Ünnepélyes és méltatlan jelenetek egyaránt jellemezték az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett megemlékezéseket. A szocialisták kezdeményezésére a parlament emlékülést tartott, amelyre nem mentek el a Fidesz képviselői, ott volt viszont, és fel is olvasta az ’56-os szervezetek igen mérsékelt hangú üzentét Dávid Ibolya, az MDF elnöke.
A nap második felében előbb a MIÉP tartott nagygyűlést a Hősök terén, majd a polgári körök szerveztek tagjaiknak találkozót e rendezvény közelében, hogy a sokaságot aztán irányítótáblák vezessék az Erzsébet térre, ahol Orbán Viktor beszélt. A volt miniszterelnök ismét kettéosztotta a magyar világot, de a következtetések levonásakor a szokottnál óvatosabb volt, mondván, folytonos forradalmak márpedig nincsenek.
1956 világtörténelmi szerepét méltatták az Országgyűlés ünnepi ülésén. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF szónokai a forradalom kapcsán egyaránt az együttgondolkodás, az egységes nemzet és a közös múlt jelentőségét hangoztatták. Egyes ’56-os szervezetek képviselői is megjelentek az emlékülésen, amelyről a Fidesz távol maradt. A házelnök és a felszólalók 1956 világtörténelmi szerepét méltatták, s kivétel nélkül úgy fogalmaztak: most is együttgondolkodásra, egységre van szükség. Szili Katalin házelnök beszédében úgy fogalmazott: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy e dicsőséges napot mindmáig csupán papíron sikerült legfényesebb ünnepeink sorába emelni.Donáth László (MSZP) arról beszélt, hogy Nagy Imre és Bíbó István emberi tartásának és meggyőződésének komolyanvétele nélkül nincs és nem is lesz hitelre méltó baloldali politikai kultúra és kormányzás Magyarországon. Úgy vélte, hogy ’56 hősei emberségből és magyarságból példát mutatnak mindazoknak, akik nem elitben és pártban gondolkodnak, hanem olyan egységben, amit a közös múlt és a közös nyelv szükségszerűséggé tesz.
„Bitófára küldött bajtársaink emléke, a hosszú börtönévek megaláztatásai és emelt fővel viselt nehéz sorsunk feljogosít bennünket a kiáltásra, hogy vigyázzunk nemzeti értékeinkre és érdekeinkre. Akiket a választás az ország kormányzásának szerepébe juttatott, csak ezen értékek szolgálatára kaptak felhatalmazást. Ha erről az útról letérnek, velünk is szembetalálják magukat" – írták az ’56-os szervezetek képviselői abban a memorandumban, amelyet az emlékülésen Dávid Ibolya olvasott fel.
Az MDF elnöke ezenkívül beszédében idézett Wittner Mária ’56-os szabadságharcostól is, aki szerint csak szívből jövő bűnbánatot követhet megbocsátás. Pongrátz Gergely, a Corvin köz volt parancsnokának gondolatai közül pedig azt emelte ki: „a baloldal azokat a bűnöket nem tudja nekünk megbocsátani, amelyeket éppen ő követett el ellenünk 1956-ban és azt követően". Dávid Ibolya beszédében azt hangsúlyozta, hogy „sorsot vállaló időkben" kötelező az együttgondolkodás, az egyeztetés a nemzeti érdekek mentén. Szerinte az ország uniós csatlakozása előtt „különösen szükségünk van egymásra".
Az MDF elnöke beszéde után kezet fogott Mádl Ferenc köztársasági elnökkel, Medgyessy Péter miniszterelnökkel, Szili Katalinnal az országgyűlés elnökével és több kormánytaggal.
Pető Iván (SZDSZ) az ünnepi ülésen azt emelte ki: 1956 eszméjétől idegen volt a megosztás, a kirekesztés és a múltba révedés. A politikus úgy látja: vannak olyanok is, akiknek ’56-ról nincs személyes élményük, és a forradalmat pusztán a mai politikai megosztottság erősítésére alkalmas „tárgynak" tekintik.
Nagy Imre-érdemrendek, először
Mádl Ferenc köztársasági elnök a miniszterelnök előterjesztésére tegnap az Országházban Nagy Imre Érdemrenddel tüntette ki Göncz Árpád volt államfőt, Darvas Iván színművészt, Méray Tibor író, újságírót, Juhász Attilát, a Pofosz Nógrád megyei elnökét és Lucza Béla 1956-os forradalmárt. Az érdemrendet szeptember 17-én alapította az Országgyűlés, és először most, a nemzeti ünnepen adták át. Medgyessy Péter kormányfő a kitüntetés alkalmából azt hangsúlyozta, hogy számára október 23-a a szabadság, a demokrácia és a nemzeti elkötelezettség ünnepe.
Célunk, hogy ma hitünkkel és tetteinkkel is bizonyítsuk, a nemzeti közép kormánya vállalja hagyományait, és hű október 23-a eszményeihez – jelentette ki. Hozzátette: szeretné, ha lenne egy közös emlékhely, ahol a hősök és az előttük tisztelgők együtt emlékezhetnének. Terveik szerint 2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulóján méltó nemzeti emlékművel tiszteleghetnek ’56 hősei és áldozatai előtt. A kormányfő hangsúlyozta, azt szeretné, ha lenne egy nap, amikor félre lehet tenni az ellentéteket, s erre nincs méltóbb alkalom a forradalom ünnepének napjánál.
A kitüntetettekről szólva megjegyezte: Méray Tibor, Darvas Iván és Göncz Árpád széles körben ismert, Juhász Attila tizennyolc éves fiatalként vett részt a forradalomban. Lucza Bélával kapcsolatban elmondta, az egykori csepeli munkást szovjet katonák próbálták meg kivégezni, de életben maradt, a lövések következtében viszont elvesztette mindkét szeme világát. „Nincs miniszterelnök, aki szavakat talál e magyar tragédiára" – mondta Medgyessy Péter. (MTI)
Az ünnep napján – október 23-án – tartott fogadást a Nagykövetség megemlékezésül az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 13. évfordulója alkalmából. Az épület előcsarnokát az 1956-os Budapestet és Nagy Imrének és társainak újratemetését ábrázoló fényképek díszítették. Mellettük apró mécsesek lángja adta meg a mártírokat megillető tiszteletet. A fogadáson örvendetesen nagy számban jelentek meg a buenos airesi magyar közösség tagjai és barátaik.
Szőnyi Ferenc nagykövet spanyol nyelvű beszédben méltatta 1956 magyar és világtörténelmi jelentőségét, majd Faludy György Ezerkilencszázötvenhat, te csillag című versét olvasta fel. (Lásd keretben). Faludy György verse meghatóan fejezi ki azok lelkületét, akik az októberi napokat átélték, majd hazájukat elhagyni kényszerültek.
Faludy György:
Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
A terrible beauty is born (Yeats)
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt többé szobor a csizmában,
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán,
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt; szemközt az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek,
péntek: még több vér, tankok, a Ligetnél
az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a "szörnyű
szépség" most nálunk is megszületik,
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán,
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis tétova szivárvány,
ölelkezés az Írószövetségben,
mert csomagolnak s indulnak haza,
feltépett sínek s torlaszok: fölöttük
a szabadság liliom-illata,
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen; bármi
történjék is, boldogság, hogy megértem,
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör füstön, ködön; talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján,
s szombat: a hajnalban csupa reménység,
estére tudni: nyakunkon a kés,
a keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés,
mentünk a kétszázezerrel; nem bírnék
több börtönt és ha nem is jön velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem,
akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,
eddig sem ápolt s ha más föld takar
mit számít az? s mit számít, ha fiam majd
dad-nek is szólít és nem lesz magyar?
Mi elmaradt, azt húsz vagy száz év múlva
az ifjúságtól majd visszakapom:
ők látják majd, hogy az előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason.
Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék,
sem múltam nem vagy, sem történelem,
de lényem egy kioperálhatatlan
darabja, testrész, ki jöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt,
amelynek nincs korlátja: – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
meg örömet; mindig te fogtál kézen
ha botladoztam, magasra emeltél
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen,
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
a nehéz út oly könnyű volt veled!
Oly régesrégen sütsz fehér hajamra,
ragyogj sokáig még sírom felett.
Október 23. Megemlékezés a Műegyetemen
A hagyományok szerint a Budamesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) tartották meg az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést. Az ünnepség után a résztvevő hazai és határon túli fiatalok és meghívottak fáklyás menete indult a Műegyetem épülete elől a Bem térre. Az október 23-i megemlékezést a Rákóczi Szövetség és a Műegyetem 1956 Alapítvány minden év október 22-én tartja meg a hivatalos állami ünnepségsorozat részeként. A Budapesti Műszaki Egyetem diákgyűlésén, 1956. október 22-én fogalmazták meg azt a 16 pontos kiáltványt, amely elindítója lett az október 23-i eseményeknek.
Helyhatósági választások Magyarországon
A rendszerváltás óta Magyarországon négyévenként tartanak – minden mandátumot megújító – választásokat. A kormányt meghatározó országgyűlési voksolásokat tavasszal rendezik; a polgármesterek, valamint a megyei, városi és községi közgyűlések megválasztására ősszel kerül sor. Az október 20-án lezajlott önkormányzati választások a következő eredményeket hozták:
Budapest főpolgármestere – immár negyedszer – Demszky Gábor, az SZDSZ jelöltje lett, a szavazatok 46,7 százalékát kapta. Schmitt Pál független jelölt – akit az ellenzék is támogatott – 35.9 százalékot, Gy. Németh Erzsébet (MSZP) 13.2, Csurka István (MIÉP) 3.39 százalékot kapott.
