Szili Katalin a Múzeumkertben

Budapest, 2003. március 15. (MTI) - Március 15-én, elsõ polgári forradalmunk napján jó szívvel csak a folytonosságot, csak a közös teljesítményt ünnepelheti a hálás nemzeti emlékezet - jelentette ki Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke szombaton a Magyar Nemzeti Múzeum elõtt tartott ünnepi beszédében.

Mint mondta: a modern Magyarországért vívott lankadatlan küzdelem máig sem ért véget. Véleménye szerint az ország ma is olyan történelmi kihívások elõtt áll, amelyeknek csak egy összetartó, minden állampolgárával szolidáris nemzet tud megfelelni.

- Egy olyan nemzet, amely megbecsüli közös értékeit és szimbólumait, amely nem ijed meg a világ által kikényszerített új versenyhelyzettõl, amely nem csupán alkalmazkodik, hanem alakítani is képes az Európai Uniót és ezzel sajátosabbá, teljesebb tudja tenni az európai történelmet - szögezte le a házelnök.

Megítélése szerint a közös történelmet nem szabad a politika "napi börzéjén" értelmezni. - Hiszen sikert, európai boldogulást csak így remélhetünk - szögezte le.

Petri György költõ szavait idézve azt mondta: "szabad ünnepen nem illendõ felidézni az állami ünnepek elhülyült csendjét". Szili Katalin leszögezte, hogy márciusi 15-e sohasem lesz, sohasem lehet kizárólag a hivatalos liturgiába merevedett ünnepség. Úgy fogalmazott, hogy ez az ünnep mindig a népé volt, akár piros betûkkel, akár csak feketével jelölték a naptárban, akár bátorították, akár tiltották, vagy csak korlátozták a rendezvényeket.

- Márciust a nép mindig a maga arcára formálta, és kevésbé érdekelte, hogy mit gondol errõl a hozzáadott értékrõl az épp aktuális hatalom - fûzte hozzá. 1848. március 15-ét azon ritka alkalmak egyikének minõsítette, amikor szerencsés alakzatban ragyogtak a magyarság felett a csillagok. - Azóta minden honfitársunk büszkén emlékezik erre a százötvenöt évvel ezelõtti napra, és amíg magyar szó hallatszik a Földön, mindig büszkén fog rá emlékezni - jelentette ki a házelnök. Szili Katalin hangsúlyozta, hogy akkor történelmi léptékû kihívásokat élt át a magyarság, de állta a sarat, és válaszait a kor színvonalán fogalmazta meg.

- Akkor ünnepeljük jól és értelmesen ezt a ragyogó napot, ha elismerjük, hogy 1848. március 15. hosszú folyamat eredménye volt, ha világosan látjuk, hogy mennyi társadalmi önmérséklet, milyen szellemi gazdagság, kedvezõ külsõ körülmények, pontos helyzetfelismerés és cselekedni merõ ifjak kellettek történelmünk eme csillagórájához - szögezte le Szili Katalin. A házelnök példamutatónak nevezte, hogy a franciák forradalmuk kapcsán ma is együtt örülnek, függetlenül attól, hogy szocialisták, liberálisok vagy konzervatívok.

- Mert azon a napon nekik csak az a fontos, hogy valamennyien franciák, és elképzelhetetlen, hogy a trikolór számukra ne az egységet jelentse - fejezte be beszédét az Országgyûlés elnöke.

Szili Katalin beszéde alatt egy kisebb csoport, amelynek tagjai egy "Petõfi nemmel szavazna" és egy "nem" felirattal ellátott európai uniós zászlót tartottak, többször fütyüléssel, bekiabálással próbálta megzavarni a szónokot.

Március 15. a Hungáriában

Amit hallani fogtok, nem ez ünnephez való hazafias, vagy hõsköltemény. Ezért joggal kérdezhetitek, mi köze van III. hó. 15-éhez? Csak annyi, hogy ugyanaz a Petõfi írta, aki egy évvel késõbb erélyesen bíztatott, hogy álljunk talpra! 1847-ben országunkban a derûlátás hangja uralkodott. Történelmünk egyik legszebb kora volt. Ezt a derûlátást jelképezi és tükrözi Bolond Istók filozófiája. Csak annyi köze van III. hó. 15-éhez, hogyha valamit jól és vidáman csinálunk, máris hazafiak vagyunk. Így életünk minden napja hazafias ünnep lehet!

Mondanivalója hozzánk is szól. Nehéz év áll mögöttünk, még nehezebb elõttünk. Az otthoniak élete, vagy ha úgy akarjuk, otthoni életünk elindult a jó irányba. Ám váratlanul újabb akadály gördült az emelkedés elé. Nehézzé de szükségessé tette a bizakodást, a reményt és nem a kétségbeesést. Mi is szorongva kémleljük jövõnket. Sokaknak nagyon nehéz a sora. Sokaknak hatalmasok a gondjai. Mi a gyógyszer? Mi az ír? Amit Bolond Istók tett: „hozzálátott a dologhoz s harmadnapra minden tiszta fényes, mint a katonaruhán a gomb, nincs sehol a régi rozsda, régi szenny és régi gond..." Mi a gyógyszer? Mi az ír? Nem a kétségbeesés, mert ez a „bûnök koronája", mert ez „a legsötétebb istentagadás" és mert „pokoli hang, mely felkiált az égre....Mert van a világnak atyja, van egy hû gondviselõje, minden ember megláthatja, aki el nem fordul tõle."... „Csak ne legyünk türelmetlenek! ... Itt a törvény: várj sorodra, és nem vársz hiába: Mint a nap a hold körül, úgy vándorol jósága. S nincs itt akit elkerülne, / ha ma nem jön, eljön holnap. Míg az ember boldog nem volt, / addig meg nem halhat. S a boldogság sohasem késõ, és ez olyan bûvszer, mitõl - essék csak egy csepp beléje, - egy tenger megédesül.

A Hungária nagytermébe, vasárnap, 16-ára szólt a meghívás. A teljes mûsor: Argentin Himnusz, a vendégek köszöntése, a fent olvasható bevezetés, majd Petõfi Sándor: Bolond Istók címû költeménye. A Nemzeti dal két változata következett, majd Szõnyi Ferenc nagykövet nagykövet szavai (beszédét lásd a 3. oldalon). A Magyar Himnusz vetett véget a megemlékezésnek.

Bolond Istók szereplõi: B.I.: ifj. Fóthy Gyula. Öreganyó: Papp Jenõné. Öregapó: Dombay Jenõ. Kis unoka: Szõnyi Zsófi. Mesélõk: Lajtavári Endréné és Lomniczy Mátyás. Hang-berendezés: (csodák csodája, ezegyszer kitûnõen mûködött!) Demes Sándor. Világítási effektus: ifj. Zaha Sándor. Dicséretre méltó minden szereplõ hozzáállása! Nem hivatásos színészek, és majdnem mint olyanok, láttuk õket! Nyugodtan mondhatjuk róluk mint fent: „ ha valamit jól és vidáman csinálunk, máris hazafiak vagyunk".

Szõnyi Ferenc szavai ugyancsak az elõadás magas szintjén voltak. Felidézte a reformkor végének csodálatosan értékes korszakát, és benne Petõfi és Jókai szerepét. Kedvesen és ügyesen fûzte mondanivalójába Bolond Istók gondolatvilágát, miszerint „Mégis mozog a föld." Fõképpen addig, amíg népünknek olyan képviselõi vannak, akik segítenek mozgatni a földet! Egyébként azt is ajánlotta, hogy olvassuk el megint a könyvet! Bölcs tanács! Fogadjuk meg!

A Hungária Vezetõsége minden közremûködõnek és minden bennünket megtisztelõ vendégünknek hálásan köszöntet mond!

Váratlan ráadás

Ennek aztán valóban nem sok köze volt III. hó. 15-éhez! Mégis, dátum ide, dátum oda, pompás volt!

Köztudomású, hogy a közelmúltban Argentínában nemzetközi tangóverseny volt. Kevesen tudták, hogy két magyar versenyzõ is részt vett a vetélkedõn. Még kevesebben tudták, hogy 200 versenyzõ között a magyar pár az elsõ 10 között szerepelt. Azt azonban már senki sem tudta, hogy a sikeres tangó táncos pár a Bolond Istók nézõközönsége között volt.

A „váratlan ráadás" abból állt, hogy a vendégek kedves közvetlenséggel felajánlották, hogy bemutatják versenyszámukat, mellyel az említett magas helyezést elérték. Nagyszerû volt amit láttunk! Segített a táncosnõ ragyogó megjelenése, ami a tangó kacskaringós mozdulatait nagyon „érdekessé" tette! Megérdemelt tapsvihar jutalmazta bemutatójukat. A Hungária Vezetõsége csatlakozik a tapsviharhoz, és köszönetet mond a világjáró tangózóknak, akik az „aperitivo-t" felejthetetlenné tették. L. J.

Március 15. - ünnepség a Kossuth téren

Budapest, 2003. március 15. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 155. évfordulója alkalmából katonai tiszteletadás mellett felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját az Országház elõtt, a Kossuth téren. Az ünnepi eseményen jelen volt Mádl Ferenc köztársasági elnök, Medgyessy Péter miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsõbb Bíróság elnöke. Az ünnepi eseményen részt vettek a kormány és a pártok képviselõi, valamint a diplomáciai testület tagjai.

A lobogó felvonása után a közjogi méltóságok koszorút helyeztek el Kossuth Lajos szobránál. MTI

Csak még egy Jalta ne!

