regueira Fóthy Tamás és Szilvássy Tamás) kezdte: egy katonanótára masíroztak nagy lelkesedéssel. A számot Bonapartian Edi (a Regös csoport egyik új vezetõje!) tanította be.

Az óvodát Fóthyné Judit és Kiss Piroska vezette, felváltva több édesanya segítségével. Dicséretet érdemelnek az óvodások szülei, akik két kivétellel vegyes házaspárok, aminek következménye, hogy a gyerekek nem beszélnek otthon rendszeresen magyarul. Amit láttunk jutalom volt a szülök igyekezetének, bíztatás az otthoni magyarnyelv gyakorlására és kedves meghívás a hasonló helyzetben lévõ családokhoz intézett kedves meghívás, vagyis azokhoz, akik még nem kezdték el a magyarnyelvnek nemes és hasznos serkentését.

A Füge csoport tagjai (Arcagni Inés; Fóthy Lucía; García Conde Zsófi; Haynal Nina; Kulifay Mátyás) akik kivétel nélkül vegyes családokból jönnek, szombatonként egy órát az Óvódban énekelnek és játszanak, majd két tanórára jönnek át a Junior csoportba (tanítok Pappné Bella és Gorondiné Judit).Mindenki egy-egy versikét mondott el és kedvenc énekei elõadása után meghívták a jelenlévõket, hogy kapcsolódjanak be a "Megfogtam egy szúnyogot" hagyományos cserkészdal éneklésébe. Ez egyben annak a reménynek kifejezõje volt, hogy a szorgalmas igyekezet meghozza a gyümölcsét, és így a kicsik a magyarul történõ cserkész foglalkozásban minél elõbb résztvehessenek.

A Gesztenye csoport tagjai (Gröber Berni; Indaco Priscila; Lomniczy Micaela; Makkos Viki; Mattiauda Santi; Szilvássy Ignác; tanítók Pappné Bella, Beisné Anni és Lomniczy Józsi) nagyon szellemesen adták elõ Weöres Sándor "Medvenótá"-ját. A Meggy csoport (Gröber Stefi; Lajtaváry Márton; Lomniczy Attila; Mattiauda Lucía; Papp Mátyás; Szentiványi Vali; Zaha Paula; Zombory Michelle; tanítók Lajtaváryné Zsuzsi, Szilvássyné Erzsi és Beisné Anni) nagylelkesedéssel jelenítették meg Weöres Sándor "Déli felhõk" címû versét.

A Makk csoport (Indaco Pablito; Jeffrey Teréz; Lajtaváry András; Lajtaváry Richárd; tanítók Lomniczy Józsi, Gorondiné Judit és Szeley Sanyi) nagyon szép tiszta magyar kiejtéssel két költeménnyel szerepelt: József Attila: "Altató" és Petõfi Sándor: "Fekete kenyér". A Diók (Beis András; Jeffrey Viki; Lomniczy Melinda; Lovrics András; Mihályfi Kinga; Papp Gábor; Szentiványi Julcsi, tanítók Lomniczy Mátyás; Zólyomi Kati és Demes Sanyi) izgalmas nyelvtani és helyesírási gyakorlatot készítettek amelyre a szülõkkel együtt (próbára téve sok mindenki helyesírását) kerestek választ.

A Szenior I (Grabner István; Grõber Lisa; Jeffrey Szofi; Lajtaváry Zsuzsi; Lovrics Jancsi; Mihályfi Juli; Papp Kriszti ; Pérez Nati; Szentiványi Ilona; Zaha Tamás; Zombory Andi, tanítók: Zólyomi Kati; Lajtaváryné Zsuzsi és Szilvássyné Erzsi) a barátságról szóltak. Ismerõs és kevésbé ismert költõtõl ezzel kapcsolatos idézeteket olvastak fel. Majd elénekeltek egy szintén a barátságról szóló általuk lefordított rock dalt.

A Szenior II-vel (Benkõ Etel; Benkõ Cili; Bonapartian Dani; Zaha Ilona; Zombory Caro; tanítók Zólyomi Kati, Lomniczy Józsi és Gorondiné Judit) fejezõdött be a csoportok szereplése. Mindenki felolvasott egy dolgozatot, amely egy óra alatt vers formában készült el és amelyben kifejtették érzelmeiket a most véget érõ évekig tartó magyar tanulás és a hamarosan elkövetkezõ magyarországi ösztöndíj úttal kapcsolatban.

A bizonyítványok és díjak kiosztása után (legtöbb "Zöld cédulát" -azaz kitüntetést: Beis András kapta, és egyszer sem hiányoztak: Mattiauda Luncsi, Lomniczy Micaela, Lajtaváry Zsuzsi), az utolsó ZIK közgyûlés / szülõi értekezlete következett.

