CSERKÉSZBÁL

Az elsõbálos leányok lovagjaikkal:
Grõber Lisa, Jeffrey Szofi, Haller Szofi, Lajtaváry Zsuzsi, Mihályfi Juli, Papp Titi, Perez-Leidemann Nati, Szentiványi Ilona és Zombory Andi.

Elérkezett a várva várt nap: augusztus 24! A Hungáriában nagy nyüzsgés, forgás, jövés, menés, rá se lehet ismerni a nagyteremre, a cserkészek, cserkész-szülök lelkesen dolgoznak... A Hungária most olyan mint egy mesebeli palota, tele szebbnél szebb virággal, gyönyörû kapu a színpadon, az asztalok elõkelõ és ízléses terítéssel.

-Mi lesz itt??- kérdezi egy idegen aki pont betoppant. – Mi lesz itt? Hát a 44. Cserkészbál!

A vendégek este 9:00-kor kezdenek érkezni, csak egyre jönnek, egyre nagyobb az izgalom. Hirtelen hangos zene, trombiták!! Igen, úgy tûnik, hogy kezdõdik! Lajtaváry Zsuzsi látja elegánsan és kedves mosollyal a bemondó szerepét. Üdvözli megjelent nagykövetünket Szõnyi Ferencet és Erzsébet feleségét, Serfõzõ Adrienne konzul és Póka Balázs követségi irodaigazgatót. A mûsor szerint elõször a cserkészek vonulnak be, majd a szép díszmagyarba öltözött lányok, Bocskait viselõ párjukkal. Mind külföldön született magyar fiatal! Megható...

Magyar nyelven Fóthy Gyuszkó mond beszédet, spanyol nyelven pedig Gorondi Istvánné Haynal Edith. Most a párok elhelyezkednek, Kodály zenéje elönti a termet, a Palotás következik... 44 éven keresztül évrõl évre mindig újra bemutatjuk ezt a táncot. A közönségbõl is milyen sokan táncolták ezt el valamikor.

A színpadon óriási az izgalom, kilenc kislány, mint megannyi tündér, nagyon izgatottak. A bemondó már mondja is, hogy :elérkezett bálunk csúcspontja: az elsõbálos lányok bemutatása. Kik voltak idén a leányok? (Lásd képet).

Egyik szebb mint a másik! Keringõ az édesapákkal, majd a fiatal gavallérokkal és már el is hangzik a klasszikus szöveg: Hölgyeim és Uraim: - Áll a bál!

Mindenki ropja a táncot, mindenki élvezi ezt az estét és néhány órára elfelejti a gondokat. Ma este az a fontos, hogy 44 év után újra együtt tudunk ünnepelni és örülni annak, hogy magyar cserkészek vagyunk.

Gombás bélszín, csirke, pörkölt, dobos torta, rétes fagylalttal, mindenki igényét kielégíti. A fiatalok többsége inkább a csárdába megy, ahol a cserkészfiúk jól ellátják a vendégeket.

Éjfélkor a fiatalok újabb udvari táncot mutatnak be: az Erdélyi Fejedelmi Táncot, melynek zenéje a XVll. századból való. Most következik a bál második csúcspontja: az elsõbálos leányok megkoronázása. Milyen szépek hosszú fehér ruhájukban és most virágkoszorúval a fejükön... újabb keringõ a fiukkal, és ismét áll a bál. Mindenki táncol. A hangulat kitûnõ! Reggel 4-kor lecsendesedik a zene, de azért nótázunk még egyet. Gyertyafény körül mindenki részt vesz a hagyományos tábortûzön: "Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt..." "nem, nem nem....nem megyünk mi innen el.."

Köszönjük a szervezõknek, köszönjük mindazoknak, akik az évek folyamán állandó hangyamunkával, támogatással lehetõvé teszik a bál sikerét.

Köszönjük! "Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

L. B. Z.

A ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR FÉL-ÉVSZÁZADOS JUBILEUMA

Egy régi kép - még a Magyar Házban - a Cerriton...

A Zrínyi Ifjúsági Kör fél évszázados fennállását a Hungária Egyesület augusztus 10.-en egy meghitt, kedves összejövetel keretében ünnepelte meg. Zöldi Márton, a Hungária elnöke, kihangsúlyozta a Zrínyi Kör "mindnyájunk köre" döntõ szerepét a koloniális életben és a Kör alapítójának emléke tiszteletére, Vörösmarty Mihály, Máter Juhász Mária kedvenc költõjének, "Honszeretet" címû költeményébõl idézett. A múltra tekintés Lomniczy Józsefet illette. Humorral ecsetelt, eleinte rejtélyes képeket alkalmazva, majd mély tiszteletet tükrözõ adomákkal emlékezett meg a Kör elhunyt tanárairól. Az elhangzott sok-sok név, kedves és drága emlékeket idézett elõ a résztvevõknél. Három fiatalember vette át a szót. Benkõ Sándor, Kerekes Márton és Demes Sándor, kik a ZIK Ösztöndíj Program keretében 2000 és 2001-ben Magyarországon egy-egy fél évet töltöttek. Öröm volt hallgatni, milyenlelkesedéssel beszéltek az Óhazáról. Õk természetesen argentinnak vallják magukat, mindháromnak a szülei is már emigrációban jöttek a világra,. Mégis, az argentínai otthonból elindulva a tengeren túl is otthonra találtak. Õszintén befogadó, szeretõ családokról, könyvekbõl már ismert, de most felderített, bejárt tájakról, szokásokról, büszkén vallott megelevenedõ múltról számoltak be. Gondosan válogatták meg szavaikat: sikerült nekik néhány perc alatt elénk varázsolni több hónap tarka élményét. Hálával beszéltek szüleikrõl, kiknek a magyar anyanyelvet köszönthetik és a körrõl, ahol magyarság szeretetüket elmélyítették.

50 éves a Kör: mély párhuzam van a kezdet és a jelen körülmények között. Merészség kellett ahhoz, hogy a fiatalokat egy szerzetesnõ tánciskolából tanulásra hívjon. Amikor majdnem minden családnál a megélhetés gondja nyomasztó volt, mert a semmibõl kellett felépülni. Ma egy szellemi értékeket nem tisztelõ, kultúrát elvetõ, tönkrement társadalomban végezzük munkánkat. De, hála Istennek, úgy mint 50 évvel ezelõtt, most is vannak elszánt, magyarságszeretõ személyek, akik tudásukkal, idejükkel és szívükkel ajándékozzák a diákokat ... és vannak családok akik erre igényt tartanak. Mint fiatal egyetemisták önképzõköre indult el a ZIK. Akkoriban a magyar nyelv ismeretét a család magas fokon biztosította. De már hosszú évek óta a magyar szókincs fejlesztése, az írás és olvasás tanítása is a Kör feladata lett. Két emberöltõ a felgyorsult XX. és XXI. században, változó körülményeket feltételez. Mégis valamiképpen mindig sikerült a kihívásoknak megoldást találni. Több ízben módosítottuk tantervünket, székhelyet cseréltünk, órarendet változtattunk. Sor került õrségváltásra, a Kör intézményesítésére, bevezettük a vezetõségi tisztségek felváltott vállalását. A Vasfüggöny megszüntetése alkalmat adott Ösztöndíj programunk elindítására. Azóta már 28 argentínai és 17 magyarországi fiatal vett rajta részt. Csete Örs látogatása után beindult a Széchenyi csoport az otthon nem-magyarul- beszélõ gyerekek számára. Legújabb próbálkozásunk az idei zene-óvoda: célunk a magyar nyelvvel való barátkozást egészen kiskorban szorgalmazni. 2002-ben velünk van Jáki Ákos, magyarországi tanár, aki nagyon szükséges munkafüzet összeállításával segít munkánkban.

Több magyarországi Alapítvány és az Oktatási Minisztérium támogatnak. Az ünnepélyen jelenlétével megtisztelt a Buenos Aires-i magyar Nagykövet Szõnyi Ferenc és felesége, és Serfõzõ Adrienne, a magyar konzul. Érezzük, hogy van kihez fordulnunk. Mégis, mi a ZIK fennmaradásának titka? Csodálatos ereje van a közös célt szolgáló közösségi munkának.

A három volt ösztöndíjas, amikor a beszámolója végén köszönetet mondott, név szerint, jelképesen három személyt emelt ki: Lomniczy Józsefet, Benedekné Marikát és Gorondiné Juditot. Jelképesen, mert a Kör nagyon sok személynek köszönheti hosszú életét: több mint 130 név szerepelt a falra tûzött íveken. A jelen és volt ZIK tanárok neve. Van közöttük olyan, aki alig haladta meg a 20 évet, de olyan is aki több mint 100 lenne (ha még köztünk volna). Van aki Magyarországon szerzett felsõfokú diplomát, de a legtöbb, maga a Kör neveltje. Nem mindenki szolgált egyforma arányban, de kivétel nélkül, mindenki egy éltetõ láncszem. Pontosan ezt a gondolatot vésette a Hungária Vezetõsége világosan és tömören megfogalmazott szavakkal az átnyújtott emléktáblára:

Tisztelettel és köszönettel!"

A programot nagy szeretettel elkészített fogadás követte. Beszélgetés közben megkérdõjeleztük a 2003. évi hagyományos ZIK naptár kiadását. - "Nem lesz elég pénzünk kivitelezni, hisz minden használható fillér az ösztöndíj programra szükséges".

Zaha Sándor, a Kör elnöke, a nála szokásos egyenességgel rámutatott a kör életképességére amikor habozás nélkül válaszolt: -"Megoldjuk. Csak a vagyonunkat zárták a "corralito"-ba, de lelkünket, élni akarásunkat nem". Van-e kilátás a jövõre nézve? Merem állítani, hogy a Jó Isten segítségével, igenis van..

Gorondi Péterné Meleg Judit

Augusztus 20 a Nagykövetségen

Augusztus 21-én tartott fogadást a Nagykövetség, megemlékezésül a magyar államalapítás és az államalapító Szent István király ünnepére.

Az Argentínába akkreditált diplomácia testület tagjai és a buenos airesi magyar közösség képviselõi kedélyes hangulatban beszélgettek el a "Coronel Díaz"-i követségi palota nagytermében.

Ez alkalommal is üdvözöljük hosszú szabadságáról állomáshelyére visszatért Szõnyi Ferenc nagykövetet és feleségét.

Ünnepségek a Magyar Államalapítás ünnepe alkalmából

Augusztus 20. táján az akkreditált országokban, Paraguayban és Uruguayban is megemlékeztek a magyar szervezetek Szent István királyunkról s a keresztény magyar állam megalapításának újabb évfordulójáról. Augusztus 22-én – Tömböly Dénes tiszteletbeli konzulunk és Balogh Kovács Antal építészmérnök áldozatos szervezõmunkájának s a helyi hatóságok értõ közremûködésének köszönhetõen – nagyon szép fotókiállítás nyílt az asuncióni Mariscal López üzletközpontban a magyar építészet ezer évérõl. A kiállítást Szõnyi Ferenc nagykövet nyitotta meg ünnepi beszéd kíséretében. A jó hangulatú eseményen a helyi magyarság képviselõin kívül az asuncióni fõpolgármester, a paraguayi külügyminisztérium több magas rangú tisztségviselõje (többek közt a külügyminiszter elsõ helyettese és az Európai Fõosztály vezetõje), valamint a Paraguayba akkreditált diplomáciai testület képviselõi (egyebek közt a német és a francia nagykövet) is jelen voltak. Másnap, augusztus 23-án este, a Barát Zsolt házában megrendezett ünnepi vacsorán nagykövetünknek alkalma volt közvetlenebb formában is szólni Paraguayban élõ honfitársainkhoz. A remek gulyással, paprikás csirkével és dobostortával hazai ízeket, hangulatokat idézõ este fényét emelte, hogy a magyar közösséggel együtt vacsorázott a Paraguayi Köztársaság magyar származású volt elnöke, Juan Carlos Wasmosy is.

*

Augusztus 25-én a montevideói Magyar Zsidó Közösség ünnepi sólet-ebédjére került sor, amelyen – a kedves meghívásnak eleget téve –, az Izraeli Köztársaság montevideói nagykövetével és konzuljával együtt Szõnyi Ferenc nagykövet is jelen volt. Az uruguayi Noche de la Nostalgia-val való (aug. 24.) ütközés miatt a montevideói Magyar Otthon augusztus 31-én tartotta a Szent István napi megemlékezést, amelyre nagykövetünk feleségével, Erzsébettel és Zsófia leányával ugyancsak átutazott. Az ünnepi beszédet a Magyar Otthon vezetõje, Gömöri Éva és Szõnyi Ferenc nagykövet mondta; nagykövetünk ez alkalomból Francisco José Debally egyik kottakéziratának a fénymásolatát kapta ajándékul - az uruguayi Himnusz zeneszerzõje unokájának hagyatékából - Gömöri Évától. A montevideói magyar népi táncegyüttes tüzes és színes mûsorát helyi tangóbemutató, magyaros vacsora, majd hajnalig tartó tánc követte.

Szõnyi Ferenc nagykövet és Tömböly Dénes tb. konzul magyar-ruhás lányokkal a kiállítás megnyitásán

Augusztus 20-i ünnepségek országszerte

Országszerte megemlékeztek az államalapításról. A legtöbb szó hazánk európai integrációjáról esett. Kovács László például arról a reményrõl beszélt, hogy jövõ tavasszal aláírható a csatlakozási szerzõdés az Európai Unióval. Orbán Viktor viszont azon aggodalmának adott hangot, hogy "ha az irányt elvétjük, tízezrével juthatnak csõdbe gazdák és vállalkozók".

Budapesti események

A Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával indult a Kossuth téren az augusztus 20-ai központi állami megemlékezés. Az ünnepségen részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök, Medgyessy Péter miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke is, illetve több miniszter, az Alkotmánybíróság és a Legfelsõbb Bíróság elnöke is, képviseltették magukat pártok, történelmi egyházak, és diplomáciai testületek.

Magyarországnak minõségileg kell hozzájárulni a térség békéjéhez - mondta Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a Parlament elõtt, ahol 236 fiatalt avattak tisztté. "A katonai szolgálat ma már mélyebb értelmet kap, hiszen az egyenruhás polgár munkájára közvetlenül csak akkor van szükség, amikor baj van" - tette hozzá Juhász Ferenc. A honvédség problémáiról is szó volt a beszédben, a korszerûtlen haditechnikai eszközökrõl, a nem teljesített vállalásokról és ígéretekrõl, a tervezett technikai korszerûsítési program finanszírozási hiányosságairól. A tárcavezetõ szerint a korábbi kormányzat folyamatosan a nemzeti ügyek fontosságát hangoztatta, ám elhanyagolta a honvédséget. Marad azonban a mostani kormányzati vállalás, és 2006-ra létrejön az önkéntes haderõ.

Vidéki események

Ahol kormánypártiak szerepeltek...

Az árvízkárt szenvedetteknek még a tél beállta elõtt legyen tetõ a fejük felett - mondta Kiss Péter munkaügyi miniszter Salgótarjánban. Az év végéig minden nyitott kérdésben megállapodunk az Unióval - errõl Kovács László külügyminiszter beszélt Ópusztaszeren. Tavasszal tehát alá lehet majd írni a csatlakozási szerzõdést. Az ezeréves magyar történelem legfõbb tanulsága, hogy csak nemzeti összefogással lehet a nehézségeken úrrá lenni.

