A magyar gazdaság gondjai
Egyre több aggódó szó hallható a magyar gazdaság rosszabbodó állapotáról. Egyre többen kérdezik: az EU-ba törekedô országok egykori dicsekedô minta tanulójának miért vannak most problémái? A szakemberek egyetértenek: a helyzet még kezelhetô de bizonyos megszorítások már egyre inkább megkerülhetetlenek. De a döntéseket nem a szakemberek, hanem a politikusok hozzák; a pártpolitika prioritásai pedig maguk mögé utasítják a szakmaiakat. A pártok között kiélezett ellentétek helyébe egy legalábbis minimális megállapodásnak kellene létrejönni, hogy biztosítható legyen a gazdasági növekedés ritmusa.
Egy kis visszapillantás
A súlyos egyensúlyhiánnyal küszködô gazdaságot 1995-ben sikerült a Bokros-csomag és a privatizáció révén viszonylag stabil növekedési pályára vezérelni. 1996-tól 2000-ig négy-öt százalékos ütemben növekedett anélkül, hogy ez veszélyeztette volna az egyensúlyt. Ez azért lehetett így, mert a termelés növekedése elsôsorban az ipari export növekedésébôl származott. Az pedig azért növekedhetett gyorsan, mert a Bokros-csomag – a leértékeléssel és a jövedelmek visszafogásával – lökést adott a versenyképességnek, a költségvetés konszolidációjával és a csúszó leértékeléssel pedig kiszámíthatóvá tette a gazdasági feltételeket. Ennek és a privatizáció felgyorsításának volt köszönhetô a masszív külföldi tôkebeáramlás.
A Fidesz szakértôi is elégedettek lehettek a politikusaik által váltig szidalmazott stabilizáció eredményeivel, hiszen erre támaszkodva mertek hétszázalékos növekedést ígérni. Hét nem lett ugyan, de 2000 elsô negyedévében a növekedési ütem elérte a hat százalékot. A Fidesz-kormány ciklusának elsô éveiben óvatos konjunktúrapolitikát folytatott, visszafogta a jövedelmek növekedését, és a fiatal, aktív családok erôteljes támogatását a választóközönségében alulreprezentált nyugdíjasok rovására igyekezett megvalósítani. Ezzel képzett magának tartalékot a következô választást megelôzô évekre, amikor a belföldi kereslet serkentésével készült növekedést élénkíteni és egyúttal jó pontokat szerezni a választóknál.
Matolcsy gazdasági miniszter hivatalba lépését követôen, már 2000-ben meghirdette a belsô kereslet által vezérelt növekedést, Járai pénzügyminiszter pedig a minimálbérek emelését, mint a belföldi kereslet bôvítésének eszközét. A nagyvonalú lakáshitelezési rendszer és a Széchenyi terv által serkentett beruházások is részei voltak ennek az élénkítési stratégiának.
De ez a politika kicsiny, nyitott gazdaságban nem lehetett alkalmas stabil, növekedés fenntartására. A lakossági fogyasztás gyors növekedése, a megtakarítási hányad csökkenése elvonta a forrásokat az üzleti szféra beruházásaitól, a bérek gyors emelkedése pedig a foglalkoztatás költségeit növelte. E folyamatok már a Fidesz-kormány utolsó évében elôrevetítették a versenyképesség romlását, a befektetések lanyhulását. Az akkori ellenzék gazdasági szakértôi nyomatékosan rámutattak ezekre a veszélyekre, miközben politikusai versenyre keltek a Fidesszel az életszínvonal növelésére, az állami szerepvállalás bôvítésére tett ígéretekben.
A kormányváltás idôpontjáig a Fidesz gazdaságélénkítési stratégiájának káros hatásai még kevéssé voltak érzékelhetôk. Romlást jelzett ugyan a makrogazdasági mutatók többsége, de a helyzet kezelhetônek tűnt. Az új kormány vezetôi elhitették magukkal, hogy az egyensúlyromlásból a külsô konjunktúra javulása esetén ki lehet kecmeregni, s a feszültségek kezelhetôk maradnak. Nem ez történt.
Ezek a lépések azért is veszélyesek, mert erôsítik azt a közhiedelmet, hogy ha a kormány hajlandó rá, akkor mindenre van pénz. Orbán Viktor kezdte ennek a kialakítását, amikor miniszterelnöki beiktatásakor kifejtette: legalább felerészben minden csak akarat kérdése. Az MSZP– SZDSZ-kormány Bokros-csomagját rosszindulatú kártevésként támadta, szembeállítva vele a nép mellett elkötelezett Fideszt, amely visszaadja – mert visszaadhatja – mindazt, amit az MSZP–SZDSZ elvett.
A szocialisták nem fordultak szembe ezzel a szemlélettel, hanem a Fidesz-kormány elsô éveinek visszafogott bérpolitikáját ostorozva, kampányuk középpontjába a "jóléti rendszerváltást" állítva, maguk is ezt a közhiedelmet erôsítik mindmáig.
*
A Medgyessy-kormány száznapos programjának teljesítését, ígéreteinek megvalósítását lehet politikailag és gazdaságpolitikailag is értékelni. Politikailag része volt a választási évnek, általa az új kormány több mindent kívánt bizonyítani. Egyrészt azt, hogy szavahihetô és - ellentétben elôdjével - a választási programját a kormányprogramban is vállalja, s ennek elsô, száznapos részét teljesíti is. Másrészt azt, hogy a "szoclib" koalíció nemcsak megszorítani tud - mint azt a Bokros-csomag okán rásütötték. S nem utolsósorban úgy ítélte meg, hogy mindez jól jön az önkormányzati választások elôtt, amit természetesen meg akar nyerni.
A kétfelé osztott és egymás ellen hergelt országban politikailag nem lehetett nem végigvinni a száznapos programot. A kormány gazdaságpolitikusai úgy ítélték meg, hogy a viszonylag erôs alapokon álló magyar gazdaságban ez vállalható. A jóléti fordulat ilyen erôteljes indításával végre bizonyítani lehet a szociáldemokrata értékeket is - ez is hozzátartozott a politikai érveléshez. Nem kétséges, hogy a meghozott intézkedések a korábbiaknál érzékelhetôen jobb helyzetbe hozták a magyar lakosság zömét.
A száznapos csomag legnagyobb ellentmondása, hogy miközben politikailag adekvát volt, gazdaságpolitikailag tökéletesen inadekvát a kialakult viszonyok között; a jóléti intézkedések életbeléptetésének gazdasági feltételei nem álltak fenn. Így a csomag, a felturbósított jövedelemkiáramláson keresztül, felerôsítette azokat a kedvezôtlen tendenciákat, amelyek az Orbán-kormány örökségeként egyébként is beárnyékolták a jövôt.
Kétségtelen, hogy amikor az elsô száz napra szóló program megfogalmazódott az MSZP választási programjában, a jelzett kedvezôtlen tendenciák még nem rajzolódtak ki. Még jóval szebb idôjárásúnak ígérkezett a világgazdasági jövô. Ám a kormányváltáskor már egyértelmű volt, hogy azon a pályán, ahová a választási harc (le)vitte a magyar gazdaságot, nem lehet továbbgyalogolni. A politikai döntés az volt, hogy a "kell" mellett a "lehet" nem merülhet fel. És elindultak.
A magyar gazdaság nem volna válságban, de válságban van a gazdaságpolitika, amely figyelmen kívül hagyja a nemzetközi versenynek kitett, közepesen fejlett magyar gazdaság adottságait. Újjáépítené a széles körű állami gondoskodást, mellôzi a versenyképesség szempontjait.
Az ellenzék krízissel riogat, és közben azt kéri számon a kormányon, hogy miért nem folytatja még nagyobb lendülettel az általuk elkezdett keresletélénkítést. A felelôsség azonban a mai kormányé és kormánypártoké. Medgyessy Péter elôtt még ott a lehetôség: maga hirdesse meg a szakítást a felelôtlen költekezés, versenyképesség-rombolás politikájával, maga vállalja fel a csomagot, amelynek még nem kell olyan súlyosnak lennie, mint amilyen a Bokrosé volt. Azok után persze, amit az elmúlt másfél évben mondott és tett, sokkolja majd a közvéleményt.
Mélyíti a bizalmi válságot a változatlanul populista, a gazdasági feltételekkel számot nem vetô politikai légkör – kormánypártok és ellenzék részérôl egyaránt –, valamint a mesterségesen szított jóléti várakozások teljesítését követelô közbeszéd. Sajnos ilyen légkörben nemcsak a reális, szakmailag megalapozott értékelés és érdemi vita, hanem az elkerülhetetlen gazdasági fordulat elhatározásának és végrehajtásának társadalmi és politikai feltételei is kedvezôtlenek.
Kitekintés
Mindez még valóban nem gazdasági válság, de nem is egy jól prosperáló, dinamikus fejlôdési esélyekkel rendelkezô gazdaság képe. A tendenciák egyértelműen kedvezôtlenek, néhány esetben kifejezetten veszélyesek, a növekedési kilátások pedig rendkívül gyengék.
A valódi gazdasági válság megelôzésére és a mielôbbi kibontakozás megalapozására elkerülhetetlen a jelenlegi gazdasági pálya módosítása.
Ez a pályakorrekció – jellegét és tartalmát tekintve – három választható forgatókönyv alapján hajtható végre. A 2004-es gazdaságpolitikai program és költségvetés elôkészítésének idején bizonyos korlátok között még van választási és döntési szabadsága a kormánynak és a politikai erôknek.
1. Gazdaságpolitikai fordulat. Ez a változat a gazdaság egyensúlyi pozícióinak érdemi javításával, a versenyképesség sokoldalú erôsítésével, a beruházások növelésével, racionális takarékossággal, gyors privatizációval fokozatosan visszatereli a gazdaságot az export- és beruházás-vezérelt, egyensúlyôrzô, tartósan fenntartható növekedési pályára.
2. Gazdaságpolitikai kiigazítás. Ez a program megfékezi az egyensúly további romlását, megelôzi újabb adósságspirál és ikerdeficit, valamint az ennek nyomán felpörgô inflációs nyomás kialakulását, biztosítja a gazdaság működôképességét és az elért életszínvonal-pozíciók megôrzésére koncentrál.
3. A jelenlegi, politikavezérelt, elosztás-centrikus gazdaságpolitika változatlan folytatása.
*
A felvázolt három gazdaságpolitikai opció eltérô pályára tereli a magyar gazdaságot. Az elsô, a valódi fordulat megalapozza a tartósan 3-4 százalékos évenkénti növekedést, esélyt adva ezzel a felzárkózásra, az EU és globalizációs elônyök kihasználására, megalapozott jóléti fordulat megvalósítására. Ennek a programnak a megvalósítása következetességet és kitartó munkát igényel, leköti a ciklus hátralévô három évét, de garantálja a fejlôdést.
A kiigazítás forgatókönyve megóvja az országot a gazdasági krízistôl, és az EU-ra jelenleg jellemzô, stagnálás közeli pályára állítja – évi 0–2 százalék közötti növekedéssel –, és lezárja a felzárkózás útját Magyarország elôtt.
A harmadik szcenárió, a jelenlegi populista gazdaságpolitika folytatása biztos út a válságba. Rövid távon ugyan nem igényel népszerűtlen vagy kényelmetlen döntéseket, de a ciklus végén biztos bukáshoz vezet.
Ma úgy tűnik, hogy a kormány a második forgatókönyvet, a kiigazítás politikáját preferálja.
AntichtónKisebbségvédelmi fejezet az európai alkotmányban
A leendô európai alkotmányból hiányzó, a kisebbségek jogait védô fejezetet dolgozott ki a Magyarok Világszövetsége (MVSZ). Javaslatát a napokban juttatja el az európai konvent elnökének, a francia államelnöknek, valamint Medgyessy Péternek - mondta a szervezet elnöke hétfôi sajtótájékoztatóján.
Patrubány Miklós kifejtette, javaslatukat azt követôen készítették el, hogy Jacques Chirac francia államfô június 20-án Szalonikiben az EU-csúcson arról biztosította a magyar résztvevôket: támogatna egy kisebbségvédô fejezetet az alkotmányban. "Az MVSZ ezért július 14-én, a francia nemzeti ünnep napján ismerteti alkotmány-kiegészítô javaslatát" - hangsúlyozta.
Az MTI kérdésére Patrubány Miklós hozzátette: az MVSZ a magyar kormánytól nem kapott felkérést a javaslat elkészítésére, az elôkészítô munkáról azonban értesítették a miniszterelnököt. Választ eddig még nem kaptak.
"A távszavazással múlt pénteken elfogadott javaslat még nem a végleges, a jövôben a magyarországi pártok mellett a határon túli magyar szervezetek is megkapják, és véleményezhetik" - tette hozzá. Terveik szerint a végsô változat augusztus 18-ára készül el.
Csapó József erdélyi küldött, a javaslat eredeti koncepciójának kidolgozója a tájékoztatón elmondta: az alkotmány-kiegészítés a közösségi önkormányzatot, a helyi különleges státust, valamint a nemzeti alapú területi autonómiát nevezi meg a kisebbségi jogvédelem legfôbb eszközéül.
Patrubány Miklós azzal indokolta a szövetség saját javaslatának kidolgozását, hogy attól tart: a kormány elôterjesztése csak ôszre készül el, s ez már késô lehet az uniós alkotmány kiegészítéséhez. Magyar Távirati Iroda
Válaszúton
Elérkezett az ideje annak, hogy Európa és a világ a magyarság érdekeit ugyan azzal a mércével mérje, mint a többi európai nemzetét. Minden jel arra vall, hogy a kedvezménytörvény végre valóban tetô alá kerül. Hogy miért csak most, és miért ilyen kínkeservesen, azon – most, a siker másnapján – érdemes ismét eltöprengeni.
Az ugyan nem igaz, hogy az Orbán-kormány a szomszédokkal való egyeztetések hiánya miatt vallott kudarcot. A szomszédok egyike-másika sem egyeztetéssel, sem egyeztetés nélkül nem hajlandó hallani semmiféle magyar törvényrôl, miközben saját kedvezménytörvénye évek óta érvényben van. Igaz azonban az is, hogy a kezdet kezdetén az Orbán-kormány valóban elszalasztotta a kedvezô pillanatot. Ha akkor engedünk, elkerülhetô lett volna az összes késôbbi kellemetlenség.
Az Orbán-kormány azonban nem engedett. Tette ezt egyrészt azért, mert meg akarta mutatni a törvény ellen szavazó SZDSZ-nek, hogy neki lesz igaza, másrészt mert meg akarta mutatni a szomszédos országoknak, hogy ma már velük szemben is igaza lehet. Nos, ez – hiánytalanul – külön-külön sem sikerülhetett, együtt meg végképpen nem.