Ezentúl ezt a közgyûlést az EMESE (az ifjúsági szervezetek fenntartó testülete) közgyûlésével együtt tartjuk. Zaha Sanyi, a Kör és egyben az EMESE elnöke is, ismertette az új mûködési formát, majd Zaháné Alexandra az egyeztetett pénztári helyzetet. Befejezés elõtt felmerültek kérdések a szülök, cserkészvezetõk és tanárok összedolgozásáról a nevelésben. Nagyon különbözõ felfogás hangzott el. Kétségtelen, hogy ezek egyeztetése a jövõ feladata. De bíztató, hogy van érdeklõdés új formák iránt, mert ez a felújuló élet jele. Az elvégzett munkáért de a kérdõjelekért is hálát adunk a Jó Istennek, akitõl segítséget is kérünk a helyes megoldásokhoz. Gorondi Péterné M. Judit, a ZIK Vezetõsége nevében.

Kedves Dél-Amerikai Magyar Hírlap olvasói !

Faiparos vállalkozás vagyunk, s hallottuk, hogy az Argentin-Magyar Kereskedelmi kamara a közelmúltban hordókészítõket keresett Magyarországon. Emiatt vettem a bátorságot - mivel egyedül nem boldogultam a címkeresésben - s felvettem a kapcsolatot egy e-mail erejéig a Szõnyi Ferenc nagykövettel. Tõle megkaptam a kamara címét, honlapjának nevét. E honlapról, a kapcsolódó linkek segítségével tudtam meg, hogy létezik a Dél-Amerikai Magyar Hírlap.

Meglepõdtem, hogy ilyen messze élõ emberek - no persze magyarok ! - által irt tökéletes magyarsággal fogalmazott leveleket olvasok. Nagyon szép és megható dolog, hogy ilyen távol Magyarországtól õrzik nyelvi kultúránkat, s ápolják a kapcsolatot egymással, s országunkkal.

Szívesen váltanánk levelet argentin magyarokkal. Mi 40 év körüliek vagyunk, érintettek egy hordókészítõ vállalkozásban. Emellett férjem építész, én még gyerekekkel idehaza lévõ köztisztviselõ vagyok. Minden jót! Kelemenné Bélyi Mária Magyarország, Gyõr.

Vida Gábor az önpusztító fogyasztásról,
a politika felelõsségérõl és Noé bárkájáról

Közismert a Széchenyi-díjas Vida Gábor akadémikus borélesztõ-hasonlatát a fogyasztói társadalomról, mely kimeríti a Föld készleteit, elszennyezi a környezetet? Gyakran felbukkan a bioszférát féltõ genetikus-ökológus írásaiban: az élesztõ mustba kerül, gyors szaporodásnak indul, egyre több cukrot alakít alkohollá, s mivel ez méreg az élesztõnek, a populáció kipusztul. Az érett borban már nincs is élõ élesztõ.

Ha nem történik egyetemes atomkatasztrófa, és minden a mai mederben folyik tovább, lesz ember a Földön száz év múlva?

– Lehetséges, de azt kötve hiszem, hogy ilyen létszámban és ilyen típusú fogyasztói életmóddal. Az ipari forradalom óta szakadatlan növekedéskényszer hajtja az immár több mint hatmilliárdos emberiséget, miközben végesek az energia- és nyersanyagforrások, s növekvõ gondot okoz a melléktermékeket feldolgozó természeti rendszerek sérülése. Környezettudósok kiszámították, hogy legalább kétszer ekkora Föld kellene ahhoz, hogy a mai fejlett világ életszínvonalát hatmilliárd emberre kiterjesszük.

– Mi terheli jobban a környezetet, a szegény országok túlnépesedése, vagy a fejlett világ pazarlása?

– A földi környezetet terhelõ hatások mértéke egy „szorzat". Ebben egyaránt fontos tényezõ, hogy hány ember él az adott területen, mekkora az egy fõre esõ fogyasztás, a javak elõállítása milyen technológiával történik… Ha leegyszerûsítve csak a lakosok számát vesszük, és azt, hogy mennyit fogyasztanak, akkor Ruanda, illetve Európa környezetterhelése között nincs különbség, hiszen tízszer egy ugyanannyi, mint egyszer tíz. A képet árnyalja, hogy például Európában a fogyó lélekszám ellenére változatlanul nagy a népsûrûség a terület eltartóképességéhez viszonyítva. Sok más mellett ugyancsak figyelembe lehet venni, hogy a Nyugat olykor úgy kíván könnyíteni gondjain, hogy szennyezõ anyagait szétteríti a Földön, a légkörben, az óceánokban, illetve „kivásárolja" a harmadik világ hulladék-elhelyezési kapacitásait, azaz elõszeretettel szállítja távoli országokba a szemetét.

– A túlnépesedés, az ipari, mezõgazdasági tömegtermelés környezeti kockázata világszerte többször kerül szóba, mint a mértéktelen fogyasztói szemléleté. Nálunk ráadásul most emlegeti a kormány a „fenntartható gazdasági növekedés" szlogenjét…

– Magam még a fenntartható fejlõdés kifejezést sem használom, hiszen nehéz volna egyetértésre jutni abban, mit értsünk fejlõdés alatt. A fenntartható gazdasági növekedésben pedig környezettudós nem hihet, ezért én pusztán fenntarthatóságról beszélek, a szót az emberiségre, illetve a bioszférának arra az állapotára vonatkoztatva, ahol még lehetséges az emberi élet. Ezért fájó, hogy szinte tabu a fogyasztás csökkentésérõl vagy önkéntes egyszerûségrõl beszélni.

