Megemlékezések Magyarországon
az '56-os forradalom évfordulóján

Katonai tiszteletadással, a Himnusz hangjaira felvonták a nemzeti lobogót az Országház elõtt, a Kossuth téren csütörtök reggel, az 1956-os forradalom 47., illetve a Magyar Köztársaság kikiáltásának 14. évfordulóján. Az ünnepségen részt vett Mádl Ferenc államfõ, Medgyessy Péter miniszterelnök, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsõbb Bíróság elnöke, valamint az Országgyûlés és a kormány több tagja. A nap folyamán valamennyi parlamenti erõ koszorúzott a rákoskeresztúri köztemetõ 301-es parcellájánál, a megemlékezések nyugodt légkörben zajlottak. Délután a Fidesz és az MDF tartott ünnepi megemlékezést a Széna téren, ahol Orbán Viktor volt kormányfõ és Dávid Ibolya az MDF elnöke szólalt fel.

A legfõbb közjogi méltóságok ezt követõen a Vértanúk terén, Nagy Imre kivégzett miniszterelnök szobránál fõhajtással emlékeztek a forradalom hõseire és mártírjaira.

A kormányfõ üzenete a köztársaság polgáraihoz

Medgyessy Péter a forradalom és szabadságharc kirobbanásának évfordulóján üzenetet intézett a köztársaság polgáraihoz, amelyben többek között az áll, az 1956-os forradalom hagyománya nem barikád, amely elválaszt, hanem híd, amely összeköt.

"Október 23-a a szabadság ünnepe. E szabadságot olyan tettekkel kell ünnepelnünk, amelyek méltóak a forradalom és a szabadságharc eszményeihez" - olvasható az üzenetben, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal juttatott el az MTI-hez.

A kormányfõ rámutat arra, hogy a méltó emlékezés és emlékeztetés a nemzet hõseire, közös felelõsség, mert "a felejtés a zsarnokság szövetségese".

"A most formálódó, új Európa éppúgy örököse a magyar ’56-nak, mint a modern és európai Magyar Köztársaság. 1956 októbere a szabad, európai Magyarország, a megosztottság nélküli Európa megteremtéséért folytatott harcról is szólt. Arról a harcról, amely csak egy emberöltõvel késõbb, a rendszerváltással juthatott gyõzelemre, és amelynek betetõzését most a határok nélküli, európai értékközösség megszületése jelentheti" - áll az üzenetben.

A miniszterelnök leszögezi: a forradalom programja az európai magyar jövõ építésének programja is.

"Hiszem: 1956 kapcsán is a jövõért emlékezünk. Közös, sikeres, magyar jövõnkért. Nincs nemzet, nincs köztársaság, nincs azonosságtudat közös emlékezet nélkül" - hangsúlyozza a kormányfõ.

Magyarországnak változásra van szüksége

Egyre többen érzik, hogy Magyarországnak változásra van szüksége - mondta Orbán Viktor csütörtökön a Fidesz és az MDF budapesti, Széna téri ünnepi megemlékezésén.

Ennek akkor jön el az ideje, ha az ország készen áll rá, ha "eljutottunk azokhoz is, akik még most is úgy tudják, hogy csak az a Magyarország létezik, amelynek gondjaival nap mint nap küszködnek" - hangoztatta a Fidesz elnöke, volt kormányfõ. "A szabadság, éppúgy, mint 1956-ban, ma is itt van közöttük. (...) Legalább ma ne tartsuk távol magunktól a múlt üzenetét" - tette hozzá.

A rendezvény másik szónoka, Dávid Ibolya kijelentette: ’56 üzenete egy szerencsésebb korszak fiataljainak az, hogy vannak harcok, amelyeket végig kell vinni, akkor is, ha reménytelennek tûnik a küzdelem.

"Mert vannak küzdelmek, amelyek minõsítik az embert, rangot adnak, mert ,56-ban a nemzet a becsületét szerezte vissza" - mondta az MDF elnöke.

Koszorúzások a 301-es parcellánál

Valamennyi parlamenti erõ koszorúzott a rákoskeresztúri köztemetõ 301-es parcellájánál csütörtökön, az 1956-os forradalom kitörésének 47. évfordulóján, a megemlékezések nyugodt légkörben zajlottak.

Boross Péter volt miniszterelnök, MDF-es politikus a megalázott nemzet dühkitörésének nevezte 1956. október 23-át. Megítélése szerint a forradalom kitöréséhez az vezetett, hogy a hatalom szétzúzta a magyar társadalom szövetét, elvette történelmi örökségét, szellemét és önérzetét meggyalázta.

Magyarország ma már magáénak tudhatja a szabadságot, amelyért az 1956-os forradalom résztvevõi küzdöttek - mondta Áder János újságíróknak. "Örülhetünk, hogy ma ünnepelhetünk, hiszen korábban nem mindig volt így, 1990 elõtt ezt csak titokban lehetett megtenni. (...) Ma már a szabadságot Magyarország magáénak tudhatja" - közölte a Fidesz frakcióvezetõje.

Kuncze Gábor az SZDSZ ünnepségén azt mondta: nem szabad megengedni, hogy 1956 továbbra is a politika martaléka legyen, hogy a méltatlan viaskodások lejárassák emlékét a fiatal nemzedék elõtt. "1956 minden becsületet, szabadságot szeretõ emberé, minden demokratáé" - jelentette ki a szabad demokrata frakcióvezetõ.

Mádl Ferenc államfõ a 301-es parcellánál.

A köztársasági elnök fehér rózsákat helyezett el a forradalom hõseinek emlékmûvénél és több sírnál, köztük Nagy Imre kivégzett miniszterelnök és Tóth Ilona egykori orvostanhallgató nyughelyénél.

Megemlékezés a Corvin közben

"Történelmünk közös, az abban viselt (...) felelõsségünk nem" - mondta az MDF elnöke az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 47. évfordulóján, a budapesti Corvin közben rendezett megemlékezésen csütörtökön.

"Ám 13 év óta a jelenünk és a jövõnk is közös. Az a jövõ, amely megannyi történelmi seb után összefogásra szólít bennünket. (...) Mert minden más út csak újabb sebeket okoz" - jelentette ki Dávid Ibolya, hozzátéve: "ez a mi felelõsségünk"..."Vallom, hogy ebben a közélet embereinek szót kell érteniük, pártállásra tekintet nélkül. Meg kell találni a megoldáshoz vezetõ utat, és késznek kell lenni a nemzet érdekét, a nemzet jövõjét az elsõ helyre tenni" - mondta.

Dávid Ibolya közölte: türelemmel, belátással elérhetõk azok az álmok, amelyekért a forradalom hõsei elõször szavukat, majd fegyverüket felemelték, amelyekért sokan életüket adták.

"A diktatúra elbukott, a szocializmus elhalt, végre révbe értünk. Végre olyan európai Magyarország lehet a hazánk, amelyet magunk alakítunk ki, magunknak" - hangoztatta a politikus.

Az ünnepségen leleplezték azt az emléktáblát,
amely köszönetet mond az ’56-os forradalom ügyét
az emigrációban is ápolóknak.

Október 23 a Nagykövetségen

Október 22-én tartott fogadást a Nagykövetség megemlékezésül az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 14. évfordulója alkalmából.

A fogadáson szép számban jelentek meg az argentin kormányhatóságok, az igazságszolgáltatás, az Argentínába akkreditált diplomáciai testület valamint a buenos airesi magyar intézmények képviselõi.

Egyben búcsút is mondtunk a Coronel Díaz-i – évtizedekig félt, esetenként gyûlölt, a rendszerváltás után pedig egyre inkább szívbõl megszeretett épületnek. A Nagykövetség hamarosan elköltözik, Március 15.-ét már az 11 de Septiembre utcában ünnepeljük.

Október 23 a Hungáriában

A Zrínyi Ifjúsági Kör hagyományos Október 23.-i megemlékezését idén is a Hungária Egyesületben tartotta. Évtizedek óta ez volt az elsõ alkalom, hogy a rendezvényt nem Lomnicy József szervezte.

Ifj. Zaha Sándor, a Hungária titkára köszöntõ szavai után Szõnyi Ferenc nagykövet szólt az egybegyûltekhez. (Beszédét szövegét külön cikkben )

A "Nappali Fény" c. mûsort Zólyomi Kati állította össze. Gregorián énekek, erdélyi népdalok, szavalatok, személyes emlékek alkották; Aníbal Massolo, Lomniczy Attila, Zólyomi Kati, Lajtaváryné Benedek Zsuzsi, Grõberné Várszegi Henriette, Papp Gábor, ifj. Fóthy Gyula, Haynalné Kesserû Zsuzsanna, Kiss Péter, Grábnerné Nagyiványi Patrícia, Dombay Jenõ, Lajtaváry Endre és Zaha Paula adták elõ.

A megemlékezést a Szózat dallamai zárták.

Szõnyi Ferenc nagykövet
beszéde a Hungáriában

Kedves Honfitársaim!

A hét elején egy Buenos Aires-i társadalmi szervezet rendezvényén – a jelenlétemre való tekintettel – Magyarországról is elhangzott néhány szó. A rendezõk, megragadva Október 23. közelségét, említést tettek arról, hogy hazám hamarosan ünnepelni fogja a függetlenné válás napját, a „Día de la Independenciát". Igen, a Földnek sok vidékén (fõleg Európán kívül), ahol a történelmi fejlõdés bizonyos értelemben egyenesebb vonalat követett, a nemzeti ünnep szinte nem is lehet más, mint a függetlenné válás napja. (Így fordulhatott elõ például, hogy Július 14-ét sok évvel ezelõtt egy gyönyörû közép-amerikai országban a világ legtermészetesebb módján „el Día de la Independencia de Franciának" nevezték.)