Hónapok óta kétségbeesetten figyeltem az Egyesült Államok háborús készülõdését Irak ellen. A legkevésbé Irakot sajnáltam, de félek attól, hogy a világ egyetlen szuperhatalma a világ egészével szemben kíván élni sokszoros katonai erõfölényével. Mint történész csak arra ismerek példát, hogy ennél sokkal kisebb és sokkal kevésbé érvényesíthetõ katonai fölény is elvette a politikai vezetõk józan eszét.

Szerencsére az Egyesült Államok az elsõ demokratikus szuperhatalom. Minden elõzõ személyi diktatúra volt, és a közvéleménynek semmiféle beleszólása nem volt a politikai döntésekbe. Napjainkban minden fejlett állam társadalmi szervezete demokrácia, amelyben a politikai vezetés már nem veheti semmibe a köz véleményét.

Ha az Egyesült Államok ENSZ-határozat nélkül végül is lerohanja Irakot – és ez az akció már el is kezdõdött –, akkor kevesebb lesz ugyan egy sötét rendszerrel, de arra lesz példa, hogy a katonai fölénnyel korlátlanul vissza lehet élni. Ettõl kezdve minden országnak számolnia kell vele, hogy katonai megtorlás érheti, ha nem szolgálja ki a legerõsebb szuperhatalom érdekeit. Az ENSZ pedig nyugodtan feloszlathatja magát, és átadhatja a helyét az amerikai törvényhozásnak.

Ötven éve azt hittem, hogy a második világháborúval vége szakadt a fejlett világból kiinduló háborúknak. Értelmetlen volt már a két világháború is, hiszen abban az imperialisták nagyobb befolyási övezetért hadakoztak egymással. Pedig már akkor is költséges és értelmetlen volt a mások felett érvényesített politikai uralom. A tudományos és technikai forradalom után nem a szegényeket, az elmaradottakat lehetett kizsákmányolni. Azok elnyomása, megszállása már többe kerül, mint amennyi még kipréselhetõ lett belõlük. A szovjet imperializmust jellemzõen az emésztette fel, hogy mind többe került "szövetségeseinek" az elnyomása. A jelen viszonyok között a fejletteknek kell egymással kereskedniük. Csak ebben van üzlet.

A XIX. században a világkereskedelem többsége még a fejlettek és a gyarmataik, illetve befolyási övezetük között zajlott. Ma a fejlettek egymás között cserélnek, mindkét fél számára hasznosan. Akkor a tõke többsége a fejlettektõl a kevésbé fejlettekhez vándorolt, ma a fejlettek körén belül mozog. A világgazdaság centrumához tartozó minden nemzeti államnak érdeke a fokozott kooperáció. Csak egymás javára gazdagodhatnak. Ezért az imperialista háborúknak már a XX. század elején sem volt értelmük, nemhogy ma volna. Sajnos a politikusok sokkal késõbb ébrednek a valóságra, mint a vállalkozók. Ezért akart minden áron terjeszkedni II. Vilmos császár, Hitler és Sztálin. Szerencsénkre mindhárman kudarcot vallottak.

Mi késztette mégis harciasságra az Egyesült Államokat? Elsõsorban az, hogy politikusai túlértékelik az olcsó olaj szerepét. Ma már a fejlett országok jövedelmének alig néhány százalékát teszi ki a nyersolaj és a földgáz ára, és ennek felét sem az ár változása. Az olajválság bebizonyította, hogy öt-tíz éves távon belül azok az országok jártak jobban, fejlõdtek gyorsabban, amelyeknek minden csepp nyersolajat és földgázt drágán kellett importálniuk. Ezek kezdtek el elõbb takarékoskodni. A sok, drágán eladható olaj elvette a politikusok eszét.

Nem ismerték fel – a történészek sem – a múlt és a jövõ háborújának társadalmi különbségét. Csak a haditechnika fergeteges technikai változásait látják. Holott a háborúk társadalmi szerepe alapvetõen megváltozott. A történelem minden korábbi háborúja elsõsorban a lakosság alacsonyabb rétegeit sújtotta, tizedelte meg. Különösen igaz volt ez a két világháborúra, amelyekben tömegesen a közlegények pusztultak el. Márpedig annak idején minden fejlett tõkés országban éppen azokból volt felesleg, azoknak nem volt munkájuk, akiket hõsi halottaknak vittek a frontra. Ezek a háborúk pazarolták az emberéletet. Azokban a fegyver drága, az emberélet olcsó volt. Ezt ismerte fel mindenkinél jobban Sztálin.

Ezzel szemben a modern kor háborújában a magasan képzett katonák élete a legbecsesebb kincs. Nem azért, mert a tábornokok erkölcse diktálja ezt, hanem mert a technikát mind gyorsabban lehet pótolni, a szakembereket azonban annál kevésbé, és annál drágábban. A modern háborúhoz mind kevesebb, de annál jobb minõségû és képzett katona kell. Nem a lelõtt repülõ, hanem a képzett pilóta a pótolhatatlan. A hadvezetésnek jellemzõen ma már mindenekelõtt a képzett katonák életét kell megóvnia. A légierõ jelentõs része a lelõtt gépek személyzetének megmentését szolgálja.

Nagyon durván megfogalmazva: a múlt háborúit a túlszaporodó népességû társadalmak vívták, a jelenkor fejlett társadalmait pedig a népesség természetes fogyása jellemzi. Abban hiába reménykedünk, hogy a katonai túlerõvel rendelkezõ politikai vezetõk ezután már nem szívesen nyúlnak erõszakhoz. Abban azonban bízhatunk, hogy a többiek fölé emelkedõ szuperhatalom ellen összefognak a világgazdasági centrumhoz és a világpolitikai fõerõkhöz tartozó államok. A történelem azt tanítja, hogy a legerõsebbnek csak szolgái lehetnek, de barátai nem. A túlzott és erõszakos hatalom ellen mindig megtalálták egymást. Ennek a jelei most is mindinkább nyilvánvalók.

Nem az iraki rezsim pusztulását kell megakadályozni, hanem az Egyesült Államoknak a túlerõben bízó politikusait lefékezni, akik a nyugat-európaiaknál ma inkább a volt kommunista országokat tekintik szövetségesüknek. Csak meg ne ismétlõdjék Jalta, amikor Közép-Európa népeit Kelet-Európának adták oda. Kopátsy Sándor:

A legnagyobb magyar országimázs teremtõ

Marx György emlékére (1927-2002)

A Fizikai Szemle, a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályának a folyóirata, így kezdi 2002 decemberi vezércikkét: "Sok ezer ember fogadta õszinte megrendüléssel a szomorú hírt, hogy meghalt Marx György, a magyar és nemzetközi szellemi élet kiemelkedõ egyénisége, az alkotás lázában élõ, fiatal lelkû fizikus, az ismeretek átadásának, a fizika tanításának nagy szerelmese. Nincs már közöttünk Ö, aki fáradtságot nem ismerve tevékenykedett annak érdekében, hogy bemutassa, mit adtak e haza tehetséges szülöttei a 20. századnak és mi az, amire mi magyarok igazán büszkék lehetünk".

A nagyközönség népszerû mûve, "A Marslakók érkezése", alapján ismeri Marx György nevét, amely érdekes módon elõször az Egyesült Államokban jelent meg angolul "The Voice of the Martians" címmel, élénk visszhangot váltva ki. A bõvített verziót a Magyar Akadémia Kiadó adta ki 2000 májusban és az abban a hónapban a MTESZ által szervezett Tudóstalálkozón, amelyen mint elõadó résztvettem, a legsikeresebb könyvajánlatnak mutatkozott. A könyvet már a találkozó elsõ napján megvettem és nem tudnám róla véleményemet jobban kifejezni, mint Göncz Árpád Marx Györgyhöz írt levelében: "Hadd mondjam meg, ennyi ismeretet s ilyen sokágút, ilyen élvezetesen közvetíteni talán senki más nem tud! A könyv letehetetlen s a tényanyaga valósággal beleragad az ember agyába." A találkozó záróülésén a padba beült mellém egy rendkívül lenyûgözõ mosolyú, õsz hajú, de hihetetlenül fiatalos szellemû tudós, akit személyesen nem ismertem, kedvesen bemutatkozott és olyan megtiszteltetésben volt részem volt, hogy Marx György nevét hallottam. Megismerni õt és különbözõ témákról beszélgetni tudni, a találkozó egyik csúcspontját jelentette részemre.

A Fizikai Szemle 2003. januári számát teljes egészében Marx Györgynek szenteli. A magyar és nemzetközi tudósvilág legnagyobb személyességei írnak róla búcsúztatót, mint kiváló tudósról, páratlan tanárról és tudomány szervezõrõl és különösen mint nagy magyar hazafiról. Elsõ úttörõ tudományos munkája az 1952-ben kiadott lepton töltési szám megmaradásáról szólt (a leptonok az atom elemi részecskéi, amelyeket nem befolyásolnak az erõs magerõk; a legismertebb lepton az elektron, a megmaradás elve azt mutatja ki, hogy egy atombomlás esetében a töltésszám nem változik, pl. a neutrínóbomlás eredménye 2 leptont ad, egy elektront, –1 és egy antineutrínót, +1).