– Van, akinek szokatlan, és van, akinek érdeksértõen kellemetlen az a távlatosság, mely az ön gondolkodását meghatározza.

– Pedig érdemes belegondolni: a Föld – amelynek mai tudásunk szerint két-három milliárd éve van hátra – jelenleg 4,5 milliárd éves. Az élet 3,5 milliárd éve alakulhatott ki rajta. A korábbi, kezdetlegesebb élõvilág az idõk során jelentõsen átalakította, fokozatosan „organizálta" a Földet. Hosszú-hosszú folyamat vezetett például oda, hogy szabad oxigén került a légtérbe – atmoszférába –, megteremtvén a maihoz hasonló élõvilág feltételeit. Általában véve az élet stabilitása rendkívüli, és túl fogja élni az embert, a bioszféra kései termékét, számunkra mégis döntõ kérdés: milyen életlehetõségeket adunk át utódainknak? Tudjuk, hogy napjainkban olyan gazdasági rendszer terjed szét globálisan, ami a termelés és fogyasztás szüntelen fokozásán alapul. Ha az emberiség változatlanul azt hiszi, hogy Földünk továbbra is feldolgozza szennyeinket, és kiszolgálja egyre fokozódó igényeinket, keserûen csalódni fog.

– Mit kellene tehát, megértenünk?

– Ehhez elõször is azt kell látni, hogy a Föld hatalmas ökorendszer, melyben a rajta átfolyó energiaáramlás anyagciklusokat tart fenn. A rendszer tönkremehet, ha a ciklusok nem záródnak úgy, ahogy az a természetben eddig történt. Ezeknek a ciklusoknak a számunkra legfontosabb elemei: a víz, a szén, a nitrogén, a kén és a többi elem. A rendszer – az ökoszisztéma – mûködése végsõ soron azon múlik, hogy a napenergia kémiai energiává alakul át a növényi fotoszintézis csodálatos mechanizmusa révén.

– Minden élõlény beletartozik ebbe a rendszerbe?

– Bizonyos mélytengeri baktériumok és a rájuk épülõ táplálékhálózat lényegében független a napból származó energiaáramlástól, de mennyiségében, hatásában ez a folyamat elhanyagolható. Visszatérve a fotoszintézishez, a segítségével megkötött energia révén létezhetnek a növényevõ állatok, ezek aztán a táplálékhálózatokban ragadozóknak adnak tápanyagot, míg végül mindegyikük teste lebontó élõlényeken keresztül jut az anyagciklusok záró-, illetve kezdõpontjához. Az ember is ebbe a rendszerbe tartozik. A légkör növekvõ szén-dioxid-koncentrációja, a csapadék savasodása, a vizeink elnitrátosodása, a fajok pusztulása – hogy csak néhányat említsek – mind arra utal, hogy baj van e ciklusokkal. Ennek egyetlen oka, hogy a tudatosan termelõ és fogyasztó ember átformálja környezetét és ezzel magát a bioszférát. Az átalakított területek aránya rohamosan nõ. Az eltûnt természetes vegetáció helyén vagy urbanizált környezetet találunk, vagy mezõgazdaságot, agrárrendszereket.

– Nem egyenértékû a búzatábla a természetes vegetációval, már ami az átfogó öko-rendszert illeti?

– Funkciókiesést jelent. Egy természetes erdõ élõtömege, sõt fajgazdagsága jóval nagyobb hatékonyságot képvisel az energiaáramlásban és az anyagciklusokban, mint a monokultúrás növényzet, hiszen többféle élõlény többféle elemét tudja hasznosítani környezetének. Emellett az intenzív gabonatermesztésnek mint mesterséges rendszernek a fenntartása óriási vegyszermennyiség bevetésével, öntözéssel párosul. Ez hosszú távon szintén korlátokba ütközik.

– De Magyarország még mindig gazdagabb természet közeli területekben, mint Nyugat-Európa sok országa, és nálunk az élõvilág is változatosabb.

– Hollandiánál, Dániánál mindenképp jobban állunk, de ha bizonyos területeink természet közelinek mondhatók is, hosszú távú fenntarthatóságuk kétséges.

– A pusztán üzleti célú területfejlesztésekre gondol?

– Nem csak azokra. Olyan területek esetében is van ok aggodalomra, amelyeket természetvédelmi célnak megfelelõen kezelnek. A globális klímaváltozás korát éljük, hatásait ebben az évben különösképpen érezhetjük. Persze régebben is voltak olyan klimatikus események, amelyekhez az élõvilágnak alkalmazkodnia kellett, de akkor alapvetõen más volt a háttér! Akkor a természet nem fölszabdalt állapotban, egy-egy ország területének apró foltjain létezett. Ha tartósan megváltoztak a csapadék- és hõmérsékleti átlagértékek, az élõlényeknek volt mozgási lehetõségük, vándorolhattak északra, délre. De most hová vándorolhatnának az elsivatagosodás elõl mondjuk a Hortobágyi Nemzeti Park védett fajai? Ettõl persze még kötelességünk mindent megtenni a magyar flóra és fauna fenntartásáért.

– Mit jósol bolygónk egészének biodiverzitásáról?