Olyan iskolákra lenne szükség, melyek nem fokozódó terheket jelentenek a gyermek és a pedagógus számára, hanem az értelmes erõfeszítés örömét - állította Magyar Bálint oktatási miniszter Kalocsán, a fõszékesegyház elõtti téren tartott ünnepségen. Ezer éve és most is az európai integrálódás, az európai szellemi folyamatokba való bekapcsolódás jelentette a fejlõdést. A következõ években a tudás válik a társadalom fõ hajtóerejévé: a fiatal nemzedék olyan ismeretanyagra vágyik, ami Európa bármely országában hasznosítható.

Együtt csináltuk a rendszerváltást, s azért kell lezárnunk e szakaszt, hogy mindenki haszonélvezõje legyen és lehessen a változásnak - mondta Szili Katalin Székesfehérvárott. A parlament elnöke szerint a magyar állam létrejötte közös - a népé és az uralkodóé - mû volt. "A mi rendszerváltozásunk se kizárólag a politikusok munkája, hanem az egész társadalom teljesítménye." Tehát ami rossz benne, azért elsõsorban a politikusok felelõsek, a jóért inkább a társadalmat illeti az érdem.

...és ahol ellenzékiek

Hazánkban rég nem látott erõvel törekednek egyre többen, hogy részt vegyenek ügyeik intézésében, s beleszóljanak abba, milyen irányba megy az ország - közölte Orbán Viktor volt miniszterelnök Budaörsön. A születõfélben lévõ új közvélemény feladata az is, hogy megvizsgálja, merre halad az ország. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert "a vizsgálásban történelmünk elénk tárja azokat az értékeket, amelyekhez hozzá lehet férni, a jelent és a jövõt is". A volt miniszterelnök is beszélt az uniós csatlakozásról: "ha elvétjük az irányt, a belépés után tízezrével juthatnak csõdbe gazdák és vállalkozók, az élet elviselhetetlenül drága lesz, s egy szétesett, elkeseredett, csalódott és dühös Magyarországon találjuk magunkat". Orbán végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy most tegyük mérlegre elsõsorban a békesség és az összefogás iránti vágyainkat.

Szekszárdon szobrot emeltek Szent István tiszteletére. Dávid Ibolya, az Országgyûlés alelnöke az avatáskor különös üzenetet tulajdonított annak, hogy a szobor nem a millenniumra készült el. Ily módon az elsõ magyar király öröksége a mindennapok részévé vált. Szent István törvényei közül a legfontosabb, hogy életünket szabadságban éljük le. A pártpolitikától függetlenül egyetértés kell legyen a legalapvetõbb kérdésekben: a szegénység, az öregek segítése, a fiatalok lehetõségeinek bõvítése, a határon túli magyarok ügye, és az Európai Unióhoz való csatlakozás.

Szent István koncert-mise

A legszebben szóló hangszer, - a hangszál – kivételes emberi tulajdonság, megint egy felemelõ élménnyel ajándékozta meg azokat, akik résztvettek augusztus 25-én az ünnepélyes Szent István misén. Ezer év távlatából István király is büszkén pillanthat utódaira akik több, mint tízezer kilométer távolságban a helyszíntõl, életmûvét különösen szép és magasztos formában tisztelték meg.

Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Szabados Béla mûveit énekelte három énekkar a Domonkos Rend belvárosi templomában. A szentmisét dr. Szederkényi Károly olvasta, aki édesanyjával rövid látogatásra jött Buenos Airesbe. A Mise: az elsõ olvasmányt a „Bölcsesség Könyvé"-bõl idézve Rakolczay Márta olvasta fel. A Szentleckét szent Pálnak, az efezusiakhoz írt 2. levelébõl egy részletet Puricelli György olvasta fel. Az evangéliumban a misézõ pap Krisztus egy példabeszédét idézte, amit annak idején Máté örökített meg. Mindhárom olvasmány lényegem, a komoly alapra, a hitre való építkezés volt. Ezt pedig Szent István tanította népünknek. Kiemelte a szent király "jámbor és kegyes" voltát, két erényét, amelyet egybefoglal a legfõbb parancs: a szeretet parancsa. Szent István érdemeinek bemutatása után szomorúan ismertette nemzetünk mai állapotát. Semmibe veszi Szent István örökségét és nem sziklára, hanem a jelen pillanat „Cola"-jára, vagy „vhisky"-re épít…(Csakazért is hiszek Magyarország feltámadásában. L. J. megjegyzése).

Áldozás elõtt P. Szederkényi köszönetet mondott az ünnepélyes misemondás lehetõségét nyújtó rendnek, illetõleg annak képviselõjének, Fray Mariano Lleva atyának. Hova soroljuk nemzeti imánkat, a Himnuszt? A mise végéhez, vagy lejjebb, a zene ismertetéséhez:? A zeneszerzõk jellemzésénél kimaradt Erkel Ferenc. Kórusunknak nagy vetélytársat jelentett a közönség, mert „túlénekelte" a hivatásosokat. Minden tovább hozzászólás fölösleges.

Három kórus tette gazdaggá az imádko- a kóruso– zást kísérõ hangversenyt. A Coral Hungaria, amelyet Leidemann Sylvia vezényelt, és a „99-es kórus", melynek vezetõje Andrenacci Nestor, akit távolléte miatt Leidemann Sylvia helyettesített, és a La Plata-i Katedrális gyermekkórusa, melyet Juan Carlos Herrero vezényelt.

A mûsorban csak magyar zeneszerzõk mûvei szerepeltek. Kodály Zoltán, világhírre tett szert. A XX. század legnagyobb zenepedagógusa." A zene mindenkié" elve alapján, férfi-, nõi-, gyermek-, és vegyes kórusoknak volt tanítómestere. A század újszerû zenei nyelvén klasszikus szintre emelte a magyar nép- és egyházi zenét.

Bárdos Lajos „a katolikus egyházzenei hagyományokat, épp oly kiválóan mûveli, mint a világi, a népzenére és a magyar történelmi muzsikára támaszkodó kórus mûvészetet".(idézet Keszi Imrétõl).

Szabad-e a mûvészettel a politikát keverni? A mûsorban csillaggal jelölt számként szerepelt (ami helybeli õsbemutatót jelent), az orgona kísérettel énekelt „Magyar Hiszekegy". Népünk nagy részének õszinte hitvallását évtizedeken keresztül különbözõ jeltõkkel tûntették ki és szinte minden oldal… entente ellenes… sérti az utódállamok érzelmeit…nacionalista… tilos énekelni…szélsõ jobboldali, sõt náci… értéktelen… és így tovább. A Coral Hungarianak megvolt a bátorsága és józan esze, hogy Szabados Béla mûvét igenis odaillesztette, ahova való. Õ is a régire alapozva a XX. Század zenei nyelvén szólaltatta meg a hangszálakat és az orgonát. (Orgonista Juarez Miguel volt).

A „99-es kórus" közösen a Coral Hungariaval Bárdos Lajos „Missa Quarta"-ból énekelt részleteket: Kyrie, Gloria, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei. A „nagy kórust" Leidemann Sylvia vezette. Kevés közös próba lehetõsége nem befolyásolta az eredményt. A sok hang hibátlanul csengett és a karmesternõ a helyzet magaslatán volt a szokatlanul nagy számú szempárral szemben. Egyedül énekelték Bárdos Lajos „"Popule meus" címû kantátáját. Modern hangszerelés inkább Bartók kvartettjeihez hasonlított.

A Coral Hungaria elsõ száma: „Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga", majd Bárdos Lajostól a 23. zsoltárt, Kodálytól Assisi Szent Ferenc Nap-himnuszát és a már említett hitvallást.

A Lap Plata-i Katedrális gyermekkórusa volt az est meglepetése. Elõször a Karzatról hallottuk õket és meglepetés volt, hogy Bárdos Lajos „Óh, én édes Jézusom" c. dallamát magyarul és kánonban énekelték! Folytatták „Az Oltári szentséghez" c, ugyancsak Bárdos mûvel és ugyancsak magyarul.. Végül – a Himnusz után karmesterük az oltár elé vezette az egész gyermeksereget, és kifogástalan kiejtéssel Kodály „Boldogasszony köszöntõje" volt a búcsúztatójuk.

Komoly zenekritikát komoly zenekritikusnak kell írni. Kórusunk fejlõdése hosszabb tanulmány tárgya. Azonban idekívánkozik még egy-két befejezõ gondolat. Liedemann Sylvia fáradhatatlan munkássága, amellyel a magyarokról alkotott képet szépíti és magas szintre emeli. Ez alkalommal három (3) kórust összehozni, a templomot megszerezni, a hiányzó karmestert pótolni, az orgonát álmából felébreszteni stb. stb. És más alkalommal ugyancsak számtalan megoldandó gond akad. Mégsem ez a lényeg. Mindennél többet ér szakértelme, amellyel a 20-30 tagú kórust (kórusunkat?) összetartja, képezi, csiszolja és neveli.

A vasárnapi mûsorra négy hónapja készült. Célja volt (mint mindig), a magyar zene ismertetése és terjesztése. Sylvia hangversenyt hirdetett a „La Nación"-ban, a „La Prensa"-ban és a „Herald"-ban. Eredetileg csak errõl volt szó. A zömében argentin közönség meglepõdött a hosszú magyar misén. Sajnos a mindig sietõ újságíró-kritikusok nem is várták meg a végét, nem hallották a dallamokat, amelyek a Dél-keresztje alatt elõször hangzottak el.

A mise rendezése hibátlan volt. Ez a Mindszentynum vezetõségének az érdeme. Végül a magyar közönség nevében köszönjük Dr. Szederkényi Károlynak, hogy rövid ittléte alatt Szent István jellemzése kapcsán komoly és romantikus élményben részesített azokat, akik õt megértették. Lomniczy József

SZENT ISTVÁN EMLÉKE BOGOTÁBÁN

A létszámában egyre fogyatkozó, de lelkiekben erõs maradt bogotái Szent István Katolikus Egyházközség évtizedes hagyományaihoz híven most is megemlékezett az államalapító István királyról, az elsõ magyar szentrõl. A valamikori német templomban a magyarok spanyolul prédikáló lelkiatyja celebrálta a miset, melynek végen az egybegyûltek - egy kis technikái segítséggel - elénekeltek a Himnuszt is.

Ezt követõen a plébánia melletti sörözõben meg sokáig folyt a baráti beszélgetés, kolumbiai sör no meg (a minden évben egy kicsit édesebbre sikerülõ) magyaros pogácsa mellett.

Mise nélkül, baráti körben a kolumbiai Cáli városában is megemlékeztek a magyar nemzeti ünneprõl. Dr. Szõcs József szervezésében a Dann Carlton Hotelben gyûlt össze a város és környéke másfél tucatnyi magyarja, hogy megerõsítse az óhazához és egymáshoz tartozását.

Ugyancsak augusztusban tartotta Magyar Napját az egyetlen kolumbiai világi intézmény, amely nevében hordja Magyarországot: a Colegio de Santa Isábel de Hungría. A bogotái egyházmegye patrónájáról, István király ugyancsak szentté avatott leszármazottjáról elnevezett iskolában ébren tartják a névadó szenttel és szülõhazájával kapcsolatos hagyományokat (annak ellenére, hogy sem a tanárok, sem a tanulók között nem akad egy szál magyar sem).

A másodszor megrendezett Magyar Napon a két ország és az iskola himnuszát a lelkes tanulok áltál - a nagykövetség segítségével - összeállított kiállítás és mûsor, majd a tanárokkal és a szülõk képviselõivel folytatott baráti beszélgetés követte. Nagy József nagykövet átadta az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola által a "testvér-iskolának" adományozott nemzeti színû zászlót.

„Sabores de Európa"

Egy külföldi ismerõsöm június végén Buenos Aires-ben járt. Bebarangolta San Telmo macskaköves tangótáncos szûk utcáit, végigszemlélte a Caminito színes mûvészházait, elmélkedett a Recoleta ombúi alatt és sétákat tett a tágas tavakkal tagolt Palermo parkban, rájött, mennyi minden emlékezteti Európára és egyben hazájára. Itt egy olasz otthon érezheti magát.

De arra azért mégsem gondolt volna, hogy a Palermo park kellõs közepén rátalál, igaz, a régen étteremként mûködött „Museo de los Parques"-ben „Európa Ízei" három napos rendezvényre. Ezzel a címmel szervezte meg Buenos Aires Város önkormányzata a közösségekkel karöltve a gasztronómiai kóstolóval egybekötött ország-bemutatót. Négy ország képviselõi kitettek magukért, három napos vigalom sok munkával, jó szívvel.

A kóstolóból kijutott, volt ott német Wurst, osztrák sör, cseh puszedli, magyar pörkölt.

Leginkább a magyar stand nyerte meg tetszését: finom ízléssel válogatott magyar herendi porcelánok, kalocsai és mezõkövesdi hímzett blúzok, Balogh Judith Angyalka csodás festményei, magyar várakról készített értékes fotók hívták fel a figyelmet a magyar (nép)mûvészet gazdagságára. Készséges tájékoztatást kapott a herendi porcelánmanufaktúráról, Magyarország turisztikai nevezetességeirõl. Nem is beszélve a messze földön híres magyar konyháról! Elõre megjelölt idõpontban sorban állt Németh Lenke finoman elkészített pörköltjéért, Bakos Baba párját ritkító dobos tortájáért. Az egyetlen kívánni való, hogy vajmi repeta maradt…

Honfi Katicával és Paál Magdival is szóba elegyedett, akik sokat meséltek Magyarországról, az ottani szokásokról, a júniusban szokatlanul nagy melegrõl. Mielõtt elbúcsúzott volna a kedves Szakváry Zsuzsitól és Lomniczy Lettitõl, jött a hír, hogy a Regös tánccsoport mindent megrengetõ, fergeteges bogyiszlói táncot rop. Ámulat, bámulat és nagy taps kísérte a friss ropogóst.

Barátom a három nap alatt többször ellátogatott a Palermo parkba egy kis finom pörköltöt és dobos tortát majszolni, újra és újra megszemlélni a kiállított portékákat. Jövõre sem hagyja ki a lehetõséget, és Buenos Aires-be jön Magyarországot kóstolni. (Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak a „Sabores de Europa" rendezvény sikeréhez. Képeink a kiállítás-vásáron készültek. S. A.

Milyen nyelvet is beszélünk?

A MAGYAR NYELV TITKAI (3)

A magánhangzók illeszkedésének jelensége

Legutóbbi cikkünket azzal a gondolattal zártuk, hogy az elsõ török nyelvi hatás talán legmélyebb nyomát – a hatalmas szókincsbeli gyarapodástól eltekintve - a magyar nyelv hangrendszerében fedezhetjük fel leginkább. A török nyelvek hangtani sajátossága a magánhangzók illeszkedésének jelensége, melynek lényegét jelen és következõ cikkünkben kíséreljük meg röviden felvázolni.

Amikor egy hangszerjátékos – tegyük fel, egy klarinétos – a hangszerén játszik, a zenedarab megformálása közben nem gondol arra, hogy hangszere, a klarinét, miért éppen ’klarinéthangon’ szólal meg, és miért nem – mondjuk – oboahangon. Zenei tevékenysége arra összpontosul, hogy a kotta megfelelõ iránymutatásai alapján pontosan lefogja a hangokat és – tehetsége szerint - törekedjen a minél ’szebb’ zenei megvalósításra.