Elgondolkodtató elszólás. Ugyanis – furcsa, de – a magyar történelemnek nincs olyan dátuma, amely az ország függetlenségének állítana emléket. Augusztus 20. I. Szent István királyunk, illetve az Államalapítás ünnepe, ami ugyan állammá szervezett nemzeti létünknek a születésnapja, de a magyarok országa azelõtt is független, erõs, tekintélyt, sõt félelmet sugárzó hatalom volt Európa szívében. Mohácsig – a Tatárjárás tragikus, de szerencsére rövid – intermezzóját leszámítva Európa vezetõ hatalmai közé tartoztunk; mint tudjuk, Mátyás király idejében Magyarország lakossága ugyanannyi volt, mint a korabeli Angliáé. A Habsburg-jogar ill. a török hódoltság alatt a függetlenségünk elveszett, azt csak az Erdélyi Fejedelemség õrizte, ameddig õrizhette. Március 15., másik nagy nemzeti ünnepünk annak a polgári forradalomnak az emlékét õrzi, amely csak a késõbbi események kibontakozása révén vált a teljes nemzeti függetlenség kivívását is célul kitûzõ szabadságharc kiindulópontjává. Október 23. szintén csak egy heroikus kísérlet maradt nemcsak a társadalmi szabadság, hanem a nemzeti függetlenség megszerzésére is, melynek a törekvéseit ugyanúgy eltiporták, mint 1848 csodálatos erõfeszítését.

Csak? Csak egy heroikus, bár nagyszabású kísérlet? Legyünk igazságosabbak magunkkal. Iszonyatos évszázadban keveredtünk iszonyatos viharokba. A XX. századnak mindjárt az elején a politikai eseményeknek és a mögöttük zajló gazdasági-társadalmi folyamatoknak az oksági láncolata-gomolygása, amit közönségesen történelemnek szoktunk nevezni, valósággal kifordult önmagából. Az elmúlt 100 év már nem is történelem, inkább valami drámai, kaotikus megrázkódtatás, kataklizma: egy lezüllött, részeges csavargó, aki egy õrült, áttivornyázott éjszaka után szétszaggatta a szervezett létezés emberléptékû templomának legszebb oltárterítõjét, Magyarországot, és kevés hiányzott hozzá, hogy magát a létezést is megsemmisítse. Tragikus paradoxon, hogy Magyarország éppen akkor lett független állam, amikor a nagyhatalmak arrogáns akaratából gyalázatosan feldarabolták. Amire – fájdalommal – emlékezünk ugyan, de ünnepelni nem ünnepeljük

S a borzalmaknak ezzel még nem szakadt vége: az újabb világégés újabb iszonyatot zúdított hazánkra, a ránk szabadult démonikus erõk ütközõpontjában hajszálon múlt, hogy sikerült – formálisan – fennmaradnunk. Csak formálisan, hiszen a valóságban egy minden korábbinál embertelenebb és kegyetlenebb hatalom, egy minden korábbinál embertelenebb és kegyetlenebb rendszer foglyai, áldozatai maradtunk.

Ezzel a démoni hatalommal szemben emelték fel a fejüket a magyar apokalipszis nem alkuvó túlélõi. Akikben sem a terror akasztófái, kínzókamrái, börtönei, sem a szovjet mintájú diktatúra körmönfontabb, lélekpusztító praktikái nem tudták kiölni a szabadságvágy, a haza iránti hûség, a hazaszeretet érzéseit. Akik 1956. október 23-án és a rá következõ napokban igazuk magasztos tudatában fegyvertelenül és mosolyogva néztek szembe a karhatalom csõre töltött, gyilkos indulatával, a halállal. Akik a Rádiónál, a Kossuth téren, Mosonmagyaróvárott és még sok más helyen az országban a sortüzek ártatlan áldozataiként a vérükkel öntözték meg az utcaköveket. Akik, amikor kellett, elszántan fegyvert ragadtak, és reálpolitikai megfontolások nélkül, a szívük egyszerû parancsszavára a tankokkal is habozás nélkül, bátran szembeszálltak. Akik úrrá tudtak lenni az elsõ alantas, gyáva támadásokon, és lobogó hittel töltötték meg az egy emberként összefogó, a sorsa fölé emelkedni képes nemzetet, akik gyõzelemre vitték az emberiség történelmének igenis legtisztább forradalmát.

Ezt a csodát, ezt a diadalmas, vakítóan fényes pillanatot ünnepeljük október 23-án.

Hogy ez csak egy heroikus kísérlet volt, nem több? Hogy a függetlenséget nem sikerült kiharcolni? Hogy a szovjet tankok mögött visszasurranó kommunista diktatúra még évekig a korábbinál is kegyetlenebbül, gyilkosabban tombolt? Ez csak annyit jelent, hogy az a lezüllött senkiházi, akit a közmegegyezésnek engedve továbbra is eufemisztikusan történelemnek nevezünk, megint csak elnapolta a feladat végrehajtását. Miközben engedte, hogy a terror munkagödrei, a sírok százszámra teljenek meg kátránypapírba csomagolt, dróttal átkötözött, fejjel lefelé a gödörbe lökött holtakkal. A kivégzett százak holttesteivel, akik között volt munkás, katona, orvos, miniszterelnök, egyetemista, középiskolás, honvédelmi miniszter, tanár, újságíró, mindenki. Nem volt elég azoknak az ezreknek a halála, akik az utcai harcokban estek el. Nem volt elég azoknak a százezreknek a földönfutóvá léte, akik – többnyire az életüket mentve – önkéntes számûzetésbe mentek, hazájukat kényszerûen hátrahagyva. A megtorlás minden korábbi megtorlás méreteit felülmúlta. Igen, a forradalom és a szabadságharc mártírjait holtukban is meg kellett alázni. Kátránypapírban, fejjel lefelé.

Az idén nyáron, amikor otthon voltam szabadságon, a Rákoskeresztúri köztemetõben járva a 301-es parcellát is meglátogattam. Torokszorító volt a sûrû kopjafa-erdõt látni. Az 56-osok mellett a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején politikai okokból kivégzett áldozatok emlékhelye is több száz honfitársunk nevét, földi maradványait õrzi. 56-os referencia-pontjaink többségét a temetõben kell keresnünk, igen. De én emlékszem a szabadság eleven lélegzetvételére is, a szüleim, a nõvérem, a nagyobb és a velem egykorú diákok, a szomszédok, a barátaink szorongó, reménykedõ, ujjongó kommentárjaira, emlékszem a tüntetõ tömeg sodró eufóriájára, a „ruszkik, haza!" dübörgõ õserejére, a lyukas közepû nemzeti színû zászlók büszke és felszabadult lobogására, az emberek szabadságtól megittasult tekintetére, az egész nemzet közös akaratban egybeforrt testvériségére. Akkor és ott tényleg mindenki a testvére volt mindenkinek, nem volt közöttünk senki, akit idegennek éreztünk volna. És mintha tonnák hullottak volna le a lelkünkrõl egy-egy gyûlölt jelkép földre hulltának láttán, vagy egy-egy szabadon kimondott szó gravitációs erejétõl. Én akkor Gyulán éltem, messze az események fõsodrától, de ott is az utcára vonultunk, ott is egy emberként lelkesedtünk a Sztálin-szobor ledöntésének a hírére, ott is érezni lehetett a sorsát saját kezébe vevõ nép megsemmisítõ erejét.

Néztem a 301-es parcella sírjait, és eszembe jutott az áldott emlékû, szelíd veszprémi latin-tanár, Brusznyai Árpád, aki mint a helyi munkástanács elnöke, emberéleteket mentett meg 56 októberében. Kevés tisztább, humánusabb, bûntelenebb ember volt nála azokban az idõkben. Róla jegyezték fel, hogy – hónapokkal késõbb – a bitófa alá lépve csengõ hangon a Himnuszt kezdte el énekelni. A hóhér jól végezte a dolgát, az „Isten, áldd meg a magyart" után már beléfojtotta a szót, örökre. A legfontosabb kérés, üzenet azonban elhangzott, örökre. És eszembe jutott 56 mártírjainak a 89-es újratemetése is, ahol az egykori országos munkástanácsok elnöke – aki annak idején maga is megjárta a kádári kemény diktatúra börtöneit – így kezdte a beszédét Nagy Imre és mártírtársainak a koporsói elõtt: „Jelentem ezeknek a holtaknak, hogy az 1956 októberétõl kapott parancsot végrehajtottuk, szent forradalmunk szellemét, eszmei üzenetét, örökségét a mai napig hûen megõriztük..."

Megõriztük? Szeretném hinni, hogy igen. Az akasztófák, a börtönök, a 33 évi szüntelen agymosás, a hazugságok, a tonnaszámra fülünkbe lapátolt despektív „ellenforradalom" megnevezés, a világ gyalázatos, gyáva és cinkos közönye, a lelkek megosztására tett számos újkori kísérlet ellenére szeretném hinni, hogy megõriztük. Itt, a végeken pedig egészen bizonyosan. Vigyázzunk is erre a szent kincsünkre, arra a hõsies pillanatra, amikor galléron ragadtuk az akkor is mellékutakon csellengõ, mihaszna történelmet, és keményen megráztuk. Világbirodalmak roppantak belé ebbe a kivételes és szikrázó pillanatba. Egy neves amerikai történész, John Lukács néhány napja a kommunista rendszer Waterloojának, Sztálingrádjának nevezte 1956-os forradalmunkat. Ami így, távlatait tekintve mégiscsak több, mint egy elvetélt, bár heroikus kísérlet. Nem véletlen, hogy a kommunista rendszer végleges összeomlásának a pillanatában az ország új politikai erõi október 23-át választották a Köztársaság kikiáltása napjának. „Amit ugyanis erõ és hatalom elvesz, azt idõ és kedvezõ szerencse visszahozhatják", ahogy az éppen 200 éve született Deák Ferenc, „a haza bölcse" mondta. Október 23. lenne hát mégis a Függetlenség Napja? Vagy mikor lett Magyarország újra független állam? Az új, többpárti választások után, a demokratikus parlament beiktatásakor? Vagy a szovjet csapatok végleges távozása után? Valahogy mindez együtt alakította úgy, hogy ma – Istennek hála – szabad és független ország vagyunk, anélkül, hogy a függetlenségünk visszanyerésének napját – kizárólagos jelleggel – piros betûs dátum jelezné a naptárban. Október 23. egy kicsit minden együtt: szabadság, hõsiesség, morális tartás, hagyományõrzés, nemzeti függetlenség, erõ, lobogás, tisztaság, jövõkép. És gyönyörû alkalom arra, hogy egyenes, kemény tekintettel nézzünk a történelem szemébe, hogy merjünk megint hinni és bízni a magyarságban, s hogy büszkén emlékezve helyezzük el virágainkat és gyújtsuk meg mécseseinket a múltunk pantheonjában s a lélek 301-es parcelláiban.