– Nem sok jót, ha nem változik meg hatmilliárd ember tudata. Jellemzõ, hogy vita csak abban van a kutatók között, hogy húsz- vagy negyvenpercenként pusztul ki egy faj. A Föld lassan Noé bárkájához kezd hasonlítani. Nagyon sok faj igen szûk területre szorult vissza, fennmaradásuk kétséges. Ezek közül csak a leglátványosabbakkal, a bengáli és szibériai tigris vagy a panda megmentésével szokás foglalkozni.

– Hogyan érintik az olyan adatok, hogy az emberiség öt százaléka fogyasztja el a világszerte megtermelt javak 76 százalékát, vagy hogy kétmilliárd ember alig két dollárból él naponta?

– Errõl az a társadalom-lélektani igazság jut eszembe, hogy ott boldogabbak az emberek, ahol kisebbek a szociális különbségek; nem az egy fõre esõ GDP a döntõ. Ha a világban uralkodó gazdasági rendszer ilyen marad, vagyis ha mind szélsõségesebb társadalmi különbségeket idéz elõ regionálisan és országon belül, akkor tovább fokozódik a gyûlölködés, amely miatt mind többen vállalják életük feláldozása árán is a rombolást.

– Elképzelhetetlen, hogy valahol valamelyik kormány a bioszféra iránti aggodalomtól vezérelve a termelés-fogyasztás ésszerû visszafogásán kezdjen munkálkodni?

– Tudomásom szerint nincs olyan létezõ gazdasági modell, ami nem a növekedésen alapulna. Amit ön felvet, jelenleg az életszínvonal elõbb említett „széthúzottsága" miatt is lehetetlennek tûnik. A szegénység széles rétege, látva a fölötte lévõ gazdagok életmódját, szüntelen ahhoz akar igazodni, mert boldogan szeretne élni. Ezért nem szavazna soha a gazdasági növekedés lassítását hirdetõ pártokra. De hát politikusok, közgazdászok nem is nagyon hirdetnek ilyesmit.

– A reklámok sem erre buzdítanak…

– Kellene már egy reklám a reklám ellen, mert a mai helyzetben abszurdum a fogyasztás növelésére, mohóságra buzdítani. Ráadásul nálunk még a közszolgálati médiát is a reklám tartja el.

– Mit ér hát, ha a környezetért aggódók mérsékletre intik például a csomagolóipart? Amely persze nem fogadja meg a tanácsot, de ha mégis, az is csak lassítaná a végzetet…

– Annak ellenére, amit az imént elmondtam a politikáról, bizonyos vagyok abban, hogy mindezeken központilag is kellene változtatni. Nem szívesen mondom, de félek, majd csak valami nagyobb katasztrófa döbbenti rá az emberiséget, hogy rossz irányba halad. Ismétlem, ma már nem olyan egyszerû a helyzet, mint korábban, amikor a szennyezést szinte korlátlanul feldolgozta a természet. Úgy is el lehet képzelni ezt a katasztrófa közeli bolygót, mint az Apollo–13 amerikai ûrhajó kabinját, amelybõl egy mûszaki hiba miatt elszállt a levegõ. A három ûrhajósnak a holdra szállásra tervezett apró fülkében kellett a Földre visszatérnie. Ráadásul a harmadik ûrhajós már nem fért be a pótkabinba, õ egy másik helyiségbõl csövön szívta a levegõt, közben gondoskodnia kellett sok egyébrõl, például, hogy hol helyezze el saját vizeletét. Ezzel a példával megint csak arra szeretnék emlékeztetni, hogy itt a Földön is zárt rendszerben élünk.

– Genetikusként miért foglalkozik ilyen élénken a globális környezeti problémákkal?

– Aki ma több tudományterülethez ért, gyanús. Szerencsére én elõzõleg evolúciógenetikából megszerezhettem azokat a tudományos fokozatokat, melyekkel bizonyíthattam, hogy némileg illetékes vagyok ilyen kérdésekben is. Az evolúciógenetika, a fajkeletkezés eleve integráló, szintetizáló tudományterület, akár a globális ökológia. Egyébként a botanika felõl indultam: középiskolás, amatõr floristaként ritka növények addig ismeretlen lelõhelyeit fedeztem fel. Az ELTE-n, ahol biológia–kémia tanári szakos hallgató voltam, már növénytársulástanban is jártasságot szereztem. Ez már az ökológia felé nyitott utat, végül doktori disszertációmat is ökológiából írtam. Az MTA Genetikai Kutatóintézetében a páfrányok voltak a kedvenceim; páfrányfajok egymással való keresztezõdése során kivételes sebességû evolúciós mechanizmusokra láthattam rá. Fajkeletkezéses kutatásaimmal sikerült brit kollégák figyelmét is fölkelteni. Sokszor kaptam meghívást a leedsi egyetemre. Késõbb huszonhét éven át vezettem az ELTE genetikai tanszékét, megszervezve a genetika és az evolúciótan egyetemi oktatását. A Nemzetközi Biológiai Program hazai titkáraként azt figyelhettem meg, hogyan szervezõdik a nemzetközi kutatás szélesebb kérdések vizsgálatára. Jelenleg az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének igazgatása mellett az Európai Tudományos Alap élet- és környezettudományi szekciójában is dolgozom, így lépten-nyomon belebotlom a világszintû gondokba.