A nyugat-európai közvélemény gondolkodásmódjában, politikai reflexeiben ma is a lényegileg nemzetállami liberális hagyományhoz kötôdik, s mindennél fontosabbnak tartja a határok megváltoztathatatlanságára alapozott biztonságot. A státustörvény már nevében is sértette ezeket az elveket. A megnevezés közben változott ugyan, az igazolvány külsô borítójára nyomott Szent Korona viszont sokak szemében továbbra is hátsó szándékokra utalt.
Ha ezek a hátsó szándékok valóban a határok megváltoztatását célozták volna, s a magyar közvéleményt – határokon innen és túl – valamiféle revízióra készítették volna elô, a kormányzat rendíthetetlensége talán érthetô lett volna. Csakhogy ilyesmire még a "nagy-magyar gondolat" legutópisztikusabb hívei sem gondoltak, mert nem gondolhattak. Az Orbán-kormány olyasmiért jelentette fel magát Európánál, amiben még csak nem is volt vétkes!
A kulturális nemzet egységének gondolatát maga a törvény, azaz a határon túli magyarokról való személyre szóló gondoskodás ténye önmagában is világosan kifejezésre juttatta. Érzelmileg is, szimbolikusan is. A "túlbeszéltség", a kétértelműségek csak árthattak az ügynek.
Az volt a legfôbb baj, hogy a törvény szövegezôi kezdettôl nem tisztázták, tulajdonképpen mit is akarnak: a határon túli magyarokon segíteni, a magyar kulturális nemzethez való tartozás tudatát erôsíteni, vagy – a máig elfogult – Európában és a szomszédos államokban azt a benyomást kelteni, hogy a magyarok továbbra is a térség destabilizálására törekszenek.
Szerintem is elérkezett az ideje annak, hogy Európa és a világ a magyarság érdekeit ugyanazzal a mércével mérje, mint a többi európai nemzetét. A kedvezménytörvény valóban alkalmas arra, hogy a magyar kulturális nemzet határok fölötti újraegyesítését segítse, s ezzel a magyarság számára olyan jogokat szentesítsen, amelyekkel Európa más kulturális nemzetei már régóta rendelkeznek.
A státustörvény a maga irredenta látszatokat keltô megfogalmazásaival és szimbolikus elemeivel csakis ezeket a természetes igényeket diszkreditálhatta.
Az Orbán-kormánynak tehát nem csupán a törvény ötletét és parlamenti elfogadását köszönhetjük, hanem hibáit és e hibák következményeit is. És ne feledjük: a törvényt a szocialisták is megszavazták, s hatalomra jutásuk után is kiálltak mellette. Annak ellenére, hogy a nemzetközi színtéren olyan elemeket is védelmezniük kellett, amelyekkel maguk sem mindig értettek egyet.
Az ügy végre lezárulni látszik.
Magyar tábornok, argentin nemzeti hôs
Buenos Airesben már régen szobrot állítottak Czetz Jánosnak, s Budapesten is utca viseli nevét. Kellemes kertvárosi utca Óbudán. Erre jár a 42-es busz. Emléktáblája is van a tábornoknak a Mátyás király utca sarkán, az Ámor drinkbár falán. Itt tartottak koszorúzást tegnap, születésének 181. évfordulóján. Az argentin nagykövet, Emilio Horacio Solari helyezett el koszorút a tábla alatt, katonai díszôrség jelenlétében.
Czetz János katonai érdemeirôl dr. Holló József vezérôrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fôigazgatója beszélt. Felidézte az 1848-49-es szabadságharc ifjú tábornokának emlékét, aki a huszonnyolc éves Klapka mellett a magyar hadsereg legfiatalabb tábornoka volt a maga 27 esztendejével. Érdemei közé tartozik a többi közt Kolozsvár visszafoglalása 1849-ben. Bem késôbb ideiglenesen rábízta az erdélyi hadtest irányítását. Amikor azonban Czetz Nagyaszebenben lezuhant a lováról, annyira megsérült, hogy nem tudott tovább szolgálni. Betegen érte meg a szabadságharc végét. Egy ideig bujkált, majd elhagyta az országot. Ô volt az elsô, aki megírta a magyar függetlenségi háború erdélyi harcainak történetét, könyve 1850-ben jelent meg Hamburgban. Élt Párizsban, Törökországban, Svájcban, vasútépítkezéseken dolgozott térképész mérnökként. Sevillában házasodott meg 1859-ben, argentin nôt vett feleségül. Néhány hónnappal késôbb már az olaszországi magyar légió alapításában tevékenykedett. „Ez volt az utolsó magyar erôfeszítés, amelynek mindent feláldoztam" – írta, de hamar belátta, hogy a magyar ügy a nagyhatalmak játékának eszköze. Ezek után 1860-ban elhagyta Európát, felesége hazájába távozott, és ott sokat tett Argentínáért is. Ô alapította 1870-ben az argentin katonai akadémiát, melynek huszonöt éven át, nyugdíjazásáig igazgatója volt. Emellett az argentin katonai térképészeti intézet alapítása is az ô nevéhez fűzôdik. Egy ezredesi hadmérnöki csoport vezetôjeként feltérképezte az ország Paraguayjal és Brazíliával határos vidékét. Felállított egy műszaki alakulatot is, amely máig az általa tervezett egyenruhát viseli.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke felidézte három évvel ezelôtti emlékeit, amikor meglátogatta a Czetz által alapított katonai akadémiát Buenos Airesben. Meghatotta az iskolaalapító iránti ragaszkodás, amit tapasztalt. A tábornok tiszteletének köszönhetôen neki, a mai magyarnak is kivételes fogadtatásban volt része. Megmutatták az akadémia kápolnáját, melyben egyetlen sír található csak, Czetzé. 1969-ben szállították át ide földi maradványait a temetôbôl. Sírkövére elôször csak spanyolul volt felvésve a neve és a rangja, de a magyarok kérésére késôbb anyanyelvén is felkerültek az emléksorok. Patrubány betekinthetett a tábornok napiparancsait tartalmazó kötetbe, s az akadémia legtitkosabb helyisége, a számítógépközpont is kitárult elôtte.
Czetz Jánost nemcsak a magyarok és az argentinok érzik magukénak, hanem az örmények is. A koszorúzáson Issekutz Sarolta az örmény kisebbség nevében mondta el, hogy a tábornok szamosújvári örmény kereskedôcsalád sarja volt, s leszármazottja Vártán Mamikon hadvezérnek. A tábornoknak utódai nem maradtak, de mégis voltak koszorúzók a család nevében is. Édesanyja családjának, a Betegh-famíliának leszármazottai. Tôlük tudtuk meg, hogy Czetz Buenos Aires-i sírjára szülôfalujából, az erdélyi Gidófalváról is küldtek néhány marék földet.
Történelem
Lehet, hogy a történelem igenis ismétli önmagát. Buda török elfoglalása után három részre szakadt az ország. Egy hódoltságira, egy királyi Magyarországra és Erdélyre. Buda visszafoglalása után ismét három részre: dunántúli labancra, felvidéki kurucra és keleti Erdélyre. A 48-as revolúció utáni három rész: egy aulikus fôrendi és fôpapi harmad, egy rebellis harmad és a Bécshez húzó, román többségű Erdély. A kiegyezés után egy pecsovics-Magyarország, egy függetlenséghez ragaszkodó, egy szociális jogokat követelô. Ez volt az az idô, amikor az érdemeire büszke magyar Bécsbôl szeretett volna kitüntetést, de úgy, hogy Kossuth gratuláljon hozzá Turinból.
Midôn e sorokat írom, az ország éppen két részre van szakadva, de meg nem mondhatom, mi a neve az egyiknek, mi a másiknak, mert bizonytalan érvényű önminôsítések vannak forgalomban. Nemzeti jobb, nemzeti bal; hazafias konzervatív, baloldali szocialista; polgári jobb, polgári bal – ilyesmik. Most éppen azon veszekednek, ki lopta el azt a banki pénzt, amely tulajdonképpen nincs is ellopva. Olyan az ország, amilyenekre Swift Gulliverje csodálkozott rá vándorlásai során.
Csíksomlyói himnuszok
A tömeg eufórikus hangulatban ünnepelt
Na,
most kiderül, mennyire szakrális ez a hely – mondja az eget kémlelve Rosta
Mária, az István, a király csíksomlyói elôadásának producere, a Zikkurat
Színpadi Ügynökség tulajdonosa. Az aggodalom jogos volt, hiszen három órával a
kezdés elôtt még vigasztalanul esett az esô és dörgött az ég. Fél órával az elsô
taktusok elôtt aztán már kisütött a nap.
Egyébként aki ritkán jár Erdélyben, az is megérezhette, milyen érzelmek dúlnak azon a környéken. Funar Kolozsvárának fôterén még a kukák is nemzeti színűek (értsd: piros-sárga-kék), beljebb autózva viszont hatalmas betontömb hirdeti az egyik völgyben: Magyarhon.
Napokkal az elôadás elôtt még nem volt nagy a tolongás a csíksomlyói dombon. Civilben jártak-keltek a szereplôk, idônként Novák Ferenc rendezô-koreográfus kiabált a mikrofonba, hogy ki hová álljon. Feltűnést csak a bilincsben elôvezetett tucatnyi rab okozott, aki megfelelô ôrizettel érkezett – szemetet szedni.
A szereplôk egy részérôl a próbák szüneteiben kiderült, hogy Erdélybôl valók, és gyerekkoruk óta kívülrôl fújják a rockopera valamennyi dalát. A Rékát játszó Kovács Ágnes Anna elmesélte: hozzájuk állandóan bejárt a Securitate, hogy elkobozza a nagy nehezen újra és újra megszerzett magnószalagot. Amikor pedig úgy érezték, hogy biztos helyre tették – a tűzhely aljába, akkor megint megjelentek a rendôrök, hogy kérik a szalagot a tűzhely aljából. 1989 után derült ki, hogy a küszöb alatt volt a lehallgató készülék. A fôpróbára ezrek gyűltek össze. Néhányan semmit nem bíztak a véletlenre: sátrat vertek a hegy lábánál.
Másnap pedig megindult a népvándorlás. Már órákkal a kezdés elôtt hömpölygött a tömeg a csíksomlyói domb felé. Kitelepültek az árusok is. Volt itt szalmakorona, karkötô, korsó, István, a király CD-n, sôt Bródy János lemeze is. Meg persze Nagy-Magyarország fából, fémbôl, hímzésbôl.
Az emberek békésen várakoztak, senki nem emlegette Medgyessy Pétert és Orbán Viktort, nincsenek pólók, rajtuk a felirattal, ki is a mi miniszterelnökünk. A nép ünnepelni jött, nem politizálni. Az "össznemzeti" jelleget erôsítette, hogy a színpad elôtti padokon – egymástól tisztes távolságban ugyan – felbukkant Tôkés László és Markó Béla. Mindketten köszöntötték Mádl Dalmát, aki fôvédnök az ezer székely leány napján.
Percekkel a kezdés elôtt Bródy János a körülötte állóknak arról beszélt, a mű ma is aktuális lehet, hiszen az Európai Unióhoz csatlakozással megint sorsdöntô lépés elôtt áll az ország, és az ezer éve tapasztalt megosztottság újfent érzékelhetô.
Az utolsó pillanatban Szörényi Levente régi vágyának beteljesülésérôl nyilatkozott egy erdélyi lapnak, és hozzátette, milyen különös volt a szövegek akusztikája 1983-ban, a Kádár-rendszerben, az orosz megszállás idején és milyen más most, Erdély szívében, a versek mégis aktuálisak. Rögtön idézte is: "Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul… Kárpátok gyűrűjébôl szállj fel, szabad madár… Mást itt a nép meg nem ért, csak túlerôt… Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép." Lám, István anyja mintha a 2002-es Magyarországról énekelne. A két szerzôt lélekben mintha kissé összeterelte volna a "közös gyermek" népszerűsége. Csíkszeredán még egy közös sétát is tettek.
Arra viszont, ami az elôadás elôtt, alatt és után történt, nehéz szavakat találni. Százezrek énekelték kórusban, valamennyi dalt nyílt színi tapsvihar követte. Rendkívüli ovációt kapott Varga Miklós és Vikidál Gyula, akik húsz év után újra együtt énekelték István és Koppány szerepét, a regöst alakító Bródy, valamint a bemutatásnál Szörényi Levente. Emlékezetes volt Kováts Kriszta, aki saját kérésére formálta most István anyját, pedig korábban a feleségét játszotta, valamint Novák Péter Torda, a táltos szerepében.
István koronázása után a Himnusz alatt már tízezrek sírtak a dombon, és bepárásodtak a szemek a színpadon is. Aztán a közönség belekezdett a székely himnuszba. (Erdélyben házibuli vagy esküvô sem múlhat el nélküle.) Varga és Vikidál gyorsan reagált, immár mikrofonnal csatlakoztak a háromszázezres spontán kórushoz. A hatás leírhatatlan.
Az elôadás utáni ünneplés egész éjszaka zajlott. Mindenki az alkotókhoz és a szereplôkhöz akart közel férkôzni. A két fôszereplô órákig nem szabadult a templomból kialakított palotából. Autogram került régi lemez borítójára, nadrágra és magyar trikolórra. Az egész esemény mégis hihetetlenül békés volt. Ismeretlenek ünnepeltek egymás nyakában, az arcokról boldogság sugárzott. A tömeg nem tüntetett senki mellett és ellen, "csak" egy csodálatos élményt akart az utolsó pillanatig kiélvezni. Sokan azt kérdezték, ugye nem kell várni húsz évet a következô elôadásra. Jó lenne, ha nem kellene. Gréczy Zsolt/Csíksomlyó
Erdélyi autópálya:
Jövôre indul a munka
Felgyorsultak az események az Észak-Erdélyen átvezetô (Nagyvárad, Zilah, Kolozsvár, Marosvásárhely, Segesvár, Brassó) autópálya megépítésének ügyében. Míg a román kormányok sok éven át mereven ellenezték a sztráda gondolatát, a magyar és a román miniszterelnök januári megállapodása nyomán immár meg is van a szerzôdés az építô amerikai Bechtel céggel. A tervek szerint jövô tavasszal megkezdôdnek a munkák, s 2009-re kész lehet a sztráda.
Bukarest többéves ellenkezés után járult hozzá ahhoz, hogy megépüljön a román és a magyar fôvárost Észak-Erdélyen keresztül összekötô autópálya. Ennek megvalósítását mindeddig következetesen ellenezte a mindenkori román kormány, részben a nacionalista erôk miatt, amelyek azzal riogattak, hogy Erdélyt gazdaságilag megszállja a magyar tôke, részben saját táborának ellenállása miatt.