Szõnyi Ferenc kitüntetése

Buenos Aires város „Obra Mundial pro Humanidad Solidaria" társadalmi szervezete október 20-án – a cseh nagykövet asszonnyal, valamint a horvát és a bolgár nagykövettel együtt – a magyar nagykövetség misszióvezetõjét is kitüntette a Título de Nobleza Meritocrática szalagjával és oklevelével. Szõnyi Ferenc nagykövet ugyanakkor – fent említett kollégáival együtt – az Academia de la Diplomacia Internacional szalagját és emlékérmét (Estrella Académica Universal) is megkapta.

Képünk az ünnepélyes aktust ábrázolja.

Esterházy Péter:
Két mondat ajándéka a nemzetnek

A minap, 2003. október 10-én lényegében azt a jobboldali ajánlatot olvastam, hogy megfontolandó volna a volt MSZMP-vezetõket hazaárulónak tekinteni. Ugyanaznap azt is olvastam, hogy Horn Gyuláról elneveztek a németek egy díjat, így kívánnak köszönetet mondani a volt magyar miniszterelnöknek, a laudációt a nagy tekintélyû Hans-Dieter Genscher tartotta, megemlítve, hogy a magyar nép nagy európai nép.

Ez utóbbi minden honfi kebelnek jólesik, és számos oly kebel van, melynek az elsõ mondat is, a hazaárulós jólesik. Ámazonban a két mondat nem fér meg egy kebelben, vagy-vagy.

Ezt tisztázni kell.

A tisztázott kebleknek aztán ezernyi jótéteménye leend. Elõször is így minden magyari kebelben volna jólesés. Aztán eztán mondjuk a jobboldal erkölcsi fölényét nem kéne a homályos "kései születés kegyelmébõl" levezetni, nem azért volna jobb, ha jobb, mert vezetõi nem voltak ezek meg azok (és ilyenkor oly kínos, ha kiderül, olykor õk is ezek meg azok voltak, ha nem is annyiszor, mint amazok, oly kínos ez a mutogatás, hogy az én ezem nem olyan az, mint a te azod eze, az idõ meg múlik), hanem mert tisztességesen politizálnak, nem önösek, hanem a haza üdvét nézik, s ezért jobbak. És nem azért jár új jussunk, mert a diktatúrában másodosztályú állampolgárok voltunk, mert ez ugyan igaz lehet, csak épp ez nem a mostani pártok szerint oszlik meg. Sokféleképp lett kitrükközve ez a másod, és sokféleképp lettünk belenyomva e másodba.

A baloldalnak (egy részének) rögvest adódik a könnyebbség, hogy nem kell azt hazudnia, (vagy csupán gondolnia!), hogy nem is létezett ez a másod, aztán nem kellene kínosan (ez ugyanaz a kínos) bizonygatnia, hogy mindenki szem volt a láncban, mert ez ugyan igaz, de nem úgy, ahogy õk szeretnék, nem kéne, ahogy a vicc mondja, a mohácsi csatát nemzeti ünneppé emelni (l. a Moszkva ellen harcoló szt-tisztek Illés Bélát überelõ legendáriumát), vagyis elég volna a haza üdvét (ez ugyanaz a haza üdve) nézni, nem kéne azon erõlködni, hogy hát mindig is az volt nézve. Illetve nem kéne a diktatúra alatt tanúsított valódi bátorságot olyan összeszorított szájszéllel, olykor akár "bezzegesen" védelmezni, nyugodtan lehetne büszkének lenni rá, fájdalom (tényleg az), ugyanúgy nem következik mára belõle semmi, ahogy a Fidesz-korúság másodlagos frissességû szüzességébõl sem.

Amidõn így tehát minden kebel lecsihadott, lehetne kezdeni szépen, ahogy csillag megy az égen (nyugi, nem ötágú, legrosszabb esetben Esthajnal). Ama sokat emlegetett árkok maradhatnak, ám a legtöbbje csak annyira legyen széles és mély, hogy át-át lehessen ugrani egy sörre kvaterkázni, már ha valaki szereti a sört és tud ugrani. Az árkokat nem betemetni kell, ellenkezõleg, ápolni, ne poshadjon benne a víz, de ne is omoljon be a fala, karban kell tartani, vagyis ismerni kell az elválasztó árkainkat (az önismeret szükségessége, az önbecsülés lehetõsége).

Így azután lassacskán kibontakozik elõttünk egy jókedvû, dolgos, kicsi ország képe - és lám ehhez nem kell mást tennünk, csak az említett két mondatot összeegyeztetni. Országot ilyen szerencse rég nem ért.

Nyelvében él a nemzet. (Élet és Irodalom 2003 október)

A budapesti Rajkó Együttes
a Hungáriában

A Santiago de Chile-i Nemzetközi Könyvvásáron Magyarország is részt vesz, ezúttal már mint az Európai Unió tagja. Az ezzel kapcsolatos rendezvények ékesítésére utazott Chilébe a budapesti Rajkó Együttes öt zenésze és két táncosa, Sket István mûvészeti menedzser vezetésével. Santiagon kívül Punta Arenas-on, Puerto Natalesen és Valparaisoban vagy Viña del Mar-on is szerepelnek. Útjukat megszakítva Buenos Airesben megálltak, megajándékoztak bennünket mûvészetükkel. Október 15-én a Hungáriába látogattak el, másnap pedig a Centro Cultural San Martínban léptek fel.

Az öt zenész – Vidák Zsigmond prímás, Vidák Béla cimbalom, Lolé Mihály brácsa, Suki Antal klarinét, Sárközi András bõgõ – és a két táncos – Fájdl Adrienne és Polák Péter – elbûvölte a Hungária nagytermét színültig megtöltõ közönséget. A krónikás nem zeneszakértõ, sõt zenei antitalentum, de eltátott szájjal, tágra meredt szemmel hallgatta amikor Vidák Béla bekötött szemmel játszotta cimbalmán a Cirkuszpolkát. Mérvadóbb egy szintén jelenlevõ komoly zeneértõ véleménye, aki szerint Vidák Zsigmond prímás Pacsirta elõadása egy elkápráztatóan kiváló tehetségû hegedûmûvészre vall. Sajnos, a Galántai Táncokhoz, valamint az együttes repertoárjában szintén szereplõ Bartók mûvekhez, öt zenész nem elég, azokhoz a teljes együttes kell. Dél-Amerikában errõl most lemaradtunk. A mûsort, a szintén zeneértõ, Szõnyi Ferenc nagykövet konferálta — arcáról a boldog büszkeség mosolya sugárzott.

Érdemes ideírni, amit a Rajkókról honlapjukon olvashatunk. "Karakteres arcok, méltóságteljes elegancia, szinte csodával határos virtuozitás, mely a magas szintû hangszeres tudáson túl kiegészül egy nem tanulható, istenadta tehetséggel, mely ösztönös, õsi eredetû, s egyben hihetetlenül könnyed, légies elõadásmódot biztosít. Egyszerûen ilyenek a Rajkók. Igen, az ember már-már maga is elhiszi, hogy amit lát és hall a színpadon, a lenyûgözõ élmény, mely percek alatt hatalmába kerít, az ezeknek a cigány fiataloknak semmiség. Ugyanolyan természetességgel muzsikálnak – persze felsõfokon –, mintha mindennapi éltük egy darabkáját ragadnák ki. S csak ha tekintetünk a hangszert bûvölõ és abból csodákat kicsaló kézrõl a muzsikus arcára, szemére, büszke mosolyára téved, akkor értjük meg, hogy õk tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy amit tudnak, az egyedülálló, és senki más nem képes utánuk csinálni…

Pedig a recept nem titkos. Végy egy nagy adag zene iránti elhivatottságot, fûszerezd meg bõségesen tehetséggel, adagolj hozzá megfelelõ mennyiségû (kifogyhatatlan) szorgalmat, úgy a hangszeres tudás, mint a lexikális ismeretek terén, majd végül add hozzá a megfelelõ "rajkó" temperamentumot és életérzést a maga sértett-büszke ambivalenciájával, s már kész is a csoda.

Ezeknek a fiataloknak öröm a zenélés, hiszen talán a legmegfelelõbb önkifejezési forma számunkra. Õszintén, szívbõl muzsikálnak, saját érzéseiknek szabad folyást engedve átitatják a hangok kötött rendszerét, és új egyedi harmóniákkal gazdagítják azt. Talán ez lehet az a megfoghatatlan plusz, ami átüt egy zenemûvön, amennyiben a Rajkók, elõadásában jut el hozzánk. Lényünk egy része elválaszthatatlanul beleolvad a zenébe, ott lüktet a hangok között, és ettõl lesznek képesek sokszor meglepõen intenzív, néhol egyenesen katartikus érzések kiváltására.