Amikor anyanyelvünkön beszélünk, mi is olyan viszonyban állunk nyelvünk hangtani – tudományosabb nevén fonetikai – sajátosságaival, mint a klarinétjátékos klarinétjának hangjával: nem figyelünk rájuk, mert megváltoztathatatlan adottságnak tekintjük õket. Pl. folyamatos beszéd közben eszünk ágába se jut elgondolkozni azon, hogy miért valami az asztalOn, és miért valami a székEn van (és nem az *asztalEn ill. a *székOn). A magánhangzó-illeszkedés törvénye épp ebben a jelenségben érhetõ tetten: a szótõre ’ragasztott’ toldalékelemek (a képzõk, jelek és ragok) – lehetõségeiken belül maximálisan – törekednek a szótõ hangtani szerkezetével ’harmonizálni’. Ez a harmonizációra való törekvés olyannyira beleivódott a magyar nyelv hangtanába, hogy - a fentebbi példára visszatérve – gyakorlatilag kizárt, hogy valaki, aki a magyar nyelvet anyanyelvként sajátította el, *asztalEn-t vagy *székOn-t mondjon egy adott fono-szintaktikai környezetben. Még az ún. afáziában, azaz az anyanyelv idõskori leépülésében szenvedõk sem vétik el a helyes illesztést!

A magánhangzók illeszkedésének szabályaiban – ahogy a jelenség neve is mutatja – kizárólag a magyar nyelv magánhangzói játszanak szerepet, a mássalhangzók nem. A (magyar) magánhangzók osztályozása rendszerint négy szempont szerint történik: 1) idõtartam (rövid-hosszú szembenállás), 2) ajakmûködés (ajakkerekítéses-ajakréses szembenállás), 3) nyelvállás (zárt-középzárt-nyílt szembenállás) és a 4) képzés helye szerint (hátulképzett-elöl-képzett szembenállás). A magánhangzó-illeszkedési szabályokban elsõdlegesen a negyedik, és részben a második szempont játszik szerepet. A mai irodalmi magyar nyelvben 14 magánhangzó van, s mind a 14 fonéma, azaz egy meghatározott szókörnyezetben egyetlen magánhangzó cseréje jelentésváltozást idéz(het) elõ (pl. megállOk megállÓk, azaz mind az o, mind az ó fonéma a magyar nyelvben).

Az idõtartam szerinti felosztásban (1) 7 rövid (a, e, i, o, ö, u, ü) és 7 hosszú (á, é, í, ó, õ, ú, û) magánhangzót találunk.

Az ajakmûködés szerint (2) 9 ajakkerekítéses (a, o, ó, ö, õ, u, ú, ü, û) és 5 ajakréses (á, e, é, i, í) magánhangzónk van. [A szakirodalomban elterjedtebb a labiális és illabiális megnevezés az ajakkerekítéses és ajakréses magánhangzók viszonylatában.]

A nyelvállás szerinti (3) osztályozásban 6 zárt (i, í, u, ú, ü, û), 5 középzárt (é, o, ó, ö, õ) és 3 nyílt (a, á, e) magánhangzó található.

A magánhangzó-illeszkedés szempontjából a legfontosabb a magánhangzók képzésének helye a szájüregben. Ebben a felosztásban (4) 6 hátulképzett (a, á, o, ó, u, ú) és 8 elölképzett (e, é, i, í, ö, õ, ü, û) magánhangzónk van. [A szakirodalomban használatosak a veláris/mély és palatális/magas megnevezések a hátulképzett és elölképzett fogalmak viszonylatában. Mi – az egyszerûség kedvéért – a mély-magas fogalompárral fogunk élni az elkövetkezõkben.]

Mielõtt rátérnénk az egyes illeszkedési szabályok bemutatására, ismerkedjünk meg azokkal az alapvetõ fiziológiai törvényszerûségekkel, melyek a 4. szempont, azaz a magánhangzók képzési helyének szempontjából a legfontosabbak.

A hátulképzett, azaz mély magánhangzók (a, á, o, ó, u, ú) a szájüreg hátsó részében, az ún. lágyszájpadlás [lat. ’palatum molle’] alatt képzõdnek. A veláris elnevezés a szintén latin ’velum’-ból [magy. ’vitorla’] ered, mely a lágyszájpadlás vékony, csontnélküli bõrrétegének orvosi elnevezése. A szájüregnek ez a torokhoz közel esõ része kb. az egész szájüreg L-ét alkotja a jóval kitejedtebb keményszájpadlással (3/4 rész) szemben.

Az elölképzett, azaz magas magánhangzók (e, é, i, í, ö, õ, ü, û) a szájüreg elülsõ részében, az ún. keményszájpadlás [lat. ’palatum durum’] területe alatt képzõdnek. A palatális elnevezés tehát a csontos szájpadlásra utal. Mint látjuk, a mély és magas magánhangzók tekintetében a spanyol/olasz/portugál sem különbözik a magyartól [vö.: cada; como; cuchara; ill. cena; ciclo], mely tényre a ’c’ lágyulása utal a magas magánhangzók elõtt – avagy keményedése a mélyek elõtt.

A magyar magánhangzórendszer rendkívüli gazdagsága és változatossága általában meglepi a nyelvünket tanulókat, és pontos elsajátítása, azaz a hangok kiejtése nagy erõpróba elé állítja õket. Azt gondolhatnánk, hogy a ’jó’ zenei hallással rendelkezõk elõnyben vannak e tekintetben. Ez részben igaz lehet, de a tapasztalat gyakran azt mutatja, hogy a ’jó’ zenei hallás – mint adottság – és a jó kiejtés – mint képesség - nem áll szükségszerûen következményes kapcsolatban egymással. Egy tény azonban bizonyos: a gyerekek 99%-a – jó hallás ide, jó hallás oda – kitûnõen reprodukálja a felnõttkorban szinte már elsajátíthatatlannak tûnõ, ’finom’ magyar magánhangzókat. Ezért is (lenne) fontos, hogy gyermekeink már minél kisebb korban kapcsolatba kerüljenek élõ magyar hangokkal; ezáltal minden beszéd alapjának, a hangképzésnek területén már félig-meddig csatát is nyernénk velük – értük...

Következõ számunkban a mély-magas magánhangzó-szembenállás konkrét lecsapódását fogjuk vizsgálni az egyes illeszkedési törvényeken.

Jáki Ákos

Petõcz György:

Stiglitz – az IMF bûnlajstroma

Eddig az egész olyan volt, mint a süketek és megszállottak "párbeszéde". Egyik oldalon Seattle, Göteborg, Prága és Genova anti-globalista tüntetõi, akik az IMF, a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezet felszámolását követelték, és a nyomaték kedvéért idõrõl idõre szétvertek egy-egy nyugodt és szép várost. A másikon a G7-ek és a nemzetközi szervezetek tagjai és szakértõi, akik a hozzáértés hiányával és rossz ügy érdekében mozgósított indulatokkal vádolták az utcai kiabálókat. Köztük a tömegmozgalmaktól irtózó mainstream-publicisták, akik a tüntetõk által felvetett problémák munkaigényes feldolgozása helyett már azzal is megelégszenek, ha ellentmondáson érhetik a laikus kiabálókat. A sajtó nagyjából helyükre is teszi a no-global tüntetõit: zavaros hõzöngõk, akik tárgyat keresnek nyugtalanságuknak. Ebben lehet valami, amitõl azonban nem biztos, hogy a világ vezetõ kormányainak, a nemzetközi intézményeknek és a szakértõknek mindig igazuk van. Sõt a tüntetõk néha komoly megerõsítést is kapnak, mint legutóbb Joseph E. Stiglitznek, a tavalyi közgazdasági Nobel-díj jutalmazottjának, Clinton fõ gazdasági tanácsadójának és 1997-tõl két évig a Világbank elnökhelyettesének személyében. Globalization and its Discontents címû könyve pedig olyan súlyos vádirat az IMF, a Világbank és az amerikai pénzügyi kormányzat ellen, ami után nemcsak a tüntetõknek, de ezen intézményeknek is magyarázatot kell adniuk elveik és tetteik ellentmondásaira.

Az IMF és a Világbank létrehozásáról az ENSZ 1944. júliusi Bretton Woods-i pénzügyi konferenciáján döntöttek, hogy így is hozzájáruljanak Európa újjáépítéséhez. A Világbankot a fejlesztést elõsegítõ programok finanszírozásával bízták meg, míg az IMF a gazdasági stabilitás - a válságok megelõzésének és csillapításának - biztosítását kapta feladatként. Az IMF létrehozása az alapítók egyik negatív alapélményére, az 1929-30-as válságra vezethetõ vissza, amikor a visszaesés egyik országról a másikra gördülve mindenütt óriási munkanélküliséget és szenvedést okozott. A válság Keynes által megalkotott magyarázata szerint a piacon mutatkozó összkereslet maradt el a termelés fenntartásához szükséges szinttõl, és a monetáris politikára szorítkozó kormányzati eszközrendszerek kevésnek bizonyultak a bajok kezeléséhez. Ehhez a korábbiaknál aktívabb állami szerepvállalásra, az összkereslet kormányzati kiadások és adócsökkentés útján történõ növelésére lett volna szükség. A keynesi gazdaságelmélet lett az IMF tevékenységének iránymutatója. Az a felismerés, hogy a piacok gyakran nem mûködnek megfelelõen, és a válságmegelõzõ korrekcióhoz szükség van beavatkozásra: a kormányzati, sõt globális szinten összehangolt kollektív akcióknak van helyük és értelmük.

A piac esendõségének feltevését azonban a hetvenes és nyolcvanas évek fordulójától kezdve felváltotta a piac mindenhatóságának ideológiája. A nemzetközi gazdasági intézmények élén is hamar teljes õrségváltás történt. Míg a korábbi vezetõk a piac elégtelenségeivel magyarázták a fejlõdõk problémáit, és a kormányzatok megfelelõ válaszait keresték, az újak szerint minden bajnak maguk a kormányzatok voltak az okai. A megoldás a mind több piac és mind teljesebb liberalizálás lett. Az IMF, a Világbank és az amerikai pénzügyi kormányzat között kialakult egy "washingtoni konszenzus" arról, hogy mi a helyes, követendõ - és megkövetelendõ - politika a fejlõdõk számára. "Az IMF és a Világbank az új dogmák misszionáriusai lettek, rákényszerítve elveiket az ellenszegülõkre..."

Világbanki állásának elfoglalásakor Stiglitz azt kérdezte magától, új pozíciójában tehet-e valamit a szegénység felszámolásáért. "Tudtam, hogy a feladat nagyon nehéz, de soha nem gondoltam volna, hogy a fejlõdõ országok elõtt álló legnagyobb akadályok egyike egy teljesen szükségtelen emberi létesítmény, amelyik ráadásul itt van az utca másik oldalán - az IMF." Az idõk folyamán a hitelintézmény kiterjesztette tevékenységi körét a válságkezelésen túl a fejlesztési stratégiák területére. Ehhez azonban híján volt az igazi szakembereknek és kellõ tudásnak. Közgazdászai többnyire olyan egyetemekrõl kerültek ki, amelyek tananyagában a piac által elõidézett munkanélküliség nem létezik, és a tapasztalt munkanélküliség az egyének akaratának vagy a kormányzatok piactorzító tevékenységének a következménye. De ha ez nem így lenne, az sem változtatna a helyzeten, hiszen "egy háromhetes utazás alatt úgysem lehet kellõen megalapozott javaslatot kidolgozni az adott ország számára". Különösen hogy a szakértõk rendszerint már Washingtonban megírt javaslat birtokában utaznak el a segítségükre váró országokba, és az utazás csak a részletek finomítására szolgál. Igaz, a speciális helyzetismeretre az intézmény filozófiája szerint nincs is nagy szükség: a különbözõ országoknak ugyanazt a kész panelokból összerakott, egyméretû politikát javasolják. Mindeközben az IMF nem elégszik meg a tanácsadó helyzetével, amelynek versenyre kell kelnie egy-egy ország saját szakértõivel. Ehelyett központi szerepet követel magának a követendõ politika meghatározásában. A célországok vezetõi és közgazdászai sokszor látják, hogy a rájuk erõszakolt gazdaságpolitika végzetes következményekkel járhat számukra. 1997 végén a koreaiak is tudták ezt, mégsem tiltakoztak. Utólag bevallották, hogy féltek: az IMF nemcsak saját pénzét tagadhatta meg tõlük, de tekintélye magaslatáról, a koreai gazdasággal kapcsolatos kételyeket hangoztatva, még a magánberuházókat is elriaszthatta volna.

A "washingtoni konszenzus" alappillérei a privatizáció, a piac liberalizálása és a szigorú költségvetési politika, amelyek a nyolcvanas évek monetarista fordulata idején Latin-Amerikában nyertek megerõsítést. Ott a kormányok túlköltekezése és eladósodása miatt meglódult infláció, a hatalmas kereskedelmi deficit, a kiterjedt állami vállalati szektor alacsony hatékonysága és a belsõ piac külsõ versenytõl történõ protekcionista elszigetelése okozta a válságot. Ezért az állam visszaszorítása, a költségvetési szigor, a privatizáció és liberalizáció is indokolt és védhetõ eszköznek látszott. Ami nem jelenti, hogy alkalmazásuk mindig feltétlenül indokolt. Az IMF általában a hitelnyújtás feltételéül szabja a minél gyorsabb privatizációt, ami megfelelõ átmeneti idõszak nélkül és a szükséges intézmények híján sokszor csak még súlyosabb gazdasági és társadalmi zavarokat okozhat. Ha egy fejletlen piacokkal rendelkezõ országban az állam kiszáll bizonyos létfontosságú termékek gyártásából és elosztásából, egyáltalán nem biztos, hogy az õt követõ magánvállalkozók azonnal, ugyanúgy és megfizethetõ áron biztosítani fogják a termelési lánc következõ tagjai számára nélkülözhetetlen termékeket. A versenyhelyzet hiányában és antimonopolista szabályozás nélkül a privatizált vállalatok áremelése is kiszámíthatatlan károkat okozhat. A harmadik világban szinte mindenütt hiányzik a privatizációt követõ elbocsátások hatásait csökkentõ védelmi háló, a munkanélküli-segélyek és átképzés rendszere. A munkanélküliség nyomán könnyen elszabaduló városi bûnözés és társadalmi elégedetlenség politikai és gazdasági válsághoz vezethet. Mindezt csak betetõzi, hogy a privatizáció gyakran az általános korrupció egyik kényelmes és legjövedelmezõbb formája, amely végképp alááshatja a demokratikus intézmények amúgy sem erõs tekintélyét.

A liberalizálás is kétélû fegyver. Jó, ha az erõforrásokat az alacsonyabb termelékenységû és a külföldi termékekkel kiváltható tevékenységekbõl magasabb termelékenységû hasznosítás felé tereli. Rossz, ha a külföldi verseny egyszerûen megfojtja a belföldi tõkét és termelést. Márpedig a vállalkozói felkészültség hiánya, az oktatási rendszer gyengesége és a tõke szûkössége miatt a liberalizációnak gyakran éppen ez a következménye. A pénzpiacok teljes megnyitása még bonyolultabb következményekkel járhat. A gyorsan mozgó, spekulatív tõkék nem járulnak hozzá az országok strukturális modernizálásához. Jelenlétük, a kiszámíthatatlanságukból fakadó bizonytalanságok miatt inkább riasztóan hat a hosszú távú beruházásokra. De a termelõtõke beáramlásának hatásai sem egyértelmûek. Ha a bányászatba és általában az erõforrások kitermelésére érkeznek, nem feltétlenül segítik az ország modernizálását. Hozzájárulhatnak viszont a belföldi valuta felértékelõdéséhez, drágítva az exportot, könnyítve az importot, és végsõ soron negatívan hatva a növekedésre.