– Kellõen pénzelik a globális ökológia kutatóit?

– Olyan céllal, hogy az egész emberiség ügyét mozdítsák elõre, nem nagyon. Mégsem a forráshiány az elsõ baj, hanem az, hogy a tudósok körében is elenyészõ az érdeklõdés az emberiség hosszabb távú problémái iránt. A tudomány még széttagoltabb, mint Ortega idejében, aki észrevette, hogy a tudósok szakbarbárokká váltak, és dilettantizmusnak tartják az átfogó tudás iránti igényt. Nagyon nagy baj ez, ráadásul az emberiség egy része úgy gondolkozik: ha apámra nem dõlt rá a ház, az unokámra se fog, minden mehet tovább, mint eddig, legfeljebb gyorsítani kell. Én ehelyett inkább azt nézném, hogy merre megyünk.

– Fontos önnek, hogy az ásványvizes palack, amelyet a boltban kiválaszt, visszaváltható egyen? Fogyaszt biotermékeket?

– Palackozott vizet nem iszom. Budapesten a csapvíz kiváló minõségû. Általában pedig a hazai termékeket keresem. De ennél még fontosabb, s ezt igyekszem minél jobban megvalósítani, hogy ne csak a pénz és az anyagi javak gyarapítása legyen az életcél. A természet például még mindig gyönyörû… Joó István Magyar Nemzet

Ünnepelt a chacói magyar kolónia

Már este kilenc felé jár az idõ, a hõmérõ mégis csökönyösen 33 fokot mutat. A viharelõtti fullasztó melegben Du Graty chacói kisváros, évi nagy ünnepére készül, a "Desfile de Carrozas de las Colectividades"-re, ami magyarul kb. annyit jelent, hogy itt most két "cuadra hosszant" feldíszített kocsik fognak felvonulni a különbözõ nemzetségek képviseletében melyek a városka népességét alkotják.

Hát ezért autóztunk ide irtózatos, hepehupás utakon egész éjjel, hogy egy fiatal magyar népi táncos párral, a Regös csoportból, gazdagítsuk a felvonulás magyar résztvevõit. Roglich Nati és Bonapartian Edi tényleg csillogó, gazdag benyomást keltenek gyönyörû Rábaköz-i népviseletükben.

Rajtuk kívül két fiatal, szintén népviseletbe öltözött zászlótartó megy a magyar és az argentin zászlóval, utánuk aranyos, magyaros ruhába öltözött kislányok, kisfiúk; mögöttük egy behemót nagy, traktor, ember magasságú kerekekkel, húzza az utánfutót amin zöld ágak, cserépvirágok és növények között, egy fehér karosszékben, egy hímzett párnán trónol a kolónia szépségkirálynõje, Tirdily-Farkas Irénke, aki majd integetni fog a két járdát megtöltõ közönségnek, az aranyos kis Botka Cristina társaságában. Irénke tényleg egy csinos, bájos 18 éves leányzó, akit a végsõ királynõválasztásnál a 2. hercegnõ címmel honoráltak.

A többi nemzet is kitett magáért. Az olaszok egy római diadalívet rögtönöztek, a spanyolok egy óriási legyezõt, az argentinok egy indiánkunyhót és így tovább. A németek négytagú zenekara egy hatalmas teherautó-alvázra szerelt deszkalapon irtózatos hangerejû hangszórók segítségével árasztja a jókedvet az "Oh, Du lieber Augustin"-nal.

Jómagam rábaközi nagygazdának, vagyok "álcázva", rámáscsizmában, fekete sujtásos nadrágban, "fircézett"(ráncozott)-mellû bõujjú ingben és ezüstpitykés vörös sujtásos fekete mellényben, melyet feleségem olyan szakszerûen varrt meg, mint ezt egy helybeli néni megállapította "Nem is láccik, hogy nem magyar, hanem nímöt asszon csenyáta".

Már a hivatalos teendõimet is nagyrészt elvégeztem: köszöntöttem Nagykövetség és a magyar kolónia nevében az összegyûlt ünneplõ közönséget. Így hát meglátogathatom a magyar "standot" ami egy magyarszármazású asszonyka lakásának a garázsában van felállítva. Fõképen magyar ételek és sütemények eladásával foglalkozik. De van azért egy hosszú deszkán kiállítva néhány féltve õrzött magyar emlék., de fõképpen ételek. Mert van itt töltött káposzta, almáspite, lekvároskifli sõt dobostorta is.

De engem inkább a járdára kirakott székeken ülõ emberek érdekelnek. Nyakra-fõre kérdezik: "Maga is magyar?". "Igen- mondom – de honnan ismert meg? (Ismétlem, népviseletben vagyok!)" "Hunnan? -hát a bajszárú!" Na, gondolom, érdemes volt magyar bajuszt növeszteni! "Én mán nem beszeélök magyarú, csak értök! – folytatja a társalgást —, de magának a Juliska nénivel kõ beszeéni, mer’ õ meég tud!" Bemutatják a Juliska nénit.

