Mádl Ferenc a megbékélés mellett

A köztársasági elnök újévi köszöntõje

Újévi köszöntõjében Mádl Ferenc az uniós csatlakozás nyújtotta lehetõségek mellett a nemzeti megbékélés fontosságára hívta fel a figyelmet; az elmúlt évvel kapcsolatban pedig olyan küzdelmekrõl, sikerekrõl és tragédiákról, valamint „bûneinket tisztító traumákról" emlékezett meg, amelyek sokunk számára hoztak változásokat, de „mindez van és kell legyen, hogy ez a föld mindannyiunk hazája maradjon".

Az Európai Unióhoz való csatlakozás jelentõségét méltatta, amely Magyarország elõtt a nyugat-európai felemelkedés lehetõségét nyitja meg. Rajtunk is múlik, hogy az elõnyök vagy a hátrányok fognak jobban érvényesülni – hangsúlyozta a köztársasági elnök. Mádl szerint tenni kell azért, hogy ez az egész magyarság javára többet hozzon jogban, szolidaritásban és toleranciában.

Bûneinket tisztító traumák

„A mögöttünk hagyott év sokak számára hozott jelentõs változásokat" – mondta az elnök. – Sok-sok különbözõ sors és élet, küzdelmek és sikerek, hitek és tragédiák, bûneinket tisztító traumák és örömök, áldozatok egymásért és a közösségekért; mindez van és kell legyen, hogy ez a föld mindannyiunk hazája maradjon – mutatott rá Mádl Ferenc.

Legyen tekintettel a politikus az ellenfelére

Az ünnep összetartó erejérõl, az együttlét, illetve a számvetés fontosságáról beszélt a köztársasági elnök.

– Azokkal vagyunk ilyenkor együtt, akiket szeretünk, akikkel az élet egymás mellé állított bennünket – mondta az államfõ, aki a nemzetet egy családhoz hasonlította: a karácsony és az újév ünnepének üzenetével könnyebb félretenni a nézetkülönbségeket, a háborúskodást – figyelmeztetett Mádl.

– Fogadjuk hát meg, hogy a következõ esztendõben jobban tekintettel leszünk egymásra, mint az elõzõ évben voltunk. Szülõ a gyermekére, gyermek a szüleire, tanár a diákjára, orvos a betegére, házastárs a házastársára, politikus az ellenfelére, anyaországiak a határon kívül élõ magyarokra, gazdagok a szegényekre. S mindannyian egymásra – szólított fel a köztársasági elnök.

– Az új évezred elsõ esztendejében nem kevés erõfeszítést vállaltunk a nagyobb kenyérért, a jobb egészségért, a jobb munkáért, a jobb biztonságért, a több tudásért, családunk szebb holnapjáért. Szembe kellett néznünk sok megpróbáltatással is. Az ország keleti részeit sújtó tavaszi árvízzel. A világ eddigi értékrendje és biztonsága ellen intézett terrortámadással. A globalizáció sok kihívásával és sok minden mással. Mindez új megvilágításba helyezte személyes és másokkal közös felelõsségünket – vélekedett az államfõ.

A köztársasági elnök külön megköszönte az árvíz leküzdésében tanúsított helytállást, s elismeréssel szólt egyebek mellett arról, hogy a millenniumi emlékezésekben erõsödött a nemzet öntudata, több jutott a családokra, egyre sikeresebbek a vállalkozások, a kedvezménytörvény egyszerre ígér egységesebb nemzetet és jó szomszédságot, az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában a társuló országok élvonalában vagyunk, mûködnek a demokratikus jogállam intézményei, s nõnek a jóért tett erkölcsi erõfeszítéseink, segítenek egyházaink. Beszédében kitért arra is, sok még a tennivalónk, hogy politikai pártjaink ne egymás hitelét rontsák, hanem a holnap jobb útját keressék számunkra. Különösen fontosnak nevezte, hogy megerõsítsük magunkban a szolidaritás érzését. „Akkor is, ha nincs árvíz." – Mert egy a hazánk: jövõjében is együtt osztozunk! – hangoztatta a köztársasági elnök.

Mádl Ferenc mindenkinek békés és sikeres új esztendõt kívánt. – Isten éltesse mindnyájukat. Isten áldja Magyarországot – zárta köszöntõjét a köztársasági elnök. (A MTI nyomán)

Újévi köszöntõ

Az idõ szárnyas-oltárán új táblakép – 2003 – fölött gyulladt föl pár napja egy ma még csak pisla gyertyaláng. Még nem látjuk, nem láthatjuk jól, mi van a képre festve, még félünk és bizakodunk, s elfogódottságunkban talán fel sem figyelünk a kép most még üres mezõire, ahogy talán a kezünkben szorongatott ecsetrõl sem veszünk tudomást: pedig bizony tõlünk is függ, hogy milyen formákat ölt majd, milyen színekbe fog öltözni a most induló új esztendõ.

Mélyen emberi dolog, hogy olyankor is hajlamosak vagyunk remélni, amikor ezt a reményt a tapasztalati valóságnak csak kevés vonatkozása táplálja. És ez nagyon is jól van így. Nem szabad elcsüggednünk akkor sem, ha látszólag semmi sem mutat arra, hogy 2003 jobb év lesz, mint a hátunk mögött hagyott, sokszor kifejezetten mostohának érzett 2002. A világ roppant erõinek ijesztõ torlódásában persze az embert – bárhol próbál is belenézni a holnap talányos szemébe – könnyen elfogja a távlatos félelem, az aggodalom önmagáért és az övéiért, az egész emberi civilizációért, az életért. Mégis, a szívünk szerint cselekszünk, amikor barátainknak, társainknak – engedve mind az évindító sztereotípiáknak, mind pedig a legtermészetesebb belsõ indulatainknak – eredményekben gazdag, sikeres, boldog új évet kívánunk. Én is ezt kívánok mindenkinek, akihez csak elérhet a bizalom üzenete. Mert bizalom nélkül nem lehet élni, akkor sem, ha a reményért cserébe senki sem mondhat le az egymásért való felelõsség kötelezettségérõl. Biztos vagyok benne, hogy együtt és külön-külön is sok örömünk lesz az elkövetkezõ idõkben. Csak nemrég éltük át a Karácsony lélekmelegítõ élményét, még az orrunkban érezzük az évente újjászületõ szeretet jászol-illatát. A szeretetbõl és hitbõl erõt merítõk pedig nem idénymunkásai, hanem alakítói lesznek a jövõnek. Hiszen az élet cselekvõ kitöltése folyamatos létfeladatunk. A pogány Titus császár, ha egy napja úgy múlt el, hogy nem tehetett senkivel se jót, így fakadt ki: „Barátaim, elvesztegettem ezt a napot!", Leonardo da Vinci szerint pedig „a jól eltöltött élet mindig hosszú". Legyünk hát hosszú életûek 2003-ban (és azután is minden évünkben), és tegyünk hozzá a szárnyas-oltár épphogy elkezdett táblaképéhez egy-egy saját ecsetvonást is, mielõtt térdet hajtanánk az idõ hatalmas ívû templomboltozata alatt. Szõnyi Ferenc nagykövet

Kopátsy Sándor: Ne csak pénzzel mérjünk

Kezdettõl fogva szégyellem, hogy mind a kormány, mind a sajtó, mind a közvélemény azon az alapon tálalja az EU-csatlakozásunkat, hogy mennyi pénzt hoz.

Szent István nem azért teremtette meg a kereszténység szervezeti feltételeit, mert ettõl pénzt remélhetett. Sõt, tudta, hogy az új vallással együtt jár majd Róma jelentõs anyagi támogatása is. De szembeállította a keresztény Európába való beilleszkedés elõnyeit és költségeit, és úgy találta, sokkal nagyobb a nyereség.

Az EU-tagságnak sem azért legyünk hívei, mert kevesebbet kell a közös kasszába fizetnünk, mint amennyit onnan kapunk, hanem mert a magyar társadalmi–gazdasági jövõ szempontjából akkor is jól járunk, ha a tagsággal a költségvetésünk néhány százalékos megcsapolása járna.

Szó sem esik arról a tényrõl, hogy a tagországok közül a nettó befizetõk gyorsabban fejlõdnek, mint a kasszából hasznot élvezõk. Az egyetlen kivétel Írország, de annak a fejlõdése sem az EU pénzügyi támogatásának a következménye. Az egy lakosra jutó legtöbb támogatást a mediterrán országok déli fele kapja. Mégis ez a térség marad le a legjobban.

Az EU eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy az igazán puritán kultúrához tartozó népek akkor is sikeresek, ha nettó befizetõk, a dél-mediterrán kultúrához tartozóknak pedig nem lehet annyi pénzt adni, ami biztosítaná a sikerüket.

Ezért nekünk sem azzal kellene törõdnünk, hogy minél több pénzt kapjunk, hanem azzal, hogy minél inkább nyugat-európaiak legyünk. Azért kell elsõsorban tagoknak lennünk, hogy viselkedési normákat tanuljunk Nyugat-Európától.

Nekem mint közgazdásznak vannak nagyon egyszerû, mindenki számára érthetõ igényeim: legyen minden állomás és parkoló toalettje olyan tiszta, mint Nyugaton. Sajnos, az elmúlt ötven év minden társadalmi és gazdasági teljesítménye lemérhetõ e helyek tisztaságán.

Az idõvel nyugati módon gazdálkodjunk, vagyis ne késsünk el semmirõl. A késések nagysága is minden közgazdasági mutatónál jobb mérce.

Minden pénznél értékesebb nyereménynek tartom, hogy országunk számára Nyugaton és Északon gyakorlatilag megszûnik a trianoni határ. Burgenland esetében már csak formai kérdés, hogy nem kell útlevél. De a Szlovákiával való közös tagságban Trianon elsõ igazi revízióját látom. Az ott élõ magyarok úgy jöhetnek ide, mi úgy mehetünk oda, hogy nem is vesszük észre, hol a határ.

Azt sem lehet pénzzel mérni, hogy szabadon utazgathatunk, vállalhatunk munkát az egész demokratikus Európában. Még ma is a mi legnagyobb átkunk a hiedelmünk: Magyarországon kívül nincs élet. Ennek az ellenkezõjét hiába tanítják, ezt meg kell élni. Aki csak egyszer is járt Prágában, az tudja, hogy a csehek sok tekintetben inkább európaiak voltak és maradtak. Aki csak egyszer is járt Hollandiában, az tudja, hogy mi az igazi polgárosodás. Azt nem lehet azzal etetni, hogy nálunk a miniszterelnök akaratától függ, ki a polgár. Aki látta a németalföldi mezõgazdaságot, tudja, mit kellene Kert-Magyarország alatt érteni.