Bukarest megváltozott álláspontját segítette az a körülmény, hogy a IV. páneurópai folyosó romániai szakaszát a déli országrészen keresztül jelölték ki az európai illetékesek. A román álláspont 2001-ben kezdett rugalmasabbá válni, amikor is az Orbán-kormány anyagi támogatást ígért az észak-erdélyi sztráda megépítéséhez. A bukaresti vezetés ekkor – a nyilatkozatok szintjén legalábbis – hajlandónak mutatkozott a költségek másik felének finanszírozására, a gyakorlatban azonban semmit sem tett ezért, úgy ítélve meg, hogy a magyar tôke már amúgy is túlságosan behálózta Erdélyt. A románokat zavarta a számukra negatívan alakuló kétoldalú kereskedelmi mérleg is, attól tartottak, hogy a sztráda megépítése után a helyzet még kedvezôtlenebbé válik román szemszögbôl.
Néhány éve az RMDSZ keményen lobbizik az észak-erdélyi autópálya ügyében, nem titkolva, hogy annak megépítését meghatározó jelentôségűnek tartja. Ennek is szerepe volt abban, hogy Nastase miniszterelnök már január 20-án Rómában kijelentette: országa egyik fô célja az, hogy masszív külföldi befektetéseket biztosítson az infrastrukturális fejlesztésekhez. A kormánynak oda kell figyelnie az RMDSZ akaratára, hiszen létszükséglet számára a magyar kisebbség képviseleti szervezetének támogatására mind a parlamentben, mind a nemzetközi megítélés szempontjából. Az erdélyi sztráda gondolatának elfogadása mellett szólt ezen túlmenôen az is, hogy az új magyar kormány idején Budapesttel kialakított jobb kapcsolatokat sem akarták megrontani Nastaséék.
A román kormányfô ráadásul nyilván rájött, a sztráda megépítésébôl sok gazdasági haszna származik az országnak: Románia még inkább bekapcsolódik a nyugat-európai gazdasági vérkeringésbe. Felgyorsultak az események az Észak-Erdélyen átvezetô (Nagyvárad, Zilah, Kolozsvár, Marosvásárhely, Segesvár, Brassó) autópálya megépítésének ügyében. Míg a román kormányok sok éven át mereven ellenezték a sztráda gondolatát, a magyar és a román miniszterelnök januári megállapodása nyomán immár meg is van a szerzôdés az építô amerikai Bechtel céggel. A tervek szerint jövô tavasszal megkezdôdnek a munkák, s 2009-re kész lehet a sztráda.
Mindennek ellenében legfeljebb a fokozatosan teret veszítô nacionalista körök bírálatát kell elviselnie, s ez ma már nem olyan nagy ár egy bukaresti kormánynak. Mai szemmel nézve amúgy is nevetséges Vadim Tudoréknak az a feltételezése, hogy a magyar harckocsik az észak-erdélyi autópályán özönlik el Erdélyt, és a Molkutaknál fognak tankolni. Így aztán Adrian Nastase január végén Szatmárnémetiben megegyezett magyar kollégájával, Medgyessy Péterrel az észak-erdélyi autópálya megvalósításában és abban, hogy közösen kérnek EU-segítséget a terv finanszírozásához. Az errôl szóló közös levelet a két kormányfô nemrég adta át Romano Prodinak. Ebben, anélkül hogy lemondanának a negyedik folyosóról, az Erdélyen áthaladó autópálya megépítésének szükségességét is hangsúlyozzák. Ezt Nastase egyenesen kormánya kiemelt célkitűzései közé sorolta. A román szemléletváltásban végül van szerepe annak a körülménynek is, hogy a sztráda építését az Irak rekonstrukciójában is részt vevô amerikai Bechtel cég vállalta, nagyrészt a finanszírozást is szavatolva.
A hírek szerint erre már 800 millió dollárt el is különített a világ egyik építô óriásvállalata. A román kormány felhatalmazása nyomán a közlekedési minisztérium nemrég aláírta a memorandumot a vállalattal a munkálatok elkezdésérôl. A Nagyváradot, Zilahot, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Segesvárt és Brassót érintô észak-erdélyi autópálya munkálatai jövô év májusában indulnak, egyszerre Nagyváradon és Brassóban. A sztrádából, amely 2009-ben készülhet el, már az elsô évben elkészülne egy tíz kilométeres szakasz.
Az erdélyi autópálya Brassónál csatlakozik a IV-es európai közlekedési folyosón épülô sztrádához, amelynek Brassó–Bukarest szakaszán már dolgoznak. Ezen belül a Brassó és Predeal közötti 22 kilométeres autópálya-szakasz értéke 220 millió dollár, az útszakasz beépül majd a Brassót Bukaresttel összekötô 128 kilométer hosszúságú, egymilliárd euróba kerülô autópályába. A Brassó–Predeal szakasz magán- és állami pénzbôl készülne, az izraeli építôk a finanszírozáshoz kötvényeket bocsátanak ki, amelyeket az autópálya használati díjából fizetnek vissza. Bogdán Tibor/Bukarest
Augusztus 20-a nettó 266 millióért
A 2003. augusztus 20-i nemzeti ünnep központi állami rendezvényeinek megszervezésére és lebonyolítására kiírt közbeszerzési pályázatot a Nexus Reklámügynökség Kft., a Nike-Fiocchi Sport lôszergyártó Kft. és a Mindshare Médiaügynökség Kft. által alkotott konzorcium nyerte.
A pályázat kiírása április 30-án jelent meg a Közbeszerzési Értesítôben. A május 26-i határidôig 10 pályázó (ebbôl 7 konzorcium) nyújtott be ajánlatot.
A pályázókkal három fordulóban tárgyalt a bíráló bizottság. A héttagú testület egyhangú javaslata alapján a közbeszerzési eljárás nyertese a Nexus Reklámügynökség Kft., a Nike-Fiocchi Sportlôszergyártó Kft. és a Mindshare Médiaügynökség Kft. által alkotott konzorcium, amely nettó 255 999 034 forintért vállalta az ünnepi rendezvények megszervezését és lebonyolítását.
Ez a konzorcium kérte szolgáltatásaiért a legkisebb értékű ellenszolgáltatást és ajánlatuk további értékelési szempontok esetében is a legjobb volt.
A szervezôk – a hagyományos rendezvények mellett – látványos vízi fesztivált is rendeznek a Lánchíd és a Margit híd között.
A nyertes pályázat értelmében az ünnep legfontosabb célcsoportját a gyermekek jelentik majd. A programok központja a Margitsziget lesz, a fôvárosban félszáz helyszínen az utcazenészek fesztiváljának résztvevôi is fellépnek.
A Brazil-Magyar Kultúregyesület
A Magyar Ház 2003 július 14.én tartotta meg a Tisztújító Közgyűlését. A Közgyűlés elsô pontja az elnök, Piller Éva beszámolója volt, a Brazil-Magyar Kultúregyesület-Magyar Ház munkájáról 2001-2003-ig.
Az elmúlt két év alatt a következô események zajlottak le a Magyar Házban és a következô csoportosulások használták a helységeket:
A Könyves Kálmán Szabadegyetem 16 elôadást tartott. A Bibliaóra 24 alkalommal jött össze, a szokásos szombat délutánokon. A Cserkész Barátok 21-szer vacsoráztak meg együtt a szokásos hónap elsô csütörtök estéjén. Ételfesztivál ebéddel összekötve 5 alkalommal volt. A Teniszegylet 4 versenyt szervezett. A Nôszövetség, kevés kivétellel, minden hónapban összejött egy uzsonnára. A Nôszövetség egyik igen közkedvelt rendezvénye a születésnaposok élô zenével való megünneplése vacsora keretében. Ebbôl 3 volt. A legeredetibb vacsorát, 6 féle sós és édes palacsintával, azt hiszem egy háziasszony sem fogja elfelejteni. Ezenkívül volt a Nôszövetségnek 11 házonkívüli megmozdulása: 3 churrasco-ebéd a Barbacoa étteremben, 3 meghitt uzsonna Tóth Sárika barátságos "Charlotte" cukrászdájában, egy díszvacsora a Sheraton hotelben. Már ebben az évben volt két különösen érdekes és értékes kirándulásunk: egy valódi kínai ebéd elfogyasztása után itt a Magyar Házban, megtekintettük a nagyszerű kínai kiállítást (ingyen, mivel "csoport" voltunk). és az USP (Sao Paulo-i Állami Egyetem) Geológia Fakultásán egy kövekrôl és ékszerekrôl szóló tudományos elôadás hallgattunk meg. Szarukánné Iluci rendezésében, más nemzetiségű vendégekkel együtt elmentünk a Szeretetház "Festa Juninájára".
Saurerné Ingrid, a Nôszövetség elnöknôje igen találékonyan oldja meg a Nôszövetség anyagi hátterét: megvesz egy-egy szép kézimunkát vagy más tárgyat, majd kisorsolja ezeket és a sorsjegyek árából próbálja a kiadásokat részlegesen, vagy teljesen fedezni.
De kiadásai fedezésén túlmenôen, a Nôszövetség anyagi segítséget képes nyújtani a Szeretetháznak, idén pl. egy uzsonna felszerelést kaptak tôlünk; a Pántlika tánccsoport pénzadományt, amikor az új népviseletüket készítették. a Magyar Házat. A Cserkészcsapatok minden hónap két szombatján délelôtt a Magyar Házban tartják a foglalkozásukat. Ezenkívül tartottak egy Kiscserkész Vezetô Képzô tábort is.
A Zrínyi Néptáncegyüttes is elkezdtek a Magyar Házban gyakorolni, minden szombat délután.
A Pántlika és Sarkantyú továbbra is hetenként gyakorol a nagyteremben, az év 9 hónapjában.
A Brazil Magyar Kultúregyesület Szenttamásy János igazgatónk vezetésével minden hónapban kiad egy Havi Értesítôt, ami helyettesíti a külön meghívók kiküldését, és mindenkit informál arról, hogy mi történik a magyar kolóniában.
Tagjai vagyunk az Assembleia Legislativa által létrehozott CONSCRE-nek (Conselho Parla-mentar de Grupos Étnicos de Raízes Estrangeiros), ahová hiánytalanul eljár képviseletünkben Szenttamásy János igazgatónk.
Az idei Magyarok Napját - október 23-án, az Cámara Munici-pal (Sao Paulo Városháza) dísztermében tartjuk meg.
Vendégül láttunk 3 magyarországi politikust: Zanathyné Dr. Martin Györgyit a Külügyminisztérium Konzuli Fôosztálynak Vezetôjét, Dr. Mohácsit szintén a Külügybôl és Dr. Szentiványi Gábort, a Külügyminisztérium helyettes Államtitkárát.
A Magyar Iskola újrakezdte működését a MH-ban. Jáki Ákos, Brazíliában találta meg élettársát, július 19-én Votorantinban volt az esküvôje Miriam-al. Szombatonként a MH-ban ad magyar órát.
A Brazil-Magyar Kultúr egyeslet - Magyar Ház "casahun-gara@uol.com.br" nemzetközi e-mail szolgálata továbbra is működik: minden héten 5-10 drótposta válasz megy megkeresésekre, kérdésekre, kérésekre. És végül két nagyszerű beruházásról tudok beszámolni: beszereltünk egy vadonatúj, modern hangerôsítô berendezést, Dr. Kôgl Károly adományát.
A másik beruházás a könyvtárban történt, ami ugyan a Segélyegylethez tartozik, de kizárólag a Magyar Ház igazgatósága viseli gondját. 1500 új könyv érkezett a Magyar Ház már amúgyis teljesen betelt könyvtártermébe. Most végezzük az átrendezést. Eddig 380 kg. papírt adtunk el zúzdába (aparas) és ebbôl a pénzbôl megvettünk egy számítógépet (komputert).
Az év elején tartottunk egy program-egyeztetô megbeszélést és ez igen jól működik, Nincsen ütközés, nem szükséges az ide-oda telefonálgatás. Itt most 20 féle dologról számoltam be. Ebbôl 9-et önálló csoportok és 11-et maga a Brazil-Magyar Kultúregyesület - Magyar Ház szervezett. Ez feltétlenül jó életjel. Minden hétre jut valami tennivaló, minden hónapban több esemény van, egész évben rendezünk - szervezünk - ügyködünk.
De ez ne vakítson el és ne töltsön el valami jó és kényelmes érzéssel, hogy minden rendben van, csak így tovább ugyanis, Két nagyon fontos dolgot kell . tudomásul vennünk: az egyik az, hogy lassan de biztosan átléptünk egy olyan új fázisba, amikor egyre kevesebb a pénzünk, sôt be fog következni az a fázis is, amikor forrásaink teljesen kiapadnak. A kolónia nagy és bôkezű adományozói meghaltak, a magyar cégek megszűntek, csak az aprópénzünk van, amit mi magunk megkeresünk. Ezek pedig, a BMKE - Magyar Ház esetében az Ételfesztivál és ebéd nyereségének 50%, az esetenként kiadott szobák bére (ebben a pillanatban éppen mindkét szobánk üres !) és amikor nagyritkán sikerül kiadni a termünket, annak a bére.
A másik, talán még nagyobb probléma, hogy lassan eljárnak az évek azok fölött, aki ma a vezetôség, kimegy belôlünk az elán, a svung, elpárolognak fejünkbôl a jó ötletek, visszahátrálunk a kezdeményezésektôl; szóval nem érezünk magunkban már több energiát, hogy kitaláljunk, rendezzünk, szervezzünk valamit. Segítség kell. Ötletek, szervezésre, kivitelezésre fiatalos erô és kedv. Legyetek szívesek ezen egész komolyan elgondolkozni.
Pillerné Tirczka Éva
*
A beszámoló után a Közgyűlés, vagyis a jelenlevô összes Săo Paulo-i magyar csoportosulás és intézmény vezetôje a kiosztott jelöltek listáján szavazott.
A következô két évre megválasztott tisztségviselôk:
Elnök: Piller Éva
Piller Gedeon 80 éves
2003 április 15-én ritka szép családi ünnepnek lehettünk tanúi a săo pauloi Magyar Házban: Piller Gedeon 80 éves. Felesége Éva, fia Gedeon, lányai Kinga és Emese, menye és veje, unokái Krisztina, Anikó, Mátyás, Ilona, Júlia, Tyler és Ashle társaságában mintegy 80 fôre becsült baráti kör ünnepelte a nagy tiszteletnek örvendô Gedeont.
Elsônek Linka Ödön, a Szent Gellért kolostor apátja köszöntötte az ünnepeltet, kiemelve a házaspár 40 éven keresztül tanúsított példás odaadását a család érdekében. Minden törekvésük az volt, hogy gyermekeik jó nevelést kapjanak és jövôjük szerencsés legyen. Jó magyarok és jó keresztények lehessenek. Ugyancsak lelkes munkát fejtettek ki a kolónia fennmaradása érdekében. Hol a cserkészet keretén belül, hol a tánccsoportokon keresztül biztosítani, a hazától távol, a legszebb népi hagyományok továbbvitelét. Külön meg kell említeni a Magyar Segélyegylethez fűzôdô szoros kapcsolatot, és számos más áldozatos munkát, amit hirtelenében nehéz lenne felsorolni.