Az sem igaz, hogy a gazdasági növekedés feltétlenül "lecsorog", csökkentve a szegénységet és egyenlõtlenségeket. Sõt a túl gyors liberalizáció ezek növekedését okozhatja. "Tapasztalhattuk, hogy a magas kamatokkal kísért kereskedelmi liberalizálás szinte biztosan a munkahelyek megszûnéséhez és a munkanélküliség növekedéséhez vezet - természetesen a szegények rovására. A szabályozó intézmények nélkül végrehajtott pénzügyi liberalizálás szinte garantáltan gazdasági bizonytalanságba torkollik, és csak tovább emeli a kamatokat. Versenypolitika és monopóliumokat ellenõrzõ hatalom nélkül a privatizációnak nemhogy árcsökkenés, de könnyen a fogyasztói árak növekedése a következménye. A költségvetési politika vakon és rosszkor végrehajtott szigorítása is súlyosbíthatja a munkanélküliséget." Márpedig az IMF receptjeiben csak a liberalizálás és magánosítás szerepel, de egyetlen szó sincs munkahelyteremtõ programokról, földreformról vagy a pénzügyi szektor szabályozásáról.

Ha az IMF válságkezelõ eszközei nem feltétlenül csodaszerek, akkor a kilencvenes években kidolgozott konkrét diagnózisai és reformprogramjai biztosan nem voltak azok. Sõt Délkelet-Ázsiában (1997) - majd Oroszországban (1998) és Argentínában (2001) - éppen az IMF jelentette az egyik legfõbb problémát.

Az IMF a létrehozását indokló feladatok - makroökonómiai stabilitás, válságkezelés, fejlesztés - szempontjából csõdöt mondott. Tevékenységében nem nehéz kimutatni az ellentmondásokat. Egyfajta koherenciát azonban mégiscsak találunk, ha észrevesszük, hogy az intézmény hivatalosan megfogalmazott feladatai kiegészültek egy további - bár nyilvánosan bevallhatatlan - céllal, a nemzetközi pénzügyi közösség érdekeinek szolgálatával. Na nem feltétlenül gonoszságból. Inkább csak abból a hitbõl, hogy ami a nemzetközi pénzügyi világnak jó, az országoknak és az egész világgazdaságnak is az. Ez - miért kellene rosszindulatú magyarázatokhoz folyamodnunk? - szakmai ártalom, hiszen az IMF politikáját a pénzügyminiszterek felügyelik, igazgatói rendre a legnagyobb bankok és pénzügyi csoportok élérõl kerülnek ki, hogy megbízatásuk letelte után oda is menjenek vissza. A célok megváltoztatása azonban valóban bevallhatatlan, "ezért az új feladategyüttest olyan köntösbe kellett öltöztetni, amelyik legalább látszólagos összhangban van az eredeti feladatokkal. A leegyszerûsítõ szabadpiaci ideológia lett a lepel, amelynek takarásában az "új" megbízatás is teljesíthetõvé vált." Ebbõl a szemszögbõl nézve érthetõ, hogy az IMF miért mindig és azonnal növekedéslassító, importkorlátozó és árfolyamvédõ politikát ajánl a bajban lévõ országoknak, és fõ gondja miért a külföldi hitelezõk visszafizetése vagy legalábbis káruk csökkentése. S a fejlõdõk intézményeinek hiányos átláthatóságáról hallatott panaszok is csak a felelõsség áthárítását és az igazi célok közötti belsõ ellentmondások eltakarását szolgálták.

Stiglitz könyve a megjelenése óta eltelt pár hónapban komoly figyelmet kapott a nyugati sajtóban, hiszen a meglehetõsen radikális kritika ezúttal nem egy forrófejû no-global aktivistától származik. Ráadásul a Világbank volt elnökhelyettese nincs is egyedül, és már nem csak George Sorosban talál szövetségesre. Mind többen érzik, hogy az elmúlt két évtizedben kialakult nemzetközi pénzügyi "szerzõdés" nem vesz tudomást a pénzügyi szempontokon is túlmutató, még azoknál is fontosabb "társadalmi szerzõdésrõl", amelyik a szegénység csökkentésével, a társadalmak szövetének erõsítésével, az egyenlõtlenségek korlátozásával bízza meg a nemzetközi gazdasági intézményeket. Ezt a megbízatást az IMF Stiglitz szerint bûnösen elhanyagolta. És nemcsak az IMF, hanem a könnyû dogmatizmusra hajlamos értelmiségiek is, világszerte, akik a no-global gyakran folklorisztikus mozgalmát - mint szóra sem érdemes komolytalanságot - egy legyintéssel elintézik.

*

(A fenti cikk a budapesti Élet és Irodalom augusztus 23-i számában jelent meg. Rövidített formában közöljük; a teljes szöveg megtalálható az ÉS honlapján www.es.hu )

Itt és most...

Ha egy köztisztviselõnek sikerül – katonai segítséggel – kidobatni feleségét a szolgálati lakásból az, bizonyos fokig, még irigylésre méltó is lehet. Az ilyesmit természetesen válóper követi; a házasságot bontják, a vagyont összeírják s elosztják — úgy, hogy az ügyvédeknek is jusson. De úgylátszik az összeírásból valami kimaradt. Ez csak utóbb derült ki, az akkor már ex-köztisztviselõ egy késõbbi vagyonbevallásából — mert ugye, itt is tudjuk mi az a üvegzseb. Abban pedig egy – még a házasság ideje alatt létesített – svájci bankszámla is szerepelt, rajta csekély 600.000 dolcsival. Ennyi bunkerdohány azért igazán megengedhetõ lenne egy köztisztviselõnek – vélekednek elnézõen egyesek –, pláne ha a titkárának tízszer annyi is van ugyanott. De az exfeleség mindezzel nem sokat törõdik; ez közös vagyon mondja, ebbõl neki is jár. A bíró küldözgeti a megkereséseket Svájcba, de úgy látszik nem tud fogalmazni, a svájciak visszadobták; javítsa ki, így nem értik mit akar.

A Világcsõsz pénzügyére valóban eljött. Ahogy az várható volt, a hõzöngõk keringõ dervisei autóját programszerûen megdobálták tojással. Ez kimegy a mosásban. A gazdasági miniszter vállát megveregette. Mondta neki: csak így tovább. De elõbb tessékcsak az IMF-fel kiegyezni, akkor majd segítünk. S tényleg kíváncsi volt a valóságra is. Meglátogatott egy gyárat, egy külvárosi óvódat és egy középiskolát. S meglepõen nyilatkozott. Meglepõen nem amiatt amit mondott, hanem azért mert õ mondta. A középiskolás srácoknak például azt, hogy ebben az országban vannak gazdag emberek, akik nem fizetik adójukat. Baloldali felforgató lenne? Ez a címke Dick Cheney haverjára nem tapad. Ideje lenne már az ilyesmit nem egy kézlegyintéssel elintézni.

Az ír úr a bankvezéreket a nagykövetségre hívta meg ebédre. (Elõétel szarvasgombával töltött libamáj, utána valami hal — az argentin ízlésnek megfelelõen. Csupa figyelmesség). Azok sem teszik ki az ablakba, amit nekik ott hallani kellett. Ha ezen a szinten valaki a bankrendszer céljairól és feladatairól oktatja ki a hallgatóságot, az valószínûleg ez eddigi történésekkel egyáltalában nem ért egyet.

Summa summarum: a kötélhúzás az IMF-fel még folyik. Közben a Nobel-díjas Stiglitz is járt erre, a megtépázott presztízsû intézmény vastag bõrébe néhány tövist döfött. (Legújabb könyvével a következõ számban foglalkozunk). De a kiegyezéshez nekünk is kéne tudni már mit is akarunk. Nem az hõzöngõknek, az un. "elit" különbözõ rétegeinek és képviselõinek.

A lakosság 53 százaléka statisztikailag is szegény. 19 millió ember, több mint öt millió tavaly október óta jutott erre a sorsra. 25 százalék még a legszükségesebbet is nélkülözi. Négy éve még a szegények csak a lakosság 27 százalékét, a nélkülözõk a hat százalékét tették ki. A szegénység terjedésével párhuzamosan romlik a közbiztonság, általánosodik a félelem, a rettegés. Közvetett következménye, hogy különösen a – leegyszerûsítésekre egyébként is fogékony, de okkal félõ –középosztály hajlamos a szegényt a bûnözõvel azonosítani.

Nõszövetségi vacsora a Magyar Házban

Április 10-én este a Brazíliai Magyar Nõszövetség rendezésében ünnepi vacsorán vett részt a Sao Paulo-i magyarság. A Magyar Ház udvarán és az Erdély teremben, hangulatos világítás, gyönyörû virágok, szépen terített asztalok és Suarer Ingrid mosolya várta meghívottakat. Mint ilyenkor szokás, az elõkészületek aggodalmai, a meghívottak megjelenése, a jó idõjárás kérdése tartotta lázban mindazokat, akik tevékenyen mûködtek közre az est várt és bekövetkezett sikere érdekében. Saurer Ingrid a Nõszövetség elnöke egész este személyesen gondoskodott arról, hogy vendégei jól érezzék magukat. A vacsora a helyszínen, boszorkányos ügyességgel sütött „hajszálvékony" hatalmas palacsinta volt, különbözõ töltelékekkel és desszertnek édes öntettel lehetett választani. A jó hangulatot tetõzte a kitûnõ francia borok mellett a „Violinos Internacionais" vonós együttes, akik muzsikájukkal romantikus hangulatot teremtettek.

Színes foltja volt a március és április hónapban született jelenlévõk felköszöntése volt, akiket Ingrid szép ajándékkal lepett meg. Nagy Szabolcs nyerte a sorsolásra került Sao Paulo-Rio menet-jövet repülõjegyet.

Az esemény lényege a jótékonysági cél: a bevétel egyenlõ részben oszlott meg a Magyar Ház, az Evangélikus Egyház és a Nõszövetség között. Mindezen felül a közel 150 résztvevõ elmondhatja: érdemes volt - szép volt együtt lenni…

Tóthpál Béla

Kép: Dr. Németh József Sao Paulói fõkonzul és Saurer Ingrid a zenekarral.

"Artista ungaresa"

56 év. Még kimondani is hosszú idõ, és mégis mennyi telt el azóta, hogy 1944 forró napjának egyikén, férjét követni kényszerülve, elhagyta hazáját, szülõföldjét és otthonát Depner Margit, született Kovács Margit.

Székelyföld legkeletibb csücskében, az egykori magyar határtól pár kilométerre, egy fehérre meszelt, égbe nyúló, panaszaival és könyörgéseivel a jó Istent keresõ templomtorony árnyékában látta meg a napvilágot Kílyenben 1910 õszén.

A 2. világháborút megérve, de a magyar székely akaratával kezdte újra életét Brazíliában, ahova a sors keze Õt irányította.

Új éghajlat, új természeti adottságok, új ételek és ízek, és teljesen más emberek fogadták.. Az elmaradt ölelés rádöbbentette, hogy csak önmagára támaszkodhat. Eddigi élete során szerzett tapasztalatai, a munkaszeretet, a nacionális gondolkodás és a vele született józan észjárás itt sem hagyta Õt cserben. Kisütött valamit és keresett egy ‘brazileirót", aki rajzok, emlékezések elmondása alapján összeeszkábált egy szövõszéknek nevezett "osztovátát", ahogyan ezt még otthon mondták. Mert mihez és ért egy székely asz-szony? Többek között a szövéshez, és mivel hogy szépszeretõ, módos ember mindenütt van, aki áldoz is rá, nekifogott. Így sikerült, mûvészi szépérzékét és szûnhetetlen szorgalmát összetéve olyan alkotásokat létrehoznia, amelyekért gondolkodás nélkül adott pénzt az igénylõ. "Drága gyermekem – mondja Margitka – megszõttem a házam, a telkemet, a mûhelyemet, megszõttem 12 erdélyi utamat, két gyermekem felneveltem és még mindig szövök".

Számtalan kiállítás után ismerte meg Õt a brazil mûvészvilág.. Parana állam elnöke "Érdemes mûvész" kitüntetésben részesítette, Brazíliában több újságcikk mûvészi kritikája méltatta. Otthona Curitiba, a 2 milliós város saját mûvészének tekinti. Családja, amely azóta több, mint 25 fõre szaporodott, imádja Õt. Beszélik a nagymama, a dédmama nyelvét, tudják, hogy hol van és milyen Erdély, a szülõföld, ahonnan a gyökerek származnak. Házának faláról nem hiányzik a Tapecaria Húngara felirat mellõl Erdély címere.

Kovács Margitka ezévben tölti be 92. évét. Most is Erdély sóhajtja vissza, és még reménykedik a viszontlátásban, amelynek akadálya már csak az öregség, meg a borzalmas távolság. De hátha... És remélve, hogy sor kerül erre, méltassuk Õt e pár sorral, egy idõs székely asszonyt, akire büszke egy távoli nagy ország, az "Artista Ungaresa"-ra.

XIX. José Sabó Tenisz Kupa

Az idei, április 20-21-én megtartott teniszversenyt ezúttal José Sabó Filho emlékének szenteltük, aki röviddel elõtte egy szívrohamban halt meg - teniszezés közben. José teniszegyletünk alapító tagja volt, aki szép hétvégi nyaralóján többször látta vendégül a teniszversenyt, az utolsó években pedig cégének sportklubját bocsátotta versenyeink rendelkezésére. Ez alkalommal megemlékeztünk egy másik játékos-barátunkról, Takáts Lajosról is, aki tragikus módon gyilkosság áldozata lett.

Három pályán bonyolítottuk le a páros mérkõzéseket és - szokás szerint - a párokat minden játszmában sorsolás alapján állítottuk fel. A játékosok 3 külön csoportban játszottak: az A csoportban az erõs, a B csoportban a közepes és a C csoportban a gyengébb/kezdõ teniszezõk vettek részt.

Az idõ mindkét nap kellemes-napos volt, de sajnos sok játékosunk különbözõ térd-, könyök- és egyéb sérülés miatt nem tudott eljönni, így a mérkõzéseken ezúttal csal 17 játékos vett részt. A kis létszám azonban nem csökkentette a játékosok lelkesedését, így a játszmák mindig izgalmasak voltak. Az eredményeket nem lehetett elõre kiszámítani és csak a második nap végefelé volt elõre látható, hogy kik lesznek a gyõztesek.

A mérkõzések folyamán néha különös helyzetek alakultak ki. Így például a B csoportban két 80 éven felüli (egy nõ, egy férfi) nyert két

60 éven aluli ellen. A C csoport egyik játékánál Kapos Roberto és kislánya került szembe 2 Kenéz testvérrel, míg a következõ játszmában Kapos (apa) és a nagyobbik Kenéz testvér kikapott a kis Kapos lánytól és a kisebbik Kenéz testvértõl. Az A csoport versenyében résztvett brazíliavárosi nagykövetünk, Rózsa Tamás is, aki szép helyezést ért el.

A játékosok és a szép számban összejött szurkolók szombaton finom szendvicseket ebédeltek, vasárnap pedig Tirczka Lizi nyújtott kitûnõ magyar ebédet a jelenlevõknek.

A díjkiosztás után a játékosok és a nézõk jókedvvel búcsúztak el egymástól azzal, hogy a következõ versenyen - szeptemberben - újra együtt leszünk.

A versenyek eredménye a következõ volt:

A csoport: 1. Bánföldy Csaba, 2. Plank Róbert, 3. Rózsa Tamás.