Van másik példám is. Száz éve a korabeli Magyarország volt Svájc után az olyan európai térség, ahol a lakosság legnagyobb aránya egynél több nyelven beszélt. Ma ezen a területen csupa egynyelvû ország van, a nyugati nyelvek ismerete elszomorítóan csekély. Márpedig a többnyelvûség sokkal fontosabb forrása a gazdagodásnak, mint a legnagyobb EU-támogatás.

Ha pedig azt nézzük, kik lesznek a tagság elsõ igazi haszonélvezõi, a politikusokkal kell kezdenem. A tagság következtében a legjobban keresõ pár száz politikus az EU-tól fogja kapni a fizetését. De jól fog járni sok újságírónk is. Több lesz a nyugati meghívásuk. Mégis ez a két réteg trombitálja: nekünk mezítláb kell futnunk a szöges cipõben futó régi tagokkal közös versenyben.

Különösen nehéz helyzetben marad a magyar mezõgazdaság. De ezért elsõsorban magunk és nem az EU a felelõs. Hibás politika keretei között abnormálisan nagy támogatást kap a mai tagországok mezõgazdasága. Ez a gazdagok egy idõre megengedhetõ luxusa, amit nem lesznek képesek sokáig fenntartani. De vegyük tudomásul, hogy a rendszerváltás óta mi is azon az úton járunk, hogy mindenki, legyen az egyén, család vagy ország, annyit költhet, amennyit keres, és maga dönthet annak felhasználásáról. Mi tizenkét éve a szegénységünkhöz képest is szûkmarkúan támogattuk, sõt elsorvadni hagytuk a mezõgazdaságot, most mégis azt várjuk el, hogy az õ pénzükbõl adjanak nekünk is, mert az lenne az igazság. Elfeledjük, hogy ez bolsevik igazság volt, de az is csak papíron, és nem a gyakorlatban. Az EU-tagországokban ma az átlagos farmer támogatása évi 16 ezer dollár. Ne azt követeljük, hogy mi is ennyit kapjunk, hanem azt, hogy õk se kapjanak többet nálunk. Ez lenne a gazdasági liberalizmus, nem pedig az állam gazdagságának dotációja.

Koromnál fogva könnyen belátom, miért érdemes EU-tagnak lenni, mert már olyan Magyarországnak is választópolgára voltam, amelyik betegesen elzárkózott. Aztán évtizedekig éltem olyan országban, amelyik, akár erõszak árán is, mindnyájunkat a kelet-európai közös család tagjává akart deformálni. Tizenkét éve olyan országban élek, amelyik most éppen azért akar nyugat-európaivá válni, hogy mások pénzébõl legyen könnyebb egyensúlyban tartani a kormány napi pénzügyeit.

Végre nyugat-európai polgár akarok lenni, és ezért nem várok alamizsnát. Sõt, ha kell, fizetnék is érte. De ezt nem is kérik. Az örömöm ezért lehet szegényen is zavartalan. Megérhettem azt, amire népem ezer éve csak vágyhatott!

"No se puede ver bien con los ojos empanados por lágrimas..."

Conferencia del embajador de Hungría sobre Imre Kertész

A principios de diciembre, el Embajador de Hungría, Ferenc Szõnyi, se dirigió a un atento auditorio reunido en la Biblioteca Nacional, para contarles acerca de su vínculo con el reciente ganador del premio Nobel de Literatura, Imre Kertész.

Acompanado por la Lic. Carmen Verlichak (directora del Centro de Estudios Danubianos) como moderadora y coordina-dora, el embajador de Hungría, Ferenc Szõnyi, logró atrapar con su conferencia a un ecléctico grupo de nativos de Hungría, descendientes de húngaros, intelectuales, sobrevivientes de campos de concentración y sus familiares. Diferentes credos, distintas vivencias, variados recuerdos; todos mecidos por una misma melodía, la que se elevaba de las cálidas y sentidas palabras de alguien que admite -casi con timidez- haber compartido charlas y pasatiempos con el galardonado escritor húngaro.

El encuentro

El disertante nos va conduciendo lentamente a las orillas del lago Balaton, a Szigliget. Nos hallamos reunidos rodeados de arte, literatura y música, en un ámbito que nos invita a la creación y al disfrute. "Hungría es como una isla dentro de Europa. Su lengua no es indoeuropea ni germánica. Pero es una lengua apta para expresar maravillosamente música y sentimientos, es bellísima", dice el embajador, y coincidimos.

Invierno de 1979. Es en este centro de creación artística alojado entre las paredes de un castillo que perteneció a los Eszterházy donde se produce el encuentro entre Ferenc Szõnyi y el por entonces todavía no reconocido escritor, Imre Kertész.

A esta altura, Kertész ya había publicado su primera novela, "Sin destino", sin embargo no alcanzó la repercusión merecida. Sus censores se ocuparon de que el mundo no tuviera acceso a las verdades que, tras la escritura que le demandó diez largos anos, intentaban salir a la luz develando la atrocidad vivida en el campo de concentración de Auschwitz-Birkenau.

Desierto del alma

Cuando uno ya no tiene la propiedad de su voluntad, ni de su tiempo, ni de sus cosas, ni de sus palabras ni de su pensami-ento, ni de nada, de nada. No recuerda, solo existe...

Cómo puede ser que una persona tan agradable y sonriente haya podido escribir sobre tanta atrocidad y sufrimiento? Se pregunta Ferenc Szõnyi, repitiendo también el interrogante que surge desde otros medios que tuvieron la oportunidad de conocer al escritor húngaro. La respuesta no es fácil de hallar, deberá alcanzar entonces el retrato de una persona singular, con una particular concepción del mundo y cuya obra no fue premiada en vano, pues forma parte de un camino personal que Kertész está desandando tal vez con la esperanza de hallar un sentido.

En algún momento, cami-nando por los parques cercanos al lago Balaton, surge la pregunta: ?Por qué escribe?, "Porque no puedo hacer otra cosa. Escribo para mí, porque me refugio en mí mismo". No pretende darle al mundo un mensaje universal, ni tampoco imponer su verdad. "Sorprende cómo puede hablar de todo como si estuviera hecho de otra materia, como si no fuera humano; sin resentimiento, sin cinismo, con objetividad", evoca Ferenc Szõnyi.

La vida y todos los aconte-cimientos que perfilaron la persona de Imre Kertész se apoyan, según el embajador, sobre dos columnas. La primera es una de las experiencias más espantosas de la historia humana, los campos de extermino. La segunda columna es el stalinismo, con su "objetiva realidad independiente de la conciencia". Imre Kertész sabe mejor que nadie cómo simbolizar el estigma de estos dos regímenes inhumanos: su abuelos por vía materna fueron asesinados en las cámaras de gas, mientras que los dos por vía paterna tuvieron que sufrir otro tipo de crimen, murieron como consecuencia del destierro, por la imposibilidad de vivir como seres humanos y de ser libres. Este doble escándalo que caracteriza al s. XX, se resumen trágicamente en la figura de Imre Kertész.

Cómo se puede escribir así, con tanto despojamiento, acerca de las atrocidades vistas y vividas? "Lo esencial es que ni para él ni para los pocos sobrevivientes de estas experiencias, y a pesar de cualquier apariencia de nuestra vida contemporánea, después de Auschwitz no se puede vivir igual. Lo más trágico es la noción de que esto pudo suceder en el seno de la Europa civilizada, con la muda complicidad de toda la sociedad y de que puede volver a suceder", resume Ferenc Szõnyi.

No se puede ver bien con los ojos empanados por lágrimas pero, una vez secas, y gracias a una mentira acerca de su edad real y que le salvara la vida, allí en 1945, es que la sociedad húngara y los residentes en la diáspora pudieron ver cómo uno de sus hijos se hacía merecedor de "una distinción que hace mucho tiempo se le debía al mundo literario de Hungría".

Llegando al final de las palabras de Ferenc Szõnyi, es imposible dejar de mencionar el futuro, y estas frases pronunciadas por el flamante premio Nobel de Literatura cierran de forma impecable una noción singular del pasado: "En la profundidad de grandes revelaciones, incluidas las que surgen de tragedias irrecuperables, siempre hay un momento de libertad, un momento que confiere un algo más, un enriquecimiento de nuestras vidas y que nos hace ser conscientes de la auténtica realidad de nuestra existencia y nuestra responsabilidad para con ella. Por eso, cuando reflexiono sobre los efectos traumáticos de Auschwitz, reflexiono más sobre el futuro que sobre el pasado". Makkos Erzsi

Kertész Imre átvette a Nobel-díjat

Stockholm, 2002. december 10. Kertész Imre átvette az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól a stockholmi hangversenyteremben, az Alfred Nobel halálának évfordulóján megrendezett ünnepségen.

A képen: XVI. Károly Gusztáv (j) átadja a díjat Kertész Imrének. MTI Fotó

A magyar tudománypolitika és a politikatudomány képviselõi Argentínában

Az elmúlt év végén Argentínába látogatott, egyrészt az Oktatási Minisztérium két fõtisztviselõje –Dr. Kardon Béla és Judák Péter–, másrészt Dr. Fischer Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem Modernkori Történelmi Tanszékének vezetõje. Elõadásuk a Nagykövetségen, illetve a Délamerikai Magyar Hírlap Fischer Ferenccel folytatott beszélgetése rápillantást engedett a magyar tudomány és tudományos kutatás helyzetére és táguló kilátásaira.

A magyar tudományos politikát a kormány részérõl az Oktatási Minisztérium irányítja; tiszteletben tartva úgy a Tudományos Akadémia mit az egyetemek függetlenségét ezen a területen is. Összehangolja a nemzetközi kapcsolatokkal és az euroatlanti integrációval összefüggõ kutatási, fejlesztési és szakmai tevékenységet.

Magyarország két típusú nemzetközi kapcsolatot tart fent a tudományok terén. Részt vesz öt nagy többoldalú együttmûködésben, köztük az EU kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjában. Ezen kívül 32 országgal létesített bilaterális együttmûködési megállapodást. Céljuk integrálni a magyar tudományt a nemzetközi K+F munkamegosztásba, növelni a magyar gazdaság versenyképességét a K+F eredmények hasznosításával, valamint megszerezni a fejlett technológiák átvételéhez szükséges tudást.