A fővárosi közgyűlés 66 mandátumából 24 illeti az MSZP-t, 24 a Fidesz-MDF-Kereszténydemokrata koalíciót, 16 az SZDSZ-t és négy a MIÉP-et.
Budapest 23 kerületéből 17-nek lesz kormánypárti, négynek ellenzéki, egynek pedig pártoktól független polgármester.
A 19 megyei közgyűlésből 15-ben lesz kormánypárti, háromban (Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém) ellenzéki és egyben (Zala) független többség.
A 22 megyei jogú városból a polgármester 16-ban lesz kormánypárti, ötben ellenzéki és egyben független.
Ha viszont Magyarország minden települését – a legkisebbeket is – tekintjük az derül ki, hogy csaknem négy millió ember ügyeit intézi majd független polgármester, 3.6 milliónak lesz kormánypárti polgármestere és másfél milliónak Fideszes. (Antichtón)
Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat
A Svéd Akadémia sajtónyilatkozata: A Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre magyar írónak ítéli oda. "Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".
Kertész Imre műve annak a lehetőségét vizsgálja meg, lehet-e még egyénként élni és gondolkozni egy korszakban, melyben az emberek egyre teljesebben alávetették magukat a társadalmi hatalomnak. Könyveiben szüntelenül visszatér életének döntő élményéhez, az auschwitzi tartózkodásához, ahová mint fiatal fiút a magyarországi náci zsidóüldözések idején vitték el. Auschwitz számára nem egy kivételes esemény, amely akár egy idegen test a Nyugat rendes történelmén kívül létezne. Auschwitz a végső igazság az ember lealjasodásáról a modern létben.
Első regénye, a Sorstalanság, a fiatal Kövesről szól, akit elfognak és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik és túléli. A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek hálátlanok, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket - nem ismeri a mi tényeinket. Talán éppen az adja a leírás sokkszerű hitelességét, hogy hiányzik belőle az erkölcsi felháborodottságnak vagy metafizikai tiltakozásnak az az eleme melyet a téma kívánna. Az olvasó nemcsak az erőszak kegyetlenségével szembesül hanem ugyanolyan mértékben a megfontolatlanság méreteivel is, amelyek az elkövetést jellemezték. Mind a hóhérok, mind az áldozatok kényszerítő gyakorlati problémákkal voltak elfoglalva, a nagy kérdések nem léteztek. Kertész üzenete az, hogy az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben fejeződik ki.
Ezzel a gondolatmóddal a szerző egy eszmei hagyományhoz kapcsolódik, melyben élet és szellem ellentétben áll egymással. Kaddis a meg nem született gyermekért - című regényében Kertész átfogóan negatív képet rajzol a gyerekkorról... Kíméletlen egzisztenciális elemzését avval tökéletesíti, hogy a szerelmet úgy ábrázolja, mint az alkalmazkodás legmagasabb stádiumát, a teljes kapitulációt az ember mindenáron való létezés-akarása előtt. Az ember szellemi mivolta Kertész szerint az életképtelenségében van. Az egyén tapasztalata az emberi közösség igényei és érdekei hátteréből nézve azonnal használhatatlannak mutatkozik...
Kertész Imre 1929-ben született Budapesten. Zsidó származású. 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwald-ba, ahonnan 1945-ben szabadult. Miután Magyarországra visszatért 1948-tól a budapesti Világosság című lapnak dolgozott, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Ezután két évig katona volt s azóta szabad íróként él és mint műfordító németnyelvű szerzőket fordít, Nietzschét, Hofmannsthalt, Schnitzlert, Freudot, Rothot, Wittgensteint és Canettit, akik mind befolyással voltak saját művére.
1975-ben jelent meg első regénye, a Sorstalanság, amely auschwitzi és buchenwaldi élményeire épül. Ő maga azt mondja: "Ha egy új regényre gondolok mindig Auschwitzra gondolok." Ez azonban nem jelenti azt hogy a Sorstalanság egyszerű értelemben önéletrajzi volna: Kertész maga azt mondja, hogy önéletrajzi regényformát használt, de nem írt önéletrajzi regényt. A Sorstalanságot először visszautasították; mikor a regény 1975-ben végre megjelent, teljes csend fogadta. Ezt a tapasztalatot Kertész megírta A Kudarc-ban (2000). Ezt egy trilógia második részének szokták tekinteni, amelynek első része a Sorstalanság, harmadik része pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért (1996). Kaddis a neve annak az imának amelyet a zsidók a halottaikért mondanak. A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, a Sorstalanságnak meg A Kudarc-nak a főszereplője. Elmondja a kaddisát a gyerekért akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra amely megengedte Auschwitzot.
Mádl Ferenc köztársasági elnök táviratban köszöntötte Kertész Imrét. "Ma megint ünnep magyarnak lenni! Büszkeség és öröm töltött el, amikor megtudtam, hogy Ön kapta az irodalmi Nobel-díjat – írta az államfő. Hiszem, hogy valamennyi magyar hozzám hasonlóan érez."
Medgyessy Péter miniszterelnök a kormány nevében közleményben köszöntötte az első magyar irodalmi Nobel-díjast. "Őszinte hálámat fejezem ki Kertész Imrének, amiért hazáját ilyen dicsőséghez juttatta – fogalmazott a kormányfő. – Különösen fontos, hogy Kertész Imre egyebek mellett egy magyar sorstragédia, a magyar zsidóság elpusztítása általános érvényű tapasztalatának irodalmi megfogalmazásáért kapta a legjelentősebb irodalmi elismerést."
Görgey Gábor kulturális miniszter – kortárs, kolléga és barát – személyes hangvételű levélben gratulált Kertész Imrének.
Eddigi magyar, valamint magyar származású Nobel-díjasok
1905 – fizikai: Lénárd Fülöp (1862–1947), a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért.
1914 – orvosi: Bárány Róbert (1876–1936), egyensúlyszervi kutatásaiért.
1925 – kémiai: Zsigmondy Richárd (1865–1929), a kolloidoldatok heterogén természetének magyarázatáért.
1937 – orvosi: Szent-Györgyi Albert (1893–1986), a biológiai égésfolyamatok terén végzett kutatásaiért, a C-vitamin felfedezéséért.
1943 – kémiai: Hevesy György (1885–1966), a nyomjelzés felfedezéséért, alkalmazásának kidolgozásáért.
1961 – orvosi: Békésy György (1899–1972), akusztikai kutatásaiért.
1963 – fizikai: Wigner Jenő (1902–1995), az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért.
1971 – fizikai: Gábor Dénes (1900–1979), a holográfia felfedezéséért.
1986 – kémiai: Polányi János (1930–), az elemi kémiai folyamatok dinamikájának kutatásáért.
1986 – béke: Elie Wiesel (1928–), az erőszak, az elnyomás a fajgyűlölet elleni harcáért.
1994 – közgazdasági: Harsányi János (1920–2000), a játékelmélet területén kidolgozott elemzéseiért.
1994 – kémiai: Oláh György (1927–), a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásáért és a karbonizálási eljárások területén elért teljesítményéért.
A MAGYAR NYELV TITKAI (5)
A magánhangzók illeszkedésének jelensége (3. rész)
Legutóbbi cikkünket azzal zártuk, hogy mostani számunkban szemügyre vesszük azokat az illeszkedési eseteket, melyek vagy valamely megmagyarázható, de első pillantásra nem kézenfekvő, vagy valamely megmagyarázhatatlan (?) okból kifolyólag makacsul szembeszegülnek a magyar nyelv hangtani alaptörvényeinek, és kivonják magukat a 2 illeszkedési, azaz az 1.) tisztán mély/magas hangrendű szótő › mély/magas hangrendű toldalékelem, és a 2.) vegyes hangrendű szótő › mély hangrendű toldalékelem alapszabálya alól – azaz nyelvészeti értelemben rendhagyóknak bizonyulnak. Mielőtt azonban a konkrét példákra rátérnénk, vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, mit is értünk a rendhagyóság fogalma alatt!
A megmagyarázható, bár első pillantásra nem kézenfekvő-típusú nyelvi ’szabálytalanságokat’ álrendhagyó – vagy a rendhagyóság határát súroló – eseteknek, míg a (számunkra) megmagyarázhatatlanokat igazi rendhagyóságoknak nevezhetjük.