"Fagyass a leánykori nevem" – mondja a fiatalos, izzig-vérig magyar néni, akivel hosszan eltársalgunk. Gyönyörû zamatos magyar nyelvét úgy issza a fülem, mintha zenét hallanék. "Néköm még van háziszõttesem, kender-bül, de abba mán pamukot is kevertek hogy puhább légyön. Vót még guzsalyosunk is (fonószék, rokka) pedálos. Azzal jártam a fonóba."

Körülállnak bennünket, közbeszólnak, elfelejtik, hogy õk már "nem beszének, csak értönek"!

A gyerekek, a táncospár, brillíroztak, mi meg végigkurjongattuk a két kvádert. Még annyi idõnk maradt utána, hogy a visszavonulás alatt, a "Carrozát", kísérõ magyarszármazású lakósság a Juliska néni vezetése alatt végigdalolja az utcát, és az ízletes vacsora elköltése után, még a vihar kitörése elõtt hazaérjünk.

Másnap, a vendéglátóink, Brauer Bernát és Ferencsik Kati gyapotfeldolgozó üzemének megcsodálása után, egy közös ebéden vettünk részt, ahol a két sült malac elfogyasztása közben, a kolónia többi tagjával találkoztunk, akik már tényleg kevesen beszélnek magyarul; némelyiknek csak az egyik nagyszülõje volt magyar. Mégis õrzik a hovatartozást, és büszkék a magyar vérre ami ereikben csobog.

Mert, tisztelt olvasó, én nem Chaco-ban voltam hanem, igenis: otthon voltam, Magyarországon. Igazi, tõsgyökeres magyar emberek között, Erdélybõl, a Felvidékrõl, a Délvidékrõl, akik szüleik, nagyszüleik gyönyörû, zamatos magyar tájszólását beszélik.

Köszönjük Du Graty-i, Villa Angela-i és környéki földik, hogy ezt megérhettük. És beszéljék tovább ezt a gyönyörû, zamatos, igazi magyar nyelvet, amit ha: "Nem is beszélnek, de mögértik!" (Dombay Jenõ)

Karácsonyi Vásár 2003

Hosszú hétvége — négynapos vásár: idén péntektõl hétfõig tartott az Emese hagyományos karácsonyi vására a Hungáriában.

Az évek folyamán a találkozások ünnepe lett. Már nem csak a környékbeliek látogatják; egyre többen jönnek Nagy Buenos Aires messzi vidékeirõl is ritkábban elõforduló emberek, hogy régen nem látott barátaikkal találkozhassanak.

Mikulás bácsi is eljött az aprónépek és az unokáikkal büszkélkedõ nagyszülõk igaz örömére.

A fiatalabb generációk – cserkészek, regösök – muzsikájukkal, néptáncaikkal vidám hangulatot teremtettek kora délutántól késõ estig. Lelkesen és eredményesen munkálkodtak; motorjuk Marci és Miki volt. Uruguay-i útjukhoz sok sikert kívánunk.

A "Feria de los Húngaros" bevételével ismét számottevõ támogatást nyújtott intézményeinknek, valamint jelentékenyen gyarapította több tucat mikro-vállalkozás év végi eladását. (te)

Új ösztöndíjpályázatok és
tanulmányi lehetõségek Magyarországon

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség-Teleki Pál Alapítvány – hivatalos felkérésre – köszönettel és örömmel tájékoztatja a nyugati diaszpórában élõ magyar származású diákokat a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának Határon Túli Magyarok Fõosztálya és a Balassi Bálint Intézet által meghirdetett ösztöndíjpályázatáról.

Pályázati díj nincsen. A pályázat két tanulmányi változatra nyújt lehetõséget. A két változat között a pályázónak kell választani saját érdeke és tanulmányi tervei alapján.

I. Magyar nyelvi és hungarológiai képzés

A magyar állami ösztöndíj célja: a nyugati diaszpórában élõ fiatalok magyar nyelvtudásának és magyarságismeretének fejlesztése. Bizonyos feltételeknek eleget téve, a tanfolyam elvégzésével egyetemi kreditpontok is kaphatók. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség tájékoztatja tagjait, hogy a nyelvi és hungarológiai tanfolyam sikeres elvégzése megfelel a segédtiszti tábor, illetve a cserkésztiszti tábor magyarságismereti követelményeinek. Errõl és a pályázat feltételeirõl az érdeklõdõk az alábbi módokon kaphatnak részletes információkat:

1. Külföldi Magyar Cserkészszövetség: Szórád Gábor 2850 Rt. 23 N. Newfoundland, NJ 07435 USATel.: 1 (973) 208-0450 Fax: 1 (973) 208-1451 E-mail: Gabona@aol.com

2. Dr. Némethy Kesserû Judit (Külföldi Magyar Cserkészszövetség) Tel.: 1 (212) 505-9658 Fax (irodában): 1 (212) 995-4149 E-mail: jn2@nyu.edu

A pályázatok beküldési – postai beérkezési – határideje: 2004. január 30. A képzés és ösztöndíj idõtartama 10 hónap (2004. szeptember – 2005. június)

A pályázatokat az alábbi címre kérjük beküldeni: Dr. Judit Kesserû Némethy (Külföldi Magyar Cserkészszövetség) 1 Washington Square Vlg. Apt. 3L New York, NY 10012 USA

II. Magyarországi felsõfokú képzés

A magyar állami ösztöndíj célja: felkészítés magyarországi felsõfokú tanulmányokra. A pályázat beküldési – postai beérkezési - határideje: 2004. február 15. A tanév 2004. szeptemberének elsõ felében kezdõdik.