Az EU kutatási programjában 1999 és 2002 között Magyarország még csak mint társult ország szerepelt; 435 projektben 540 magyar részvevõvel. 2003-tól mér az unió jelenlegi tagországaival teljesen azonos feltételekkel pályázik a K+F támogatásokra. A magyar tudósok modern berendezésekhez, mûszerállományhoz, információs bázishoz férnek hozzá, s kutatási programjuk finanszírozásához jutnak a nyertes pályázók. Több éven átnyúló számítástechnikai-informatikai, genetikai, nanotechnológiai, anyagtudományi, környezetvédelmi és -gazdálkodási projektekhez szándékoznak kapcsolódni magyar intézetek. Az elért eredmények alapján az EU igen jó szinten rangsorolja a magyar tudományos kutatást és fejlesztést. De bírálatokat is címeztek Brüsszelben. Ezek többnyire a kutatási eredmények felhasználásának gyöngéire mutatnak. A magyar alapkutatás ugyanis jól helyezett és elismert. Ellenben a tudáspiaci termelésben és szolgáltatásban szerényebbek az eredmények.

Magyarország három latin amerikai országgal tart fenn kétoldalú kapcsolatot tudományos téren: Argentínával, Brazíliával és Mexikóval. Legjobban az argentin kapcsolatok mûködnek — ezek ápolása, fejlesztése volt Dr. Kardon Béla és Judák Péter útjának célja.

***

Dr. Fischer Ferenc tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte 1977-ben. Történelmet, német és spanyol nyelvet tanult, Latin-Amerika történetébõl speciális képzésen vett részt. 1994 és 2000 között számos alkalommal volt tanulmányúton Ausztriában, Németországban és Chilében. Tavaly óta választott tanszékvezetõ a Pécsi Tudományegyetemen. Argentínába egy hosszabb dél-amerikai körút során – Colombia és Chile után – érkezett, itt is több elõadást tartott, Buenos Airesben és Rosarioban.

Kutatási területe két tengely körül csoportosítható. Az elsõ eredményeit "A megosztott világ — A Kelet-Nyugat Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok fõ vonásai (1941-1991)" c. könyvében tette közzé 1991-ben. A mû azóta négy kiadást ért meg. A könyvhöz 1996-ben csatlakozott "A megosztott világ történelmi politikai atlasza" c. térképgyûjtemény, amely hamarosan CD-n is megjelenik. Fõ feladatának azt tartotta, hogy igyekezzék ok-okozat összefüggéseket feltárni s valóban a hidegháborús nemzetközi trendekre összpontosítani. Azt a célt kívánta elérni, hogy a 2. világháború utáni egyetemes történet valóban globális dimenziójára hívja fel a figyelmet, árnyaltabbá téve így a magyarországi történelemszemlélet és oktatás gyakran túlságosan is európa centrikus megközelítését.

Másik fõ érdeklõdési területén Németország Dél-Amerikában – fõleg Chilében – gyakorolt befolyásával foglalkozik, a 19. század vége és a 2. világháború kezdete között, kutatásait különbözõ németországi levéltárakban végezte, az eredményeket ezidáig elõadásokban és tudományos publikációkban tette közzé. Az egyik legérdekesebb arra derít fényt, hogyan akadályozta meg Chile – titkos német é japán támogatással – hogy még az 1. világháború elõtt az USA flottabázist létesítsen az Ecuadorhoz tartozó Galapagos szigeteken.

Kutatásai során érintõlegesen magyar vonatkozású adatokra is bukkant. A chilei csendõrséget (Cuerpo de Carabineros de Chile) a húszas évek végén hozták létre. Megszervezésében szigorúan titkos, meghatározó szerepet játszottak a német rendõrség tanácsadói; köztük volt Karl Pfeffer von Wildenbruch. Akkor még rendõrtiszt, késõbb a Waffen SS fõcsoportvezetõje, Budapest 1944-45-ös ostromakor a német katonai alakulatok fõparancsnoka. Ez az adat Pfeiffer von Wildenbruch ismert életrajzainak egyikében sem szerepel.

Nincs itt helyünk Dr. Fischer Ferenc tudományos tudományos munkásságát részletsebben ismertetni és méltatni. De szeretnénk, ha kutatásait kiterjesztené a 2. világháborút megelõzõ hét évtizedben létrejött német-argentin kapcsolatokra is. Valószínû árnyaltabbá tenné az ezidáig – úgy pro mint kontra – anglocentrikus argentin történetírást s esetleg új fényeket derítene az 1930-as és 1943-as eseményekre is. Tóth Endre

A forgácsolókéstõl az ipari autómatizációig:

A TURUL cég története

Az argentin autóipar az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején jött lendületbe. A nagy amerikai és európai cégek egymás után építették fel gyártelepeiket Córdoba és Buenos Aires környékén. Kezdetben termékeiket itt csak összeszerelték, de néhány éven belül már minden alkatrészében helyileg elõállított személygépkocsik, teherautók és traktorok kerültek az argentin piacra. Alkatrész és szerszám szükségletük a beszállító kis- és középvállalatok százainak létrejöttét és prosperálását eredményezte.

A nagy vállalatoknak az állam engedélyezte, hogy a mûszaki vagy szakmai oktatásra fordított költségeikkel adóterheiket csökkentsék. Szinte minden cég létesített szakközépiskolát, ahol nemcsak a tanítás, de a tankönyvek, az étkezés sõt még az egyenruha is ingyenes volt. Az évek folyamán a fiatal technikusok ezreinek nyújtottak magas szintû oktatást és képzést.

Az autóipar növekedése által keltett lehetõségekre érzett rá három vállalkozó szellemû ember; két magyar bevándorló: Botond László és id. Papp Jenõ, (lásd képen) valamint Alexander Logan, skót származású technikus. A TURUL Kft. 1959 január elsején került bejegyzésre a cégbíróságon. A két magyar valamikor nem is sejtette, hogy közük lesz az autóiparhoz. A Ludovika Akadémiát végezték, csendõrtisztek voltak. De az akkor már Argentínában töltött évtized alatt kitartóan gyûjtötték a vállalkozói tapasztalatokat, Botond Lászlónak már komoly ismeretei voltak a fémmegmunkálás terén is. Alexander Logan Argentínában született, technikumot végzett, szakmai tapasztalatait Angliában is gyarapította. Az idõben az egyik nagy autógyár beszerzési osztályán dolgozott, tudta: a nagy cégeknek milyen fontos a kiváló minõségû termékeket elõállító, megbízható beszállító.

A TURUL vezérelvei azóta is termékeinek kitûnõ minõsége és a megbízhatóság. Ezek pedig a jól megválogatott munkaerõre, a jó munkahelyi légkörre, valamit a technikai haladással lépést tartó gépekre és termelési módszerekre alapozódnak.

A cég eleinte, hosszú éveken át, szinte kizárólag az autóipar részére dolgozott. Különleges forgácsoló szerszámokat gyártott, amelyeket motorok sebességváltók és áttételek megmunkálására használtak.

A hetvenes évek közepe több alapvetõ változást okozott a cég életében. 1975-ben Botond László kivált a cégbõl. A helyi autógyártás szerkezetének átalakulása, integrációjának kezdete a brazil autóiparral, pedig arra késztette a céget, hogy folyamatosan más iparágak felé is orientálódjék, termékeinek választékát bõvítse.

Acélgyárak, háztartási gépeket gyártó cégek, a vasút, a repülõgép gyártás és a hadiipar is megismerte és megelégedéssel használta vagy használja a TURUL termékeket; forgácsoló valamint lemezvágó és préselõ szerszámokat, mûanyag injektáló készülékeket.

Id. Papp Jenõ 1985-ben halt meg. Ekkor vette át a vállalat vezetését idõsebbik fia ifj. Jenõ. Õróla elmondható, az autó- és szerszámkészítõ iparban nõtt fel. Középiskolát a Ford technikumában végezte, mérnöki diplomáját 1976-ban szerezte meg.

A családi cégbe harmadéves egyetemista korában kapcsolódott be. Elõtte –tapasztalat szerzés végett– egy-egy évet dolgozott a Ford gyártelepén, illetve két másik szerszámgyártó vállalatnál.

Neki jutott osztályrészül a cég vezetése az argentin ipar legnehezebb éveiben, amikor már a puszta megmaradás is kiválóságot, vállalkozói eltökéltséget, a munkavállalók iránti nagyfokú felelõsségtudatot tanúsít. Jenõ az argentin ipar elkötelezett védelmezõje. Akik ismerik, tudják nem rejti véka alá elitélõ véleményét az ipar- és exportsorvasztó neoliberális gazdaságpolitikáról s annak vágyelvû teoretikusairól.

Vezetése alatt a TURUL lépést akart és tudott tartani a technológia gyors haladásával. A termékek választékát tovább bõvítette; a hagyományos szerszámok mellett az ISO 9000-es normák ellenõrzését szolgáló mûszereket is készít. Ezeken kívül gyárt automata gépeket, valamint különbözõ ipari automatizációs folyamatokhoz alkalmazott berendezéseket is. Az utóbbiakhoz már nemcsak a mechanikai, de hidraulikai, neumatikai és elektronikai szakismeretek is elengedhetetlenek.

A gyártás modernizációja érdekében komoly befektetések terheit vállalta, még a nehéz gazdasági helyzetben is. Az új esztergák, marógépek, köszörûk és szikraforgácsolók argentin, német, svájci, spanyol (baszkföldi) és olasz termékek. Többségük már komputer vezérlésû (CAD-CAM); az alkalmazott szoftverek világviszonylatban is elsõ vonalbeliek. A szoftverek szakembere a cégnél, a komputarizált termelés vezetõje Papp István, Jenõ fiatalabb testvére.

A cég adminisztrációja is családi kézben van; Jenõ felesége, Rácz Erzsébet, vezeti. Õ mérlegképes könyvelõ, diplomáját a Buenos Aires-i Egyetemen szerezte meg 1980-ban.

A TURUL Kft. –úgy mint sok más argentin kis- és középvállalt is– készen áll egy egészséges, az ipari export felé orientált gazdaságpolitika kihívásainak megfelelni. Ami igenis lehetséges. Az elfásult közvélemény számára szinte hihetetlen –pedig így igaz– a Volkswagenben úgy vélekednek, hogy ez a nagy világcég legjobb minõségû sebességváltóit Argentínában gyártja. Naponta kettõezer ötszázat.