Mindenekelőtt azt a tényt kell leszögezni, hogy nem minden rendhagyóság, ami annak látszik; azaz azért, mert egy mindenkori jelen nyelvállapot (= szinkrónia) horizontjáról nézve valamire még nem találunk elégséges magyarázatot, az még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy tiszta rendhagyósággal állunk szemben. A nyelvi rendhagyóság fogalma elsősorban az alkalmazott nyelvészeti tudományok szélesebb körű elterjedésének s azon belül különösen a nyelvpedagógia kibontakozásának köszönhető. E területen ügyes didaktikai fogásként használják minden olyan nyelvi ’rendellenességre’, melynek van ugyan magyarázata a nyelvtörténet (= diakrónia) irányából, azonban mivel ez a magyarázat – bonyolultsága miatt - szétfeszíti a hagyományos, pragmatikus szemléletű nyelvtanítás kereteit, ezért inkább eltekintenek tőle. Egyszerűbb a nyelvkönyvekben egy Vigyázat, rendhagyó!-címke alá besorolni az olyan eseteket, mint pl. az angol man › men egyes szám › többes szám váltakozás a szabályos hat › hats váltakozással szemben, mintsem elmagyarázni, hogy az óangol - még tiszta germán nyelv lévén - (részben) a tőhangváltás valamely szabályos formájával képezte a többes számot. Ugyanígy, a mai modern német nyelv tanítása területén is jóval egyszerűbb egy táblázatban felsorolni a rendhagyó (’erős’) igéket és ilyformán bevágatni a nebulókkal, mintsem hosszadalmas nyelvtörténeti levezetésen keresztül bemutatni, hogy ógermán korszakában a német az igék múlt idejű és befejezett melléknévi idejű alakjait – szintén szabályosan - az ún. Ablaut-típusú tőhangváltással [vö.: werden › wurde › geworden] képezte, míg a jelen idő egyes szám 2. és 3. személyét sok esetben az ún. Umlauttal [vö.: schlafen › schläfst › schläft]. Azt is fontos itt megemlíteni, hogy ha egy képzeletbeli időegyenesen egyre visszább megyünk a múltba, s ezáltal egyre jobban megközelítjük valamely indoeurópai nyelv alapszókincs-rétegét, mindig több és több ’rendhagyó’ (ige)alakra bukkanunk, olyannyira, hogy egy bizonyos ponton megbomlik a mai, szabályos többségű aránypár a rendhagyóság javára, s azt vesszük észre, hogy a számunkra szabályos képzések számszerű hátrányba kerülnek az általunk szabálytalanoknak ítéltekkel szemben, azaz ami ma rendhagyóság, az egykor szabályszerűség volt, s ami egykor rendhagyóság volt, az mára szabályszerűséggé vált! Ha viszont a múltból ismét visszatérünk a nyelvészeti értelemben középkor óta íródó jelenbe, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy az indoeurópai nyelvekben egykor virágzó és teljesen szabályszerű tőhangváltások kora rég letűnt. Annyira megfordult a helyzet a ’szabályszerűség’ javára, hogy az indoeurópai nyelvek családjában egyetlen újkeletű vagy szókölcsönzés útján más nyelvcsaládból bekerült igének vagy főnévnek sincs és várhatóan nem is lesz (!) ’rendhagyó’ alakja. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy a nyelvtörténeti változások következtében a tőhangváltás (= flektálás) - mely minden indoeurópai nyelv közös öröksége [vö.: sp. pensar › pienso] -, mint produktív morfológiai nyelvi eljárás bizonyos alaktani helyzetek létrehozására, teljesen kiveszett az indoeurópai nyelvek megkülönböztető jegyei közül.
E kicsit hosszadalmas fejtegetéssel mindössze azt szerettük volna bemutatni, hogy egy adott nyelvben az egész szabályszerűség-rendhagyóság-kérdése inkább nyelvtörténeti probléma, mintsem valami valós, öröktől fogva fennálló megoldhatatlan rejtély, azaz nem minden (volt) rendhagyóság, ami (ma) annak látszik – a magyar nyelvben sem!
Az illeszkedés témaköréből egyik ilyen álrendhagyó esetünk a hosszú í hang jelenléte egyszótagú szavainkban. Az í a mai magyar nyelvben magas hangrendű magánhangzó, azaz joggal várhatjuk el tőle – mint ahogyan meg is teszi a hír szavunkban [vö.: hír › hírek; hírről; hírnél; stb.] -, hogy magas színezetű toldalékelemet csatoljon magához, ha arra szüksége van. Ezzel szemben – látszólag meglepő módon – az első hang kivételével szinte teljesen azonos konfigurációjú sír szavunk az igeragozás során csupa mély színezetű kötőhangzót vesz magához: sír › sírok; sírunk; sírtok; sírnak. E látszólagos rendhagyóság titkának megfejtéséhez hozzásegít a magyar nyelvtörténet, mely tud arról, hogy az ómagyar korszakban - magas hangrendű párja mellett - volt egy mély hangrendű í magánhangzónk is. Így már könnyen választ kapunk arra, miért írjuk a levelet és miért nem *írjük, miért íjjal lőnek a gyerekek és nem *íjjel, valamint miért hígul a leves, ha a szakácsnő sok vizet önt hozzá, és nem *hígül [vö.: hírül adjuk, hogy...]... Eme apró nyelvtörténeti mozzanat ismeretében biztosak lehetünk abban, hogy minden egyszótagú szavunk, mely a toldalékolás során mély színezetű toldalékelemet vesz magához, nyelvünk ó- vagy előmagyar kori szókészletéhez tartozik, ellentétben olyan ’szabályos’ szavainkkal, mint a hír[es], a sí[el] – vö.: (a macska) fial (!) - vagy az ír[ek] (nemzetiség), melyek magas toldalékokat kapnak. Azonban abból kifolyólag, hogy egy szótő kizárólag mély ill. kizárólag magas magánhangzó-összetételű, még nem következik egyenesen az, hogy az illető szó kizárólag mély avagy kizárólag magas toldalékelemet lenne csak képes magára venni. A magyar illeszkedési törvény míg az egyik oldalról nézve kérlelhetetlen természetű, addig a másikról nézve nagyszerű rugalmasságot tud tanúsítani. Ilyen utóbbi, azaz nagy rugalmasságra késztető alaktani elemünk pl. a nyelvtörténetileg egyik legmodernebb toldalékunk, a feltételes mód –na/-ne/-ná/-né jele. Hiába a mélyhangrendű szótő-mélyhangrendű toldalékolás szabálya, a tanul igét – ha helyesen beszélünk magyarul - ’magasan’ kezdjük ragozni a határozatlan igeragozásban: [szívesen] tanulnék [dánul] – és nem *tanulnák -, ugyanis ezen utóbbi alak foglalt a határozott igeragozás többes szám 3. személyére (pl.: Ha a gyerekek gyorsan megtanulnák a leckét, elmehetnének moziba.). [Folytatjuk.] Jáki Ákos
DiPi Dal III
Ki volt, aki mondta neked?
Ki volt, aki mondta neked, ide vedd az utat?
Itt, hol tán még iránytű is hamis irányt mutat.
Mikor akkor annyifelé volt nyitva a kapu,
Talpadra meg úgyis fel volt kötve útilapu.
Kérdezted volna meg előbb a horoszkópodat,
Vagy egy kövér cigányasszonyt, meg csillagjósokat,
Mielőtt a hosszú útnak vakon nekimentél.
Belátnád most, de már későn, butaságot tettél.
Mentél volna más országba, igazabb vidékre.
Izlandra vagy Afrikába, négerek körébe.
Ilyen ország nincsen még egy, de mindig ilyen volt.
Hallgasd csak meg egyszer azt a „Cambalache" tangót.
Abban hűen le van írva és megénekelve,
Milyen itt az ország népe, az elnöktől kezdve.
Igaz. Járjon csak utána az, aki nem hiszi,
Doktor úr is olyan tróger, mint a sarki strici.
Ferenc Jóska akkoriban cigányokat küldött,
Pedig a vén cigányvajda térdein könyörgött.
Mert ő tudta, megjósolta neki az anyósa:
Nem lesz ebből soha ország, csak világ adósa.
Sok idő telt már az óta, jó, nem történt semmi,
Nem tanulják ezek soha, mely’ irányt kell venni.
Amit akkor tenni kellett, halasztották mára,
Egy lépést tettek előre, kettőt mentek hátra.
Nem segített az sem rajtuk, nemzeti siker volt,
Feltalálták a tejlekvárt meg a „colectivo"-t.
Ezek mellett van még néhány „criollo" találmány,
A szomszédos országokban terjed, mint a járvány.
Bankzárlat meg számlarablás exportáru lett már,
Nem fékezi rendőr se vám, nyílt az országhatár.
Már a pénzleértékelés sem exkluzív helyi.
Úgylátszik, hogy Uruguay meg Brazil is kedveli.
Járóka vagy „corralito". Ezt törvénybe hozták,
Bankban lévő spórolt pénzed, egyből elkobozták.
Van még néhány dolog, minek örülne a GUINNES.
Két hét alatt hat elnök volt. Nem világrekord ez?
Forgalomban tíz féle pénz. Minden Provincia
Külön nyomtatott magának. Az értékük nulla.
Akik viszont éldegélnek, mint Marci Hevesen,
Politikus, mind ahány van, és nem is kevesen.
Aki egyszer rákerül a „lepedő listára",
Nincsen gondja a jövőre, biztos a „coimá"-ja.
Családjának, rokonának állás mindenkinek.
Titkár lesz vagy szag szakértő, vagy megy „nokedlinek".
Én is jó nagy lepedőket tudnék teleírni,
De nincs semmi értelme már ezen tovább sírni.
Te is hiába nyöszörögsz, nem vagy politikus.
Egyszerű polgárnak születtél, annak meg mindig: Kuss!
Amit mondott Vasi Álmos, mintha igaz lenne:
Ezüstöt jelent a neve de (sz)arany sincs benne.
Vasi Álmos 2002 augusztus
A Hungária vendége volt Ricardo López Murphy
Előző számunkban már jeleztük, a Hungária meghívta Ricardo López Murphy-t, a jövőre rendezendő választások egyik elnökjelöltjét. Az egyesület alkalmat adott az érdeklődőknek, hogy vacsora keretében találkozhassanak egy elsővonalbeli politikussal, élőszóban hallhassák meglátásait Argentína helyzetéről, valamint pártja – "Recrear para el Crecimiento" – javaslatait az argentin társadalom problémáinak megoldására.
A politikusok szokása szerint López Murphy is megkésve érkezett. Így, a tervek szerint a vacsorát megelőző, koktél elmaradt; a megjelenteknek nem volt alkalma egy kézfogásnyi közvetlen találkozásra, mentesülvén a politikus az ilyenkor hagyományos "flesh-pressing" ceremóniájától. A rendezők a vendéget a lehető legrövidebb úton s a lehető leggyorsabban vezették asztalához, hogy szinte tüstént megkezdhesse előadását.