Majd a nagyfiú, Gedeon, elérzékenyedve megköszönte az elhangzott elismerô szavakat. Testvérei nevében köszöntötte a szülôket kiemelvén áldozatos szeretetüket a gyermekeikkel szemben. Befejezvén a köszöntést, meglepetésszerűen „beszaladtak" a terembe az unokák nagy virágcsokorral és vidáman kiáltották: „Isten éltesse a nagyapát"!
Ezek után Kapos László köszöntôje hangzott el. A szokásos humorérzékkel egy magyar költô versébôl idézett: „Nyolcszor tíz év egy emberélet. Félig elalszod, félig elfecséreled." De nem így Te Gida. Itt Brasilban hamar feltaláltad magadat és nagyon értékessé tetted életedet. A szokásos munkád mellett feleségeddel együtt sok idôt szenteltél a kolónia összetartására. Különös gondot fordítottál a Magyar Segélyegyletre. Ennek több éven át elnöke is lettél. Végül Kapos László Vörösmarty szavaival adott súlyt a 80 jól felhasznált esztendônek: „Köszönjük élet, áldomásodat. Ez jó mulatság, férfi munka volt." A jelenlévôk hosszú, lelkes tapssal járultak a köszöntéshez.
Az ünnepelt Gedeon barátunk nagyon elérzékenyülve mondott köszönetet a megtiszteltetésért és baráti ragaszkodásért. Kifejezte örömét, hogy fia és lányai megtalálták a boldogulás útját és valakik lettek az életben. Ugyan hárman három kontinensen élnek (Brasil, Egyesült Államok és Németország), de a szeretet összeköti ôket, amit örökségként kaptak a szülôktôl.
Végül az ünnepi megemlékezés átalakult hangulatos koktéllé. Pezsgô, magyar borok, ízletes szendvicsek és sütemények. Az utolsó fénypont Sárika remekbe szabott dobos tortája, miközben elénekeltük a Parabens-t és annak ôsi magyar változatát. A jó hangulat éjfél körül ért véget. Multos annos Gida barátunk!
Linka Ödön OSB
Mi legyen a Székelykapuval?
Ismét
körkérdéssel fordultunk elôfizetôinkhez, olvasóinkhoz; a buenos airesi, sôt az
argentínai magyar közösség minden tagjához. Kérdéseink:
Gondolod-e, hogy a Székely kapu nagyobb biztonságban lesz, inkább megmarad, a General Paz partján – vagy bármilyen más közterületen – mint a Palermo-i parkban? Van- e valamilyen más ötleted a Székely Kapuval kapcsolatban? Ime a beérkezett válaszok:
Besenyi Botond: valójában nem tudom hogy hol lehet biztosabb hely. Talán a General Paz partján.
Lévay Gyôzô: Körleveledre válaszolok a "Székelykapuval kapcsolatban". Egyszer már próbálkoztam ötletet adni. Az öreg otthon bejáratának igyekeztem ajánlani, ahol a magyar és magyarokkal szimpatizáló társadalom gyönyörködhetne e-nemes ajándékba, ami szeretett hazánkból jutott hozzánk. Feltételezem az ajándékozók abban a tudatban vannak, hogy nem a " fa szú " táplálékát képezi hanem az elszakadt honfitársaiknak örömét okozza. (nem a ládában) Az AMISZ egyik vezetô tagja azt válaszolta kérdésemre, " hogy a kapu sorsa el van döntve és megvan oldva! "Ha mégis nem így lenne. Egy újabb ötlettel- szolgálhatok. (Megvan a gomb csináltassunk egy öltönyt.) Az AMISZ vegyen egy területet magyarok által könnyen megközelíthetô helyen...... Állítsa fel a kaput és építsen egy székházat ami megfelelôbb lesz az öreg otthon nívójánál. Szívesen fogjuk látogatni ha nyitva lesz a kolóniánk minden tagjának. Honfitársi üdvözlettel.
Zaha Alexandra: Szerintem a Székelykapu semmiféle közterületen nincsen biztonságban. Sem a General Paz partján, sem a Palermo-i parkban. Ismervén az argentin népet, hamarosan lefestenék, focikapunak használnák, vagy tüzet gyújtanának alatta. Nem beszélve arról, hogy ki lenne ennek a műemléknek a gondozója? Ki vágja majd körülötte a füvet, ki festi be rovarirtóval évente, stb. Én legszívesebben a Hungáriában látnám felállítva, (ahol mellesleg már legalább 2 éve látom, hatalmas nagy dobozban!), az ebédlô és a teniszpálya közötti nagy üveg-tolóajtó helyett. Ott biztosan vigyázni fognak rá, és ott nagyon sok olyan ember fordul meg, aki erre különösen felfigyelne és értékelné (sokkal inkább mint egy park mellett elsétáló gyalogos)! Milyen jó lenne, a Cserkészbál alkalmával (szept.13) felavatni !! Ö lenne az idei bálkirálynô!
Lomniczy József: A székely kapu bármely köztéren halálra van ítélve. Élettartama nem lesz több mint két hét. (Vagy még annyi sem.) Ötletek: a./ Amit Lévay Gyôzô ajánlott: az Öregotthon-bán, feltéve, ha gyakorlatilag kivitelezhetô. b./ A Hungária éttermének hátsó üvegfala elé, vagy mögé.(Ahol most a világoskék függöny lóg.) c./ Valamelyik városi múzeumnak felajánlani. Azonban ez szomorú megoldás volna, mert a magyarság számára kb. elvész. (Kié lenne a tulajdonjog?) Kitartok a b./ pont mellett. Isten áldjon!
Valentin Ferenc: AMISZ ügyvivô: kérdéseid ôszintén szólva megdöbbentôk. Te aki a kezdettôl fogva követed a „Magyar Tér" illetve a "Székely Kapu történetét, hogy tehetsz fel ilyen kérdéseket. Tudatában kellene legyél annak, hogy a MVSZ elnöke a Székely Kaput ajándékozta mint a magyar tér ékesítôjét. Természetesen tovább lett ajándékozva Bs. As. Önkormányzatának. Soha más cél erre vonatkozólag nem létezett. Kezdettôl fogva ez az álláspont nem változott és nem változhat. Az AMISZ vezetô jelentése szerint a Tér és az Emlékmű már elvan fogadva a Gobernación által,- törvény szám alatt. Mind-ennek tudatában Te és egyes nem hozzáértô „kollégáid" a kaput úgy kezelitek mint egy tulajdontalan piaci árut amit árverésre (közkérdésre) tehetünk, és utána eredmény szerint rendelkezünk vele.. Szerintem még a szerkesztôi jogon sem volna szabad, illetve nem illô az olvasót így megtéveszteni. Tagadhatatlan az, hogy a közbiztonság miatt mindnyájan aggódunk de ez nem jelentheti azt, hogy felhagyunk egy ilyen nemes céllal mint a „Magyar Tér" létrehozása. Be kell érjük azzal mint akár melyik másik fôvárosi emlékmű „típuskerítéssel" van körülvéve amely némi védelmet nyújt. A biztonság mindig egy erôsen relatív fogalom; emlékezzünk, hogy nem olyan túl régen az AMISZ akkori fôpénztárosa a biztonság kedvéért egy nagy vállalat páncélszekrényében tartotta pénzünket –melyet kiraboltak- és azóta is siratja a 3500 U$A dollárunkat. (megjegyzésképpen; ezért az összegért négy (4) szóban forgó kaput rendelhetnénk Erdélyben,) Patrubány M. bevallása szerint valamivel kevesebb mint 900U$A. Sajnálom, hogy nem tudtam rövidebbre szabni véleményem.
Dr. Balla Imre: Kérdésedre röviden válaszolok. A székely kapu minden közterületen veszélyben van. Átmenetileg a legjobb helye szerintem az öreg otthon lenne. Jobb helyet nem tudok.
Zombory István (az öreg): A Székelykapuval kapcsolatos körkérdésedre íme a válaszom: Sem a General Paz tövében, sem a palermói parkban, sem bármely közterületen nem látom biztonságban a Székelykaput, azon egyszerű oknál fogva, hogy azt rövid idô elmúltával senki sem fogja gondozni. Teljesen függetlenül Lévay Gyôzô szerencsétlen válaszától, a leghelyesebbnek tartom ugyanennek a Lévay Gyôzônek pár héttel ezelôtt felvetett eredeti tervét, vagyis a kapunak az öregotthon bejáratánál való felállítását. Amikor Gyôzôtôl elôször hallottam ötletét, ezt meg is mondtam neki, de azt is, hogy sajnos félek, hogy ötlete nem lesz kivihetô. Tulajdonjogi problémák vetôdhetnek föl, másodszor pedig a kolóniában biztosan fognak akadni olyanok, akik majd ragaszkodnak ahhoz a halvaszületett elgondoláshoz, hogy a Székelylapú a város valamilyen közterületén legyen felállítva. Ha mégis tévednék és a Székelykapu az öregotthonba kerülne, ott még évtizedekig csodálhatjuk majd mi magyarok és a látogató argentinok, mert az Öregotthon az a magyar intézmény, ami minden valószínűség szerint legtovább marad meg magyar intézménynek.
Székásy Miklós: Senki sem garantálhat abszolút biztonságot sem a Magyar Tér eredeti helyén, az Av. Alcorta mentén, amelyet a városi hatóságok visszavontak azzal az érvvel, hogy az ottani nagy térséget nem lehet felosztani, sem az újonnan kijelölt helyen, sem Párizsban, Rómában vagy sok más nagy városban, ahol láttam különbözô emlékműveken is vandalizmust. Remélhetôleg a város által felállítandó szokásos kerítés elfogadható védelmet fog adni. Miután a MVSZ csakis azzal a céllal ajándékozta a Székelykaput, hogy a jövendô Buenos Aires-i Magyar Téren legyen felállítva, a második kérdésre nincs alternatív válasz, ha valakinek más ötlete lenne erre vonatkozólag, az a tények ismerete nélkül vélekedne. Ezért nem látom sok értelmét ebben a témában körkérdést indítani olyan személyek felé is, akik nem ismerik az ügy hátterét.
Benedek Jani: A gyatra közbiztonság miatt azt hiszem, hogy sem a Palermo-i park sem a General Paz vidéke nem megfelelô, ti. nagyon is fennáll a veszély, hogy rovod idôn belül "eltűnne". Talán egy múzeum lenne a legbiztosabb és legméltóbb hely.
Fóthy István: Sajnos nem tudok válaszolni. Munkát kaptam a Centro Naval vezérigazgatója lettem és ez a munka teljes idômet és energiámat lefoglalja.
Vattay Miklós: Meglepôdtem a vélemény kutatás témáján. Tudniillik az tűnik ki hogy nem tudnánk mire és hogyan kaptuk a Székely Kaput és ezáltal különbözô lehetôségek állnának fenn. Te magad írtad a Magyar Hírlap 2000 augusztusi számbeli székely kapu képe alá: " A Világtalálkozón felállított Székely Kapu - a közeljövôben felállítandó Magyar Emlékmű fô része, ...." . És azután 2001 márciusi MH-ba " ... hogy az MVSZ ajándéka, a "Plaza Hungría-án felállítandó Magyar Emlékmű fô része - a Székely kapu. ...".Ezek a megjegyzések igazolják a kapu eredetét és célját amitôl nem ajánlatos letérnünk: 1.- A kapu az MVSZ ajándéka az argentínai magyar kolónia részére az AMISZ-on keresztül, hogy 2.- Fô része legyen egy szabad térnek amely a Plaza Hungría elnevezést fogja viselni. Sajnos az események országunkban meglehetôsen ziláltak voltak az utolsó két éven át, így a törvény ami mind ezt lehetôvé fogja tenni késik, amint olvashattad az AMISZ vezetôségi gyűlési beszámolóimban. Tekintettel a biztonságra, gondolom nem lesz kisebb mint akár melyik más szobor vagy emlékmű a városban amelyik a szabályos rácsal van bekerítve (ahogy tervbe van véve ehhez is). Talán még biztonságosabb is, mert miután egy fô útvonalba esik ki/be a városból, a közelbe van egy rendôr különítmény a nap 24 óráján keresztül. Remélem ezzel kellôképpen megvilágítottam a helyzetet a véleménykutatás céljára és ha lehozod, kérlek, ne használd az ollót elôzôleg.
Szénási Pál: A Székelykapu Öregotthonban való elhelyezését jó ötletnek tartom.
Kovács-Baráth Babszi. Semmi esetre ne tegyék köztérre, onnan szétszedik. Ha a Hungáriában állítják fel, szívesen hozzájárulok a költségekhez.
Lindqvist Andrea. A dátum lejárt. Csak most jutok hozzá a gépemhez. Olvastam Kemény Éva és Terek Zsófi válaszát. Itt a véleményem. Ha a kaput céladományként kapta a Buenos Aires város kormányzata és mindmáig nem engedélyezte felállítását akkor ideje, hogy az adományozóktól felmentést kell kérni arra, hogy egy biztosabb helyre pl. öregotthon, egyesület vagy múzeumba kapjon a kapu végleges elhelyezést. Ismervén az itteni közbiztonságot nyilvános téren még kerítéssel ellátott bronz vagy kô is eltűnik mennyi ideig maradna meg egy fából faragott székely kapu?!! Az eredetileg P. M. látogatása alkalmával felállított egyszerű táblának is mi volt a sorsa. Az avatáson ott voltam és rövidesen rá fényképen és saját szememmel láttam az emlék végét. Végezetül még csak annyit: Nem lenne célszerűbb elôször megnézni milyen állapotban van jelenleg a kapu, nem is beszélve arról ameddig még várnunk kell, hogy fel lehessen bárhol is állítani. Megvagyok gyôzôdve, hogy a szegény kapu már úgyis megsínyledte az itteni nedvességet.
Dr. Terek Zsófia: Tisztelt Szerkesztô úr! Ez a kérdés teljesen egy nonszensz. Ahogy már régen értesültek az újság olvasói, Buenos Aires és Argentína magyar közössége, a Székely kapu nem egy személynek vagy intézménynek lett az MVSZ által adományozva hanem a Buenos Aires-i Város Kormányzatnak lett adva hogy egy "Plaza Hungría"-n legyen felállítva. Sajnálom hogy, annak ellenére, hogy mind az újságban, mind az AMISZ körlevélben amit az intézményeknek írtunk tisztán magyaráztuk a helyzetet, ilyen céltalan kérdésekkel foglalkoztatja olvasóit. Helyesebbnek tartom ha ezt az erôt arra fektetné hogy a magyarság és tevékenységei szélesebb argentin körökben legyen ismerve és elismerve.