B csoport: 1. Kapos László, 2. Tumbász Enikõ, 3. Deák Csaba.

C csoport: 1. Kapos Roberto, 2. Kapos Flávia, 3. Kenéz Tomas.

Szenttamásy János

JOSÉ SABÓ FILHO †

José Sabó Filho kitûnõ egészségnek örvendett, amikor ez év március 27-én, teniszezés közben egy váratlan szívroham következtében érte a halál.

Szülei az elsõ világháború után a Bácskából vándoroltak ki Sao Paulo-ba, ahol édesapja egy kis üzemet nyitott. A szerény cégbõl több évtizedes kitartó munkával, majd 3 fia (José Filho, Carlos és Alfredo) közremûködésével hatalmas vállalat jött létre. Az Indústria Retentores Sabó ma egyike a legnagyobb autóalkatrész gyáraknak Brazíliában, melynek Argentínában, Németországban, sõt Magyarországon is vannak már leányvállalatai.

José rendkívül aktív, sokoldalú és tehetséges ember volt. Gyárigazgatói tevékenységén túlme-nõleg hivatásos színvonalon tenor-énekesként is szerepelt, lemeze is jelent meg, és szenvedélyesen teniszezett. Közvetlensége, jó humora és megértõ egyéniségének köszönhette, hogy családtagjai, barátai és alkalmazottai egyaránt szerették, becsülték és tisztelték.

Magyar vonatkozásban igazgatója volt a Március 15-i Clubnak, a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulja Santa Catarina államban, és alapító-tagja a Sao Paulo-i Magyar Teniszegyletnek. Ezenfelül minden magyar kulturális, vagy jótékonysági kezdeményezés mindig számíthatott az õ segítségére, támogatására.

Gyászolják édesanyja, özvegye, 5 gyermeke és 10 unokája, valamint barátai, tisztelõi és munkatársai.

Nyugodjék békében!

TALÁLKOZÁSOK SZENT ISTVÁN NÉPÉVEL ARGENTÍNÁBAN

Jézus azért imádkozott a mennyei Atyához, hogy tanítványai egyek legyenek. Mi magyarok gyakran ellenkezünk a Mester szándékával, amikor a széthúzást választjuk. De ennek ellenkezõjét, az egység jó példáját is számtalan esetben megtapasztalhattam az argentínai magyar közösségben. Hálás vagyok az itteniek vendégszeretetéért, hogy három hétre befogadtak Édesanyámmal együtt. Már az is az egységre törekvés szép példája, hogy igényt tartanak magyar lelkipásztor szolgálatára.

Személyes életemben mindig szeretem a kapcsolódási pontokat, azt, ami mással összeköt, legyen az közös ismerõs, vagy hely, ahol az a másik is megfordult, vagy élmény, amelyet mások is megtapasztaltak. Mostani látogatásunk fõ kapcsolódási pontja Gáspár Miklós atya, aki a Budapest-Farkasrét Mindenszentek Plébánián, ahol 8 éve plébánosi szolgálatot teljesítek, nélkülözhetetlen segítõm. Õ minden évben, Karácsony táján, egy hónapot itt élõ unokatestvérénél, báró Rubido-Zichy Senta asszonynál tölt. Idén januárban Miklós atya elõkészítette látogatásunkat, így nyílott lehetõségem rövid itteni lelkipásztori szolgálatra. Egy évvel ezelõtt Bárány Béla atya tett itt látogatást. Õ is egy kapcsolódási pont, hiszen abban a templomban szolgál Budapesten, ahová családilag mint "hívek" tartozunk. Megható volt felfedezni a Hungária faliújságán a zuglói Páduai Szent Antal plébániatemplom szentélyében készült fényképet, amely a Coral Hungaria tavalyi koncertjét örökítette meg. Engem abban a templomban kereszteltek meg, ott voltam elsõáldozó és bérmálkozó, és annál az oltárnál szentelt pappá 25 évesen, 1984. június 9-én Lékai László bíboros atya. Más kapcsolódási pontok is megelõzték már utazásunkat, Paál Magdi és Fóthy István személyében, akik magyarországi látogatásuk alkalmával plébániánkon felkerestek. Magdi az itteni közösség szeretetteljes levelét is elhozta, amelyet sokan aláírtak, kifejezve várakozásukat egymás megismerésére.

Szûkre szabott idõkeretben 3 magyar vonatkozású ünnep megtartására kaptam felkérést: Nagy-boldogasszony és Szent István ünnepére, valamint a gyermekek elsõáldozására.

Nagyboldogasszony napjára

érkeztünk. Ez a fõ Mária-ünnep nemzeti jellegûnek mondható, mivel Szent István királyunk, miután országunkat örökségül hagyta a Szûzanyának, 1038-ban augusztus 15-én költözött az örökkévalóságba. Ez a nap lenne igazából az õ ünnepe, ezért a világegyház mindjárt a Nagyboldogasszony napját követõ napon, augusztus 16-án emlékezik országalapító szentünkre. A mennybe felvett Szûzanyát a Mindszentynumban augusztus 15-én szûk körben, 18-ánán pedig nagyobb közösségben ünnepeltük. Felidéztük azt a tényt történelmünkbõl, hogy 1015. augusztus 15-én Szent Gellért püspök Szent István királyunk jelenlétében bátorította a magyarokat Székesfehérvárott, az akkor országgyûlés elõtt tartott szentbeszédében, hogy bizalommal szólítsák Szûz Máriát Úrnõnek, Boldogasszonynak. Boldogság volt megtapasztalni a magyarok ünneplõ egységét a mise utáni elõvételezett Szent István napi ebéden, amelyen mintegy 100 fõ vett részt. Édesanyám is igyekezett az ünnep emlékét maradandóvá, az ünnepi asztalt ízletessé tenni hortobágyi húsos palacsinta, Újházi tyúkhúsleves és bakonyi gombás szelet készítésével.

Szent István ünnepét

3 helyen is szentmisével tartottuk meg: 20-án a bariloche-i magyar közösségben, Buenos Airesben 23-án a Szent István Öregotthonban, 25-én pedig a domonkosok templomában 3 kórus közremûködésével. Igazi téli napokat töltöttünk Bariloche-ban. A gyönyörû hegyek és tavak világában. Élvezhettük Halbritter Ferenc konzul és felesége gondoskodását, Walter Márton vendégszeretetét a Piuké Panzióban, és a Besenyi családdal együtt töltött órákat, a kirándulást és a vacsorát. Ilyen messze, mintegy 15 ezer kilométerre még nem jártunk otthonunktól. Szent István búcsút tartottam már többször is határon túli magyar közösségben, mint például a határmenti Nagyszalontán, Arany János szülõvárosában, a római Szent István Házban, vagy az erdélyi Kovásznán, ahol rokonaim is élnek. Eddig ez az utóbbi volt a "rekord", a távolság szempontjából a legnagyobb. Megdöbbentõen jó érzés volt többször is megtapasztalni, hogy Budapesttõl mintegy 900 kilométerre is számos magyar él, ahol a templomokban csak magyarul imádkoznak. A kovásznai katolikus templomot Szent István tiszteletére szentelték fel, az oltáron ott áll a szobra, mellette Árpád-házi szentek, Szent Erzsébet és Szent Margit. Bariloche megdöntötte ezt a korábbi "rekordot". Egyedülálló élmény volt a maroknyi 20 fõs templomi közösségben Szent István napján az evangélikus templomban magyar szentmisét tartani. A sziklás hegyek látványa segítette elmélyíteni az ünnepi evangélium üzenetét: a bölcs ember sziklára építi házát, amely így minden vihart kiáll. Szent István mind a maga mind nemzete életét sziklára, Krisztus tanítására építette. Így maradhattunk meg a történelem viharaiban. Nem saját érvényesülésének vágya vezette, mint sok mai közembert. Nem múló pillanatnyi érdekek foglalkoztatták. Az örökkévalóság szikláját kereste és találta meg az egy igaz Istenben. Ez a hit adja meg a magyar egység alapját is. Bariloche-ban a nemzeti összetartozás mellett az európai népek egymás iránti tiszteletének megható példáját is megtapasztalhattam. A szentmisét követõen a város központjában lévõ parkban zászlófelvonási ünnepség kezdõdött a polgármester, a magyar közösség vezetõi és tagjai, valamint az ott élõ európai nemzetiségek képviselõi részvételével. Kivonultak az ottani Szent István Kollégium diákjai is. Az olasz operák dallamvilágát idézõ gyönyörû argentin himnusz eléneklése után a mi magyar nemzeti imádságunk csendült fel. A két fõ zászlórúdon együtt lengett a jeges téli szélben a magyar és az argentin lobogó. Nem ismeretlen jelenség ezeknek a színeknek párosítása. Magyarországi templomokban is lehet látni világoskék-fehér zászlókat a nemzeti lobogó mellett. Ott ezek az úgynevezett Mária-zászlók, úgy, mint itt is valójában az argentin nép tiszteletreméltó vallásosságának, Mária-tiszteletének kifejezõi ezek a színek. Minden európai zászló felvonult Bariloche-ban a Szent István ünnepre, kifejezve azt az ezeréves közösséget, amelybe országalapítónk bevezette a korábban kalandozó magyarokat. De utalt az ünnep a leendõ uniós közösségre, ahová hazánk is igyekszik. A többi nemzet ünnepét is hasonló módon közösen megtartják az ünneplõ nemzet zászlajával és himnuszával.

Az Öregotthonban

Bensõséges találkozásra nyílt alkalom a Szent István Öregotthonban az ott élõ idõs emberekkel. A szívélyes vendéglátás után a névadó és pártfogó szentre emlékeztünk az otthon ebédlõjében tartott szentmisén. Úgy tûnt számomra, hogy Szent István Intelmeinek egyik útmutatását ebben a közösségben sikerült eredményesen sikerült megvalósítani. A Szent Imre hercegnek szóló figyelmeztetéseket érdemes megfontolni közösségeinknek, éppen az egyetértés jegyében: "Ne csak családodhoz, rokonságodhoz légy jóságos, hanem az idegenekhez is..." Az egymás számára korábban idegen emberek idõs napjaikban immár egy családdá lettek ebben az otthonban, jóságukkal, türelmükkel építik ezt a családi együttest. A szentmise után kölcsönösen jól esett a beszélgetés ügyes-bajos dolgainkról. Látogatásommal igyekeztem testvéri kapcsolatot is kezdeményezni az otthoni plébániánk mellett mûködõ hasonló katolikus intézmény, a farkasréti XXIII. János Szeretetotthon és az itteni között.

A Koncert-szentmise

Nagy várakozással készültem a Buenos Aires-i "koncert"-misére. Lélekemelõ volt a 3 kórus szolgálatával végzett istentisztelet. Régi mondás, hogy aki szívbõl énekel, kétszeresen imádkozik. Különösen megható volt számomra, aki magam is zenei iskolába jártam és gyermekkórusban énekeltem, hallgatni az argentínai gyermekek kórusát, akik magyarul énekeltek. Elevenné vált a 8. zsoltár igazsága: „Kisdedek és csecsemõk ajkán zendítesz dicséretet, Uram…" Újabb kapcsolódási pontra adott alkalmat ez az ünnepi szentmise. Ugyanis azoknak a neves zeneszerzõknek kórusmûvei szólaltak meg, akik otthoni az templomunk szomszédságában található híres farkasréti temetõben nyugszanak, úgy mint Kodály Zoltán és Bárdos Lajos. Templomunkban a Bárdos Lajos Társaság évente rendszeresen tart koncertet a neves egyházzenész emlékére. A spanyol nyelven is tolmácsolt, nagyrészt argentin hívõ részvételével tartott szentmisében Szent István példáját felidézve kerestük azt az életeszményt, amelyet a mai korban is követni lehet és kell. Szent Istvánt már életében a „jámbor" és „kegyes" jelzõvel illették, vagyis arra törekedett, hogy megvalósítsa a kereszténység alaptörvényét, a Fõparancsot: Szeresd az Isten és szeresd embertársadat. A „jámbor" jelzõ az Istenbe vetett feltétlen bizalomra utal, a „kegyes" pedig az emberek iránti gondoskodó, szolgáló szeretetre. Méltán mondta Mindszenty József hercegprímás, egy éppen 30 évvel ezelõtt, 1972. augusztusában tartott brüsszeli Szent István ünnepen: „Szent Istvánban a hatalom és felelõsség ikertestvérek, amely ikertestvériség átölelte az örökkévalóságot és az ideiglenes hazát". Földi, evilági feladatait úgy végezte, hogy mindenben a maradandót, a természetfeletti értéket kereste. Üzenet ez az életpélda az Argentínában élõknek is, hogy ne csüggedjenek el a megalázó és méltánytalan gazdasági nehézségekben, bízzanak az Isten gondviselõ szeretetében, és a másik ember önzetlen szolgálatával gyûjtsenek maradandó lelki kincseket. Az lesz igazán a miénk, amit adunk, nem amit kapunk. Szent István népe ennek az ezeréves örökségnek birtokában nem követheti azt a szánalmas, földhözragadt életszemléletet, amelyet Magyarország mostani vezetõi, jelenlegi miniszterelnöke képvisel, aki népünkrõl így vélekedik: az embereket, fõleg a fiatalokat elsõsorban az érdekli, hogy „holnap van-e elég pénze, hogy elmenjen bulizni, és mondjuk, meg tudja-e venni azt a Colát, azt a pohár bort, azt a whiskyt, amit szeretne. Az idõsebbeket az, hogy el tudnak-e menni nyaralni valahová pár napra." Ennyi maradt volna Szent István örökségébõl? Az itt élõk is igazolják, hogy nem!

A közös hit és kultúra ápolásának számos megragadó példájával találkozhattam rövid itteni szolgálatom során.

A Zrínyi Kör foglalkozásain

láthattam az oktatók elkötelezettségét, a gyermekek szorgalmát. Érdeklõdéssel sajátítják el a magyar nyelv ismeretét, az irodalmat, történelmet és földrajzot. A hitbeli ismereteikre is anyanyelvükön tehetnek szert Lomniczy Józsi bácsi áldozatos fáradozásai nyomán. Az Istennel való párbeszédet, a lelki „anyanyelvet", az imádságot is itt sajátíthatják el. Együtt készülhettünk 9 gyermekkel a szeptember 1-jei elsõáldozásra. Jézus asztala a legfontosabb összetartó erõ, a közösség egységének fenntartója, tagjainak megerõsítõje. Katolikus szentségi szemléletünk szerint három beavató szentség által leszünk a keresztény közösség elkötelezett tagjaivá. Milyen jó lenne, ha a felnövekvõ ifjúság a Zrínyi Kör keretében készülhetne a nagykorúság szentségének vételére, a bérmálásra is! Így igazán öntudatosan, egymási iránti felelõsséggel épülhetne be a felnövekvõ nemzedék továbbra is az keresztény és magyar közösségbe. A magyar egység reprezentatív megnyilvánulása volt a Cserkész-bál, amely szintén rövid itteni tartózkodásunk idejére esett. Mindezek már legalább négy évtizedes kitartó önzetlen fáradozás eredményei, amelyek immár helyi hagyománnyá, megtartó erõvé váltak.