Az utolsó évek fontos kutatómunkája a neutrínókkal foglalkozott, ö szervezte a világ elsõ Nemzetközi Neutrínó Konferenciáját 1972-ben Balatonfüreden. Azóta kétévenként a világ különbözõ városaiban tartanak ilyen konferenciákat és az 1998-as Japánban végrevitt összejövetelen "Great Old Man of Our Community" címmel illették meg. A neutrínókat nehéz detektálni, mert nincs töltésük és a tömegük annyira közel van nullához, hogy nem mérhetõ, ráadásul alig lépnek kölcsönhatásba az atomanyaggal, pedig az univerzum tele van velük. Az utóbbi idõkben derült ki, hogy a Napon keletkezett neutrínók útban a Föld felé egy másik típusú neutrínóvá alakulnak át. Ez a jelenség a neutrínó-oszcilláció (amíg az olvasó eljut ennek a mondatnak a végéig, kb. 10 millió neutrínó fog keresztülmenni a testén; és miután a fény sebességével mozognak, mire a bekezdés végéhez érünk, ezek a neutrínók már túljutottak a Holdon). Az egyesült államokbeli Raymond Davis és a japán Masatoshi Koshiba 2002-ben a napneutrínók területén végzett munkájukért 2002-ben fizikai Nobel-díjat kaptak. Sokak véleménye szerint munkájával Marx Györgynek is helye lett volna a díjazottak között.

Tanítói munkája mindvégig összefonódott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel, ahol az Atomfizikai Tanszék vezetõje volt 1970-töl 1992-ig, majd professzor emeritusa haláláig. Vezetésével elindult tanítványok sora vált nemzetközi szinten elismert, sikeres fizikussá. Tanítási módszere, elõadási képessége lenyûgözõek voltak, környezetével, munkatársaival és tanítványaival közvetlen barátságot alakított ki. Korán elkezdte a külföldön élõ magyar tudósokkal a kapcsolatot felvenni, azzal a céllal, hogy elérje, hogy ezek a tudósok kötõdjenek a szülõföldjükhöz, elismerjék, hogy magyarok. Így került személyes barátságba, többek között, olyan személyiségekkel mint Wigner Jenõ, Teller Ede, Gábor Dénes, Kürti Miklós, Lánczos Kornél és Telegdi Bálint. Az ö erõfeszítéseinek köszönhetõ, hogy családjaikat meggyõzve, Szilárd Leó, Kürti Miklós és Hevesy György hamvai hazai földben a Magyar Nemzeti Panteonban nyugszanak.

Mintegy 40 könyvet, közel 250 idegen nyelvû tudományos munkát és több mint 500 magyar nyelvû folyóiratcikket publikált. Foglalkozott magfizikával, részecskefizikával, asztrofizikával, kozmológiával, biofizikával és környezetvédelemmel. Több külföldi egyetem vendégprofesszora volt, elõadott rengeteg afrikai országban, Indiában, Kínában és Japánban. Magyarországon szemináriumokat és konferenciákat szervezett, a legnevesebb fizikusok részvételével, köztük sok Nobel-díjassal, mint Dirac, Heisenberg, Feynman, Reines, Lederman, Davis, ahol gondoskodott, hogy a vendégek megismerjék a magyar életformát, a magyar ételeket, a magyar zenét és a környék hagyományait.

Szinte lehetetlen felsorolni tisztségeit: elnöke volt a Fizikaoktatás Nemzetközi Társaságának (GIREP), az Európai Fizikai Társulat Részecskefizikai Bizottságának, alelnöke a Nemzetközi Fizikai Uniónak (IUPAP), tagja az Amerikai (APS) és Brit (IOP) Fizikai Társulatnak, a New York-i Tudományos Akadémiának, tiszteletbeli professzora a Bécsi egyetemnek és a New Yorki-i Union Collegenek, részesült számtalan hazai és nemzetközi kitüntetésben és díjban.

A tudományos világ 2002 májusban ünnepelte 75-ik születésnapját. Akkor már jó ideje egy súlyos betegséggel küszködött, de nem vett róla tudomást: oktatott, feladatokat vállalt, elõadásokat tartott, nemzetközi konferenciákon vett részt. 2002. december 2-án halt meg és 18-án temették el Farkasréten a református vallás szertartása szerint. Jan Nilsson, a Svéd Tudományos Akadémia tagja ezt mondta róla. "Marx György reneszánsz ember volt, széles áttekintéssel a természettudományok terén. Tudását és bölcsességét nagyvonalúan osztotta meg; és tette ezt valódi magyar humorával. De mindennek felett nagy ember volt". Székásy Miklós

Szõnyi Ferenc nagykövet beszéde a Club Hungária március 15-i Megemlékezésén

Kedves Barátaim!

Az elõbb látott szívet melengetõ elõadás több gondolattal is gazdagabbá tett bennünket. Elõször is: addig nem halhat meg az ember, amíg legalább egyszer boldog nem volt életében. És a másik: az öröm egyetlen cseppje képes megédesíteni az egész tengerIgen. Ilyen gondolatokra is szükség van március 15-én, akkor, amikor történelmünk egyik kivételesen fényes pillanatát ünnepeljük. Azt is hallottuk a bevezetõben, hogy 1847 – amikor Petõfi a Bolond Istókot megírta – a magyar optimizmus aranykora volt, s ez az idõszak Petõfi életében is a magánéleti öröm, a derûlátás hónapjait jelentette. Magam nemrégiben olvastam újra Jókai ’És mégis mozog a föld’ címû regényét (csodálatos a regény, mindenkinek csak ajánlani tudom), abból világosan megtudhatjuk, hogy a forradalom elõtti, a reformkori nemzedék milyen iszonyatosan nehéz küzdelmeken verekedte át magát, amíg azokat az állapotokat megteremtette, amelyek alapján a magyar nemzeti optimizmus mint reálpolitikai életérzés kibontakozhatott. Jókait egyébként – aki maga is aktív részese volt a március 15-i eseményeknek – sokszor vádolják meg azzal, hogy alakjai romantikusan túlrajzoltak, hogy jellemei nem emberi arányúak, esetenként félistenek. Az egyetemen – sajnos, nagyon sok évvel ezelõtt – volt egy tanárom, aki errõl nagyon érdekes különvéleményt fogalmazott meg. Szerinte maga a kor volt ilyen, a kor teremtette meg azokat a rendkívüli személyiségeket (Kossuthot, Széchenyit, Batthyányt és a többi „félistent", ideértve a szabadságharc hõs tábornokait is), akik valóságos héroszként léptek a cselekvés mezejére, amikor arra szükség volt.

De talán éppen ezért esik jól idõnként mosolygósan ünnepelni. Tudva, hogy az elszánt akarat, a hõsi erõfeszítés érzelmi hátországában idõnként a nap is melegen sütött. Ilyen melegszívû, mosolygós emlékezésnek szántuk a mai megemlékezést is, amikor Petõfi Sándor egy jókedvû mûvét idéztük fel, annak a Petõfinek a mûvét, aki – a világirodalom páratlan jelenségeként – egyetlen vakító lobbanással tûnt el abban a heroikus eseménysorban, amelynek a végpontjait a Pilvax kávéház és az aradi vár árka jelölik ki.

Tegnapelõtt, a nagykövetségi rendezvényünkön Renan francia történész egyik megállapítását idéztem, aki szerint a nemzetet elsõsorban nem a faj, még csak nem is a nyelv határozza meg; az emberek a szívükben érzik, hogy közösek a gondolataik és az érzéseik, és hogy közösek az emlékeik és a reményeik is. Nekünk, akik évrõl évre számot adunk nemcsak az emlékeinkrõl, hanem a reményeinkrõl is, úgy, hogy együtt tudunk örülni annak a csodának, ami 1848. március 15-én történt, illetve indult el Magyarországon, különleges büszkeség és boldogság forrása ez a nap. És ha erre a csodára képesek vagyunk újra meg újra együtt emlékezni, a közös tanulságok reményében, akkor – a magányos Márai Sándort idézem: – soha nem leszünk hazátlanok vagy társtalanok ezen a földön.

Március 15. A Nagykövetségen

Idén március 14-én rendezte a Nagykövetség a már hagyományos fogadást. Ezúttal is szép számban jelentek meg a magyar közösség tagjai és barátaik. A Nagykövetség kapujában Paál Magdi és Szakváry Zsuzsi sajátkészítésû nemzetiszínû kokárdát tûztek a meghívottaknak. Külön érdemes megemlíteni: egyre több fiatal – huszonévesek – is látható a márciusi találkozón.

Szõnyi Ferenc nagykövet rövid spanyol nyelvû beszéddel üdvözölte a megjelenteket és méltatta március 15. jelentõségét, a modern magyar nemzet születésének ünnepét. Arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy: la nación no se determina por la raza ni por la lengua, sino se da donde la gente percibe que tiene pensamientos, sentimientos y también recuerdos y esperanzas comúnes.

Külügyminisztériumi Konzuli Fõosztály- vezetõ Buenos Airesben

Dr. Zanathyné dr. Martin Györgyi, a magyar konzuli szolgálat vezetõje tartott tájékoztató elõadást a Nagykövetségen, február 26-án.

Az agyolvasztó meleg ellenére szép számban jelentek meg a buenos airesi magyar közösség érdeklõdõ tagjai. Nagy figyelemmel hallgatták a tájékoztatót s utána számtalan kérdést tettek fel, fõleg az állampolgársággal, annak igazolásával kapcsolatban. Dr. Martin Györgyi válaszaiban nemcsak a képzett jogász ismereteit és a köztisztviselõ hivatástudatát érezhettük, de a pedagógus törõdését, szeretetét és türelmét is. Köszönjük! (te)

Mádl Ferenc átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat

Budapest, 2003. március 15. (MTI) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a köztársasági érdemrend kitüntetéseit március 15-e alkalmából az Országházban szombaton.

Az elismerések átadásánál jelent volt Medgyessy Péter miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke és a kormány több tagja. Az államfõ a díjátadás elõtt tartott köszöntõjében jelezte: a sorsfordító pillanatok, a szabadságharcok és forradalmak üzeneteit a történelem utólag igazolta.