Dombay Jenô: Szerény véleményem szerint, melyet nem csak Buenos Airesben töltött 54 éves tapasztalatomra alapozok, hanem városrendészeti szakvéleményemre is (diplomás urbanista vagyok), a General Paz közelében, a gyönyörű székelykapu épen úgy ki van téve az argentin aranyifjúság "spray" festékeinek, öt a fagerendát óhajtó "cartonerók" gyűjtô passziójának is, mint a palermói "vasárnapi futballpályán" volt. Tehát, ha meg akarjuk ôrizni ezt a szép erdélyi népművészeti remekművet, olyan helyre kellene felállítani, ahol nem csak védve van, sôt a karbantartását egy pár ügyes cserkészifjú (talán) el is vállalná, hanem mi magyarok, akiket végeredményben érdekel, megcsodálhatjuk, sôt el is dicsekedhetünk vele a hozzáértô, vagy érdeklôdô argentin barátainknak! Azt hiszem, nem kell hozzá külön magyarázat, hogy a Hungária udvarára gondolok, ahol még talán galambokat is lehetne beletelepíteni (!?) mint az eredeti "galambbúgos" székely kapuba. De gyorsan határozzatok róla nehogy a hosszú várakozás és Padtó Pálosodás alatt beleessen a "keményfa szú". Mejhöz hasonló lyókat kivánok: Göre Gábor bíró úr (alias Dombay Jenô).
dr. Darás Endre: Kedves Zsófia! Végre jött egy intelligens vélemény. Ugyan sokat nem ismerek az egész históriából, mégis ajánlom megszívlelni! Szeretnélek megismerni.
Molnár László: Válasz a körkérdésre: Véleményem szerint, sajnos ismerve, a most uralkodó rosszindulatú magatartást és a romboló szándékot, egy ilyen értékes tárgyat az utcára kitenni nem szabad.
Gáti Kata: Tekintettel arra, hogy a Hungária Egyesületbe jár a legtöbb magyar és nagyarbarát argentin, ott látom a legbiztosabb és legmegfelelôbb helyen a Székelykaput.
Monostrory Ildikó: A Hungária Egyesület vezetôsége biztosan örömmel venné és megbecsülné a Székelykaput. Nem szabad kitenni a mai romboló veszélynek ezt a szép ajándékot.
v. Ladányi Domonkos: A Székely Kapu ahogyan emlékszem- Bs.As-nek ajándékozták. Viszont ahogyan látjuk. Bs.As. semmiféle vezetôségét látszólag nem érdekli ez az ügy. Az AMISZ vezetôsége évek óta mennyit fáradozik, kilincsel, próbálkozik a Székely Kapu sorsának az intézésével. Errôl Valentin Feri tudna a legjobban beszámolni. Ha jól meggondoljuk, úgy Palermo -ami valami félreértés kellett legyen - vagy a Gral Paz partján egy eldugott helyen lett volna, vagy lenne a Székely Kapu. Palermon talán ezer autóból csak egy állt volna meg, hogy megnézze, hogy mi az. A Gral. Paz. partján pedig csak a Barrio lakossága látná, -vagy lehet, hogy csak elviselné- és nem értékelné a Székely Kaput. De akár Palermoban, vagy a Grál. Paz. partján, ha valaki venné is a fáradtságot, hogy megnézze közelebbrôl és elolvassa a rajta lévô plakettet, nem tudom, hogy több ezer emberbôl hány tudná, hogy mi az hogy Transilvania, hogy az hol van és miért és hogyan került az Argentínába, pont az ö parkjukba. Tehát egy értelmetlen valami lenne a tömegnek és a mi részünkrôl sem érnénk el azt, amit szeretnénk. Mind Palermóban, mind a Grál Paz. partján a legkisebb biztonságot sem látom a Székely Kapu épségének hosszabb idôn át a megmaradásához. Az illetékes városvezetôség nem hiszem, hogy a szívén fogja viselni a karbantartását és gondozását. A magyar kolóniának már most is nagy tehertétel lenne, késôbb pedig az évek múlásával mindig csak nagyobb teher lenne és a kolóniában kinek lenne a jövôben ez a kötelessége, ki lehetne a felelôs érte? Szerintem van egy épebb gondolatom. Az AMISZ ajánlja fel a Székely Kaput a Colegio Militarnak. Ha a Colegio Militar ezt elfogadja, gondolom, hogy a Colegio Militar parkjában, vagy a Colegio Militar bejárata elôtti parkon lenne elhelyezve a bejárati ôrségtôl pár lépésnyire. Így a Székely Kapu biztonsága és karbantartása az elsô naptól kezdve idôtlen-idôkig a legmegnyugtatóbban lenne biztosítva. Mindkét hely méltóbb a Székely Kapu részére, nagy forgalmú és kulturáltabb hely, és összehason-líthatatlanabbul nagyobb érdeklôdés közép pontjában. A Colégium Militar jól tudja, hogy mi "Transilvánia" és feltétlenül jobban értékelnék, mint bárki más. Egy Székely Kapu replikája már, mint Czetz szülôháza bejáratához hasonló, a múlt év óta már ott van, a Colegio Militár Múzeumá-ban. Nekünk a magyar kolóniának és Magyar Hazánknak is a legnagyobb érdeke, hogy a Székely Kapu minél tovább létezzen. Én ennek így látom a legnagyobb lehetôségét. Ha a Colegio Militár ezt az ajándékot elfogadja, biztos vagyok benne, hogy hálás is lesz érte az AMISZ-nak, vagy a Magyarok Világ-szövetségének. Ha Colegium Militar bejárata elôtti kis tér nem a Colegium Militar tulajdona, ôk az El Palomar vezetôségével biztosan könnyen el tudják intézni az ott való felállítás lehetôségét. Részemrôl ez csak javaslat, meglátás, de talán megvitatható.
Leidemann Sylvia: véleményem nagyon egyszerű és kategorikus. A Székely kapu köztéren sehol nincs biztos helyen. Ilyen értékes műemlék ebben a Buenos Aires-i barbarizmussal, sehol, semmi sem biztos. Jönnek a vademberek, ellopják, tönkreteszik. Nem látom értelmét a nagy erôfeszítésnek, fektessünk máshova a pénzt, a magyar kolóniának sok, másfajta kulturális igényei vannak. Szeretettel Sylvia.
Bobrik György: A kapu fából van, tehát csak olyan helyen lehet felállítani pl. a Palermoi parkban ahol a közismert vandalizmus ellenére, relatíve biztonságban van, esetleg vaskerítéssel körülvéve. Ezenkívül ajánlom bebiztosítását, hogy amennyiben valamilyen hitbuzgó román csoport felgyújtaná, a károk megtérüljenek. Ne felejtsük el, hogy a kaput minden évben be kell lakkozni, nehogy az idô vasfoga tönkretegye.
Zombory István (az öreg): A közelmúlt napokban értesültem csak arról, hogy Nagykövetünk, az AMISZ vezetôségével együtt, a székely kapunak egy buenos airesi köztéren való elhelyezése mellett foglalt állást, sôt ez irányban már a fôvárosi hatóságokkal tárgyalásban is van. Mivel Szônyi Ferenc nagykövetünket értelmes, meggondolt józan embernek tartom, fel kell tételeznem azt is, hogy az így elhelyezett székely kapu karbantartásával kapcsolatban is van valamilyen megoldása. Ez megváltoztatja a köztéren való elhelyezéssel ellentétes álláspontomat még akkor is, ha változatlanul fenntartom azt az egyéni véleményemet, hogy a székely kapunak a legjobb helye, mégis csak az öregotthonban lenne.
Kesserű Zsuzsó: A kapura vonatkozó körkérdését ôszintén szólva nem egészen értem. Tud arról, hogy mivel járt az új hely megszerzése? Mert a Palermo mar régen nem "fut", nem a mi hibánkból, hanem mert kormány változás volt Argentínában és az új emberek egyszerűen megtorpedóztak. Kijelentettek, hogy az egy egységes park, aminek egy történelmi neve van és nem lehet "szubdivizio"-ról szó, szóval az Hungría elnevezés semmissé vált. Tud minderrôl? Mert ha igen, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen körkérdést föltesz a "nagy" publikum szamara, amely valószínűleg meg kevésbe van „a jour" ezzel a régóta vajúdó kérdéssel. Ami a "biztonságot" jelenti az esetleges vandalizmussal szemben, azt hiszem, hogy SEHOL manapság nem lehet biztonságról beszelni. Akkor a "legbiztonságosabb" ládában tartani a Hung. udvarán... Az új helyért "harcolni" kellett. Nem akartak egyáltalán adni Hungría elnevezésű helyet, mivel mar van (valahol eldugva, egy Istentôl elrugaszkodott helyen) valami kis rövidke Hungría utca. Ez volt a hivatalos részrôl az ekszkuz. Sok-sok talpalass és "tramite" után ott tartunk, hogy most az új helyet tárgyaljak a kongresszusban amikor kedvük és idejük van erre. Nem én vagyok hivatott arra, hogy a pontos részletekrôl beszámoljak! Sokkal precízebb és aktualizált fölvilagosítást tud kapni Paal Magditól és Szakváry Zsuzsitól. Ok intézkedtek a legaktívabban ebben a régóta húzod ügyben. Nota bene: Lévay Gyôzô tippje egyáltalán nem rossz! Ezt én mondom, mert nyilván lesz 2570 más vélemény. De ha pl. a bejárati rácson belül helyeznék el a kaput, második bejáratnak, egyszerien dísznek, vagy a kertben, akkor biztonságban is lehetne és gyönyörködhetnének is benne a népek... Csakhogy ez abba a "részletkérdésbe" ütközik, hogy a kapu egy hivatalos ajándék a magyar kolónia részérôl Argentína felé. Ez benne van a megindokolásban is, hogy miért kérünk egy Hungría nevű teret! Sok szerencsét a körkérdéssel! Szeretettel köszöntöm Zsuzsó.
AMISZ HÍREK
Július 7-én tartotta a rendszeres vezetôségi gyűlését az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége Takács István elnöklésével a Mindszentynumban.
A következô tárgyak voltak napirenden:
LAMOSZSZ / M.V.SZ. kapcsolat – Ezen a téren a fejleményekrôl, és a Haynalné Kesserű Zsuzsó által átdolgozott LAM-OSZSZ alapszabályról az üv. alelnök tájékoztatta a résztvevôket.
Magyar tér / Székely kapu: Szônyi Ferenc nagykövet június 23-án meghívta vacsorára a Buenos Aires-i Képviselôház Kultúr és Információ bizottság tagjait. Jó magyar ízek mellett, élénk eszmecsere után közölték, hogy múlt héten be nyújtották a 2740 sz. törvény javaslatot, ami rövidesen jóváhagyásra kerül. Az AMISZ képviseltében megjelent a vacsorán Takács István elnök, Valentin Ferenc üv. alelnök és a "Magyar tér" bizottság vezetôségi tagjai: Vattay Miklós fôtitkár, Paál Magdi titkár és Szakváry Zsuzsi.
A gyűlés további részében Terek Zsófi fôpénztáros értesítette a Vezetôséget az anyagiakról, kérve a tagintézményeket a 2003-ra szóló tagsági díj rendezésére. Szintén felvilágosítást adott a "Federación Argentin de Colectividades"-ban tárgyaltakról, ahol mint Vezetôségi tag képviselte az AMISZ-t.
Augusztus 4-én este fél nyolckor Választmányi gyűlés lesz a Magyar Református Egyház termében. (Választmányi tagok a tagintézmények elnökei vagy képviselô, a számvizsgáló bizottság és a Vezetôség tagjai) Vattay Miklós fôtitkár jelentése alapján.
Európaiság és nemzet-identitás
az EU-ban és a tagjelölt országokban
Az Európai Unió 15 tagországának átlagában nagyobb arányban vannak a magukat csak nemzeti identitásúnak tekintik, mint a 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt országban – állapítja meg az az elemzés, melyet a Magyar Gallup Intézet készített, összevetve a Standard Eurobarométer idei adatait és a Gallup által végzett, A tagjelölt országok Eurobarométere kutatássorozat idei vizsgálatának eredményeit.
A 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország közül Magyarországon és Észtországban a legmagasabb (39 százalék) a magukat csakis a saját nemzetiségükkel meghatározók aránya.
A mai Európai Unió országai közül az Egyesült Királyságban képviselik a legnagyobb arányt a csakis nemzeti identitással rendelkezik (a lakosság 64 százaléka).
Ha együtt vizsgáljuk azokat, akik csakis nemzeti identitásúnak látják magukat, valamint azokat, akik nemzeti és európai identitásúnak is egyben (a nemzetit sorolva az elsô helyre), a tíz csatlakozó ország átlaga (87 százalék) meghaladja a jelenlegi EU-tagországok átlagát (84 százalék). A csakis vagy hangsúlyosan nemzeti identitásúak együttes aránya szintén Magyarországon a legmagasabb a csatlakozó országok körében (92%).
A nemzeti és európai identitás tekintetében a kormánypártiak és az ellenzékiek között Magyarországon nem állapíthatunk meg lényeges különbséget. Az életkori csoportok között azonban érzékelhetô különbségek tapasztalhatók.
A huszonnyolc ország közül egyedül Magyarországon nem mondta senki, hogy magát csakis európainak tekinti. Magyar és európai identitásúnak és európai és magyar identitásúnak együttesen a magyar lakosság 59 százaléka vallja magát.
Nôi teniszmérkôzés Buenos Aires-ban:
Argentína-Magyarország 3:2
A
Federation Cup a Davis Kupa nôi verziója. Az elsô osztályban, az ún.
Világcsoportban, 16 ország csapata játszik, az elsô forduló nyertesei tovább
játszanak, kiesési alapon a döntôig, a 8 vesztes pedig 8 második osztályú
zónagyôztessel mérkôzik sorsolás alapján. A Világcsoport elsô fordulójában
Argentína teljesen tartalékos csapattal játszott áprilisban Szlovénia ellen és
kikapott 3-2-re, Magyarország pedig a portugáliai Estorilban megnyerte a
körmérkôzést (Lengyelország ellen 2:1, Nagy-Britannia ellen 3:0, Hollandia ellen
2:1), majd a második osztálybeli zónadöntôt (Ukrajna ellen 2:1). A sorsolás
szerint a két ország csapatai találkoztak, hogy eldöntsék, melyikűk marad elsô
osztályban.
A véletlen úgy hozta, hogy hasonló helyzetben tavaly is Magyarország és Argentína játszottak a Római Teniszakadémia pályáin, ezért került a visszavágó július 19-én és 20-án Buenos Airesba. 2002-ben nem játszott a legjobb argentin játékos, Paula Suárez, de így is erôs csapat állt ki: Clarisa Fernández, Roland Garros elôdöntôs, Mariana Díaz Oliva, aki éppen elôzô héten nyerte Palermóban az olasz bajnokságot és Laura Montalvo, aki Suárez partnerjaként rengeteg WTA (Women´s Tennis Association) páros bajnokságot nyert. Magyarországot Mandula Petra, Gubácsi Zsófia, Kapros Anikó és Nagy Kyra képviselték, az eredmény 5:0 volt Argentína javára. Idén a lisszaboni selejtezôn Mandula volt a fôszereplô, négy egyes és három páros mérkôzésén veretlen maradt, a másik három magyar játékos Gubácsi Zsófia, Czink Melinda és Kapros Anikó voltak.