Lujánban

A személyes élményszerzésre is nyílt lehetõségem. Lelki elmélyülésben volt részem Lujanban. A Szûzanya kegyhelyén több órát imádságban tölthettem. A természet rendkívüli szépségeit csodálhattam meg Bariloche-n kívül az Iguazu-i vízeséseknél, egybekötve a hullámokon való lovaglás és hideg zuhany élményeivel. Az õserdõ rejtelmeibe és egy indián falu zárt világába is bepillanthattam. A Tigre-i kirándulás is erõsítette bennem azt a hitet, hogy csodálatos világot kaptunk Istentõl ajándékba, és ennél még nagyobb örömöket is tartogat számunkra. Finom volt a több ízben fogyasztott asado és az egyszerû, mégis különleges chimichurri, vagy az eddig számomra ismeretlen palmito. Hétköznapi tapasztalatokra is szert tehettem. Utcán, üzletekben kedvesek az emberek. A hús, gyümölcsök, jó néhány élelmiszer, a taxi jóval olcsóbb, mint otthon.

Akik segítettek...

Mindenkinek ezúton mondok köszönetet, akik velünk törõdtek, útjainkat egyengették. Bobrik Györgynek és a Mindszentynum vezetõségének az egymásra épülõ szép programok megszervezéséért. Senta asszony, Trefán Erzsi és a Bobrik család ebéd meghívásáért, a Honfi, a Fóthi, a Valentin és a Zaha család vacsorai vendéglátásáért. Hála Paál Magdi gondoskodásáért, a városnézésért és Tigre-i kirándulásért, Széchenyi Ilcsi és Móricz Marika felejthetetlen zarándoklatáért, Rakolczay Márta kedvességért. Mindenkinek minden törõdésért, találkozásért és beszélgetésért. Nem utolsó sorban pedig azért, hogy három hétre a Mindszentynumban a Benkõ család tagjai lehettünk. Remélem, hogy még máskor is eljöhetünk. Imáimba és szentmiséimbe foglalom az itt élõ magyar Testvéreimet és itteni honfitársaikat, amint Szent István az Úristen és a Szûzanya oltalmába ajánlotta népünket. Imádságos szeretettel a felejthetetlen napokért

Dr. Szederkényi Károly farkasréti plébános

A Magyar Állandó Értekezlet ülésének zárónyilatkozata

(A nyilatkozatot rövidített formában közöljük, teljes szövege megtalálható a Külügyminisztérium honlapján, www.kum.hu )

… MÁÉRT 2002. július 17-ei ülésének résztvevõi az egyetemes magyarság nemzeti összetartozásának tudatában, a hagyományok és értékek megõrzését, a demokrácia és szolidaritás közösen vallott eszméinek kiteljesítését, a világ különbözõ részein élõ magyarok kapcsolatainak és együttmûködésének fejlesztését szem elõtt tartva

• üdvözlik, hogy a rendszerváltozás óta a magyar–magyar kapcsolatok konkrét együttmûködésben kifejezésre jutó folyamata … töretlenül folytatódik;

• megelégedéssel nyugtázzák, hogy a 2002. május 27-én hivatalba lépett magyar kormány elsõ intézkedései között kezdeményezte a MÁÉRT … összehívását;

• fontosnak tartják, hogy Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatai a közös érdekek iránti felelõsség vállalásának, a szervezetek egyenlõségének és kölcsönös tiszteletének, a nemzeti kötõdés szabad vállalásának és gyakorlásának erõsödését eredményezze;

• az egész magyar nemzet iránt érzett felelõsségük alapján megerõsítik elkötelezettségüket az együttmûködés fokozására az olyan nemzeti sorskérdések mentén, mint a magyarság lélekszámának és életkörülményeinek alakulása, s … fontosnak tartják, hogy a MÁÉRT járuljon hozzá a magyarság gyarapodását és felemelkedését eredményezõ megoldások megtalálásához, támogassa a magyar kormány ezt célzó intézkedéseit.

A tanácskozás résztvevõi a következõkben állapodtak meg:

1.) … Támogatják a magyar kormányt abban, hogy a környezõ országok kormányaival folytatandó párbeszéd útján is segítse elõ a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény céljainak megvalósulását.

… a jogszabály alkalmazásának megkönnyítése érdekében a résztvevõk tudomásul veszik a törvény módosításának szükségességét. Fontosnak tartják …, hogy … a közös álláspont kialakítása érdekében a következõ MÁÉRT tanácskozás tûzze ezt a kérdést napirendjére…

2.) Üdvözlik, hogy a magyar kormány programjában hitet tett minden, a határon túli magyarság számára kedvezõ, a gyakorlatban bevált együttmûködési és támogatási formák folytatása mellett.

… Egyetértenek azzal, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján tovább kell bõvíteni a támogatási rendszernek a kedvezménytörvényen alapuló és egyéb elemeit. … Üdvözlik és támogatják azt a szándékot, hogy a jövõben a támogatások fõ irányainak kijelölése és fontossági sorrendjének meghatározása mindenkor a határon túli legitim magyar szervezetek véleményének figyelembevételével történjék.

3.) Szükségesnek tartják, hogy a szülõföldön történõ megmaradás és boldogulás feltételeinek javítását célzó erõfeszítésekben a fõ hangsúlyt … azok az együttmûködési formák kapjanak, amelyek hosszú távú felemelkedési perspektívát nyitnak egy–egy térség lakói számára. …

4.) Kedvezõen fogadták a Kormány szándékát "Ady Endre-ösztöndíj" alapítására azzal a céllal, hogy az segítse az általános és középiskolai tanulók szülõföldön történõ magas színvonalú tanulását, különös figyelemmel a szórványhelyzetben élõk hátrányaira.

5.) Fontosnak tartják, hogy a magyar–magyar párbeszédben a nyugati magyarság képviselõi is – akik támogatásukról biztosították a szomszédos országokban élõ magyarokról szóló törvényt – részt vesznek, ami kifejezi kötõdésüket az egyetemes magyar nemzethez. Egyetértenek a nyugati magyarsággal való intézményes kapcsolatteremtés érdekében eddig tett lépések folytatásával, s azzal, hogy a kapcsolattartás gyakorlati formáinak megvalósulása kerüljön elõtérbe.

6.) Megelégedésüket fejezik ki, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása a végsõ szakaszához érkezett, üdvözlik az e téren elért sikereket. Fontosnak tartják, hogy a határon túli magyarság szervezetei a csatlakozási tárgyalások során az õket érintõ kérdésekrõl tájékoztatást kapnak, továbbá, hogy lehetõségük van véleményük kifejtésére…

7.) Üdvözlik és támogatják, hogy Magyarország erõsíteni kívánja együttmûködését a szomszédos országokkal, új lendületet kíván adni a visegrádi országok együttmûködésének, amely lehetõséget ad összehangolt cselekvésre a közös érdekek mentén, erõsíti a régió stabilitását és fejlõdését, jobb életkörülményeket teremtve a térségben élõk számára, az itt élõ magyar közösségek tagjait is beleértve.

8.) Támogatják a térség államainak azon törekvéseit, hogy tagként csatlakozzanak az euro-atlanti integrációs szervezetekhez. …

Budapest, 2002. július 17.

Markó Béla, Romániai Magyar Demokrata Szövetség; Bugár Béla, Magyar Koalíció Pártja; Kasza József, Vajdasági Magyar Szövetség; Ágoston András, Vajdasági Magyar Demokrata Párt; Jakab Sándor, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége; Kovács Miklós, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség; Tóth Mihály, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség; Csörgits József, Horvátországi Magyarok Szövetsége; Tomka György, Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK); Léh Tibor, Magyarok Világszövetsége; Hámos László, Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF); Deák Ernõ, Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége; Komlóssy József, FUEN; Bába Iván, Magyar Demokrata Fórum; Németh Zsolt, Fidesz; Kiss Elemér, A kormány képviseletében; Eörsi Mátyás, SZDSZ; Kovács László, Magyar Szocialista Párt.

* * *

A határon túli magyarokról Kovács László külügyminiszter a külképviselet-vezetõk augusztus 5-i értekezletén is szólt. Hangsúlyozta, nincs és nem is lesz változás abban, hogy a kormány támogatja a határon túli magyarokat. Ezt az alkotmány is elírja. A támogatást akkor tartja leghatékonyabbnak, ha Magyarország minél sikeresebb mint anyaország, ha minél inkább elõrehalad az euró-atlanti integráció útján, ha minél jobbak kapcsolatai a szomszédos országokkal.

A határon túliak támogatásnak három irányát jelölte meg. Elsõnek arra kell irányulnia, hogy kissebségi jogaik maradéktalanul érvényesüljenek. Ezt elsõsorban a nemzetközi szervezetekben lehet elõremozdítani, de természetesen a kétoldalú kapcsolatok által is. Másodszor arra, hogy identitásukat meg tudják õrizni, a nemzeti, kulturális, nyelvi identitásukat még gazdagíthassák is; ehhez konkrét segítséget kell nyújtani. A harmadik, ott boldoguljanak ahol élnek, abban az országban, amelynek állampolgárai.

A támogatás kivitelezésére a külügyminiszter négy érvényesítõ elvet jelölt meg. Az elsõ, hogy minden õket érintõ döntést velük egyetértésben kell meghozni. Második, hogy távol kell tartani õket a magyarországi belpolitikától. Nem jó, ha õk részt vesznek a magyar belpolitika küzdelmeiben. És nem jó, ha bármelyik magyar párt erre bátorítja õket. Távol kell maradjanak, mert részünkrõl az õ támogatásuk nem pártpolitikai ügy, következésképpen nekik is így kell viszonyulni a magyar belpolitika eseményeihez. A harmadik, nem szabad beavatkoznunk a belsõ ügyeikbe. Válasszanak maguknak olyan vezetést, amilyet akarnak; és nem szabad a legitim vezetéssel szemben álló személyeket, csoportokat támogatnunk, függetlenül egyes személyek esetleges történelmi érdemitõl. Végül pedig magát a támogatást átláthatóvá, kiszámíthatóvá, ellenõrizhetõvé kell tenni, és a támogatás elosztásában az õ véleményükre kell hagyatkozni.

Kovács László szerint ezeket az elveket a MÁÉRT legutóbbi tanácskozása visszaigazolta. Helyesnek bizonyult, hogy a tanácskozás résztvevõit nem Magyarországon jelölték ki. A meghívást a szervezetek kapták, õk döntötték el ki képviseli õket. És nem zártunk ki szervezeteket – szögezte le a külügyminiszter –, nem aszerint döntöttünk a részvételrõl, hogy tetszik vagy nem tetszik egy adott szervezet. Valószínûleg ennek köszönhetõ, hogy sok résztvevõ az eddig legnyugodtabb, legbékésebb és legkonstruktívabb MÁÉRT-tanácskozásnak minõsítette a júliusi találkozót.

Érdemes megemlíteni az értekezlet magyarországi résztvevõinek magas rangját. A kormányt Kiss Elemér a Miniszterelnöki Hivatal vezetõje képviselte; az MSZP-t Kovács László a párt elnöke, külügyminiszter; a Fideszt Németh Zsolt a párt egyik alelnöke, a parlament külügyi bizottságának elnöke.

A nyugati magyarság nevében már nemcsak a Világszövetség nyugati régiója volt jelen, hanem a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége is.

Részünkre különös jelentõsséggel bír a megállapodás ötödik pontja, amely a nyugati magyarsággal való kapcsolatteremtésrõl szól, annak gyakorlati formái megvalósítását szorgalmazza. Kívánatos lenne részletesebben megismerni mind a kormány mind a parlamenti pártok véleményét errõl. (Tóth Endre)

A pápa szerint korunk sosem látott veszélyeket rejt magában

Az emberekhez ismét el kell juttatni a szeretet és az isteni irgalmasság krisztusi üzenetét – fejtette ki II. János Pál a krakkói Blonie parkban pontifikált szentmisén, amelynek keretében négy új személyt avatott boldoggá, éppen ennek a gondolatnak a jegyében méltatva érdemeiket. A boldoggá avatottak Zygmunt Szczesny Felinski (1822–1895), Varsó egykori érseke, Jan Balicki atya (1869–1948), Jan Beyzym atya (1850–1912) és Sancja Szymkowiak nõvér (1910–1942). A Blonie parkban több mint kétmillió hívõ gyûlt össze. Az eseményen három ország köztársasági elnöke is részt vett: a vendéglátó Aleksander Kwasniewskin kívül ott volt Valdas Adamkus litván és Rudolf Schuster szlovák államfõ is. Megjelent Lech Walesa volt lengyel elnök is, az egykori Szolidaritás szakszervezet legendás vezetõje. Különösen sokan gyûltek össze a nagy oltár körül, amelyet fehér, sárga és piros virágok borítottak be, egyszerre jelképezve a Vatikán és Lengyelország színeit. Tekintettel a hõségre, kétszáz önkéntes orvos állt készenlétben nyolc elsõsegélynyújtó-helyen, sõt húsz mentõautót is a helyszínre vezényeltek. A tömeg és a pápa biztonságára nyolcezer rendõr vigyázott, húszezerre egészítve ki a Krakkóban ezekben a napokban mozgósított biztonsági emberek számát. Az MTI jelentése szerint Krakkó egész területén megtiltották a szeszes italok és – a mérgezések elkerülése érdekében – az édességek árusítását. A katolikus egyházfõ ismét felhívta a figyelmet az isteni irgalmasság fogalmára. Különösen idõszerûnek tekintette ezt a gondolatot, hiszen – mint mondta – korunk nem csupán a fejlõdés által nyújtott új távlatokat, hanem soha nem látott veszélyeket is magában rejt. A pápa Krakkóban találkozott Kwasniewski államfõvel. A félórás megbeszélés után Kwasniewski elmondta: Lengyelország kiélezett gazdasági helyzetérõl, valamint tervezett EU-csatlakozásáról volt szó. – A pápa mindig jól tájékozott a lengyelországi helyzetrõl és az ország problémáiról. Tanácsai mindig is fontosak számunkra – jelentette ki az elnök. Mint mondta, fáradtsága ellenére II. János Pál kiváló állapotban van. Miután szombaton a Krakkó központjától tizenkét kilométerre fekvõ Lagiewnikiben felszentelt egy bazilikát a katolikus egyházfõ rövid idõre fogadta Walesát. Kwasniewskihez hasonlóan az exelnök Walesának is az volt a benyomása, hogy a 82 éves, Parkinson-kórban szenvedõ egyházfõ jó állapotban van. A lagiewniki kegyhelyen emelt bazilika mellett egy hetvenhét méter magas torony emelkedik. A bazilika annak a kolostornak a közelében van, ahol a lengyel Maria Faustina Kowalska nõvér élt egykor. Karol Wojtyla még krakkói érsekként kezdeményezte boldoggá avatását, amely 1993-ban meg is történt, majd 2000 áprilisában szentté avatta ezt az apácát.

Kétmillióan a krakkói misén

Keresztelõ Budapesten

Kasza Edith Katalin keresztelõjén. Budapest 2002 július 14-én a Szt. Antal templomban.

A keresztelõ után a plébánia alagsor-termében vidám társaság ünnepelte az új keresztényt. Balról: Demkó Andrea, Domonkos páter, Némethy Judit, Grossschmid Mária és Obrincsák Mária.

Ádám Rózsa Madridban

Ádám Rózsa, rosarioi tiszteletbeli magyar konzul, résztvett a Spanyol Nemzeti Távoktatási Egyetem Madridban rendezett szimpóziomán. A háromnapos tanácskozáson 14 város képviselje tárgyalta meg a távoktatásban elért eredményeket, valamint a további lehetõségeket és kihívásokat.

Az összejövetel után Barcelonába utazott családi találkozóra, de maradt ideje meglátogatni az ottani magyar konzulátust is, ahol Dr. Szabó István konzullal folytatott tapasztalatcserét a külképviseletek feladatairól.