López Murphy pártja által megjelenített értékek fölötte tiszteletre méltóak, a megtépázott középosztály ezeket joggal tartja nagy becsben s egy egészséges pluralista társadalomnak érdekében van képviseletük szilárd jelenléte a politikai életben. Érvényesítésük hogyanjáról azonban keveset tudtunk meg. A tapasztalt szónok eléri, hogy a hallgatóközönségben a szavak, a fogalmak között nem logikus, hanem emocionális kapcsolat teremtődjék. Vágy, lehetőség és megvalósító képesség – a "mit?" és a "hogyan?" – szétválaszthatatlanul egybesűrűsödjék.
A"Recrear para el Crecimiento" a Bizalom szinte varázslatos megteremtését ígéri. Ez a Bizalom csodálatos módon majd erénnyel itatja át az emberek minden porcikáját; ezentúl tevékenységüket a közjó vezérli s a törvény hatalmának mindenki aláveti magát. A prioritások kijelölése; a tervek kidolgozása, ismertetése és megvitatása; az eszközök megteremtése másodlagos fontosságúnak tűnik. Vasakarattal, kemény munkával, homlokunk verejtékével minden tisztességes vágyunk valóra válhat. E folyamatnak csak nyertesei lesznek, vesztesei nem.
Az újságíró nem tudja – nem is akarja – tagadni, hogy tisztelettel van a "Recrear para el Crecimiento" által hirdetett értékek összessége iránt, s López Murphyt és csapatát komoly embereknek tartja. Az elemzőtől joggal elvárt tárgyilagosság viszont azt igényli hogy megállapítsa: Ricardo López Murphy ez idáig nem tudott önmagáról markáns képet teremteni. Úgyszintén nem sikerült neki a közvéleményt tematizálni.
Esélye az elnöki székre nincsen. De várható hogy pártjának sikerül számos képviselőt – köztük őt magát is – bejuttatni a kongresszusba, akik ottan a középosztály értékeinek és érdekeinek megkerülhetetlen és hatékony szószólói lehetnek. De az elmúlt évtized eseményeinek ismeretében felmerül a kérdés: sikerül-e majd egy ilyen képviselőcsoportnak – több parlamenti cikluson keresztül is – megőrizni a saját színét a politikai palettán s nem kényszerül-e majd függetlenségét feladni. Vagy alantasabb érdekektől csábítva, pragmatikus megfontolások folytán ledarálódnak, megélhetési politikusokká válnak. Reméljük nem így lesz! (Tóth Endre)
Magyar Zeneterjesztő útra kelt a Coral Hungaria
A Coral Hungaria célkitűzése: megismertetni és megszerettetni a magyar zenét a lehető legszélesebb körökben. E célt igen sikeresen szolgálta az októberi Bahía Blanca-i látogatás.
A Magyar Köztársaság Nagykövetsége évek óta folyamatosan támogatja a kórus munkáját. Ez alkalommal a nagykövetunk és felesége egyeztették hivatalos látogatásukat az említett városba a kórus útjával és így különleges volt az együttműködés, hisz a Szőnyi házaspár magas zenei képzettséggel és természetes zenei adottsággal is rendelkezik. A Conservatorio Provincial de Bahía Blanca által meghirdetett előadássorozaton Szőnyiné Mészáros Erzsébet a Kodály zeneoktatási módszert ismertette, majd Leidemann Sylvia, a kórus karnagya, a Kodály kórusművek sajátosságáról tartott előadást. Több mint 40 érdekelt szakmabeli vett részt a szemináriumon, és kivétel nélkül mind teljes elismeréssel és lelkesedéssel nyilatkozott erről.
"Omnes Fratres in Canto" áll a Coro de la Universidad Nacional del Sur, a meghívó intézmény címerében. Karnagyuk, Carmelo Fioriti és felesége tavaly részt vett a Coral Hungaria magyarországi körútján. A számukra is felejthetetlen napokat ennek a hétvégnek a megszervezésével akarták viszonozni, a látogatás végig a testvériség jegyében zajlott le.
Mindkét fellépésünk a vendéglátó kórussal együtt történt meg. Szombat este, Punta Altá-n az ottani kórus is csatlakozott. A frissen felújított könyvtár előadótermében megtartott koncert befejezéseképpen a három fellépő kórus együtt énekelt ... magyarul !
A megható érzés csak fokozódott másnap, amikor az egyetemi auditóriumban megrendezett előadáson vendéglátó és vendég együtt mutatta be Kodály Zoltán "Kállay kettős" c. művét, mint argentínai ősbemutatót. A komoly tehetséget igénylő kórusművet Kodály Zoltán zenekarral való előadásra szánta. Ez esetben zongora kísérettel hangzott el, amely nehéz feladatot a Bahía Blanca-i születésű Panzone Benedek Inés, lelkes kórustag, vállalt és biztos tehetséggel oldott meg.
Hosszan írhatnék még arról, milyen jó volt a tökéletesen megszervezett és lebonyolított úton részt venni, a végig jókedvű, kellemes embercsoporttal megosztani még a gyakran fárasztó próbákat is, a tavaszi színekben tündöklő és gazdag illatokban bővelkedő városnézést, a több mint izgalmas utazást a meg-nem-szünő villámok alatt a mindent elárasztó esőben, a nagyon hangulatos közös étkezéseket (ahol a tehetségesek "egyéni" fellépését is ünnepelhettük)... Csak az tudja, mennyi erőt ad az ilyesmi a mindennapi életünkhöz, mily lelkesítést a további munkához, akinek volt szerencséje ottlenni és mindebben résztvenni!
Köszönjük kedves támogatóinknak, hogy bőkezűségükkel lehetővé tették a kórus minden tagjának ezt a nagyon szép és értékes élményt. Gorondi Péterné Meleg Judit
A klónozott ember mégsem Ember
Több száz érdeklődő szorult ki a Mindentudás Egyetemének megnyitó előadásáról, amelyet a Duna Tv közvetített. Vizi E. Szilveszternek, az Akadémia elnökének Egy életem, egy halálom című előadását Interneten 6000-en töltötték le, és mintegy 400 csevegő reagált rá.
Mi a tudományos magyarázata annak, hogy minden ember egyedi, s még a génkutatás rohamos fejlődése sem teszi lehetővé, hogy tökéletes másolatot készítsünk valakiről, s ezáltal örök életet adjunk neki.
Az élet és a halál kérdése éppannyira foglalkoztatja a filozófiát, a vallást vagy a társadalomtudományokat, mint a sejtbiológiát vagy az agykutatást, kezdte Vizi E. Szilveszter akadémikus a sorozat első előadását.
Létezik örök életű ember, de csak az irodalomban; az életnek igazán az elmúlás beláthatósága ad értéket.
Az élet kezdetének meghatározása nem okoz nehézséget, a halálnak, az élet végének a pillanatát viszont nehéz meghatározni. Az emberi életnek, létezésnek értéket adó végpont, a halál nemcsak a legnagyobb írók és filozófusok műveiben jelenik meg újra és újra mint az egyik legfontosabb téma, de életünk végessége napi cselekedeteinket, gondolatainkat is befolyásolja.
A halál beálltának meghatározása a történelem folyamán az orvostudomány álláspontjától függött: ezt tükrözte az éppen aktuális társadalmi felfogás. Az ókorban akkor tekintették halottnak az embert, amikor utoljára lélegzett: elszállt belőle a lélek, mondták. Kilehelte a lelkét – mondja még ma is a magyar. Majd amikor – a köztudatban – a lélek lakhelye a szívbe került, a szív utolsó dobbanását tekintették a halál pillanatának. Descartes, a nagy francia orvos, filozófus és matematikus 1662-ben elsőként mondta ki: a lélek valahol az agyban van. Ettől fogva egyre inkább az agy működésének megszűnését tekintették a halál pillanatának. A jog az orvostudomány álláspontját teszi magáévá, eszerint az agyműködés teljes, visszavonhatatlan megszűnését tekintjük halálnak.
A többsejtű élőlény életképessége attól függ, hogyan tudnak megújulni különböző funkciókra differenciálódott sejtjeink: a szervezet miképpen pótolja az elhalt sejteket, illetve képes-e a proliferációra – szaporodásra, növekedésre – esetleg képtelen sejteket "megfiatalítani". Az előbbi csoportba tartoznak a bőr, a bél, a csontvelő stb. pótolható sejtjei, az utóbbiba az agy idegsejtjei, amelyek valószínűleg csak "megfiatalodni" képesek. Bár az utóbbi időben olyan kísérletekről számoltak be, amelyek során a kisagyban, sőt egyéb agyterületen is érzékeltek proliferációit, illetőleg őssejtekből idegsejtekké differenciálódást.
Az elmúlt tíz év tudományos kutatásának eredményeként ma már biztosan állíthatjuk, hogy a testünkben jelen levő százezer-milliárd (1014 = 100 000 000 000 000) sejt mindegyike képes arra, hogy a benne előforduló anyagok segítségével önnön halálát okozza; azaz öngyilkosságra is, megújulásra is képes. Belső vagy külső ingerekre meghal, de képes újraszületni, megfiatalodni. Tehát az ember minden egyes sejtje saját sorsát is befolyásolja. Az egészséges testben állandó egyensúly van a keletkező és az elhaló sejtek között. Az őssejt pedig amelyről manapság oly sok szó esik, multipotens, azaz bármilyen típusú sejt keletkezhet belőle. Tavaly az orvosi Nobel-díjat is három olyan tudós kapta, akik a sejtek keletkezésétől a halálukig tartó ciklus törvényszerűségeit tárták fel.