Az utolsó ‘adalékban’, a rajkóságban – mely végül is megadja zenei varázsitaluk végsõ, utánozhatatlan aromáját – rejlik a nagy titok. Ez az, melyet a cigányság egy része születésétõl fogva zsigereiben hordoz, s mely a vérségi kapcsolatokon kívül semmilyen más módon nem örökíthetõ. Ez az, mely segítségével az arra érdemesek már évszázadokkal ezelõtt kialakították, s a mai napig fenntartják azt a bizonyos elit zenészcigány réteget, mely úgy viselkedésében, mint kultúráját tekintve erõteljesen elkülönül és kimagaslik a többiek közül. E réteg ‘krémjét’ alkotják a Talentum Kulturális Fórum Rajkó Zenekarának volt és jelenlegi tagjai, akik ugyanolyan virtuozitással játsszák a magyar, illetve a cigányzene gyöngyszemeit, mint más emberi könyvbõl, s akik a zene terén nem ismernek lehetetlent. Jónéhányan közülük a Rajkó Zenekarból kikerülve Zeneakadémiát végeztek, s azóta hivatásos mûvészként dolgoznak, illetve zenetanárként okítják a fiatalok százait. A hangok világa egy hatalmas birodalom. Ennek a gigantikus, kaotikus területnek minél nagyobb hányadát meghódítani, harmonikus rendbe szervezni, minél többféle zenei stílust biztosan uralni: ez az, ami igazi kihívást jelent egy Rajkónak. Ez a motiváló erõ és egyben a cél is. Ilyen adottságokkal nem elég jónak lenni, itt mindenki a legjobbakhoz szeretne tartozni."

Az elõadás után a Rajkók az étteremben is megjelentek, s kitûnõ cigányzene mellett a társaság késõ éjszakáig maradt együtt.

A Rajkók november negyedikén érkeznek haza, s máris hat hetes turnéra indulnak Franciaországba — negyvenen. December végén pedig már Kínában lesznek. (Tóth Endre)

Nosztalgikus Cserkészbál a Hungáriában

Negyvenötödik Cserkészbál – huszonötödik a Hungáriában, ötvenötödik távollét a hazától. Félelmetes távlatok, idestova két emberöltõ. Majdnem történelem. És mégis vigadtunk. Vigadtunk, táncoltunk, emlékeztünk, hagyományt õriztünk, de pecsét az emlékezés volt. Az elsõbálos lányok hiányát pótolta az ügyesen és sok munkával összehozott kiállítás, a gyorsan pergõ, jól összeállított program, a beszédek, az ünnepélyes környezet és végül az, hogy látszott egy halvány remény, hogy ez még menni fog…

Majdnem pontos kezdéssel újra láttuk az ünnepélyes bevonuláson fiataljainkat díszes magyar ruhában, a pattogó ritmussal táncolt Palotást. A mûsorszámnak is beillett a mûsorközlõ, elegáns Lajtaváry Zsuzsi megjelenése, majd ifj. Zombory István, biztos, határozott fellépéssel tartotta meg az ünnepi beszédet. Nem elõször, mert jó pár évvel ezelõtt is a szerepelt egy cserkészbálon beszédével. Most lelkesen, de õ is emlékezett. A múltra, a soha visszanemtérõ emlékekre, lelkesedésre, ami következetesen és megszakítás nélkül a máig vezetett. A negyvenötödik Cserkészbálhoz…

De szólt a jelenrõl, a veszélyekrõl, a megváltozott idõkrõl is. „ Kezd nehezebb lenni, Nehéz lesz, kolóniánk sose állt ilyen veszélyek elõtt, mint most. A „visszidáció", a megfordult világ otthon és máshol is többet kínál, jobbak a viszonyok mint Argentínában. Rajtunk múlik, az itt élõ magyar közösség magyarrá maradásának lehetõsége. Ha továbbra is támogatjuk a magyar nyelvet õrzõ cserkészmunkát, a Zrínyi kört, a magyar diákcsere mozgalmat, akkor megélhetjük, hogy 30 év múlva is megrendezhetünk egy nosztalgia cserkészbált".

A nagy tapsot arató beszéd után vette kezdetét, a színpadra vászonra vetített nosztalgia képek bemutatása. Pergõ gyorsasággal láttuk egymásután az elmúlt évtizedek Cserkészbáljainak sok-sok mozzanatát. Elsõbálos lányokat, aki ma, mint nagymamák álltak a nagyteremben. Palotást és az Erdélyi fejedelmi tánc akkori szereplõi közül ott volt olyan „fiatal" aki botra támaszkodva figyelte hajdani szereplését. Az összekötõ szöveget, magyarázatokat az elsõ Cserkészbál bálkirálynõje – Balogh-Kovács Judith – mondta az eseményekhez hûen illeszkedõ vidámsággal vegyes meghatódottsággal.

A Sátor egyik részében Trixi és Mónika sok és fáradságos munkával kiállítást rendeztek a Cserkészbálok történetérõl képekben és cserkész relikviákban. Az akkori Délamerikai Magyarság cikkeit, képeit szedték össze és megnagyobbított kópiákon lehette olvasni az évtizedek alatt írt cikkeket a cserkészet munkájáról. Régi, gondosan megõrzött cserkész õrsi- és csapatzászlók díszítették a falakat (l. képet). Szép és dicséretes munkát végeztek.

A zene is alkalmazkodott az emlékezéshez. A Disc-Jockey elsõ száma Glenn Miller egyik híres darabjával kezdte a tánczenét, ami természetesen folyamatosan átcsapott a Pop és Hard-rock ütemeire.

Szõnyi Ferenc nagykövetünk, immár a harmadik Cserkészbálunkon vett részt, fix széken, hölgykoszorús társaságban. Kedves mozzanata volt Bálnak éjfél után Szõnyi Erzsébet születésnapjának megünneplése, Erzsébet mosolyogva a színpadon köszönte meg (l. képet) társaságának és az egész közönség jókívánságait.

Hajnalig folyt a tánc, Omár is kitett magáért, szmokingban dirigálta a finom vacsorát ügyesen kiszolgáló fiatal pincérlányokat. A rendezõ gárda megérdemelt, rendkívüli sikert könyvelhet el. A tradíció szerint gyertyafények mellett, a képletes tábortüzet Lajtaváry Zsuzsi vezette le, a tõle meg szokott lendülettel és lelkesedéssel. A szeretetkörrel zárult – a viszontlátásig – felkiáltással a 45-ik Cserkészbál.

Zrínyi Kör ösztöndíjasok

Kerekes Cili, Lovrics Konszti, Szeley Cynthi és Weisman Anabella februárban érkeztek Budapestre, azóta a Balassi Bálint Intézet "Hungarológia" programján vesznek részt. Szüleik, a Zrínyi Ifjúsági Kör, a buenosi magyar közösség de nem kevésbé a lányok szorgalmas tanulása tette lehetõvé útjukat. A magyarországi ösztöndíj program a Külföldi Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Oktatási Minisztérium közös vállalkozása. Az elsõ félév leteltével írt beszámoló leveleikbõl szeretnénk idézni:

...amióta megérkeztünk részt veszünk a Hungarológiai tanszékben és magyarnyelvi felsõfokú vizsgára készülünk ...hetente 5 nap van elõadás. Naponta 3 órát a magyar nyelvvel foglalkozunk, majd (minden esetben magyar) történelem, irodalom, földrajz, mûvészet, zene és társadalom történetet hallgatunk. Az elsõ félév végén szóbeli vizsgákkal bizonyítottuk, hogy figyelemmel kísértük az órákat. Jegyzetekkel és tananyaggal is elláttak bennünket, ami igen könnyíti a tanulást, mondhatom, hogy sokat tanultunk, és hogy a program nagyon jó.

...a kollégiummal kapcsolatban: -ellentétben az általános magyar kollégiumokkal- nagyon szép és kényelmes épületben lakunk. Az intézetépülete nem csak mint kollégium de mint kulturális központ is mûködik. A földszinten van egy színház terem, ahol elõadásokra, konferenciákra, különbözõ fellépésre lehet beülni ... sok egyéb terem is rendelkezésünkre áll: torna, zene, (zongorázni, hegedülni, énekelni lehet), TV szoba, dohányzó szoba. Az 1. és 2. emeleten vannak a tantermek és az adminisztráció...a lányok a 3., a fiuk pedig a 4. emeleten laknak.

...emeletünkön van egy konyha, ahol füzünk (buffé is van, de szûken vagyunk a pénzzel, így kosztunkról inkább saját magunk gondoskodunk). A szobák (két vagy három diák részére) szép világosak, mindegyikhez van külön fürdõszoba is ... a mi szobánkból látjuk a várat. Csodaszép amikor este kivilágítják ... mondhatom, hogy ez egy remek alkalom, amit feltétlenül ki kell használni. Nem könnyû eleinte megszokni a kollégiumi életet, nehéz beilleszkedni a magyar életformába, de érdemes ... Mindenkinek ajánlom ezt a tapasztalatot.

A nyári szünet alatt rengeteg élménnyel gazdagodtak lányaink. Az Erdélyi útjuk beszámolójából is idézünk:

...július 23-án indultunk és augusztus 8-ig Nagyváradtól egész Brassóig utaztunk. A városok (Nagyvárad, Kolozsvár, Bánffyhunyad, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Brassó) nagyon megtetszettek, de legmélyebb élményeink a falukhoz kötõdnek. Olyan embereket ismertünk meg akik nyomorban és szenvedés árán tartották meg magyarságukat és az õsi népszokásokat. Nagyon mély érzelmet keltett bennünk, hogy magyar nyelvet egy idegen országban hallottunk, de az is, hogy a legnagyobb szegénység ellenére mindig megkínáltak. Például, Széken, egy Zsuzsa nevû öregasszony reggel friss tejet, kenyeret és szalonnát hozott nekünk, pedig csak ebbõl állt egésznapi étkezése.

...Kalotaszentkirályban, Kismihály Zsolt családja nagyon kedvesen befogadott ... innét, a Mezõségen át, Székelyföldre mentünk ... szebbnél szebb tájakat látogattunk meg: Madarassi Hargita, Tordai hasadék, Szt. Anna tava, Gyilkos tó, a Békás szoros ...mindegyik az emlékezetünkbe vésõdött. Két tánctáboron vettünk részt, Kalotaszegen és Vajdaszentiványon új népdalokat és táncokat tanultunk. Házról házra mentünk, mindenhol nagyon szívélyesen fogadtak be, egyre többet láttunk ...szokásaikról, népviseletekrõl, népdalokról és táncokról kérdeztük ki õket.