Az érdeklõdõk az alábbi telefonszámon kaphatnak további részletes információkat:

Wurst Erzsébet Ausztria, Tel/Fax: 43 1 887-3908

A pályázatokat az alábbi címre kérjük határidõre elküldeni: Wurst Elizabeth A – 1230 Wien Ketzergasse : 376-382 -/2/2 Austria

A pályázati kiírás és a jelentkezési lapok letölthetõk a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma (www.om.hu) és a Balassi Bálint Intézet honlapjáról (www.bbi.hu).

Ötven éves Platanos
Lobognak a gyertyák

November 8.-ikán sajnos kitartóan esett Platánoson, hol az 50 éves évfordulóra készített szabadtéri oltár hiába várta az emlékezõ közösséget. Magyarok kevesen jöttünk össze, inkább csak jelképezve azt a szeretetet, mely messze nyúlik a múltba, ifjúságunkba, és a magyar angolkisasszonyok fáradhatatlan munkásságához hálás ragaszkodással fûzõdik.

Az impozáns nagyterem zsúfolásig megtelt az ünneplõ plátanosi fiatalsággal és családjaikkal. A volt tanítványok többen mint nevelõk szerepelnek, köztük Juhász Nusi, az elemi igazgatónöje. A quilmesi egyházmegye püspöke, LuisT. Stöckler, konccelebrált. Szavaiban méltatta Ward Mária emlékét, ki a szerzetesi nevelés terén korát messze meghaladta és úgyszintén hazáját elhagyva küzdött a fiatalokért. A felajánláshoz csatlakozva M. Szabolcs Katalin, karján magyar zászlóval, vonult az oltárhoz. Ö alkotja M. Párvy Kornéliával és M. Timár Máriával a jelenlegi még aktív szolgálatot nyújtó magyar zárdai közösséget. A halottakról való megemlékezés meghitt pillanatában figyelmünk az oltár elõterében elhelyezett gyertyacsoportra irányult. M. Katalin, meggyújtván õket, megnevezte egyenkint a kedves elhunyt mátereket, kik valóban fényt adtak és irányt mutattak életükkel. Proasiné, Barnaky Éva

Itt és most...

• A Postát visszacsinálták, 180 napon belül kell újra privatizálni. Örvendetes. De megint a dogma. Ha határidõ szabunk az alkudozásra, ne reméljük, hogy az érdeklõdõk a legjobb ajánlatukkal hozakodnak majd elõ. A Thatcher Manci is privatizált — de türelmesen. Tanuljuk meg már tõle egyszer s mindenkorra: nem minden folyadék alkalmas hímes tojást festeni.

• A fõ fõbírót a szenátus kitette. Egy másikkal meg bajlódnak, a harmadik a váróteremben.

• A Chechú egészséges fiúgyermeknek adott életet.

• A Cingár hócipõje kezd tele lenni az útelzárókkal; a "jus murmurandi" rendben van, de azért mindennek van határa. A szélsõségek pedig már nagyon szeretnék, hogy szétcsapjanak közöttük. (Itt is és a Duna – Tisza partján is.) Egy kis mártírium mindig jól jön a szavazatnélküli politikusoknak.

• Az új kormányzókat, szenátorokat, képviselõket és egyéb honatyákat és honanyákat beiktatták hivatalukba. A kampányozásnak vége – mondta a Cingár – most már kormányozni kell. Bár csak…

• Húsz éves az argentin demokrácia. Ki-ki feleljen saját lelkiismeretének: mit tettünk érte. Tóth Endre

Hallottuk,

hogy az év utolsó Csütörtökös összejövetelét 10-es étkezési létszámmal, december 4-én tartották meg a Hungáriában. A szokásos témák megbeszélése után Dr. Balla Imre korelnök köszöntötte a társaságot és a közeli karácsonyra és Újévre vidáman koccintottak az ismeretlenségbe burkolózó ajándékozó pezsgõjével. Nagykövetünket hiányoltuk, aki bizonyára a követség és a rezidencia költözködése miatt ez alkalommal nem vett részt a vacsorán.

hogy Monsr. Gáspár Miklós kanonok az idén is a nyár egy részét – Rubido-Zichy Senta meghívására - Buenos Airesben tölti. December 22-én érkezik és 25-én a Mindszenty-numban 11 órakor õ celebrálja az ünnepi misét (minden más hír ellenére), majd 28-án a Segélyegyletben tartja a karácsonyi szentmisét az ott lakó gondozottak számára.

hogy megszületetett Santa Teresitán, Gáti Erzsébet (Sissi) kisfia, aki egészségesen Mikulás napján látta meg a napvilágot. Magraner Enrique a büszke papa és az egész család, rokonság szeretettel üdvözli az elsõszülött kisfiút, aki a keresztségben a Thiago Enrique nevet fogja viselni. Gátiné Czanyó Kata harmadik dédunokáját ünnepli. Sok szeretettel gratulálunk!