- A történelem e nagy õszi és tavaszi pillanatai eszmeiségükben, példaadó erejükben az emberi méltóságot és hitet kifejezõ cselekvésekben nemzetünknek, Európának és a világnak is maradandót nyújtottak - fogalmazott az államfõ.

Mádl Ferenc szavai szerint aligha vonható kétségbe, hogy az elmúlt több mint tíz évben tett cselekedetek célja, hogy "eszméink, történelmünk és tudományunk tartópilléreit az Európai Unióhoz való csatlakozással beépítsük európaiságunk fundamentumába". Az államfõ utalt arra is, hogy március 15. hagyományosan a magas állami kitüntetések átadásának napja.

- Ünnep és öröm ez valamennyiünk számára, mert évrõl évre lehetõvé teszi, hogy áttekintsük, megnevezzük mûvészvilágunk szellemi alkotásait, erkölcsi erõfeszítéseit, nagy teljesítményeit - mondta.

Mádl Ferenc hozzátette: azok a teljesítmények, amelyekkel e nagy emberek hazájukat szolgálják, összekötik az országot Európával és a világgal. - Nem tagadhatjuk azonban el múltunk árnyoldalait sem - jegyezte meg.

Mádl Ferenc szavai szerint "az akkor történtek gyökeresen eltértek nemzetünk több évszázados történetében megérlelt, vállalt értékeitõl". A köztársasági elnök e gondolathoz kapcsolódóan jelezte azt, hogy Kertész Imre Nobel-díjas magyar író a köztársasági érdemrend kitüntetését nem tudja személyesen átvenni, de az elismerés "jelképes átadásakor emlékezünk a történelem árnyoldalaira".

- Nemzetünk tudatában a mea culpát méltóképpen kell viselnünk - közölte az államfõ.

Pomogáts Béla irodalomtörténész

Egész életemben a változatosságot tartottam fontosnak, hogy ne legyek elfogult egyik irodalmi irányzattal sem - nyilatkozta Pomogáts Béla a Széchenyi-díj átvétele után az MTI-nek.

A József Attila-díjjal is kitüntetett irodalomtörténész elmondása szerint mindig azt tartotta szem elõtt, hogy az értékekre figyeljen, az értékeknek valamiféle köztársaságát próbálja megrajzolni. Pomogáts Béla tevékenységének egyik fontos területét jelenti a kisebbségi magyar irodalmak kutatása. Fõként az erdélyi irodalommal foglalkozik, amelyrõl az elmúlt évtizedekben 14 könyvet írt.

Legújabb könyvével - amely a 30-as években lezajlott irodalmi vitával, az erdélyiség, a transzszilvanizmus jellegzetességeivel foglalkozik - a napokban készül el.

A határon túli magyar irodalom helyzete Pomogáts Béla szerint egyszerre jó és rossz.

- Jó, mert ma szabadon lehet írni bármirõl, és bármilyen könyvet ki lehet adni, rossz viszont a tekintetben, hogy nagyon kevés pénz jut az irodalomra, a határon túli magyar irodalmi intézmények fõként magyarországi segítségre szorulnak - magyarázta.

Hozzátette: azok a támogatások függvényében képesek dolgozni, mert az adott országokban az állami költségvetés nagyon mostohán bánik velük.

Pomogáts Béla a nemzeti szolidaritás egyik intézményének nevezte az általa vezetett Illyés Közalapítványt, amelyet mindenféle politikai befolyástól szeretné távol tartani.

Szavai szerint a közalapítványnak az a feladata, hogy a határon túl élõ magyar közösségeket kulturális területen jó helyzetbe hozza, hogy alkalmassá váljanak az európai integrációra.

A GKI Gazdaságkutató Rt. prognózisa 2003-ra

Az év második felében kezdõdhet a fellendülés

A magyar gazdaság 2002 elsõ negyedévében érte el a dekonjunktúra mélypontját, azóta némi élénkülés tapasztalható, amit az egyensúly romlása kísér. 2003 elején azonban még ez a szerény élénkülés is eltûnni látszik, s a nemzetközi körülmények nem könnyítik meg a makrogazdasági pálya kiigazítását.

Az iraki háborús feszültség következtében tovább fokozódott a világpolitikai és világgazdasági bizonytalanság. A konfliktus gyors megoldódása esetén a második félévben megkezdõdhet az érzékelhetõ világgazdasági és hazai élénkülés. A növekedési lehetõségek kihasználását megnehezíti a vállalkozások megromlott versenyképessége.

A gazdasági növekedés üteme 2002-ben 3,3 százalékos volt, tovább lassult 2001-hez képest, de nemzetközi összehasonlításban magasnak számít. A növekedés fõleg az állami és a lakossági (lakás-) beruházások, valamint a fogyasztás 8 százalékos bõvülésének eredménye. Az export és az üzleti beruházások szerepe visszaszorult. A kivitel ugyan 6 százalékkal nõtt (ami az európai dekonjunktúrához mérten szép teljesítmény), de messze elmarad a korábbi 20 százalékos ütemektõl. Az üzleti beruházások jóval kisebbek voltak a 2001. évinél.

A háború következményei

Jelentõsebb világgazdasági konjunktúra-javulás 2003-ban nem remélhetõ. A világpolitikai bizonytalanság szerepet játszik a magas világpiaci kõolajárakban, az üzleti szféra jelentõs beruházási döntéseinek halogatásában, a tõzsdeindexek esésében és az arany árának emelkedésében.

A GKI Gazdaságkutató Rt. azt feltételezi, hogy az iraki konfliktus vagy háború nélkül, vagy térben és idõben korlátozott akcióval elmozdul a megoldás irányába. Feltételezzük azt is, hogy a NATO és az EU rendezi sorait, túljut a súlyos véleménykülönbségek okozta feszültségeken. Ez esetben a világgazdaságban lassú konszolidáció várható, ami már 2003 második felében éreztetheti hatását a reálfolyamatokban. Így a fejlett országok növekedési üteme a 2002. évi 1,5 százalékról 2003-ban 2 százalék fölé gyorsul.

Tartható növekedési ütem?

Idén éves átlagban a magyar gazdaság meg tudja tartani a tavaly második félévi 3,6 százalékos növekedési ütemet, de az év elején némi lassulás valószínû. A belsõ gazdasági egyensúly javítása megkezdõdik, de a korrekció 2003-ban még csak mérsékelt eredményeket hoz. Az üzleti szféra versenyképessége a két éven át tartó nagy romlás után nem csökken tovább. A termelés növekedési üteme kizárólag az iparban és a mezõgazdaságban gyorsul. A foglalkoztatás stagnál, a munkanélküliségi ráta kissé tovább emelkedik, 6,2 százalék körül lesz.

A beruházások dinamikája a 2002. évi 5,8 százalékról kb. 3 százalékra lassul. Ennek oka az önkormányzati és állami szféra fejlesztéseinek költségvetési törvényben elõirányzott jelentõs visszafogása. Az üzleti szféra a tavalyi visszaesés után kissé növeli beruházási keresletét.

A világon bárkit le tud gyõzni

Még soha nem látott erõs mezõnyben nyert sakktornát Linaresben (Spanyolország) Lékó Péter. Négy korábbi világbajnokot elõzött meg a magyar nagymester, és ezzel pályafutása legnagyobb sikerét érte el. Lékó, mint beszélgetésünk során elmondta, önbizalommal telve várja a Kramnyik elleni világbajnoki döntõt.

— Gratulálok a gyõzelméhez. Számított ekkora sikerre?

— Nem igazán. Fél éve nem játszottam komoly tétmérkõzést, tehát a lényeg az volt, hogy ismét játékba lendüljek. Hallatlanul boldog vagyok, hiszen még egyetlen versenyen sem végeztem Kaszparov elõtt, és a vert mezõnyben olyanok vannak, mint Anand, Kramnyik, Ponomarjov. Erre a gyõzelemre a sakkvilág is felfigyel.

— A tornán két vereséget szenvedett, de aztán mindig talpra tudott állni. Mi döntött?

— Nagy kockázatvállalással játszottam a partikat. Végsõ soron egyetlen alkalommal sem csüggedtem el, és mindkét vereség után döntõ volt, hogy aztán hamar gyõzni tudtam.

— A torna befejezõ mérkõzését Kramnyik ellen játszotta, akivel a világbajnoki döntõben is találkozik. Nem óvatos döntetlen volt a vége?

— Nem, nem óvatoskodtuk túl a partit, hiszen nagy taktikai harc volt, de az is igaz, hogy egyikünk sem játszotta ki minden kártyáját. Ráadásul Kramnyiknak a végsõ gyõzelemhez mindenképpen gyõznie kellett volna, mert kettõvel kevesebb meccset nyert, mint én, így aztán elõnyösebb helyzetben voltam.

— Beszélgetett Kramnyikkal a világbajnoki döntõrõl?

— Nem nagyon beszéltünk egymással, a páros mérkõzés idõpontját egyébként sem mi határozzuk meg. A linaresi eredményhirdetés után a nemzetközi szövetség sajtótájékoztatót tartott, s ezen elhangzott, hogy április elsõ hetében az Einstein csoport hozza nyilvánosságra, hogy mikor és hol rendezik a vébédöntõt.

— Ön mikor szeretne játszani? — Ez nem sokat számít. Hál istennek, jó formában érzem magam, s úgy gondolom, május végén kezdõdik a világbajnoki finálé. Csemege lesz a sakk-kedvelõk számára.

— Gondolom, a mostani gyõzelem jót tesz az önbizalmának. A sakkban ennek mennyire van szerepe?