Egyetlen másodperc alatt egymillió sejt halhat el, és ugyanennyi képződhet. Ezt az egészséges állapotot hívjuk homeosztázisnak. Csekély túlzással: egy év alatt mind a százezer-milliárd sejtünk meg tud újulni. Az elhaló vörösvértestek pótlása végett minden másodpercben hárommillió új vörösvértestet kell az őssejtekből reprodukálni; minden másodpercben jelen van bennünk, legalábbis a sejtjeinkben, a halál és az élet.
A nagy titok most már az, hogyan cserélődhetnek ki sejtjeink, miközben "Én"-tudatunk és alapvető emberi tulajdonságaink, erkölcsi ítéleteink minősége nem vagy alig változik.
A szervezeten belül vannak sejtek, amelyek elpusztítják a külső fertőzés – vírus, baktérium stb. – által megtámadott vagy az elöregedő sejteket. Ezeket a sejteket "természetes gyilkos" sejteknek hívjuk. Ezek minden egyes sejttől megkérdezik a jelszót, ami egy, a sejt felszínén megjelenő és mindig újratermelődő fehérje, mely csak arra az egyetlen emberre, élőlényre jellemző, és senki másra. Ha az eleve hiányzik, vagy a sejt már képtelen újratermelni, akkor ezt a sejtet elpusztítják. Ha a szervezetbe idegen sejtek, például baktériumok jutnak, akkor amennyiben a szervezet ismeri a védekezés módját – mivel a korábbi fertőzés során már "megtanulta" –, a betolakodót gyorsan felismeri és elpusztítja. Így működik az immunrendszer, ami megvéd minket a környezetünkben jelen levő fertőző baktériumoktól, vírusoktól.
Állandó küzdelem a szervezetben
Mi történik, ha az elhaló sejtek túlságosan elszaporodnak valamelyik szervünkben? Ebben az esetben keletkeznek az isémiás megbetegedések, az agyvérzés, a szívinfarktus. Néha a szívizom tömege fogyatkozik meg. Ilyen esetben dekompenzáció, szívelégtelenség keletkezhet, és keringési zavarok mutatkoznak, a beteg meghal. Minden szervünkben: a májban, a vesében, a szívben, a bélben stb. tulajdonképpen állandó küzdelem zajlik: a sejtek élni akarnak, születésünk pillanatától újabb lehetőségek keletkeznek bennünk a külső ingerek hatására...
Az emberi és állati sejtekben van egy-egy genetikailag már a születés pillanatában bekódolt, szülőktől átörökített mechanizmus, amelynek segítségével a sejtek szaporodni indulnak, illetve elpusztulnak. E mechanizmust megindíthatjuk, illetve gátolni lehet a működését. A jövő gyógyszeres terápiája előidézheti, hogy a "gyilkos" sejtek csak a daganatsejteket pusztítsák, és az egészséges sejteket érintetlenül hagyják. Ez a rákbetegségek gyógyítását jelentheti.
Megismételhetetlen és nem másolható
A szervezet úgy épül fel, hogy egy időben támogatja az életet és a halált. Mitől függ, hogy melyik hatás érvényesül? Függ az életünk során bennünket érő külső és belső hatásoktól, de függ a két szülőtől, az ősöktől genetikailag átörökített háttértől is. Mégis a legfontosabb, amit Descartes mond: "Cogito ergo sum", azaz "gondolkodom, tehát vagyok". Az "Én"-tudat s ebből fakadóan az egyén minden egyes döntése az agy működésével van összefüggésben.
Neuronhálózatai segítségével agyunk a különböző ingerekre nemcsak mechanikus válaszokat ad, hanem azokat érzelemmel, idő- és térbeli, valamint mennyiségi tulajdonságokkal ruházza fel. Az egyén, amikor dönt, agyának bites teljes kapacitását igénybe veszi. Minden döntésben közrejátszanak érzelmek, korábbi értékítéletek, a személyes múlt, milliónyi felhalmozódott emlék. Ezeket integrálva néhány tizedmásodperc alatt születik meg az ingerekre adott személyes válasz. Ezért különböznek személyes döntéseink. S végtére ezért különbözik személyiségünk: ezért mindenki "más". Még az egypetéjű ikrek – akiknek hasonlít a genetikai kódjuk – is eltérő módon gondolkodnak, érzelemviláguk sem teljesen egyforma. Sőt szerzett immunitásuk sem azonos. Az egyedi különbözőség, gondolataink, érzéseink egyedenként eltérő megformálása a fejlődés igazi forrása.
Amíg az emberi agy alapstruktúrája a genetikai fejlődés több millió éves folyamatának terméke, az Én kialakulása, fejlődése a megtermékenyítéstől a halálig tart. Az élet minden pillanatában rendkívül gyors tanulási folyamatok és biológiai, kognitív hatások befolyásolják agyunk működését, sőt az elhaló és keletkező idegsejtek mennyiségét is.
A klónozás kizárja a gének mutációját
Gyakran feltesznek hallgatóim emberi klónozással kapcsolatos kérdéseket. Egyértelmű válaszom: embert elő lehetne állítani, nagybetűvel írt Embert nem. Az orvostudomány technikailag már képes lenne hasonmást produkálni. Egyébként az egypetéjű ikrek ilyenek, kromoszómaállományuk teljesen azonos. De nem működhet egyformán két agy. Különbözik az ideghálózatok felépítése és működése, az immunrendszer működése úgyszintén eltér. Lehetetlen előállítani egy második Albert Einsteint, egy második Arisztotelészt, és reménytelen vállalkozás reprodukálni bárkinek az Énjét. Az Ember egyedi jelenség. A klónozás kizárná a mutációt, tehát a génállomány változásának természetes lehetőségét, és ezzel tulajdonképpen a fejlődést, ez pedig a fajfenntartás teljes dehumanizálását jelentené. Az Ember megismételhetetlen.
Köszönőlevél
Hálás köszönetünket szeretnénk kifejezni mindazoknak, akik oly kedvesen érdeklődtek kisfiunk, Sebi, iránt. Különösen nagyra értékeljük a bíztató szavakat, imákat, segítséget és a műtéthez (anastomosis) szükséges véradásra fordított időt. Azoknak, akik nem tudnák, elmeséljük, hogy kis Sebestyénünk komoly szívrendellenességgel született. Eddig már két műtéten esett át, de még hiányzik a bonyolultabb, amely csak akkor lesz lehetséges, amikor a kisfiú megerősödik. Szeretettel búcsúzunk: Makkos Nándi és Mónika
Berei Árpád Ausztriából keresi Ádám Józsefet, aki 1956-ban vándorolt ki Argentínába. Utolsó lakhelye: Calle Juan Farrel 2480 Lanus Oeste. Szeretném vele, vagy hozzátartozóival felvenni a kapcsolatot. Kérem, aki tud sorsáról értesítsen ezen a címen:
Magyarországi rokonai keresik Kántor Lászlót, aki 1956-ban érkezett Argentínába. A hetvenes években még tartották a kapcsolatot vele. Akkori címe: Villa Zapiola, Calle Solana, Prov. Buenos Aires. Aki tud róla valamit, értesítse a Buenos Aires-i magyar nagykövetséget.
Calle: Dr. Ladislao Gáti
Kétszáz kilométerre fekszik Buenos Airestől Gahan község; jótermőtalajú környékén szétszórt sok-sok kisbirtokkal, chacrával. Gáti doktornak, az 1948-ban Argentínába érkezett orvos századosnak itt adtak lehetőséget orvosi praxisának gyakorlására, áltálában az akadémikus emigránsoknak a revalidáért (diploma elismerés) előírt procedúrákban. Addig Buenos Airesben, mint enfermero (ápoló) működött és injekciók beadásával kereste meg a szükséges és az élethez annak idején még munkával is megkereshető napi „moneda nacionalt. Nyolc évet töltött Gahanban családjával, feleségével, páréves kisfiával és ott született („gahani emlék"-ként aposztrofált), lányával. Gahan ma sem város, hanem egy kis község, ahol és akkor a civilizáció áldásai száraz kukorica csutkákkal fűtött sparherdben, petróleum- lámpával, melegítőkkel és udvari fabudiban voltak meghatározhatók. Itt, és így élt a Gáti doktor és családja. Rendelőjében nem volt fogadóóra, Gáti mindig rendelt és mindig ment, ha kellett. Egylovas kis sulki, később egy kivénhedt autó volt a jármű, nyáron poros utakon rekkenő hőségben, télen tengelyig süllyedő sárban, viharlámpa fényénél ment a beteghez, döngölt padlójú szobában hozta világra a kis gauchokat. De húzott fogat, törtlábat-kezet igazított helyre, kisgyerekek panaszait, öregek nyöszörgését vigasztalta, ő itta az első grappát az újszülött egészségére és ő zárt le fénytvesztett, fáradt, öreg szemeket is. Hivatását végezte, folytatta, nem mint Scipiades (európa- hírű magyar szülész-nőgyógyász professzor volt a tanára) adjunktusa, hanem mint falusi háziorvos (ez a fogalom itt nem létezik), aki az orvosi vizit után, messze a campon, a kapott sovány honoráriumot zsebre téve, csak otthon vette észre, hogy sulkiban még van csirke és egy tucat tojás is.
Gáti László 8 év után visszajött Buenos Airesbe. Mikor már mindenki ismerte, megismerte szerette és megbecsülte. Akkor kezdődött fejlődni a környék. Ő talán maradt volna, de felütötte fejét a kompetencia. Tehát vissza kellett jönnie, elvégezte az argentin középiskolát és az előírt egyetemi szigorlatok után megkapta a diplomát. Most elismerték, hogy orvos. Amit a gahaniak már akkor is tudták, és ma, negyven éve így emlékeznek rá: Gahan egykori 7. számú utcáját őróla nevezték el.