hogy könyvalakban is megjelent dr. Némethy Kesserû Judit 1999-ben kiadott „Az Argentin magyar emigráció 1948-1968: intézmények, sajtó, irodalmi élet" címû disszertációja. Ismeretes, hogy annak idején a Szegedi Egyetemen értekezéséért N. Kesserû Judit Phd. doktorátust nyert. A könyv a „Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest" gondozásában jelent meg 430 oldalon, szép nyomdai kiállításban, puha vászonkötésben., „Szabadságom lett a börtönöm" címmel. A könyv nem csak érdekes olvasmány, de fontos dokumentum a magyar emigráció történetét majdan kutatók számára. Kapható a Hungária könyvtárában

hogy a seprûnközlekedõ hölgyek Angyalkánál ünnepelték meg a Boszorkányok napját (Halloween-t), amire idén Siskét is meghívták. A hölgykoszorú ismét egy kellemes délutánt töltött együtt.

hogy Pater Balsa november 14-én celebrálta Szent Erzsébet tiszteletére a San Ildeonfo templomban megtartott szentmisét. Nagykövetünk Szõnyi Ferenc felesége is részvett a bensõséges szertartáson. Az rendezést és az oltárdíszítés Szilvássy Edit gondos munkáját dícséri. A kolónia számos vezetõ egyénisége élen a Katolikus Szövetség elnökével Honfi Jánossal sokan jelentek meg. A Coral Hungaria Kórusa Leidemann Sylvia vezetésével külön fényt adott az eseménynek. Következõ vasárnap a 7-es tv csatorna közvetítette a szentmsét, amely után érdekes videót adtak Budapest turisztikai nevezetességeirõl.

Széljegyzetek

Nem a történelem ismétlõdik, hanem az ember nem változik – mondják a nagyok, és igazuk van. De azt is hozzátehetnék, hogy a környezet és a technika finomodásával, csak az eszközök mások, és ezért minden kiderül egyszer. Ahogy a nagy diktátor - Julius Caesar – vesztegette szenátorait, súlyos aranyakkal, így van ez nálunk is. Most boríték a divat, bélelve jólkotizált valutával, esetleg egy kis melléküzlettel, állással, gusztus szerint. Mindenki tudta és mindenki hallgatott, amíg végre valaki ki merte nyitni a száját és bevallotta: õ volt a postás. Veszélyes vallomás és bizonyos óvintézkedéseket igényel, amik bizonyára már meg is történtek. A bomba robbant, és még nem tudni az okozott következmények – károk? – méreteit.

Év végén – ami naptár szerint mindig megjelenik – szorosan kötve egy újabb esztendõvel, nem szeretném a sablonos ünnepi frázisokat megismételni. Ez nem azt jelenti, hogy pesszimista hangulattal írom ezeket a sorokat, csak éppen azt, hogy reális ésszel gondolkozva semmi optimista jelet nem látok az elkövetkezendõ évre. Nem hiszem, hogy egyedül állok ebben a nézetemben. Világszert szétterjedt problémák, amibõl sajnos senki nem maradhat ki – kis kolóniánk – egyéni sorsokat befolyásol ez a nyomott hangulat, amit – legyünk õszinték – itt Argentínában sokáig nem tapasztaltunk. Soha nem volt nagyon rózsás, de nyugodtan, lassan de mindig elõrementünk. A megtorpanás mikor tört ránk, nem lehet pontosan tudni, de azóta megváltozott sok minden. Elkezdõdött a túlélés korszaka és már – szerintem – túl sokáig tart. Sokan, éppen ezért, áttértek a „carpe diem" teória alkalmazására és a jövõt meghagyják a pesszimisták szórakoztatására. Valószínû nekik van igazuk.

E rovatban térjünk egy kicsit a „saját ügyben" problémára is. A szerkesztõ, úgy érzi - ebben az évben nemcsak kora, de egészségi állapota miatt; szerkesztõi ciklusa vége felé érkezett. Ki kell mondani az igazságot: 28 évi folyamatos munka után válaszútra ért. Jövõre – ha lehet - csökkenteni kell az iramot. Ez a hivatás, foglalkozás nem 84 éves idegeknek való. Segítséget mindig kaptam – köszönettel is fogadtam – de a munka nagyobb része, szerkesztés, technikai elõállítás még változatlanul az enyém. Következõ számunk a vakációs korszak miatt, mint mindig, február közepén jelenik meg és addig… remélem a legjobbakat.

És most újólag, várom és felajánlom az érdeklõdõ fiatalabb generáció tagjainak, hogy segítsenek, sõt ha akarják vegyék kézbe a tollat, a computert és közösen, vagy az új szerkesztõvel kezdjék meg a Délamerikai Magyar Hírlap 75. évfolyamát. Minden hozzávaló program és archívó rendelkezésre áll.

Végül térjek vissza mégis a jólbevált optimista sablonhoz. Kívánok sok szeretettel minden Olvasómnak Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepeket és egy megélhetõ, biztonságos Újesztendõt!

Copyright © Dél-amerikai Magyar Hírlap 2003