— Másik kedvenc sportágamhoz, a futballhoz hasonlóan itt sem mindegy, mennyire játszik magabiztosan az ember. Idegesebb, másként kockáztat, ha nincs önbizalma. Én például még sohasem tudtam legyõzni Anandot, most, Linaresben végre sikerült. Ez egészséges önbizalmat ad, de nem tesz elbizakodottá. Ebbõl a gyõzelembõl azt a következtetést vonhatom le, hogy a világon bárkit le tudok gyõzni.

— Hány nap pihenõje lesz a következõ verseny elõtt?

— Sok idõm nem lesz a regenerálódásra, pénteken ugyanis már Monacóba repülök, egy rapidversenyre. Kaszparov kivételével ott lesz a világ élvonala, Kramnyikkal is újra találkozom. Természetesen ott is szeretnék eredményesen szerepelni. (Bársony Péter MHO)

Magyar tangó bajnoknõ Buenos Airesban

Amikor a Zrínyi Kör által, szokás szerint, olyan kiválóan rendezett március 15-i ünnepség megemlékezése befejezõdött, a nézõket egy váratlan bejelentés tartotta vissza helyeiken: egy Buenos Airesban tartózkodó magyar tangó-pár fog egy számot elõadni. De nemcsak akármilyen tangó-pár, mert Kulik Johanna és Josip Bartulovic az elõzõ napokban az elsõ Tangófesztivál Világbajnokságon vettek részt és közel 200 pár között bekerültek a 11 párból álló döntõbe.

Johanna és Josip gyönyörû kosztümben Astor Piazzola Libertangó címû darabjára mesteri módon mutatták be, hogyan kell stílusosan, vitálisan, energiával és teljes átszellemüléssel egy tangót táncolni, bár sajnos a viharos taps ellenére sem adtak ráadást. Azután a táncosok szétosztották színes szórólapjukat, felhív a figyelmet a Budapesten május 18-ára tervezett "Argentin tangó show"-jukra (bár az Akadémiai Szótár a tangó szót ékezettel írja, õk megtartják az eredeti spanyol nyelvû tangóformát). Ezen kívül van egy meghívásuk egy hosszabb amszterdami turnéra és a híres tenor, José Cura, budapesti argentin estjén is fognak szerepelni. Ilyen elõzmények után mindenkit érdekelt, hogy ért el egy magyar hölgy a tangó hazájában egy ilyen kivételes eredményt. Miután Johannát közös budapesti barátok révén már egy elõzõ ittléte alkalmából megismertem, találkoztam vele és megkérdeztem, mi késztette már kislány korában, hogy erre az argentin táncra specializálja magát? Átadom neki a szót:

"Hat éves koromban kezdtem klasszikus balettot tanulni, és bár kiválóan fejlõdtem, már tizenéves koromra a tanárnõm eltanácsolt a ballettól, mert véleménye szerint a testalkatom nem megfelelõ rá. Akkor kezdtem minden más táncra koncentrálni magamat, rock-and-rolltól rumbáig és salsától tangóig. Elvégeztem a Testnevelési Fõiskolát, ahol férjemet, Harmat Tamást, is megismertem. Amikor a pályám beindult, rájöttem, hogy profi módon nem lehet minden táncot elõadni és elhatároztam, hogy a tangóban van, a jövöm. Testnevelési órákon kívül táncórákat is adtam az Oktogon Tánc Centrumban, ahol mint adminisztrátor is mûködtem. Közben megszületett két lányunk, a most 9 éves Izabel és az 5 éves Noémi és férjem sikeres karriert futott be a Westel mobiltelefon társaságnál. Eljött az idõ, hogy komolyan vegyem a tangó tanulását, de ezt csak úgy lehet elérni, ha elutazom Buenos Airesba."

Ezzel az elhatározással jött el Johanna elõször 1998-ban, majd 1999-ben akkori partnerával, Budai Lászlóval. Végigjárta az összes tangó iskolát, megnézett minden tangó showt és Budapesten egyre sikeresebben tanított, mert Magyarországon a tangóra való érdeklõdés állandóan növekszik. Komoly fejlõdése 2001-ben kezdõdött, amikor mostani partnerával kezdett táncolni. Josip 12 éve emigrált Boszniából, kiválóan megtanult magyarul és magyar menyasszonya van. 2001-ben és 2002-ben közösen folytatták a tangótanulást Buenos Airesban, néhány hetes tartózkodások alkalmából, és amikor 2003 márciusára beiratkoztak az elsõ világbajnokságra, csak azt remélték, hogy a tangó hazájában nem fognak kudarcot vallani. Persze Magyarországon már sokszor szerepeltek, mint a január 1-i Vigadóban megtartott Interoperettben, amelyet a televízió egész Európára sugárzott, de más érzés Buenos Airesban versenyszerûen nagy nyilvánosság elõtt táncolni.

A verseny három nap alatt zajlott le, március 4-e és 6-a között. Az elsõ fordulókat a Teatro La Riberában és a Teatro Regioban tartották telt házak elõtt, ahol 30 bíró pontozta a párokat, akik egyedül a színpadon, saját zenére táncolva, azonos vagy naponta változó koreográfiákkal szerepeltek. A zsûri összetétele mindvégig titkos volt, tagjai az Argentin Tanárok, Táncosok és Koreográfusok Szövetségébõl kerültek ki, de nem a színpadon, hanem a közönség között ültek elrejtve. A táncospárokat csak számmal azonosították, neveiket zárt borítékban tartották, hogy akármilyen elõzetes lobbizást elkerüljenek. Az utolsó elõdöntõ napján hirdették ki a döntõ párjait: 8 argentint, egy kolumbiait, egy németet és egy magyart. A döntõ a Metropolitan színházban zajlott le, ahol már csak 9 zsûritag pontozott. Az elsõ három helyezett argentin volt, a magyarok a negyedik helyre kerültek (bár négy bíró adott nekik második helyet) és emlékéremmel és oklevéllel tüntették ki õket. A minden idõk legerõsebb mezõnyében elért eredményt a közönség is nagyon elismerte, mert kitörõ lelkesedéssel kísérte az "húngaro"-k táncát. A döntõ után a 9-es, 11-es és 13-as csatornákon nyilatkozott Johanna (aki lelkesen tanul spanyolul, az argentin sportolóknak drukkol, akarja a lányait is spanyolra tanítani és kedvenc fagylaltja a dulce de leche) és Liber- tangó táncuk felvételét is közvetítették. Megjelentek egy CNN riportban, a Clarínban, a Gente folyóiratban és a Página 12 egy nagy, fényképes cikkel fejezte ki csodálatát.

Annyi meghívást kaptak a következõ napokban, hogy alig tudtak eleget tenni, különbözõ milonga lokálokban, mint a Nino Bien, Sunderland, Color Tango, Torcuato Tasso, szerepeltek, és végül a Hungáriában. Errõl így vélekedett Johanna: "Örömmel vettünk részt a március 15-i ünnepségen, otthon éreztük magunkat, nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy felléphettünk az itteni magyaroknak ugyanazzal a produkcióval, amellyel meghódítottuk Buenos Airest. De nem felejtjük el, miért jövünk vissza Buenos Airesba: tanulni, tovább fejlõdni, hazavinni és otthon átadni a tangóérzést. A jövõ évi viszontlátásra!" Székásy Miklós

A béke utolsó napja

Mit csináltál a béke utolsó napján?

Amit szoktál? Még szép.

Nem vagy te iraki, angol vagy amerikai, csak egy betojt kis magyar, aki, mint rendesen, szeretnéd megúszni a történelmet, mint diák a felelést. A tanár persze mindig középen nyitja az osztálykönyvet: na lássuk, mit tud a világhelyzetrõl ez a Hungary. Ez a Magyarország.

– A világhelyzet… A világhelyzet az pompás. Akarom mondani, szörnyû. A világnak a helyzetét, azt sürgõsen meg kell javítani.

Hát akkor gyerünk, kis Hungary-Magyarország, fogd a krétát, és rajzold föl, hogyan javítunk. Hány fegyverzetellenõr kell, hány BT-határozat, hány bomba, repülõ, hány százezer katona. Rajzold be szépen, hány harci gép fog áthúzni a fejed fölött, hány orvost küldesz, mûszakit, katonát…

– Azt azért mégse, ha lehetne…

– Meglátjuk. De te fölcsaptál katonának, kis Hungary-Magyarország, nyalka vitéz vagy, a békéért, pedig, tudod, meg kell vívni a háborút. A béke frontján. A békeharcban.

Mit csináltál a béke utolsó napján?

Gyereket neveltél? Az jó. Gyerekre mindig szükség van, a gyerek a remény, a folytatás, a jövõ. A gyerek az hisz. Elhiszi, hogy ha ezt a háborút megnyerjük, akkortól minden másképpen lesz, mert megsemmisül a Gonosz. Melyik, melyik? Kinek melyik. A Szaddám. A Bush. Izrael. Franciaország. Az a fõ, hogy mi nem, mert mi nem vagyunk gonoszok. Most is csak itt téblábolunk a lábaik között, s amelyik gyõztesen menetel, arra majd rámosolygunk: – Hallod, hogy dübörgünk? Egyébként elvi alapon állunk, hol a fenében állnánk? Az Igazság mellett. Az Igazság pillanata mellett, ami mindjárt itt van, már csak egyet kell aludni, és az ablakunkba kitett csizmánkban ott a szép, piros, gömbölyû Igazság. Egyszerre amerikai, európai, iraki. Egyszóval magyar, mert a magyar igazság, az ugye, három.

Mit csináltál a béke utolsó napján?