Magyar tudósok évfordulói

Bay Zoltán (1992-2002)

A Békés megyei Gyulaváriban született 1900-ban a helyi református lelkész fiaként. Apja korán elhunyt, anyja a családi földet eladta, hogy gyermekeit kellõképpen nevelhesse. A debreceni református fõgimnáziumban végezte a középiskolát és 1918-ban beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti szakára. 1923-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd 1926-ban természettanból, mint fõ-, matematikából és kozmográfiából mint melléktárgyból doktorált. Ezután négy évig Németországban végzett fizikusi kutatómunkát, ahol egy nagyon fontos felfedezésérõl kiadott munkája kimutatta, hogy a naszcens nitrogén fokozott kémiai aktivitásának oka az, hogy a nitrogén nem mint normális két atomot tartalmazó molekula mûködik, hanem atomos állapotban van. Ez a fölismerés olyan hírnevet hozott neki, hogy 30 éves korára a Szegedi Egyetem professzora lett. Szegeden ismerkedett meg Szent-Györgyi Alberttel, aki élete végéig megihletõ tudóstársa és legjobb barátja lett.

Attól kezdve tudományos munkájának két vezérlõ csillaga lett: az atomok és a fény. A fiatal professzor elsõ kutatási témája az elektronok és fotonok viszonyát tanulmányozta. Tudvalevõ, hogy az elektronok az atomok közös, legkisebb, részecskéi és egy elem a másiktól az elektronok számában különbözik. A fény pedig, amely hullámformában propagálódik, energia részecskékbõl áll, amelyeket fotonnak neveznek. Addig az elektron és foton ütközéseknél nem tudták a két részecskét egy ezredmásodpercnyi pontosságnál jobban egyidejûleg regisztrálni. Bay Zoltán szerint egy ezredmásodperc borzasztóan hosszú idõ az atomok világában és kifejlesztett egy nagyenergiájú fotonok jelzésére szolgáló fotonelektron-sokszorozót, amely által kimutatta, hogy az egyedi foton-elektron ütközéskor az energia egy milliárdod másodperc pontossággal megmarad, tehát nemcsak statisztikusán, hanem minden egyes ütközési aktusnál teljesül az energia megmaradás törvénye. Évekkel késöv Washingtonban Bay Zoltán a törvény pontosságát még százszorosra fokozta, ez a Bay-mérés az energia megmaradás legpontosabb igazolása. A Washingtoni Smithsonian Múzeumban ma is a Bay-féle elektronsokszorozók vannak kiállítva.

Bay eredményes munkája a fizika mûszaki hasznosításában arra késztette Aschner Lipótot, a TUNGSRAM vezérigazgatóját, hogy 1936-ban megkérje a fiatal professzort a vállalat kutató laboratóriumának a vezetésére A Tungsram név a wolfram fém és annak az angol neve, tungsten, összesítésébõl keletkezett, ez volt a világ elsõ cége, amely a régi szén-izzószálas villanykörtét wolfram-izzószálas körtével helyettesítette. Ugyanitt fejlesztette ki Bródy Imre a kripton-töltésû villanykörtét, mert ebben a gázban a wolfram-izzószál sokkal kevésbé párolog mint a többi nemes gázban. A Tungsram volt a magyar ipar zászlóvivõje, olyan munkatársakkal, mint Polányi Mihály, Gábor Dénes, Dallos György és Orován Egon. Aschner Lipót kezdeményezésére a Tungsram létesített egy Atomfizikai Tanszéket, az idõsebb mûegyetemi professzorok kritikája ellenére, akik azt vélték, hogy az atomok tanulmányozásának nem lehet mûszaki haszna, és Bay Zoltánt kérte fel a tanszék vezetésére.

A háborús években Bay Zoltán megbízást kapott ultrarövid hullámhosszú rádióadó- és vevõcsövek kifejlesztésére, amit a Tungsram-ban végre is hajtott. A titkos angol és német fejlesztõmunkától teljesen függetlenül kifejlesztette a radart Budapest légvédelmére 1944-ben. Elõbb a német majd a szovjet hadsereg akarták a Tungsram legértékesebb eszközeit elrabolni, amelyeket nagy részben sikerült megmentenie. Úgyszintén önfeláldozóan kiállt, hogy zsidó származású munkatársait a deportálástól megmentse, még a saját létének kockára tétele által is. 1999-ben, már halála után, Jeruzsálemben megítélték neki "A Világ igaz embere" címet és az erre vonatkozó kõtábla id. Antall József emléktáblája mellett áll.

Az ostrom után a Bay csoport sikeresen észlelte a Holdra küldött radarjelei visszhangját, amely a második Hold-visszhangkísérlet volt, alig pár héttel egy sikeres amerikai kísérlet után. Viszont a Bay kísérlet bevezetett egy újdonszerû jelösszegezési technikát, amelyet még ma is a gyenge rádiócsillagászati jelek észlelésére használnak. Ezzel a radarkísérlettel lett a radarcsillagászat atyja.

1946-ban Szent-Györgyi Albert és Bay Zoltán újra teremtették a Tudományos Akadémiát, Kodály lett az elnök, Szent-Györgyi az alelnök, Bay a Matematika-Természettudományi Osztály elnöke. De amikor a kommunisták elkezdték a vállalatok államosítását és Bay Zoltán, a korábbi ellenállási hõs, is gyanús lett, éjszakai rendõri kihallgatások zaklatása után Nyugatra távozott. Washingtonban telepedett le, elõbb mint egyetemi professzor mûködött, majd 1955-töl a National Bureau of Standards atomfizikai osztályának a vezetõje. Ilyen minõségben gyökeresen átformálta a méter fogalmát, megalkotta a fényreszabott métert. 1983-ban a Nemzetközi Súly- és Mértékhivatal az ö új méterdefinícióját fogadta el: "A méter az a távolság amelyet a fény a légüres térben a másodperc 1/299 792 458 törtrésze alatt fut be". A fény sebessége ily módon örökre ez az érték, ahogy Bay Zoltán tanította: a távolságot órával lehet mérni, mert tér és idõ nem függetlenül léteznek.

A Magyar Tudományos Akadémia egyetlen tagja volt, aki háromszor tartott székfoglaló elõadást: mint újdonsült levelezõtag, 1938-ban, a fotonelektron sokszorozóról, mint rendes tag, 1946-ban, a Hold-visszhangról, a hidegháború után mint tiszteleti tag, 1989-ben, az új méterrõl. Ez volt utolsó látogatása Magyarországra, 90 éves korában már nem engedték utazni, Göncz Árpád személyesen vitte Washingtonba a neki járó legnagyobb magyar kitüntetést. Bay Zoltán ezekkel a szavakkal köszönte ezt meg: "Ez engem azzal a jóérzéssel tölt el, hogy emigrációba jövetelem nem volt könnyelmû választás, mert megengedte, hogy magyar népem érdekében külföldön is dolgozhassam". Hamvait végsõ kívánsága szerint szülõföldjén helyezték utolsó nyugalomra 1992-ben. Mint elemista Gyulaváriban ezt a kérdést tette fel anyjának: "Ha felmásznék a templomtorony tetejére, megérinthetném-e a Holdat?" Ennek a jövendõbe látó gyerekkérdésnek a szövegét falva presbitériumának a falán egy emléktábla örökíti meg.

Székásy Miklós

Képek a Barilochei „Fiesta de las Colectividades" ünnepség sorozaton résztvett magyar tánccsoport nagy sikert aratott táncbemutatójáról

AMISZ választmány

Augusztus 5-én a Református templomban tartotta választmányi ülését az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége. Takács István elnök és a Nagykövetséget képviselõ Serfõzõ Adrienne konzul jelenlétében, Valentin Ferenc üv. alelnök este 8 órakor nyitotta meg a gyûlést, üdvözölve tagegyesületek gyér számú képviselõit. Az elõzõ gyûlés jegyzõkönyvét Vattay Miklós fõtitkár olvasta fel, majd második tárgysorozati pontként a Magyar Tér - Székely Kapu ügyét ismertette Valentin Ferenc. Az építkezési engedély aktája immár hosszú idõk óta vándorol fiókról-fiókra, a fõváros kormányzatának illetékes osztályának íróasztalaiban, a ládába csomagolt kapu viszont másfél éve fekszik szabad ég alatt a Hungária udvarában. Az üv. alelnök kihangsúlyozta, hogy a tengerentúli szállításoknál alkalmazott vízmentes pakolás miatt a kapu épsége biztosított. Paál Magda, a Magyar Tér kijáró felelõse szerint a múlt napokban szerzett információk szerint az engedély hamarosan aláírásra kerül.

Következõ tárgysorozati pont, az alapszabályok megváltoztatása volt. A társegyesületektõl beérkezett vélemények összesítése folyik, a következõ választmány által (december 2.) hitelesített, végleges szöveg kerül jóváhagyásra a rendkívüli közgyûlés elé.

Ezután Papp Antal, a Valentin Alsinai Magyar Dalkör megbízottja számolt be – általános érdeklõdést mellett - a Dalkör és az Avellanedai Magyar Klub egyre nehezedõ helyzetérõl. Mindkét déli magyar szórvány nyögi az egyre súlyosbodó gazdasági krízist, és a közbiztonsági helyzet romlását. Csökkenõ taglétszám, kevesebb érdeklõdés a rendezvények iránt, és a távolságok nehezítik az északi zóna intézményeivel való kölcsönös kapcsolatot. Úgyszólván kizárólag termeik, helyiségeik kiadásával sikerül csak a hivatalos szolgáltatások, adók teljesítése.

Az AMISZ és az MVSZ (Magyarok Világszövetsége) újraértékelendõ kapcsolatának tárgyalását, Haynalné Kesserû Zsuzsó - felkérésre elkészült javaslata alapján – a Budapesti Felsõ Bíróság döntéséig – elhalasztják.

A gyûlést a Magyar Hiszekegy elmondásával kezdték és fejezték be. A csípõs, hideg estén a megjelenteket Pataky Éva vendégelte meg forró teával, kávéval és aprósüteménnyel.

Fegyveres támadás a Morenoi iskolában

Augusztus utolsó ZIK szombatján a Szent László Iskolában fegyveres rablás áldozata lett a tanári kar. Két jólöltözött 30-40 év körüli férfi, berontott a kollégiumba és az ott lévõ tanárokat fegyveres erõszakkal megfosztották ingóságaiktól (óra, pénz, gyûrû). A tantermekbe nem mentek be és így a gyerekek megmenekültek az izgalomtól. Fizikai bántódása senkinek nem történt.

A közbiztonság ilyen mérvû kiterjedése általános konsternációt keltett nemcsak az iskolában, de az egész magyar kolóniában. Ideje lenne ha a hatóságok nemcsak a bankok, de a tanintézetek biztonságáért is komolyabb intézkedéseket foganatosítsanak.

HALLOTTUK

hogy a Hungária Vívószakosztálya a "Gorondy-Pálos-Majerszky" Emlékkupáért, szeptember 14-én, két kategória csoporttal ifjúsági rangadó-versenyt rendez a Hungáriában. A selejtezõk délelõtt 10 órai kezdõdnek, majd mindkét csoport (9-11 és 12-13 éves korig) döntõit 17 órakor tartják. Ízléses meghívó ment ki a vetélkedésre, a selejtezõk szimultán a Szent László Kollégium tornatermében és a Hungáriában, döntõk délután 5-tõl a Hungária nagytermében kerülnek lebonyolításra.

hogy Gorondi Istvánné, Haynal Edith a Cserkészbál USA-ból importált spanyol nyelvû szónoka két gyermekével közel két hétre látogatott szülõhelyére. Az ifjú házaspár New-Yorkban, a bankszakmában dolgozik és az itteni államcsõd miatt, foszlanak reményeik egy argentínai kiküldetésben. (Képünkön az ifj. Gorondi család).

hogy Farkas dr. hivatását nemcsak Paula lánya követi, aki máris dolgozik Árpád rendelõjében, de Cili lánya is orvos-diplomát szerzett a Buenos Airesi Egyetemen. Gratulálunk a két fiatal doktornõnek, sok sikert kívánunk nemes hivatásuk teljesítéséhez.

hogy a Mindszentynum rendezésében október 6-án tartják meg a hagyományos Mária búcsút Platánoson. A 11 órai mise után batyus alapon ebédelnek a zarándokok. Délutáni programban litánia és társasjátékok szerepelnek. Transport lehetõségekért a Mindszentynum telefonján (4864-7570) lehet érdeklõdni.

hogy szeptember 14-én, szombaton délután 4 órakor Süllõs Lajos tart elõadást "A zeneszerzés technikája a 21. században" címmel. Az Irodalmi Társaság ezúton is hívja tagjait és az érdeklõdõket.

hogy a Boszorkányok hölgykoszorúja legutóbb Kesserû Angyalkánál jött össze, hogy megünnepelje Rajczy Kati születésnapját. A program mint mindig: terefere és a diétás elõírások elleni vétkezés. Délben nagy lendülettel láttak hozzá az "asado" pusztításához, vacsorára pedig a kínai gasztronómia gyöngyeit élvezték. Közben persze megtárgyaltak mindent, amirõl egyáltalán beszélni lehet, sõt még azt is ami szóra sem érdemes. Éjfél körül vették észre hogy még nem is kártyáztak. Majd legközelebb.

hogy Kesserû Judith kolóniánk festõmûvésznõje augusztus 28-án este 7 órai kezdettel kollektív kiállításon - javarészben hölgy mûvész-társaival - mutatkozott be a San Isidrói Kultúra Házában. A figyelemre méltó tárlat szeptember 12-ig (9-18 óráig) van nyitva (Av. del Libertador 16208 S. Isidro). Angyalka a nagysikerû vernisage után egy baráti mûvészházaspárral a Hungáriában vacsorázott, és fogadta klubtársai gratulációit.

hogy exkluzív hangversenyt rendez a Magyar Nagykövetségen a Coral Hungaria. Szeptember 12-én este 7 órai kezdettel Rocio Gonzalez (szólóénekes), Inés Panzone Benedek (zongora) és Jacinto Roman (hegedû) mûvészek szereplésével. Belépés meghívóval.

hogy Regöseink által a Mindszentynumban szeptember 14-ére tervezett Argentin-Magyar folklór tánc és dalest a Vívóversennyel való program torlódás miatt elmarad.

hogy kolóniánkból 1963-ban az USA-ba továbbvándorolt Fercsey János, a Délamerikai Magyarság egykori szerkesztõ-tulajdonosa egy magyarországi kiadó gondozásában megjelentette emlékiratait: „A lélek nem alszik ki" címmel. A nagy karriert befutott újságíró, hányatott, de érdekes élete során bejárta az egész világot. Több mint 400 oldalas könyvében leírja gyermekkorától fogva napjainkig átélt izgalmasan érdekes történetét. A könyv méltatására visszatérünk.

hogy Fercsey János leánya Andrea, édesapja után szintén továbbvándorolt az Államokba és a Princeton-i (N. J.) Egyetem „Educational Testing Service" irodáját vezeti.

hogy a Hungária Regös csoportja szeptember 12-én este 20,30 órakor az Örmény Hölgyek Segélyegyletében szerepel egy zenés, táncos vacsorán (Armenia 13322 Cap.).

hogy az MHBK és a Vitézi Rend szeptember 15-én, 12 órakor tartja hagyományos bajtársi ebédjét a Szent László Kollégiumban. A bajtársakat családjukkal és az érdeklõdõkkel szeretettel hívja v. Ferenczy Loránd fõcsoportvezetõ. (Az ebéd ára 12 Peso, ital nélkül).

hogy a nagyon várt tavasz napján, szeptember 21-én, este 9 órakor a ZIK Ösztöndíj bizottság rendez Bált, kasszájának feltöltésére, a Hungáriában. Másnap a Valentin Alsinai Magyar Dalkör zenés ebéddel ünnepli a tavasz érkezését. Mindkét eseményre szívesen látják az érdeklõdõket.

hogy a Hungária Ifjúsági Szakosztálya szeptember 28-án, szombaton délután 5 és 7 órai kezdettel, magyarra szinkronizált filmeket vetít a Hungária MIK termében („A maszk" és „Halálsoron").