...Cynthi rokonaival is sikerült találkozni Éleden és Nagykárolyban, nagyon megható volt. Örömteli szívvel tértünk vissza Erdélybõl — és még a mai napig sem tudtunk meggyõzõdni arról, hogy ez mind nem csak egy állom volt. Gorondi Judith

MHBK emlékebéd

Az argentínai Magyar Harcosok Bajtársi Közössége szeptember 7-én tartotta hagyományos avatási emlék ebédjét a Szent László iskola nagytermében.

Ez alkalommal is megtisztelt részvételével, a nemrég magyarországi szabadságáról visszatért, Szõnyi Ferenc nagykövet és felesége Erzsébet, valamint több társintézmény vezetõje, képvelõje.

A megjelenteket vitéz Ferenczy Lóránt, MHBK csoport vezetõ, üdvözölte és megemlékezett az argentínai Bajtársi Csoport alakulásáról és fél évszázadnyi külföldi munkásságáról. A hangulatos ebéd után a késõ délutáni órákig szórakozott a társaság. Képünkön, balról-jobbra: Redl Erzsébet a Szent László Iskola igazgatónõje, Szõnyi Ferenc nagykövet feleségével, v. Ferenczy Lóránt az MHBK fõcsoportvezetõje és Valentin Ferenc az AMISZ ügyvezetõje.

Szõnyi Ferenc elõadása Petõfirõl

Az Irodalmi Társaság, az utóbbi idõben ritkán tartotta teadélutánnal egybekötött elõadásait, ahol nemcsak a magyar kolónia, de argentin eminens elõadók is szerepeltek. Ahogy értesültünk most a Szent István Kör égisze alatt újra felélénkült az érdeklõdés, ami legelsõsorban Szõnyi Ferenc - irodalmár-költõ – nagykövet, Petõfi Sándorról tartott rendkívüli meglátású elõadásának köszönhetõ.

A Szent László Iskola emeleti tanácsterme zsúfolásig megtelt, sokan életükben elõször voltak a magyar alapítású tanintézetben. v. Vattay Miklós köszöntötte az elõadót és a megjelenteket. Szõnyi Ferenc elõadása elsõ részében Petõfirõl alapvetõen tudott részleteket is felölelt. Élete munkássága, különlegesen finom és érzékeny, ugyanakkor lelkes, robbanékony, forradalmi lelkülete – nagy költõnkrõl – csak pár fiatalabb jelenlévõ, volt ZIK-es hallgató ismereteit egészítette ki.

Ami rendkívüli és egyedülálló volt Szõnyi Ferenc elõadásában, saját költõi lelkületének visszhangja egy Petõfi Sándorról, akit az elõadó disszertációjában olyan meggyõzõen adott elõ hallgatóságának. Verseinek elemzése során egy új Petõfi képe alakult ki, és a valóban ritkán hallott, érzéssel elõadott „Szeptember végén" címû vers elõadása után megható csend uralkodott a teremben. Nehéz olyan elõadást „ismertetni", amit élõszóval, hallani „kell". Sokan és sokat mulasztottak ezzel a páratlan hangulatú elõadással.

Szõnyi Ferenc elõadását az alanti Márai Sándor idézettel fejezte be, amelyben szerinte sûrítve benne van minden, ami csak a mi magyar Petõfi Sándorunkban rejtõzött.

*

"Egy nép mitológiájának csodálatos hõse; kissé félisten, kissé kötelezõ olvasmány . ...Ez a márciusi ifjú, aki sötét tüzû szemével kutatja a magyar láthatárt, lobogó hajzattal jár a pesti utcán, zsebében a magyar nép emberi és politikai programjával s annak a csodálatos feszültségû versnek a kéziratával, amelynek a lendületét nyolcvan esztendõ hivatalos ünnepségei sem lankasztották el, ez az ember, homlokán a halál csillagával, összeszorított öklében az indulattal, amelyet egy halálos görcsben megfeszült nemzet érez s a költõ fejez ki elõször, ez a költõ, amint megáll a márciusi szélben az esernyõs utcai tömeg fölött, s világgá kiáltja egy nép minden kétségbeesését és tiltakozását: ez a márciusi Petõfi kezdi elhagyni a legendát, s megint él, alkot, szerkeszt és sugalmaz, mintha minden fiatal író-szellemnek példaképe és mestere lenne. ...Csodálatos pillanat, mikor egy nép fiatal szellemei megtérnek ahhoz, akit sem az idõ, sem a divat nem tudtak közömbösíteni; csodálatos pillanat, mikor egy költõ szelleme kikel az irodalmi tömegsírból, amely mélyebb, mint a segesvári csatatér tömegsírja, s a sor elé áll. Petõfit soha nem vesztettük el. De mintha most megtaláltuk volna.

...És szavában csodálatos erõ rejtõzik; mágikus erõ, síron és idõn túlkiáltó erõ. Ez a "márciusi ifjú" nem nyugszik bele, hogy politikai végrendeletérõl megfeledkezzenek. S e zavaros és suttogással teli idõben olyan erõvel harsan meg a hangja, mintha ma is ott állna a Múzeum elõtt, a talapzaton, egy tömeg fö1ött, amelyhez minden hitével tartozott, s amely a sárban topgva1 bámulta, min mutat egy ember a sárból az ég felé."

*

Az Irodalmi Társaság nem lehet eléggé hálás nagykövetünknek és reméljük, hogy megújuló erõvel és lelkesedéssel továbbmûködésének alapjait helyezte el Szõnyi Ferenc elõadásával. Az elõadás után az iskola tornatermében teával, szendvicsekkel és süteményekkel vendégelte meg a rendezõség a megjelenteket.

A.M.I.SZ. hírek

Takács István elnökletével, október 6-án tartotta az AMISZ a Mindszentynumban e havi Vezetõségi gyûlését. Jelen volt tiszteletbeli elnöke Szõnyi Ferenc Nagykövet is, aki Magyar Hiszekegy elmondása után, megható szavakkal megemlékezett az 1849 október 6-i Arad-i vértanúkról.. Egy perces néma csenddel áldoztak emléküknek..

A Tárgysorozat elsõ pontjaként az elõzõ gyûlés jegyzõkönyvének, felolvasása és elfogadása után, Valentin Ferenc üv. alelnök beszámolt a Latinamerikai Szövetség irányába tett lépésekrõl. Ehhez hozzájárult dr. Orbán László jelentése Patrubány Miklósa tartott beszélgetésérõl Magyarországon és Paál Magdi Uruguay és Brazilia-i értesüléseirõl. Mindez alkalmat adott a különbözõ nézetek megvitatására és rögzíteni az AMISZ idáig tartott álláspontját.

Paál Magdi beszámolt a "Plaza Hungría" ügyérõl és mint már elõzõleg értesítette a Vezetõséget, a városi választások következtében a Képviselõház még nem tárgyalta a Magyar Tér felterjesztését. Terek Zsófi beszámolt az alapszabály módosításról, amit dr. Alitisz K. hozzájárulásával beadtak a bíróságra.

Paál Magdi értesítette a jelenlevõket hogy október 18 és 19-én Ituzaingó város tartja az idei un. "Feria de Colectividades"-t amire komolyan számolnak a magyar kolónia részvételével. Magdi vállalta a szervezést számítva az egyesületek által felajánlott segítségre.

Végül Szõnyi Ferenc nagykövet felterjesztésére jóváhagyták a Délamerikai Magyar Hírlap érdekében az Illyés Közalapítványhoz írandó levelet, amelyben tájékoztatják az egyetlen délamerikai magyar újság helyzetét. Több rövid értesítés után a gyûlés este tízkor véget ért. A beszélgetés még sokáig folytatódott az ízes vacsora mellett. v. Vattay Miklós

November 8-án:
a kolónia zarándokútja Platánosra

November 8-án ünnepli a Platanosi „María Ward" Intézet alakulásának félévszázados fennállását. 1953-ban a magyar közösség áldozatkészségébõl teremtett „Magyar Angolkisasszonyok Intézete" 50 év alatt a déli zóna egyik legelismertebb tanintézete lett. Közel ezer tanuló, diák látogatja a közben felépített impozáns iskolaépületet, ahol magasan képzett egyházi s civil tanerõk képezik a környék lakósságának fiatalságát. A falu és az egyházmegye ünnepel november 8-án.

Balogh-Kovács Judith vállalta a magyar kolónia részvételének megszervezését az ünnepi jubileumhoz és az alábbi levelet intézi a Platánoson tanult volt diákokhoz, az ott alakult 39. sz. leánycserkészcsapat öregcserkészeihez és a magyar kolóniához:

A "Magyarok Nagyasszonya" nevét viseljük. 1956-ban Máter Bodolai Margit a Szûzanya oltalmába ajánlotta csapatunkat és valóban megtapasztalhattuk hogy azóta is gondoskodik rólunk. A csapat virágzik. Minden évben a hagyományos októberi Mária búcsún, Platánoson találkát adunk egymásnak azok, akik a csapat keretében barátkoztunk és számtalan szép élménnyel, értékkel gyarapodtunk. Idén még nagyobb ünnep van: Jubileum. A Platanosi angolkisasszonyok "Ward Mária" intézete 50 éves. Az ünnepi szentmisét a quilmesi Püspök, Luis Teodorico Stöckler celebrálja. Ezután körmenet a temetõbe, ahol a 9 angolkisasszony nyugszik, akik életüket adták az Intézetért. Végül videó elõadás az intézet történetérõl.