Az argentin kapitánynak nem volt könnyű dolga összeállítani a csapatot. Suárez, aki párosban világranglista elsô és egyesben is a legjobb 30 között van, megint lemondta azt, hogy országát képviselje, Díaz Oliva és Montalvo sérültek, így a 21 éves Fernán-dezen kívül a másik két kinevezett játékos Natalia Gussoni (21) és a volt ifjúsági világbajnok, Emilia Salerni (19), lett. Dr. Berényi János, a Magyar Tenisz-szôvetség elnöke mondta nekem a mérkôzés folyamán, hogy a magyar kapitánynak, Temesvári Andreának sem volt egyszerű a választása: Mandula Petra (25 éves) most a csapat nélkülözhetetlen sztárja, de Gubácsi Zsófia nem játszott jól az utolsó idôkben, Kapros Anikót szülei nem engedték, mert ebben a meccsben "nincs elég pénz", Czink Melinda kiküldését pedig a szponzora nem fogadta el, mert Modenában kellett egy bajnokságon játszania. Ezért a második egyes Kuti Kiss Rita (25) lett, hosszú ideig a legjobb magyar játékos, de aki egy éve nem versenyzett egy súlyos saroksérűlés miatt és a párost az erdélyi Marosi Katalin (23) egészítette ki. Kata sokszor járt Argentínában, versenyzett itt, tökéletesen beszél spanyolul és argentin férje is volt egy ideig.
A szabályok szerint az elsô nap az egyik csapat elsô játékosa játszik a másik csapat második játékosával, a világranglistai pozíciójuk szerint, a második napon fordítva játsszák az egyes mérkôzéséket, majd a párost. A beindító mérkôzés Fernández-Kuti Kiss volt. Az elsô 5 játékban még nem látszottak nagy különbségek, de aztán Fernández 8 gémet nyert egymásután, Kuti Kiss képtelen volt visszaadni a nyesett fonák ütéseket, amelyek fantasztikus szögekben mentek át a hálón és egy óra alatt az argentin lány könnyedén nyert 6:3, 6:1-re. Rita azt mondta a mérkôzés után, hogy 20 percen keresztül nem is tudta mi történt, azt hitte jól játszik és egyszerre vége lett a meccsnek. Mandula nem mutatkozott túlságosan biztosnak, de a ranglista különbség meglátszott és 6:3, 6:4-re verte Gussonit.
*
A
második nap elsô, a két ország elsô játékosai közötti, mérkôzés látszott
döntônek. Nagy magyar szurkoló tábor jelent meg, köztűk Simó Mária konzul is,
magyar zászlókkal és lelkes bátorítással. Sajnos az elsô pillanattól kezdve
lehetett látni, hogy Fernández sokkal jobban játszik. Talán a tény, hogy elôzô
két találkozójukon már megverte Mandulát pszichológiailag behatotta Petra
játékát, aki hihetetlenül szétszórtan játszott, annyira, hogy amikor kettôs
adogató hiba által elvesztette az elsô játszmát, nem ment pihenni, hanem tovább
akart szerválni. Alig 40 perc után a meccs már 6:2, 5:1-re állt, Mandula egyik
adogató hibát csinálta a másik után és képtelen volt ellenszert találni az
egymás után jövô rövid ejtett, majd átemelt labdákra. Egy ideig még valamelyest
visszaszerezte jobb formáját és kiegyenlített 5:5-re, de ezután újra
hullámvölgybe került és további ellenállás nélkül vesztett 6:2, 7:5-re.
Ennél az állásnál Temesvári Andrea elhatározta, hogy megváltoztatja az összeállítást. Elkísértem a magyar csapatot az öltôzôig és Berényi azt mondta nekem, hogy kockázatot fognak vállalni és a lassú és rossz kondícióban levô Kuti Kiss helyett Marosi Kata fogja a második mérkôzést játszani. Nem látszott jó döntésnek. Marosi is sok adogató hibát kôvetett el és bár nagyon szép, erôs labdákat is ütött, gyakran nem tudta visszaadni Gussoni erôsen pörgetett labdáit, amelyek olyan magasra ugrottak, hogy két méterrel az alapvonal mögött kellett ôket várni, ami után az ejtett labdákat, amelyek éppen a háló mellett estek le, Kata sose érte el. Gussoni simán nyert 6:2, 6:3-ra, az argentin csapat ünnepelt a már nem behozható 3:1-es eredmény után, a magyar csapat és drukkoló tábora pedig szomorkodott. Rita mondta, hogy nagyon szeretett volna játszani és nem volt megelégedve a kizárásával, bár a fantasztikusan gyorslábú Gussonit aligha verte volna meg.
A páros meccs elôtt a VIP teremben fogadást tartottak a teniszszövetség meghívottai részére, ott tudtam meg, hogy az argentin párost Gussoni-Salerni fogják játszani, a már eldöntött meccs után nem akarták a legjobb játékost, Fernándezt fárasztani. A párost, vigaszdíjként, Mandula-Marosi nyerték 7:6, 6:3-ra, itt látszott Petra jobb világranglistai helyezése, 15-ik párosban, ahol az osztrák Patricia Wartuschsal játszik és elég sok lehetôsége van, hogy bejusson az év végi Masters versenyre, amelyben a világ 8 legjobb párja játszik (a világ elsô párja az argentin Paula Suárez és a spanyol Virginia Ruano Pascual).
Ez volt az ötödik magyar-argentin mérkôzés. Argentína 1979-ben és 1983-ban is gyôzött 3:0-ra, a magyar csapat csak egyszer nyert, 1990-ben, amikor az akkori vitathatatlan tenisz szépségkirálynô, Temesvári Andrea, mostani csapatkapitány, mindegyik mérkôzését megnyerte. Kétségtelenül, 37 éves korában, továbbra is a férfi csodálók központja, ahogy azt a hivatalos páholyban többen kinyilatkoztatták nekem. A Fedcup legsikeresebb magyar játékosa Mandula Petra, 27 nyert és 9 vesztett meccsel, legtöbbször pedig Temesvári Andrea képviselte a magyar színeket 27 nyert és 20 vesztett mérkôzéssel.
A mérkôzés végén a VIP teremben az argentin teniszszövetségi elnök, Enrique Morea, gratulált az argentin csapatnak a gyôzelméért és sok sikert kívánt a lányoknak a jövô évre. A londoni székhelyű International Tennis Federation (ITF) képviselôje pedig elismerôleg dicsérte a kitűnô szervezést. Remélhetôleg 2004-ben a legjobb magyar játékosok, más érdekek mellôzésével, vállalni fogják a magyar csapat képviselését és ha a sorsolás is kedvezô lesz akkor a magyar nôi tenisz újra visszakerülhet a Világcsoport elitjébe. Székásy Miklós
Nôiesség és utazás a jelszó a
2003/2004-es téli divatban
Párizs,. (MTI-Panoráma) - A nôiesség és az utazás a vezérmotívum a divatdiktátorok 2003/2004-es ôszi-téli kollekcióiban. A legnagyobb tervezôk a napokban mutatják be elképzeléseiket.
A Diornak dolgozó John Galliano például kiszivárogtatta, hogy az ô kreációit egy tavaszi indiai utazás ihlette. Christian Lacroix az V. Károly spanyol király udvarába érkezô flamandok témáját dolgozza fel, így egyesítheti az Észak ünnepélyes pompáját a Dél érzékiségével. Stéphane Rolland a Scherrernél párizsi szellemességgel idézi meg a Távol-Keletet: kimonócsomóval, origamival, a vonalakat átszövô orchideacsokrokkal.
Christophe Josse, a Torrente tervezôje a nôiességet és az érzékiséget akarja dicsôíteni. A koreai Ji Haye-t szintén az "örök nô" érdekli kedvenc anyagaival, a selyemmel és az organzával.
A fiatal Eymeric Francois kollekcióját az Andok és a Rio de la Plata közé helyezte el. A libanoni Georges Chakra és Georges Hobeika inkább Nyugatra utazott: az elsô a XX. század elsô évtizedébôl, "a boldog békeidôkbôl", míg a második a brit királyi gárdától merített inspirációt.
A hétfôn kezdôdött divatbemutatókon tizenkét nagy divatcég mutatja be kreációit, köztük a Chanel, a Dior az Ungaro, a Valentino, a Christian Lacroix, a Versace és a Gaultier. A hivatalos naptárba elsô ízben került be libanoni, Elie Saab cégével, amely számos sztárt és felsô tízezerbelit öltöztet. Ugyancsak most debütál a párizsiak exkluzív klubjában Antonio Grimaldi és Sylvio Giardina közös, hét éve működô divatháza. A 24 "off" divatbemutató közül kiemelkedik a japán Jamamoto Jondzsié és az új amerikai divattervezô sztár Rick Owensszel erôsödött Revilloné.
A nagy bemutatók mellett más ünnepségek is lesznek Párizsban ezekben a napokban. Loulou de la Falaise, Yves Saint-Laurent egykori múzsája az idén már másodszor mutatja be kiegészítô és ruhakollekcióját. Kenzo nagy pompával nyitja meg a Samaritaine áruház egykori elsô épületében megnyílt csarnokát. A France 3 tv-csatornán Marie-Ange Horlaville divatműsorának századik adását egy híres klubban tartják. A divatszakma magas elismerését jelzi, hogy Lolita Lempickát, a luxus készruhák alkotóját Becsületrenddel tüntetik ki - írja összeállításában az AFP.
Itália: popsit paskolni bűn
Az olasz legfelsô bíróság úgy határozott, hogy mégsem bocsánatos bűn, hanem szexuális zaklatás a hölgyek hátsó felének paskolása. A taláros testület ezzel felülbírált egy tavalyi ítéletet, amelynek értelmében szabad kézzel illetni a gyengébb nem képviselôinek hátsó felét, ha azt nem rendszeresen, hanem, egy pillanatnyi ötlettôl vezérelve történik.
Az Itáliában nagy publicitást kapott verdiktet egy Enzo Michele nevű férfi csaknem egy évtizede húzódó ügyében hozták. Michelét elsô fokon 1994-ben másfél évi szabadságvesztésre, halmazati büntetésként pedig a közhivatalokban való munkavállalástól való egyéves eltiltásra, valamint csaknem egymillió forintnak megfelelô pénzbírságra ítélték, amiért egy nôi beosztottjának alsó fertályát érintette illetlenül – és hívatlanul. A felmentés indoklása szerint a paskolás nem volt erotikus tartalmú.
A legfelsô bíróság mostani határozata értelmében a „fenék cirógatása kétséget kizáróan szexuális cselekménynek minôsül, mert az elkövetô tényleges és konkrét behatolást hajt végre az áldozat szexuális szférájába."
Az ítélet nyomán várhatóan ismét lábra kapnak a viták, hogy milyen mértékű bizalmasság engedhetô meg a férfiközpontú olasz társadalomban. A nôk jogaiért küzdô aktivisták elégedetten vették tudomásul a döntést. Továbbra is súlyos, történelmi kudarcként tartják számon azonban a legfelsô bíróságnak 1999-ben egy megerôszakolási ügyben hozott, úgynevezett farmerhatározatát, amely szerint egy szűk nadrágot viselô nôt saját tevôleges közreműködése nélkül nem lehet közösülésre kényszeríteni. A határozat ellen tiltakozva az olasz parlament nôi képviselôi annak idején farmernadrágban jelentek meg a törvényhozásban.
Cserkész Hírek
Parancsnoki átadás a fiúcsapatban
Nem elég a célt látni;
Váci Mihály verse magába foglalja Collia Alexnek, a 18. sz. Bartók Béla fiúcserkészcsapat lemondó parancsnokának vezetési elveit. Tudta, hogy mit akar a fiúkkal elérni, tudott egy vezetôi gárdát maga mellett kialakítani, és mind együtt mertek az „emberebb embert és magyarabb magyart" elvekkel nevelni fiatal fiúkat.
Táborok, kirándulások, összejövetelek kitűnô emlékek lesznek Alex, Ughy Viktor, Lányi Mátyás és Collia Niki számára. Egész biztosan továbbra is együtt fognak működni a fiatalabb vezetôkkel.
És ki az, aki a mai züllött világban, amelyben a „felelôsség" és „vállalom" szavak olyan ritkán szerepelnek, mer mégis egy ilyen komoly felelôsséget vállalni? Kerekes Marci valószínűleg nem tudja pontosan, hogy milyen nagy fába vágta fejszéjét, de igenis úgy döntött, hogy a fejsze nyelét megragadja. Demes Sanyival, Kerekes Mikivel, Lányi Andrással, Zöldi Andrással és Collia Nikivel egy új vezetôi gárda vette át a csapat vezetését. Támogassuk és lelkesítsük ôket!
Marci már komolyan készül a cserkésztiszti kiképzôtáborra, amely a Fillmore-i Sik Sándor cserkészparkban lesz augusztusban.
Hagyományos körzeti kirándulás
Kedves cserkész szülôk, öregcserkészek, barátok!
Hagyomány már csapatainkban, hogy egyszer az évben, mi "az idôsebbek" kimegyünk a gyerekekkel a szabadba és készítünk különleges akadályversenyt, izgalmas elvarázsolt erdôt és vidám tábortüzet.
Idén is vállaljuk ezt kihívást egy kis változattal. Szeretnénk az idôsebbeknek is egy vidám programot nyújtani a nap folyamán. Az elképzelés dióhéjban a következô:
Szombat reggel, mind együtt, szülök, vezetôk és gyerekek, autókkal és bérelt busszal, kimegyünk egy vadregényes helyre, ahol 09.00-kor, egy közös zászlófelvonással kezdjük a napot.
Az idôsebbek is alakítunk ôrsöket, névvel, zászlóval, csatakiáltással. Valószínűleg az ôrsöket ott helyben fogjuk összeállítani. Legalább 8 ôrsre lesz „szükség"! A 8 „ôrsvezetô" elôre lesz kinevezve.
Kiket értünk „idôsebbek" alatt: Mindenkit aki a cserkész eszméket éli, vagy meg szeretné ismerni, együtt feleségével, férjével, élettársával, menyasszonyával, vôlegényével, stb. Ez egy „nyílt" program mindenki számára. Habár a hivatalos nyelv a magyar lesz, gondoskodni fogunk arról, hogy senki se érezze magát „kizárva".
A zászlófelvonás után, egy kis bemelegítô közös játék után, a gyerekek elmennek sátrakat verni, közben az idôsebbek elôkészítjük az akadályversenyt. Minden ôrs egy állómás lesz. Az öv feladata az akadályt elôre kidolgozni és a kellékeket kivinni.