***

Nem tartozik szorosan a cikk témájához, de lehetetlen megemlítés nélkül

hagyni a Papp család tagjainak tevékeny részvételét a buenos airesi közösség életében. Id. Papp Jenõ a Hungária egyik alapító alelnöke volt. Jenõ három cikluson keresztül volt az egyesület elnöke, jelenleg ügyvezetõ alelnöke; de a Cserkészet, a Zrínyi Ifjúsági Kör és a Segélyegylet is mindig számíthatott Pappék munkájára és támogatására. Tõth E.

Ifj. Papp Jenõ

Zrínyi Ifjúsági Kör Karácsonyi ünnepe

A 2003-as ösztöndíjasok búcsúztatása

Minden készen volt a platanos-i intézetben a hagyományos ZIK Karácsonyra: a Máterek, kicsik, nagyok örömére, még az úszómedence felújításáról is gondoskodtak. De a kitûzött napon, december 22.-én, hajnalban égszakadás, megállni nem akaró esõ.

A kirándulás elmaradt ... de az ünnep nem. Telefonlánc értesített, hogy délután 6 órakor jövünk össze a Cserkészházban Nagyon sokan jelentünk meg a változatlanul szürke, de mégis örömteljes délutánon: diákok, tanárok, szülök és számos külföldön élõ volt ZIK-es aki családi látogatóban volt Buenosban.

Miután Lomniczy Józsi felolvasta a betlehemi történetet, Zaha Sanyi, a Kör elnöke, üdvözölte a Magyarországról frissen visszaérkezett 2002-es ösztöndíjasokat. Jó volt újra közöttünk látni, meghallgatni Papp Gabit, Lovrics Alexandrát, Kerekes Mikit. (Szeley Sanyi is visszajött már viszont Bonapartian Edi és Zaha Eszti Budapesten folytatják tanulmányait). Úgy éreztük, hogy "Jézuska hozta" ajándéknak minõsíthetjük, hogy a nagyon nehéz idei argentin év ellenére is Lovrics Konszti, Weisman Annabella, Kerekes Cili és Szeley Cinti, a 2003.as ösztöndíj program jelöltjei, útra készen állnak. Ezért a ZIK Karácsonyi ünnepély nyújtott méltó keretet a szokásos búcsúztatónak. Itt kapták kézbe repülõjegyeiket, majd a mesebeli "hamuban sült pogácsa" helyett, jókívánságainkkal indítottuk õket, jelképesen, útra. Barátok, tanárok szívbõl, szeretettel szólaltak fel. A sok közül, a legfiatalabb üzenetét idézem:

"Kedves Cili: Te voltál a kedvenc õrsvezetõm! Rossz és jó, hogy elmenjél. Rossz, mert nagyon foglak hiányolni és jó, mert legalább te látod az Esztit. Tudom, hogy te is már nagyon hiányolod, nem? Akkor most én már kettõt fogok nagyon hiányolni: Esztit és téged. Nagy puszi és chau. Paula" (9 éves).

Az ösztöndíj csere program keretében közöttünk tartózkodó Müller Gyuri felszólalása is megható volt. Miután a sok szép karácsonyi ének elhangzott és a tréfás pásztorjátékot a kisebbek elõadták, kihangsúlyozta, úgy érzi mintha "otthon" lenne. A hangulat olyan mint a megszokott családi körben Magyarországon. És ilyen "hangulatot" szeretne Ö is nyújtani a látogató ZIKeseknek, miután márciusban hazautazik. Az esti misére a szomszédos N. Senora de Unidad templomban mentünk át. Megköszöntük a Jó Istennek 50.-ik évünket és hogy a szeretet ünnepén szeretet volt a légkörben. Gorondi Péterné Meleg Judit

BRAZIL OLDAL

Linka Sándor OSB aranymiséje 1952-2002

Mint minden évben, idén is eljött augusztus, Szent István, elsõ királyunk hónapja. 18-án vasárnap, egy derûs téli napon gyülekeztünk a Szent Imre Kollégium udvarán, hogy felvonjuk a zászlókat, majd körmenetben elindultunk az "Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga..." Szent István napi himnusz éneklése közben, a nagytemplom felé.

A misét fõlelkészünk, Linka Sándor páter celebrálta és csak amikor szentbeszédét elkezdte, értesültünk arról, hogy ezen a napon és ezen a misén ünnepli Sándor atya az aranymiséjét.

Az a szokás, hogy az aranymisések, pappászentelésük 50. évfordulóján, elmondják a saját papi élettörténetüket. Mély csendben és feszült figyelemmel hallgattuk Sándor atya beszámolóját, egy viszontagságos, küzdelmes papi életrõl.

Linka Ervin Kemenespálfán született 1927-ben (a Sándor nevet pappászentelésekor kapta). A II. Világháború utáni zavaros években fejezte be középiskoláit. A fiatal Linka Ervin papi elhivatottsága olyan erõs volt, hogy nem törõdött az akkor valószínûleg erõsen érezhetõ egyházellenes hangulattal amely Magyarországon, sõt az egész legyõzött Európában elharapódzott - és ebben több Sao Paulóban élõ szerzetestársával osztozott, sõt a katolikus egyház fejével, II. János Pál pápával is - hû maradt elhatározásához és Pannonhalmára kérte felvételét.

1947-ben öltözött be és 1949-ben tett fogadalmat, ugyanabban az évben, amikor a kommunizmus átvette a hatalmat és megkezdte rémuralmát, ami nem utolsósorban az egyház és a papok ellen indult. 1949 januárjában börtönzik be Mindszenty hercegprímást a világ felháborodása ellenére. Rákosi bejelenti a proletárdiktatúrát és Magyarország mögött bezárul a vasfüggöny. Linka Ervin rendíthetetlenül néz szembe az egyházi személyeket fenyegetõ jövõvel és folytatja kitûzött útját. 1952-ben pappá szentelik. A veszprémi egyházmegye több plébániáján teljesít kápláni szolgálatot, majd 16 éven keresztül Tárkányban plébános.

1976-ban került közénk. Vila Anastáción munkálkodik egy ideig és aztán 1978-ben lemegy Nova Santa Rosára, ahol a ottani szeminárium prefektusa lesz.

1997-ben Gácsér Imre páter halála után kapja azt a feladatot, hogy a Sao Paulói magyar katolikus közösség fõlelkésze legyen.

Ez sem egy könnyû feladat. Itt most egy 70-80 éves emigráns közösség lelkésze lesz, amely ráadásul egy hatalmas kiterjedésû, több milliós világvárosban él - szétszórva. Ahogy nõtt a város ugyanis, és a magyar származású családok egyre jobb anyagi helyzetbe kerültek, egyre messzebbre költöztek, kertes lakónegyedekbe. A hívõ katolikus ember minden vasárnap igyekszik templomba járni, tehát megkeresi magának az otthonához lehetõ legközelebb esõ katolikus templomot. Minden városnegyednek megvan a nem is egy, de több katolikus temploma. A hosszú emigráció alatt, a magyar nyelv is kopik, lassan behelyettesítõdik a brazillal. A magyar mise félóra, háromnegyedóra autóút - a magyarszármazású katolikus hívõ lassan lemond és aztán lassan leszokik a magyar misérõl. Vagy a távolmaradást az okozza, hogy az elkerülhetetlen stresszben és munkában lerobotolt hét után, sokan menekülnek hétvégi nyaralójukba a tengerpartra vagy a hegyek közé, kiürül a fárasztó világváros, de a magyar mise padjai is. Sándor atya gondosan elõkészített és mindig érdekesre kidolgozott prédikációit már csak egy kis sereg hívõ hallgatja. De ez a kis sereg el nem mulasztana egy magyar misét sem, mert lélekben mindig épül és gazdagodik a hallottaktól. Manapság, nem sok misérõl jön el az ember egy ilyen szép élménnyel.

Isten fizesse meg az aranymisés Linka Sándort ezért és tartsa meg nekünk Sao Pauló-i magyaroknak még sokáig Fõlelkészünket.

Piller Éva

Megemlékezés

Dr. Ecsedy Tamásról

2OO2 november 8-án nagy veszteség érte a Sao Pauló-i magyar kolóniát: Egy eminens tag, dr. Ecsedy Tamás távozott tõlük.

A fiatalabb generáció talán csak látásból ismerte, mikoris az utolsó években szerdánként a Magyar Ház falatozójában olvasott egy, a könyvtárból kölcsönvett könyvet, miközben felesége Lúcia üzleti kapcsolatait látogatta a városban. Tamás, az "Öregszentimrés" szeretett olvasni és öreg korára megkapta a sorstól ezt a privilégiumot, hogy bõven volt ideje olvasni. De nem volt ez mindég így.

Gyulán született 1913 április 24.-én. 193l-tõl a Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgatója volt, miközben a budai Szent Imre Kollégiumban lakott. A kollégiumban lakók, k. b. 9O egyetemista, egy külön kasztot képeztek. Saját egyenruhájuk és sapkájuk volt. Az oda felvett családokból származó nívós szellemi színvonalú ifjaknak életre szóló barátságokat biztosított. Ezért "Magyar Cambridge"-nek is nevezték. Egy évet Bécsben is töltött, ahol a Külkereskedelmi Akadémiát látogatta.

Miután ledoktorált, 1937-tõl a Külkereskedelmi Hivatal elõadója volt és különbözõ minisztériumokban számos felelõsségteljes beosztást látott el. A háború alatt részt vett az ellenállásban. Szociális nézetei és demokratikus felfogása miatt mint hithû szocíáldemokrata elítélte a német nemzetiszocializmust és így nem csoda, hogy az Andrássy út 6O-at a nyilasok, majd a kommunisták "jóvoltából" járta meg. 1945 után a Szociáldemokrata Párt tagja lett. Miután átlátta a Rákosi szalámipolitikát, 1949-ben nyugatra emigrált. 195O-53 között a müncheni Szabad Európa Rádiónál együtt dolgozott a nyugati emigráció számos eminens tagjával, míg az amerikai befolyással nem értve egyet, onnan kilépett és Brazíliába vándorolt.

Dr. Ecsedy Tamás magyar jogi diplomával itt nem ügyvédeskedhetett, ezért szabad foglalkozásokat választott. Cégképviseleteket látott el és különbözõ vállalkozásokba fogott. Viszont állandóan figyelemmel kísérte a magyarországi politikai fejleményeket, mert tiszta magyar szíve Magyarország boldogulását áhította. Magyar felesége, Schatz Éva varrószalont nyitott, de nagyon korán halt meg,

1994 óta a második feleségének Lúcia Antónia Nogueira Sao Roque-i tanyáján élt, idõnként bejõve Sao Paulóba, ahol a Brazíliai Magyar Segélyegylet klubházának, a Magyar Háznak egyik szobáját bérelték.