Gáti László 1979-ben meghalt, ma 93 éves lenne, valahol, nagyon messze talán még elér hozzá a Gahaniak hálája, ez a manapság ritkán jelentkező, majdnem kiveszőben lévő emberi érzés.
Október 13.-án, vasárnap Gahan község városrendezési programja keretében a falu védszentjének „Virgen de Fátima", búcsúján, egyházi-, kultúr- és társadalmi események sorozatában, Salto város polgármesterének jelenlétében Gahan község főterén zajlott le a névadó ünnepség, amelyre meghívást kapott dr. Gáti László Buenos Airesben élő özvegye, Czanyó Katalin, Andrea lánya, S. Teresitán lakő Gáti Gábor fia, és az Argentínában élő közvetlen családtagok.
A Kállay lakat története
A KALLAY márka évtizedek óta a jó – a legjobb – minőségű lakatokat és zárakat jelenti Argentínában. A cég története belesimul az argentin feldolgozó-ipar fejlődésének történetébe a 2. Világháború alatt és az azt követő évtizedekben. Szinte gazdaságtörténeti iskolapélda. Egy munkaszerető, szakképzett ember – bevándorló – tudása és akarata nemcsak saját érvényesülését, családja létbiztonságát valósította meg, hanem sok más embernek is nyújtott munkalehetőséget, megélhetést.
A Kállay cég azonban nemcsak a gazdasági fellendülés korában prosperált. Az idők folyamán lépést tartott a technológiai haladással, professzionálisan menedzselt vállalattá szerveződött s ezáltal mindmáig sikeresen tudott válaszolni az egyre nehezülő argentin gazdasági körülmények kihívásaira is.
A történet Magyarországon kezdődik. A cégalapító Kállay István Bácskában, Zentán született 1908-ban. Középiskoláit is ott végezte. Átkelőhely a Tiszán, Zentán már a 19. század végén regionális jelentőségű agráripari központ alakult ki. Fejlődése Jugoszláviában is folytatódott, ennek ellenére Zenta a Vajdaság egyik legmagyarabb városa maradt napjainkig. A balkáni háború előtt a lakosság 80 százaléka vallotta magát a magyar etnikumhoz tartozónak; a polgármester a mai napig is magyar. A húszas évek végén kitört gazdasági világválság súlyosan érintette ezt a gabonatermelő és feldolgozó vidéket is. Ekkor indult világgá a két Kállay testvér – előbb Gábor, majd István – tágasabb horizontok felé. Kállay István 1929-ben érkezett Buenos Airesbe. Eleinte mint kovács és autókarosszéria javító dolgozott, de kitanulta a Az alapító első műhelyében szerszámkészítést és az esztergályozást is.
A 2. Világháború – akárcsak az első – minimálisra korlátozta az argentin importot. Kállay István 1943-ban vásárolt egy kis házat José Mármol-ban, Buenos Airestől délre, mintegy húsz kilométerre; első műhelyét itt rendezte be. Ez akkor még olyan kicsiny volt, hogy a bronzrudak, amelyekből a lakatok testét vágta nem fértek be; lyukat kellett ütni a falon. A lakatokat reggel és délelőtt gyártotta, délutánonként pedig üzletről-üzletre járva árulta. Egyre sikeresebben, a vásárlók hamar felismerték a Kállay termékek jó minőségét.
1946-ban újabb műhelyt építtetett. Álma kezdett megvalósulni: munkahelyeket teremteni abban az országban, amely őt – munkanélküli bevándorlót – oly szívélyesen fogadta be. Az alkalmazottak és a társadalom iránt érzett felelősség azóta is vezérelve a vállalatnak — sikerének egyik pillére. A kiváló minőségű termékek előállítása és forgalmazása kellemes munkahelyi légkört, jól képzett, elégedett, a vállalat céljaival azonosulni tudó munkaerőt, munkaadó és munkavállaló közötti kölcsönös bizalmat követel meg.
A hatvanas évek nagy építkezési, lakásépítési hulláma újabb lendületet adott a cégnek. A termékek száma egyre gyarapodott, a szerény műhely 2200 m2 –es gyárteleppé bővült, ahol két műszakban közel 150 ember dolgozott.
Kállay István soha nem szűnt meg belső kötődést érezni szülőföldje és a magyarság iránt. Mikor már megtehette, s alighogy az első politikai enyhülés azt megengedte – már 1956 nyarán – hazalátogatott, hogy szeretett édesanyját viszontláthassa. Családjával együtt bejárta a Vajdaságot, Magyarországot és a Felvidéket, hogy rokonaival találkozhasson; gyermekeinek magyar élményeket nyújtson. Buenos Airesben pedig a magyar közösség – a Segélyegylet és a Valentin Alsinai Dalkör – szüntelenül számíthatott mind munkájára mind támogatására. Akik ismerték, emlékét szeretettel őrzik.
A vállalatot ma a cégalapító fia, ifj. Kállay István vezeti. 1951-ben született, építészmérnöki tanulmányait a Buenos Aires-i Egyetemen végezte, 1975-ben diplomált. A lakatok és zárak készítésének fortélyaival már gyermekkorában ismerkedett meg — apja keze alatt.
Nevéhez fűződik a vállalat korszerűsítése, versenyképességének emelése. Modern gépek és gyártási folyamatok; képzett munkaerő; technológiai fejlődés; a piac igényeinek felismerése; a termékek kiváló minősége; az egész országra kiterjedő, megbízható elosztó hálózat; professzionális menedzsment; jellegzői a Kállay cégnek. 4000 m2 -es gyártelepén kilencven ember dolgozik. 126 alapterméke – amelyek száma a különböző kivitelezési változattokkal megnégyszereződik – a kereslet minden igényének megfelel. Exportképességét meg tudta őrizni az ipari termelést annyira mostohán sújtó konvertibilitás korszakában is; a Kállay termékeket már hat latin-amerikai országban ismerik. Tóth Endre
ifj. Kállay István (középen), a gyár dolgozóival
Hogy is kerültem Argentínába?
Első benyomásaim Buenos Airesben
Az értelmi szerző tulajdonképpen az öcsém volt, aki azt mondta, szeretne már egyszer kettesben utazni velem. Amióta a szüleink az argentin partot „választották" szolgálatuk teljesítésére, fejünkbe vettük, hogy nem hagyjuk őket olyan sokat magukra, és egyszer velük karácsonyozunk. Úgy gondoltuk, két-három hónap szabadságot érdemes lenne kivenni a szent cél érdekében. Ugyanakkor tudtam, hogy a Cserkészbált itt augusztusban rendezik, ami természetesen rettenetesen érdekelt. A kérdést, tudniillik hogy melyik két hónapot válasszam ebben a fél évben, édesapám döntötte el, amikor kijelentette: „Kijössz fél évre! Ez nem kérdés…" Mire én azt mondtam „Jó!", és attól kezdve ez valóban nem volt kérdés.
Argentinokkal először két évvel ezelőtt találkoztam egy cserkészjamboreen, Mexikóban, ahol az argentin cserkészek egy igen jellegzetes alakulatot képeztek. Ott tudtam meg, hogy az argentinok hangosan és gyorsan beszélnek, este nem szeretnek aludni, szeretnek viszont tökből szívószállal inni, és reggelig bulizni. Messziről megismertük őket, még mate nélkül is! Beszéd közben még maguk a mexikóiak is nehezen értették meg őket, el lehet képzelni, én mennyit koncentráltam, miközben társalogtam velük!
Itt Argentínában igen nehéz volt megszokni a helyi spanyolt. Aztán amikor magam is – próbálván alkalmazkodni – elkezdtem használni a „vos sos" stb. formulákat, magamban nagyon sokat nevettem. Ma már szerencsére nem találom magamat annyira nevetségesnek.
Kicsit féltem, hogy a város túlságosan is hasonlítani fog Budapestre, ha már egyszer nálunk forgatták az Evita egyes jeleneteit, de hál’ Istennek csak bizonyos részei igazán európai stílusúak. Nagyon tetszik nekem a színes és vegyes városkép, mert emlékezetembe idézi azt a kolumbiai környezetet, ahol gyermekkoromban két, számomra nagyon kedves évet töltöttem. Ezért szeretek annyira busszal járni és az utcán sétálni. Nézem a kutyasétáltatókat, a sportoló embereket, az egyenruhás gyerekeket és a széles eget, ami valamilyen okból itt tágasabbnak tűnik, mint otthon. A város pedig utánozni látszik az eget, annyira monumentális a széles útjaival és tereivel!
Nagyon sajnálom, hogy a világnak ez a gyönyörű vidéke pillanatnyilag annyi gonddal küszködik, és remélem, hogy Argentínának mihamarabb sikerül kikerülnie a remélhetőleg csak átmeneti hullámvölgyből.
Eddig még nem sokat láttam ebből a hatalmas, természeti szépségekben oly gazdag országból, de remélem, hogy első itt-tartózkodásom alatt sikerül legalább a legfontosabb látnivalókat megismernem.
A magyar kolóniának ezúton is köszönöm, hogy olyan kedvesen befogadott, az első naptól kezdve mindenki nagyon kedvesen törődik velem! Hálás vagyok, hogy meghívtak a helyi magyar kórusba, a Coral Hungaria-ba, és a Regős tánccsoportba is. Mindkettő sokat jelent nekem, mert nagyon szeretek énekelni és táncolni, és otthon bizony sokszor nincs időm rá, hogy ezeket a számomra oly kedves foglalatosságokat műveljem.
A Cserkészbál, ami miatt a tervezettnél korábban és végül az öcsém nélkül jöttem ki, remekül sikerült, meglátszott, hogy nagy lelkesedéssel szervezték és várták. Nekem nagyon nagy élmény volt, és külön öröm volt látni, hogy a néptánc is helyet kapott a tánc-repertoárban. Igazán gyönyörű este volt, előkelő és barátságos vendégekkel!