Az akadályversenynek k.b. 3-kor lesz vége. Vacsoráig kidolgozunk egy változatos programot mindenkinek. Staféta, játék-forgószínpad, népi játék, tábortűzi elôkészület, stb. stb. Hét óra körül elfogyasztunk egy finom vacsorát. Valakinek eszébe jut valami más, különleges, mint a hagyományos csoripán?
Végül a vidám és hangulatos tömeg-tábortűz. A tábortűz után, közösen lehúzzuk a zászlót, majd az idôsebbek hazamegyünk, a gyerekek meg ott maradnak másnap délutánig.
A dátum: augusztus 16, szombat. Egy hónappal a tavasz kezdése elôtt Szent Péter megígérte nem csak, hogy nem fog esni, hanem azt is, hogy meleg lesz...!
Amint láthatjátok, egy élvezetes cserkész-napot tölthetünk együtt. Világos, hogy minél többen vagyunk, annál jobb lehet a hangulat. Tavaly majdnem 120-an voltunk...
Várjuk jelentkezésedet! Minden ötlet még idôben van! Még néhány ôrsvezetô is hiányzik!
Pontosabb részleteket majd egy következô körlevélben. Addig is sok szeretettel kívánunk Jó Munkát, az „idôsebbek" nevében,
Collia Alex (T.E. 4791-5524) és Lomniczy Mátyás (T.E. 4792-9819)
A Vívószakosztály hírei
Július hetedikén kezdôdött a Délamerikai Kadet és Ifjúsági Vívóbajnokság, Santiago de Chileben.
Erre
az alkalomra az Argentin Vívószövetség minden fegyverbôl azokat küldte, akik
elsô helyen szerepelnek a Ránking-ban; köztük Gáspár Zsolt, mint párbajtôr
képviselô. Az argentin csapat 27 vívóból áll, négy belôlük Hungária
párbajtôrözôi. (Gáspár László, De Brelaz Cristina, Odstrcil Iris). Párbajtôrben
tizenhárom fiatal vetélkedet (Argentína-Chile-Bolivia-Paraguay-Peru). Gáspár
Zsolt Megnyerte a hat asszót, amivel elérte az arany érmet, egy nagyon izgalmas
döntôvel a Bolíviai Terrazas Juan Carlossal. Sikerült megfordítani egy asszót
ahol eleinte tizenhárom-hat-ra vesztett, de végül tizenöt-tizennégy-e megnyerte.
Gáspár László is nagyon jól szerepelt, öt asszót megnyert, egyet vesztett és
ötödik helyen végzett.
Az argentinok megnyerték a csapat versenyt is, ahol hat vívó szerepelt (a három fegyver, nôi meg férfi). Párbajtôrben Gáspár Zsolt meg Odstrcil Iris, Hungária vívói vettek részt ebben a csapatban. Képünk a versenyzôk egy csoportját ábrázolja.
Ötven éve indult a "Moszkító"
Amíg Ön hadakszik — A Lélek nem alszik...
A minap csúnya támadás érte Márai Sándort egy buenosairesi lap részérôl. Nem mehetünk el az egyáltalában nem elismerô (sót teljesen elismeretlen) sorok mellett anélkül, hogy ki ne hangsúlyozzuk annak hibás sôt káros voltát. Mert e világtudattal telített író lepocskondiázásával bizony sok-sok kozmopolipolgár szívét lepte be a bú. Nem hisszük, hogy van oly lelketlen író, aki ezt a lelkére veszi, hisz Márai, a csupa tôzsgyök polgárba oltott író belopta magát ékes nyelvezetével mindnyájunk szívébe és ott lopakodik még ma is a
száműzetési tanulmányútjának nem is tudjuk hányadik esztendejében.De lehet így bántani azt az írót, aki buja fordulatokban gazdag nyámnyogó szövésű regényeivel oly ügyesen tudott vigaszt adni? És az ü1döztetés nehézkes idején is odanyújtotta
szemit a tömegeknek, hogy miként Ady mondotta: "Látva lássanak". E bô témájú pletykás-hangú kitűnô író olykor versekkel is bűvölte el betűnézôk népes családját, bár ez nem tette halhatatlanná és ezért kabalából ott lógatta a csutorát a száján újabb nagy művét a Füves, vagy teljesen zöldséges könyvet. Mindnyájan tudjuk, hogy ennek elsöprô sikere öt játékossá tette és így mindjárt el is utazott Bolzanóba hogy ott egy marcona ôrjáratnak nyugtalan napot szerezzen azzal, hogy bemutatja nekik a nagy Varázslat című játékot, amelyben a fôhôs Naplopó egy harsány öngóllal kiírtja a középosztályt. Hát ilyen egy jópofás színész is tudott lenni ez a nagyszerű író. És még ezt bántják. Úgy érezzük, hogy meg kell védelmezzük ôt e méltatlan támadással szemben, hacsak van egy kis vénánk. (Annál is inkább, mert manapság már csak ritkán kap szegény egy-egy kesserű elismerésfélét.)Mert ez a vers, amirôl szól a éles támadás, igenis jó vers, csak az vessen magára, aki félreértette. Mert ez a Márai azt nem egészen úgy gondolta, ahogy azt támadói gondolják. Ezért, hogy a félreértéseket eloszlassuk, íme teljes egészében leközöljük az eredeti verset, Márai drámai önnyűgölôdését.Uram szabadíts meg a híveimtôl
A barátaim velem is elbánnak ...
HA LOTTI BESZÉL
Látjátok szemtekkel fejemen mik vagynak
Izé, vaj és samuk vagynak
Itt és most...
A Cingár útra kelt. Elôször Európába, a Haladó Kormányzás Konferenciájára. A beiktatására ideküldött laborista Lord ajánlotta Tony Blairnek: ezt a fazont érdemes lesz meghívni; hadd ismerjük meg közelebbrôl is, hadd lássuk kivel van dolgunk. A konferencia után találkozott Chirackal és Aznarral is, akik ugye nem baloldaliak. Minden rendben. Mármint politikai szinten.
Még jóformán haza sem érkezett, már megkapta a Sheriff meghívását. Minek is halogassuk a találkozót szeptemberig – üzente – a jövô héten várjuk! Van egy szabad félórám, beszélgessünk egy kicsit.
S a Cingár már indult is. Tárt karokkal, fülig érô mosollyal fogadták. Ô meg elmondta: a világpolitikába nem szándékozik belekibicelni, azt csinálják a nagyok. Pápai vizeken nem kalózkodik! De igényli, hogy az országban rendet teremthessen, a nagy érdekcsoportokat megszelídíthesse. Komolyan szándékozik fellépni a kábítószer kereskedelem, a nemzetközi terrorizmus és a korrupció ellen. Irakba megszálló csapatokat nem, de rendfenntartókat majd nagyon szívesen küldünk; az ENSZ parancsnoksága alatt. A Sheriff buzdította: a Nemzetközi Sóhivatallal az utolsó fillérig alkudjatok szépen.
Aztán átment New York-ba. David Rockefeller emeritus bankár jobbján ülve dicsérte a kapitalizmust. Aszongyák nagyobb sikere volt mint a buenos airesi tôzsdén. De ott tényleg kapitalizmus van. Ez meg inkább hasonlít a feudális anarchiához.
Műsorunk következô száma: a közszolgáltatási díjak emelése és egyes privatizációs szerzôdések újratárgyalása. Ez európai érdekeket érint. A privatizációs kótyavetyében amerikai tôke szinte nem is szerepelt. Annál több európai. Olyan ügyletekbe is (ismételjük: is) belementek, amelyek az Európai Unión belül nem lennének szalonképesek. Errôl majd legközelebb.
• Balhé balhét követ a tartományi oberhén. Negyven fôzsaru közül több mint húsz sáros. A futballista apját is rendôrtisztek rabolták el.
A közbiztonság gyalázatos. Ezt tapasztaljuk és tudjuk. A kormányzó és miniszterei keresik a megoldást, ami nem lesz sem egyszerű sem könnyű. A rendpárti politikusok által szorgalmazott alternatíva – a tyúktolvajok, a megélhetési bűnözôk levadászása – önmagában még soha és sehol nem vezetett tartós eredményre. A bűnüldözés akkor sikeres, ha megfelelô társadalmi és gazdasági kontextusban vihetô végbe.
Egy kis magyar történelem, analógiának. Bocskai István hajdúi vad, szilaj, munkanélküli marhahajcsárok, katonák voltak. Bűnözôk. Bocskai adott nekik egy darab "fôdet"; letelepedtek, a társadalom hasznos elemeivé váltak.
A Kiegyezés után Ráday Gedeon és csapata kegyetlen eszközökkel irtotta ki a betyárokat. Akkor, amikor a társadalmi és gazdasági változások eredményei már érezhetôek voltak — zsiványok, lókötôk már nem termelôdtek újra.
• A Buenos Airesi lakosok leggazdagabb tíz százalékának jövedelme a legszegényebb tíz százalékénak 195-szerese. 1992-ben még csak 39-szerese volt. Tóth Endre
Drága Európa
Az élet az öreg kontinensen a legdrágább
Az Economist Intelligence Unit kutatócsoport felmérése alapján Európa a föld legdrágább régiója. Kiütöttük Észak-Amerikát és Japánt is.
A londoni kutatócsoport megállapítása szerint a világ tíz legdrágább városából hét Európában található. Az eredmények alapján Oszló a világ harmadik legdrágább városa, míg a tíz legdrágább város között jelzik Zürichet, Koppenhágát, Párizst, Genfet, Rejkjavikot és Londont.
A világ két legdrágább városa továbbra is az évtizedek óta éllovas Tokió és Oszaka. Hongkong az ötödik helyet kapta.
Bill Ridgers, a felmérés szerkesztôje, az európai pénznemek erôsségével indokolta a kontinens drága megélhetési mutatóit.
"Amióta az euró az amerikai dollárhoz képest erôsödik az európai árak relatív növekedését figyelhetjük meg és ugyanekkor az amerikai városok esetében ennek ellenkezôjét, azaz az árak relatív csökkenését," mondta Ridgers.
New York kiesve a top tízbôl már csak a tizenharmadik legdrágább város. A Latin Amerikai városok úgyszintén hátrább csúsztak és Mexikóváros az 56., míg Sao Paulo a 120. helyre került. Teherán továbbra is a világ legolcsóbb városa, ahol a mindennapi élet költsége kevesebb mint egy negyede a Tokiónak.
A londoni EIU csoport a különbözô árucikkek: a kenyér, tej, az autó, gáz és villanyáram stb. árának összehasonlításával készíti el a félévenként frissített ranglistát.
Elôfizetését befizetheti – rendezheti...
Felhívja telefonon Simone Palit 4799-34822, aki házhoz megy, szívesen felveszi az elôzetést. Zumpf Gusztávnál, a hivatalos órák alatt a Hungáriában szintén lehet fizetni – és végül a BostonBank bármely fiókjánál (sucursal és/vagy centrumában) az Adrián Czanyo névre szóló 924/01000650/45 számú „Caja de Ahorro" számlára az egész ország területén (ahol van BostonBank fiók) befizetheti.
Külföldi elôfizetôinket kérjük, semmi esetre se küldjenek pénzt, vagy csekket postán, Brasilban Fenyvesi Ági intézi ügyeinket, máshonnan érdeklôdjenek e-mailen az elôfizetés módjáról.
Köszönettel: a Szerkesztôség.
Szeptember 13: Cserkész-Bál
Már megint elmúlt egy év... az ember észre sem veszi, hogy milyen gyorsan repül az idô... már megint kezdjük gyűjteni a hirdetéseket, és keressük a választ a sok-sok felmerülô kérdésre: nincs elsôbálos! Mit csináljunk idén?? Ki tanítja be a palotást? Legyen-e más tánc is?? Ki vállalja a díszítést, a meghívók készítését?? Sok kérdés, sok akadály, sok nehézség... de nem baj, minden nehézség egy kihívást jelent és újra van egy lelkes szervezô gárda, amely mindenre talál megoldást, és bár nincs elsôbálos lesznek más meglepetések, érdekességek. Milyen öröm látni, hogy újra készül a híres nevezetes CSERKÉSZBÁL. A magyar kolónia ismét résztvehet ezen a felejthetetlen estén!! Ez nem egy akármilyen bál, ez "A HAGYOMÁNYOS CSERKÉSZBÁL", mégpedig a 45. bál. Miért ilyen nagy szó ez? Azért, mert bár messze vagyunk az óhazától, mégsem olvadtunk be, létezünk, létezik a magyar cserkészet és erre büszkék lehetünk, és ezt ápolnunk kell, ez a mi felelôsségünk, hogy a láng ne aludjon ki!
Ezért tehát mindenki írja be a naptárába: szeptember 13, 21:00 órakor, a Hungária termeiben, CSERKÉSZBÁL. Támogassuk a cserkészetet!!! Mindenkit sok szeretettel várunk!!
Lajtaváryné Benedek Zsuzsi
A HUNGÁRIA HÍREI
A szerdai gyűléseken a vezetôségi tagok a szokatlanul nedves és hideg idô ellenére, ha nem is teljes, de határozatképes számban jelentek meg. A téma az emlékeztetô levelek sikere volt, hatására a tagdíjak hátraléka jelentôsen csökkent. Az aktuális karbantartást, és szolgáltatásokat így könnyebben viseli a kassza. Örvendetes az étterem látogatottsága, ami a téli idôkben a maximumra emelkedett. Zöldi Márton elnök felolvasott pár meghívó levelet a városi kultúr megmozdulásokra, majd az AMISZ ügyvezetô alelnök mailen érkezett tájékoztatóját (lásd a Körkérdések válaszaiban) ismertette, amit a szokott, elég hosszú és változatos kommentárok követtek. Végül is Lomiczy Józsi mentette meg a helyzetet, aki a rendszeresített kultúrtíz-percben Arany János: Toldi szerelme balladájából olvasott fel egy részletet, majd Márai Sándor errôl szóló irodalmi kritikáját ismertette. A társaság ezután az étterembe vonult vacsorázni, ahol a gyűlésen felvetett témák szorosabb vizsgálatra kerültek.