Vettél pár kiló sót, cukrot, lisztet, ahogy nagyanyád tanította, aki már látott pár Blitzkrieget. És aztán? Moziba mentél? Remélem, a Chicagót láttad. Vadiúj film errõl a hazug, csaló, gyilkos, manipulálható, rothadó világról, amelyik éppen megérlelõdött egy újabb háborúra, mert a jövendõ szenvedések (gyõzelmek) helyett pillanatnyilag nem lát más jövõt. Persze zenés-táncos film. Nem melodráma, nehogy már ne menjen be a nagyérdemû, amelyiknek túlnyomó része úgyse veszi észre, hogy egy dance macabre-t látott. Ha úgy vesszük, olyasmi mozi, mint a Kabaré volt, csak aki csinálta, annak már elõre és nem utólag esett le a tantusz, hogy mi folyik itt.

Mit csináltál a béke utolsó napján?

Az Európai Unió mellett kampányoltál? Az Európai Unió ellen kampányoltál? Oké, teljesen mindegy, csak az a csöppnyi gond, hogy az Európai Uniót, azt az utóbbi idõben nem látta senki. Kivéve, mikor ülésezik, hogy fölvegyen tíz új kicsi tagot. Tíz kicsi négert, akik már suvickolják magukat erõsen, hogy mire belépnek, fehérek legyenek, mint a hó. Csak aztán ki ne derüljön, hogy már a régi fehérek között sincs egy európai sem (ha-ha!), sõt elõbb-utóbb unió sincs, mert a nagy helyezkedésben, tülekedésben valahogy szétesett. Mint minden, amibe mi bele szoktunk lépni.

Mit csináltál a béke utolsó napján?

Vízumot kértél Bagdadba, hogy szolidaríts? Eleven testeddel álld útját az öldöklésnek, hacsak Szaddam végül kereket nem old? Szép gondolat, csak elõbb azt kéne végiggondolni, hogy az öldöklés meggátolása egyben nem az öldöklés folytatása is egyben – igaz, bensõséges, hazai keretek között. Végig kéne gondolni a végiggondolhatatlant, mert ami nem abszolút igaz, az azért lehet, hogy nem is abszolúte gonosz. Talán az "abszolútról", a fensõbb- rendûrõl, a kizárólagosról kellene inkább lemondani, hogy a lényeghez egy kissé közelebb kerüljünk. Bár meg kell hagyni, ezzel megint elkéstünk. A béke utolsó napja van. Már kár okoskodni. R. Székely Julianna

Egy erdélyi Olvasó írja:

Tisztelt Czanyó Úr!

Szeretném megköszönni a kellemes órákat, amit az Interneten tölthettem, a Délamerikai Magyar Hírlapot olvasva. Gyerekkori álmom egy részét érzem beteljesülni most, az Internet segítségével. Az Argentínát és különösen a Rosariót bemutató honlapok megtekintése után, egy kicsit ráhangolódtam az argentínai magyar közösség életére, és habár nem tudhatom, hogy – mint erdélyi kivándorló - anyai nagyapám mennyire is kapcsolódott be a magyar közösségi életbe, kezdem megérteni, hogy az egyéb nehézségek mellett miért is nem tért vissza Erdélybe.

Kisgyerekként hosszú évekig arról álmodoztam, hogy lesz lehetõségem megismerni õt - de a bezártáságáról híres romániai kommunista korszak - amiben felnõttünk - nem kedvezett álmaink valóra váltásának. Az idõ múlása pedig - ahogy ez már rendesen történni szokott -, visszavonhatatlanul lehetetlenné tette a találkozást. Most, csak csodálkozni tudok azon, hogy milyen göröngyös utat tudott bejárni a székely ember, ha az anyagiak miatt nyakába vette a világot...

A családban megmaradt információk (levelek) szerint, nagyapám, a székelymuzsnai (Udvarhely vármegye) Zoltáni (Jankó) János és felesége Zoltáni Lídia 1929-ben telepedett le az argentínai Rosarioban. Édesanyám, Zoltáni Irma már ott született. Számomra nem teljesen világos, hogy nagyanyám és a 3 éves édesanyám 1932-ben miért is tértek vissza Erdélybe. Egy ideig még tartották a kapcsolatot, majd az is megszakadt, nem pontosan tudni ki hibájából. A nagyapám levelein talált címek szerint, élete végéig Rosarioban lakott, a 70-es években bekövetkezett haláláig. Egy pár éve mind próbálom összeállítani a "Jankó" családfát, de gyorsan rájöttem, hogy ehhez a munkához nincs elég információ a birtokomban.

Mivel szeretnék többet megtudni nagyapám argentínai éveirõl, elhunytának pontos dátumát és temetési helyét, szeretnék levél-kapcsolatot teremteni egy, vagy akár több Rosarioban élõ (erdélyi-) magyar családdal és nagy örömömre szolgálna, ha a Délamerikai Magyar Hírlap segítségemre lenne ebben. Munkájukhoz Isten áldását kérem,

Õszinte tisztelettel,
Kocs János
az erdélyi Sepsiszentgyörgyrõl.

Mona Lisa: min nevet ez a Gioconda?

Leonardo da Vinci Mona Lisá-jának sejtelmes mosolyáról számtalan értekezés látott nap- világot, s nem kevesen állították: megfejtették a titkát. Van, aki úgy véli, a bûvöletes mosoly annak köszönhetõ, hogy a hölgy elvesztette a metszõfogait, mások, például a legújabb felfedezés szerint nem is mosolyog. Ön mit gondol, miért vált Mona Lisa mosolya örökéletû témává, amelyre karrierek és jövedelmek épülnek?

A Harvard egyetem professzora, Margaret Livingstone váltig állítja, rájött az ötszáz éves hölgy titkára: mosolya pusztán optikai csalódás. A professzor szerint a mosoly csak akkor látszik, ha a nézõ a festmény más részleteit nézi, ha a hölgy szájára összpontosít, az emberi szem számára láthatatlanná válik az ajkak görbülete.

Egy másik, a fentihez némileg hasonló elmélet szerint Mona Lisa csak azért tartja így a száját, mert elvesztette a metszõfogait. Anatómiai megközelítést alkalmaz K.K. Adour is, aki szerint az olaszoknál La Giocondaként emlegetett hölgy arcának egy része lebénult, ez eredményezi furcsa szájtartását.

Semmi különös nincs Mona Lisa mosolyában: a tizenhatodik század hajnalán egyszerûen ez a féloldalas, kissé misztikus mosoly volt a divat a nõi portrékon - állítják a historizáló elmélet hívei, akik szerint a szájtartást nem is Leonardo találta ki: már mestere, Verrocchio munkáin is megjelenik.

Lillian Schwartz 1987-ben radikális lépéssel helyezte teljesen új alapokra a mosolykérdést: számítógépes elemzéssel kimutatta, hogy a Mona Lisa néven ismert nõi portré nem más, mint Leonardo da Vinci önarcképe. Mona Lisa Mánia. Wild Judit

A januári cserkészvezetõi kiképzõtáborok alkalmából készült ez a fénykép, mely a Külföldi Magyar Cserkészszövetség globalizált mivoltát tükrözi. A képen látható Pigniczky Eszti, északamerikai cserkésztiszt, aki az õrsvezetõi tábort jött vezetni, Cserhalmi Ottót, az ausztráliai kerület parancsnoka, Tóth R. Eszter, Brazil körzet parancsnoka és Collia Alex, a Bartók Béla cs. cs. parancsnoka.

Kommentár nélkül

Néhány tény azokról az elnökökrõl, akik nullára végzõdõ évben kerültek a Fehér Házba.

1840: William Henry Harrison – meghalt, mielõtt kitöltötte volna hivatali idejét.

1860: Abraham Lincoln – megölték.

1880: James A. Garfield – megölték.

1900: William McKinley – megölték.

1920: Warren G. Harding – meghalt, mielõtt kitöltötte volna hivatali idejét.

1940: Fanklin D. Roosevelt – meghalt, mielõtt kitöltötte volna hivatali idejét.

1960: John F. Kennedy – megölték.

1980: Ronald Reagan – túlélte a merényletet.

További tények:

1846: Abraham Lincolnt beválasztják a Kongresszusba.

1946: John F. Kennedyt beválasztják a Kongresszusba.

1860: Abraham Lincoln hivatalba lép mint elnök.

1960: John F. Kennedy hivatalba lép mint elnök.

Mindketten kiemelten érdeklõdnek az emberi jogok iránt. Mindketten elveszítik gyermeküket hivatali idejük alatt. Mindkettõjüket pénteki napon lövik le. Mindketten fejlövést kapnak.

További tények:

Lincoln titkárának neve: Kennedy. Kennedy titkárának neve: Lincoln. Mindkettõjük merénylõje az amerikai Délrõl származik. Mindkettõjük helyébe egy az amerikai Délrõl származó Elnök került.

A Lincoln helyébe lépõ Andrew Johnson 1808-ban született.

A Kennedy helyébe lépõ Lyndon Johnson 1908-ban született.

Lincoln merénylõje, John Wilkes Booth 1839-ben született.

Kennedy merénylõje, Lee Harvey Oswald 1939-ben született. Mindkét merénylõnek három neve volt. Mindkét merénylõ neve 15 betûbõl áll.

További tények:

Lincolnt egy színházban ölték meg. A színház neve: Ford. Kennedyt egy Lincoln márkájú gépkocsiban. A gyártó neve: Ford.

Mindkettõjük merénylõjét megölték még a tárgyalás elõtt.

És végül:

A halála elõtt egy héttel Lincoln Monroe-ba látogatott, Maryland államba. A merénylet elõtt egy héttel Kennedy meglátogatta Marilyn Monroe-t.