Miután a dátum nagyon közel van a hagyományos októberi "Magyarok Nagyasszonya" Mária búcsúhoz és úgy döntöttünk, hogy a kolóniával együtt mi is aznap ünneplünk, és így tiszteletet adunk a Mátereknek, akiknek annyit köszönhetünk mi magyarok is. Bentlakók, Cserkészek, Zik, Regös, Zeneóvoda, Vezetõképzõ táborok, Corvina táborok, Nyaraltatások , megannyi kezdeményezés, amiknek gyümölcseit ma is élvezzük unokáinkban. A magyaroknak lehetõség van korábban kirándulni, a medence körül piknikezni.

Ehhez az ünnephez csatlakozzunk mi is. Október helyett novemberben zarándokolunk ki, hogy kedves matereinknek hálánkat, szeretetünket kifejezzük, az élõket átöleljük, a sírhelyekre pedig egy-egy virágszálat fektessünk.

Akik korábban akarnak hazakerülni, már délelõtt 11 órától kezdve a medence körül beszélgetünk, batyu-ebédünket elfogyasztjuk és egy intimebb Misén részt veszünk a kápolnában 15 órakor.

Buszok indulnak a Mindszentynumból (Aranka: 4864-7570) és a Hungáriából (Guszti: 4799-8437).

Szeretettel Balogh-Kovács (Béka) Judith

Bíborossá avatták Erdő Pétert

Bíborossá avatta Rómában a pápa Erdõ Péter prímást, Esztergom-budapesti érseket a vatikáni Szent Péter téren. Medgyessy Péter levélben üdvözölte a magyar egyház új bíborosát.

Harminc új bíborost - köztük Erdõ Péter prímást - avatott II. János Pál pápa. Közöttük volt Erdõ Péter prímás, Esztergom-budapesti érsek is. A Szent Péter téren kedden reggel sorolta fel név szerint az új bíborosokat a vatikáni államtitkárság vezetõje.

Medgyessy Péter miniszterelnök üzenetet küldött Erdõ Péter bíborossá avatása alkalmából . "A Magyar Köztársaság kormánya nevében üdvözlöm Magyarország új bíborosát, Erdõ Péter eminenciás urat. Büszke vagyok arra, hogy hazánkat - Paskai Lászlóval együtt - immár két honfitársunk is képviselheti a katolikus egyház legtekintélyesebb intézményében, a Bíborosi Kollégiumban.

"A modern demokráciák korában állam és egyház elválik egymástól, céljuk azonban a legfontosabb kérdésekben találkozik. A munkájukat jó szándékkal végzõ állami és egyházi vezetõknek egyaránt arra kell törekedniük, hogy hivatásuk gyakorlása nyomán jobb legyen annak a közösségnek az élete, amelyet képviselnek és szolgálnak. A határon innen és túli magyarok sorsának segítése közös meggyõzõdésünk és célunk."

"Számomra különösen emlékezetesek maradnak bíboros úrnak azok a szavai, amelyeket még érseki beiktatásakor mondott. Az Európai Unió bõvítésérõl, és az európai öntudat erõsítésérõl szólva Erdõ Péter úgy fogalmazott: Egyre jobban átérezzük, hogy nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve kell közös hazánkat építenünk." - áll a miniszterelnök üzenetében.

Csordás Klára a Colónban

Csordás Klára, egy gyönyörû hangú mezzoszoprán, már augusztusban meglátogatta Buenos Airest. Akkor a Németországban élõ argentin zeneszerzõ, Mauricio Kagel, Una Carta címû mûvét énekelte a Colón operaházban, ezenkívül többek között Bartók és Rachmaninoff dalokkal is szerepelt. A Colón igazgatójának, Gabriel Senanesnek, annyira megtetszett a hangja, hogy felkérte egy próbára. Átadták neki Cristoph W. Gluck Armida címû operájának a partitúráját és megkérték, hogy énekeljen elsõ látásra néhány áriát. Az erõteljes hangja annyira elragadtatta Senanest és a jelenlevõ karmestert, Carlos López Pucciot, hogy azonnal megkérdezték, hogy hajlandó lenne-e elfogadni október végére az opera címszerepét, bár Klára mezzoszoprán és ez a szerep szoprán hangra van írva.

Az argentin zeneszeretõ közönség és az itteni magyar kolónia nagy szerencséjére Klára elfogadta a meghívást, elvitte a partitúrát Párizsba, ahol 10 éve él svéd üzletember férjével, és néhány hét alatt megtanulta az operát. Mert nem ez az elsõ alkalom, hogy ez a csodás hangú, Ceglédben született, énekesnõ szoprán szerepeket is énekel. Például zeneakadémiai diplomája megkapása után rögtön Bécsbe szerzõdtették, ahol elsõ szerepeként Rosinát énekelte Rossini Sevillai Borbélyában. Elõzõleg pedig Budapesten, mialatt az 5 éves egyetemi színvonalú zenetudósi tanulmányát végezte, Purcell Dido és Aeneas operájában énekelte a címszerepet. Ettõl kezdve egy állandóan felfelé ívelõ pályája során több mint 35 szerepet énekelt a világ legfontosabb operaházaiban. Kedvencei közé tartoznak Fricka Wagner Rheingoldjában, Waltraute a Götterdämmerung-ban, Eboli hercegnõ Verdi Don Carlosában, Marguerite Berlioz Fauszt elkárhozásában és Judith Bartók Kékszakállú Herceg Várában. Minden nyelven énekel, bár olaszul a legszívesebben.

A La Nación kritikusa elragadtatással írt róla: "A magyar mezzoszoprán hangja tökéletes, hajlékony, kitûnõen kezeli a vibrátókat, kiváló a színészi képessége és minden nehézség ellenére eléri a szopránra írt magas hangokat. Egy felséges mûvészt csodálhattunk meg Armida szerepében". Egy ennyire felkapott énekesnõ bejárja a világot: Klára innen Szent Pétervárba, majd Budapestre, Moszkvába és Izraelbe készül, mi viszont reméljük, hogy rövidesen újra láthatjuk közöttünk és megint élvezhetjük tüneményes hangját és vonzó színpadi jelenlétét.

Székásy Miklós

Magyarország célország az
izraeli kivándorlók számára

Magyarország népszerû célország az izraeliek számára – írta a Jane’s kutatócsoport. A londoni elemzõk kiadványa, a Foreign Report legutóbbi számában úgy vélte: a háborús helyzet miatt egyre több izraeli távozik, többek között Magyarországra.

Szabó Ferenc, a Külügyminisztérium szóvivõjének helyettese a Magyar Nemzettel közölte: sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudja a híreket. Elmondta, valóban jelen van a zsidó államban az igény, hogy Magyarországra utazzanak, ám azt nem lehet eldönteni, ez miért történik. Indíték lehet a magyar származású izraeliek hazalátogatása, üzleti út vagy a háborús helyzet miatti kivándorlás egyaránt – tette hozzá.

Várnai Shorer Judit, Izrael budapesti nagykövete megkeresésünkre elmondta: nem feltétlenül igaz a folyóirat minden információja. Közölte, nincs sorban állás az Izraelben levõ külképviseletek elõtt. „Sok közép-európai származású zsidó telepedett le Izraelben, aki sokáig nem tudta megszerezni volt hazája állampolgárságát. Most erre lehetõségük nyílik. Ezek az emberek mindenüket elveszítették, az egyetlen dolog, amit ebbõl visszakaphatnak, egy útlevél" – magyarázta a nagykövet asszony.

Tagadta, hogy tapasztalható lenne bármilyen nagyobb kivándorlási hullám az utóbbi idõben, vagy hogy a palesztin intifáda megsokszorozta volna a kitelepülõk számát.

Az átfogó katonai, hírszerzési és diplomáciai elemzéseirõl, elõrejelzéseirõl ismert londoni agytröszt azt írta a palesztin felkelés kitörésének harmadik évfordulójára idõzített cikkében, hogy a kivándorlási jelenség drámai fejleménynek számít egy olyan országban, ahol hosszú ideig árulónak bélyegezték a kivándorlókat.

A tel-avivi amerikai konzulátus adatai szerint azonban a palesztin felkelés kezdete óta 400 százalékkal nõtt az amerikai letelepedési vízumért folyamodó izraeliek száma. Az elemzés szerint még olyan, korábban nem túl népszerû országok konzulátusait is zsúfolásig megtöltik a vízumkérelmezõk, mint Magyarország, Lengyelország, sõt Románia, mivel ezek az országok hamarosan az Európai Unió tagjává válnak, és az állampolgárságért folyamodók körül sokan egyébként is ezek valamelyikébõl származtak el.

A Foreign Report szerint a reménytelennek tartott politikai helyzet és a mély gazdasági recesszió miatt fõleg a harmincas éveikben járó, magasan képzett izraeliek hajlamosak a távozásra. Helyzetüket megkönnyíti, hogy szakképzettségük révén sok befogadó országban szívesen látják õket, és a helyi zsidó közösségektõl is erõs támogatást kapnak. Ha az irányzat folytatódik, a nem túl távoli jövõben csak a szegények és az ultraortodoxok maradnak Izraelben – írta a brit szakkiadvány helyi szakértõket idézve.

Az elvándorlás azért is veszélyes, mert a tartalékosokra épülõ izraeli hadsereg gerincét a középosztálybeliekbõl álló tartalékos tiszti állomány adja. A jelenség olyan mértéket öltött, hogy az izraeli hadsereg már az Egyesült Államokban létesített kiképzõ központokat ott élõ tartalékosainak, akik kivándorlásuk ellenére általában megtartják izraeli útlevelüket és erõs izraeli azonosságtudatukat, és háború esetén bizonyosan visszamennének harcolni – írta a Foreign Report. Magyar Nemzet

Itt és most...

• Hullanak a rendõrfõnökök mint õsszel a legyek, a Federálnál is, a tartományinál is. A szövetségi rendõrség fõnökének az igazságügy miniszter Lyonba telefonált utána – helyi idõ szerint hajnali öt órakor –, közölte vele: megbízatása abban a pillanatban ért véget. Az meg még minidig azon töpreng, miért is nem illendõ a rendõrkórház számítógépeit saját rokonaitól lízingelni. Hát így legyen az ember családcentrikus, családszeretõ ebben az országban!