A cserkészek is borzasztóan kedvesek voltak hozzám, amikor meghívtak a szeptemberi akadályversenyre, ahol fölvehettem szeretett egyenruhámat, boldogan látva annak a „testvéreit" a többi cserkészen. Jó érzés volt, hogy a különbségek ellenére a világnak ezen felén is tulajdonképpen ugyanaz a cserkészet, hogy ugyanazok a módszerek, a szertartások, az elvek. Nagyon szép, ahogy a vezetők vigyázzák és ápolják a magyar beszédet a kisebbek körében, és maguk is rengeteg áldozatot hoznak érte, hogy ne felejtsék el: ők is magyarok.
Időről időre megmutatja nekem Isten, hogy igenis van értelme a cserkészetnek!
Felejthetetlen élmény volt az októberi utazásunk is a Coral Hungaria-val Bahía Blancára, ahol két alkalommal is hangversenyt adtunk. Gyönyörű szép magyar kórusműveket adtunk elő, egy-egy darab erejéig a vendéglátó kórussal együtt. Jó volt érezni a közönség lelkesedését Kodály és Bárdos zenéjéért, és tapasztalni érdeklődő figyelmüket az elméleti előadások alatt.
Nagyon tisztelem azokat, akik a létrehozói, működtetői és életben tartói a Zrínyi körnek, a cserkészcsapatoknak, a kórusnak és az összes magyar intézménynek és egyesületnek, akik sokszor keményebben harcolnak és többet áldoznak a fennmaradásunkért, mint sokan otthon Magyarországon. Azt hiszem, magyar barátaim és otthoni cserkészcsapatom nevében is mondhatom: köszönöm.
Itt és most...
Úgy látszik hamarosan zöldágra vergődünk a Valutaalappal. A kedvezőbbre forduló kilátás érezhető – habár viszonylagos – nyugalmat teremtett, ami ugyan még semmiképpen nem jelent fellendülést, még annak a kezdetét sem, de talán megszűntünk zuhanni.
Ez is valami, és nem is kevés. A kormánnyal természetesen nem vagyunk elégedettek. De illik elismerni, hogy azt amitől egy éve legjobban – s nem is minden alap nélkül – rettegtünk; a társadalom robbanásszerű felbomlását valószínűleg sikerült elkerülni. Heterodox eszközökkel, hajtűkanyarokkal, de sikerült. A lakosság ezért már idáig is nagyon magas árat fizetett — anyagiakban és lelkiekben is.
A kiutat – politikait, gazdaságit és társadalmit egyaránt – közösen kell megkeresnünk; konszenszuálisát, amely az érdekek pluralitását tekintetben tartja.
Politikusaink továbbra sincsenek a helyzet magaslatán. A peronisták belső frakcióharca már trágár, obszcén. Nem mi mondjuk, ők maguk mondták.
A radikálisok kómában. Az orruk elé tartott tükör még bepárásodik, de pulzusuk már alig kitapintható. Egyik jelöltjük a lebőgött populizmust képviseli, a másik határtalanul pedáns, mindenkinél egy fejjel okosabb akarna lenni, de senkinek sem kell.
A radikálisokról két politikus pattant le, alapított egy-egy pártot. Jóhiszeműségük hitelt érdemel, de sok más szempontból mindkettő kételyekre ad okot.
S marad még egy trockistánk is. Ez a fajta már az egész világon kihalóban van; itt is csak azért lett képviselő, mert a legutóbbi választásokon túl sokan adtak le érvénytelen szavazatot, avagy az urnának még közelébe se mentek. Voksolója annyi van mint azelőtt, de ezzel az annyival most elérte a küszöböt. De vigyázat, nem minden amit mond hamis, nem minden kritikája alaptalan! Ennyi magához való esze neki is van. Veszélyes lehet bármit ellenezni, elutasítani csak azért mert azt egy trockista mondja.
De jó is lenne mér egyszer valami kellemesebbről írni! Talán a legközelebb. (Tóth Endre)
A Magyar Nagykövetség ezúton értesíti a magyar nyelvű irodalom iránt érdeklődőket, hogy Szőnyi Ferenc nagykövet november 28-án este 19.00 órakor felolvasóestet tart "Kötéltáncos szél" című kötetének a verseiből, a nagykövetség szalonjában (Av. Coronel Díaz 1878). Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Október 26.-án, szombaton, a rendszeres hétvégi működés keretén belül a Zrínyi Ifjúsági Kör méltóképpen megemlékezett az 56-os forradalomról, a "legtisztább forradalomról". 12:00-kor az összes diák, elemisták és középiskolások, és a tanári gárda átsétált a Parroquia Nuestra Seńora de la Unidad templomba.
Külön öröm és megtiszteltetés volt számunkra Szőnyi Ferenc nagykövet, felesége Erzsébet és leányuk Zsófi jelenléte. Nem csak jelenlétük hanem közreműködésük és támogatásuk. A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták nagykövetünk szavait, aki világosan és érthetően mesélte el a forradalom lényegét és hogy miért volt mégis egy győzelem. Zsófi népdalt énekelt. Hangja betöltötte az egész termet.
Fóthy István, Mindszenty József életét méltatta, kiemelvén küzdelmét Istenért és a Hazáért. Nt. Sütő Gyula lelkipásztor aki az elesettekért és mindannyiunkért mondott imát.
Talán a gyerekekben megmarad valami ebből a kis műsorból, talán elgondolkoznak azon, hogy mennyit szenvedett a magyar nép, mennyi elnyomás, vérontás, és mégis mennyi erő! Mennyi élniakarás! Lajtaváryné Benedek Zsuzsi
A HUNGÁRIA HÍREI
Október 17-én este 9 órakor tartotta, a tagok szépszámú érdeklődése mellett, választmányi ülését a Hungária. Zöldi Márton elnök üdvözölte a megjelenteket; tárgysorozati pontként elsőnek ifj. Zaha Sándor olvasta fel az előző ülés jegyzőkönyvét. Grábner András pénztárosi jelentését több kérdés és hozzászólás követte, amelyekre adott válaszok és felvilágosítások után a választmány mindkét jelentést tudomásul vette. Zöldi Márton a továbbiakban a székház karbantartását ismertette. Ezzel kapcsolatban folytatják a kijelölt program szerint a javításokat, az udvaron a kerítések és az esőlefolyó kanális problémáit megoldották. A még tervben lévő munkák elvégzése az egyesület pénzügyi lehetőségeinek függvénye. Szó volt a Vívószakosztályban működő fiatalok egyesületi tagságáról, ami a felvetett kompenzációs alapon (a tagsági díjak visszatérítése a szakosztály javára) mindkét fél helyeslésével találkozott. Gorondi Imre, vívónagymester emlékét a Szakosztály egy bekeretezett fényképpel őrzi a nagyteremben. Az elnök az elkövetkezendő két hét sűrített eseményeire hívta fel a figyelmet, majd Lomniczy József egy ’56-os költeménnyel áldozott a Forradalom emlékének. Más tárgy nem lévén az elnök 22,20 órakor zárta be a gyűlést.
Kedves Buenos Aires-i honfitársaim,
engedjék meg, hogy egy mondat erejéig megköszönjem az év eddigi szakaszában nagykövetségünknek nyújtott segítségüket, együttműködésüket. Még felsorolni is sok lenne, mennyi közös – vagy közösen megélt – élményünk, programunk volt ebben az évben, nemzeti ünnepi, egyházi, kulturális vagy évfordulós rendezvények sorozatára felfűzve; és ebben az intézményeink illetve együtteseink kezdeményezőkészsége, áldozatvállalása döntő szerepet játszott. Mindazok nevében köszönöm ezt a hagyományépítő odaadást, akiknek a számára a magyar sorsközösség cselekvő vállalása mindennél fontosabb létfeladat, jövőt alakító program.
És még nincs vége az évnek. A nyári szabadságidő előtt még számos rendezvényünk lesz, még benne vagyunk az alkotó lendületben. S még emlékezni is lesz alkalmunk, legalább egyszer: a novemberi Szent Erzsébet napon. Az idén november 22-én, pénteken este 19.00 órakor lesz a hagyományos televíziós szentmise a San Ildefonso templomban. Ezúton is kérek mindenkit, aki megteheti, hogy ne maradjon távol erről az eseményről, amely – a televíziós felvétel jóvoltából – szélesebb körben tudósít az itteni magyar közösség főhajtásáról a legegyetemesebbé lett nemzeti szentünk, Árpádházi Szent Erzsébet emléke előtt. Nagyon jó lenne, ha nem fordulna elő újra az a szomorú helyzet, ami tavaly, hogy a kamera csak az első két-három padsort merte venni, mert mögötte már nem ültek hívek: és az első sorokban ülők között is jó, ha öt-hat magyar volt… És ne gondoljuk, hogy ez csak a katolikus közösség belső ügye: a példás életű magyar királylány mindannyiunké, s a tiszteletadás ökumenéját mi sem példázza jobban, mint hogy a tavalyi szertartáson a református közösség lelkipásztora, Sütő Gyula tiszteletes úr is tevőlegesen részt vett. Tegyük teljessé az összetartozás romlékony megfontolásokon felülemelkedő, tiszta élményét azzal, hogy történelmünknek ezt a sugárzó, nagyhatású alakját, Szent Erzsébetet megtiszteljük a jelenlétünkkel az emlékére celebrált szentmisén. Előre is köszönöm mindenkinek.