Amikor a nyolcvanas években újraéledt egy Magyar Ház létrehozásnak ötlete, ennek a kezdeményezésnek Ecsedy Tamás lett az egyik leglelkesebb támogatója. Miután a házbizottság tagjai egy erre a célra megfelelõ házat találtak, Piller Gedeonnal együtt elõkészítették a vételi szerzõdést, melyet a Segélyegylet akkori vezetõsége 1985 január 24.-én alá is írt.

Minden Sao Pauló-i magyar megmozdulásban aktív szerepet vállalt. A Pannónia Klubnak, a Segélyegyletnek, a Magyar Háznak és a Brazil-Magyar Kultúregyesületnek vezetõségi tagja volt.

Súlyos hosszantartó betegségében felesége Lúcia önfeláldozóan ápolta utolsó, magyar szíve dobbanásáig. Nyugodjék békében.

Piller Gedeon

25 éve tért haza a Szent Korona

Hálaadó szentmisét tartottak a Szent Korona visszaadásának 25. évfordulója alkalmából Budapesten, a Mátyás-templomban hétfõn, az eseményen megjelent Mádl Ferenc köztársasági elnök is.

A szertartást Paskai László bíboros, az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye apostoli kormányzója mutatta be, akinek ez volt az utolsó nyilvános fõpásztori szereplése. Erdõ Péter, a fõegyházmegye decemberben kinevezett új érseke, Magyarország prímása január 11-én kezdi meg fõpásztori szolgálatát.

Paskai László a szentmisén kiemelte: a Szent Korona a magyar nép tudatában több mint a múlt értékes koronázási jelvénye; az idõk folyamán hozzá kapcsolódott a magyar nép története, szenvedéseivel és örömeivel együtt. Hangsúlyozta, hogy a korona nem a királyság államformájának jelképe, hanem egy állameszményt testesít meg, amely a magyarság múltját idézi, a jelenben az ország szolgálatára indít, és reményt ad a jövõ építésére. Szavai szerint az ereklye a keresztény magyar államiságot jelképezi, függetlenül a meglévõ államformától.

Blanckenstein Miklós pápai prelátus, a templom plébánosa arról beszélt: a Szent Korona visszakerülése Magyarországra a remény jele volt, "történelmileg is a remény útját járhattuk a mostani pillanatig". Mint mondta, magyar mivoltunk kereszténységünkben teljesedik ki, s a hétfõi megemlékezés nemcsak visszatekintés, hanem egyúttal "út, kapu is a jövõ felé".

A szentmisén megjelent többek között Boros Péter volt miniszterelnök, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, valamint az I. kerületi önkormányzat több képviselõje is. Az eseményen a templom ének- és zenekara Liszt Ferenc Koronázási miséjét szólaltatta meg.

Az ereklyét a koronaõrség tagjai 1945 májusában a Salzburg melletti Mattseeben, egy tóparti, mocsaras részen rejtették el. Az õrök hamarosan amerikai fogságba estek, s a hosszas kihallgatások során végül elárulták a korona és a koronázási jelvények rejtekhelyét, így kerültek azok az amerikai hadsereg kezébe.

Az ereklyék visszaszolgáltatásáról 1977-ben kezdõdtek meg az egyeztetések. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter 1978. január 6-án adta vissza ünnepélyes keretek között az Országgyûlés elnökének, s ily módon a magyar nemzetnek a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket Budapesten.

A korona õrzésérõl és kiállításáról 2000-ig a Magyar Nemzeti Múzeum gondoskodott, azóta az ereklye a Parlament kupolacsarnokában látható.

Erdõ Péter került a magyar katolikus egyház élére

Erdõ Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki érsekként az Esztergom-budapesti fõegyházmegye élére a pápa. Az új prímás Paskai László bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érseket követi a magyar katolikus egyház élén.

2003. január 11-én, szentmise keretében iktatták be Erdõ Pétert, Esztergom 82. érsekét, Magyarország új prímását az Esztergomi Bazilikában.

A katolikus kánonjog szabályai szerint a 75. életévét betöltõ megyéspüspököknek be kell nyújtaniuk lemondásukat a pápának, s a katolikus egyház feje dönt az utódlásról.

A találgatások mintegy két hónapja folynak arról, ki követi Paskai Lászlót a magyar katolikus egyház élén. Az ötvenesztendõs Erdõ Pétert kezdettõl az esélyesek között emlegették.

A filozófiai és teológiai tanulmányait Esztergomban és Budapesten végzõ Erdõ Pétert 1975-ben szentelték pappá. 1977-80 közt Rómában tanult s szerzett teológiai és egyházjogi diplomát. 1997-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karának dékánjává, 1998-ban az intézmény rektorává nevezték ki. 1999 óta a székesfehérvári egyházmegye segédpüspöke, püspökké 2000. január 6-án szentelte II. János Pál.

Paskai László 1987-tõl esztergomi érsek, 1988-tól bíboros. Visszavonulása után az esztergomi Simor-otthonban fog élni, s megtarthatja bíborosi címét. MTI

„Segített kijelölni az irányt"

A kilenc éve elhunyt Antall József érdemeirõl emlékezett meg Medgyessy Péter kormányfõ a rendszerváltás utáni elsõ miniszterelnök özvegyének küldött levelében. Ebben Medgyessy úgy fogalmaz: a rendszerváltás elsõ kormánya is segített kijelölni az irányt és elindítani az országot azon a nehéz úton, amelynek most utolsó métereit tesszük meg. – Ez az út a boldog, sikeres, európai Magyarországhoz vezet. Az elsõ miniszterelnöknek volt a legnehezebb dolga, hiszen neki kellett egy új, demokratikus, független Magyarországot megalapoznia – írja a kormányfõ, hangsúlyozva, hogy részben az Antall József vezette kormány munkájának köszönhetjük, hogy elértük gazdasági függetlenségünket. – Kormányfõi munkájával megteremtette piacgazdaságunk és demokratikus parlamentarizmusunk alapjait, képes volt arra, hogy Kelet-Európában egyedülálló módon stabil politikai rendszert teremtsen – olvasható a miniszterelnök levelében, amely leszögezi: Antall József igazi úttörõ és újjáépítõ kormányfõ volt.

Késõi krónika

Olvassátok el az alábbi meghívót, belõle megértitek, mirõl is van (volt) szó.

Fent olvashatod, ki mindenki kapta ugyanezt a levelet. A csodagépen nem tudom külön-külön és egyenként címezni, ezért a közös, körlevélszerû meghívó.

Isten áldjon! Örülök, hogy találkozni fogunk és szeretettel várunk: Paulette és Józsi.

A három "Z.I.K. óra"

Az elsõ órában, mivel éppen a forradalom hetében voltunk, a Nyugati Magyar Költök verseibõl olvastunk és elemeztünk néhányat. A magyarországi Z.I.K. méltó tisztelgése volt 56 hõsei elõtt. András Sándor, Gömöri György, Thisz Géza, Faludi György, Fáy Ferenc, Horváth Elemér, mind 56-ban kényszerültek menekülni. Õk és még sokan mások tették értékessé a nyugaton született magyar lírát. Buenosban Corvinák témája volt. Magyarországon inkább elhallgatták. Mintaképpen álljon itt a legrövidebb:

András Sándor: Nagy Imre

hogy fenntarthassa szemüvegét

a fémkeretes könnyû üveg

és tekints a repedt világba.

A második órában magyar nyelvtani feladatokat kellett megoldani. A cél: unalmas nyelvtani szabályokat hogy lehet vidáman megtanítani. Kilenc feladatot kapott mindenki. Mintának feladom a legrövidebbet és egyben a lagkönnyebbet: Alakítsd át az alábbi mondatot néhány szó helycseréjével úgy, hogy az értelme pont az ellenkezõje legyen. (Természetesen más lesz a vesszõhasználat is!) Továbbá állapítsd meg, hány tagmondatból áll az egész mondat? "Elmész, visszajössz, sose pusztulsz el a háborúban." Megoldás:........... A vetélkedõt Müller Zsófi nyerte meg. Díja: egy vízfestmény sorozat, amely Buenos Aires legszebb épületeit ábrázolja. (Daniel Salaverria nevû argentin mûvész alkotása.)

A harmadik órában választani lehetett két téma közül: Martin Fierro-ból részletek, (magyarul) vagy mi magunk megírjuk Kányádi Sándor egy szürrealista versét. Hûvösödik már az este, és mert rövidebbnek látszott, Kányádira szavazott a többség. Beleéltük magunkat a költõ gondolatvilágába, és hamarosan megszültük a "Kõkorszak" címû szürrealista versét. ( "Kõkorszak." Kovakõ, alapkõ, malomkõ", kockakõ, epekõ, vesekõ, határkõ, kazánkõ, ékkõ, kékkõ, lúgkõ, zsírkõ, tûzkõ, mûkõ, sírkõ.)

Ilyen hatalmas szellemi erõfeszítés után, nem is tudjátok elképzelni, milyen finomak voltak a disznóhúsból készült "empanadak".

A délután még néhány nagyon szép meglepetéssel gazdagította a napot. Bonapartian Edi, Kerekes Miki, Lovrics Alexandra, Papp Gabi, Jeszenszky Márta és Attila, és Zaha Eszti kórust rögtönözött és gitár kísérettel énekeltek: "A csillag a fényét a naptól kapja, / A föld virágot ad a rétnek, / A virág mézét a méhecske kapja, / de mit adhatok én néked?........... Itt a két kezem, ez van nekem, / tudod jól ezt adom, ez mindenem". Kedves köszönöm volt azért, "hogy Kimlén most mind együtt itt vagyunk."

Gorondi Palkó szolgált az utolsó meglepetéssel. A Z.I.K. vezetõinek Szabó Magda legújabb könyvébõl hozott dedikált példányokat! Az írónõ 85 éves korában változatos életének minden mozzanatát megírja, és Palkó ajándékával megint egyszer sokaknak örömet szerzett.

Végszónak álljon itt egy valószínûleg pontatlan statisztika a résztvevõkrõl és azokról akiket vártunk, de... majd legközelebb.