A világ legkorruptabb országai

Forrás:Transparency International

1. Banglades

2. Nigéria

3. Indonézia

4. Venezuela

5. Pakisztán

6. India

7. Oroszország

8. Argentína

9. Egyiptom

10. Csehország

A Szentatya boldoggá avatta Batthyány-Strattmann Lászlót

A római Szent Péter-téren tartott szertartáson II. János Pál pápa több tízezer hívõ elõtt avatta boldoggá a 20. század elsõ felének kiemelkedõ magyar személyiségét, Batthyány-Strattmann László orvost (1870-1931). A katolikus egyházfõ a szertartás keretein belül imát mondott a háború áldozatainak lelki üdvéért, és a Szûzanyához imádkozott a közép-keleti béke mielõbbi visszaállításáért. Magyar Hírlap 2003. III. 23. Reuters

HALOTTAINK

SNt. Sütõ Gyula

Dédes 1925. október 20 – Buenos Aires, 2003. március 9

Nagyon messzire ment, nagyon messzirõl kezdte. Nt. Sütõ Gyula a Borsod megyei Dédes községben született. Édesapja bányász volt, édesanyja négy gyermeknek adott életet. A gyermekek közül Gyula volt a legidõsebb. Az elemi iskola 6 osztályát szülõfalujában végezte el. Nagyon szeretett volna továbbtanulni, azonban szülei akkori anyagi helyzete és a népes család ezt nem tette lehetõvé. A polgári iskola 4 osztályát magánúton végezte el, de úgy, hogy közben dolgozott. Gimnáziumi tanulmányait a háború akadályozta meg.

Szülei nagyon vallásos emberek voltak és kora ifjúságától kezdve a család valamennyi tagja minden vasárnap együtt ment istentiszteletre.

1943-ban besorozták nemzetõrnek és mint leventét vitték ki Nyugatra, ahonnan amerikai fogságból 1945-ben került haza. 1948–ban érettségizett, de közben életbevágó fontosságú esemény történt vele. Belépett a Református Egyház Misszionárusképzõ Iskolájába, hogy tanulmányait elvégezve mint misszionárus életét Istennek, és az Õt nem ismerõ népeknek szentelje. Azonban tetszett Istennek másfelé irányítani. Ugyanis az Iskolát másfél évi fennállás után a Református Egyház bezáratta. Ezek után 3 évig kántor volt Szeremlén.

Itt ismerkedett meg Ziegler Etelkával, feleségével. Házasságukból két gyermek született: Zsuzsanna 1951-ben és Zoltán 1953-ban. Azonban a család eltartásához a kántori fizetés már nem volt elég és világi pályára kellett lépjen. 1952.-ben a Dunai Vasmû dolgozója lett és itt dolgozott egészen 1982.-ig.

1956. A Budapesten történt események hírére a Vasmûben is megkezdõdtek a munkásgyûlések. Sütõ Gyulát beválasztották a Munkás Tanácsba, majd az ország második szabadrádiójához, a Rákóczi Adóhoz került. Õ volt az, aki 1956 november 4.-én az utolsó felhívást a rádióban felolvasta:" Mûvelt népei a világnak, a szabadság és emberi összetartozás nevében kérünk, segítsetek. Hajónk sûllyed, eltûnnek a fények. Segítség, segítség, segítség. Isten veletek és velünk".

A számonkérés idején Isten elrejtette. A legtöbb munkatársát letartóztatták és bár Gyuszit többször beidézte az ÁVH, nem lett bántódása, jóllehet többször éreztették vele, hogy tudták milyen szerepe volt a Forradalom alatt.

Idõközben nemzetközi idegenvezetõ lett. Így volt több mint tízszer az egykori Szovjetunióban, Lengyelországban, az egykori NDK-ban, Jugoszláviában, de különösen sokszor Erdélyben. Amerre járt, mindig az ország nyelvének megfelelõ Bibliát vitt magával.

1980-tól a Lepra Misszió aktív munkatársa lett. 1983 és 1987 között végezte tanulmányait a pesti Református Teológia levelezõ tagozatán. 1987-ben kapta meg lelkészi oklevelét. 1987 november 1.-õl mint gyülekezeti lelkész szolgált a Harkány melletti Vajszlón, ahol 12 gyülekezet gondját bízta rá az Isten.

1993-ban nagy fordulat állt be életébe. Az Úr Isten Argentínába vezényelte és életének utolsó tíz esztendejében itt hirdette az Igét. Iderendelése nagy ajándékot jelentett nemcsak a református hívek számára hanem az egész Argentínai magyar kolóniának.

Fáradhatatlanul hirdette az Igét, gyámolította a betegeket, elesetteket, elhagyottakat. Szeretete és szolgálás vállalása mindenkire kiterjedt, vallásfelekezeti megkülönböztetés nélkül. 2001-ben a Magyar Református Tanácskozó Zsinat kinevezte missziói szuperintendensnek.

Az Argentínai Magyar Református Egyház március 9-én tartott presbiteri gyûlésén elhatározta, hogy április 6-án megemlékezik 10 éves lelkészi szolgálatáról. Alig 3 órára rá magához szólította az Úr.

Gyászszertartása a református gyülekezet székházában március 10-én volt. A Buenos Aires-i magyarság mély megrendüléssel vette körül koporsóját. Sokan könnyeztek mikor elhangzott a szép, õsi 90. zsoltár :" Az embereket Te meghagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból letettek". Szeretettel búcsúzunk kedves lelkészünktõl, jó barátunktól.

Kedves Gyuszi! Máris nagyon hiányzol! De tudjuk, hogy az Úr Isten azért szólította haza hû és jó szolgáját, mert megérdemelte a pihenést.

Nyugodjál békében. B. M.

Bálint Istvánné

Március 6-án 86 éves korában meghalt Bálint Istvánné szül. Bohus Ilona. A Dalkör vezetõsége, a Valentin Alsinai magyar közösség, rokonok és ismerõsök õszinte részvéttel gyászolják a pár éve elhunyt Bálint István – a Dalkör évekig volt elnökének - özvegyét. Nyugodjon békében.

KIS HÍREK

Nagy az öröm a Heckmann családban: január 7-én megérkezett a negyedik unoka: Pablo Pino és Heckmann Mónika második gyermeke: Ines Bernarda. A mama s a kisbaba legjobb egészségben vannak. Szeretettel gratulálunk a családnak és a nagyszülõknek!

Peter Hartschuh és Fóthy Teréz örömmel hirdetik Keara születését, aki március 21-én, 9.30 órakor, született Valenciában, császármetszéssel. Kitûnõen érzi magát, mama és lánya. Mindkét családnak szívbõl gratulálunk!

A Református Egyház április második vasárnapján (13-án) rendezendõ kultur délutánon Dombay Jenõ tart elõadást „Gyermekkori megemlékezések" címen. A rendezõség szertettel várja a híveket és az érdeklõdõket.

Vass Mátyás és felesége Moys Magdolna örömmel tudatják, hogy leányuk Katalin Anikó és Martin Miguel Lizardi 2003 március 20-án a Colegio Marin (Av. Libertador 17.125 San Isidro), kápolnájában házasságot kötöttek. Sok szeretettel gratulálunk!

Trefánné Erzsike lányával, 3 hónapi útra, március 30 én elutaztak Európába, ott találkoznak Erzsike lánya férjével, anyósával, és a többi argentínai családdal . Majd tesznek egy körutat, Németországba, Svájcba, Ausztriába, és mennek látogatóba a magyar családhoz, akivel Magyarországon fognak húsvétolni. Jó utat és szerencsés repüléseket!

Elõfizetését befizetheti – rendezheti

Szinovszky Dezsõt felhívja telefonon (4743-7262) és házhoz megy, szívesen felveszi az elõzetést és nyugtát is ad. Zumpf Gusztávnál, a hivatalos órák alatt a Hungáriában szintén lehet fizetni – és végül a BostonBank bármely fiókjánál (sucursal és/vagy centrumában) az Adrián Czanyo névre szóló 924/01000650/45 számú „Caja de Ahorro" számlára az egész ország területén (ahol van BostonBank fiók) befizetheti. Ha Internetkapcsolással óhajt fizetni a fenti, azt bármely Bankból megteheti, átutalással, szintén a fenti szám segítségével.

Külföldi elõfizetõinket kérjük, semmi esetre se küldjenek pénzt, vagy csekket postán, Brasilban Fenyvesi Ági intézi ügyeinket, máshonnan érdeklõdjenek e-mailen az elõfizetés módjáról. Köszönettel: a Szerkesztõség.

Haru Baru és német szimfonikusok a tavaszi fesztiválon

A budapesti tavaszi fesztivál keretében a Haru-barut adják elõ este a Tháliában, és az Észak-Német Rádió Szimfonikus zenekara játszik a Zeneakadémián.

A tavaszi fesztivál programjainak sorában ma este hagyományos japán zene, mai tánc és színjáték fogadja a nézõket a Thália színházban. Haru-baru az elõadás címe, amely két szóból tevõdik össze: a távoliból és a tavaszból. A két felvonásból álló játék - amelynek részeit hagyományos zene köti össze - rendezõje, szövegírója és részben zeneszerzõje a Budapesti Zeneakadémián végzett Keijiro Takaku.

A fesztivál másik mai eseménye a hannoveri Észak-Német Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye Bernstein japán tanítványának, Eiji Ouénak a vezényletével a Zenekadémián. A koncerten Csajkovszkij rokokó variációit egy 305 éves Stradivari csellón játssza az osztrák Klemens Hagen.

Beethoven VII. szimfóniája zárja az estét, amelynek története önmagában is érdekes. A darab premierjére ugyanis 1812-ben került sor, amikor Napóleon vereséget szenvedett Oroszországban. A VII. szimfóniát - ettõl függetlenül, vagy éppen ezért - rajongva fogadták, többek között maga Wagner is lelkesedett érte. Napóleon, mint ismeretes eleinte példaképe volt Beethovennek, tiszteletére írta és neki ajánlotta volna harmadik szimfóniáját, az Eroicát is, ám amikor a korzikait császárrá koronázták, és megkezdte hódításait, a partitúrából kihúz

Itt és most...