Szőnyi Ferenc nagykövet
HALLOTTUK
hogy Lomniczy Józsiék október 21-én Európába repültek. Münchenben élő lányukhoz, Paulettehez mennek először családi látogatóba, majd Magyarországra is ellátogatnak. Józsi november közepén jön vissza, Letti az unokák dédelgetésére, november végéig, meghosszabbítja Müncheni tartózkodását.
hogy november 22-én, pénteken, este fél hétkor a San Ildefonso templomban (Guiso 1941-Cap.), Pater Albert Balsa celebrálja a Szent Erzsébet, "magyar szentmisét", amit következő napon, vasárnap, 23-án reggel 9 órakor, a Canal 7 tv közvetít.
hogy a San Martín de los Andes-be kiránduló Boszorkányokhoz Ági is csatlakozott Neuquén-ből. Angyalka születésnapjára orgonafát ültettek. Az éjszaka visszatért a tél elbúcsúzni: másnap reggelre vastag hótakaró borította a vidéket.
hogy november 16-án délután 4 órakor az Irodalmi Társaság rendezésében Nt. Sütő András lelkész élménybeszámolót tart a magyarországi Református Világtalálkozóról és Budapesti tartózkodásáról.
hogy november 9, szombaton, 20.30 óra a La Plata-i katedrálisban szerepel a Coral Hungaria együtt a Coro del ‘ 99-vel (karnagy Néstor Andrenacci) és a La Plata-i katedrális gyermekkórusával (karnagy Juan Carlos Herrero). Az igényes műsort Bárdos Lajos műveiből válogatták.. Orgonakíséret.
hogy október végén megérkeztek délamerikai támaszpontjukra Farkas Nándiék. Viharos repülés után, az európai téltől menekülve olivosi főhadiszállásulról látogatják a családot, rokonságot és barátokat, akiket bátorítva próbálnak az argentin nyárban jobb kedélyre serkenteni.
hogy a Karácsonyi Vásár utolsó napján, vasárnap délután 6 órakor jön Mikulás bácsi és megajándékozza a jó gyerekeket. Az érdekelt mamák jelentkezzenek minél előbb Papp Istvánné Bella telefonján: 4745-2451.
hogy az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége (AMISZ), november 4-én 20 órakor választmányi ülést tart a Református Egyház székházában.
hogy Antal Éva és Guillermo Cortés szeptember 21-én tartották esküvőjüket Temperley-en, a San Bonifacio kápolnában. Szeretettel gratulálunk.
hogy a Református Egyházban a szokásos Kultur délután keretében, november 10-én 16 órakor a „Csárdáskirálynő" c. híres operettet vetítik videoszalagról. Nt. Sütő Gyula szívesen látja híveit és az érdeklődő honfitársakat.
hogy november 4 és 6 között a Biblioteca Nacional szimpóziumot tart "Primer simposio nacional de bibliografía y cultura coloniales" témakörrel. Ezen belül november 5-én 18 órai kezdettel a Sala Augusto Raúl Cortázar-ban Dr. Székásy Miklós a következő címen tart előadást: „La obra de los jesuitas húngaros en el Virreinato del Perú, con una breve intrducción histórica sobre Hungría".
Széljegyzetek
Ezt írtuk 1986. október 1-én a Széljegyzetekben: Alvaro Alsogaray "politikamentes" egyesületünkben tett látogatásához csak ezt a kis kommentárt szeretnénk fűzni; a magyar kolónia bizonyos rétege öröklött és/vagy hazulról hozott szimpátiával fordul minden olyan politikai árnyalat és annak képviselője felé, amelyben vágyainak valóra válását látja. Ebben nem kis szerepet játszik "ideáljának" úri, szimpatikus megjelenése, jó svádája és nem utolsó sorban humora. Így aztán még az egyórás késés felett is nagyvonalúan elsiklottak, és a gondos rendezőség még arról is gondoskodott, hogy kolóniánk két reprezentatív hölgye között a vendég a legjobb benyomásokat és információkat kapja nemcsak a nagyszámú politikai drukkeréről, de az egész magyar kolóniáról.
Most is illene valamit írni a csütörtöki (nem tévesztendő össze a Csütörtökösökkel) vacsoráról, amelynek inkább privát jellegét, mint általános politikai jelentőségét kellene szemügyre venni. Ez alkalommal még csak nem is egy álomnak valóságszerű megvalósítását várták a szónoktól a hallgatók. Egyszerűen csak az történt, hogy az egyesület, egy vezetőségi tag javaslatára, meghívta vacsorára az elmúlt tíz év egyik (a sok közül) politikus szereplőjét, akit (és akiket) joggal lehetne az argentin default-krízisért felelőssé tenni. Eljött és elmesélte a szokott meggyőző stílusával, hogy ebből (az általuk gonddal kiásott gödörből), hogyan és mennyi idő alatt lehet kilábolni. Az érdekes az egészben, hogy az egész panoráma úgy néz ki, hogy ugyanaz a garnitúra készül rendbe hozni azt, amit tíz év alatt elpackáztak. Ebben lenne valami logika; azokra háruljon a restaurációs feladat, akik felelősek a romokért. Viszont, az ebben rejlő kétely hozta magával a mostanában sokat hangoztatott jelszót: „Que se vayan todos" – mindenki tűnjön el. Ez szintén abszurdum, egyszerűen azért, mert az általános bizalom ingott meg. Minden esetre a Hungária annaleseibe az eseményt nem fogják csupa nagybetűvel archiválni, az viszont kár, hogy az összegyűlt tömegről egy fotó sem készült. Megtörtént, meghallgattuk – okosabbak nem lettünk és legalább jól megvacsoráztunk. Summa-summarum – hallomások alapján - nem tudom, hogy csütörtök este mi volt jobb: a Murphy, vagy a morfi…? Ezen viszont kár mo(u)rfondírozni…
Ebben a búvalbélelt hangulatban, ami lassan elhatalmasodik már világszerte, kaptam egy mailt hazulról, ami egy kicsit helyrebillentette kedélyemet. Ártatlan kis történet: „Most volt fél éve, hogy faragták a lábamat, kontrollra kellett mennem, még pedig reggel fél nyolcra. 6 kor keltem, s mikor az autóbuszon ültem már 6.45 volt. Szürke, esős kellemetlen hideg, szeles idő ! A busz (4 perces időközben közlekedik, ) tele volt fáradt, álmos, kelletlen emberekkel, akik munkába vagy bárhova mentek ebben a hajnali órában. Aztán a metró 8 perc alatt átrepített a Duna alatt és a Kossuth téren, a parlament mellett jöttem ki a föld alól. Srégen szembe indul a 70-es troli, (üresen, végállomás), és keresztül megy az egész városon a Mexikói úti aluljáróig. A troli itt is tele volt. Megviselt, leragadt szemű, fásult emberekkel. Nedves szürke, esős szeles idő kinn, a buszban meg összezsúfolna egy csomó ember. Semmitmondó arcok, s nekem is eszembe jutott, mikor még -szittya- turán- kirgíz-koromban a kellemetlen ősz mindig kihozott a sodromból. A buszon utazott egy anya a kisfiával, aki lehetett 3-4 éves. Villogó-szemű élénk, okos gyerek. Folyton beszélt. Hangosan. pl. – „miért kell nekem ilyen korán felkelnem? - azért fiam, mert nekem dolgoznom kell, s nincs más aki óvodába vinne... Mik azok ott a háztetőn? - galambok kisfiam... nem a galambokat kérdeztem, hanem a zászlókat?.. s így tovább végtelen bőbeszédű volt ez az okos gyerek. Egyszercsak a mondatok között ismét kezdi - " Mama, mond miért mondja nekem a Krisztián mindig, hogy seggfej?" Az első, általános megdöbbenésre az utasokból olyan szívből jövő röhögés tört a trolin, hogy elmondhatatlan. Az emberek kedve, hangulata egy csapásra, pillanat alatt megváltozott, mosolygott mindenki, és érezni lehetett a buszon a felszabadult jókedvet.Anya és fia már régen leszálltak, de az utasok még mindig mosolyogtak. Elgondolkoztam – lám milyen kevés kell ahhoz, hogy az embereket egy gyerekfecsegés egész más, homlokegyenest ellenkező pszichés állapotba hozzon. Meggyőződésem, hogy a busz utasainak is jó napjuk lett. A lábamat az orvos remeknek találta, és ez a kis epizód még jobban rálapátolt hangulatomra. Editnek virágot vittem. Sziasztok Nándor."
INTÉZMÉNYEINK
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szőnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Serfőző Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd, és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0341-421-4988. Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar
ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.
ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.
MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. Latinamerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. Cap. Tel/Fax: 4327-0726.
HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtől péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.
ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi. Tel.: 4791-3386.
MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester, Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.
VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.
WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezső, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.
SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.
SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.
MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FŐCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Főcsoportvezető: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.
VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001, (1648) Tronco del Talar. Prov. Bs. As. Tel.: 4715-2351.
MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.
ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.
ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.
PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.
MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Sütő Gyula. Főgondnok: Pataky László.
"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Főgondnok: Hefty Katalin. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán, 16-19 óráig.
EMESE KULTÚR ÉS CSERKÉSZFENNTARTÓ EGYESÜLET. Asociación Cultural Emese. R. Freire 1739, Bs. As. (C1426AWI). Elnök: ifj. Zombory István. Tel.: 4742--6168. Cserkészház: Monteverde 4251. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Argentínai Cserkészkörzet parancsnok: Lomniczy Mátyás. Brazíliai körzetparancsnok: Tóth Eszter.
Barilochei Magyar Kör. Círculo Húngaro de Bariloche, Beschtedt 136, R8400GWB Bariloche. Elnök: Mónica Retezár (Casilla de Correo 538, R8400WAF Bariloche). E-mail: susie@bariloche.com.ar
Copyright © Délamerikai Magyar Hírlap 2002