Akik ott voltak: Zombary Tomiék, Kasza Istvánné, Benedek Lászlóék, Földényi házaspár, Luraschiék, (Bécsbõl jöttek) Szalay Bandiék, Gorondi Palkóék, Dóryék, a már említett énekkar tagjai, Müller Zsófi és e sorok írója a nejével.(Mennyivel hitelesebb lett volna, ha ugyanezt a késõi krónikát egy résztvevõ írta volna...) Nélkülöztük: Major Tamásékat, Vass Mátyásékat, Ploósz Sándorékat, Trixit, Kányádi Sándorékat, Emõdy Csabáékat az összes Szekereseket, Nagy Péteréket, és vajon kit felejtettünk el?

Egy héttel késõbb Zombory Tomiék solymári házát dúlta fel spanyol Z.I.K. Volt métázás, Kasza Istvánné a kisebbekkel kézimunkázott és Gorondi Palkó a nagyobbaknak az argentin rockzene nagyságait szólaltatta meg.

Köszönjük a háziasszonyoknak, Paulettnek és Businak, hogy szívesen fogadtak és minden földi jóval elláttak.

Képek a ZIK "otthoni" találkozójáról

Zaha Eszti, Papp Gabi, Lovrics Alexandra, Kerekes Miki, Jeszenszky Attila és Müller Zsófi.

Jeszenszky Attila, Kerekes Miklós, Papp Gabi, Lovrics Alexandra, Zaha Eszti és Luraschi Stefi.

Kerekes Miki, Zombory Tomi, Bonapartian Edi, Luraschi (Csutka) Judit, Papp Gabi, Lovrics Alexandra, Zaha Eszti és Jeszenszky Márta.

Kasza Lumpi, Dóry Paulette, Benedek László + Simon, Szalay Bandi és Gorondi Palkó.

Az evangélikus Nõi Csoport Karácsonya az Öregotthonban

Minden évben, karácsonykor és húsvét körül az "Evangélikus Nõi csoport" rendez idõs testvéreinek egy kis ünnepséget, hogy változatosságot és örömöt vigyen nekik, meghitt családi hangulatban. Ilyenkor a hangsúly az örömön, a finom vacsorán, ajándékokon és a baráti kapcsolaton a bentlakókkal van. Az ápolószemélyzet és az igazgatóság szintén "vendég" az ilyen estéken, a "hölgyek" szolgálnak fel, saját maguk által készített ünnepi vacsorát.

Az idén ez egy kicsit másként volt, de mondhatnám, talán még szebben sikerült. Elõször is a "Nõi csoport" az évek folyamán nagyon lecsökkent. Ketten Lindqist Andrea és Sebessné Zsuzsi voltak jelen, no meg tiszteletbeli régi segítõtársunk, Kovács-Baráth Babszi. Hiányzik oszlopos tagunk Juhász Kuki, meg Hefty Kató, aki elrepült gyermekeihez. Nem baj, fog ez menni! Annál is inkább, mert a hangsúlyt a lelki adományokra helyeztük és Rubido-Zichyné Senta jóvoltából egy közös Katolikus-Evangélikus misét tudtunk nyújtani bentlakó testvéreinknek. Gáspár Miklós atya, meleget és fáradságot nem tekintve, megható magyar misét mondott, míg a fiatal Gogorza evangélikus lelkész egy rövid spanyol beszédet tartott. A legnagyobb örömet a Coral Hungaria 12 tagú kamara csoportja jelentette. Meghatottan és igazi karácsonyi hangulatban fejeztük be az ünnepséget, a szép karácsonyi énekek hallatára. Gyönyörûen énekeltek, mindenki meg volt hatva.

A mise után felkértük a bennlakó idõs testvéreinket, hogy szép lassan vonuljanak át az ebédlõbe, foglaljanak helyet a szokásos asztaluknál, amire alig ismertek rá, olyan díszesen meg volt terítve. Utána, akiknek még jut hely, szívesen lesznek látva a vacsorára. A rendezõ "csoport" kicsit izgult, hogy elég lesz-e a váratlan kibõvült társaságnak a vacsora, de akár csak Jézus csodatétele a halakkal, mindenkinek jutott, sõt még maradt is!! 48 személyre számítottunk és a végén több mint 60-an ültük körül az asztalokat. A kiszolgálás ennyi emberre (mert hiszen a személyzet is vendég volt) kicsit lassan ment, de aztán Senta, Gosztonyi Gyula besegítettek és mindenki türelmesen, igen jó hangulatban megvárta, hogy rákerüljón a sor. Nagy sikere volt a tortáknak, amiket Mausi Sebess fõzõ szakiskolája ajándékozott.

A 4 "hölgy" igen kitûnõ professzionális szobalány érmet érdemel. A szokásos kis ajándékcsomagokat természetesen kizárólag a bentlakóknak osztottuk ki.

Azt hiszem a célt elértük. Mindenki, de legfõképpen az idõs testvéreink örültek és boldogok voltak pár órára. Bonczos Zsuzsa

Vitézi avatás Chilében

Tavaly december 6-án Vitézi avatás volt Santiago de Chilében. Ez alkalommal, ünnepélyes keretek között, Horváth Antal, Chilei szenátort avatták fel a Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozatába. Az aktuson részt vett Szõnyi Ferenc nagykövet feleségével, a Chilei Vitézi Rend tagjai, az avatott hozzátartozói, szenátusi kollégái és barátai.

Az avatást, amely a Santiago-i szenátus dísztermében történt, vitéz Vattay Miklós délamerikai törzskapitány. v. Ladányi Domonkos tb tk. és v. Karakay István chilei vitézi hadnagy vezették le. Elõtte v. Dr. Szánthó György megható szavakkal méltatta Horváth Antal pályafutását, apjának és õseinek szülõföldje – Magyarország – iránti szeretetét és ragaszkodását. Ennek élõ bizonysága a chilei szenátus évenként, folyamatosan megtartott Szent István ünnepsége.

A jelenlévõk az aktus után koktélen ápolták a két ország Vitézi Rendjének bajtársi kapcsolatát.

v. V. M.

KERESTETÉS

Vincze Árpád, Kalifornia, keresi Argentínában unokahúgát Arankát, akivel 1960-ban szakadt meg a kapcsolat. Aranka akkor kb. 15-16 éves volt és szüleivel élt Buenos Airesben. Szülei neve Carlos Vincze és felesége Manci néni. Vincze Árpád nagybátyjáról és nagynénjérõl van szó és szerinte már régen meghaltak.

Bárki tud valamit Vincze Arankáról, kérem hívja föl a következõ telefonszámot: (54-11) 4761-7981, vagy e-mailen: czanyo@datamarkets.com.ar

Emléktábla-avatás Mauricio Mayerban

December 6-án - Kurucz László fáradhatatlan utánajárásának eredményeképpen - La Pampa tartomány egyik, Mauricio Mayerrõl elnevezett, 300 lelket számláló falujában emléktáblát avattak, megható, szívet melengetõ ünnepség keretében. A tizenkilencedik század második felében Klapka ajánlólevelével Czetz Jánoshoz Argentínába érkezett magyar mérnök-katonatiszt - Mayer Móric - páratlan karriert futott be mind a katonai, mind a mérnöki, mind az üzletemberi pályán. A vasútépítésben végzett eredményes munkájának elismeréseképpen ezt a falut, illetve az itt létesült vasútállomást róla nevezték el. Az emléktábla-avatás napján az utcákat és a fõteret magyar zászlódíszbe öltöztették, és Carlos Mayer, az ünnepelt testvérének a dédunokája (a képen õ látható az emléktábla mellett), a tartomány igazságügy-minisztere, Szõnyi Ferenc nagykövet és a helyi polgármester emlékezõ, méltató beszéde után leleplezték a márványtáblát. Az ünnepség után a résztvevõk jóhangulatú asadóval zárták az együttlétet, élvezve a házigazdák figyelmes és szeretetteljes vendégszeretetét.

Karácsonyi Vásár 2002

A Hungária és az Emese idén is megrendezte a Karácsonyi Vásárt. A már idáig is hagyományos esemény egyre inkább elmaradhatatlan programjává vált a buenos airesi magyar közösségnek. Ez alkalommal különösen sok látogató jelent meg – bukkant fel – december elsõ hétvégén a Hungáriában.

A vásár kitûnõ alkalomnak mutatkozik, hogy nemcsak a környékbeliek látogassák, de a nagyváros messzi végeirõl is eljöjjenek ritkábban elõforduló emberek; tudják, fognak találkozni rég nem látott barátaikkal.

Mikulás bácsi is meglátogatta a vásárt, elsõsorban az aprónép nagy örömére. Habár az újságírónak az a meggyõzõdése, Mikulás bácsinak valóban a csemeték nagyszülei a leghálásabbak; alkalmuk adódik ilyenkor unukáikkal joggal büszkélkedni. Az ilyesmiért pedig érdemes hosszú utat is megtenni.

A "Feria Húngara" már az egyik leg elismertebb az északi zóna vásárai között. Ismét több tucat mikro-vállalkozásnak adott alkalmat év végi bevételének gyarapítására és számottevõ támogatást nyújtot intézményeinknek is ezekben a nehéz idõkben.

(te)

Kerestetés

A határon Túli Magyarok Hivatala keresztül magyarországi rokonai keresik Sándor Józsefet ill. két fiat. Sándor József 1908-ban született, Maramarosszi-geten, anyja neve Deák Mária. 1945-ben érkezett Argentínába, két fiával együtt. Aki tud sorsukról, hívja fel Benedek Lászlónét, tel. 4-799-2527, vagy értesítse a HTMH-at : krostas@htmh.gov.hu

Családi Szilveszter a Hungáriában

Nehéz évet tudhattunk magunk mögött 2002 Szilveszter napján. Mi is ideírjuk amit annyiszor hallhatunk, olvashattunk a médiában: túléltük. Ez az év talán valamivel jobb lesz. Ilyen hangulatban nagyon is jól esett találkozni barátokkal, ismerõsökkel — olyanokkal akiket gyakran látunk és olyanokkal is, akik messzi tájakról látogattak el vagy vissza Buenos Airesbe.