Nem sokkal késõbb másik 49 fõzsaru került lapátra.

Egy vidéki rendõrfõnök anyósa páncélszekrényében 900.000 dollárt találtak. Ennyi lét nem lehet külvárosi prostik futtatásával, tiltott szerencsejátékok megtûrésével kaszálni. Megtudjuk-e valaha honnan származik?

A rendõrök balhéit nyomozó ügyészt megfenyegettek. Íróasztalán gondosan megfogalmazott, szövegszerkesztõvel kinyomtatott levelet talált. Közölték vele, ha nem parírozik, õt is, családját is stb. stb. Egy másik ügyészre rálõttek.

• Egy fõbíró lebeg a levegõben, mint Mohamed koporsója. Zaffaroni fõbíró lett, egy harmadik saját akaratából távozik. Zaffaroni, lényegében, fontosabbnak és hatékonyabbnak tartja a bûn-megelõzést mint a büntetést, s ez sokaknak nem tetszik. Az ellene felhozott érvek közül több is az egyetemes ostobaság legendáriumában szerepelhet. De az is kiderült, adóügyekben õ is sáros; csak egy picit ugyan, de sáros. Viszont ki dobná rá ezért az elsõ követ.

• Alkudozunk a külföldi hitelezõkkel. Európában azt mondják, 25 százalék szóba se jöhet; a kormány meg azt: több nincs és nem is lehet. Persze más az amit az alkudozók az elsõ fordulóban mondanak é megint más amire késõbb rábólintanak. A ‘La Nación’ szerint a kötvények 34 százaléka van Európában, 9 Észak-Amerikában és – a magán nyugdíjintézetek pénzét is beleértve – 38 százaléka Argentínában. Így már érthetõbb, hogy a lobbik, a nyomtatott és sugárzott sajtó egy része miért szorgalmazza szemforgatóan: tessék fizetni.

A ‘portfolio menedzsment’-rõl talán majd a legközelebb. Az érdeklõdõknek ajánljuk Jakitsy György elõadását a Mindentudás Egyetemen (www.tudas.hu). Közérthetõ szöveg, szakzsargon nélkül. Annyit azért mégis szeretnénk megjegyezni, az aki minden pénzét irreálisan magas hozamot ígérõ kötvényekbe fekteti, az egy pancser hazárdõr.

• A privatizált közszolgáltatásokkal is megkezdõdött a kötélhúzás. Díjak, árak emelése és a szerzõdések újratárgyalása az alku tárgya. Dogmáktól átitatott, tekintélyéhes fundamentalista lobbisták, politikusok és egyéb kibicek szófolyására itt is számíthatunk. Minden színûre és szagúra. Dogmákat sutba dobva érdemes lenne megszívlelni Deák Ferenc bölcs szavait: ha egy mellényt rosszul kezdtünk el begombolni, akkor azt csak úgy lehet korrigálni, ha az egészet újra gomboljuk.

• Már háziszõtteseket is exportálhatunk vámmentesen Amerikába. A szabad kereskedelem és a gazdasági liberalizmus ezen jelentõségteljes és bõkezû megnyilvánulását szívbõl megköszönjük. Hatalmas piac, korlátlan lehetõségek. Guzsalyra fel, rokkára fel, szövõszékre fel! Ne nyugodjunk míg Homero Simpson mögött az Andok lábánál készült faliszõnyeget nem láthatunk!

• Egy japán autógumi cég nagy beruházásba kezdett. Az itt gyártandó japán kisteherautókhoz gyártja majd a tömlõket. Fõleg exportra. Valami megint mozdult. (Tóth Endre)

A Konzulátus közleménye

A Osztrák Köztársaság Jóvátételi Alapítványa közölte a magyar követség konzulátusával, hogy lehetõség nyílt a német nemzeti szocializmus alatt megszállott az Osztrák területen, koncentrációs táborokban, vagy egyéb hadiüzemekben rabszolgamunkára kötelezettek erkölcsi és anyagi jóvátételére. Részletes tudnivalók és a jogosultak igazolása részére kitöltendõ kérdõívek a magyar követség konzuli hivatalában kaphatók. A kérdõívek beadásának határideje 2003 december 31.

Bélyeggyûjtõk figyelmébe

Kovács-Henák Sándor, 66 éves nyugdíjas cseretársakat keres bélyegek cseréjéhez. Keresem Argentínában és Brazíliában megjelent automata bélyegeket. Kínálom: magyar újdonságokat és régebbi kiadásokat.

Olyan személyek jelentkezésének is örülnék akik, elõre elküldött pénzbõl a számomra bélyeg automatákból bélyeget vásárolnának. Címem: Kovács-Henák Sándor 3623 Borsodszentgyörgy, Szentgyörgy út 177. Hungary. E-mail: misimokus@netquick.hu

Az Álomgyár",
állandó magyar színtársulat

bemutatja elsõ színdarabját, a "Csendül a Hang" c. daljátékot 5 felvonásban. Rendezõ Zólyomi Kati.

A darabban több mint 30 szereplõ lép fel, élõ zenekar kíséretével. A két alkalommal mutatjuk be, szombaton, november 8-án, 21 órai kezdettel és vasárnap, november 9-én 17 órai kezdettel a Hungária Egyesület nagytermében (pontos kezdés!). (Pasaje Juncal 4250 - Olivos - 4799-8437).

Szeretettel hívjuk az említett elõadásra, hisz lelkes és hangulatos, nagy munka eredménye kerül a színpadra. A belépõ ára $7.- (nyugdíjasoknak / gyerekeknek $5.-).

Jegyek elõvételben a következõ ZIK-tagoknál kapható: Fóthy Zsuzsi (4791-3386: Libertad 2345 -Florida-) Grabner Bandi ( 4755-6709: Santa Rosalía 235 - San Andrés) Zólyomi Kati (4794-6521: Rawson 3597 –La Lucila-) Omar (HUNGÁRIA: 4799-8437: Pasaje Juncal 4250 -Olivos-).

A bevételt, a 13 éve folyamatosan mûködõ ösztöndíj programunkra fordítjuk. Elõre köszönjük a támogatást.

ifj. Zaha Sándor, elnök,
a Zrínyi Ifjúsági Kör Vezetõsége nevében.

A pénz

Ti emberek, kik véghetetlen sorban
Itt küszködtök e szürke földi porban
S hittel, kínnal szenvedéssel,
Alázattal, megvetéssel,
Bányák mélyén,
Hegyek ormán,
De mindig mindnyájan egyformán
Imádkoztok hozzám,
És csatároztok értem, száz köznapi harcon,
Nézzetek rám, ma megmutatom igazi arcom.
Amióta áll az emberiség,
Én vagyok az óhaj, én vagyok a vágy,
Én vagyok a kezdet, én vagyok a vég,
Én vagyok minden, a sors, a lét,
Engem mindenki szeretve vár,
Mert én vagyok az érték, a díj, az ár.
Az út meg a cél, a volt meg a lét, a gát, a vész,
Az egész, a rész, a bank, a rang, a kincs, a nincs, a pénz.

Ti teremtettetek, de én uralkodom, az agyatokon,
/és szíveteken,
Mert értem vesztek kenyeret, és rózsaillatot,
Az éhes dolgos tenyerek vadvágya én vagyok,
De csak magamat szeretem, s fázom egyedül.
S csak ahhoz megyek szívesen, ki teli zsákon ül.
Én mindennél több vagyok, de sohasem elég,
Mert a kincses Krõzusok is harácsolnak még,
S akinek nem jut, nem telik, csak garasos robot,
Apa fiú ellen, kés a testvér mellén,
A világ áll vérben, értem, értem, értem,
Mert imádtok, megvettek,
Gyûlöltök szerettek,
Egymás raboljátok, nõk arcába vágtok,
Bemocskoltok vérrel, s értem szerzett kéjjel,
Leánysikolyt vesztek, becsületet, hitet, szerelmet, értitek?

Rimánkodtok térden, embert öltök értem,
Templomok tornyáról lehull a kereszt,
Emberek, emberek én tettem ezt.
De ti voltatok, kik bemocskoltatok,
Hogy bûn és mocsok és szemét vagyok.
Mert mindenütt értem és rólam szól a dal
A jaj és óh és oh és jaj és hej és haj,
Pénz, pénz, papír, ezüst, arany,
Óh, hogy gyûlölöm magam !!

Vincze Ernõ

Levél a szerkesztõhöz

Kedves Dodó bácsi!

Be szeretnék mutatkozni: MITCHELL ZOÉ vagyok. (Egy "valódi" argentin honleány)

Október 17 születtem. Gondolom Dodó bácsi nem is tuja hirtelen, hová tegyen?

Pedig ÖSEIM kedves, jó barátai voltak. Biztosan emlékszik Ükapámra: Bonczos Miklósra és feleségére Végh Piri nénire. Aztán dédapámra Zilahi Sebess Jenõre, meg feleségére Bonczos Zsuzsára, aki néha ír az újságjába. Nagyszüleimet Mitchell Iant (alias Sandyt) is ismeri, (a Hungáriában vívott és a magyarokkal együtt lelkesen vitte a fáklyát az 1956-os forradalom alkalmából) Nagymamámat Zilahi Sebess Zsuzsit sem kell bemutassam. Szüleimrõl Mitchell Andrew agrármérnökrõl és Valeria Evangelista feleségérõl nem hiszem, hogy sokat hallott volna.

Vajon én még meg fogok tanulni magyarul? A szülök, nagyszülõk, rohannak dolgoznak, nem érnek rá. A dédszülõk? Már ráérnének és szívesen megtanítanának, de meg fogják engedni a szüleim? Talán…Amennyiben ez nem sikerülne, fogadjon ennek dacára SZÍVESEN.

Egy kis puszit küldök, Zoé.