Választmányi gyûlés a Hungáriában

Augusztus 15-én tartotta rendszeres kéthavi összejövetelét az egyesület választmánya. 21 órakor Zöldi Márton elnök üdvözölte a megjelenteket, majd ifj. Zaha Sándor fõtitkár felolvasta a megelõzõ két gyûlés jegyzõkönyvét. Ezután Grábner András pénztáros számolt be a egyesület bevételeirõl és kiadásairól. Külön megemlítette, hogy BAME bérlõje megkezdte törleszteni adósságát. A jegyzõkönyveket és a pénztári beszámolót a Választmány egyhangúlag elfogadta.

Lomniczy József megköszönte a ZIK 50. évfordulójára rendezett ünnepséget. A jubileum alkalmára készített bronztábla már szintén a helyére került.

Az elnök különbözõ karbantartási munkákról, valamint a sportpálya új felszereléseirõl tájékoztatott. Leszögezte viszont, a nagytetem vasbeton mennyezetének gömbvas tartalma megállapítására csak jövõre állnak majd rendelkezésre a szükséges pénzeszközök.

A kultúrelõadó drámai hangon ismertette az egyesület által megrendelt külföldi magyar újságok tragikus helyzetét, és hangsúlyozta azok további elõfizetésének (ezévre már megtörtént) szükségességét. Az elnök kérte a választmány tagjait, döntsék el akarnak-e a jövõben is ilyen célra költeni. A DMH helyzete elkerülte a választmány figyelmét. Más tárgy nem lévén az elnök 22 órakor az összejövetelt berekesztette, köszönetet mondott a választmány tagjainak jelenlétükért.

Széljegyzetek

(Báli mozaik…) Öreg fejjel elmentem „A Bál"-ba. „Gála Est" volt, mint mindig, vigyáztak külsõre, belsõre, a szép hagyományokra és furcsamódú jelenre. A zene jó és hangos volt, ez kor és kórtünet. De ettõl távol voltunk. A menü jó volt, ízletes, kicsit hosszadalmas kiszolgálással. Várni – ebben az országban, nemzeti szokás. Idõnk – az még van… * A vendég elõkelõségek asztaláról sajnos nem sikerült a fénykép. Szõnyi Ferenc nagykövetünk már másodszor vesz részt feleségével a Cserkészbálon, most elhozták látogatóban ittlévõ feltûnõen csinos Zsófi leányukat is, aki ámulatból-bámulatba esve figyeli az argentin és koloniális helyzetet. A fõasztalt a Hungária vezetõi vették körül, téma - gondolom volt bõven. (le is tört a szék követünk alatt). Zsuzsó ezúttal hiányzott, operált Alikája sebét borogatva, ápolva, otthon maradt. * Helyette lánya, Edith szerepelt. Feltûnõen jól beszélt. (Semmi „yankee doodle", spanyolul mondta a köszöntõt). * A legelegánsabb, legjobb alakú fiatalasszony Lajtavári Zsuzsi, mint mûsorközlõ is sikeres volt. * Koloniális nagyságok, egyesületi elnökök közül sokan megjelentek. Valentin Feri, az AMISZ mindenható ügyvezetõ alelnöke Versace szmokingban (láttad a plasztronát?), lakkcipõben feszített („Up to date" volt). Isa kötötte meg a nyakkendõjét szorosra. (Jól állt neki). * Mi, a „legöregebb asztal"-nál kaptunk helyet (nejemmel), hat idõs dáma között, és sors-kortársam Z. Pistike mellett. A szépen terített kerek „tischlit" közel 5 évszázad ülte körül, gondolom ez is megérdemelt volna egy köszöntõt. * Babszi bursikóz gesztussal minden hölgynek virágot ajándékozott. Pisti és jómagam csak reméltünk – nem kaptunk semmit, pénzünk nincs – adni se tudtunk. * Táncos lábú Zsuzsika ezúttal nyugodtabb volt. A hõségben szoknyájával legyezgetve magát mesélte európai látogatásuk, vegyesen vidám és peches mozzanatait. Humora változatlan. * Marika félti (szegrõl-végrõl rokonát), a Magyar Köztársaság elnökét, félénken politizált. * Ildike olyan fürge, mint volt harminc évvel ezelõtt. * R. Márti élõ szobra a hajdani méltóságos özvegyasszonynak. * Elegáns lánya, Judith, mama képmása egy generációval késõbbre mintázva. * Fóthyékból, István a Bálon sem találta meg modern korunk istenét, de nyomon van, októberre meglesz. Felesége, Judtih szerint (pszichiáter), reménytelen eset. * Honfi János (A Fiú), asztalánál a soros, immár harmadik vendégpapunk Szederkényi páter ült édesanyjával. Évenként kapunk egy magyar papot kóstolóba, aki egy hónapon keresztül ringat és prédikál egy szebb hittel telített jobb jövõ reményében. * Rajczy Kati felváltva suttogta két szomszédja fülébe a legújabb diétás, és koloniális pletykákat. * Sir George-t (úgy is mint Bobrik) úti marsall minõségében szekírozták. Jól bírta. * Régen láttuk Rugonyi Attilát, aki szakmájához tartozó fölényes mosollyal leplezte egy krízisben nyakig merült bankigazgató gondjait. * Ott volt teljes hosszúságában Póka Balázs követségi irodaigazgató, aki szintén „corralito" problémákat jött feledni. * Találkoztunk a Boca, új, egy évre szerzõdtetett magyar játékosával Waltner Róberttel is [észbontóan (sic) csinos partnerét, rossz nyelvek szerint nem merte elhozni]. Kerekes Marci kalauzolta. Ismerkedett és sokat táncolt. * Zöldi Viktória a Hungária történetének legcsinosabb választmányi tagja, jogtanácsosa, tánc közben, fess võlegényével bizonyára nem az egyesület alapszabályainak módosításáról társalgott. Szép pár. * A legfiatalabb bálozó, Zöldi Valéria pár hónapos csöppsége, Sofi tündérkék szemeivel csodálkozva, kicsit ijedten pislogott édesanyja és kölcsönbe dédelgetett ismerõsök karján. * Zöldi Krisztina a Hungária „elsõ dáma" szerepében, körültekintõ figyelemmel, megelégedett mosollyal látta el háziasszonyi feladatát. Marci legszívesebben „olajra lépett" volna, nem szereti a politikát. (Ki szereti?) * Lomniczy Józsi szentül hiszi, hogy a következõ Cserkészbálon csak magyar köszöntõ lesz, mert addigra minden argentin meg kell tanuljon magyarul érteni (antikvár gondolkodás). * A Papp lányokról: Kriszti, elsõbálosként debütált, Lilire úgy emlékszünk, mint a Sajtóbál fruskájára, aki az oligarcha „ezüst bili"-bõl húzta ki sorsoláskor nyerõnek a "Lufthansa" ticketet. Eszti pedig Pestrõl küldött egy sóhajtást. A mama, Papp Zizi, akit nemcsak a haldokló argentin ipar iránti rettegés, de a közbiztonság romlása személyileg is többször érintett, lányai láttán fellélegzett pár órára. Jenõ, örökölt apai flegmával magyarázta a régi idõk reinkarnációjába vetett hitét, a feltartóztathatatlan jövõt kémlelve nem sok reménnyel itta tovább borát. * Ifj. Zombory István az EMESE elnöke („nem szeretek szegény országban gazdagon élni" – mondta 10 évvel ezelõtt egy interjúban), – most megalkudva sorsával, kénytelen itt vállalni ezt a nehéz szerepet. Javakorbeli hölgyek szerint bonviván jelenség (Ma már nem divat a szép fiú). Boldogan ragyogva táncolta elsõbálos Andi lányával a megnyitó keringõt. Kati megelégedett, finom kritikus anyai szemmel figyelt és nyugtázott. * Ifj. Zaha Sanyiék, legfõbb ZIK felelõsök, miközben oroszlánrészben veszik ki a kolónia társadalmi életének megszervezését, elõrelátó gondoskodással már minden gyereknek megvan a magyar állampolgársága (por las dudas). * Meg kell még emlékezni valakirõl, aki majdnem ott volt a Bálon. Emõdy Csaba jött volna Magyarországról bemutatni lányát, ha az MVSZ… - dehát nem. * Aztán fél egykor hazamentünk – a tollas bálba - mondtuk régen. * Ezt láttam, hallottam, nem jut eszembe más, viszont hagyok itt egy kis helyet a sértõdésre hajlamo/sok/nak… Õk is jól mulattak. N. B. Nagy meleg volt a Bálon, megjelent egy Moszkító is. Ezt a cikket õ diktálta nekem...Sorry...

INTÉZMÉNYEINK

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE. Embajada de la República de Hungría. Cnel. Díaz 1874, Buenos Aires (C1425DQR). Nagykövet: Szõnyi Ferenc. Követségi tanácsos: Galambos Sándor. Gazdasági és kereskedelmi tanácsos: Dr. Király János. Konzul: Serfõzõ Adrienne. Konzuli fogadóórák: kedd, és csütörtök 10-13 óráig. Tel.: 4822-0767, 4826-4132. Fax: 4805-3918. E-Mail: hungría@escape.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Calle Pangue 12465, Nahuel Malal, (R8401BEC) Bariloche. (Cas.de Correo 1233 (R8400WAM) Bariloche, Rio Negro. Tiszteletbeli konzul: Halbritter Ferenc. Tel/Fax: 02944-461374. Movil: 1560-8724. E-mail: halbri@bariloche.com.ar

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KONZULÁTUSA. Consulado de la República de Hungría. Santiago 1266 (S2002QHJ) Rosario. Tiszteletbeli konzul: Ádám Rózsa. Tel.: 0341-421-4988. Fax: 0341-439-3351 - E-mail: rosadam@arnet.com.ar

ARGENTIN-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARI KAMARA. Camara Argentino-Húngara de Comercio e Industria. Elnök: Kalpakián Ervin. Av. R. Saenz Pena 720 p. 9."E". Buenos Aires (C1035AAP). Tel/Fax: 4326-5107.

ARGENTÍNAI MAGYAR INTÉZMÉNYEK SZÖVETSÉGE. Federación de Entidades Húngaras de la Argentína. Pers. Jur. No. 1604303., Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Elnök: Takács István, üv. alelnök Valentin Ferenc,Tel.: 4796-0176.

MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE. Federación Mundial de los Húngaros. Latinamerikai Régió védnöke: Dr. Orbán László. Arroyo 897. p. 26. Cap. Tel/Fax: 4327-0726.

HUNGÁRIA. Asociación Húngara en la Argentína. Pasaje Juncal 4250, Olivos (B1636ADD). Prov. Bs. As. Elnök: Zöldi Márton. Hiv. órák: keddtõl péntekig 19,30-22,30-ig, szombaton 18-22,30-ig, vasárnap 12,30-17 óráig. Tel.: 4799-8437/711-0144.

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR. Círculo Juvenil Zrínyi. Monteverde 4241. Olivos (B1636AEY). Prov. Bs. As. Elnök: ifj. Zaha Sándor. Tel.: 4794-4986. Igazgató: Fóthy Zsuzsi. Tel.: 4791-3386.

MAGYAR SEGÉLYEGYLET - SZENT ISTVÁN ÖREGOTTHON. Asociación Húngara de Beneficencia - Hogar de Ancianos "San Esteban". Pac. Rodriguez 1162 (6258). V. Ballester, Chilavert (B1653BLH). Prov. Bs. As. Tel.: 4729-8092. Elnök: Molnár László. Félfogadás telefon-megbeszélés szerint.

VALENTIN ALSINAI MAGYAR DALKÖR. Coro Húngaro de Valentin Alsina. Av. Gral. Viamonte 2635. V. Alsina (B1822CHC). Prov. Bs. As. Elnök: Szénási Pál. Tel.: 4244-1674. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

WILDEI MAGYAR EGYESÜLET. Sociedad Húngara de Wilde. Pers. Jur. No. 3620. Victor Hugo 58. Wilde (B1875ERB). Prov. Bs. As. Elnök: Heckmann Dezsõ, telefonszáma: 4252-0390. Hiv. órák minden pénteken 21 óra.

SZENT ISTVÁN KÖR. Círculo de San Esteban. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Elnök: Dra. Terek Zsófia. Tel.:4783-6462.

SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM. Colegio San Ladislao. Moreno 1666, Olivos (B1636DZF). Prov. Bs. As. Tel.: 4799-5044/6141. Igazgató: Arq. Redl Erzsébet.

MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE ARGENTÍNAI FÕCSOPORT. Comunidad de Camaradería de los ex-Combatientes Húngaros en la Argentína. Martin Coronado 722, (B1641BOJ) Acassuso. Bs. As. Fõcsoportvezetõ: vitéz Ferenczy Lóránd. Tel. 4743-3879. Összejövetel minden hónap 3. szombatján 17 órakor a Szent István Körben.

VITÉZI REND ARGENTÍNAI CSOPORT. Orden de los Caballeros "Vitéz". Argentínai székkapitány: vitéz Vattay Miklós, Nuestra Sra. Luján 1001, (1648) Tronco del Talar. Prov. Bs. As. Tel.: 4715-2351.

MAGYAR IRODALMI ÉS KULTÚRTÁRSASÁG. Asociación Literaria y Cultural Húngara. F. J. Segui 2490. Buenos Aires (C1416BYB). Elnök: Hohenlohené dr. Toronyi Etelka. Tel.: 4583-9979.

ARGENTÍNAI MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK EGYESÜLETE. Asociación de Ingenieros y Arqitectos de Origen Húngaro. Ignacio Warnes 1378. Florida (B1602BXJ). Prov. Bs. As. Elnök: ing. Balogh-Kovács Antal. Tel.: 4795-8223.

ARGENTÍNAI KATOLIKUS MAGYAROK SZÖVETSÉGE. "MINDSZENTYNUM". Asociación de los Húngaros Católicos en la Argentína. Pers. Jur. No.: 6741-1975/1976. Aráoz 1857. Buenos Aires (C1414DQK). Hiv. órák: kedd és péntek 16-19 óráig. Elnök: Honfi János. Tel.: 4 864-7570.

PLATANOSI MAGYAR ANGOLKISASSZONYOK INTÉZETE. Colegio "Maria Ward" . Calle 43 No. 5548, Platanos (B1861AWH). Prov. Bs. As.Tel.: 4215-1052.

MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. Iglesia Reformada Húngara. Ramón Freire 1739, Buenos Aires (C1426AWI). Tel.: 4551-4903. Lelkész: Nt. Sütõ Gyula. Fõgondnok: Pataky László.

"KRISZTUS KERESZTJE" MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET. Iglesia Evangélica Húngara "Cruz de Cristo". Amenabar 1767. Buenos. Aires. (C1426AKG). Fõgondnok: Hefty Katalin. Lelkiszolgálat: Nt. Demes András. Hiv. órák: minden szerdán, 16-19 óráig.