HALLOTTUK
hogy a Hungária sikeres disznótoros vacsoráján annyi ember volt, hogy az egyesület minden termében terítettek, és még így is sok ember várt a sorára, míg asztalhoz jutott. Zenét is szerzôdtettek, hasznosnak bizonyult a jóllakott vacsora után egy kicsit mozogni.
hogy a Dalkör baráti zenés ebédje is jól sikerült, de közel se jött a híres Disznótoron megjelent tömeghez. Augusztusban nincs Alsinán rendezvény. Pihennek a sikereken.
hogy Monostory Ildikó elrepült fiához Bostonba. A gavallér Zsolti elsô osztályú jegyet küldött a mamának: így Ildikó mint VIP utas tette meg a hosszú utat. Már jelezte, hogy a tengerparton, Zsoltiék nyaralójában gondol a didergô barátnôire.
hogy a téli vakáción cserkészeink táborozásra indultak, sokan a kolóniából is kihasználták a téli szünetet, ifj. Zaháék és Valentinék Córdobába mentek, Kesserű Angyalka San Martin de los Andesen pihen, és Lenke is eltűnt a szerdai vacsorákról, valahol ô is vakációzik. Jó telelést mindenkinek!
hogy ifj. Egey Gyula egyéves ösztöndíjat kapott Magyarországra, ahol nyelvtudását tökéletesíti egy Budai Intézetben. Egy év után a Műszaki Egyetemre iratkozik a mérnöki fakultásra.
hogy Jorge Vons és Simon Líva, Barbara (ügyvéd) lánya, egy Skóciai egyetem ösztöndíjával szeptemberben fejezi be egyéves tanulmányait. Mielôtt visszatérne Buenos Airesbe, egy bolíviai barátnôjével európai túrát terveznek, természetesen Magyarországra is ellátogatnak. A fiatal ügyvédnô specializálta magát az olaj, gáz, és általában a természeti kincsekkel kapcsolatos jogalkotásokban.
hogy Radó Mária írónôvel (lapunk is beszámolt regényéinek sikerérôl) a Radio Municipal kultúrprogramjában július 28-i adásukban terjedelmes riportot közvetítettek. Az írónô az interjú során elmondta, hogy új regényén dolgozik, de annak témáját nem közölte.
Széljegyzetek
Júliusi számunk elsô oldalas cikkei, a most úgynevezett kedvezménytörvény körül kialakult otthoni, - új változat vita- kiterjedését szólaltatta meg. A közvetlen országhatárokon túl élô magyarság sorsának könnyítését, túlélését segítô, hogy azt ne mondjam, biztosítani kívánó törvényjavaslat nem a mai kormány kezdeményezésére indult meg. Eredetileg „státusztörvény"- nek hívták, majd kedvezménytörvényként iktatott rendelkezés lett belôle. Az erdélyi történelmi egyházak vezetôi ragaszkodnak a törvény (kedvezménytörvény) eredeti tartalmához és formájához, mondja a cím és (röviden) élesen kritizálja a MÁÉRT múlt év novemberében elfogadott konszenzust, amelyben a módosítás kompromisszum feladja az érdekeltek státuszjellegét. Egész világosan: ragaszkodni kell az eredeti szövegben fogalmazott „egységes magyar nemzet" fogalmához. A cikk, illetve a egyházvezetôk nyilatkozata ezután felsorolja mindazokat a jogokat és kedvezményeket, amelyek megilletik a „Magyar Igazolvány" tulajdonosait. A felháborodás az „egységes magyar nemzet" vitájából ered, pedig a fogalom még az anyaországban sem érvényesül, sôt még a határokon kívül élô magyarság sem érti egyértelműen ezt. Egységes magyar nemzet soha nem volt és szükség sincs erre. Természetesen politikailag gondolom, ez abszurdum lenne, egyformán gondolkodó csoportokat el tudok képzelni, de általánosítani, ebbôl slogant költeni és mozgalmat erôszakolni kár. A kommunisták megpróbálták a „népi" szóval — és mi lett a „népi" demokráciával? Ami Magyarországon eddig „nemzeti" volt, mind külsôség: ünneplések, emlékezések, nagyrészt tragédiákról, levert forradalmakról, vagy legfeljebb, és még talán legpozitívabb: szent királyokról, kétezer éves kereszténységrôl és ezeréves fennállásunkról. Nem akarom a nemzeti ünnepek jelentôségét bírálni, szépek, sokszor igazán felemelôk voltak – de mit értünk el ezzel? Semmit. „A magyarság tragédiája nem is az, amit rosszul csináltunk, hanem inkább amit elmulasztottunk és fôleg, amit eltűrtünk" — mondja Márai. Igaza van. Nemrég az otthoni sajtóban parázs vita folyt Trianonról, „tűnô árnyairól" és „Miért baj Trianon" címekkel. De hogy 83 évig mit tűrtünk el, és/vagy mit elmulasztottunk el, azt senki nem analizálja. Pedig ez célszerűbb lenne… (ehelyett: kapom a maileket forrófejű hazafiaktól, hogy fegyverkeznünk kell, ha vissza akarjuk kapni elvesztett területeinket). Szerintem nem kell semmiféle igazolvány, pecsétes okmány ahhoz, hogy egy bajbajutott, az elszakított területen élô szerencsétlen magyar otthonról segítséget kérjen. Igazolvány és kérés nélkül is jár neki…
L. Józsi széplelke kultúrszomját már régen igyekszik terjeszteni a Hungária szerdai vezetôségi ülésein. A lezajlott tárgysorozat után jobb, vagy balzsebében mindig van egy versike, rövid prózaidézet, amivel enyhíteni kívánja a néha unalmasnak tűnô vég nélküli vitákat, eszmecseréket. Nemrégen a gyűlés után Szabó Lôrinc egy ismert Keresztény Európáért siránkozó vers alapján ihletett prédikációt olvasott fel, amelyben a bibliai próféták küldetésének nehézségeit hozza párhuzamba a mai politikai és ideológiai téveszméket hirdetôk, kereszténységet veszélyeztetô manipulációival. „Tanúi vagyunk ennek (a nehézségeknek) napjainkban is. Istent száműzik a parlamentekbôl, az EU, és a NATO, az ENSZ székházából. Hiába emeli fel hangját a Szentatya: legalább említsék meg Európa keresztény múltját, gyökereit, Istent. Az EU alkotmányban kitérnek a görög-római világra (….), de a kereszténységet nem említik benne. Mintha semmi köze nem lenne Európához. Hazánkban sem jobb a helyzet (….).
Ezek a vádló szavak súlyosak, és sokak szemében egyszeri olvasásra igaznak tűnnek. De, ha jól meggondolom, meg kell kérdeznem: mikor volt „keresztény" Európa, a szószerinti értelemben? A múlt században? A két világháború borzalmaiban, a legvéresebb diktatúrák, nép és fajirtó korszakában? Hogy mai állapotáról és az egész világról ne is szóljak. Keresztények sokan vannak és éltek-élnek is Európában és szerte a világban. De ettôl nem lett se Európa, még kevésbé a világ „keresztény". És Isten a keresztény/telen Európában is ott van. Senki nem tudja elűzni. Úgy beszélnek ezek a szónoki és színészi képességgel bôven rendelkezô, politizáló „hecckáplánok" (Márai), mintha Isten valami Pártlistán került volna a Parlamentekbe, az EU-ba, választva az ENSZ-be, vagy kinevezés folytán a NATO fôhadiszállásra, akinek fel lehet függeszteni mentelmi jogát, nyugdíjazni, vagy száműzni lehet akárhonnan. Elkötelezett hivatásuk szerint el sem tudják képzelni, hogy Mózes által a Hegyrôl lehozott, kôtáblára vésett Tízparancsolat ismerete nélkül is lehet embernek, sôt Istennek is tetszô életet élni. Isten mindenhol ott van – tanultam és hiszem – akit éppúgy nem kell/lehet behívni a templomokba, mint ahogy nem lehet száműzni sehonnan. A baj ott van, hogy az Isten képét formálta meg rosszul a mai ember. Nem száműzte Istent senki, viszont lassan az ember érzi magát Mindenhatónak. Itt van a probléma… Inkább azt kérdeznék: hogy tűrheti Isten az ember (felfuvalkodott teremtés koronájának) önpusztító tudásszomját? (Google es Dios? — Giovanni Sartori: La Tierra explota).
Valójában nem képzeltem, de most megtudtam, hogy darázsfészekbe nyúltam volna ezzel a Körkérdéssel. Pedig így lett. Ebbôl is látszik, hogy koloniális ügyrôl van szó. A magam részérôl is vallom, hogy ennyi év és hiábavaló erôlködés után, végre dönteni kell. Minden beküldött véleményt lehoztunk, nem rövidítettünk, és „ollót" se használtunk. Viszont sajnos meg kell említenünk L. Gyôzô és/vagy K. Éva „zavaró repülését", akik a Körkérdésünkre adott válaszukat, valami egyéni viszketegség, vagy szereplési vágytól ösztönözve, minden kérdezett címre is elküldték. Ezzel sok embert befolyásoltak, sôt egymás között, kölcsönös vitát provokáltak. Meg kell adni nekik a dilettáns Compu. kezelô „véletlenül rossz gombot nyomtam meg" lehetôségét (mindenkivel elôfordult már), de ez a véletlen sok zavart okozott. Régóta vallom, hogy korunk technikai áldása, egykor, ha nem is „egyiptomi", de egyértékű csapássá váltat.
Az eredeti matriarchális, paradicsomi állapotból a NÔ (nagybetűkkel), aránylag hosszú idô alatt szerezte vissza, emancipáció küzdelmein át, mai - kivételezett hatalmát. Szerintem az élet minden vonatkozásában nemcsak érezteti fensôbbségét, de azt már nap-mint-nap ki is használja. Házas embereknek ezt nem kell magyarázni, ott teljes, ideálisnak is mondható, de mégis diktatúra van. De gazdasági, politikai és társadalmi életben is olymérvű haladást értek el, hogy — így tovább, hamarosan elérhetjük az eredeti, ôsi állapotot. Lépten-nyomon látom, hogy a közéletben szerepet játszó nôk milyen biztonsággal és határozottan használják ki természetadta (nôi) elônyeit (nem szexuális értelemben). Egyszerűen azért, mert nôk. Ebbéli mivoltuk (kortól függetlenül) olyan elônyt biztosít számukra, amivel férfi soha nem élt. Ma már majdnem minden nagyobb cégnél, vállalatnál van egy-két fontos pozíció, ahol nô dirigál, nem beszélve a multik „executiv" posztjára érkezett nôkrôl, akik élet és halál „urai" (ez anakronizmus de még használják). Mindennapi életemben tapasztalom, hogy (még szakmai téren is) a nôkhöz képest, mennyire nem tudok semmit. És ezt (fôleg nôk) verik a fejemhez, azt is megjegyezve, hogy ôk, mindent jobban tudnak. Mindent. Rendszerint nôk kritizálnak, amit nem veszek rossz néven, sôt… De a kritikájuk sokszor és fôleg, képzelt tudásuk villogtatása. A nôk mindent tudnak. Különben is mi a tudás? Szerintem tudás, amit én értek ezalatt: nincs. Van, lehet szakismeret, gyakorlat, lehet érteni valamihez, de tudni valamit, a szó szoros értelmében nem lehet. Abszolút tudás nincs. Csak a nôk tudnak mindent — ismerek egy párat…
INTÉZMÉNYEINK
ARGENTÍNA. Telefon elôhívószámok: Argentína: 54; Nagy Buenos Aires: 11; Rosario: 341; San Carlos de Bariloche: 2944.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874 (1425) Buenos Aires. Nagykövet: Szônyi Ferenc. Elsô Követségi és Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Simó Mária. Konzuli fogadóórák: kedd és csütörtök 10:00-13:00. Tel:4822-0767 / 4826-4132. Fax: 4805-3918. email: hungría@escape.com.ar
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (8401) San Carlos de Bariloche. C. C. 1233 (8400) San Carlos de Bariloche. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 46-1374. Movil: 1560-8724. email: halbri@bariloche.com.ar
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (2002) Rosari o. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel: 421-4988. Fax: 439-3351 Email: rosadam@arnet.com.ar
ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA. Cámara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. S. Sáenz Peńa 720 p. 9."E". (1035) Buenos Aires. Tel/Fax: 4326-5107. email: camcohu@uol.com.ar
ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Ramón Freire 1739 (1426) Buenos Aires. Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc, Tel: 4796-0176
MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. A Latin-amerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. (1007) Buenos Aires. Tel/Fax: 4327-0726.
HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250 (1636) Olivos. Elnök: Zöldi Márton. Hivatalos órák: keddtôl péntekig 18-21:30, szombat 18:00-22:00, vasárnap 12:30-16:00. Tel: 4799-8437 / 4711-0144.
ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. (1636) Olivos. Elnök: ifj. Zaha Sándor Tel: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi Tel.: 4791-3386.
MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia-Hogar de Ancianos "San Esteban". Pacífico Rodriguez 6258. (1653) Villa Ballester, Chilavert. Tel: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.
VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. (1822) Valentin Alsina. Elnök: Szénási Pál Tel: 4244-1674. Hivatalos órák: minden pénteken 21 óra.
WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Victor Hugo 58. (1875) Wilde. Elnök: Heckmann Dezsô Tel: 4252-0390. Hivatalos órák minden pénteken: 21 óra.
SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666. (1636) Olivos. Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.
SZENT LÁSZLÓ ISKOLA. Colegio San Ladislao. Moreno 1666 (1636) Olivos. Tel.: 4799-5044 / 6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.
MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE (Argentínai Fôcsoport). Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722. (1641) Acassuso. Fôcsoportvezetô: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel: 4743-3879. Összejövetel: minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.
VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001 (1648) Troncos del Talar. Tel: 4715-2351.
ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. (1602) Florida. Elnök: Arq. Balogh-Kovács Antal. Tel: 4795-8223.
ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZEN-TYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Aráoz 1857. (1414) Buenos Aires. Tel: 6741-1975 / 1976. email: mindszentynum@hotmail.com Hivatalos órák: kedden és pénteken 16:00-19:00. Elnök: Honfi János. Tel: 4 864-7570. Üv. alelnök: Fóthy István. Tel: 4797-2230. email: fothy_esteban@hotmail.com
MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739. (1426) Buenos Aires. Tel: 4551-4903. Lelkész:: Fôgondnok: Pataky László.
"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. (1426) Buenos. Aires.Tel.:155-160-1335. E-mail: cesargogorza@hotmail.com Fôgondnok: Hefty Katalin. Lelkész: César Gogorza. Hiv. órák: minden szerdán 10:00-18:00. Magyar Istentisztelet minden 3. vasárnap 11 órakor. Lelkész Nt. Demes András.
EMESE KULTÚR-ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, (1426) Buenos Aires. Elnök: ifj. Zombory István Tel: 4742-6168. Cserkészház: Monteverde 4251. (1636) Olivos. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.
BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro de Bariloche. Beschtedt 136. (8400) San Carlos de Bariloche. Elnök: Mónica Retezár C. C. 538. (8400) San Carlos de Bariloche. email: susie@bariloche.com.ar
PARAGUAY. Telefon elôhívószámok: Paraguay: 595 Asunción: 21
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Estados Unidos 780 Asunción del Paragay. Tiszteletbeli konzul: Thömböly Dénes.
URUGUAY. Telefon elôhívószámok: Uruguay: 598 Montevideo: 2
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Av. Luis Alberto de Herrera 1082 (1130) Montevideo. Tiszteletbeli konzul: Ing. Juan José Martony Schmidt. Tel: 622-0696 email: cue@adinet.com.uy
Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2003