A HUNGÁRIA HÍREI

A Hungária egyesület októberi választmányi gyûlésén a gyér számban megjelent tagokat Zöldi Márton elnök üdvözölte. A tárgysorozat ifj. Zaha Sándor a múlt gyûlés jegyzõkönyvének ismertetésével kezdõdött, majd Papp Zizi pénztáros ismertette az elmúlt hónapok financiális helyzetét. Mindkét jelentést – többek hozzászólása után – egyhangúlag fogadott el a gyûlés. A titkárság elõterjesztésére Zombory Andrea felvételi kérelmét terjesztette elõ, a megjelentek örömmel üdvözölték Andreát, a Klub ifjúsági szakosztályában.

Grábner András házgondnok a karbantartásról számolt be és részletesen elõadta az elvégzett és még hátralévõ javításokat, és esetleges beruházásokat. A jelentést szintén kisebb hozzászólások után szintén elfogadták.

Zöldi Márton ezután egy Magyarországi, Somogymegyei kisközség – Mernye – ajándékát mutatta be a választmánynak, egy nagy, épületek homlokzataira való, címeres, magyar selyem zászlót, amit, a gyûlésen is megjelent, Gátiné Czanyó Katalin hozott nemrég magyarországi útjáról. Az elnök felolvasta Mernye polgármesterének - Kisfalusi András - ajándékozó levelét, a szép zászlót hivatalos levélben is megköszönik. A választmány megjelent tagjai is általános megelégedéssel és örömmel vették tudomásul az anyaország külföldön élõ magyarok felé tett gesztusát.

Az elnök végül ismertette a Klubhoz érkezett meghívásokat a Vicente Lópezi városházától és több társegyesülettõl, valamint az egyesület novemberre tervezett házi rendezvényeit, majd 22,20 órakor bezárta a gyûlést.

HALLOTTUK,

hogy október 15-én megszületett Zöldi Valéria és Diego Kraft kisfia Federico. A fiatal mama és az újszülött a legjobb egészségben fogadták a család, rokonság és a kolónia jókívánságait. Két napra rá, október 17-én, Valeria Evangelista és Andrew Mitchell kislánya Zoe látta meg a napvilágot, a két Sebess Zsuzsi unokája illetve dédunokája. Az öröm itt is nagy, mindkét családnak és a kiterjedt rokonságoknak lapunk is szeretettel gratulál.

hogy a Coral Hungaria novemberi két hangversenyén (8-án a La Platai és november 21-én a San Isidroi Katedrálisban), megismétlik a Gran Rexben nagy sikerrel elõadott Liszt: Missa Coronationalis mûvét. Szólisták: Graciela Oddone, Susana Moncayo, Carlos Pizzini, Marcelo és Lombardero. Coral Hungaria: Leidemann Sylvia és a Quilmesi Filharmónikus Zenekar: Leandro Valle. A két ünnepi szentmisét Monsr. Héctor Aguer, illetve Monsr. Casaretto celebrálja.

hogy november 8-án szombaton a Mindszentynum rendezésében Platanos 50 éves évfordulójára zarándoklatot rendeznek. Kérik a volt növendékeket és azokat akik Platanost szívükben viselik, a mentõl nagyobb számú részvételt. Autóbusz indul a Hungáriából (13 hs) és a Mindszentynumból (14 hs). Jelentkezés telefonon.: 4864-7570.

hogy az idén március 15-en beindult internetes Irodalmi Rádió. Vezetõje Zsoldos Árpád. Szeretném, ha a rádió létezésérõl hírt kapnának az argentin magyarok. A rádióban próza, vers, megzenesített vers, musicelrészletek, klasszikus zene, stb. hallható magyarul. Bármilyen felvételt szívesen varunk, ami a magyar irodalom tárgykörébõl való, akar saját felveteit, akar professzionális kiadást, mi az amatõröknek is helyet biztosítunk mûsorunkban. Szeretnem, ha az argentin magyar egyesületek és az argentin magyarok hírt kapnának errõl. Irodalmi Rádió - A gondolatok és az ihlet rádiója Honlap: www.-szinhaz.hu/irodalmi radio Cím: Zsoldos Árpád, Irodalmi Rádió, Miskolc, Vörösmarty Mihály út 37. IX/3., 3530, Hungary

hogy a Boszorkányok Angyalka születésnapját Lenkénél ünnepelték. Egyik beszédtéma az újságíró múltkori baklövése volt. Az elõzõ számba Lenke születésnapjáról a tavalyi cikket küldte még egyszer. Az újságíró csuklott.

hogy a Valentin Alsinai Dalkör október 26-án ünnepelte alapításának 68. évfordulóját. A jó hangulatú zenés ebéden megjelent Szõnyi Ferenc nagykövet is feleségével. A legrégibb déli magyar közösség még ma is híven õrzi magyar hagyományait és november 16-án 12,30 órakor misét mond elhunyt tagjai emlékére. Utána a szokott társasvacsora.

hogy a „El Bar Chino" címû argentin film nõi fõszereplõje magyar származású: Gimena La Torre nem más, mint Jármi Jella (Buksi) leánya, a rég elvándorolt Endre Zsiga unokája. További sikereket!

hogy a Cserkészbál egyetlen külföldi – és nagyon jól mulatott – résztvevõje Arany Edith, Arany László leánya volt. A nagy tudományos karriert befutott professzor Canadából repült családi látogatásra és reggeli mulatott a Cserkészbálon. Arany Edit London (Ontario) városba él, ahol a tartományi Egyetem kutatási osztályát, mint „Investigador principal" vezeti. Buenos Airesbõl Québecbe repült egy nemzetközi kongresszusra, ahol meghívott elõadónak hívták meg.

hogy megjöttek Farkas Nándorék – a hivatásos pendlizõk. A Rawson utcában már felverték a nyári fõhadiszállást és az európai, pontosabban, magyarországi tél elõl ismét a meleg délamerikai nyárba menekültek. Szép idõt és jó szórakozást.

Széljegyzetek

„Nincs nagyobb titok a földön, mint az emberek vágya az Isten után; nincs szomorúbb vágy és nincs reménytelenebb…" Ezt a Márai idézetet ajánlanám azoknak, akik ma azon vitatkoznak, hogy az készülõ EU-Alapokmányba bevegyék-e Isten nevét és Európa keresztény múltját. Az otthoni sajtóban parázs vita kerekedett, hívõk, hitetlenek, keresztények és nemkeresztények beszélnek, érvelnek olyan dologról, amit életükben soha komolyan nem vettek és élték és élik életüket, ahol a legkevesebb helye volt és van az Istennek. Csak körül kell néznünk a világban és normális ésszel rájövünk, hogy még a hívõ ember is belátja, hogy Istennek nincs szüksége, hogy szerepeljen ebben az okmányban.

Egy keresztény felekezet buzgó tagja E-mailen fordult egyháza tagjaihoz, és megkérdezte, hogy a paphiányban szenvedõ magyar kolónia egyetlen magyar lelkészének három hetenként tartott istentiszteletét nem lehetne-e ökumenikus jelleggel megtartani és azon vegyen részt minden keresztény vallás magyarul imádkozó híve. A lelkész évek óta hozott áldozata nagyobb részvételt érdemel, és egyre fogynak, egyre kevesebben járnak erre az istentiszteletre. A közvélemény kutatás nem bíztató eredménnyel járt…

Október hónapunk az emlékezés, a nosztalgia hónapja volt. Most, hogy a Nagykövetség költözik, errõl is van mit emlékezni. Az ötvenes években sok szó esett a mai épületrõl és annak lakóiról. Annakidején a házba nem léptünk be, de nem egyszer jártunk a Cnel. Diazra tûntetni. Ezelõtt pontosan ötven éve, a Segélyegylet elrekvirált könyveit követeltük vissza. Akkor még a Bolivar utcán volt a SE központi irodája és onnan egy szép nap eltûnt az intézmény kölcsönkönyvtára. Ez „került" a követségre és ezeket, a nagyrészt otthon betiltott magyar könyveket követeltük „Adjátok vissza a könyveinket" táblákkal. (Dr. Némethy Judith: „A magyar sajtó és könyvkiadás c. disszertációjából).

Tíz éve vagyok ezzel a technika legújabb áldásával, ülök órák hosszat, napokat a villogó képernyõ elõtt, sokat tanultam, de látom, hogy mindezek ellenére, mégis milyen keveset tudok. Türelemmel és kiedzett ülõkével kell rendelkezni ahhoz, hogy legalább azt a programot tudd kezelni, ami igazán kell, mert úgyis csak csinálsz valamit, nyomod, lehetõleg a megfelelõ sorrendben a billentyûket – de a lényeget még csak nem is sejted. Volt, amikor már kezdtem elbízni magamat. Már-már azt hittem, hogy kezdek valamit tudni – egy keveset, csak parányit, éppencsak annyit, ha untam már az üldögélést, elkezdtem sietni. És akkor rájöttem arra, megint megtanultam azt, hogy a régi mondás itt is érvényes – lassan jársz, tovább érsz.

Nem szeretem a közmondásokat, rendszerint olyanok, amit az ember mondogat és nem követi. Így jártam én is. Siettem, legyen már kész az újság, hiszen már napok óta vacakolok, és még mindig ezt-ide ezt oda, még egy telefon – legyen már vége – kezdtem sietni. Ezt nem szabad lett volna. Lett belõle olyan kavarodás, hogy technikust kellett hivatni, akinek ugyancsak többórás fejtörés után sikerült a sietségemet lelassítani. Persze pénzbe is került, mint minden. Le kell szokni a sietségrõl… Ebben a korban különösen.

Web-lapunkat két év alatt 8000-nél több alkalommal látogatták. Természetesen e számból nem tûnik ki, hogy ezekbõl hányan olvassák rendszeresen a világûrben a lapot, de minden esetre óvatos becslés szerint is több százra vehetõ a külföldi olvasók száma. Jóval több, mint az elõfizetõ…

Copyright © Dél-amerikai Magyar Hírlap 2003