Szép számban gyûltek egybe magyarok és barátaik a Hungáriában, hogy együtt lazítsanak, viduljanak, gondjaikat félretéve jókedvre derüljenek. Ismét kedves vendég volt Szõnyi Ferenc nagykövet, feleségével és leányával. Vidám zene, kitûnõ hangulat; éjfélkor hosszú percekig tartó általános ölelkezés és pusziszkodás, kölcsönös jókivánságok, ahogyan az már ilyenkor hagyományos. Külön említésre méltó a Braziliából vezetõképzõ táborokra érkezett cserkészek népes csoportja. Az itteni fiatalsággal vígan buliztak hajnalhasadásig. (te)

Karácsonyi hangverseny az amenabari evangélikus templomban

December 13.-án nagyon szép zenei és lelki élményben volt részünk. Sajnálom azokat, akik nem tudtak eljönni és meghallgatni. Ilyenkor pár nappal karácsony elõtt mindenkinek rengeteg dolga van, aztán meg meleg is volt, hétköznap, tehát munkanap is volt… este 8-ra Belgránóban kellett lenni. Aki ennek ellenére rászánta magát, nem bánta meg, hanem hálásan gondol rá vissza. Egy-két órára újra gyermekek lettünk, vagy legalább egy kicsit jobbak.

A koncert elsõ részét a martinezi evangélikus gyülekezet kórusa énekelte, Inke Frosch vezényletével. Tiszteletreméltó idõsebb emberek nagy lelkesedéssel énekelték a szebbnél szebb klasszikus, XVII-XVIII századbeli: Händel, Praetorius, Bach, Athos Palma gyönyörû darabjait. Engem Händel: "Gyõzelmet vettél" (Tochter Zion, freue dich) lelkesített legjobban, de ami könnyekig meghatott az Praetorius: "Es ist ein Ros´entsprungen", amit gyermekkorunktól kezdve karácsonykor énekeltünk akár németül, akár magyarul.

A második részt a Coral Hungaria teljes létszámban, Sylvia Leidemann vezényletével adta nekünk elõ. Nem hiszem, hogy a zsúfolásig megtelt templomban lett volna valaki, akit ez a koncert nem hatott volna meg. A zene az, ami a szívünket megérinti, ami régi "otthoni" emlékeket idéz fel, ami legalább pár percre igazi karácsonyi áhítatot tud a lelkünkbe varázsolni. "Mennybõl az angyal" vagy "Pásztorok-pásztorok" és a többi ismert ének hallatára még a karácsonyfa szagát is éreztem. Mintha csillogó szemmel beléptem volna a ragyogó, plafonig érõ karácsonyfa elé, csillagszórók káprázatos fényébe, ahol a fenyõ, mandarin, olvadozó viaszk ismert illata áradt felém. Nosztalgia? Öreges érzékenykedés ?

Lehet.

Jó volt, hogy a lelkes, fiatal pastor Gogorza a két kórus közötti szünetben helyrerázta a lelkiismeretünket egy rövid, de tanulságos prédikációval. Nagyon hatásos, sõt megdöbbentõ volt, mert nem "prédikáció" volt. Felolvasott egy levelet, amit Jézus írt szomorú hangon egy barátjának.. Csodálkozik a levélben, hogy mindenki minden jót kíván mindenkinek, mindenki örvendez, eszik-iszik, ajándékokat osztogat, csak éppen róla feledkeznek meg, pedig ez a nap az Ö SZÜLETÉSNAPJA. Senki nem hívja meg az ünneplésre, viszont nagy lelkesedéssel vesznek körül egy kövér piros kaftános bácsit, aki valószínûleg a Mikulást akarja utánozni. Kicsit szégyenkezve beláttuk, hogy ez bizony legtöbbször sajnos, így igaz.!

De ezután, szerencsére a Coral Hungaria gondoskodott arról, hogy õszintén tudjunk örülni a kis Jézus születésének. Ki szeretném emelni a Szõnyi Zsófi szóló számát, majd Wagner leánykával a duettet. Igazi kis Angyalok énekeltek nekünk., csengõ kristály tiszta hangon.

A koncert után a gyülekezeti teremben Rubido-Zichy Ivánné, Hohenlohe Senta vendégelte meg a kórus tagjait és lelkes hozzátartozóit Vidáman és boldogan koccintgattunk és öleltük meg egymást. A legfontosabb nem hiányzott: a SZERETET.

Köszönet a kórusoknak, Pastor Gogorzának, Rubido-Zichy Sen-tának és az evangélikus gyülekezetnek.. Bonczos Zsuzsa

A Református egyház hírei

Konfirmáció

Karácsonykor került sor Lajtaváry Zsuzsi és Szeley Cynthi konfirmációjára. Az Úrvacsora osztást megelõzõen, a gyülekezet színe elõtt, Nt. Sütõ Gyula kérdéseire szép értelmesen válaszolva, Cynthi és Zsuzsi bebizonyították, hogy ismerik és megértik a Heidelbergi Káté mondanivalóját és kellõképpen felkészültek erre a bensõséges alkalomra.

La Tigra

La Tigra 80 kilométerre van Villa Angelától. Ebben a kis „Isten háta mögötti" falucskában munkálkodik és hirdeti az igét Molnár Imre nazarénus prédikátor, aki az 56-os forradalom után került Argentínába. Árva ill. elhagyott gyerekek számára otthont alapított, hajlékot és ellátást biztosítva.

Néhány héttel ezelõtt Molnár Imre segélykiáltással fordult az Egyházhoz. Cipõt és ruhát kért 15 fiatal fiú számára. A segélykiáltás nem hangzott el hiába. A Buenosairesi Református Egyház hívei szívügynek tekintették, hogy minden egyes fiatal vadonatúj cipõt, tornacipõt, farmer nadrágot és trikót kapjon.

Azóta a csomag már megérkezett . Molnár Imre köszönõ levelében meghatottan írja, hogy mekkora meglepetést és örömet szerzett a küldemény , hiszen használt holmit vártak. Ehelyett a fiúk -talán elõször életükben- új, méret szerint vásárolt, jóminõségû ruhát és cipõt kaptak. „Jobb adni, mint kapni", mondja a Szentírás.Reméljük, hogy a jövõben is rendszeresen tudjuk majd támogatni a La Tigrai kis gyülekezetet. B. M.

Büszkék vagyunk...

Büszkék vagyunk, habár nem a mi érdemünk. Ugyanis a helyhatósági ellenõrök a közelmúltban meglátogatták a Segélyegylet öregotthonát. Nemcsak hogy semmi kifogásolni valót sem találtak, hanem véleményük szerint ott olyan példás rend uralkodik, hogy ahhoz külön is gratuláltak.

Mi is gratulálunk Molnár László és Eva Moran csapatának, a Segélyegylet minden dolgozójának, támogatójának. Mert hála munkájuknak, áldozókészségüknek büszkék lehettünk.

Itt és most...

• Meleg van. Marha meleg, de ezt meg kell írni még ma, mert a lapzárta az lapzárta. (Máris sikerült huszonegy szót összehordani.)

• De mirõl írjunk? Most itt mintha semmi sem történnék, akkora a nyugalom. A Világcsõsz meg a másik hat nagy rászólt a nemzetközi sóhivatalra: ne tökölõdjenek tovább, írjanak már alá valamit az argentinokkal. A mélabús hindu újból elindult, összetákoltak valamit, valamikor talán még alá is írják. De úgylátszik megegyeztek, s ez a fontos. Most már az elnöknek is van elnökjelöltje: a cingár patagóniai kormányzó. (És folyamatosan fiatalított felesége.) Jó adminisztrátorok, tartományuk pénzét jól kezelik. Lole a jobbközéprõl jött volna, õk meg a balközéprõl jönnek. Ez van, ezt kell szeretni. Rosszabbat is el tudunk képzelni, sõt azt még ismerjük is.

• Meleg van. Marha meleg. A tengerpart megtelt turistával. Mar del Plata-n hatszáz ezren, Pinamaron százötven ezren nyaralnak. A középosztály maradványa idén pénze maradékát nem viszi külföldre, szûkmarkúan itthon költi el: tengerpart, pizza, sétálóutca a program. Egyébként az országban Mar del Platan van a legmagasabb munkanélküliség. Ez a szezon valamelyes enyhülést hoz. Habár a helyi lakosság nagyrésze nem is annyira turizmust sajnálja, ami természetesen nagyon fontos, hanem a tönkrement textil- cipõ- és élelmiszer ipart, a halászatot és a hajógyártást. Tóth E.

Elõfizetõinkhez

Lapunk idei elsõ számát tartja kezében az Olvasó. A múlt tapasztalatait nem szükséges senkinek megmagyarázni. Mindenki saját bõrén élte át, és érzi a jövõ – még egyelõre – csak feltételezhetõ jobbrafordulását. A Délamerikai Magyar Hírlap is kénytelen volt tavaly, fennállása óta (74-ik évfolyamba léptünk) ismeretlen intézkedéseket foganatosítani. Be kellett szüntetnünk a csere- és tiszteletpéldányokat és a posta tarifa – különösen a nemzetközi – emelkedése folytán, a külföldi postaárat kénytelenek lettünk külön felszámítani.

Az idén, a fentieken kívül, szintén kényszerûségbõl, kéréssel fordulunk elõfizetõinkhez. Tekintettek arra, hogy a DMH „elõfizetésekbõl" tartja fel magát, elkerülhetetlenül szükséges a díjak elõzetes befizetésének biztosítása. Ennek érdekében kérünk mindenkit, hogy legkésõbb március végéig tegyen eleget e kérésünknek. Csak így tudjuk biztosítani, hogy ne legyen fennakadás a lap küldésében.

Könnyítésképpen Szinovszky Dezsõ pénzbeszedõnk hívásra szívesen házhoz megy, a Hungáriában Zumpf Guszti is felveszi az elõfizetést és a BankBoston minden fiókjában Adrián Czanyo néven szereplõ 924/01000650/45 számú Caja de Ahorro számlára is befizethetõ az elõfizetés.

Megértést kérünk és a 2003. év szerencsés túlélésében vetett reményben kíván ismét Boldog Újévet minden Elõfizetõjének a DMH szerkesztõsége.

Kénytelenek vagyunk...

Az argentin sajtótermékek árat már egy év óta megemelték. Egyesekét a duplájára. Mi eddig még halogattuk az áremelést, de tovább már nem bírjuk.

Megismételjük amit szeptemberi számunkban írtunk. "Szeretnénk megmaradni. Álszerénység nélkül mondjuk, tudjuk, szolgáltatásunk szükséges és hasznos az argentínai magyar közösség, intézmények részére. De már egyre nehezebben tudjuk nyújtani ezt a szolgáltatást."