• Szavazóurakat égetett a csõcselék. Itt és most. Ezt szégyenünk kell. Õszintén, fenntartás, kimagyarázás nélkül. Mert ha nem, akkor semmi sem fog megváltozni.

• Azt állítják, a gazdaság helyzete javul. A Nemzetközi Sóhivatal még egy kis vállveregetésben is részesített bennünket. De jó lenne már érezni is a javulást!

• Közelednek a választások, de mintha ez senkit sem érdekelne.

Murfi panaszkodik. Nincs egy vasa. A nagyvállatok kevesebb támogatást adnak mint ahogy gondoltuk — mondja kincstárnoka. Ami pedig vacsorajegyekbõl, kutyás pólókból és kitûzõkbõl bejön, az kevés mint vöröshagymában a proletáröntudat. (Habár Murfi kutyája kétségkívül jópofa, szimpatikus egy teremtmény.) De úgylátszik a nagyvállalatok nem választási szólamokba akarnak befektetni — mégha azok mégoly kedvesen csengenek a középosztály fülének, akkor sem. A hatalom részvényeit akarják jegyezni.

• A mai La Nación (febr.23) egészoldalas interjút közöl a külügyérrel az iraki háborúról. Bebizonyítják, hogy a nyelv a gondolatok hiányát közölni hivatott eszköz s egy egész oldalt meg lehet tölteni szavakkal anélkül, hogy bármit is mondtak volna. (Tóth Endre)

Széljegyzetek

Benne vagyunk. Nyakig? Torkig! Megint egyszer. Az Ember két lábra emelkedésének sokszázezredik (?) évfordulóján, egy új évezred kezdetén megint egyszer. Elõször csak ököllel kezdte, aztán késõbb bunkóval, elõször egyedül, aztán közösen ment vad helyett egymásra vadászni. Anno dacumal, csak élelemért, majd asszonyért, késõbb már nem is kellett ok. Csak a vér. A gyorsan forgó történelem folyamán az ember okosabb lett, észt, agyat kapott, gondolkodás lepte meg. Azt hiszem itt kezdõdött a baj. A puszta faj és önfenntartás ösztönébõl kifejlõdött a hatalomvágy, erõsebbnek lenni, mint a másik, uralkodni a gyengéken és az ügyetleneken. Ma is valami ilyesmirõl van szó. Persze nagy méretekben. Lehet mondani soha nem látott méretekben.

Gondolom ezek után elmondhatjuk: ez mindig így volt, van – és így is lesz. Ezt a gént – a violenciát, amely tulajdonképpen az életet jelenti, nincs társadalom, nincs ideológia, nincs rendszer, még erõszak és diktatúra se, ami megváltoztatná. Az erõsebb mindig nyerni fog – bármilyen áron – és ami utána jön, annak a forgatókönyve már kész. Nem kell jósolni, mert tudjuk. Egy, és a feltétlen Világhatalom – talán az egy akol, és egy pásztor? – de melyik Bibliából. Még nem lehet tudni.

Két kedves elõfizetõm kritikáját kaptam a múlt szám perui nagykövetrõl szóló cikkért. Nehezményezték egy kitûnõ, körünkbõl származott sikeres üzletember eltávolítását posztjáról, amit a hazai sajtó széles körben, bõven kommentálva tálalt. Ezekbõl válogattuk ki a legrövidebbet. De még ezelõtt, jómagam beszéltem feleségével telefonon és invitáltam (régi baráti kapcsolat) egy beszélgetésre. Nem jött el. Fel sem hívott. Vártam. Késõbb megtudtam, hogy csak oda ment el, ahol nem várták. Ahol kérték, hogy ne jöjjön. Ezek után hoztuk le cikket. Az otthoni, illetékes külügyi kormányzat jelentését. Hogy ebbe a kommunikádóba milyen és mennyi politika van és fõleg belefér, az az otthoni kormányzat dolga. Az ellenzék egy szót sem emelt ellene. És különben soknak nem tetszik az új kormányzat – többek között nekem se. De azt is meg kell vallanom, hogy az ellenzék sem tetszik. Egy jó ideje már az egész magyar politikai élet hínáros… nyúlós…. hiányzik valami.

Ezzel az áprilisi számmal betöltöttem a 28. évet, mióta átvettem a Magyar Hírlapot Simon Lászlótól. Sok idõ, nagyon sok idõ. Az újság (74 éves), fennállása óta egy tulajdonos, vagy szerkesztõ sem bírta ennyi ideig. Nekem is kezd sok lenni. Tíz éve kergetek valakit, aki átvenné a lapot, mert gondolom: szükség lenne még egy újságra. A segítségig – ezért is hálás vagyok – többen eljutottak, de „de facto", még is nekem kell a javát legürcölni a PC mellett. Tudom, hogy sokan már sokallnak engem is. Meg is értem. Pedig biztos lehet jobban szerkeszteni az újságot. És biztos van, aki értene is ehhez. Nem tudom mi a baj. Gondolom sok a munka vele. Az igaz, de nekem eddig megérte. Nem mindig financiálisan persze, de a szakma öröme éltetett ilyenkor. Most is.

Tulajdonképpen olyan búcsúzkodó hangulatban vagyok, csak azt nem tudom én menjek, vagy tõlem kell búcsúzni. Majd eldõl.

Még egy szót. A mai lap 5. oldalán van egy cikk Mona Lisa mosolyáról. Analizálja a sokat vitatott kép világhírû mosolyát. Magam is jól megnéztem a képet, kinagyítottam, néztem-néztem sokáig és aztán rájöttem, hogy rajtam nevet – sõt röhög…

INTÉZMÉNYEINK

ARGENTÍNA. Telefon elõhívószámok: Argentína: 54; Nagy Buenos Aires: 11; Rosario: 341; San Carlos de Bariloche: 2944.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874 (1425) Buenos Aires. Nagykövet: Szõnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Simó Mária. Konzuli fogadóórák: kedd és csütörtök 10:00-13:00. Tel:4822-0767 / 4826-4132. Fax: 4805-3918. email: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (8401) San Carlos de Bariloche. C. C. 1233 (8400) San Carlos de Bariloche. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 46-1374. Movil: 1560-8724. email: halbri@bariloche.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (2002) Rosari o. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel: 421-4988. Fax: 439-3351 Email: rosadam@arnet.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA. Cámara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. S. Sáenz Pena 720 p. 9."E". (1035) Buenos Aires. Tel/Fax: 4326-5107. email: camcohu@uol.com.ar

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Ramón Freire 1739 (1426) Buenos Aires. Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc, Tel: 4796-0176

MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. A Latin-amerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. (1007) Buenos Aires. Tel/Fax: 4327-0726.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250 (1636) Olivos. Elnök: Zöldi Márton. Hivatalos órák: keddtõl péntekig 19:30-22:30, szombat 18:00-22:30, vasárnap 12:30-17:00. Tel: 4799-8437 / 4711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. (1636) Olivos. Elnök: ifj. Zaha Sándor Tel: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi Tel.: 4791-3386.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia-Hogar de Ancianos "San Esteban". Pacífico Rodriguez 6258. (1653) Villa Ballester, Chilavert. Tel: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. (1822) Valentin Alsina. Elnök: Szénási Pál Tel: 4244-1674. Hivatalos órák: minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Victor Hugo 58. (1875) Wilde. Elnök: Heckmann Dezsõ Tel: 4252-0390. Hivatalos órák minden pénteken: 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666. (1636) Olivos. Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ ISKOLA. Colegio San Ladislao. Moreno 1666 (1636) Olivos. Tel.: 4799-5044 / 6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE (Argentínai Fõcsoport). Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722. (1641) Acassuso. Fõcsoportvezetõ: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel: 4743-3879. Összejövetel: minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001 (1648) Troncos del Talar. Tel: 4715-2351.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. (1602) Florida. Elnök: Arq. Balogh-Kovács Antal. Tel: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZEN-TYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Aráoz 1857. (1414) Buenos Aires. Tel: 6741-1975 / 1976. email: mindszentynum@hotmail.com Hivatalos órák: kedden és pénteken 16:00-19:00. Elnök: Honfi János. Tel: 4 864-7570. Üv. alelnök: Fóthy István. Tel: 4797-2230. email: fothy_esteban@hotmail.com

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739. (1426) Buenos Aires. Tel: 4551-4903. Lelkész: Fõgondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. (1426) Buenos. Aires. Fõgondnok: Hefty Katalin. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán 16:00-19:00.

EMESE KULTÚR-ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, (1426) Buenos Aires. Elnök: ifj. Zombory István Tel: 4742-6168. Cserkészház: Monteverde 4251. (1636) Olivos. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro de Bariloche. Beschtedt 136. (8400) San Carlos de Bariloche. Elnök: Mónica Retezár C. C. 538. (8400) San Carlos de Bariloche. email: susie@bariloche.com.ar

PARAGUAY. Telefon elõhívószámok: Paraguay: 595 Asunción: 21

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Estados Unidos 780 Asunción del Paragay. Tiszteletbeli konzul: Thömböly Dénes.

URUGUAY. Telefon elõhívószámok: Uruguay: 598 Montevideo: 2

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Av. Luis Alberto de Herrera 1082 (1130) Montevideo. Tiszteletbeli konzul: Ing. Juan José Martony Schmidt. Tel: 622-0696 email: cue@adinet.com.uy

Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2003