Kénytelenek vagyunk a lap belföldi elõfizetési díját évi 70 pesora emelni. A különbség nagy részét az új postadíjak viszik el. A többibõl pedig a magasabb papír és nyomdaköltségeket stb. kell fedeznünk. És szeretnénk idõnként több mint nyolc oldalon megjelenni. Anyagunk van és tudjuk hogy van érdeklõdés is eziránt. (Az áremelés természetesen nem vonatkozik azokra a kevesekre akik idei elõfizetésüket már rendezték. Õnekik külön is köszönetet mondunk.)

Elõfizetõink, hirdetõink megértését, elnézését, támogatását kérjük. Köszönjük.

A HUNGÁRIA HÍREI

A múlt év utolsó választmány ülése a tagok szépszámú jelenlétével zajlott le. Zöldi Márton elnök rövid összefoglalójában kitért a múlt eseményeire, a Klub mûködésére és a kolónia általános helyzetére a 2002 évben. Az elnök szerint summázva az elmúlt évet, legjobban a „túléltük" szóval lehet jellemezni. A jövõt – szerencsére – látni nem lehet, tervezni még kevésbé – marad ismét a remény, hogy ezt is „túléljük".

Ifj. Zaha Sándor fõtitkár és Grábner András pénztáros jelentéseit többek hozzászólása után elfogadta a választmány. Az elnök jelentette, hogy a vendéglõ bérlõjének szabadsága alatt (Február 10-tõl, 24-ig) a konyha teljes restaurációját végzik el. Ugyanabben az idõben Zumpf Gusztáv gondnok is szabadságon van és a Könyvtár is zárva tart. Botka Erzsi a Klub alkalmazottja, egész januárban vakációzik. Az elnök Boldog Újévet kívánva búcsúzott a választmánytól. (A februári választmányi gyûlést viszont február 20-án este 9 órakor megtartják).

HALLOTTUK

hogy január 19-én Szent Margit emlékére Mnsr. Gáspár Miklós kanonok ünnepi szentmisét celebrál a Szent István Öregotthonban. A szertartás 11,30 órakor kezdõdik, utána a Segélyegylet vezetõsége asadóra hívja meg a híveket és érdeklõdõket.

hogy februárban a Hungária egyesület, a vakáció ellenére is megtartja választmányi ülését. 20-ára a hónap harmadik csütörtökén este 9 órára hívja a tagokat a Klub elnöke.

hogy dec.26-an Budapestrõl megérkezett Benedek Laszlo, felesegevel és négy gyermekével. László a Cserkesz Szövetség megbízásából a segédtiszti tábort fogja vezetni. Családja örömmel elkísérte és így megvalósult a 8 Benedek unoka elsõ közös találkozása.

hogy a Valentin Alsinai Magyar Dalkör az óévet zenés, táncos, ünnepi ebéddel búcsúztatta. A vidám hangulatú eseményen részt vett Szõnyi Ferenc nagykövet feleségével, és sokan jöttek a környékbeli magyarok és barátai. A hatalmas év végi ajándék kosarat az elnök felesége nyerte meg. Itt említjük meg, hogy Szénási Pál unokaöccse az ünnepekre családi látogatásra érkezett Délafriká-ból. A fiatal (18) Szénási Péter egy johannesburgi angol intézetben végzi tanulmányait, itt a Dalkör elnökének vendégszeretetét élvezi.

hogy Szekeres Szabolcs újévi jókívánságai keretében értesítette Buenos Aires-i barátait, hogy családostul Koszovóba költözik, ahol az EU megbízásából privatizációs feladatokban fog résztvenni. Ottani címe: Kosovo Trust Agency, EU Mission in Kosovo, Vellusha 2, Pristina 38000, Kosovo, Former Republic of Yugoslavia."

hogy Paál Magdi és Kasza Ottó örömmel jelentik, hogy leányuk Mariana és Mastrangelo Diego, 2003 Január 11-én, a „Nuestra Senora de la Paz" plébániatemplomban esküdtek örök hûséget egymásnak. Szívbõl gratulálunk!

hogy Kasza Andres feleségének, Patricának, december 18-án, egészsége szép kis fia született. A háromkilós kis Nicolas Agustin és mamája a legjobb egészségben vannak. Szeretettel gratulálunk!

hogy a múlt év végén régenlátott, és innen továbbvándorolt barátok, ismerõsök nosztalgiáztak Buenos Airesben. Itt volt Batúz (nekünk még mindig Maár Miki) nemzetközileg elismert festõmûvész, aki a Német Kormány Schaumburg Kastély Mûvésztelep alapítványát kezeli. A Centro Cultural Borgesben rendezett argentin mûvészkiállítás egyik eminens tagját választotta ki és vitte magával Schaumburgba. Megjött Kiss István és felesége, február végéig maradnak, Éva leányuk kényezteti õket minden jóval.. Viszont mire e sorok az olvasóhoz jutnak, már visszarepültek az USA-ba Dr. Némethy Judit, Theész Margit (Kuki), Gorondi István a teljes családdal, Szankay Zoltán Brémai (Németország) egyetemi tanár, az Egyesült Európa politikai életének jeles alakja, lánya esküvõjére jött. És itt volt még pár napig, 15-én repült vissza Budapestre, Kraft Péter, volt Perui nagykövet, családjával.

hogy az Attila örs két összejövetelt is tartott a közelmúltban Zsuzsikánál. Karácsony elõtt a Mexikóból hazalátogató Kuki tiszteletére gyûltek koszorúba. Az eseményen megjelent az örökifjú Chede bá is. Az új év elsõ napjaiban pedig Judithot ünnepelték, aki az amerikai télbõl menekült néhány napra a Rio de la Plata partjára. Empanada, fagyalt, borocska, kilátás az oroszlánok barlangjára; a lányok mint mindig kitûnõen érezték magukat.

hogy Gorondi István és Edith New Yorkbol családi látogatásra érkeztek, két kisfiúkkal, Gábor és Miklós. A Haynal és Gorondi nagyszülõk legnagyobb örömére a Karácsonyt együtt ünnepelték, majd a szülök néhány napra Mendozaba utaztak.

Széljegyzetek

Elkezdtük – benne vagyunk. Torkig? Legalábbis addig. Mikorra kecmeredünk ki ebbõl, ez a nagy Shakespeare-i kérdés. Egyelõre vagyunk – de meddig? Egyesek szerint már dereng az ég alja, de mondják azt is, hogy a sûrûje még hátra van, mi van más hátra? Boldog Újévet kívánni! Csak azért is, kaptam Zsuzsikától és V. Szabolcstól, a felszólítást és azt hiszem igazuk van. Csak azért is!!

A régi, helyi szólásmondásnak is van keletje: még sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Ezt már megértük párszor az elmúlt évtizedekben, talán most is beválik. Nem vigasz, hogy világszerte problémák vannak – nagy veszélyek – viszont szintén van tapasztalat, hogy amikor nagy bajok voltak a világban, itt jól ment a soruk az embereknek. Furcsa világot élünk, itt kell helyezkedni, alkalmazkodni, de nem szabad meghátrálni. Az egyetlen védekezés: nem olvasni újságot, tv-t, rádiót kikapcsolni és elmenni nyaralni. A leértékelt peso, nemcsak a turistának kedvez, lám tele van minden hotel, a tengeri fürdõhelyeken, a strandokon leülni sem lehet. Sorba kell állni mindenért. Nyaralni kell menni. És aki nem bírja a tömeget, itt a fõvárosban, hûtött vendéglõben, kevés vendéggel, sok pincérrel, üres, jól hûtött moziban is elmegy az idõ.

Csak egyet nem szabad csinálni: politizálni. Ezt szigorúan tilos, mert veszélyes. Ájulási tünetekkel, de infartus veszéllyel járhat, növeli a vérnyomást, ha nagyon behecceled magad egy vitába. Nem szabad politizálni. Se itt, Argentínában, se otthon Magyarországon. Ami a helybeli politizálást illeti, az itteni hatalomvágy már olyan méreteket öltött, hogy azt figyelemmel kísérni már nem lehet, de nem is szabad. Ebben az országban 50 év óta a régi séma szerint ismétlõdik minden és nincs még lehetõség sem, hogy ez változzon. Mindig ugyanaz. A mentalitás. A pénzszerzés és hatalomvágy. Itt élünk és ha nem is politizálunk, benne vagyunk, aki csak teheti bírja, aki nem továbbmegy - ha tud.

Az otthoni helyzet máshogy érint. Nem élün k ott, de magyar érzéssel érdeklõdünk. De politizálni, a szó praktikus értelmében, se jogunk, se lehetõségünk. (A hazatelepülteken kívül). De nevetségesnek is tûnik tízezer kilométerekrõl kritizálni, helyeselni, beleszólni eseményekbe, amelyek nem az átélés, a személyes tapasztalat alapján érintenek minket, hanem másod- harmadkézbõl származó hallomások, öröklött, és régelavult ideológiák a mozgató rugói. Az utolsó tíz év politikai megrázkódtatásai, jobbra és balra lendülései annyira kettéosztották az országot, hogy otthon már az egyéniség, barátság, család és magatartás, de még a tudás kritériumait >mindinkább „ki milyen párt-beli" mérlegelés helyettesíti. Haszontalan játék… Európai helyzetünk jövõje tekintetében még veszedelmes is". Negatív luxus.< (V. Szabolcs levelébõl).

Szûkebb környezetünkben fellépõ ezzel kapcsolatos feléledõ viták helyett, jobb lenne egyre gyengébb helyzetben lévõ intézményeink, egyházaink, különösen a Cserkészet és ZIK megerõsítésén munkálkodni, mindenki a maga helyén, mi itt, „itthon" ott „otthon" dolgozz/anak/unk – egymásért. Ahogy és amíg lehet…

INTÉZMÉNYEINK

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szõnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Serfõzõ Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd, és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0341-421-4988. Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. Latinamerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. Cap. Tel/Fax: 4327-0726.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtõl péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi. Tel.: 4791-3386.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester, Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezsõ, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FÕCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Fõcsoportvezetõ: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001, (1648) Tronco del Talar. Prov. Bs. As. Tel.: 4715-2351.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Sütõ Gyula. Fõgondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fõgondnok: Hefty Katalin. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán, 16-19 óráig.

EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zombory István. Tel.: 4742--6168. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.

BARILOCHEI MAGYAR KÖR. Círculo Húngaro de Bariloche, Beschtedt 136, R8400GWB Bariloche. Elnök: Mónica Retezár (Casilla de Correo 538, R8400WAF Bariloche). E-mail: susie@bariloche.com.ar

Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2002